A 42. héten felpörgettük a gazdira várók számát!

Tekintettel arra, hogy ez a beszámoló már egy későbbi időpontban íródik, nem csak összefoglalom a 42. hét történéseit, hanem újra is élem azokat, s már a puszta gondolatába is belefáradok, merthogy igazán aktívak voltunk, sok új kutyánk lett, szám szerint 13. Sokkot kaptam, most megpihenek...

Tehát 13 új kutya érkezett, ebből kilenc kölyök és talán már mostanra mindannyian ismeritek is őket. Olyan nehéz leírni, hogy mennyire igyekszünk és hogy nem hagyjuk magukra elsősorban a fajtatiszta tacskókat, de rendszerint van tacskó keverékünk is. Talán ez kifelé nem is látszik, hiszen minden rendben van. De mint mostanában a legtöbb non-profit szervezetnek, így az állatvédőknek, és közöttük nekünk is minden vállalást meg kell fontolni, mert a puszta létünk is vékony jégen mozog. A források csökkennek, a támogatóink segítsége nélkül már most sem tudnánk magunkat fenntartani, az adó 1% az adományozók számának emelkedése mellett sem biztos, hogy eléri az idei szintet, amit viszont nagyjából el is vitt az állatorvosi tartozásunk... Néha olyan reménytelennek tűnik, de az mindig igaz marad, hogy igyekszünk. Mert ha csak egyetlen kutyát tudnánk megmenteni, akkor is számítana: annak az egy kutyának biztosan. Senkinek sincs két élete. Szóval akik számonkérnek minket, gondolják végig, hogy ők bírnának-e a hét minden napján kutyás ügyeket intézni, saját költségen fuvarozni az egész országban a saját autóval, amibe már lassan ember nem ülhet bele, úgy elhasználódik a mentett kutyák cipelésében, telefonokat intézni, több tucat e-mailt megválaszolni, forrásokat felkutatni és közben hírt adni, hogy mindenki tudja, hogy mi is zajlik. Ha igen, én szívesen átadom a stafétát, mert néha rettentően elfáradok, fáradtnak és kiégettnek érzem magam. Ami nem lehetek, hiszen több tucat kutya várja, hogy megoldódjon az élete. Szóval munkára fel!

Olyannyira munkára, hogy nem is a kutyákkal kezdem, hanem azzal, hogy ezen a héten volt a tárnoki takarítónapunk, ahol a kenneleket téliesítettük, minden kutyaházat megreparáltak a fiúk, a kutyaházak ajtajára a Stripdoor Kft. jóvoltából thermo ajtók kerülhettek, így most már nem szökik a meleg, a hideg éjszakákon is kényelmesen be tudják magukat kuckózni védenceink. Aki épp nem barkácsolt, az kutyát sétáltatott, így mindenki mozgásban volt. Önkénteseink, támogatóink gondoskodtak arról is, hogy legyen mit ennie a munkában megfáradt munkásoknak, volt melegétel, sütemények, rágcsálnivalók, kakaó... Szóval le tudtunk ülni, kicsit beszélgetni, ismerkedni, csapattá kovácsolódni, kedvet csinálni ahhoz, hogy valaki kijárjon a tárnoki kennelsorunkra a maga és kutyáink örömére. Mindenkinek köszönjük, aki eljött, ott volt, várunk titeket máskor is!

A héten az egyik tárnoki lakónk, mindenki kedvence, a tápgyűjtő napok sztárja Bodri ideiglenes befogadóhoz költözött. Igen, tudjuk, hogy ez még mindig nem a gazdisodás, de egyszerűen érte nem hogy tolongás nincs, de érteklődő sem akadt rá sajnos. Hiába, no, Bodri, nem tacskó, de még keveréknek is pont olyan, amire nem nagyon kapnak rá az emberek, csak akkor, ha megismerik elragadó személyiségét, labdafüggő báját. Csakhogy aki megismeri és beleszeret, már nem fogadhatja örökbe, mert van kutyája. A 22-es csapdájába került a mi Bodri kutyánk, aki pedig tökéletes társa lehetne végre valakinek. Kinek és mikor? Addig viszont családban várakozik legalább, amiért nagyon-nagyon nagy köszönet! Kérünk mindenkit, hogy terjessze Bodri gazdikereső videóját!

Tufa, a fél szemére már majdnem teljesen vak szálkás szőrű tacskónk számára is eljött az idő: gazdára talált, ideiglenes befogadóinál marad, így igazából az ő életében nem történt változás, a papírokról meg a háttérről nem igazán vett eddig sem tudomást, csak a szívére hallgatott. Tufa ex-ideigleneseinek szeretnénk megköszönni, hogy annak ellenére nem estek kétségbe, hogy nem egészen ilyen kutyát szerettek volna elsőre, rutin nélkül. De felnőttek a feladathoz és Tufa napról napra egyre jobb kutyájukká vált, s ők egyre jobb gazdái lehettek. Emellett szeretném kiemelni, mert nem túl sűrűn történik meg, Veráék az örökbefogadás után Tufa összes felmerült költségét adományként betették a tacskó fajtamentés számlájára! Köszönjük!

Lollynak sokan drukkoltatok, amikor a gerincét kellett megműteni, a ti hozzájárulásotok, támogatásotok nélkül nem is tudtuk volna felvállalni, különösen azt figyelembe véve, hogy a műtét - mint minden esetben - itt is hatalmas kockázatokat hordozott. De Lolly szépen felállt, s bár a hátsó lábai még nem tökéletesek, de új családjában minden lehetősége megvan arra, hogy amennyire csak lehet, összeszedje magát és boldog, kiegyensúlyozott élete lehessen.

Aztán ejtsünk néhány szót az új kutyákról, merthogy velük még bőven van tennivalónk, nem csak annyi, hogy jöttek, aztán mennek. Szervezzük az orvoslátogatásaikat, hirdetjük őket, gyűjtünk a költségeikre, rehabilitáljuk, fejlesztjük őket, s végül, ha minden jól alakul, szerető gazdához tudjuk őket kihelyezni. Ez a legjobb része a mentésnek, a véglegesen boldog kutyák tudata, látványa, s később a hírek, amiket róluk kapunk.

Leviátot Surányban találták, de az eredeti gazdája nem került elő. Ideiglenes befogadónál sikerült őt elhelyeznünk, ahol kiderült, hogy egy álomkutya. Az első perctől szobatiszta, barátságos, nem tolakodó, más kutyákkal közömbös, semmihez nem nyúl, ha egyedül marad és nem is őrjöng-ugat, egyszerűen alszik. Biztosan volt gyerekszobája, így nem értjük, hogy a gazdi miért nem bukkant rá, de most már új otthont keres, tovább nem tarthatjuk arra várva, hogy egyszer az elvesztőnek feltűnik, hogy hiányzik otthonról valami... A kutyája.

Mikádó és Maestro testvérek, decemberben lesznek egy évesek. Maestro a vagányabb, a magabiztosabb, ő egyedül is remekül megállja a helyét és gyorsan alkalmazkodik az új dolgokhoz, de rettentő rossz, míg Mikádó a félénkebb, önállótlanabb, nehezebben nyit mások felé, legyenek azok kutyák vagy emberek.

Ribizli is új kutya. Ő viszont szintén egy tündér: szobatiszta, barátságos, kiegyensúlyozott, kedves, a jelenléte nem zavaró, mert nagyon gyorsan alkalmazkodik minden körülményhez. Szerencsére őt is ideiglenes befogadónál tudtuk elhelyezni, ahol egyből bandatag lett és tökéletesen használja a kanapét is.

Végezetül pedig jöjjenek azok, akikről már többet írtunk: lett kilenc tacskó mix mamától származó keverék babánk, akiket öt hetes korukban az egyik segítőnk, a kis család gondozója, Orsi vett átmenetileg magához, hogy biztonságos, steril körülményeket tudjunk számukra biztosítani. Ők korábban nagyon mostoha körülmények között éltek, de most lehetőséget kaptak arra, hogy egész életüket megalapozzák, a sors beavatkozott, s mindannyian életben maradhattak, mindannyian egészségesek, elevenek és gazdát keresnek. Mindannyian gyönyörű N-betűs nevet kaptak: Nolly, Nitta, Nadin, Nina, Narna, Negro, Nubuk, Nils és Nipp. Várhatóan nem lesznek nagy termetűek, így olyanok számára is bátran ajánlhatók, akik egy kompakt, könnyen mozgatható kutyára vágynak, s tudják, mivel jár egy kölyök kutya felnevelése.

Írjam azt, hogy 36 kutya érkezett...?

Pedig ha annyi nem is, de a fajtamentés életében a 36. hét megintcsak intenzívnek bizonyult, több új kutyánk érkezett, így most az elkövetkező időszakban újra szervezhetjük az oltásokat, ivartalanításokat, hirdetéseket, gazdijelöltek látogatását, kereshetünk forrásokat- tehát nem fogunk unatkozni. Egy kutya megmentése tényleg nem csak annyi, hogy az ember összeszedi és kész. Minden örökbefogadható kutya mögött ezernyi apró és kevésbé apró tennivaló, szervezés, egyeztetés és emberek állnak, akik az ügyek vitelében segítenek. Ezt soha nem szabad elfelejteni, elfelejtenünk. S ezekből a háttér-emberekből soha nem elég. Úgyhogy aki kedvet érez, ne habozzon, csatlakozzon. :)

Magnusz, a beteg törpe tacskó kanocska - ugye meggyógyul?

Mindig meglepődök, hogy egy-egy kutya hogy tud olyan állapotba kerülni, amilyenben hozzánk érkezik. Magnusz még csak egy babakutya, alig 3-4 hónapos, de egy életrevaló történésen ment már keresztül. Szinte teljesen mozgásképtelenül érkezett, "fejnehéz" volt, a gerincét puposította. Székletet üríteni nem tudott, emellett lázas volt és apatikus. A koordinációs zavarait gerinc eredetűnek ítélte az orvos, a kiskutya minden érintésre felsírt a fájdalomtól, de elsődlegesen a lázas állapot megszűntetésére volt szükség. Kapott mindenféle gyógyszert, injekciót, féreghajtót, megultrahangoztattuk, elkezdtük az addicionális fülrüh kezelését, s készültünk a legrosszabbra, ami sajnos nagyon is benne volt a pakliban. A vizsgálatokat egy röntgen egészítette ki, amelyen jelentős elváltozás nem volt látható, így valószínűsíthető, hogy valami fizikai behatás okozta ödéma lehetett a mozgászavarok hátterében. Amit viszont egyértelműen kimutatott a röntgen: Magnusznak tüdőgyulladását. Mostanra már nincs a kicsi srác életveszélyben, ha az állapota tovább javul, megkaphatja első oltását is, utána pedig az oltási program folytatásának, valamint ivartalanítási kötelezettséggel örökbefogadható. Ideiglenes befogadójának és szentendrei szuper állatorvos - aki egyébként Eszkuláp kezelőorvosa is - Dr. Czuppon Balázsnak köszönöm az áldozatos munkát és hozzáállást!

Sho is az új csapat tagja. Ő egy 1,5 év körüli kaninchen-törpe tacskó mérethatáron mozgó rövid szőrű kan kutya - szépséghibával. A csontosodássa lehettek problémák, mert az orra eltér egy áltag kutyáétól, "szétnyílt", illetve az egyik hátsó lába is görbe, kifelé forduló. Ez a későbbiekben okozhat majd problémát, de jelenleg nem okoz fájdalmat, csak furcsa látvány a mindig a szépet, esztétikusat követelő emberi szemnek. Sho oltva, chipezve, ivartalanítását követően fogadható örökbe.

Tüll egy hét éves, hosszú szőrű kaninchen tacskó szuka, aki nem olyan régen még kölyköket nevelt, ez pedig eléggé megviselte a szervezetét. Az ivartalanítási beavatkozás megtörténtéig fel kell őt erősítenünk, illetve pótolnunk kell azokat a tápanyagokat, amelyektől gyermekei mentesítették. A fogai nagyon-nagyon rossz állapotban vannak, több helyen gyulladt az ínye, illetve számos fogát már csak a fogkő tart benn, így az ivartalanítási műtéttel egyidőben igyekszünk rendbehozatni a fogsorát, eltávolíttatni a fogkövet és azokat a fogakat is, amelyek már menthetetlenek. Valószínűleg későbbi életében Tüll fogaira - már ami megmaradt - különös gondot kell fordítania a leendő gazdájának. Tüll egyébként egy nagyon kompakt, egészen apró kutyahölgy, aki mindennél jobban szeret ölben ülni, ott biztonságban is érzi magát, ellentétben a sétákkal és mozgásokkal, amikor félős, rebbenékeny. A lakásban feltalálja magát, kényelemigénye magas, de sajnos nem szobatiszta - ennek hátterében valószínűleg az áll, hogy az utcán nem meri elengedni magát, fél.


Monk még Buksiként - fotója bejárta az egész Facebookot

Monk Buksi néven migrált a Facebookon - elaltatják, ha nem talál sürgősen új gazdát - persze voltak rá érdeklődők, de valahogy mégsem alakult semmi. Bevallom, a múltban én is hajlamos voltam azt hinni, hogy ezek a "gazdája meghalt, elaltatják" típusú üzenetek inkább csak lelki terrort jelentenek, de nem veszélyt, aztán egyszer, amikor láttam a végeredményt is felírva - ugye a visszajelzések nem valószínűek a közösségi portálok természetéből adódóan, de nem kizártak - egy hasonló hirdetés után, ahol öt kutya életét oltották ki a házra ácsingózó örökösök, nos, azóta máshogy szemlélem az ilyen híreket. Persze kivártam, hátha. De nem. Így egy vidéki befogadónk segítségével Buksi, immáron Monk néven szabadulhatott. Ideiglenes befogadónál várja a továbbiakban, hogy valaki beleszeressen, természetese ő sem adja alább, oltva, chipezve, parazitamentesítve, ivartalanítva költözködne.

Maya rémülettel a szemében - de másnap már jobban érezte magát

És itt még nem álltunk meg! A pápai állatvédők kérték a segítségünket egy 4 éves szálkás szőrű tacskó (keverék?) szuka számára, akiről a gazdái költözés miatt nem tudtak már tovább gondoskodni. A kutyahölgy fuvarját a Facebook Tacskó Fajtamentő Csoport segítségével sikerült megoldani, ezt kiemelten köszönjük. Maya érkezésekor nagyon meg volt szeppenve, rettegett. Mostanra már szépen kinyílt, barátságos, a többi kutyával is rendesen viselkedik, szobatiszta, nem rombolós.

Persze a szokásos ügyek is haladtak: most már Tufa sem kerülhette el a végzetét és a héten átesett koronaékszerei eltávolításán. Pedig mindent bevetett korábban: megfázott, toklászt szedett össze, felsértette a száját... De eljött az igazság napja, amiről ő nem is sejti, hogy egy lépéssel közelebb vitte a hivatalos gazdisodásához. Bár a változást ő valószínűleg nem fogja megérezni...

Csakúgy, mint ahogy az ex-bonyhádi gyepmesteri telepes tacskó mix hölgy, Johanna sem élt át drámai változást, amikor ex-ideiglenes befogadójával aláírtuk - végre - az örökbefogadási szerződést. Jó volt a kutyalányt megismerni, látni, hogy milyen szerető otthonba került. Ezt az érzést kívánom mindenkinek átélni, egész heti stresszt képes felülírni! Johanna gazdija ráadásul készített szép varrott holmikat a karácsonyi jótékonysági aukciónkra is, úgyhogy majd érdemes lesz figyelni.

Léna és Orsi, két segítőnk kutyás kirándulást álmodott meg tárnoki kennelsorunk lakóinak, s szerencsére nem csak a sok-sok sétáltató, hanem az időjárás is kedvezett a programnak.Természetesen máskor is szívesen várunk mindenkit, aki egy-egy kutyánkat, akár csak néhány órára is, de elvinné sétálni, foglalkozna vele, szeretgetné.

A sétáról beszámolók itt olvashatók - a tacskó fajtamentést az áltacskónk, Bodri képviselte, akire ugyan volt érdeklődés, de az örökbefogadás elmaradt:

http://vizslanaplo.blogspot.com/2011/09/szulinapi-kirandulas.html
http://futrinka-alap.blogspot.com/2011/09/ot-eves-szuletesnap-tarnoki-kutyak.html

Vasárnap pedig Százhalombattára volt hivatalos az Egyesület. Ide főként az Alap Tevékenységi Csoport gondozásában lévő esélytelen keverékekkel érkeztünk, a tacskó fajtamentést ismételten Bodri képviselte, akinek ezáltal meglehetősen intenzív hétvégét biztosítottunk. Itt is beleszerettek a kis pocakmutogatóba, de mondanom sem kell, hiszen csak ismétlem magam: az örökbefogadás elmaradt. Bodri csak egy keverék, nem kell senkinek. Pedig milyen tökéletes kutya!

A beszámoló itt olvasható:

http://futrinka-alap.blogspot.com/2011/09/szazhalombatta-mi-jo-omen-varosunk.html

A rövid szőrűek visszavágnak! (29. hét)

A megelőző hét a szálkás szőrűek bűvöletében telt, de nem kellett túl sokat várni arra, hogy a rövid szőrűek "visszavágjanak", hiszen a 29. hét többségében róluk szólt.

Ezen a héten öt új kutya érkezett a fajtamentés gondozásába, akiket szerencsére sikerült ideiglenes befogadóknál elhelyeznünk.

Sziporka egy fekete-cser kaninchen tacskó szuka, aki úgy született, hogy a fején, fülén, nyakán és a száján bőrvastagodásra emlékeztető, ismeretlen eredetű bőrképletek voltak, melyeket szőr nem borított, így a kis kobakja leginkább egy holdbéli tájhoz volt hasonlatos. A lehetséges okok között felmerült az ún. acanthosis nigricans, amely egy kizárólag a tacskókat érintő bőrbetegség, de az elhelyezkedés, a bőrképletek tapintása, állapota ezt kizárta. Így a biztonság kedvéért egy szövettant kérünk, hogy megtudhassuk, hogy mivel állunk szemben, de egyelőre kétségen kívülinek tűnik, hogy bár tényleg nem tetszetős, de nem is rosszindulató.

Kinga is eheti gyűjteményünk egyik tagja, ő a "legidősebb" a maga négy évével és sajnos ő a legfélénkebb is. Kinga nem fog akárkinek megnyílni, s ha valaki örökbe szeretné fogadni, számítania kell arra, hogy jópár hét eltelik, mire teljesen az "övé" lesz a kutya. Befogadói áldozatos munkával, odafigyeléssel és sok-sok szeretettel igyekeznek megerősíteni Kingát, hogy utána könnyebben barátkozzon számára idegenekkel is.

Csocsó egy fiatal-felnőtt, különleges színű, felemás szemű, nagyon jó idegrendszerű, ámbár kissé idegen szituációban félénken viselkedő csoda. Abszolút kutyakompatibilis, jól kijön mindenkivel, beleértve a gyerekeket is és a macskákat sem bántja. A szobatisztaságot is másodpercek tört része alatt sajátította el, úgyhogy egy rossz szavunk sem lehet rá.

Iringó az igazi különlegesség! A csíkos tacskókat annyira még nem ismerik az emberek, pedig egy létező szín ez is. Iringó pedig csíkos, törpe és visszafogottsága és törékenysége magával ragadja az embereket. Szerencsére ideiglenes befogadójánál gyorsan beilleszkedett, s talán nem meglepő, de amint kiderült, hogy van egy ilyen védencünk, megindult a telefonáradat. Mostanra megvan a szerencsés is, aki majd örökbefogadhatja őt.

Hogy azért ne mondhassuk, hogy mindig mi "húzzuk a rövidebbet", egy igazán szép, hosszú szőrű törpetacskó is csatlakozott hozzánk Báró személyében. Báró egyelőre meglehetősen félénk kutya, sok mindent nem ismer, így nagyon lassan alakul ki benne a bizalom, de még félelmében sem agresszív, csak hajlamos bepánikolni, így az ő számára kiemelten fontos lesz, hogy türelmes, odaadó gazdát találjunk neki.

Rattan, az idő szálkás szőrű tacskó matróna átesett az ivartalanításon, illetve a sérvműtéten, valamint a fogait is rendbe kellett tenni, mert több közülük már tövig lekopott és ez az íny folyamatos gyulladását eredményezte.

Tufa szemésznél járt, ahol sajnos nem kaptunk jó híreket. Az egyik szemét szürkehályog fedi, arra nem is fog látni soha, és sajnos a folyamat elkezdődött a másik szemében is, így arra élete végéig szemcseppet kell kapnia. A szemészkedés mellett egy Toklászt is ki kellett varázsolni Tufa lábából, így kapott egy szép kis "dunsztkötést", mert a toklász elbújt, de a talppárna egyértelműen gyulladt, érzékeny volt.

Ezen a héten megérkezett az újabb típusú adományozói ajándék is. A tacskós lábtörlő, a kis varrott tacskó mintás, galléros női póló mellett most már az Eszkuláp képével és egy vicces felirattal díszített támogatói póló is elérhető, így aki hozzájárul a fajtamentési munkához, egyelőre ezekből választhat - természetesen a készlet erejéig.

Az uborkaszezon történései (a 27. hét)

Azt hinné az ember, hogy a nyár közepén mindenki nyaral, a levegő is áll, a kutyát sem érdeklik a kutyák. S nem is tévednének sokat, mert ez a jellemző a nyárra, ilyenkor leadni akarnak inkább az emberek, hiszen sokan - döbbenet, de igaz - a nyaralás előtt jönnek rá, hogy nincs hová tenni a kutyát, a kutyapanzió drága...

Nálunk mégis viszonylag pörgős volt a 27. hét, történtek csodák, s sajnos szomorú hírt is meg kellett veletek osztanunk. Ez utóbbival kezdem a beszámolót, mert mindannyiunkat megrázott: egy korábbi védencünk, a paksi menhelyről mentett Racsni kutya itt hagyott bennünket. Nem érhette meg örökbefogadásának második évfordulóját, pedig nem volt idős kutya. Valami mégis elromlott benne, s bár a gazdái mindent megtettek, Racsni feladta a küzdelmet. Ahogy az életben is barátságos, senkinek terhére lenni nem akaró kutya volt, a halálát is úgy rendezte, hogy ne kelljen senkinek döntést hoznia felette: megállt a szíve. Rettentően sajnáljuk, hogy számára csak ennyi adatott, feldolgozhatatlan a halála, hiszen nem volt idős. Búcsúzunk, de még egy jó ideig úgy fogunk rá gondolni, mint aki él, s gazdáival a Velencei-tó mellett tölti a nyarat. Pedig már máshol pihen.

http://tacskosos.blogspot.com/2011/07/racsni-orokre-elbucsuzott.html

A héten egy új kutyával gyarapodott védenceink csapata. Tufát, a 3-4 év körüli szálkás szőrű tacskó kant a Balaton mellett találták. Egyelőre az eredeti gazdáját keressük, de egyedi azonosító chippel vagy bármilyen, az azonosítására alkalmas jelöléssel nem rendelkezett, így elég nehéz felkutatni az eredetit, különösen ha ő sem keresi a kutyát, mert abban reménykedik, hogy az majd magától visszamegy. Hát, Tufa nem fog, mert nálunk van, egész pontosan egy XII. kerületi ideiglenes befogadó családunknál, ahol kiderült, hogy szobatiszta,nem rongál a lakásban, emberekkel rendkívül barátságos, más kutyákkal is jól kijön. Kapott veszettség elleni oltást, illetve féreghajtottuk, valamint átesett egy kozmetikán is. Oltási programját folytatjuk, illetve ha nem kerül elő az eredeti gazda, akkor hamarosan Tufa átesik az ivartalanításon is, hogy új otthont kereshessünk számára.

Kumisz, a talált rövid szőrű tacskó kanunk, aki szintén álomkutya, ideiglenes befogadóját végleges családra cserélte, akik annak ismeretében vállalták őt, hogy a hátsó testtáj gyengébb egy gerinc-oki probléma miatt. Kertes házban benti kutya lett, két másik kutya mellett, akik közül az egyiket tizensok évvel ezelőtt még kölyökként vették magukhoz az Illatos útról. A család két gyermeke kitörő örömmel fogadta az új jövevényt, Kumisz pedig egyből vitte nekik a labdáját, hogy dobálják. Reméljük, hogy még sok boldog, egészséges év vár Kumiszra új családja körében. Zsúéknak köszönet azért, hogy átmenetileg gondoskodtak erről a kis csodáról. Reméljük, hogy majd máskor is fogadnak tőlünk ideiglenes védencet.

A másik heti gazdis: Tigris! Ő már majdnem egy éve várta az igazi eljövetelét, egyszerűen érthetetlen módon Tigris tökéletesen beragadt. Igaz ugyan, hogy ő nem volt fajtatiszta tacskó, de tacskó ősökkel tagadhatatlanul rendelkezett, apró volt és szobatiszta, dinamikus és kiszámítható, okos, figyelmes és nagyon-nagyon kedves. Mégsem kellett senkinek, nem akadt meg rajta az emberek tekintete, talán tigriscsíkjai sem segítették őt az elhelyezkedésben. De megtörtént a csoda, egy nagyon szimpatikus család kizárólag őt szerette volna örökbefogadni idősen elhunyt kutyájuk helyére. A személyes találkozásra gyakorlatilag azonnal sor került, s tagadhatatlan: szerelem volt első látásra, így Tigris a hétvégét már új családjában töltötte. Ideiglenes befogadója szíve ugyan meghasadt, hiszen Tigris 8,5 hónapig töltött nála, része lett az életüknek, de elengedte őt egy jobb élet reményében és azért, hogy más kutyák számára is segíthessen. Köszönjük, Csipet-Csapat, ismét és ezt is. Hihetetlen vagy, s nagyon jó, hogy nekünk segítesz, nagy kincs az ilyen csapattag!

Csoki, a szálkás szőrű tacskó kan védencünk állatorvosnál járt, ahol sajnos meg is kellett nyírnunk, így most nem éppen a legelőnyösebb arcát mutatja, de legalább eltávolításra kerülhettek a hónaljába, illetve a lábujjai közé fúródott toklászok. Nagyobb baj is lehetett volna, erre is érdemes minden kutyásnak figyelnie! (Erről egyszer, ha időm engedi, írok egy külön postot is, mert fontos.) Csoki továbbra is várja az álomgazdi eljövetelét, de rejtélyes okból valahogy őt nem igazán akarja befogadni senki...

Egy régebbi védencünk, aki időközben maga mellé fogadott egy másik védencünket, Airát átesett az ivartalanításon. Brúnó-Grimm rendben van, folytathatja boldogságos kis terrorista életét.