A tacskó fajtamentés a felhalmozott állatorvosi tartozások miatt már-már kilátástalan helyzetbe került 2009. nyarának végére, így az őszi APEH-utalás igazi mentőövként érkezett. A fajtamentésre jutó összeg gyakorlatilag azonnal el is ment. Így is rendkívül hálásak vagyunk azért, hogy állategészségügyi partnerünk - szeretném kihangsúlyozni a nevüket, mivel nem csak emiatt, hanem magas színvonalú szakmai hozzáállásuknak és emberségüknek is sokat köszönhetünk: a XI. kerület, Rétköz utca 16. alatti Felicavet Állatkórház - türelemmel viseltetett irántunk és lehetővé tette a számlák későbbi rendezését.
Néhány, a táblázatban szereplő kutya története
A hosszú szőrű tacskók2009-ben a korábbi évekhez képest megemelkedett a hosszú szőrű tacskó mentvények száma. Közülük három, számomra valami miatt kiemelten fontos védencünk történetét mutatom be. A három grácia nem egy időben, de egy helyről érkeztek. Valamikor szebb napokat láttak, de aztán eljárt felettük az idő és a segítségünket kérték abban, hogy új otthont találjunk számukra.
Mende-Monda, a fekete-cser szépség mindenkinek belopta magát a szívébe visszafogott kedvességével, türelmével. Sajnos kellett is a türelem, mivel hozzánk kerülését követően egymást érték az állatorvosi vizsgálatok a szemkezeléstől a műtétig, ő pedig mindent elviselt. Azon kevesek, akiket igazán közel engedett magához, tudták: Mende-Monda egy csupa szív, ragaszkodó és szeretetéhes kutyahölgy. Sajnos az idő nem múlt el nyomtalanul és a műtét során komplikációk léptek fel, ezért az átlagosnál több időt töltött kórházban. Nem nagyon volt tolongás érte, de aztán megjelent a láthatáron az álomgazdi és Monda elköltözhetett. A kezdeti összeszokási nehézségek után tökéletes harmóniában élhettek a gazdival és nem sokkal később örökbefogadtak egy másik hosszú szőrű tacskót a Futrinka Egyesület gondozásából, Herciget. Teljessé vált a család. Aztán a gazdinak kórházba kellett mennie és a kutyákra az édesanyja felügyelt. Monda az első nap után magába fordult, nem akart elmozdulni a gazdi ágyáról, sétára sem szívesen ment. Az egyik délután, amikor a gazdi édesanyja hazaért a kórházból, Monda már nem élt.
Fagyal, a vörös démon szintén félénk, visszafogott, de barátságos kutya, aki mára már boldog "birtokosa" egy aktív, kényeztető gazdának és birodalmát megosztja egy fekete német doggal is. De az ő élete sem indult ennyire rózsásan, hiszen nem sokat értett, ismert a körülötte lévő világból, s így az örökbeadási esélyeit nem csak a kora rontotta. Szerencséjére ideiglenes befogadóhoz költözhetett, ahol valamennyire sikerült feloldódnia és érte is jelentkezett egy fiatal hölgy, hogy örökbefogadná. Fagyal elköltözött, de aztán jött a hír, hogy a gazdi külföldön kapna munkát és így megválni kénytelen szeretett kutyájától. Hogy ezek után miért gondolom azt, hogy Fagyal történetének itt a helye? A gazdi nem ment külföldre, maradt. Fagyallal, Fagyal miatt. Azóta is boldogok együtt.
Fahéj története nem annyira az ő története, hiszen előzményként nagyjából ugyanazt írhatnám, mint Mondáról és Fagyalról, az ő története sokkal inkább Zoéról, a gazdájáról szól. Az őt örökbefogadó család egy kis hölgynek, Zoénak keresett társat egy kutya személyében. Fahéjt bátran ajánlottuk, de magunk sem hittük volna, hogy ennyire tökéletes lehet a harmónia kutya és ember között. Amikor az első találkozáson megérkeztek és Zoé magához ölelte Fahéjt - letagadhatatlan volt a hasonlóság. A két különleges szempár, a finom metszésű arc... A visszajelzések megerősítették az első képet. Zoé és Fahéj egysége töretlen azóta is.
A rövid szőrű tacskók
Zuzu még jelenleg is a fajtamentés gondozásában van, gazdára vár. A nyolc éves kutyát eredeti gazdája bízta ránk, mert külföldi munkavállalása miatt nem tudott megfelelő körülményeket biztosítani számára, oda pedig magával a kutyát nem vihette. Zuzut megviselte a változás, nagyon keveseket engedett magához közel, a többieknek jó esetben is csak fogait mutatta meg, ha egyáltalán előbukkant. Számára is találtunk ugyan egy gazdát, ahol jó dolga lehetett volna, de valahogy mégsem találták meg a közös hangot az új gazdával és Zuzu visszajött hozzánk, ráadásul a legnagyobb hidegek idején - egy szobakutya. Nagy szerencsénkre egy korábbi örökbefogadónk sietett segítségünkre, pontosabban Zuzu segítségére és ideiglenesen odafogadták magukhoz az öreg kutyahölgyet, akinek olyan gazdát keresünk, aki nem akar egyből a kutya személyes terébe tolakodni, hanem elfogadja, kivárja, amíg Zuzu magától nyit felé.
Ganga egy vidéki település peremén kóborolt nagyon rossz állapotban, lesoványodva, testileg és lelkileg összetörten. A madárcsontú kutyának az összes bordáját meg lehetett számolni, a fülében atkák sokasága, a szőrében bolhák tömkelege. Gangának nem volt korábban jó élete, valószínűleg minden tüzelése vemhesülésben ért véget és több balesetet is el kellett szenvednie: erre utalt hátsó lábai csálésága és görbébe tört gerince. Ganga minden érintésre, hangosabb szóra maga alá pisilt. Innen indultunk. Több állomáson át vezetett az útja: lakott Tárnokon, majd néhány napot gazdánál töltött, de mivel egyáltalán nem szobatiszta, így onnan visszakerült. Szerencséjére volt olyan ideiglenes befogadó, aki nem esett kétségbe a bepisilési problémáktól és ahol a hidegben meghúzhatta magát. Magyarországon nem akadt számára gazdi, de az egyik németországi partnerünk ideiglenesen magához vette. Sajnos külföldön sem fenékig tejfel az élet, de Ganga számára már az maga a Paradicsom, hiszen lakásban élhet, de továbbra sincs végleges gazdánál.
A szálkás szőrű tacskók
Gramofont és Lajtorját egy ismerősünk előtt tették ki egy szép kék autóból. A két másfél év körüli szálkás szőrű tacskó kanra valószínűleg már nem volt szükség és az elbocsájtásuk ezen drasztikus módját választotta a valamikori tulajdonos. Sajnálatos módon ismerősünk inkább a kutyák összegyűjtésével, mintsem a rendszám rögzítésével volt elfoglalva, így feljelentést nem tudtunk tenni, de a két kutyát biztonságosan elhelyeztük és megkezdődhetett a testi-lelki rehabilitációjuk. Gramofon volt kettőjük közül a gengszter, míg Lajtorja volt a megfontoltabb - de összességébe véve mindketten rendelkeztek mindennel, amiért a szálkás szőrű tacskókat szeretni lehet. Gazdához külön költöztek és bár tesztelték az őket befogadók idegeit szobatisztasági hiányosságaikkal és magas pakolászási hajlandóságukkal, mégis boldog, gazdás kutyáknak mondhatják magukat.
Csörnöc a testvérével együtt, Csingerrel került hozzánk a kiskunfélegyházi gyepmesteri telepről. Ami miatt őt emelném ki és teszem is ezt mindenhol, hiszen ő lett a tacskó fajtamentés blogjának reklámarca is, az nem más, mint a türelem és szakértelem előtti tiszteletadás. Csörnöc egy csoffadt, rossz szőrben lévő Maugliként érkezett. Nem tudott semmit, nem értett semmit és a férfiaktól félt. Egy ideig a kennelsoron zajlott a szocializációja, majd jelentkezett egy lány, hogy ideiglenesen magához fogadná és amíg nála van, a Népszigeti Kutyaiskolába is elvinné Csörnöcöt. A kutya lassan oldódott és fejlődött, s közben egyre szorosabb kapocs alakult a befogadó és közte, míg végül eldőlt: Csörnöc, már Dorka néven véglegesedik. Dorka azóta már szép karriert tudhat maga mögött, legutóbb egy klikkeres képzésről szóló könyvben töltötte be az illusztráció szerepét. Akik ma látják, el sem hiszik, hogy honnan és milyen állapotban indult ez, az akkor még csiszolatlan gyémánt.
Gesztenyéről "csak" azért írok, mert ő volt eddigi védenceink közül a legkisebb - egy kaninchen szálkás szuka. Gesztenye a tenyésztőjétől érkezett és addigi életét inkább kennelben, mint családi kedvencként élte. Elhozatala után nem is tudtuk volna a kennelsorra tenni, mert mindenhonnan kifért, így sürgősen ideiglenes befogadót kellett számára keresnünk. Szerencsénkre egy korábbi örökbefogadónk magához vette átmenetileg és a félénk, egérszemű apróságból egy csodálatos, stramm kiskutyát varázsolt. Gesztenyéért nagy volt a tolakodás az őt örökbefogadni szándékozók között, így esetében inkább az okozta a problémát, hogy a sok jó közül az ő szempontjából legjobbat sikerüljön kiválasztanunk. Reméljük, hogy ő is úgy érzi, hogy helyesen döntöttünk.
A tacskó keverékek
Sokan kérdezik, hogy miért vannak a tacskó fajtamentésen belül keverékek. Ha a tacskó mindenki számára azt jelentené, ami az FCI standarben rögzített, talán nem lennének keverék védenceink. Talán akkor sem, ha látatlanban nem fogadnánk be altatás elől, sérülten kutyákat, hanem követelnénk a fotót, a leírást, a helyszíni szemlét. Nem tesszük. Vannak tacskó keverékeink, hiszen az ő létrejöttükhöz is kellett valamikor egy igazi tacskó. Ha felhívnak egy vidéki gyepmesteri telepről, hogy másnap altatnának egy ilyen-olyan tacskó kutyát vagy ha segítségkérés érkezik, hogy egy tacskó fekszik sérülten az út szélén és van helyünk, fuvarkapacitásunk, befogadjuk a kutyát. Persze nem tudunk MINDEN kutyán segíteni így sem. De nem hagyunk cserben kutyát, ha már igent mondtunk rá, csak azért, mert "mégsem annyira tacskó".
Így került hozzánk Braille, a szálkás szőrű tacskó keverék kan, aki Gödöllőn, kivert szemmel feküdt napok óta egy üzlet közelében. Több helyről próbáltak neki segítséget kérni, de sehol nem tudták fogadni. Félő volt, hogy a kutya feladja a küzdelmet. Az utolsó pillanatban érkezett meg hozzánk is, mivel a sérült szem mögött már bőven felgyűlt a genny, az egész teste gyulladásban volt, nem bírta volna már sokáig. A szemét el kellett távolítani és komoly kezelésen kellett átesnie, de megküzdött az életért. Nagy boldogság volt számunkra egy nagyon kedves, idősebb házaspárhoz örökbeadni őt - már be volt készítve a kosárkája a radiátor mellé, hogy sose fázzon és a jutalomkekszek is azonnal előkerültek. Braille nem gondolta egy percig sem, hogy inkább nálunk maradna.
Kacska Manfrédot, a rövid szőrű tacskó keverék kant az Illatos úti gyepmesteri telepről mentettük. A genetikailag módosult lábfeje valószínűleg nem vonzott volna túl sok örökbefogadó jelöltet a telepen sem és így veszélyben lett volna az élete, illetve szerettük volna ivartalanítva tudni őt, hogy még véletlenül se örökíthessen semmit tovább azokból a szuper génekből, amelyek hozzásegítették őt ehhez a különleges lábhoz. Sajnos nálunk is sok időt kellett töltenie, ezalatt lassan fejlődött is, kénytelen volt: a kezdeti szájhősből az eltelt hónapok alatt zajos, beszólogatós, de már mindenkivel alapvetően kedves kutya vált. Bár hirdettük mindenfelé és Manfréd igazán nem volt idős sem (alig haladta meg az egy éves kort), nem nagyon akarta őt senki. Ugyan volt egy sikertelen örökbefogadása, de azt a pár napot említeni sem érdemes. Nagyon megörültünk, amikor egy ideiglenes befogadó pár őt választotta átmeneti védencként, hiszen így kikerülhetett a kennelből és megkezdhette a szocializáció újabb szakaszát: a családi kutya léttel járó jogok és kötelezettségek megismerését. Nem volt rög-nélküli a folyamat, de Manfréd valamit mégiscsak jól csinált, mert kacska lábacskája köré csavarta a családot és ő is örökbefogadási szerződésre cserélte az ideiglenes papírokat.
Gobbi a nyíregyházi gyepmesteri telepről utazott hozzánk két másfél év körüli kölykével. A homályos fotó alapján akár elhanyagolt, fajtatiszta szálkás szőrű tacskó is lehetett volna, ráadásul fekete-cser. A viselkedése - kapkodás, ugatás - szintén megfelelt egy bajban lévő tacskó reakciójának. Szóval a fekete harapós kan és két bűntársa megérkeztek hozzánk. Egy hétig csak a hangjukat hallottuk, látni őket igazából nem láttuk. Aztán indul az emberhez szoktatás: egyből a legnagyobb hangadóval, Gobbival (akkor még nem ez volt a neve, egész pontosan nem volt egyáltalán neve). A vérmes ugatásról hamar kiderült, hogy valójában félelmi reakció és a fekete kan a szőr kisollóval történt lefejtése után már leginkább egy szürke szukának tűnt, hatalmas emlődaganattal, amelyet az ivartalanítással egyidőben eltávolíttattunk. A szövettan alapján a daganat épben kimetszett, de rosszindulatú egység volt. Gobbi a kennelsorról ideiglenes befogadóhoz költözhetett, ahol a kezdeti félénkségén lassan sikerült átlépnie és egyre inkább társasági kutyává válik. Számára még mindig keressük a tökéletes, macska mentes családot.
A Futrinka Naptár
Az állatorvosi költségek részbeni fedezete mellett az adó 1% tacskókra eső részéből finanszírozta a tacskó fajtamentés az Egyesület központi ajándéknaptárának rá eső költségét. A naptár minden oldalán felbukkan egy-egy tacskó védenc fényképe is a támogatási lehetőségek megjelölése mellett. A naptár kereskedelmi forgalomba nem került, azok számára adtuk ajándékba, akik legalább 1.000 Ft-tal támogatták egyesületünk munkáját és jelezték, hogy igényt tartanának a kiadványra.
