A 29. héten végre Eszkulápról is tudok valamit írni

Eszkuláp ugyan létezik itt mellettünk, napi szintű programot biztosítva, s történnek is vele dolgok, apróbb kalandok, de ezekről szinte soha nem írok. Nem akarom Eszkuláp naplójává varázsolni a blogot, leginkább mert neki van külön helye a fajtamentés honlapján. De a 29. héten számára is extra programot szerveztünk egyesületünk egyik ideiglenes befogadójával, aki egy problémás vizsla szukát gondoz. Hekkezni mentünk a Római-partra. Amellett, hogy a hal rettentően ízletes, finom és meleg volt, a hangulatra sem lehetett panasz. A két kutya szerencsére nem akarta megölni egymást, viszont nagy egyetértésben kunyeráltak az asztal alól. Lizinek, a vizslának persze helyzeti előnye volt: nem csak a négy lábas lét miatt, hanem a magasságából fakadóan is, de Eszkulápot sem kellett félteni. Az este végére majdnem egy egész hekket magába tömött és Evelintől kapott még virslit is. Csoda, hogy nem lett baj ebből a nagy lucullusi vacsorától. Szóval Eszki remekül van, köszöni szépen, s várja, hogy érte is jelentkezzen az álom-álomgazdi. Persze őt személy szerint az sem bántaná, ha esetleg nálunk ragadna. Már konzultált erről a két itt ragadottal, Pikszissel és Tipeggel. De azért tudja, hogy ő még nem a mi kutyánk. Az ideális családja - sajnos - nem mi vagyunk. Persze ha véletlenül kertes házba tudnánk költözködni, ezt a mondatot azonnal törölném. ;)

Pintyő, a mindössze 4 kg-os tacskó keverék szukánk átesett az ivartalanításon, rendbe tették a köldöksérvét is, illetve a felesleges, ki nem pottyant tejfogai is eltávolításra kerültek. Nagyon megviselte a műtét, de szerencsére nem a tárnoki kennelsoron kellett megkezdenie a lábadozást, mivel Egyesületünk egyik korábbi örökbefogadója, Bogi ismét a segítségünkre sietett és magához vette az apróságot. A kanapé használata már tökéletesen megy azóta Pintyőnek, viszont még meg kell tanulnia a városi élet dolgait is.

Kettő gazdisunk is lett a héten. Kölest már nagyon várta az új családja, de csak a varratszedés után tudták magukhoz fogadni. Az örökbeadásért hálás köszönet Zsininek, aki vállalta Köleske fuvarozását és mindent elmondott a gazdiknak.

Theodora babái közül KrikszKraksz csomagolta össze virtuális bőröndjét és tette át a székhelyét Rita, az ideiglenes befogadója mellől új családjába. Most már csak kettő baba várja a végleges gazdit: Kobak és Kupak. Ha mindenki elköltözik, akkor utána Theodora is áteshet az ivartalanításon és Rita családja örökbefogadhatja őt.

Sajnos kevésbé jó hír, hogy Klotild visszakerült a gondozásunkba, mert a befogadó család cane corso szukája nem fogadta őt el és így veszélyben volt a biztonsága. Klotildot nem viselte meg a váltás, ő boldogan foglalta vissza harcállásait Dóriéknál és a maga hippi-mód kiegyensúlyozott szeretet felhőiben várja az álomgazdi jelentkezését.

Az állatvédők által rendezett II. Ebtivity-t sajnos elmosta az eső, de azért az igazán bátrak és elszántak ott voltak: ha másért nem, hát a Pilis-Budai Kutyások által készített finom ebédért. (Most is összefut a számban a nyál, ha a finom, magyarosan telt ízekre gondolok.) Augusztus 8-án újra próbálkozik a csapat, ha valaki a futrinkás tábort erősítené, jelentkezzen az info@futrinkautca.hu e-mail címen. Jó bulinak ígérkezik ám, a tavalyi is szuper volt. :)

A 27. hét - a tacskók újra "támadnak"

A 27. hét igazán remekül indult. Korábban készültek az Egyesület gondozásában lévő kutyákról gazdikereső, bemutatkozó videók. Annyira jól sikerültek a felvételek, hogy felmerült: érdemes lenne ismert embereket megkérni, hogy szöveges ismertetőkkel járuljanak hozzá, hogy még több emberhez eljuthasson egy-egy kutyánk híre és természetesen a "celebek" miatt így nagyobb figyelem is fordulhat rájuk. Mosó Adri vállalta magára az ismert arcok felkérését, míg a videós és szervezési munkákat Mokaficek menedzselte. Az Egyesület munkáját Haumann Petra művésznő és kislánya, illetve Szacsvay László művész úr mutatta be, utóbbi lett a tacskó fajtamentés hangja, arca. A forgatás jó hangulatban zajlott, a tacskó fajtamentést Csörnöc-Dorka, Totó és természetesen az éppen náluk ideiglenesező Dédike képviselte. A videók hamarosan elkészülnek és terjeszthetőek lesznek. Köszönjük mindenkinek a szuper lehetőséget!

Az alapkasszához tartozó, de a tacskó fajtamentés által is hirdetett, támogatott ex-karcagi gyepmesteri telepes Zádor Kunca az ideiglenes befogadónál szerzett tapasztalatok alapján frissített hirdetésének köszönhetően gazdához költözött. Családi kutya lett belőle. Befogadójának, Orsinak ezúton is köszönjük, hogy megtanította Kuncát a gazdis élet alapjaira és Mokaficeknek is jár a köszönet, hiszen ő segített a hirdetésben, illetve gazdához fuvarozásban is. Hosszú, boldog életet kívánunk Kuncának!

Zuzu, a gazdája által leadott tacskó szuka volt a fajtamentés legrégebbi védenceinek egyike. Miró-gazdi Mónikánál várta, hogy valaki beleszeressen és elfogadva kicsit nehéz természetét örökbe fogadja őt. Sokat kellett várni és sok minden történt Zuzuval ezalatt az idő alatt, de végre elmondhatjuk: ő is révbe ért. Az őt örökbefogadók elfogadták, hogy Zuzu nem az a kutya, akit csak úgy felkap az ember és már haza is viheti, rendszeresen jártak ismerkedni és Zuzu teljesen elfogadta őket. A próbahetet követően Zuzu örökbefogadására is sor került, így végre ő is révbe ért. Mónikának köszönet azért, mert akkor, amikor a legnagyobb szükség volt rá (hiszen Zuzu megfagyott volna a kennelben), segítő kezet nyújtott számára és ideiglenesen befogadta.

Kárpit is begazdisodott - ugyan a tervekkel ellentétben még tölcséres fejűként, de hát ugye aki varratot szed, tölcsért arat. ;) Egy régi kutyás ismerőshöz került Kunszentmártonba két csodálatos lajka hölgy mellé segédkutyának. A visszajelzések alapján lesz még mit csiszolgatni a kiskrapekon, de új családjában mind a tapasztalat, mind a türelem rendelkezésre áll ahhoz, hogy Kárpit álomkutyává válhasson.

Siófoki Dédike pedig a hétvégén nagy útra kelt - Németországban várta már egy végleges gazdi, aki korábban a szintén tacskó fajtamentéstől származó daVincit nevelgette, aki sajnos a közelmúltban meghalt. Ugyan Dédus bemutatkozása nem sikerült tökéletesre (még egy harapásnak tűnő megmozdulást is kivitelezett, amikor a kerítésbontási szándékától próbálták eltántorítani), de ez nem csökkentette a család rajongását iránta. Dédike révbe ért.

Köles átesett az ivartalanításon, illetve voltak nála látogatók, akik szeretnék őt örökbefogadni a varratszedést követően. Így már talán nem kell túl sok időt töltenie a kennelben - újra családi, szeretett kutya lehet. Az ő érzékeny lelkének ez rengeteget fog jelenteni, úgyhogy türelmetlenül várjuk a seb gyógyulását.

Kerekeken gördülő 22. hét

Eszkuláp megkapta a kocsiját!

Bár időrendileg nem ez történt a héten legelőször, de én mégis ezzel kezdem. Hosszú várakozás, gyűjtögetés és reménykedés után végre eljött az a pillanat, amikor megkaptam az értesítést, hogy lehet menni Eszki mozgássérült kocsijáért. Így a kellemest a hasznossal összekötve szerveztünk egy kutyafuvart németországi partnerünkhöz, hogy az átadás-átvételre is sor kerülhessen.

Eszkuláp nagyon élvezte, hogy az egész napot velünk töltheti, a kisbusz középső első ülésén alakítottuk ki az ő kis rezidenciáját. Az utazás hosszú óráit vagy alvással vagy nézelődéssel töltötte, odafigyelve arra, hogy valakihez sikerüljön hozzáérnie, hiszen ez neki létszükséglet. A Dog Házba érkezve azt is bemutatta, hogy ő aztán nem barátkozik kan kutyákkal, sőt! Kár, hogy a megsemmisítő csapást egy német dogokból álló falkára gondolta mérni, úgyhogy jobbnak láttam, ha megfékezem őt. A kiskocsitól megijedt és amúgy is kicsit bizonytalan volt: azt hitte, hogy elhagyom, így le sem lehetett magamról vakarni. Szóval az első randevú a mozgássérült kocsival nem volt éppen sikeres és boldog, de éreztem, hogy ennél lesz a helyzet sokkal, de sokkal jobb is.

Másnap már tett egy tesztkört a betonos úton, amikor rájött, hogy arra megy, amerre csak akar és úgy, ahogy ő szeretne, teljesen felvillanyozódott. Amúgy is hajlamos a hiperaktivitásra, nem egy otthon ülő, kötögető-rejtvényt fejtő fajta, de a kocsi adta szabadság szele elég erőteljesen megérintette. Azóta itthon még tovább fejlesztette a technikát, úgyhogy most már tényleg lassúnak számítok, számítunk az ifiúrhoz képest, mert mostanra már profi módon rodeózik, igaz, hogy az elakadásokat még elég pasisan igyekszik megoldani: erőből, de tanítgatom neki a tolatást és az egyéb problémamegoldó lehetőségeket.

Szóval nálunk, ideiglenes befogadóknál nagy a boldogás, mivel Eszkuláp kivirult és újra szabad. Ez pedig nem jöhetett volna létre a sok-sok segítő nélkül, akik hozzájárultak vagy anyagilag a beszerzéshez vagy pedig támogattak, tanácsokat adtak, drukkoltak. KÖSZÖNJÜK!

Ez persze azt nem befolyásolja, hogy Eszkuláp továbbra is keresi az álomgazdit, aki kertes házban lakik, nincs kan kutyája, viszont van egy vagy kettő (de nem több) kicsi, maximum közepes ivartalanított szuka kutyája, nem zavarja, hogy Eszkuláp nem képes kontrollálni a vizelet- és székletürítését (a hólyagját mechanikusan üríteni kell, a széklete meg csak "potyog"), de bepelenkázva lehetővé teszi számára, hogy az ágyon ugráljon és odabújjon a gazdihoz, aki nem esik kétségbe attól, hogy minden este fürdetés van és hogy a lakásban csúszkálás miatt a ledörzsölt bőrfelületet krémezni kell. Ja, és nincs macskája sem vagy ha van, akkor az nagyon fitt, mert Eszki bőszen kergeti.

Lett egy új kutyánk is a héten: a hat éves rövid szőrű tacskó kan, Köles (eredeti nevén Füles, de egyrészről már volt ilyen egyesületi védencünk, másrészről ez inkább illik egy álló fülű jószágra, mint egy tacskóra, úgyhogy a módosítás indokoltságát talán nem is kell magyaráznom). Köles eredeti gazdája nyugdíjas otthonba vonult, ekkor került át némi erkélyen tartózkodás után Köles a második helyre, ahonnan viszont szinten el kellett jönnie. Köles kicsit félénk, mintha bántották volna, de szépen és gyorsan oldódik és nem bánt senkit. Más kutyákkal alapvetően jól kijön, de számomra ő az a tipikus "anya babája" típusú kutya. Legalább 4 kg túlsúlyt még le kellene küzdenie, ebben a méretben saját maga számára is veszélyes, mivel rendkívül rövid lábai vannak, a mellkasa majdnem a földet veri a zsírpárna miatt. Oltás, chipezés és ivartalanítás után szerető gazdát keres vagy ideiglenes befogadó jelentkezését is várjuk.

Hümér, a hisztis gazdához cuccolt ideiglenes befogadójától, akinek szeretném ezúton is megköszönni, hogy vigyázott a kis csibészre és hogy bevezette a lakásban élés rejtelmeibe. Az ilyen jellegű támogatás felbecsülhetetlen, a kutyáink örökbefogadási esélyeit jelentős mértékben javítja. Hümér új kutyatársával minden rendben és szerencsére hisztisünk számára sem okozott nagy törést a helyszínváltás. A gazdisodáshoz elengedhetetlen volt mokaficek fuvarban és örökbeadásban nyújtott segítsége - hála érte!

Theodora is remekül van, a hat baba már egyre nagyobb és önállóbb. Mostanra a szemük is kinyílt, úgyhogy elkezdődött a világ felfedezése. Lassan már a gazdijelöltek is fel-felbukkannak, de még kb. 4 hét, mire költözködésre kerülhet sor. A kis családról igyekszem egy külön postban beszámolni, mert Rita, az ideiglenes befogadójuk már mindegyik eb-gyerekről készített személyiségrajzot is, amit szeretnék megosztani az érdeklődőkkel.

A Futrinka Egyesület, benne természetesen a tacskó fajtamentés is meghívást kapott az Ebugatta által szervezett kutyás napra, ahol több védencünk is tiszteletét tette. A gazdira váró közül jelen volt Gobbi és Klotild, illetve kilátogatott egy korábbi védencünk, Porca hercegkisasszony is. Ugyan örökbefogadóra nem talált senki, de egy kellemes, élményekkel teli napot tölthettek el a "csajok" a nagyvárosban sok-sok kutyaszerető ember által körülvéve.

Sajnos nem tudom a heti beszámolót csupa jó hírrel zárni. Luxor kutyánk ugyanis meghalt. Nem olyan régen adta vissza az örökbefogadója, egészségügyi problémákra hivatkozva. Ideiglenes befogadóhoz került és várta az igazit. Aki már sajnos soha nem jöhet el érte, mert egy nagy kutya keresztezte az útját. Luxor nem élte túl a támadást. Teljesen értetlenül, megdöbbenten állok az eset előtt. Ilyen nem történhet, nem történik. És mégis. Sajnálom Luxor, hogy csak ennyi és csak így adatott.