Gyorsan repülnek a napok, s a gyakorlatban megvalósítandó dolgok miatt az írásos beszámoló kicsit megcsúszott. Ezért elnézését kérem mindenkinek, aki minden hét elején rápillant a blogra, hogy meg tudja: mi történt a Futrinka Egyesület tacskó fajtamentésének háza táján.
Röviden az egyenlege a második hétnek: egy új kutya, három ivartalanítás. Kicsit bővebben kifejtve, a gondozásunkba került a hatvani gyepmesteri telepről Hetti, a fiatal-felnőtt szálkás szőrű tacskó szuka. A fuvarjában Ciha örökbefogadói segítettek, amiért ezúton is nagy köszönet! Az egyik legnehezebb része a mentési munkának a helyek és a pénz előteremtése mellett a megfelelő fuvarkapacitás előteremtése, különösen, hogy pld. gyepmesteri telepekre jellemzően nyitvatartási időben lehet csak érkezni, viszont ez az idő meg nagyon szeret egybe esni az ember munkaidejével... A lényeg a lényeg: Hetti most már a gondozásunkban van és rögtön át is esett az ivartalanításon, hogy innentől tényleg csak gazdát kelljen keresnie. Reméljük, hogy nem kell sokáig várnia az igazira.
Még két kutyánk látogatta meg az orvost ivartalanítási célzattal: Mieza, akit ugyan tacskóként kaptunk, de valójában egy csivava-tacskó mix, illetve Liszka, akit a pápai állatvédőktől vettünk át. Liszka a műtétet követően ideiglenes befogadóhoz költözött, ahol igyekszik elsajátítani, hogy mi is egy kutya tennivalója a lakásban, ha korábban kertben élt, illetve a macskákkal való viszony rendezése is folyamatban van.
Sokan kérdezik, hogy lehet ennyi tacskó keverék is a fajtamentés gondozásába és miért van az, hogy nem segítünk minden tacskó keveréknek akkor, ha már úgyis segítünk néhánynak. A válasz egyrészt egyszerű, másrészt bonyolult. Mondhatnám, hogy mi is emberek vagyunk és bár fajtamentésről van szó, ahol a fajtatiszta kutyáknak egyértelmű prioritása kell, hogy legyen, mi is elcsábulunk egy-egy típusos tacskó keverék láttán, különösen, ha tudjuk, hogy az élete veszélyben van. De nem ez a legjellemzőbb, bár ilyen esetre is van példa. Sajnos a tacskók a köztudatban nem annyira a fajta standardjéhez, mint az általános képhez igazodnak, így amikor bejelentést kapunk egy bajban lévő tacskóról, bizton számíthatunk rá, hogy az esetek nagy többségében nem fajtatiszta, hanem tacskó ősökkel is rendelkező kutyát kapunk. Ha lehet, kérünk előzetesen képet, legalább egy mmst, de erre sincs mindig lehetőség és a döntések jelentős részét azonnal kell tudni meghozni úgy, hogy a kutya lehet fajtatiszta is. Ez talán nem a fajtamentés hibája, de annak szükségességét mindenképpen hangsúlyozza, hogy a tacskóról kialakult vegyes képet elmozdítsuk a fajtatiszta és a keverék közötti különbségre nem értékbeli, hanem megjelenés és jellembeli különbségeit hangsúlyozva. Hisszük, hogy egy keverék is ugyanolyan jó kutya, mint egy fajtatiszta. (Nekem magamnak is két keverék kutyám van, nem annyira a saját választásom, mint a sors kezének közbeavatkozására, de egy percig sem bánom, hogy így alakult.) De ettől még nem minden kicsi, görbe lábú, nagy fülű kutya tacskó.
A hatvani gyepmesteri telepről átvett szálkás szőrű tacskó lány, Hetti repült ki először a "fészekből". Ő Tihanyba költözött. Már kaptunk visszajelzést is, szépen beilleszkedett, ismerkednek egymással az új gazdájával.
Liszka a pápai állatvédőktől érkezett, miután idős gazdái otthonba költöztek. Több érdeklődő volt rá, de Liszka igazából nem érezte jól magát nagy kutyatársaságban, ezért igyekeztünk olyan helyet keresni számára, ahol nem kell túl sok állattal osztoznia a gazdi szeretetén. Ausztriában sikerült neki egy ilyen családot találni. Liszka szombattól osztrák állampolgár. (Nála érdemes kiemelnem talán, hogy bár élete első öt évét kertben töltötte, nagyon gyorsan megszokta a lakás kényelmét és rendjét. Tévedés az, hogy az idősebb kutyák már nem tanulnak meg új helyzetekhez igazodni, ezért érdemes az örökbefogadandó kutya habitusát nézni, nem pedig az életkorát, amikor valaki egy-egy kutyánkra jelentkezik.)
Mieza az elmúlt év decemberében érkezett a gyömrői Szomorú Szív Alapítványtól hozzánk. Tárnoki alkalmazottunk annyira megsajnálta az aprócska kutyát, hogy hazavitte és így melegben várakozhatott. Sajnos Magyarországon egyáltalán nem volt rá érdeklődő, pedig pici is, fiatal is, szuka is. Németországi partnerünk viszont talált számára új otthont.
Pendely, a váci gyepmesteri telepről tette át hozzánk a székhelyét 2009. végén testvéréve, Cihával, akit már korábban örökbefogadtak. Pendelyre ugyan voltak érdeklődők, de egyik sem minősült az igazinak. Szintén németországi partnerünk segítségével most már Kölnben élhet.
Az ajándékok átadására 2009. december 27-én került sor. Mindenkinek köszönjük, aki segítette az idei akció sikerre vitelét és reméljük, hogy jövőre is megvalósíthatjuk újra, valahol máshol a csodát. Mert adni jó. 
