A 11. hét - vesztettünk a szopornyica ellen

Nem jó beteg kutyát gondozásba venni. Ez tény. Még a sérült kutya is "jobb", ha lehet ilyet mondani, mint a beteg, mert ott valamit javítani kell, nem kitalálni, megfejteni, karanténoztatni, rettegni. Dödölle lekaranténozott. Nem tűnt betegnek, de az oltások után kidőlt. Azonnal elkezdtük a kezelést, szinte biztos volt, hogy szopornyica-fertőzött, amit sajnos az elvégzett teszt meg is erősített. Kevesek voltunk ahhoz, hogy legyőzzük ezt a betegséget, pedig Dödölle harcolt. Újra és újra padlóra került és mindig megpróbált felállni, de aztán elfogyott az energia és a kór bedarálta őt. Iszonyatos érzés elveszíteni a küzdelmet, iszonyatos érzés, ha az embernek el kell búcsúznia egy kutyától, aki még alig élt, viszont ezek a vesztett csaták erősítik meg bennünk azt, hogy igenis szükség van ránk, mert ha neki nem is, de másoknak segíthetünk.

Az élet nem állt meg. Lett egy új kutyánk, aki valójában nem tacskó, valahol a távoli ősei között talán volt egy sparheltlábú is, de a genetikai összetételére nem nagyon mernénk tippelni, annyi minden keveredett már össze benne. Butler a veresegyházi medveotthonból jött hozzánk, ahol önkénteseink voltak kirándulni és megismerkedtek az oda csapódott, de ott valójában "felesleges" kutyával.

Narnia, a demodexes rövid szőrű törpék fekete-cser tagja átesett az ivartalanításon és talán senkit nem ért meglepetésként, amikor kiderült, hogy Fenéék már nem tudják őt továbbadni, hiszen a hosszú hetek alatt tökéletesen beilleszkedett a falkájukba, s nem utolsó sorban a szívükbe is. Tudjuk, hogy az eszük sokáig azt mondatta velük, hogy nem kell harmadik kutya, de azt is éreztük, hogy az ész nem lesz elég, hogy legyőzze a szívüket. (Jártunk így már mások is...) Köszönjük az ideiglenes befogadást, s Narniának hosszú, boldog életet kívánunk.

A 11. héten három szálkás szőrű tacskó is kirepült a gondozásunkból, igazából egyik sem ért minket váratlanul, hiszen mindhárom esetben voltak már előzmények, s leginkább az ivartalanítást kellett megvárni azzal, hogy költözhessenek.

Töpi egy fiatal pár szeretett szobakutyája lett, egy igazi kanapétacskó. Töpi tökéletes jelleme és lakáshoz szokottsága nagyban segítette a döntést, hogy kit is vegyenek magukhoz, s azt hiszem, hogy kijelenthetjük: nem bánták meg a döntést. Töpi rendkívül rövid idő alatt elfogadta őket és mostanra már teljes jogú családtag.

Piru esetében nem voltunk teljesen biztosak abban, hogy működni fog a kapcsolat, mert egy stafford kan mellé szerették volna őt örökbefogadni, aki nem olyan régen veszítette el tacskó társát. Szerencsére mind Piru, mind a stafford kan barátságosan állt ehhez a kapcsolathoz és Piru beköltözése után néhány órával már együtt járőröztek a kertben, ez pedig így is maradt a mai napig, Piru a fül és a stafford a vizuális effekt, mert egyébre alkalmatlan, mindenkivel barátságos.

Tarackra többen is érdeklődtek, így nehéz helyzetben voltunk, amikor a számára legjobbat kellett közülük kiválasztanunk. Végül Tarack habitusa volt a meghatározó, amit figyelembe kellett vennünk: ő imádja az embereket, de élvezi a kutyák társaságát is, emellett rendkívül sok mozgásra, mozgatásra van igénye. Tarack egy szálkás szőrű tacskó szuka mellé költözött vidékre, egy aktív életet élő család új tagja lett.

Elütötte, tovább ment - hogy lehet? (a 10. hét)

Valley nem tacskó, bár tagadhatatlan, hogy az ősei között bizonyára fel tudna mutatni legalább egy tacskót is. Normál esetben ő - tekintettel a rengeteg fajtatiszta és nagyon típusos keverékre, akik bajban vannak - nem is került volna hozzánk, de különleges helyzete miatt mégis a tacskó fajtamentés gondozását élvezheti. Ez a különleges helyzet pedig nem volt más, minthogy Valley balesetet szenvedett és senki más nem vállalta.

Nem tudni, hogy Valley, ez az öt év körüli kis termetű keverék kan hogyan került az autópályára egy olyan helyen, ahol mind a két oldalon zajfogó fal található. Mindenesetre ott volt, mondhatni, a saját gazdája hibájából, aki nem vigyázott rá. Valleyt pedig - mi más történhetett volna ezen a helyen - elütötték. Akinek a kocsijával találkozott, nem állt meg, nem vitte a kutyát orvoshoz, talán örült már annak is, ha a kocsiban nem keletkezett túl nagy kár, lehet, hogy nem is tudott volna megállni. Nem mentegetem, ő ütötte el a kutyát, de nem miatta volt ott. Az eredeti gazda gondatlansága (vagy szándékossága?) miatt került ez a kutya az útra, s nagyobb bajt is okozhatott volna, egy autópályán nagy a forgalom és az autók is gyorsan mennek. Valley szerencséjére túlélte a balesetet, de súlyosan megsérült. A zajfogó fal tövében kuporgó kutyát pedig egy másik autós vette észre, aki viszont megállt és próbált segítséget kérni. A kutyát senki nem fogadta, de eljutottak hozzánk. Balesetes, sérült. Mit lehetett volna erre mondani? A megtaláló a fuvarját is vállalta, általa került a kutya kórházba, sőt: ideiglenes befogadót is kerített neki a műtét utáni időszakra, merthogy Valley medencéje és combcsontja sérült, súlyosan. Mostanra már jól van. Gazdát keres.

Ezen a héten Valley kívül két szálkás szőrű tacskó kanunk körül szerveződtek dolgok, Töpi, a nyíregyházi kan átesett az ivartalanításon, így már készen állt arra, hogy örökbefogadják. Általában a középkorú kan kutyáinkért nincs tolakodás, de jelentkezett egy fiatal pár, akik... De ez már egy másik hét történése.

Tarack is átesett az ivartalanításon és szerencséjére nem a kennelsorra, hanem ideiglenes befogadóhoz került, így a fiatal, de magabiztos tacskó kan élvezhette a kényelmet és a maximális odafigyelést. Sok minden kiderült róla, s ezzel az örökbeadása is biztosabb bázisra kerülhetett, hiszen az érdeklődők szinte minden kérdésére volt már tapasztalatból szerzett válasz. Köszönjük!

Lábatlankodj másfelé! (a 7. hét krónikája)

Úgy döntöttünk, hogy kiárusítjuk az egész állományt, egyszerűen túl sokan voltak már, nehéz volt koordinálni a dolgokat, fejben tartani is a sok-sok nevet és különben is, bár sok jó tacskó kis helyen is elfér, rendkívül veszélyes őket így tartani. Mindannyian megérdemeltek már egy szerető gazdát, így elköltöztek régebbi és újabb védenceink közül is páran. Aztán persze, mint az igazi nők, miután leselejtezték a ruhatáruk felét a Vöröskereszt javára, s utána shoppingolni indulnak, mi is igyekeztünk megkezdeni a rendelkezésre álló helyek feltöltését. Jelentem: majdnem sikerült is! Szóval igazán intenzív hetet zártunk, ahol már önmagában a tacskós jövés-menés is megterhelte volna egy gyanútlan figyelő nyomkövető képességét, de mi még meg is hintettük az egészet porcukorral, összeráztuk és formákban rendezgettük, hogy most, kedves olvasó, számodra azt is tálalni tudjuk. (Nem, nem őrültem meg, csak rendkívül fáradt vagyok.)

Kiss Csanád fotóján Artik olyanná vált, mint egy egyiptomi díszkutya

Történt egyszer, hogy egy profi fotós, Kiss Csanád örökbefogadott egy szálkás szőrű tacskó lányt, Ancsát, akit ma már nem így hívnak ugyan, de mi nem felejtünk és szerencsére Csanád sem: most visszatért, egészen Tárnokig látogatott, hogy az ott élő nem tacskó védenceinkről profi fotót készítsen, így segítve az ő gazdára találásukat. Ez a lehetőség különösen az alap tevékenységi csoport tökéletesen esélytelen kutyái számára biztosított egy új, felbecsülhetetlen továbblépési lehetőséget, hiszen egy szép fotó felkelti az emberek érdeklődését a legjelentéktelenebb kutya iránt is, s ha már meg akarják ismerni őket, az fél siker. A fotózás rövid beszámolója ITT olvasható. Köszönjük!


Lassan ideje elkezdenünk gyűjtögetni is, mert az adó 1%-ból származó pénzünk gyakorlatilag elfogyott, de a tacskók továbbra is tömött sorokban áramlanak be a kapukon. Ha nem segítetek, félő, hogy ezeket a kapukat be kell zárni. Szóval kérni fogunk, bár én személy szerint nem szeretek kérni, a semmiből is megoldok bármit. Majdnem bármit. Kutyákat műtétre vinni, oltani, panzióztatni sajnos én sem tudok a semmiből, de a jó hír: segíthettek! 


Fontos lenne, hogy számíthassunk egy rendszeresen utaló, havi támogatói közösségre, így a kiadásaink egy részére biztosítva lenne a fedezet, tudnánk vele előre kalkulálni. Ehhez az kellene, hogy néhány nagyon elkötelezett tacskó kedvelő minden hónapban utaljon nekünk egy általa kiválasztott összeget - ez lehet akár 500 Ft is, hiszen sok kicsi sokra megy alapon, ha csak mindenki ennyit utalna, messzire juthatnánk! Szóval aki tudna minket minden hónapban támogatni, az állítsa be a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számlaszámát és írja a megjegyzés rovatba: ADOMÁNY TACSKÓ. 


Most viszont sajnos mindenképpen gyűjtenünk szükséges, mert lett nekünk a héten kettő olyan kutyánk is, akik felpörgették egy kicsit a tartozás-számlálót. Így ha valaki nekik utalna, egészen pontosan miattuk nekünk, akkor a fenti számlaszámon megteheti, az ADOMÁNY TACSKÓ közleményt még ki kell egészíteni az érintett kutya nevével. Itt pedig most tényleg rövid távon a lét a tét, mert közel 150.000 Ft-ot kell összeszednünk nagy hirtelen. Szóval segítsetek, legyetek szívesek! Minden forint számít, s minden forintról hírt is adunk. Köszönjük!

Az első "költséges" kutya Lilike, a rövid szőrű tacskó babalány volt, akit sokkal kevesebből, sokkal kisebb áldozat  árán rendbe lehetett volna hozni, ha időben eljut orvoshoz. Egy egészen apró babakori sérülése miatt kiugrott a válla a helyéről, amit viszont senki nem tett vissza, így a mellső lábában lévő csontok nem tudtak megfelelően fejlődni, ráadásul folyamatos fájdalmat is eredményezett az elmozdult testrész. Mostanra már csak műtéttel lehetett korrigálni és kétesélyes, hogy utoléri-e a többi lábacskát ez az elmaradott egy. A jó hír, hogy Lilike élénk és játékos, de még hosszú út vár rá, hogy egészségesnek nyilvánítódhasson, még az oltási programját sem tudta megkezdeni, hogy nem kevés álmatlan éjszakát okoz számunkra. A műtét mindenesetre jól sikerült, amelyért köszönet a Primavet Állatkórház csapatának.

A másik "drága" kutya Tarack, a szálkás szőrű tacskó kan, akiről a gazdája nem kívánt a továbbiakban gondoskodni. A kutya viszont beteg volt, folyt az orra és köhögött. Tekintettel arra, hogy oltva soha nem volt, így felmerült a szopornyica fertőzés gyanúja is, amit szerencsére az elvégeztetett teszt nem igazolt, így maradtunk a súlyos felsőlégúti fertőzésnél. Tarack gyógykezelése három hétig tartott, addigra sikerült tökéletesen kilábalnia a betegségből, tetemes állatkórházi számlát hagyva maga után. Tarackot a Felicavet Állatkórházban gondozták.

A bajai gyepmesteri telepről érkezett a gondozásunkba egy álomszép szálkás szőrű tacskó kan, Marat, aki gyakorlatilag rövid idő alatt mindenkinek elrabolta a szívét. Itt szeretném megemlíteni, hogy mennyire fontos, hogy vannak autós segítőink, akik vállalják, hogy egy-egy napjukat feláldozva az ország különböző végeibe zarándokolnak el azért, hogy egy kutya megmenekülhessen. Nélkülük nem menne. Ezt a fuvart Editéknek köszönhetjük, s így nekik köszönheti Marat is.


Ezen a héten rekord számú kutyánkat adtuk örökbe, talán még sosem volt gazdásodás szempontjából ilyen intenzív hetünk, de őszintén szólva nagyon ránk is fért, mert elég elkeserítő egyidejűleg közel húsz tacskót koordinálni egy maroknyi csapattal. 

Frigyes, a vagabond a héten átesett az ivartalanításon és utána egyből új életet is kezdett: örökbefogadó családja már nagyon várta az érkezését. Igazából szerencse is volt, hogy Frigyes gazdára lelt, mert ideiglenes befogadója, akinek mi is sokat köszönhetünk, néhány nappal később elköltözött Londonba. Így Frigyest nem kellett még átmenetileg sem máshová költöztetnünk, hanem kirepült. Szerencsénk volt és neki is!

Keltike egy korábbi örökbefogadó családunkhoz költözött a "világ végére". Szerencsére itt már nem kellett családellenőrzésre menni, mivel ez megtörtént Csipesz kutyánk örökbeadásakor, illetve Keltike félelmeit az új családja tudni fogja majd kezelni, hiszen Csipesz is hasonlóan alulszocializált, félős volt, amikor hozzájuk került. Nórának köszönjük az ideiglenes befogadást, amellyel hatalmas segítséget nyújtott. Csak emlékeztetőül: Keltike tüzelt, amikor hozzánk került, ez pedig nagyon nem könnyítette meg az elhelyezését.

Balett hosszú hónapok óta volt már nálunk, egy jó ideig azonban nem is hirdettük őt örökbefogadhatóként, mivel demodex fertőzéséből nagyon nehezen és lassan kezdett el kikászálódni, illetve félelmei sem tették őt a legkönnyebben örökbeadható kutyává. Szerencsére ahogy a lelke rendbe jött, s ezt befogadójának, Mónikának köszönheti, úgy gyorsult fel a szőrnövekedés is és eljött az a nap, amikor a csodálatos küllemű kisasszony elhagyott minket, hogy Pápa közelében néhány agár mellett élje tovább az életét.

Érthetetlen okból ugyan, de meglehetősen hosszú időt töltött a gondozásunkban, ráadásul a legnagyobb hidegek idején a kennelsoron, Kuksi. Ezen a héten viszont rá is rámosolygott a szerencse, Veszprém megyébe költözhetett. Hatalmas hóviharos hétvége jött, amikor Kuksi útra kelt Fenével és Balázzsal és a fuvarosok profizmusának köszönhető, hogy a hóhelyzet nem halasztotta gazdára találását. 

Olla, az orosházi tacskó keverék hölgy is sokáig csak várt, várt, pedig vele sem volt az égvilágon semmi gond. Kedves, szobatiszta, ragaszkodó, barátságos, nyitott és nem utolsó sorban puhaszőrű és gyönyörűségesen szép. Hirdettük, de nem jelentkezett senki, aztán ezen a héten szinte varázsütésre felgyorsultak körülötte is az események. Ayrin nagyon jó kutyát csinált belőle, sokat köszönhet neki a kisasszony és természetesen mi is. Olla pedig innentől Budaörsön él új, szerető családja körében.

A tárnoki kennelsor ellátásához ad hatalmas támogatást a Fressnapf Állati Áruházlánc azzal, hogy a Récsei Centerben lévő boltjukban a Futrinka Egyesület számára lehet a kihelyezett konténerbe adományokat elhelyezni, illetve havonta egyszer személyesen is találkozhatnak velünk az érdeklődők egy gyűjtögető nap keretében. A mostani kitelepülésünk annyiból lett még különlegesebb, hogy Béni kutyánk örökbefogadási papírját ott írta alá az új gazdi, aki egy korábbi örökbefogadónk. Tudjuk, hogy náluk jobb helyet keresve sem találhattunk volna ennek a szépségnek. Hosszú és boldog közös életet kívánunk nekik!


A kellően hosszú beszámoló végén még kettő ivartalanítási beavatkozásról kell számot adnom - a transzparencia jegyében, hiszen így visszakereshető, hogy ki és mikor esett át rajta, s nem érhet minket az a vád, hogy valakit "fű alatt" ivarosan adtunk gazdához. Nem tesszük.

Nunu, a félénk rövid szőrű törpe tacskó szuka, megelőzendő egy esetleges tüzelést, felkereste az állatorvosunkat. Az ivartalanítási műtétet szépen viselte, jól ébredt és örömmel tért vissza ideiglenes befogadóihoz.


Ajvár esetében a tervek szerint még egy-két hetet vártunk volna az ivartalanítással, legalábbis az ütemezést és a fuvarkapacitásokat figyelembe véve, de a sors közbeszólt: Ajvárt el kellett hozni az ideiglenes befogadójától, s hogy meg tudjuk oldani az ominózus napra az elhelyezését, "befizettük" őt egy ivartalanításra. Ajvár az estét már új ideiglenes befogadóinál töltötte Veszprémben, akikről talán nem árulok el nagy titkot, ha elmondom: kiderült, hogy nem annyira ideiglenességben gondolkodnak...