Már a 4. héten is túl vagyunk...

Nem volt túlságosan tacskó-aktív a hét, telefonok, előkészítések zajlottak javarészt. Ezekből a külső szemlélődő nagyon keveset érzékel, de ahhoz, hogy az Egyesület kutyái vagy Magyarországon vagy külföldön gazdához kerülhessenek, rengeteg telefonos és e-mailes egyeztetés, fordítás, leírás készítés, kapcsolatépítési feladat csatlakoznak, ezek pedig minden esetben időigényesek és mi kevesen vagyunk. Persze ezt nem panaszkodásként írom, csak a kutyamentés mögött jónéhány olyan dolog is van, amibe kívülről nem nagyon lát bele az ember és akár azt is hihetné, hogy kényelmesen ülünk a babérjainkon. Nos, ezen a héten előkészítés zajlott, de végül sajnos az utazás elmaradt a hirtelen lehulló közel 30 cm-es hó miatt. Az utazók listája a tacskók szempontjából egy ideje már tudható: Pendely és Mieza fogják elhagyni Magyarországot. Egy új időpontban.

A váci gyepmesteri telepről került a gondozásunkba Dos, a tacskó keverék, akit végül sajnos nem tudtunk szerető gazdához juttatni, mert minden erőfeszítésünk ellenére Dos bácsi feladta. Nagyon-nagyon sajnáljuk, de ennél többet nem tehettünk érte. Pedig szerettünk volna. Sajnálom, Dos bácsi!

Hogy jó hír is legyen a hétre, Ofélia, a tündéri szálkás tacskó lány végre nem hiába találkozott egy gazdijelölttel, mert ez volt az igazi és így Ofélia végre révbe érhetett. Innentől a család szemefényeként éli további életét és feledi eddigi hányattatásait. Févának köszönet a pesztrálásért, igazán remek kis tacskólányt nevelt belőle!

Sajnos a hó nem csak a németországi fuvart, hanem egy belföldi tacskó-gyűjtő túrát is felülírt, így Porca és Móric, a gazdájuk halála miatt új helyet kereső szálkás szőrű tacskó pár csak egy hét múlva kerülhet gondozásunkba. Természetesen az ő számukra is keressük majd az ideiglenes befogadókat vagy végleges gazdákat, hogy mielőbb meleg és szerető otthonban kezdhessenek új életet.

A harmadik sparhelt lábú hét

A harmadik mesebeli hét a kettes szám bűvkörében telt. Két védencünket ivartalaníttatuk és kettőt adtunk örökbe.

Egyesületünk rendkívül fontosnak tartja, hogy a kikerülő kutyákat csak ivartalanítva adja örökbe. Tesszük ezt azért, mert így is rengeteg a megmentésre váró kutya, de az emberek még mindig el-elcsábulnak vagy csak ál-érzelmi vonalon (legyen a kutyánknak kölyke) vagy félrevezetés áldozataként (a kutyának egyszer szülnie kell) vagy anyagi haszonszerzés célzatával (a kiskutyákból befolyó összeg nagy úr) és mert az ivartalanítással a daganatos megbetegedésének esélyét csökkenthetjük, nem is beszélve a szukáknál az egyéb hormonális és ivarszervi problémákról.

Az állatorvosi költségek előteremtése viszont nagyon nagy terhet ró ránk, s bár mindenféle módon próbálunk pénzhez jutni, de a jelen állás szerint a tacskó kassza mínuszban van és még nincs minden tartozása rendezve az állatorvosok felé. Ezért kérjük, hogy aki teheti, akár havonta egy-egy kisebb összeggel segítse munkánkat vagy esetileg egy-egy kutya orvosi költségeihez hozzájárulva.

A drámai felvezetés után illő elárulnom, hogy kikről is szólt a hét leginkább. Ofélia és Jamina átestek az ivartalanításon. Oféliát megviselte a műtét, de Jamina szerencsére jól ébredt, így nem okozott számára gondot, hogy a műtétet követően egyből végleges otthonába fuvaroztuk őt. Sikeresen munkálkodott a múlt heti Récsei Center Fressnapf Áruházában megtartott bemutatkozó napunkon, mert ott szerettek bele a gazdik és már tűkön ülve várták. Jamina szerencsés volt, nem kellett sok időt töltenie a tárnoki kennelben Vilike mellett és nagyon jó helyre került.

Szintén gazdit hozott a harmadik hét az elmúlt év egyik legutolsó mentett ebének, Habrának. A gyömrői telepről elhozott, jó idegrendszerű és rendkívül kiegyensúlyzott, vidám pöttöm belvárosi lánykaként éli tovább életét. Anna, az ideiglenes befogadó jóvoltából Habra már mint a lakáséletre maximálisan felkészült versenyző jelentkezhetett az érdeklődő hívásokra és sikerrel járt. Az örökbefogadást több közös séta előzte meg, ahol egyértelművé vált a szerelem az új gazdi és Habra részéről.

Zárjuk az évet - az utolsó hét történései

Mivel a szilveszteri időszakra barátainkkal és két, szintén mentett ebünkkel elutazunk, így gondoltam, hogy még ebben az évben megírom az utolsó hét beszámolóját, hiszen már eddig is történt elég sok minden és távollétemben reményeim szerint más már nem is nagyon fog, tehát senki nem marad le semmiről. Vagy ha mégis, azt megírom január első hetében.

A héten három új kutyánk "termett".

Ofélia gazdától érkezett, másfél év körüli szálkás szőrű tacskó szuka. Emberekkel tündéri, barátságos, de más kutyákkal fenntartással jön csak ki, ő inkább egyedüli kutya szeretne lenni, a gazdik egyetlen szeme fénye. Jelenleg lakásban él ideiglenes befogadójánál és ágyban alszik, úgyhogy csak benti tartással, oltva, chipezve, ivartalanítva adjuk őt örökbe.

Habeot vidéken találták, mivel eredeti gazdája nem kereste, így átkerült a gondozásunkba és új gazdát keresünk számára. Két év körüli fekete-cser rövid szőrű tacskó kan. Emberekkel barátságos, nyitott, jókedélyű kutya. Más kutyákkal jól kijön, de kanok mellé inkább nem adnánk őt örökbe. Jelenleg lakásban várja, hogy eljöjjön érte az igazi, aki benti tartással fogadná őt örökbe. Természetesen az ő esetében is csak chipezve, oltva, ivartalanítva történhet meg az örökbefogadás.

Liszka a pápai állatvédőkön keresztül költözött át a tacskó fajtamentés védencei közé - Manfréd gazdijának segítségével, aki a hosszú fuvart vállalta és elhozta őt számunkra. Liszka gazdái idősek otthonába vonultak és Liszkát leadták egy állatvédő magánszemélynél. A kutya öt éves, a bundáját még rendbe kell hozni, de sajnos a lelkét is. Egyelőre tacskókhoz képest szokatlanul csendes, ez némi aggodalomra ad okot, de ha majd megszokja a környezetet, a rendet, talán ő is kinyílik. Veszettség oltással rendelkezik, de kap a közeljövőben kombinált oltást is, illetve chipet, valamint átesik az ivartalanításon. Utána pedig már csak az álomgazdi jöhet szóba.

Habra, a múlt heti gyömrői áltacskó szuka 30-án ivartalanítódott, majd ideiglenes befogadóhoz költöztettük, hogy ő is melegben lábadozhasson és várhassa az igazi, végleges gazdáját - immár tökéletesen "készen".

Mindenkinek nagyon sikeres, aktív, boldog új esztendőt kívánok és egyben kérek minden gazdit, hogy a szilveszteri petárdázós őrület idején fokozottan figyeljen kutyájára, szerelje fel névbilétával és csak pórázon sétáltassa, az udvaron élő kutyákat zárja el. Nincs annál szörnyebb, mint újév másnapján a petárdától megriadt, sérült, esetleg halott kutyák tetemei között keresni az elveszett kedvencet.