Lábatlankodj másfelé! (a 7. hét krónikája)

Úgy döntöttünk, hogy kiárusítjuk az egész állományt, egyszerűen túl sokan voltak már, nehéz volt koordinálni a dolgokat, fejben tartani is a sok-sok nevet és különben is, bár sok jó tacskó kis helyen is elfér, rendkívül veszélyes őket így tartani. Mindannyian megérdemeltek már egy szerető gazdát, így elköltöztek régebbi és újabb védenceink közül is páran. Aztán persze, mint az igazi nők, miután leselejtezték a ruhatáruk felét a Vöröskereszt javára, s utána shoppingolni indulnak, mi is igyekeztünk megkezdeni a rendelkezésre álló helyek feltöltését. Jelentem: majdnem sikerült is! Szóval igazán intenzív hetet zártunk, ahol már önmagában a tacskós jövés-menés is megterhelte volna egy gyanútlan figyelő nyomkövető képességét, de mi még meg is hintettük az egészet porcukorral, összeráztuk és formákban rendezgettük, hogy most, kedves olvasó, számodra azt is tálalni tudjuk. (Nem, nem őrültem meg, csak rendkívül fáradt vagyok.)

Kiss Csanád fotóján Artik olyanná vált, mint egy egyiptomi díszkutya

Történt egyszer, hogy egy profi fotós, Kiss Csanád örökbefogadott egy szálkás szőrű tacskó lányt, Ancsát, akit ma már nem így hívnak ugyan, de mi nem felejtünk és szerencsére Csanád sem: most visszatért, egészen Tárnokig látogatott, hogy az ott élő nem tacskó védenceinkről profi fotót készítsen, így segítve az ő gazdára találásukat. Ez a lehetőség különösen az alap tevékenységi csoport tökéletesen esélytelen kutyái számára biztosított egy új, felbecsülhetetlen továbblépési lehetőséget, hiszen egy szép fotó felkelti az emberek érdeklődését a legjelentéktelenebb kutya iránt is, s ha már meg akarják ismerni őket, az fél siker. A fotózás rövid beszámolója ITT olvasható. Köszönjük!


Lassan ideje elkezdenünk gyűjtögetni is, mert az adó 1%-ból származó pénzünk gyakorlatilag elfogyott, de a tacskók továbbra is tömött sorokban áramlanak be a kapukon. Ha nem segítetek, félő, hogy ezeket a kapukat be kell zárni. Szóval kérni fogunk, bár én személy szerint nem szeretek kérni, a semmiből is megoldok bármit. Majdnem bármit. Kutyákat műtétre vinni, oltani, panzióztatni sajnos én sem tudok a semmiből, de a jó hír: segíthettek! 


Fontos lenne, hogy számíthassunk egy rendszeresen utaló, havi támogatói közösségre, így a kiadásaink egy részére biztosítva lenne a fedezet, tudnánk vele előre kalkulálni. Ehhez az kellene, hogy néhány nagyon elkötelezett tacskó kedvelő minden hónapban utaljon nekünk egy általa kiválasztott összeget - ez lehet akár 500 Ft is, hiszen sok kicsi sokra megy alapon, ha csak mindenki ennyit utalna, messzire juthatnánk! Szóval aki tudna minket minden hónapban támogatni, az állítsa be a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számlaszámát és írja a megjegyzés rovatba: ADOMÁNY TACSKÓ. 


Most viszont sajnos mindenképpen gyűjtenünk szükséges, mert lett nekünk a héten kettő olyan kutyánk is, akik felpörgették egy kicsit a tartozás-számlálót. Így ha valaki nekik utalna, egészen pontosan miattuk nekünk, akkor a fenti számlaszámon megteheti, az ADOMÁNY TACSKÓ közleményt még ki kell egészíteni az érintett kutya nevével. Itt pedig most tényleg rövid távon a lét a tét, mert közel 150.000 Ft-ot kell összeszednünk nagy hirtelen. Szóval segítsetek, legyetek szívesek! Minden forint számít, s minden forintról hírt is adunk. Köszönjük!

Az első "költséges" kutya Lilike, a rövid szőrű tacskó babalány volt, akit sokkal kevesebből, sokkal kisebb áldozat  árán rendbe lehetett volna hozni, ha időben eljut orvoshoz. Egy egészen apró babakori sérülése miatt kiugrott a válla a helyéről, amit viszont senki nem tett vissza, így a mellső lábában lévő csontok nem tudtak megfelelően fejlődni, ráadásul folyamatos fájdalmat is eredményezett az elmozdult testrész. Mostanra már csak műtéttel lehetett korrigálni és kétesélyes, hogy utoléri-e a többi lábacskát ez az elmaradott egy. A jó hír, hogy Lilike élénk és játékos, de még hosszú út vár rá, hogy egészségesnek nyilvánítódhasson, még az oltási programját sem tudta megkezdeni, hogy nem kevés álmatlan éjszakát okoz számunkra. A műtét mindenesetre jól sikerült, amelyért köszönet a Primavet Állatkórház csapatának.

A másik "drága" kutya Tarack, a szálkás szőrű tacskó kan, akiről a gazdája nem kívánt a továbbiakban gondoskodni. A kutya viszont beteg volt, folyt az orra és köhögött. Tekintettel arra, hogy oltva soha nem volt, így felmerült a szopornyica fertőzés gyanúja is, amit szerencsére az elvégeztetett teszt nem igazolt, így maradtunk a súlyos felsőlégúti fertőzésnél. Tarack gyógykezelése három hétig tartott, addigra sikerült tökéletesen kilábalnia a betegségből, tetemes állatkórházi számlát hagyva maga után. Tarackot a Felicavet Állatkórházban gondozták.

A bajai gyepmesteri telepről érkezett a gondozásunkba egy álomszép szálkás szőrű tacskó kan, Marat, aki gyakorlatilag rövid idő alatt mindenkinek elrabolta a szívét. Itt szeretném megemlíteni, hogy mennyire fontos, hogy vannak autós segítőink, akik vállalják, hogy egy-egy napjukat feláldozva az ország különböző végeibe zarándokolnak el azért, hogy egy kutya megmenekülhessen. Nélkülük nem menne. Ezt a fuvart Editéknek köszönhetjük, s így nekik köszönheti Marat is.


Ezen a héten rekord számú kutyánkat adtuk örökbe, talán még sosem volt gazdásodás szempontjából ilyen intenzív hetünk, de őszintén szólva nagyon ránk is fért, mert elég elkeserítő egyidejűleg közel húsz tacskót koordinálni egy maroknyi csapattal. 

Frigyes, a vagabond a héten átesett az ivartalanításon és utána egyből új életet is kezdett: örökbefogadó családja már nagyon várta az érkezését. Igazából szerencse is volt, hogy Frigyes gazdára lelt, mert ideiglenes befogadója, akinek mi is sokat köszönhetünk, néhány nappal később elköltözött Londonba. Így Frigyest nem kellett még átmenetileg sem máshová költöztetnünk, hanem kirepült. Szerencsénk volt és neki is!

Keltike egy korábbi örökbefogadó családunkhoz költözött a "világ végére". Szerencsére itt már nem kellett családellenőrzésre menni, mivel ez megtörtént Csipesz kutyánk örökbeadásakor, illetve Keltike félelmeit az új családja tudni fogja majd kezelni, hiszen Csipesz is hasonlóan alulszocializált, félős volt, amikor hozzájuk került. Nórának köszönjük az ideiglenes befogadást, amellyel hatalmas segítséget nyújtott. Csak emlékeztetőül: Keltike tüzelt, amikor hozzánk került, ez pedig nagyon nem könnyítette meg az elhelyezését.

Balett hosszú hónapok óta volt már nálunk, egy jó ideig azonban nem is hirdettük őt örökbefogadhatóként, mivel demodex fertőzéséből nagyon nehezen és lassan kezdett el kikászálódni, illetve félelmei sem tették őt a legkönnyebben örökbeadható kutyává. Szerencsére ahogy a lelke rendbe jött, s ezt befogadójának, Mónikának köszönheti, úgy gyorsult fel a szőrnövekedés is és eljött az a nap, amikor a csodálatos küllemű kisasszony elhagyott minket, hogy Pápa közelében néhány agár mellett élje tovább az életét.

Érthetetlen okból ugyan, de meglehetősen hosszú időt töltött a gondozásunkban, ráadásul a legnagyobb hidegek idején a kennelsoron, Kuksi. Ezen a héten viszont rá is rámosolygott a szerencse, Veszprém megyébe költözhetett. Hatalmas hóviharos hétvége jött, amikor Kuksi útra kelt Fenével és Balázzsal és a fuvarosok profizmusának köszönhető, hogy a hóhelyzet nem halasztotta gazdára találását. 

Olla, az orosházi tacskó keverék hölgy is sokáig csak várt, várt, pedig vele sem volt az égvilágon semmi gond. Kedves, szobatiszta, ragaszkodó, barátságos, nyitott és nem utolsó sorban puhaszőrű és gyönyörűségesen szép. Hirdettük, de nem jelentkezett senki, aztán ezen a héten szinte varázsütésre felgyorsultak körülötte is az események. Ayrin nagyon jó kutyát csinált belőle, sokat köszönhet neki a kisasszony és természetesen mi is. Olla pedig innentől Budaörsön él új, szerető családja körében.

A tárnoki kennelsor ellátásához ad hatalmas támogatást a Fressnapf Állati Áruházlánc azzal, hogy a Récsei Centerben lévő boltjukban a Futrinka Egyesület számára lehet a kihelyezett konténerbe adományokat elhelyezni, illetve havonta egyszer személyesen is találkozhatnak velünk az érdeklődők egy gyűjtögető nap keretében. A mostani kitelepülésünk annyiból lett még különlegesebb, hogy Béni kutyánk örökbefogadási papírját ott írta alá az új gazdi, aki egy korábbi örökbefogadónk. Tudjuk, hogy náluk jobb helyet keresve sem találhattunk volna ennek a szépségnek. Hosszú és boldog közös életet kívánunk nekik!


A kellően hosszú beszámoló végén még kettő ivartalanítási beavatkozásról kell számot adnom - a transzparencia jegyében, hiszen így visszakereshető, hogy ki és mikor esett át rajta, s nem érhet minket az a vád, hogy valakit "fű alatt" ivarosan adtunk gazdához. Nem tesszük.

Nunu, a félénk rövid szőrű törpe tacskó szuka, megelőzendő egy esetleges tüzelést, felkereste az állatorvosunkat. Az ivartalanítási műtétet szépen viselte, jól ébredt és örömmel tért vissza ideiglenes befogadóihoz.


Ajvár esetében a tervek szerint még egy-két hetet vártunk volna az ivartalanítással, legalábbis az ütemezést és a fuvarkapacitásokat figyelembe véve, de a sors közbeszólt: Ajvárt el kellett hozni az ideiglenes befogadójától, s hogy meg tudjuk oldani az ominózus napra az elhelyezését, "befizettük" őt egy ivartalanításra. Ajvár az estét már új ideiglenes befogadóinál töltötte Veszprémben, akikről talán nem árulok el nagy titkot, ha elmondom: kiderült, hogy nem annyira ideiglenességben gondolkodnak...

Mintha mindenhol tacskó lenne... (a 6. hét)

Nagyon nehéz volt rászánnom magam ennek a beszámolónak a megírására, mert ez volt az a hét, amikor megérkezett Morris, akit elveszítettünk. S ha egy kutyánk elmegy, az hirtelen megállítja az időt, az örök érvényű, az az arcunkba vágja, hogy akármit csinálhatunk, nem lettünk istenek, s néha igenis megtörténik. De ettől még nagyon fáj. Morris is fáj. Szeretnék viszont mindannyiunk nevében köszönetet mondani Orsiéknak, akik vállalták a pöttömöt, és mindent megtettek érte, illetve Dr. Czuppon Balázsnak, aki megkísérelte a lehetetlent. Morrisnak tüdőgyulladása volt, abból nem tudott kigyógyulni és sajnos az is megállapíthatóvá vált, hogy a tüdőgyulladás következményei okozták a halálát. Mielőtt bárki bármi rosszra gondol: babakutyáknál a félrenyeléstől is könnyen kialakul tüdőgyulladás, ők még nagyon törékenyek... Hozzánk pedig már eleve betegen érkezett. Ha valaki elolvasná ezt a rövid, de szomorú történetet, megteheti ITT.

Mostanra viszont eljutottam odáig, hogy elfogadom: az élet nem áll meg. Történnek dolgok és tovább kell lépni, mert sokan vannak, akik a mi segítségünkre várnak és nem csak úgy esetlegesen, tessék-lássék módon. Elhúztam tehát az időt, de most igyekszem pótolni. Leginkább mert ez a hét még így is csodaszámba kellett volna, hogy menjen, hiszen szerető otthonra talált kettő kevésbé esélyes védencünk is.

Mimikri, a fejsérüléssel az Illatos útról mentett kutyahölgy Budapesten maradt, s híreim szerint remekül beilleszkedett új családjába. Bár az idegen kutyáktól továbbra is tart, de új otthona kényelmét nagyon hamar megszokta. Rettentően várjuk róla az új fotókat, hiszen ígéretünk van a gazditól, hogy egyszer csak készít, hiszen sokan szeretnék látni, hogy mire vitte ez a kutyalány.

A másik semmirekellő, akarom mondani senkinek se kellő a mi kis bicebóca hosszú szőrű törpe lányunk volt, aki kirepült a fészekből: Haszonka új életet kezdett, immáron nélkülünk és véglegesen, visszafordíthatatlanul. Sokat kellett várnia erre a pillanatra, de megérte. Már csak azért is, mert a költözködés előtti időszakot "névrokonával" tölthette szeretetben és huncut összekacsintós csibészségben. Köszönjük, Zsu, neked is!

Na persze, pont ahányan mentek, annyian jöttek is. Ez már csak egy ilyen "műfaj", mindig van bőven bajban lévő jószág, éppen ezért van a várólista nevű "hely". Mindig vannak azon is többen, akik számára a háttérben igyekszünk megtalálni a megfelelő átmeneti elhelyezést, hogy utána a végleges gazdát is felkutathassuk.

Nunu egy fekete-cser törpe tacskó szuka, aki gazdától érkezett. Nagyon félénk, lelkizős kutya, aki nagyon nehezen viselte a változást, de aztán ideiglenes befogadóinak köszönhetően szépen kinyílt. Na, persze volt már a régebbi befogadóink közül, aki éppen egy fekete-cser törpe lányra várt...

Ajvárt a legnagyobb hidegekben találták Csepelen, de az eredeti gazdája nem jelentkezett. Egy hónap is eltelt, s megtalálói segítséget kértek az elhelyezésében. Ajvár ideiglenes befogadóhoz költözött, ahonnan sajnos el kellett őt hoznunk, de az már egy másik történet. És egy másik élet kezdete.

Hogy a hét se maradjon műtét nélkül, ezen a héten Keltike számára szerveztük meg az ivartalanítást. Ideiglenes befogadója, Nóra még a varratszedésig élvezhette a társaságát, mert utána... De az már egy másik történet. Lesz.

11 új kutya, 2 gazdis - a 2. hét egyenlege

Nagy levegő és nekikezdek a beszámolónak erről a hétről is, de előre szólok: hosszú lesz. Működésünk során még soha nem érkezett egy hét alatt ennyi felnőtt kutya a gondozásunkba és őszintén szólva nem is feltétlenül bírnánk ezt az iramot sokáig - s itt az anyagiak csak egy részt képviselnek, összeszervezni, ennyi kutyát mozgatni, az eltérő státuszban lévő állatorvosi dolgaikat kezelni, egyeztetni, hirdetni rendkívül nehéz úgy, hogy mindannyian, akik a fajtamentésért ténykedünk munka mellett tesszük azt, ráadásul nagyon kevesen is vagyunk. De ez most itt csak mentegetőzés, mert valójában ezt a hetet messze az elvárásokon felül teljesítette a csapat, amiért hatalmas köszönet illet meg mindenkit, aki segített!

11 kutyánk érkezett, igyekszem szőrtípus szerinti bontásban a nagyközönség elé tárni őket, de tessék figyelni, mert kikérdezem ám! ;)

Az előző heti beszámolóban már beharangoztam, de akik követik a napi híradásainkat, már amúgy is tudják, hogy újabb demodexes törpe tacskókkal bővült a Futrinka Egyesület tacskó fajtamentésének csapata. Ők sajnos a rövid szőrűeken belül is az extra rövid szőrt képviselik egyelőre. Hálás vagyok a fuvarosoknak, akik elmentek értük Észak-Magyarországra, az állatorvos csapatnak, akik összeállították a kezelési tervet, és természetesen az ideiglenes befogadóknak, akik nélkül ezek a kutyák nem kerülhettek volna a gondozásunkba, ami ki tudja, hogy az ő életük szempontjából mit jelentett volna.

A mostani "szőr erős" csapatban kettő kan és egy szuka törpe tacskó jött, majd számukra is új gazdát kell keresnünk tehát, de előbb gondoskodnunk kell arról, hogy újra egészséges, játékos tacskók lehessenek. Ez a betegség elvette a gyermekkorukat, megtanította nekik a fájdalmat, az elviselhetetlen viszketést, úgyhogy most kell nekik bepótolniuk mindent, ami eddig kimaradt.

Narnia Fene és kutyái idegeit borzolja pakolászásával, száguldozásával és renitenskedésével, közben pedig egy aprócska hercegnő, akire nem lehet haragudni, ezt pedig ő is pontosan tudja, így lelkesen veti bele magát az újabbnál újabb kalandokba. Narnia mindenkit a mancsocskája köré csavar. Hivatalosan nem marad Fenééknél, így párhuzamosan keressük számára a tökéletes gazdit. De csak azt.

Lestyán lehet, hogy nem fajtatiszta, a szőre alapján inkább azt mondanám, hogy egy rövid szőrű és egy hosszú szőrű törpe tacskó nászából jöhetett létre, mert dinamikus vörös és a szőrszálak is hosszabbak, mint lenniük kellene egy rövid szőrű tacskó esetében, viszont nem elég hosszúak ahhoz, hogy azt mondhassam: Lestyán egy hosszú szőrű tacskó. Szóval valami köztes kutya. Szobatiszta, barátságos, de kicsit félénk. Jobb sorsra érdemes.

Kálmos félénk, riadós, de gyönyörű, s azokkal, akiket ismer, már egyre nyitottabb és barátságosabb. Majdnem tökéletesen szobatiszta lett nagyon rövid idő alatt, más kutyákkal jól kijön, de a nagyoktól azért hajlamos megijedni. Hihetetlen kis figura, egy igazi szépség. Egyelőre még nem volt rá semmi érdeklődés, de ami késik... Ő gyönyörű és szépen szőrösödik a gondozásba vétel óta, úgyhogy a későbbiekben valószínűleg nem lesz vele gond, csak az élete indult kicsit döcögősen, de mi ott voltunk, szerencséjére!

Percelt Tököl közelében találták, szóltak, mi visszaigazoltuk, hogy átvesszük, de mire mentünk érte, már nem volt sehol, pedig bezárták. Aztán újra felbukkant és akkor tényleg a gondozásunkba tudott kerülni, nagy-nagy mázlistaként ideiglenes befogadóhoz. Az hamar kiderült, hogy Percel korábban nem nagyon volt más, mint egy kerti kutya, egy élő riasztó. A pórázon sétálás sem igazán ment neki, de a lépcsőház, a lakás egészen elriasztották. Befogadója türelmének köszönheti, hogy semmit nem kellett elsietnie, szép lassan ismerkedhetett meg mindennel, s így Percel nagyon jó tanulónak bizonyult, hamar megértette a lakás rejtelmeit, megtanulta a szobatisztaságot, s elfogadta a forgalmat, nem rémült már halálra egy zajosabb autótól vagy busztól. Az eredeti gazdáját kellett az első 14 napban keresnünk, bár egyedi azonosítója érkezésekor nem volt. (Nem is kereste senki.)

Béninek egy netboard fórumos állatvédő kért segítséget, mert egy vidéki településen kóborolt rendszeresen, s bár az ottaniak etették, a hidegek beálltával ez nem volt már számára életbiztosítás. Az egyik korábbi örökbefogadónk vállalta Béni fuvarját és átmeneti elhelyezését, de aztán Béni nem töltött náluk túl sok időt: a tragikusan hirtelen elhunyt Racsni kutya gazdái vették őt magukhoz.

Az öt rövid szőrű tacskó után jöhetnek a hosszú szőrűek, mert bár ők az átlagosnak tekinthető "tacskó populációban" relatíve kevesen vannak, mi ezen a héten erre elég erőteljesen rácáfoltunk. (Számomra mindig olyan hihetetlen, amikor a hosszú szőrű tacskókat valaki spániel keveréknek vagy egyéb mixnek hiszi. Valahogy a hosszú szőrű tacskó, mint olyan, nem nagyon ment át a köztudatba.)

Elsőként bemutatom Maját, aki ugyan nem fajtatiszta, de egyértelműen voltak tacskó ősei és utolsó idős vemhesként kóborolt Eger utcáin. Szerencsére sikerült neki az ózdi állatvédők segítségével befogadót találni, s Maja áteshetett az ivartalanításon. Sokáig nem kellett töprengenünk, hogy utána mi legyen Majával, mert villámsebesen beépült befogadó családjába, ahonnan már nem megy sehova. Igazi sikertörténet!

Szeklice egy hét éves, tenyésztésből kivont hosszú szőrű standard tacskó szuka. Kiegyensúlyozott és barátságos, jól kezelhető és bár valószínűleg korábban nem élt lakásban, villámsebesen alkalmazkodott, szobatiszta, nem rombol, más kutyákkal jól kijön és bár kergeti a cicákat, de nem bántja őket.

Keltike egy fiatal hosszú szőrű törpe tacskó szuka, aki megérkezett és úgy döntött, hogy tüzelni kezd. Szerencséjére ideiglenes befogadója vállalta őt így is, a korábban tőlünk örökbefogadott Omarnak pedig meg kell barátkoznia a helyzettel. Keltikére azonnal érkezett is egy nagyon ígéretes jelentkezés: egy korábbi örökbefogadónk, akinél egy fekete-cser hosszú szőrű tacskó kan, Csipesz él, szeretné majd magukhoz venni Keltikét. Addig pedig folyamatban van Keltike felzárkóztatása a civilizált kutyalét alapszabályaiból, mert nagyjából semmit nem ismer: a póráztól retteg, az emberek társaságát nem keresi, illetve nem tudja azt sem, hogy mit jelenthet a szobatisztaság. Szerencsére a kutyatársaságot ismeri és így hamar megtalálták a közös hangot Omarral is. Persze a család macskája azért biztos, ami biztos, rajtuk tartja a szemét. Én meg is értem...!

Sárma szintén egy fiatal-felnőtt hosszú szőrű törpe tacskó szuka, aki a szocializációját illetően egy fokkal jobb, mint Keltike. Ő az általa ismert emberekkel barátságos, de idegenekkel nehezebben köt ismertséget, gyorsan tanul és érdekli a körülötte lévő világ, emellett van tehetsége a ruha, ezen belül is különösen a cipő átalakításhoz... Ideiglenes befogadónál zárkózik fel ő is, sajnos bőven van mit bepótolnia.

Tupac a hosszú szőrű csapat egyetlen kanja, szintén fiatal és szintén törpe. Ő is meglehetősen félős és bizalmatlan volt, de ideiglenes befogadóinál nagyon gyorsan feloldódott, s megmutatta, hogy milyen egy szárnyait próbálgató művésszel egy fedél alatt élni. Ő nem a textilipar irányába mozdult, mint Sárma, Tupac számára a különleges  lehetőséget a papírok, ezen belül is a dossziék tartogatták.

Végezetül pedig átnyergelek a szálkásokra. Aki az ujján számolta az érkezőket, most ért az ujjai végére, tehát már csak a ráadás jön, aki nem más, mint Rezső. Ő egy 4-5 év körüli szálkás szőrű tacskó kan, aki a debreceni gyepmesteri telepről került a gondozásunkba. Kiegyensúlyozott, jó idegrendszerű  kutya, szobatiszta, barátságos, mindenkivel korrekt kapcsolatot alakít ki és nem ijedezik feleslegesen. Kan kutyákkal viszont hajlamos kekeckedni. Érkezése után ő egyből ivartalanításon esett át, így gyakorlatilag azonnal örökbefogadhatóvá is vált. Más kérdés, hogy egyelőre senki nem akarta őt a családjában tudni. De majd eljön az ő ideje is. Remélem.

A sok érkezővel szemben mindössze  kettő kutyánk talált gazdára, ők sem Magyarországon. Szervezetként új, de tagjait tekintve régi együttműködő partnerünk a németországi Jagdgefahrten e.V. Ők vadászkutyák számára biztosítanak új lehetőséget, elsődlegesen magyar és német vizslákra fókuszálnak, de a vadászkutyák körébe a tacskók is beleférnek, így egy-egy kutyát segítenek hirdetni, főként azokat, akik számára nem látunk sok esélyt arra, hogy belföldön gazdára találjanak.

Mamusz egy idős szálkás szőrű tacskó szukaként nem számíthatott arra, hogy tolakodjanak érte az örökbefogadók, pedig ő tökéletes kutya: szobatiszta, jókedélyű, agilis, más kutyákkal maximálisan kompatibilis. Úgy volt, hogy ideiglenes befogadóhoz költözik, de hamar végleges otthonná vált a család.

Csücsök egy idős hölgy kutyája volt Kuksival együtt. Nem sokat tudott a világról, de nálunk mindent megtanult, s az utazás előtti időszakot ideiglenes befogadónál tölthette, ahol további praktikus ismereteket szerzett. Mostanra ő is boldog gazdis kutya, aki a hírek szerint felássa fél Németországot. Reméljük, hogy nem a visszavezető utat keresi.