A 27. hét - a tacskók újra "támadnak"

A 27. hét igazán remekül indult. Korábban készültek az Egyesület gondozásában lévő kutyákról gazdikereső, bemutatkozó videók. Annyira jól sikerültek a felvételek, hogy felmerült: érdemes lenne ismert embereket megkérni, hogy szöveges ismertetőkkel járuljanak hozzá, hogy még több emberhez eljuthasson egy-egy kutyánk híre és természetesen a "celebek" miatt így nagyobb figyelem is fordulhat rájuk. Mosó Adri vállalta magára az ismert arcok felkérését, míg a videós és szervezési munkákat Mokaficek menedzselte. Az Egyesület munkáját Haumann Petra művésznő és kislánya, illetve Szacsvay László művész úr mutatta be, utóbbi lett a tacskó fajtamentés hangja, arca. A forgatás jó hangulatban zajlott, a tacskó fajtamentést Csörnöc-Dorka, Totó és természetesen az éppen náluk ideiglenesező Dédike képviselte. A videók hamarosan elkészülnek és terjeszthetőek lesznek. Köszönjük mindenkinek a szuper lehetőséget!

Az alapkasszához tartozó, de a tacskó fajtamentés által is hirdetett, támogatott ex-karcagi gyepmesteri telepes Zádor Kunca az ideiglenes befogadónál szerzett tapasztalatok alapján frissített hirdetésének köszönhetően gazdához költözött. Családi kutya lett belőle. Befogadójának, Orsinak ezúton is köszönjük, hogy megtanította Kuncát a gazdis élet alapjaira és Mokaficeknek is jár a köszönet, hiszen ő segített a hirdetésben, illetve gazdához fuvarozásban is. Hosszú, boldog életet kívánunk Kuncának!

Zuzu, a gazdája által leadott tacskó szuka volt a fajtamentés legrégebbi védenceinek egyike. Miró-gazdi Mónikánál várta, hogy valaki beleszeressen és elfogadva kicsit nehéz természetét örökbe fogadja őt. Sokat kellett várni és sok minden történt Zuzuval ezalatt az idő alatt, de végre elmondhatjuk: ő is révbe ért. Az őt örökbefogadók elfogadták, hogy Zuzu nem az a kutya, akit csak úgy felkap az ember és már haza is viheti, rendszeresen jártak ismerkedni és Zuzu teljesen elfogadta őket. A próbahetet követően Zuzu örökbefogadására is sor került, így végre ő is révbe ért. Mónikának köszönet azért, mert akkor, amikor a legnagyobb szükség volt rá (hiszen Zuzu megfagyott volna a kennelben), segítő kezet nyújtott számára és ideiglenesen befogadta.

Kárpit is begazdisodott - ugyan a tervekkel ellentétben még tölcséres fejűként, de hát ugye aki varratot szed, tölcsért arat. ;) Egy régi kutyás ismerőshöz került Kunszentmártonba két csodálatos lajka hölgy mellé segédkutyának. A visszajelzések alapján lesz még mit csiszolgatni a kiskrapekon, de új családjában mind a tapasztalat, mind a türelem rendelkezésre áll ahhoz, hogy Kárpit álomkutyává válhasson.

Siófoki Dédike pedig a hétvégén nagy útra kelt - Németországban várta már egy végleges gazdi, aki korábban a szintén tacskó fajtamentéstől származó daVincit nevelgette, aki sajnos a közelmúltban meghalt. Ugyan Dédus bemutatkozása nem sikerült tökéletesre (még egy harapásnak tűnő megmozdulást is kivitelezett, amikor a kerítésbontási szándékától próbálták eltántorítani), de ez nem csökkentette a család rajongását iránta. Dédike révbe ért.

Köles átesett az ivartalanításon, illetve voltak nála látogatók, akik szeretnék őt örökbefogadni a varratszedést követően. Így már talán nem kell túl sok időt töltenie a kennelben - újra családi, szeretett kutya lehet. Az ő érzékeny lelkének ez rengeteget fog jelenteni, úgyhogy türelmetlenül várjuk a seb gyógyulását.

A 24. hét - a tacskó keverékek hete

Ha felhív valaki, hogy tacskó ügyben keres, egyrészről mindig görcsbe szorul a gyomrom, hogy akkor azonnal meg kell oldanom valami sürgős esetet vagy végighallgathatom ezredszerre a "költözünk", "jön a gyerek", "folyton szökik", "morog" vagy "kipisili a tujákat" lemezek valamelyikét. Ha tényleg s.o.s helyzetben hívnak, mint ahogy történt a 24. héten, akkor miközben a telefont tartom, már gondolatban azt szervezgetem, hogy hová, hogyan és ki és miből. A mibőlre általában nem tudok válaszolni, de három megnyugtató válasz után általában megoldottnak tekintem az ügyet - rövid távon.

A karcagi állatvédő lányok csörgettek meg egy azonnali megoldást követelő hívással, merthogy útban Budapest felé (a kocsijuk megrakodva a gyepmesteri telepről elhozott, budapesti állatvédők számára transzportált kutyákkal) egy oszlophoz kikötve találtak két tacskót, a szuka tüzel, őt már ellepték a nagyobb testű kanok, meg is van sérülve. Helyünk ugyan nem volt, illetve fotót nem láttam a kutyákról (ilyen esetben 99%-ban keverékekre számítok, mert az emberek többsége sajnos tényleg nem látja, tudja a különbséget a fajtatiszta tacskó és a rövid lábú, tacskó ősökkel is rendelkező tacskó keverék vagy ahogy mostanában fellengzősen hívom: rurál tacskó között), de ígéretet tettem az átvételükre.

Így került a gondozásunkba némi logisztikai zűrzavart követően, a karcagi lányok életmentésének köszönhetően Kárpit és Brokát, az egy év körüli rövid szőrű tacskó keverék testvérpár. Kárpit a kanocska, zsemle színű, Brokát, a szuka fekete-cser. Mindketten nagyon picurkák, alig 5 kg-osak. Kárpit hamarosan át is esik az ivartalanításon, Brokátnak sajnos ki kell várnia a tüzelés végét, csak azt követően kerülhet sor a műtétre. De mind a ketten szerető gazdát keresnek vagy ideiglenes befogadók jelentkezését is várjuk.

Ha már ideiglenes befogadás. A héten két kutyánk is áttette székhelyét egy-egy ideiglenes befogadóhoz. Ez hatalmas segítség nekünk, mivel családi környezetben sokkal több információ gyűjthető védenceinkről, ez pedig jelentősen javítja az örökbeadási esélyeiket.

Kunca Martonvásárra utaztatta át magát. Róla eddig kiderült, hogy szobatiszta, a lakásban szépen viselkedik, imád enni, tökéletesen tudja, hogy mire való az ágy és más kutyákkal jól kijön. Pórázon még nem sétál tökéletesen és idegen környezetben félénk, de lesz ez még jobb is.

Gauss Porca gazdiékhoz cipekedett, ahonnan sajnos néhány nap múlva vissza kellett hoznunk, mert a fiatalúr túl soknak bizonyult a két őshonos kutyalány számára. Gauss tehát újra Tárnokon van néhány nap családi próbaidőt követően. A lelke rendben, Gauss nem a típusú kutya, akit bármi megtörne, ő egy makacs, neveletlen, csupa energia, apportos tacskó-terrier keverék, igazi ördög. Számára aktív, türelmes és hozzáértő gazdit keresünk.

Egy gazdisodásról is beszámolhatok, Troll, az óriásunk Eger mellett talált magának új családot. Ugyan az első pár percben úgy döntött, hogy átmegy a szomszéd német juhászhoz, ezzel kb. szívrohamot is hozott rám. Öt-tíz percnyi kiabálás, illetve az új gazdik szomszédokhoz való átkéretőzését követően Troll nemes egyszerűséggel visszajött, de hagytam ott neki azonnal egy bőr kiképző pórázt, hogy a kertben a kerítés aljának tacskó szempontból is megfelelő rögzítéséig csak azzal sétáltassák. Remélem, hogy nem szökik meg és megbecsüli magát, mert jó helyre került.

Klotildnál pedig látogatók jártak, de ezt csak nagyon halványan írom, mint ahogy Zuzu is rendszeresen randizik valakivel. De hír majd csak akkor lesz belőle, ha tényleg lesz mit hírként tálalni.

Öregem...!

A fajtamentés gondozásában több idősebb tacskó és tacskó keverék is várakozik. Sajnos az idősebb kutyák iránt szinte egyáltalán nincs érdeklődés és ha ajánljuk is őket, többnyire az a válasz, hogy "már nem szokna meg nálunk" vagy "nem akarok egy olyan kutyát, akit néhány hónap vagy év múlva el fogok veszíteni".

Az idősebb kutyák néha valóban kicsit nehezebben (de nem nehezen!) illeszkednek be, hiszen már kialakult szokásaikat kell leküzdeniük egy új helyzetnek való megfelelés érdekében, de többnyire ezt zökkenőmentesen sikerül megvalósítaniuk. Az idősebb kutyák már tudják, hogy mit veszíthetnek, ezért rendkívüli mértékben igyekeznek megfelelni és egy tacskó esetében a 8-10 év egyáltalán nem jelenti azt sem, hogy az adott eb már élete végén jár. Szerencsés ez a fajta abból a szempontból, hogy hosszú életű és még az igazán veterán ebek is tele vannak vitalitással.

Egy szerelem kezdetén gondolunk arra, hogy meddig fog tartani? Nem. Amikor egy kutyatársat választunk magunk mellé, akkor miért tervezzük egyből az elválást? Nekem volt két olyan saját kutyám is, akiket idős korukban fogadtam örökbe. Egyiket sem bántam meg, rengeteget tanultam tőlük és ugyan nagyon fájt, amikor itt hagytak, de a közösen töltött időnk tartalmas, szeretettel teli és inspiráló volt és végképp beleszerettem az idős kutyákba: látom azt, amit mások, sokan nem mernek látni.

Amíg viszont egy idős kutyát Magyarország-on szinte reménytelen örökbeadni, addig a legtöbb állatvédő szervezet szembesül azzal, hogy egy meghatározott idő után a védenceinek jelentős százaléka tartósan a gondozásában álló idősebb egyedekből áll. (Ahol nincs egyetlen idős kutya sem, kezdjünk el gyanakodni...) Nekik pedig gazdát kell találni, különben sajnos már a fiatalabb kutyák számára sem tudunk segítséget nyújtani - a lehetőségeink végesek és elsősorban azokért felelünk, akik már a kapun belül vannak.

Kérek mindenkit, akinek módjában áll: segítsen gazdát találni korosodó mentvényeink számára is. Gobbi (10+), Zuzu (8), Kiss Manyi (8), Rupert bácsi (10+) gazdára várnak.

Mire ment az elmúlt évi adó 1%? (Ez még nem a közhasznúsági beszámoló!)

A tacskó fajtamentés a felhalmozott állatorvosi tartozások miatt már-már kilátástalan helyzetbe került 2009. nyarának végére, így az őszi APEH-utalás igazi mentőövként érkezett. A fajtamentésre jutó összeg gyakorlatilag azonnal el is ment. Így is rendkívül hálásak vagyunk azért, hogy állategészségügyi partnerünk - szeretném kihangsúlyozni a nevüket, mivel nem csak emiatt, hanem magas színvonalú szakmai hozzáállásuknak és emberségüknek is sokat köszönhetünk: a XI. kerület, Rétköz utca 16. alatti Felicavet Állatkórház - türelemmel viseltetett irántunk és lehetővé tette a számlák későbbi rendezését.

Néhány, a táblázatban szereplő kutya története

A hosszú szőrű tacskók

2009-ben a korábbi évekhez képest megemelkedett a hosszú szőrű tacskó mentvények száma. Közülük három, számomra valami miatt kiemelten fontos védencünk történetét mutatom be. A három grácia nem egy időben, de egy helyről érkeztek. Valamikor szebb napokat láttak, de aztán eljárt felettük az idő és a segítségünket kérték abban, hogy új otthont találjunk számukra.

Mende-Monda, a fekete-cser szépség mindenkinek belopta magát a szívébe visszafogott kedvességével, türelmével. Sajnos kellett is a türelem, mivel hozzánk kerülését követően egymást érték az állatorvosi vizsgálatok a szemkezeléstől a műtétig, ő pedig mindent elviselt. Azon kevesek, akiket igazán közel engedett magához, tudták: Mende-Monda egy csupa szív, ragaszkodó és szeretetéhes kutyahölgy. Sajnos az idő nem múlt el nyomtalanul és a műtét során komplikációk léptek fel, ezért az átlagosnál több időt töltött kórházban. Nem nagyon volt tolongás érte, de aztán megjelent a láthatáron az álomgazdi és Monda elköltözhetett. A kezdeti összeszokási nehézségek után tökéletes harmóniában élhettek a gazdival és nem sokkal később örökbefogadtak egy másik hosszú szőrű tacskót a Futrinka Egyesület gondozásából, Herciget. Teljessé vált a család. Aztán a gazdinak kórházba kellett mennie és a kutyákra az édesanyja felügyelt. Monda az első nap után magába fordult, nem akart elmozdulni a gazdi ágyáról, sétára sem szívesen ment. Az egyik délután, amikor a gazdi édesanyja hazaért a kórházból, Monda már nem élt.

Fagyal, a vörös démon szintén félénk, visszafogott, de barátságos kutya, aki mára már boldog "birtokosa" egy aktív, kényeztető gazdának és birodalmát megosztja egy fekete német doggal is. De az ő élete sem indult ennyire rózsásan, hiszen nem sokat értett, ismert a körülötte lévő világból, s így az örökbeadási esélyeit nem csak a kora rontotta. Szerencséjére ideiglenes befogadóhoz költözhetett, ahol valamennyire sikerült feloldódnia és érte is jelentkezett egy fiatal hölgy, hogy örökbefogadná. Fagyal elköltözött, de aztán jött a hír, hogy a gazdi külföldön kapna munkát és így megválni kénytelen szeretett kutyájától. Hogy ezek után miért gondolom azt, hogy Fagyal történetének itt a helye? A gazdi nem ment külföldre, maradt. Fagyallal, Fagyal miatt. Azóta is boldogok együtt.

Fahéj története nem annyira az ő története, hiszen előzményként nagyjából ugyanazt írhatnám, mint Mondáról és Fagyalról, az ő története sokkal inkább Zoéról, a gazdájáról szól. Az őt örökbefogadó család egy kis hölgynek, Zoénak keresett társat egy kutya személyében. Fahéjt bátran ajánlottuk, de magunk sem hittük volna, hogy ennyire tökéletes lehet a harmónia kutya és ember között. Amikor az első találkozáson megérkeztek és Zoé magához ölelte Fahéjt - letagadhatatlan volt a hasonlóság. A két különleges szempár, a finom metszésű arc... A visszajelzések megerősítették az első képet. Zoé és Fahéj egysége töretlen azóta is.

A rövid szőrű tacskók

Zuzu még jelenleg is a fajtamentés gondozásában van, gazdára vár. A nyolc éves kutyát eredeti gazdája bízta ránk, mert külföldi munkavállalása miatt nem tudott megfelelő körülményeket biztosítani számára, oda pedig magával a kutyát nem vihette. Zuzut megviselte a változás, nagyon keveseket engedett magához közel, a többieknek jó esetben is csak fogait mutatta meg, ha egyáltalán előbukkant. Számára is találtunk ugyan egy gazdát, ahol jó dolga lehetett volna, de valahogy mégsem találták meg a közös hangot az új gazdával és Zuzu visszajött hozzánk, ráadásul a legnagyobb hidegek idején - egy szobakutya. Nagy szerencsénkre egy korábbi örökbefogadónk sietett segítségünkre, pontosabban Zuzu segítségére és ideiglenesen odafogadták magukhoz az öreg kutyahölgyet, akinek olyan gazdát keresünk, aki nem akar egyből a kutya személyes terébe tolakodni, hanem elfogadja, kivárja, amíg Zuzu magától nyit felé.

Ganga egy vidéki település peremén kóborolt nagyon rossz állapotban, lesoványodva, testileg és lelkileg összetörten. A madárcsontú kutyának az összes bordáját meg lehetett számolni, a fülében atkák sokasága, a szőrében bolhák tömkelege. Gangának nem volt korábban jó élete, valószínűleg minden tüzelése vemhesülésben ért véget és több balesetet is el kellett szenvednie: erre utalt hátsó lábai csálésága és görbébe tört gerince. Ganga minden érintésre, hangosabb szóra maga alá pisilt. Innen indultunk. Több állomáson át vezetett az útja: lakott Tárnokon, majd néhány napot gazdánál töltött, de mivel egyáltalán nem szobatiszta, így onnan visszakerült. Szerencséjére volt olyan ideiglenes befogadó, aki nem esett kétségbe a bepisilési problémáktól és ahol a hidegben meghúzhatta magát. Magyarországon nem akadt számára gazdi, de az egyik németországi partnerünk ideiglenesen magához vette. Sajnos külföldön sem fenékig tejfel az élet, de Ganga számára már az maga a Paradicsom, hiszen lakásban élhet, de továbbra sincs végleges gazdánál.

A szálkás szőrű tacskók

Gramofont és Lajtorját egy ismerősünk előtt tették ki egy szép kék autóból. A két másfél év körüli szálkás szőrű tacskó kanra valószínűleg már nem volt szükség és az elbocsájtásuk ezen drasztikus módját választotta a valamikori tulajdonos. Sajnálatos módon ismerősünk inkább a kutyák összegyűjtésével, mintsem a rendszám rögzítésével volt elfoglalva, így feljelentést nem tudtunk tenni, de a két kutyát biztonságosan elhelyeztük és megkezdődhetett a testi-lelki rehabilitációjuk. Gramofon volt kettőjük közül a gengszter, míg Lajtorja volt a megfontoltabb - de összességébe véve mindketten rendelkeztek mindennel, amiért a szálkás szőrű tacskókat szeretni lehet. Gazdához külön költöztek és bár tesztelték az őket befogadók idegeit szobatisztasági hiányosságaikkal és magas pakolászási hajlandóságukkal, mégis boldog, gazdás kutyáknak mondhatják magukat.

Csörnöc a testvérével együtt, Csingerrel került hozzánk a kiskunfélegyházi gyepmesteri telepről. Ami miatt őt emelném ki és teszem is ezt mindenhol, hiszen ő lett a tacskó fajtamentés blogjának reklámarca is, az nem más, mint a türelem és szakértelem előtti tiszteletadás. Csörnöc egy csoffadt, rossz szőrben lévő Maugliként érkezett. Nem tudott semmit, nem értett semmit és a férfiaktól félt. Egy ideig a kennelsoron zajlott a szocializációja, majd jelentkezett egy lány, hogy ideiglenesen magához fogadná és amíg nála van, a Népszigeti Kutyaiskolába is elvinné Csörnöcöt. A kutya lassan oldódott és fejlődött, s közben egyre szorosabb kapocs alakult a befogadó és közte, míg végül eldőlt: Csörnöc, már Dorka néven véglegesedik. Dorka azóta már szép karriert tudhat maga mögött, legutóbb egy klikkeres képzésről szóló könyvben töltötte be az illusztráció szerepét. Akik ma látják, el sem hiszik, hogy honnan és milyen állapotban indult ez, az akkor még csiszolatlan gyémánt.

Gesztenyéről "csak" azért írok, mert ő volt eddigi védenceink közül a legkisebb - egy kaninchen szálkás szuka. Gesztenye a tenyésztőjétől érkezett és addigi életét inkább kennelben, mint családi kedvencként élte. Elhozatala után nem is tudtuk volna a kennelsorra tenni, mert mindenhonnan kifért, így sürgősen ideiglenes befogadót kellett számára keresnünk. Szerencsénkre egy korábbi örökbefogadónk magához vette átmenetileg és a félénk, egérszemű apróságból egy csodálatos, stramm kiskutyát varázsolt. Gesztenyéért nagy volt a tolakodás az őt örökbefogadni szándékozók között, így esetében inkább az okozta a problémát, hogy a sok jó közül az ő szempontjából legjobbat sikerüljön kiválasztanunk. Reméljük, hogy ő is úgy érzi, hogy helyesen döntöttünk.

A tacskó keverékek

Sokan kérdezik, hogy miért vannak a tacskó fajtamentésen belül keverékek. Ha a tacskó mindenki számára azt jelentené, ami az FCI standarben rögzített, talán nem lennének keverék védenceink. Talán akkor sem, ha látatlanban nem fogadnánk be altatás elől, sérülten kutyákat, hanem követelnénk a fotót, a leírást, a helyszíni szemlét. Nem tesszük. Vannak tacskó keverékeink, hiszen az ő létrejöttükhöz is kellett valamikor egy igazi tacskó. Ha felhívnak egy vidéki gyepmesteri telepről, hogy másnap altatnának egy ilyen-olyan tacskó kutyát vagy ha segítségkérés érkezik, hogy egy tacskó fekszik sérülten az út szélén és van helyünk, fuvarkapacitásunk, befogadjuk a kutyát. Persze nem tudunk MINDEN kutyán segíteni így sem. De nem hagyunk cserben kutyát, ha már igent mondtunk rá, csak azért, mert "mégsem annyira tacskó".

Így került hozzánk Braille, a szálkás szőrű tacskó keverék kan, aki Gödöllőn, kivert szemmel feküdt napok óta egy üzlet közelében. Több helyről próbáltak neki segítséget kérni, de sehol nem tudták fogadni. Félő volt, hogy a kutya feladja a küzdelmet. Az utolsó pillanatban érkezett meg hozzánk is, mivel a sérült szem mögött már bőven felgyűlt a genny, az egész teste gyulladásban volt, nem bírta volna már sokáig. A szemét el kellett távolítani és komoly kezelésen kellett átesnie, de megküzdött az életért. Nagy boldogság volt számunkra egy nagyon kedves, idősebb házaspárhoz örökbeadni őt - már be volt készítve a kosárkája a radiátor mellé, hogy sose fázzon és a jutalomkekszek is azonnal előkerültek. Braille nem gondolta egy percig sem, hogy inkább nálunk maradna.

Kacska Manfrédot, a rövid szőrű tacskó keverék kant az Illatos úti gyepmesteri telepről mentettük. A genetikailag módosult lábfeje valószínűleg nem vonzott volna túl sok örökbefogadó jelöltet a telepen sem és így veszélyben lett volna az élete, illetve szerettük volna ivartalanítva tudni őt, hogy még véletlenül se örökíthessen semmit tovább azokból a szuper génekből, amelyek hozzásegítették őt ehhez a különleges lábhoz. Sajnos nálunk is sok időt kellett töltenie, ezalatt lassan fejlődött is, kénytelen volt: a kezdeti szájhősből az eltelt hónapok alatt zajos, beszólogatós, de már mindenkivel alapvetően kedves kutya vált. Bár hirdettük mindenfelé és Manfréd igazán nem volt idős sem (alig haladta meg az egy éves kort), nem nagyon akarta őt senki. Ugyan volt egy sikertelen örökbefogadása, de azt a pár napot említeni sem érdemes. Nagyon megörültünk, amikor egy ideiglenes befogadó pár őt választotta átmeneti védencként, hiszen így kikerülhetett a kennelből és megkezdhette a szocializáció újabb szakaszát: a családi kutya léttel járó jogok és kötelezettségek megismerését. Nem volt rög-nélküli a folyamat, de Manfréd valamit mégiscsak jól csinált, mert kacska lábacskája köré csavarta a családot és ő is örökbefogadási szerződésre cserélte az ideiglenes papírokat.

Gobbi a nyíregyházi gyepmesteri telepről utazott hozzánk két másfél év körüli kölykével. A homályos fotó alapján akár elhanyagolt, fajtatiszta szálkás szőrű tacskó is lehetett volna, ráadásul fekete-cser. A viselkedése - kapkodás, ugatás - szintén megfelelt egy bajban lévő tacskó reakciójának. Szóval a fekete harapós kan és két bűntársa megérkeztek hozzánk. Egy hétig csak a hangjukat hallottuk, látni őket igazából nem láttuk. Aztán indul az emberhez szoktatás: egyből a legnagyobb hangadóval, Gobbival (akkor még nem ez volt a neve, egész pontosan nem volt egyáltalán neve). A vérmes ugatásról hamar kiderült, hogy valójában félelmi reakció és a fekete kan a szőr kisollóval történt lefejtése után már leginkább egy szürke szukának tűnt, hatalmas emlődaganattal, amelyet az ivartalanítással egyidőben eltávolíttattunk. A szövettan alapján a daganat épben kimetszett, de rosszindulatú egység volt. Gobbi a kennelsorról ideiglenes befogadóhoz költözhetett, ahol a kezdeti félénkségén lassan sikerült átlépnie és egyre inkább társasági kutyává válik. Számára még mindig keressük a tökéletes, macska mentes családot.

A Futrinka Naptár

Az állatorvosi költségek részbeni fedezete mellett az adó 1% tacskókra eső részéből finanszírozta a tacskó fajtamentés az Egyesület központi ajándéknaptárának rá eső költségét. A naptár minden oldalán felbukkan egy-egy tacskó védenc fényképe is a támogatási lehetőségek megjelölése mellett. A naptár kereskedelmi forgalomba nem került, azok számára adtuk ajándékba, akik legalább 1.000 Ft-tal támogatták egyesületünk munkáját és jelezték, hogy igényt tartanának a kiadványra.

Bemutatkozik a Futrinka Egyesület

Egyesületünk nem csak tacskókat és tacskó keverékeket ment. Önkéntes szerveződésünk négy fajtamentő csoporttal és egy "alaptevékenységgel" rendelkezik; így adhatunk lehetőséget a sparhelt lábúak mellett a magyar vizsláknak, német dogoknak és spánieleknek, továbbá mindenféle egyéb keverék és fajtatiszta kutyának, leginkább olyanoknak, akik valami miatt kiemeltebben rászorulnak a segítségünkre, mert öregek, félősek, fogyatékosok vagy csak az átlag ember szemében csúnyák. Menhelyünk nincs, kutyáink többsége egy tárnoki kutyapanzióban bérelt kennelsorunkon található, illetve szerencsére vannak ideiglenes befogadóink is, bár nem túl sokan.

A Récsei Center Fressnapf Áruháza "nekünk gyűjt". Van egy konténerünk, amibe a vásárlók beletehetik az áruházban nekünk vett felajánlásaikat: tápot, konzervet, minden egyéb kutyás dolgot. Ennek a támogatásnak a keretében van lehetőségünk arra, hogy havonta-kéthavonta bemutatkozó-örökbefogadó napot tartsunk, ahová néhány aktuális védencünk is kilátogat, de felkeresnek minket korábbi örökbefogadóink is. Ezen a hétvégén egyesületünk gazdasági vezetőjének koordinálásával - köszönet gelen! - mind a két nap aktívan telhet. Száraztápot is gyűjtünk, mivel kinn Tárnokon a kutyákat prémiummal kevert alacsonyabb minőségű táppal és konzervvel etetjük. A mai napon már jópár zsák összegyűlt, de sajnos rendkívül gyorsan is fogy az élelem, így minden kis segítséget hálásan köszönünk.

A tacskó fajtamentést a szombati napon gazdikereső Zuzu képviselte, illetve kilátogatott a váci gyepmesteri telepről mentett Ciha, akit ideiglenes befogadói fogadtak örökbe (a rendezvényen írták alá az örökbefogadási nyilatkozatot), Nimfa, aki egy tenyészetből került a gondozásunkba, illetve Racsni, a Futrinka mosoly-arca, aki sérülten került hozzánk a paksi menhelyről. Az összegyűjtött táp - köszönjük!

A második napon Ofélia és Jamina jelennek majd meg tacskós kiküldöttként, talán még nem késő egy program módosításhoz: 10 óra és 15 óra között mindenkit szeretettel várunk a Récsei Center Fressnapf Áruházában.

Az 50. hét - minden út hozzánk vezet... vissza...

Zuzu visszatért. Néhány hónap gazdás lét után a családban felmerült egészségügyi problémák miatt visszakaptuk - azonnali hatállyal.

Egy éjszakát, az addig lakáshoz szokott kutya kennelben volt kénytelen tölteni, ami nagyon megviselte. Másnap ki sem akart jönni, a tárnoki sétáltatóknak nem mutatta meg magát. Este mentünk érte, mert hatalmas szerencsénkre egy korábbi örökbefogadnónk, Miró gazdája ideiglenesen felajánlotta otthonát Zuzu számára. Zuzu kitörő örömmel rohant ki elénk a házikójából, de egész testében remegett. Sikerült egy nap alatt összetörni őt testileg és lelkileg is - újra. Nem ezt érdemelte, nem ezt érdemelné egyetlen kutya sem.

Örökbefogadni nem játék. Ezek a kutyák már legalább egyszer sérültek az életben, amikor eredeti gazdájuktól így vagy úgy elkerültek. Ha valaki úgy dönt, hogy magához vesz egy kutyát, legyen az állatvédő szervezettől vagy bármi más módon: egy életről dönt, de úgy, hogy közben a saját életére vonatkozóan is egy döntést hoz, miszerint hóban-fagyban van egy társa, akit mindig vinnie, szeretnie, ellátnia kell, aki akkor is ott lesz, ha valami baj van. A kutya nem játék, nem egy plüssállat, akit ide-oda lehet hajigálni, ahogy az ember élete alakul.

Ismét csalódnunk kellett. Nem a kutyában, ő olyan, amilyennek ígérte magát, hanem az emberekben. De Zuzu ebből nem tapasztalhat semmit, igyekszünk számára megtalálni a tökéletes és végleges családot.

Ha bárki szeretne felelősen örökbefogadni egy 8 éves, ivartalanított, fekete-cser tacskó szukát, aki idegenekkel bizalmatlan, de ha valakit megszeret, akkor azt maximális rajongással veszi körül, szobatiszta, más kutyákkal kis ismerkedés után jól kijön és amúgy pedig egy igazi társkutya, egy kis csoda, az jelentkezzen. De ne akarja őt olyan, aki csak Karácsonyra akar egy ebet, aki nem tudja vállalni egész életére ezt a ragaszkodó, sokat látott és megélt kutyalányt.

Hisszük, hogy vannak még arra méltó emberek, hogy egy ilyen kutya szeretetével elhalmozza őket egy életen át.

A 49. hét - a helyzet változatlan

Bár rengeteg dolog történt, valójában mégsem történt semmi. Sajnos nem mondható el, hogy védenceinkért hosszú tömött sorokban állnának sorban az őket örökbefogadni szándékozók, így pedig meglehetősen nehéz az állatvédő dolga: látja, hogy hány kutya van még bajban, akiken tudna segíteni, de nem tud, mert nincs több rendelkezésre álló helye. A helyhiány enyhítésében nagy segítséget jelent az ideiglenes befogadók által felajánlott gondozás, a tacskók esetében az ideiglenes befogadás egyben azt is jelenti, hogy a szerencsés védenceinknek nem kell hidegben, a bérelt kennelsoron várniuk gazdisodásukra, hanem családban tehetik azt. Persze előfordul, hogy egy-egy ideiglenes befogadó elbukik, mint ahogy történt ez a héten is: Kacska Manfrédot ugyanis örökbefogadták átmeneti gondozói minden rosszasága és őrült-tacskósága ellenére. Nem hittük, hogy még ebben az évben ilyen jó hírt közölhetünk, de drukkolunk Manfrédnak, hogy minden rendben menjen vele az új családjában és hogy élete végéig boldog kanapékutya lehessen.

Egyben szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak azoknak az ideiglenes gondozó családoknak, akik egy-egy kutyánk számára átmenetileg szerető otthont biztosítanak.

A váci gyepmesteri telepről hozzánk került tacskó keverék testvérpár rövid szőrű tagját, Cihát szintén sikerült családban elhelyezni addig, amíg gazdára nem talál és reményeim szerint testvére, Pendely is követi majd a példáját a közeljövőben. Természetesen ettől még Ciha is ugyanúgy gazdát keres, mint a többi, nem Tárnokon állomásozó védencünk: Ganga, Gobbi és Mandula is.

A tenyésztőtől átvett szálkás szőrű törpe tacskó kan, Chili átesett az ivartalanításon, így befogadó családja véglegesen megtarthatja őt. Hamarosan megyünk látogatni hozzájuk is.

A hetet még egy jó hírrel zártuk: Zuzu gazdái ugyanis úgy döntöttek, hogy mégis maradhat náluk a kutya, mert a tanácsok alapján úgy tűnik, hogy változik, méghozzá pozitív irányba a kutya és a köztük lévő kapcsolat. Mindenképpen tartjuk a kapcsolatot a jövőben is, de őszintén reméljük, hogy a türelem és szeretet meghozza a gyümölcsét és Zuzunak soha nem kell többé új családot keresnie.

Az utolsó novemberi, azaz a 48. hét

A héten nem történt olyan mozgás, amiről érdemben beszámolhatnék, most az Egyesületen belül más kutyák kerültek inkább fókuszba. Természetesen a háttérben intéződnek ügyek, de a 48. hétre látványos, tüzijátékkal ünnepelendő dolog a tacskó fajtamentés háza táján nem történt.

Ami azért mégis: az adó 1%-os összeg tacskó kasszára jutó részéből rendeztünk az állatorvosnál egy nagyobb egység tartozást, de sajnos még így is maradt mire gyűjtenünk, így köszönettel fogadunk minden pénzbeli felajánlást a Futrinka Egyesület K&H Bank 10404089-49575251-57561000 számlaszámán keresztül teheti meg, a megjegyzés rovatban kérjük feltüntetni, hogy "tacskó". Azt is tudjuk, hogy ebben az időszakban nagyon nehéz pénzt adni, hiszen a többségnek ebből van a legkevesebb és az ünnepek közeledtével egyre több a kiadásunk is. Viszont talán néhány embernek van otthon olyan új vagy újszerű, de használt tárgya, amelyre nincs szüksége, s felajánlaná jótékony célra... Az így adományozott tárgyakat elárverezzük egy online adományozó felületen, és a bevételen a tacskó fajtamentés és a német dog fajtamentés osztozik. Talán furcsa, hogy miért pont ez a két fajtamentő csoport, de az óriások és törpék közötti együttműködés már nem újkeletű, így igyekszünk kihasználni egymás erősségeit, hogy gyengeségeinket kompenzáljuk.

Sajnos nem új, hanem régi kutyáinkat kell elhelyeznünk ismételten. A korábban örökbefogadott, nyolc éves, rövid szőrű, fekete-cser színű, ivartalanított tacskó szuka, Zuzu, betegség miatt nem maradhat befogadó családjában. Zuzu nem egyszerű eset, mert nem köt elsőre barátságos senkivel és harapni, odakapni sem átall, de ha valakit megszeret, akkor azt rajongással veszi körül. Ez a viselkedés tacskóknál nem tekinthető ritkának, de hozzáértő és türelmes gazdát igényel egy-egy ilyen kutya el-, illetve befogadása.

Mandulát is el kell hoznunk ideiglenes befogadójától, mert 1. ugat, ha egyedül marad, 2. rombol, 3. bántja a macskákat. Igyekszünk ennek a sérült lelkű kutyának is megtalálni azt a családot, ahol képes lesz ténylegesen beilleszkedni és ahol ő is megbékél. Addig pedig ide-oda költözik, de legalább megvan és él.