Tragikusan szomorú 44. hét...

Mácsai elment, nincs többé. A múlt heti beszámolóban még gazdásodása hírének örülhettünk, de csak eddig tartott. Szóljon róla ez a heti beszámoló, mert rövidke életéből többet megosztani velünk sajnos nem tud.

Mácsai két társával a nyíregyházi gyepmesteri telepről került a gondozásunkba. Idős gazdája halálával az addig tartott állatainak sorsát egy rideg telep volt hivatott rendezni, s mivel a kutyák nem csak fizikai állapotukat illetően, hanem pszichésen is elhanyagoltak, szocializálatlanok voltak, így a telepről történő közvetlen örökbefogadás lehetősége fel sem merülhetett senkiben.

Az első két hétben Mácsai megérinthetetlen volt, gyakorlatilag akkor még nem is volt Mácsai, mivel a csimbókok alatt nem tudhattuk, hogy milyen nemű, életkorú és valós természetű eb rejtőzik. Aztán eljött az a nap, amikor Mácsai Mácsaivá válhatott és egyben megszabadulhatott több kilónyi összeállt, nemezes rasztától. Az elhanyagolt, bolháktól hemzsegő szőr alatt különleges megjelenésű tacskó keverék bontakozott ki: a mi Mácsaink.

Ahogy a rohadó bunda és a vérszívó élősködősereg távozott, Mácsai megváltozott. Egyre jobban nyitott az emberek felé, talán életében először értékelte, érzékelte a simogatást, a figyelmet. Mindannyian nagyon megszerettük, hiszen gyönyörű fekete orra és csodálatos, rajzfilmbe illő szemei mellé egy kellemes, ragaszkodó, bár kissé bizonytalan tacskószemélyiség tartozott.

Aztán eljött az a pillanat, amikor a "gyerek kirepült" és megkezdhette új életét. Egy nagyon szimpatikus, intelligens pár fogadta őt örökbe Biatorbágyra. A házban puha ágyikó, jutalomfalatka várta. Hamar beilleszkedett, a gazdáival már kötetlenül viselkedett és rendkívül hamar ragaszkodni kezdett. (Meglepő módon már az örökbeadás pillanatában tudta, érezte, hogy ez most valami más és gyakorlatilag ügyet sem vetett ránk többé, új családja kegyeibe igyekezett beférkőzni.) Talán ez okozta a bajt, talán más. Egy ugyanolyan napnak indult az a bizonyos pénteki is. A gazda úr dolgozni indult, Mácsai pedig valószínűleg utána. A gazda hölgy vette észre a hiányt és gyakorlatilag azonnal megindult Mácsai keresése. A Kóborka Állatvédő Egyesület segítségével a biatorbágyi városi televízió hírdetései között is megjelent, hogy keressük, mind a gazdái, mind az Egyesületünk tagjai plakátoltak, járták a környéket, de sikertelenül.

Vasárnap gyertyát gyújtani indultunk rokonainkhoz. Csörgött a telefonom - "Mácsai gazdi". Tudtam, éreztem, nem akkor, már előtte is: jó hírt Mácsaival kapcsolatban nem fogok kapni.

Megtalálták őt az 1-es út mellett, halottan. Valószínűleg elütötte egy autó. "Olyan, mintha élne'" - mondta keserűen a gazda - "Hazavisszük, eltemetjük őt."

Sajnálom, Mácsai, hogy csak ennyi adatott, de talán így is jutott valami, ami nem minden kutyának: volt gazdád, volt szerető otthonod. Mégha mégoly rövid időre is.

Hiányozni fogsz nagyon és bocsánat, hogy nem lett tökéletes a kisollós nyírás és hogy kicsit bele is vágtam a füledbe akkor. Köszönöm, hogy türelemmel elviseltél mindent és hogy adtál nekünk is egy esélyt, hogy megismerhessünk.

A 43 talán szerencsszámnak sem utolsó - gazdisodó védencek hete

A héten felborult a már-már megszokott szomorú egyensúly és a fajtamentés több védence kezdhetett új életet, mint ahány kutya bebocsátást kért. Ritka az ilyen hét, de ami miatt különösen nagy boldogságot jelentenek ezek a gazdisodások az az, hogy az örökbeadott kutyáink többsége valami miatt problémásnak volt mondható. Emiatt persze extra nagy drukk is elkél, hogy véglegesedhessenek és szeretetben, boldogságban tölthessék innentől az előttük álló életet.

Az első gazdisodó ebünk Lajtorja volt, aki egy fiatal pár kutyája lesz a II. kerületben. Nagyon meg volt illetődve, de remélem, hogy szépen és gyorsan feloldódik és éli majd a nagyvilági tacskók hétköznapjait. Mindenesetre a hétvégén már ment kirándulni a Balatonhoz. (Lajtorja volt az egyik szálkás szőrű tacskó kan, akit egy autóból tettek ki testvérével együtt. Eredeti gazdájuk a kutyákat nem kereste.)

Az ünnepi hétvége további utakat hozott, szombaton Waltzerát, a kunszentmártoni gyepmesteri telepről altatás elől mentett "óriástacskó" szuka kutyát vittük Baranyába kirándulni. Hegyek-völgyek között vezetett utunk, vadregényes tájakon jártunk és maga a végcél is egy mesebeli házikóhoz hasonlított. Csodálatos ház, hatalmas kert, a kert végében patak folydogál. Waltzerát nagyon várták már, valahogy ő is érezte, hogy ez most komoly és egy szempillantás alatt játékba bonyolódott a család két gyermekével. Egyelőre minden rendben vele, de nagyon drukkolunk, hogy ez így is maradjon. Nem szeretnénk újra a kennelsoron látni őt, láttuk ott már eleget.

Talmi, a XVI. kerületben talált aprócska tacskó keverék kan, miután eredeti gazdája nem kereste, új otthonra lelt Hatvanban. Rutinos tacskós család, nagy, biztonságosan bekerített kertrésszel és Talminak kényelmes kuckóval a házon belül. Főtt farháttal, jutalomfalatkákkal várták és hamar ölbe került a kis gazfickó.

A hét nagy híre, hogy a nyíregyházi gyepmesteri telepről mentett "színész-csapat" egyetlen kan tagja, Mácsai is megkezdte próbaidejét. Néhány hete még egy ugató-harapó, elhanyagolt szőrcsomó volt, most pedig egy kicsit bizonytalan, de nyitni akaró eb, aki meglepően jól viselte a váltást és a jutalomfalatkákat is örömmel elfogadta. A családi ház gyönyörű nappalijában puha ágyikó várta, aminek nagyon örült. Ilyenje talán még soha nem is volt.

A Futrinka Egyesületnek, ezen belül a tacskó fajtamentésnek is lehetősége nyílik arra, hogy 2009. november 8-9-én megjelenjen védenceivel a Récsei Center Fressnapf áruházában egy örökbefogadó, illetve tápadomány gyűjtögető napon. Néhány védencünk szeretné emberek között, a vasárnapi áruházi forgatagban tölteni a napját a kennel helyett, de ehhez szükségünk lenne fuvaros segítőkre, illetve olyan emberekre, akik védenceinket a nap során fogják, szeretgetik, sétáltatják. Ha valaki tudna segíteni, jelentkezzen az info@futrinkautca.hu e-mail címen. Mindenkit szeretettel látunk!

Tacskó ki, tacskó be - a 41. hét is aktívan telt

Gyorsan telnek a hetek, az ember dolgozik, családozik és közben kutyázik is, hiszen: bár sokan azt hiszik, hogy főállású állatvédőként tevékenykedünk és így el is várják, hogy azonnal ugorjunk és tegyünk, hiszen ezért vagyunk, a valóság az, hogy mindannyian rendelkezünk rendes, civil, nemkutyás foglalkozással. Az állatok mentését szabadidőnk és megkeresett jövedelmünk terhére végezzük, önkéntes alapon. Az önkéntesség természetesen nem mentesít a vállalások megfelelő minőségű teljesítése alól, csak talán magyarázat arra, hogy miért nincs aranyból a kerítés és miért nem rohannak szuperul felszerelt kutyás mentőautóval egyenruhás csapatok egy-egy telefonon bejelentett, azonnal elhelyezendő kutyáért. Egyszerűen nem tehetjük, de így is igyekszünk jó logisztikával a lehető legtöbb dolgot zsúfolni egy-egy hétbe úgy, hogy a gondozásunkban lévő kutyák mindig a megfelelő ellátásában részesülhessenek. Az ő kárukra nem mentünk "csak még egy" kutyát. Mindig a kapunkon belüli ebekért felelünk elsősorban.

A nyíregyházi csapat korábban rettegős-kapkodós, mára már egyre inkább nyitni akaró, barátságos fekete-fehér tacskó keveréke, Mácsai a héten ivartalanítódott és a köldöksérvét is megoperáltattuk. Így most már semmi nem tarthatja vissza attól, hogy gazdához költözöttön. A hétvégén ő is részt vett a Récsei Center Fressnapf üzletében tartott bemutatkozó napunkon, ahol gyakorlatilag folyamatosan ölben ült - ez tőle nagyon nagy dolog, illetve hagyta, hogy gyerekek is megszeretgessék őt.

Pénteken munka után nagy rohanásban voltunk, hogy egyrészt egy, az Egyesület gondozásában lévő ír szetter kant eljuttassunk a zárás előtt az állatorvoshoz, másrészt pedig, hogy örökbeadjuk Gangát, a Nagykónyiban rendkívül rossz állapotban talált tacskó szukát. A kutya furcsa mozgását valószínűleg egy gerincprobléma okozza. Egyelőre műtéti beavatkozást nem igényel, de gazdájának kiemelten kell figyelnie rá. Ganga kicsit megszeppent először a lakásban, valószínűleg még sosem látott eddigi életében ilyet, de aztán szépen feloldódott. A hétvégi hírek szerint már egészen birtokba is vette új rezidenciáját és nagyon szeretik őt. Igyekeznek majd becsatlakozni a Gellért-hegyi tacskó sétákba is, hiszen ők is a XI. kerületben laknak.

Szombaton Gramofon és Lajtorja kirándultak a IV. kerületben, ahol egy nyugdíjas házaspár keresett magának elhunyt kutyája helyett új társat, dédelgetnivalót. Gramofonra esett a választásuk. Egyelőre itt még nagyon kell a drukk, mert bár a család többtízéves tacskós rutinnal bír, de Gramofon rendesen bemutatkozott: a szobatisztaság nyomait sem mutatja, a gyönyörűen berendezett lakásban már nekilátott néhány antik szék átalakításának, illetve megcsipkézett néhány díszpárnát. A hétvégi telefonos ellenőrzésen még bizakodóak voltak az örökbefogadók, de azért meglepődve nem lennék túlságosan, ha visszakapnánk őt. Mindenesetre jó lenne, ha neki is sikerülne, hiszen nem ő tehet róla, hogy az, aki az autóból kidobta, vagy az, aki előtte tartotta őt, nem áldozott időt arra, hogy jól nevelt kutya válhasson belőle.

A szombati napon két új tacskónk is érkezett, róluk képek és részletes beszámoló később lesz majd. Nimfa egy négy éves, fajtatiszta szálkás szőrű tacskó szuka, Mandula pedig egy négy és fél éves, fajtatiszta szálkás szőrű tacskó kan. Mindketten nagyon helyesek, kicsit elhanyagoltak és egyelőre meg vannak szeppenve. Nimfa egyik füle hematómás, ezt műtéti úton az ivartalanításával egyidejűleg kell majd rendezni. Tenyésztő gazdájuk nem tudta őket tovább tartani, így kerültek hozzánk. Oltásaikat, chipjüket, útlevelüket megkapták, ivartalanításuk után költözhetnek majd új otthonaikba.

A hétvégén a Récsei Center Fressnapf Áruházában mutatkozott be Egyesületünk. A tacskó fajtamentést Waltzera, Lajtorja és Mácsai képviselte. Mind Waltzerára, mind Lajtorjára voltak érdeklődők, meglátjuk, hogy jelentkeznek-e vagy a személyes találkozást nem követik további randevúk.

A rendezvény két napján közel 200 kg száraztáp gyűlt össze. Ez hatalmas segítség Egyesületünknek, hiszen Tárnoki kennelsorunkon átlagosan egy nap 10-15 kg táp fogy el, attól függően, hogy milyen megoszlásban, hány kutya tartózkodik a gondozásunkban.

A rendezvényező csapatot felkereste korábbi védencünk, Csörnöc-Dorka is kis társával, a Biatorbágyi Állatvédő Egyesülettől örökbefogadott Totó kutyával. Csörnöc-Dorka blogjáról egy korábbi bejegyzésben olvashatnak az érdeklődők - érdemes betekinteni okosodásának történetébe.

A héten szomorú hírt is kaptunk. Korábbi védencünk, Szender, aki a nyolcvanas éveiben járó, de rendkívül agilis Erzsike néni társa volt, elment. Sajnos a daganatai olyan áttétet képeztek, amelyek már nem tették számára lehetővé, hogy idős gazdája mellett továbbangyalkodhasson.

Wamu nyugatra megy - a 40. hét történései a tacskó fajtamentésnél

Jelenleg a tacskó fajtamentés gondozásában álló kutyák száma a végtelenhez tart, míg a potenciális gazdijelölteké a nullához konvergál. Ez semmiképpen sem tekinthető jónak, mivel a várólistán több fajtatiszta tacskó tolakodik bebocsátásra várva.

A héten Ausztriában költözött a kunszentmártoni gyepmesteri telepről altatás elől mentett Wamu kutyánk az osztrák AnimalCare Austria szervezet segítségével.

Ideiglenes befogadója nem maradt sokáig szeretgetni való kutya nélkül, mivel a nyíregyházi gyepmesteri telepről elhozott, idős, látás- és hallássérült, félénk szálkás tacskó keverék szuka, Gobbi néni vette át Wamu frissen megüresedett helyét és borzolta a bentlakó macskák idegeit.

Talmi, a XVI. kerületben talált kisméretű tacskó keverék kan átköltözött Tárnokra. Most már új gazdát keresünk számára, mivel eredeti gazdája nem jelentkezett. Talmi 1-1,5 év körüli, 6 kg körüli apróság, tele energiával. Kedves, barátságos, de sok foglalkozást igénylő, az élet rendjéből sokat még nem tudó kutya.

A nyíregyházi "színészválogatott" szétültetésre került, Mácsai orvosnál is járt, hogy megkapja oltásait és chipjét, illetve bejelentkezett ivartalanításra is. Viselkedése alapján ő és társai is inkább csak tartott, mint jól tartott kutyái lehettek az idős hölgynek, akinek halálát követően további két másik társukkal együtt a gyepmesteri telepre kerültek és altatásukat várták.

Kérdés, hogy az örökösöknek milyen kötelezettségeik keletkeznek ilyen esetben... A kutyák mindenesetre a jogszabályok adta lehetőségek miatt könnyen a gazdájuk után halhattak volna. Nincs ez rendben így. Muráti Lili, a harmadik nyíregyházi végre kimerészkedett a kifutóra, sajnos nem önként, de legalább járt már kinn. Manfréd személyében új társat kapott, hogy legyen kitől önbizalmat merítenie.