A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Som. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Som. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. április 6., kedd

Berkenye és Som beköszön

Ugye még mindenki emlékszik a két tacskó babára, akikkel/akikért a férgek miatt küzdeni kellett. Szerencsére mind a ketten túlélték a nehéz indulást és mostanra boldog, gazdis kutyák. Mind a ketten küldtek nekünk egy-egy rövid beszámolót, ezeket most meg is osztom.

Berkenye
Bocsánat, hogy ilyen sokáig nem számoltam be BerkiBuburól, de én is elég elfoglalt voltam. Szóval Bubuka nagyon szépen beilleszkedett, és megkapta a harmadik oltását. Itt sajna volt egy kis probléma, ugyanis őkelme allergiás a kombinált oltásra. Szerencsére nem volt nagy baj, mert a doktor néni ott tartott bennünket megfigyelésre, így egyből tudott reagálni a dologra és kaptunk egy adag kálciumot. Szegénykém nagyon aranyos volt, mert addig izgett-mozgott, majd hirtelen elkezdett lelassulni a kezemben, majd teljesen elcsendesedett. De mindez szerencsére nem okozott tartós problémát. Mire hazaértünk megint az a nyüzsgő, eleven rosszcsont lett, mint volt.Ittléte alatt szépen felszedett egy kis husit. Jelenleg négy és fél kiló, és már nem látszanak ki a bordái. Az életritmusunkat is szépen felvette, bár az én ízlésem szerint még mindig korán kell, de már legalább fél hatig kihúzzuk:-) Egy gyors pisi Bundikával után én visszavetem az ágyba magam, hagyva őket, hogy úgy nyúzzák egymást, ahogy jól esik. De általában hétkor kollektíven lépnek fel ellenem, a fejemre mászás, és agyonnyalogatás eszközével. Ennek már én sem tudok ellenállni:-). Kicsi baba minden cipő nagy barátja. Csináltunk róla egy videót, amit majd el is küldök neked, ahol egy nagy férfi edzőcipővel vív. Sajnos az elem lemerült, így akkor több felvételt nem tudtunk készíteni, de remélem, nem sokára újra elhozzák hozzánk (kölcsön volt) és készíthetünk újabb felvételeket. Alapvetően egy csendes és okos tündérke, de azért neki is van hangja, főleg akkor, amikor Bundika valamit eszik vagy rág, amit ő úgy értékel, hogy az az ővé kell, hogy legyen. Ilyenkor olyan felháborodottan ugat, hogy az egész környék tud róla.:-) Azt vettem észre, hogy a mamámat valamilyen oknál fogva nagyon szereti (biztos az a sok dugi keksz), állandóan nála ugrál és puszilkodik. Kezdek sértődékeny lenni:-) Szóval ennyi történt a második hetünkben.

Som
Újabb változás állt be Pablo életében, ezért gondoltam, megírom. Elkezdtem behordani dolgozni, amit ő is nagyon élvez és szerencsére a munkatársaim is. Egész nap lót-fut a hatalmas, egyterű irodában, és szaladgál a szintén nagy teraszon. Egyre kevesebbet alszik bent, ezért mire hazaérünk, teljesen kifárad. Így már könnyen elviselhető vele az itthoni lét is. Amikor viszont itthon kell hagynom egy-egy napra, akkor még kártékonykodik, főleg a tévékábelt szereti megrágni, most már nézhetetlen az adás :). Nagyon sokat sétálunk, rengeteg kutyával találkozik, mindegyikkel baromi bátor, inkább ő hódol be először, de azért nem hagyja magát, ha nagyon le akarják nyomni. Még szeret odaszaladgálni az emberekhez is, remélem erről hamarosan leszokik, bár mindenki jó néven veszi, ha ilyen édes kölyökkutya megy örülni neki. Képzeld, összetalálkoztunk az utcában egy másik szálkásszőrű tacsissal, akivel beszélgettem, és kiderült, hogy nyomon követte Som és Berkenye sorsát a blogodon, úgyhogy nagyon megörült, hogy élőben is találkozhatott vele. Egyébként itt a környéken már több szálkásszőrűvel is talákoztunk, mindegyik felnőtt már, és állati helyesek. Alig várom, hogy Pablonak is hosszabb legyen a szőre, már a feje tetején szépen növöget, meg a szakálla, de a hasa még elég bébis. Egyre jobban viseli, ha nem lát éppen a lakásban, viszont pár napja elkezdett ugrálni rám, meg más emberekre is és párzó mozdulatokat csinál. Úgy olvastam, hogy ez a dominancia kérdése nála, úgyhogy szigorúan rászólok, és igyekszem még következetesebb lenni vele. Még egy furcsaságot csinál mostanában: elindulunk sétálni, és alig pár pár perc múlva elkezd ugrálni, hogy vegyem fel. Nem tudom, hogy valóban nincs kedve-e sétálni ilyenkor vagy csak próbálkozik a hisztivel, mindenesetre nem engedek neki. Meg aztán mikor nagy nehezen kiérünk így a Margit-szigetre, ott már vígan rohangászik akár 1-2 órát is. Egyébként elég szófogadó, megáll a járdánál, ha szólok és megvárja, míg azt mondom, hogy mehetünk, és ha póráz nélkül van, visszajön, ha hívom.

2010. március 5., péntek

Csendes napok - a 8. hét

Ha nagyon vicceskedni akarnék, azt írhatnám, hogy a 8. héten nem történt semmi, szabadságra ment a tacskó fajtamentés. Bár igaz lehetne! Sajnos a 8. héten sem mehettünk szabadságra, csak az Egyesület életén belül nem a tacskókon volt a fő hangsúly, illetve a 9. hét tacskó érkezéseit készítettük elő.
Viszont azért egy "pici" hírt mégis meg tudok osztani az érdeklődő olvasókkal: Som babám végre felépült és megkaphatta a második oltását is. Ezt az eseményt azzal ünnepelte, hogy hálátlanul elhagyott: megkezdte végleges életét a belvárosban. Gazdis kutya lett a pici babakutyából! Érkezésünkkor még az volt az elv az új helyén, hogy a kanapéra, ágyra nem mehet fel, mára már tudja a gazdi, hogy elég nehéz következetesnek lenni, ha egy tacskót választ az ember élete kutyapárjául. :) Nekem pedig jó érzés, hogy hozzásegíthettem Somot a kirepüléshez, egy boldog élet ígéretéhez.

2010. február 25., csütörtök

A 7. hét is eltelt

Ha az ember mellett beteg babakutya van, ólomlábakon lépdel az idő. A hetedik hét ebből fakadóan lassan telt el, kevés alvással és sok idegeskedéssel, de a jó hír: Som baba is felépülni látszik, visszatér a rend (vagyis a rendetlenség inkább) a befogadói portámra. Most ugyan éppen egy kis tüsszögéses téma van napirenden, de ezt egyelőre kordában tartjuk C-vitaminnal, mézzel és kamillateával. Ha már mindenki ilyen szépen felépült, végre Berkenye (a négy fal között és ismerőseinek csak BerkiBubu, az Ördög) is megkaphatta élete első oltását. Meg is ünnepeltük: volt mindenféle finomság vacsorára. Szóval néhány hét alatt kivégeztük a férgeket, átvészeltük a mérgeket és eljutottunk az első parvó elleni oltásig. Most jöhet a második pálya... :) Három felnőtt tacskó védenc is megkezdte új életét. Előtte természetesen mind a hárman átestek az ivartalanításon, mivel ivarosan nem adunk örökbe kutyát. (Mivel a mostani három szálkás kritikán aluli kondícióban és szőrzettel került hozzánk, extraként kaptak egy kozmetikát és fürdést is, hogy az új gazdáknál már illatosan vetődhessenek be az ágyba.)
Az első szerencsés "fészekelhagyó" Móric volt. Őt Érdre költöztettük. Öt perc után már az ágyból pislogott ránk és nem tűnt úgy, hogy nagyon hiányozni fogunk neki. A visszajelzések alapján szépen kezd felengedni, de sajnos azért a korábbi éhezés időszaka nem múlt el nyomtalanul. Kis adagokban kell őt etetni, mert különben kihányja.
Móric után Sublót vált meg féltő gondoskodásunktól és Leányfalura tette át a székhelyét. Nagyon várták a kis kópét, aki hamar be is lopta magát az új gazdái szívébe.
A hét utolsó gazdisodója Móric valamikori társa, Porca volt, aki Budapest III. kerületében mosolyog bele a nagyvilágba innentől. Ő is szépen igazodik a család rutinjához és élvezi a kényelmet, amelyben eddigi élete során nem igazán volt része.Az idősebb védenceinkre viszont sajnos továbbra sincs érdeklődés, pedig mindannyian igazi kis csodák. Hiszem, hogy egyszer valaki meglátja bennük is a társat és gazdához mehetnek mindahányan.

2010. február 17., szerda

A beteges 6. hét

A két tacskó babám beteg. Felváltva. Az orsóférgek után a galandférgekkel küzdöttünk meg. A féregtoxikózis hatására először Berkenye babám dőlt ki, nem evett, levert volt és nyűgös. Kapott infúziót, vitaminokat, fájdalomcsillapítót, görcsoldót. Napokig aggódtam érte éjszakánként, hogy megvan-e még, veszi-e a levegőt... Nem kívánom senkinek az érzést, az élményt. Aztán mire kicsi egérszemű Berkenye babám összeszedte magát, Som dőlt ki. Vele most is az orvoshoz járunk, sajnos nála az induló tünetként jelentkező magas láz akár más gondra is utalhat. Kérem, hogy aki teheti, gondoljon ezekre a törpékre, akik még csak az életük kezdetén vannak, de már többször jártak állatorvosnál, mint más kutya egész életében. Nem tudom, hogy két vidékre szánt testvérük egyáltalán életben van-e még: Som és Berkenye küzdenek. Küzdünk együtt.

Talán látható a két kis apróság sorsának alakulásán a kockázata annak, ha nem megbízható, lelkiismeretes helyről, hanem netán egy piacon elcsábulva vagy más, a kutyák szempontjából "gyártónak", mintsem tenyésztőnek minősülő embertől választunk kiskutyát. Elsőre nem láthatunk mindent, a mamájuk mellett védettebbek a kölykök egyébként is. De nálunk nem lesz velük a mamájuk, ha soha nem voltak féreghajtva, akkor számítsunk rá, hogy erre akár a kiskutya élete is rámehet, miközben kétségbeesetten futunk az orvoshoz éjjel-nappal, betegségeket is elkaphat vagy akár hozhatja is: ha valakinek ismerősen csengenek a parvó vagy szopornyica szavak, tudja, hogy miről beszélek, de majd igyekszem ezekről is külön bejegyzésben írni, mert fontosnak tartom, hogy a tünetek korai felismerésével legalább néhány kutya esélyt kaphasson a gyógyulásra.

Som és Berkenye orvosi költségei (és akkor a prémium eledeleket nem számolom) már most elérték azt a nagyságrendet, amiért megbízható tenyésztőtől, féreghajtott, legalább egy oltással rendelkező, minőségi kiskutyát lehet vásárolni. A kezdeti spórolás - hiszen ingyen voltak - néha nagyon csúnyán megbosszulja magát. Nem éri meg.

A héten Rupert bácsit ideiglenes befogadóhoz költöztettem, mert a majdnem vak, rövid szőrű tacskó bácsit nagyon megviselte a hideg. Most április elejéig van biztos fedél a feje felett, addig jó lenne neki végleges gazdát vagy újabb ideiglenes befogadót találni. Rupert egy igazi csendestárs vagyis csendes társ. A lakás nem ismeretlen számára, nem rombol, nem pakol, csak szunyókál. Alapvetően szobatiszta, de túl sokat azért nem bír ki egyedül, előfordulhat, hogy bepisil. Szereti a kényelmet és nagyon hálás minden kedves szóért. Ragaszkodni akar és tudna is valakihez, aki egy tíz év körüli, zörgős szívű, homályos szemű tacskó bácsit szeretne maga mellett tudni az elkövetkező néhány évben. Biztosan van valahol egy ilyen személy vagy család, csak meg kell találni.

2010. február 11., csütörtök

Az 5. hét hírei - a beérkezők

Az ötödik hét beszámolóját két részre bontom, mert egyben túl hosszú lenne, rengeteg dolog történt. A jelenleg rendelkezésemre álló rövid időben kezdem azokkal, akik hozzánk kerültek és akiknek új gazdát vagy ideiglenes befogadót keresünk, valamint hálásan fogadnánk bármilyen hozzájárulást állatorvosi költségeikhez is.
A hét első érkezője Kiss Manyi volt (eredeti nevén Fanni), akit a gazdája az Illatos úti ebrendészeti telepre adott le. A nyolc éves rövid szőrű tacskó hölgy nem értette, hogy mi történik vele és még most is nehezen hiszi, hogy élete új kerékvágásba került, de mindenképpen újra pozitív irányba halad. Manyi visszafogott, nem tolakodó, lassabban barátkozó, de érdeklődő és ragaszkodó kutyalány, aki a rövid szőrével lakásban szeretne élni. Ugyan életkorilag talán nem túl fiatal, de megjelenése, viselkedése alapján sokkal fiatalabbnak tűnik, még hosszú éveket tölthetne egy szerető otthonban. Ideiglenes befogadó jelentkezését is várjuk. Oltott, chipezett, ivartalanított és a Harder-mirigy előreesést is megoperáltattuk a szemén.
Manyi után két apróság, Som és Berkenye jöttek, akik egyelőre nálam nyertek átmeneti elhelyezést. Egy szálkás szőrű tacskó almot hirdettek az egyik internetes felületen - köztük egy ingyen elvihető szukával. Nem szerettük volna, ha ő potenciális szaporító kezére jut, ezért az egyik ideiglenes befogadónk segítségével elhoztuk a kiskutyát és mellé kaptunk egy kanocskát is. Sajnos az alom másik két szuka tagja már elígérődött vidékre, kerti kutyának, ismerősök ismerőseihez...
Som mostanra már gazdikereső formában van, 2,5 hónapos, egészséges, játékos, jó kiállású szálkás szőrű tacskó legény. Kicsit hisztire hajlamos és nem nagyon szeret egyedül maradni, a távozás utáni 5-10 percben elkeseredetten sír az ajtóban. De amúgy egy nagyon életrevaló, babázható legényke, tele szeretettel és ragaszkodással. Korából fakadóan más kutyákkal jól kijön, illetve mivel cicánk is van, így hamar megtanulta, hogy a macskát jobb nem háborgatni. Egy oltással, chippel rendelkezik, féreghajtva volt, ivartalanítási kötelezettséggel keresi álomgazdiját. Kérem, hogy csak olyanok jelentkezzenek, akik tudják, hogy mivel jár egy kölyök kutya felnevelése (mind az állatorvosi tennivalók, mind pedig a lakás állapotát illetően) és lakásban tartaná. Az ivartalanítási kötelezettség sem képezi egyezkedés tárgyát, ez a feltétel az örökbefogadási szerződésben rögzített, be nem tartása esetén az örökbeadási szándék is semmissé válik és Somot visszavesszük majd a gondozásunkba.
Berkenye egyelőre nincs olyan állapotban, hogy gazdijelölteket fogadjon, bár van rá egy komoly érdeklődő, de egyelőre inkább az életéért küzdünk. Ő volt a két testvér közül a kisebb, a gyengébb, és a férgesebb is. A férgek már második etapban ürülnek, ő pedig egyre soványabb, a férgek által termelt mérgek legyengítik őt. Jelenleg minden nap az állatorvosnál ülünk, tegnap infúziós is kapnia kellett. Ha épp jól van, Berkenye egy kedves, karakán, ugatva játékba hívós pöttöm. Csak most éppen nincs jól szegény. Kérünk mindenkit, hogy drukkoljon ennek a picurkának!
A hétvégén a gyömrői Szomorú Szív Alapítványtől kettő kutya került a gondozásunkba. Rupert, a 10 év körüli rövid szőrű tacskó kan gyakorlatilag teljesen vak, emiatt a vele való kapcsolatfelvételt mindenképpen a megfontolt, előzetesen szóban bejelentett mozdulatok kell, hogy képezzék, különben odakap. De nem ez az alapjellemzője, mivel egy nagyon kedves, pusziosztó, az emberhez kötődő, tisztességben megöregedett ebzetről van szó.
Szintén Gyömrőről érkezett Sublót, a két év körüli, rendkívül elhanyagolt állapotban lévő szálkás szőrű tacskó kan. Egyelőre még igyekszünk felhízlalni őt, mert nagyon sovány. Kiegyensúlyozott, játékos, emberközpontú, de még sok nevelésre, tanításra szoruló kutya.
Tolna megyéből pedig végre hozzánk kerülhetett Porca és Móric, akikről kiderült, hogy törpetacskók és emellett minden bordájuk kilátszott. Náluk is a testi-lelki rehabilitáción van az első hangsúly, utána mehetnek csak ivartalanításra és új otthonaikba.

2010. február 9., kedd

"Jönnek a számból a férgek"

A Tankcsapda idézet csak vidám felütése a mostani bejegyzésnek, ami témáját tekintve már nem lesz annyira vidám. Mindenki nézze el nekem, ha néha hétköznapira veszem a nyelvezetet, de szeretném, ha minél többen értenék, amit és amiről írok. Nem fogok ezért idegen szavakkal dobálózni, de igyekszem érzékletesen leírni, hogy miért is kell a kutyákat rendszeresen féreghajtani.
A férgek témája mindig napirenden van egy állatvédő életében, de a múlt héten átvett két babatacskó miatt az utóbbi napokban nagyon intenzíven éltem, élem meg ezen élősködők létezését. Berkenye és Som ugyanis soha nem voltak féreghajtva korábban, így 2 hónapos korukra magasan fertőzöttnek minősültek - tele voltak orsóféreggel. Ez nem csak esztétikailag okoz gondot egy kölyök kutyánál (mindenki elhiheti, hogy nem túl felemelő látvány a parkettán a tekergőző féreg-kosár), hanem az egészségét, életét is veszélyezteti. A kölykök jelentős többsége férges, ezalól csak az ellenőrzött körülmények között felnövő, 3 hetes korától rendszeresen féreghajtott kiskutyák képeznek kivételt, mert belőlük így mind a méhen belül, mind pedig a tejjel átvett féreglárvák kiirtásra kerülnek. Som és Berkenye nem voltak ilyen szerencsések, ahol létrejöttek, nem fektettek gondot erre. Amikor hozzám kerültek, egy teljes spektrumú féreghajtóval kezdtük az orvosi programjukat. Mindkettőből látványos orsóféreg-csapatok ürültek, de Berkenyét, a kisebb és törékenyebb szukát olyannyira megviselte a dolog, hogy azt hittem, nem éli túl az első éjszakát.
A férgekből első éjszaka kb. 30 dkg-nyi ürült, folyamatosan mértem a babakutyákat, figyeltem arra, hogy ne száradhassanak ki, igyanak, egyenek, illetve igyekeztem őket melegen tartan. Berkenye volt a fertőzöttebb, Som könnyebben viselte a dolgot és kevesebb "csíkkal" ajándékozott meg. De mindketten veszélyben voltak és sajnos Berkenye még most sincs túl a dolgon.
Mit tesznek ezek a látványos, de nem túl tetszetős állatok a gazdaállatban? Gondoljunk bele abba, hogy egy ilyen féreg is táplálkozik és ürít, ráadásul nem magányos fajta, több tucat társával együtt teszi ezt, folyamatosan gondoskodva az utánpótlásról. A kölyök kutya szervezete egy darabig bírja táplálni a férgeket és önmagát is, de aztán feladja, a kölyök nem fejlődik rendesen, kisebb, esetlenebb marad, míg a hasa hatalmasra puffad a férgek terjeszkedésének hatására. A féreg-végtermék amellett, hogy az "idegenek" jelenléte már így is akadályozza a rendes anyagcserét, mérgezi a kutyát, amitől akár súlyos idegrendszeri tünetek is kialakulhatnak.
Kevesen tudják, hogy az orsóférgeket nem lehet örökre és végérvényesen kiűzni kedvencünk szervezetéből, mivel a lárvák egy része, mint az amerikai filmek vándorai, a kutya egyéb szöveteibe úszik át a vérárammal és ott letelepedik. Az ilyen lárvák kárt nem okoznak egészen addig, amíg valamilyen üzenet nem hívja őket hadba újra. Tehát ezek a férgek mindig vannak, amikor szeretett kutyánkat magunkhoz öleljük, vele ölelünk számos más állatot is, mégha nem is tudottan. A bélrendszer esetleges féregseregeit viszont a rendszeres féreghajtással (2-3 havonta szükséges!) vissza tudjuk verni és így akár egy teljes életre csatát nyerhetünk. De ehhez elengedhetetlen feltétel a rendszeresség. Kisgyermekek mellett pedig fokozottan figyeljünk erre, mert a férgek az emberre is veszélyt jelentenek, a gyermekekre fokozottabban, mint a felnőttekre, ezért már korán szoktassuk gyermekeinket rendszeres kézmosásra, ne engedjük, hogy a saját táljukból etessék a kutyát (és a macskát sem), hogy puszilgassák őket, viszont a kutyánkat még sűrűbben (1-2 havonta) féreghajtsuk, hogy minimalizáljuk a fertőzés esélyét.
Elijesztésként elmesélem, hogy gyógypedagógus gyakornok koromban találkoztam egy hátrányos helyzetű gyermekkel, akinek az egyik szemén egy lyuk tátongott. Mechanikus sérülésre gondoltam, de aztán felvilágosítottak, hogy féreg okozta. Azóta nem tudom elfelejteni ezt a képet és az állataim mellett saját magamat is rendszeresen féreghajtom, hiszen állatvédőként rengeteg helyen és formában találkozhatok féreglárvákkal.
Az orsóférgek akár 10-15-18 cm nagyságúra is megnőhetnek. Megkérek minden olvasót, hogy vegyen maga elé egy vonalzót és nézze meg, hogy ez mit is jelent. Berkenye első férge, amit nekem volt szerencsém eltávolítani 13,6 cm volt. Ezt követően még volt néhány, ami a 15 cm-es kategóriát súrolta, de mielőtt még valami beteges embernek hinnének: nem méregettem az összeset, csak engem is sokkolt a látványuk. Láttam már férgeket, de ekkorákat és ennyit még soha. Nem is szeretnék többet.
Berkenye sajnos ma reggelre ismét rosszul lett, úgyhogy az állatkórházban kellett kezdenünk a napot, ahol megismételték a féreghajtást és kapott fájdalomcsillapító injekciót is. De nincs még túl a nehezén. Neki továbbra is kérem a drukkolást.
A kutyák másik gyakori "vendégéről", a galandférgekről majd később írok. De nem "amíg nem látom, nem létezik" alapon halasztom el most őket, hanem mert úgy érzem, így is kellően sokkoló voltam az 5. heti beszámoló előtt.
Hölgyeim, uraim: FÉREGHAJTÁSRA FEL! És ne felejtsék el (okosan) szeretni kedvenceiket.