De béna vagy... Leszel a miénk? (a 48. hét) - HandicapPET, would you be ours? (Week 48.)

Eszkulápnak készült egy gazdikereső videó, melyet sokan meg is néztek - mondjuk a telefonom nem csörgött utána sem őrült módon, hogy csak őt akarná bárki is.

There was a video made for Eszkuláp that has already been watched by many of you - however my phone did not ring wildly even after publishing it...

http://www.youtube.com/watch?v=ITVlKd2Kn1k&feature=player_embedded

Néztük, néztük a videót a párommal és mind a ketten tudtuk, amit én kimondani féltem, hiszen már a második kutya is pont több volt, mint amennyit terveztünk az életükbe, de a párom megtette: "de ugye őt már nem akarod odaadni senkinek"? Nem, hogyan is tehetnénk meg, hiszen ő a miénk. Ezt Eszkuláp nagyjából azóta tudja, amióta ideköltözött. Mi akkor még reménykedtünk, hogy lesz egy olyan elkötelezett ember, akinél Eszki boldog lehet.

My boy-friend and me were also watching the video and we both knew what I was afraid to say... Even the two dogs were more than we have ever planned. But my boy-friend said: "We do not want to give him away, do we?" And yes, we cannot send him away, he is ours. Eszkuláp has known it since he moved in. At that time we were hoping to find a dedicated family who makes Eszki happy.

Teltek a hónapok és az életritmusunk teljesen átalakult: megszoktuk, hogy az összes sétánk kétfordulós, először visszük a "lányokat", utána jön Eszki, hiszen neki külön tempója és igényei vannak. Megjegyzem, hogy pont ő a gyorsabb, aki miatt rohanni kell folyton, de egy ember amúgy sem tudja a három kutyát egyszerre sétáltatni, annyira sajnos nem képzett a csapat.

Months passed and our life was totally changed. We got used to do double walks as we can walk with the "girls" first and then comes Eszki as he has his own speed and needs. I must confess that he is the faster and we need to hurry all the time but anyway: one person cannot walk with three dogs at a time as our dogs are not really educated.

Bevásárláskor már rutinosan pakoljuk a kosárba a popsitörlő kendőt, pelenka kiütés elleni krémet, pelenkát, hogy Eszki hólyagürítési procedúrájához minden rendelkezésre álljon, a lakásban mindenhol van pléd, hogy fel tudjon rá kúszni és be tudja magát bugyolálni, hiszen rettentően fázós.

When we go shopping it is natural to buy baby wipes, baby cream, diapers as we need all of these for emptying Eszki's urine. We have blankets all over the flat as he needs to wrap himself into something just not to get frozen.

A macskával mára nagy barátok lettek, pedig az elején voltak egyéb irányú tervei őtacskóságának, s a két kutyalányunk is szereti, bár Tipeg néha elpüföli, ha Eszkuláp túlságosan is belejön az udvarlásba. Vele együtt egész a családunk, mégha ez óriási teher és vállalás is. Talán csak attól akartam megkímélni magunkat, hogy majd nekünk kelljen kimondani, hogy nincs tovább, amikor a hólyagja nem bírja tovább a mechanikus ürítést, vagy amikor a pangó vizelet miatt felgyűló baktériumok miatt olyan gyulladás alakul ki, amelyből nem vezet kifelé út. Eszkuláp ekkor várhatóan még nem lesz öreg, s aki ismer, tudja: nagyon nehezen hozok meg az életre vonatkozó döntéseket, s ha meg is kell tennem, egy életen át hurcolom keresztemként.

He and the cat have become friends, they do not remember the times when Eszki had different kind of plans. Both of  our bitches seem to like him, only one of them beats him up time to time when Eszki forgets about how to compliment a girl in a nice way. All of us love him even if it is a hard burden from some aspect and huge responsability. I might have wanted to prevent us from the decision that needs to be made. It will be hard that this is the end when the bladder cannot last longer due to the pressing of it all the time to empty urine, when the bacteria collected cause a seriuous inflammation... Eszkuláp will not be old at this time, I assume and all of those who know me must admit that such a decision is a very though one for me and even if I have to act God sometimes, I carry the weight of my decisions as my cross till the end of my life.

Mindenesetre Eszkuláp mostantól gazdás kutya, már nem keres új otthont, nálunk marad. Megszoktuk és ő is elfogadott minket. Rengeteget tanulunk tőle alázatról, élniakarásról, lendületről. Remélem, hogy sok ideje van még velünk, amit aktívan, élményekkel telve tölthetünk majd el.

But Eszkuláp is a dog with its own family, he is no longer looking for a new home, he stays with us. We accepted one another. We learn a lot from him about submission, lust for life, buoyancy. I hope that we will have long time together.

De persze nem csak Eszkuláp körül forgott a világ, a héten más események is történtek. Lett egy másik, ténylegesen új gazdis kutyánk is Parittya személyében, aki rögtön egy másik kutya mellé költözhetett, mivel családja a Foxterrier Fajtamentéstől örökbefogadott egy tündéri foxi keveréket. Orsiéknak köszönöm, hogy Parittyát gondozták, nevelgették, terelgették az átmeneti időszakban.

But it was not only Eszkuláp in the focus this week. Parittya was also adopted and his family took home another dog from Foxterrier Rescue Hungary. I would like to say thanks to Orsi and her family for offering Parittya such a good temporary home.

Ha itt véget is érne a beszámoló, boldog lennék. De ennyire nem unalmasak és rózsaszín csillámporral megszórtak a heteink, aki figyeli a híreinket, pontosan tudja, hogy szinte nincs olyan hét, hogy ne érkezne új kutya. Hiába mondom, hogy teltház, nincs tovább, ha egy tacskó bajban van, mindent megmozgatunk, hogy mégis találjunk valami helyet, zugot, lehetőséget. Így jöhetett hozzánk Bandi, aki valahol a gazdás és kóbor kutya közötti státuszban élte az életét. A bejelentő az utcán látta és ott is etették, de kiderült, hogy van gazdája, aki néha bezárja és jól elveri, de amúgy nem tart rá igényt. Nekünk nem lett volna hova tennünk, de hatalmas szerencsénkre Niki és párja jelentkeztek ideiglenes befogadónak, így Bandi számára megnyílt a lehetőség egy új életre. Editnek és Andrásnak pedig örök hálám a fuvarért!

If I can finish my post now, I would be happy. But our days are not this boring and pink-sparkle sprinkled... Those who read our news must know that there are only a very few weeks when we have no new dogs coming into our care. I announce that we have no more place and then comes another dachshund in need where we need to find a solution. And so we did for Bandi. He was a dog with a family but still a street dog on the other hand. He spent most of his time in the street but he had an owner who beat him and locked him into a cage. But we managed to take him into care and he could move to Niki and her boy-friend temporarily. It couldn't have been arranged so smoothly if there are no Edit and her husband, András who organised the transport.

Persze nem csak új kutyákat gyűjtünk, néha visszakerül egy-egy korábbi védencünk. Trufa mondjuk csak "nyaralni" ment, mert az örökbefogadó nem tudott megküzdeni a szeparációs szorongásával, s a lakókat is zavarta, hogy Trufa ugat. Számára így újra keressük az álomgazdit, lehetőség szerint olyat, akinek van egy kutyája, hogy Trufa soha ne érezze magát egyedül. Csak benti tartással, hiszen Trufa mostanra már igazi úrinő: szobatiszta, nem igazán pakol, csak ha van rá oka, s imád a kanapén heverészni. Jelenleg ezt Csipet-Csapatnál teheti meg, aki előtt le a kalappal, hogy azt a sok "ördögöt" menedzseli.

We not only collect new dogs but bring back some of the earlier ones sometimes. Trufa left for a week of holiday as the new family could not cope with Trufa's barking that was caused by the stress of separation. The neighbours also complained. So we have to continue to advertise her: an owner is needed who has a dog already just to keep Trufa entertained and who keeps the dogs inside the house as she is a real indoor dog: she is housebroken, behaves quite nicely in the house and loves sleeping on the sofa. She can use the sofa of Monika again - to whom I must say a BIG thank you!

Trufa valamikori társa, Tézis a korábbi panziós elhelyezésen változtatott és ideiglenes befogadóhoz költözött. Egy korábbi vizsla örökbefogadónk (nála van a csodálatos drótszőrű magyar vizsla, Táltos) és csodálatos hangú énekesnőnk (Mig-Rain) vette őt átmenetileg gondozásába. Tézis hamar beilleszkedett, a szálkás és a drótos is egymásra talált. Reméljük, hogy hamarosan révbe is ér, ha nem is Lucánál, akinek köszönet a pesztrálásért, de valahol, ahol pont egy ilyen tündérkutyára vágynak.

Thesis changed his dog pension place for a temporary family. He moved to a girl who is a great singer (Mig-Rain Band) and who adopted a wire-haired Hungarian vizsla from our organisation before called Táltos. Thesis got settled quite quickly so the two "wires" got connected. We hope to find a family of his own soon. Luca, thanks a lot.

Violin, a rövid szőrű tacskó keverék szuka átesett egy nagyobb műtéten: az ivartalanítás mellett a szemén lévő ún. Harder-mirigy előreesést kellett korrigálni, illetve a rácsrágás miatt tönkrement fogait rendbetenni. A műtétet jól viselte, most már lábadozik és egyre jobban megbarátkozik az emberekkel is. Számára türelmes, akár egyedülálló gazdi is ideális lenne, aki nem elvárásokkal érkezik, hanem szeretettel. Ideiglenes befogadók jelentkezését is várjuk.

Violin had her appointment at the VET - she was operated. She had to go through the normal neutering but her eyes also needed an operation to remove the so called Harder-gland. Her teeth were a disaster due to her having chewed the fence before so some of them were also removed. She recovered well after the surgery. She gets friendlier with humans little by little. She would need an owner with lots of patience and love who is preferably a single and has no huge expectations. Temporary families are also welcome.

Klotildot végre van miért megemlítenem a heti beszámolóban, mert már kezdtem aggódni, hogy vele nem történik semmi... Most látogatót fogadott egy anyuka és gyermeke személyében, akik egyelőre annak ellenére sem rettentek el, hogy Klotild nem kedveli a gyerekeket, sőt! Reménykedem a csodában, hiszen Klotildra annyira ráférne...

It is refreshing to having to mention our Klotild as I started to worry that she will be forgot... She was visited by a mum and her child with the intention of adopting her. Klotild does not like kids and that can be a barrier but the family is not yet scared away. We shall see...

A szombati tápgyűjtő napon 273 kg tápot kaptunk a Récsei Fressnapf Áruházának aznapi vásárlóitól, látogatóinktól. Köszönjük! Ez alkalommal egy alap tevékenységi csoporthoz tartozó kutya, Zoé mellett a tacskó fajtamentés védencei igyekeztek az egyesületi standot vonzóvá varázsolni, így ott volt Tigris és Ladár is, valamint látogatóba egy rövid időre kiugrott Kacska Manfréd is.

We collected 273 kgs of dry food at our regular "food collecting day" at Fressnapf. Thanks a lot! We had our Tigris and Ladár beside the "basic group" Zoé with us to advertise our work and keep our stand busy with visitors. Manfréd, who used to be in our care, also visited us that day.

Kiemelten szeretném megköszönni hiperaktív kismamánknak, Krisztának, hogy mindenhol ott van, helytáll és szervez, nélküle a karácsonyi ajándékozás sem lenne az, ami lesz - ezt már alig várom, de aktívan benne volt a keze a határidőnapló előkészítő munkálataiban és a dogos-tacskós vaterás árverésekhez is ő fotózza az adományként kapott termékeket, illetve tárolja, segít az átadásban. Egyszerűen szuper csaj, nem is fokozom, tényleg az. 2011 első hónapjaiban ad majd életet első gyermekének, Albertnek, akit már mi is nagyon várunk, hiszen Albert egyelőre inkognitóban jön minden rendezvényünkre. Kriszta, köszönjük!

I must say a very special thanks to our hyperactive pregnant lady, Kriszta who seems to be everywhere and organises things for us. She had a huge share in our traditional Christmas charity, she designed our give-away calendar, she stores all the items for our auction, she takes photos of them to allow me to upload their description. She is supergirl, I cannot even tell more. She will give birth to her first child, Albert in some months. We cannot wait to see him as he is already with us on our events - but hiding. Kriszta, I would be happy to know a word that expresses how we grateful we are for all your help. Thanks a lot!

Szeretném, ha a tacskósok, kutyások, olvasóink meglepnék Krisztát valamivel, nem nagy dolgokra gondolok, a lényeg: legyen rajta tacskó vagy valamilyen kutya. Szóba jöhet új, fiús babaruha, játékok, bármi. Az ajándékokat december végéig várnánk a Futrinka Egyesület központi postai címén, a dobozon a felirattal: Üdv Albert! Remélem, hogy sokan csatlakoztok, tényleg jó lenne megörvendeztetni Krisztáékat. Külföldről is lehet ám ajándékot küldeni!

I thought that it would be nice to give back some of the attention to Kriszta that she has given to us and our dogs. I believe that we all know items with dachshund or dog design that can be used around a little boy: new clothes, toys, anything. Gifts can be posted to the official address of our association with the sign on the box: Welcome Albert. I hope to convince many of you to join, it would be so good to show Kriszta that there are things done for her, too. We can accept parcels from abroad, too.

Az Egyesület címe:
The address of our Association:

Futrinka Egyesület
1115 Budapest
Fraknó u. 14B 8.27.
Hungary

Év végi hangulat, gyűjtögetünk - Year-end mood: we keep on collecting (47.)

Nehezen formálódnak a szavak így év vége felé, az embernek a munkahelyén is számos határidős munkával kell megküzdenie, hogy az év vége tisztára zárt lapokkal találja, s közben beköszöntött a hideg, a hó, az éjszakai mínuszok, amikor nincs idő várni: vagy azonnal megnyugató módon rendezzük egy-egy bejelentett kutya sorsát, vagy könnyen előfordulhat, hogy már nem tudunk segíteni.

It is hard to formulate words at the end of the year when you have to face with deadlines at your work in order to clear everything till the end of the year while the cold weather, snow, nigh minuses appear and there is no time to wait: either we settle the fortune of a dog reported or it can easily happen that we can no longer help.

Amikor egy fáradt, lesoványodott, reszkető testet a kezemben tartok, elgondolkodom azon, hogy miként képesek kutyák ezrei újra meg újra túlélni a zord telet úgy, hogy sokszor még csak egy tákolmány kutyaház sincs a fejük felett, s a lánc megakadályozza, hogy valahol, szélárnyékban, egy kis hóba kapart kuckóban átvészelhessék a mínuszokat.

When I hold a tired, thin, shaking little body in my arms, I try to imagine who hundreds of dogs are able to survive winter while they do not even have a makeshift dog house above their heads and their chains prevent them from living through all the minuses somewhere in a leeward place scratched into the snow.

Ez a hét is meghozta a maga megfáradt testét Demizson apó személyében, aki a váci gyepmesteri telepre került be, és szerencsére azonnal hírt kaptunk róla. Sajnos ideiglenes befogadót nem találtunk számára, de fűtött helyen, sok-sok törődéssel sikerült őt elhelyezni. Köszönet Szilvinek és párjának, hogy elrohantak értük, és a biztonságos átmeneti szállásért is. Demizson az első napokat gyakorlatilag alvással töltötte, de mostanra már összeszedte magát, és már egy kis udvarlást is megenged magának. Kivizsgáltatjuk, mert az idős kutyáknál már bármi gond lehet, de talán nem kell aggódnunk semmiért. Csak hát egy újabb öreg kutya...

This week brought its tired old body: Demizson who was taken into the dog pound of Vác and we got information on him within some days. We could not find a temporary family for him but he can still recover in a warm place where he gets the attention he needs. We would like to thank to Szilvi and her boy-friend who ran to pick him up and of course for the cosy shelter they provided him with. Demizson spent his first some days with sleeping but by now he has pulled himself together and started squiring. Examinations are being done as old dogs can have any problem but we think we might not need to worry. But he is still another old dog...

Aztán termett az egyik leghidegebb éjszakán egy szálkás szőrű tacskó keverék kanocskánk is. Telefonon kaptunk bejelentést egy sérült tacskóról, nem tehettük meg, hogy nem segítünk. Alapesetben a fajtamentés a fajtatiszta kutyáról szól, de úgy gondolom, hogy egyrészről nem kockáztathatjuk, hogy egy ilyen bejelentésre ne reagáljunk valamilyen módon, másrészről egy kutya, ha sérült és a fagyos éjszakában egyedül kellene túlélnie, mindenképpen segítségre szorul. Ugyan helyünk nem volt, és nincs azóta sem, s nem szeretném, ha az egyensúly véglegesen a keverékek felé billenne el, de arról, hogy a "tacskó fogalom" olyan, amilyen: nem én tehetek. Minden kutya tacskó, ami alacsony, görbe lábú, lógó fülű. Ebben a környezetben kell a fajtamentést szerveznem, ezért lesznek mindig keverékeink is. Meg azért is, mert valahol ők is tacskók. Az ő létrejöttükhöz is kellett az ősök között legalább egy tacskó. S tekintve a "köznyelvi" tacskó fogalmat, simán legyártanak "nekem" egy-egy újabb almot ezektől az áltacskóktól.

We also collected a wire-haired dachshund mix male on one of the coldest nights so far. We were called that an injured dachshund was in urgent need so we could not do anything but help. Breed rescue should originally go about pure breed dogs but I think that we cannot risk not to react to such a call in any way, moreover if an injured dog had to survive a night when the weather is very cold, it needs and deserves help. This time we had no place and I must admint that we still have no place at all and I do not want to lose balance to dachshund mixes but I should not be blamed for the "dachshund idea" as it is at the moment in Hungary. All dogs that are small, have curved little legs and floppy ears are dachshunds. I have to organise breed rescue in this context so we will always have dachshund mixes. And that because they have some dachshund in them, too. Just for their mere existence there must have been a real dachshund somewhere in the bloodline. And if I go back to our everyday "dachshund idea", these mixes would happily be used to produce another couple of puppies that are "casual dachshunds".

No, de vissza Ponthoz. Sürgősen keressük az eredeti gazdáját, vagy egy elkötelezett és jó idegrendszerű ideiglenes befogadót, aki szeretne egy maximum egy éves, kicsit hisztis, neveletlen, láb melletti kisurranásban járatos tacskó keveréket maga mellé, akit kicsit rendbe szedne, szocializálna, nevelgetne, ne habozzon. Jelentkezzen az info@futrinkautca.hu e-mail címen. Nagyon kellene Pont számára egy befogadó vagy akár végleges gazda. Mert számára már pont nem volt helyünk, pont nem terveztük... Pont, pont, vesszőcske...

But back to the point... I mean "Pont". We are looking for his original owner at the moment but also a very dedicated, balanced temporary family is looked for who would like to take care of a maximum one year old, a little hissy, boorish dachshund mix who is the best at sneaking out the door by your leg. Education, socialisation would be needed. If you think you can handle him, please contact us at info@futrinkautca.hu. There would be great to find a temporary or an adopting family for Pont. As it was really pointless to collect a new dog while we are operating on our burning-point anyway. But there he is... The whole point is himself: Pont.

De hogy ne csak szomorú híreket hozzak, volt két szerencsés ebünk is, aki mostanra már gazdisnak tekintheti magát - reményeim szerint végleg.
Trufa, a rövid szőrű tacskó szuka megkezdte próbaidejét új gazdájánál Szolnokon. A visszajelzések alapján az első időszak nem telik problémamentesen, mert Trufa lakberendez, és ha egyedül marad, ugat. Reméljük, hogy sikerül a gazdának ezeket a roblémákat türelemmel, szeretettel és egy kis szakértelemmel orvosolni.

But also good news can be announced. We managed to place two of our dogs so I hope they can live in their new families till the end of their life.
Trufa started her new life with her new owner in Szolnok. The first feedbacks refers to a not really trouble free start as she started indoor designing and if let alone she cannot stop barking. But we do hope that these problems can be solved with patience, love and a little expertise.

A csodálatos, de fél szeme miatt senkinek nem kellő Sekli kutyánk is új otthonra lelt végre. Egy szálkás szőrű tacskó szuka mellett fog élni, akivel az első perctől jól kijönnek. Sekli azóta folyamatosan játszana, futkározna. Az új gazdáknak türelmet kívánunk hozzá. Reméljük, hogy végleges otthont nyújtanak ennek a kiegyensúlyozott szépségnek, nagyon megérdemelné.

The beautiful but one eyed Sekli found his new home, too. He will share his life with a wire-haired dachshund female with whom he gets on well with. Sekli wants to play and run around all the time. We wish the new owners enough patience to survive this period. It would be good to know that Sekli found his family for the rest of his life. He would deserve that.

Tigris, a siófoki állatvédőktől átvett rövid szőrű tacskó keverék szuka ideiglenes befogadóhoz költözhetett, ami számára hatalmas lehetőséget jelentett, hiszen a kennelsoron rettentően fázott. Végre melegben várakozhat új gazdájára, aki már annyival többet fog tudni róla, hogy Tigris szépen viselkedik a lakásban és szobatiszta, de pórázon más kutyákat hajlamos megugatni, hörcsögösködni, pedig egyébként minden kutyával jól kijön.

Tigris, our short-haired dachshund mix female who had been taken over from the shelter of Siófok, moved to a temporay family. This was a really big step for her as she got really frozen in the kennel. Now she can wait for her end family in a warm and loving surrounding. We have additional information on her, too: she is housebroken and behaves nicely in the house but while on the leash she tends to act like a "pitbull": barking at the others while without the leash she is compatible with all.

A tacskó védencek közül is ketten ivartalanítódtak. Ladár, a hét éves szálkás szőrű tacskó kanra most került sor, eddig mindig hátrasorolódott. Sajnos, bár alapvetően a szálkás szőrű tacskókra nagyobb az érdeklődés, őt nem akarja senki örökbefogadni, és ideiglenes befogadója sem akadt. Azért nem adjuk fel, keressük a tökéletes családot számára is. Ha valaki esetleg őt szeretné, csak és kizárólag őt, ne habozzon...

Two of our dachshunds were castrated. Ladár's operation was postponed till this point but now he had to go through it, too. Even though there is a higher demand for wire-haired dachshunds, this 7 years old wire-haired is not really wanted... We do not give up, we keep on searching for the perfect family for him. But if someone feels to fall in love with him, just give us a call...

A bonyhádi gyepmesteri telepről combcsont-törötten érkezett, szálkás szőrű tacskó ősökkel is rendelkező keverék kanocska, Parittya is megoperálódott. Őt már egy örökbefogadó jelölt család várja, ahová a varratszedést követően költözhet majd. Addig Porca gazdiék gondoskodását élvezi.

Parittya, who had been rescued from the dog pound of Bonyhád with his femur broken, was also operated. There is a potential family waiting for him where he can move after removing the stiches from the wound of castration. But in between he can still have fun at the house of Porca's owners.

Egyesületünk idén is megszervezi már szokásosnak mondható karácsonyi ajándékozását, melynek keretében minden évben fiatalokkal foglalkozó szervezetek pártfogoltjait lepjük meg. Az idei ajándékozásra 2010. december 12-én kerül sor Nádocson, a Reménység Alapítványnál, ahol nevelőszülőknél élő gyermekek és az utógondozási programban részt vevő fiatal-felnőttek számára gyűjtöttünk karácsonyi támogatókat. Szerencsére - most már elmondhatjuk - mindenki kaphat ajándékot, sőt, aktív kismamánknak, kyticének köszönhetően az intézményi csomag is bővebb lesz, mint az elmúlt években, hiszen most nem csak magánszemélyek adományai, hanem néhány, általa megkeresett cég, felajánlása is a virtuális intézményi karácsonyfa alá kerülhet.

Our Association organises its traditional Christmas programme in which we give presents to young people who are in the care of another non-profit organisation. This year's Christmas event will be on the 12th of December 2010 in Nádocs. We chose the kids and youngsters who live in foster families and those who are in the after-school rehabilitation programme under the umbrella of "Reménység" Foundation. We now can state that all individuals will be presented with something and due to the great work of our hyperactive and pregnant member, kytice the pack that is to be given to the institute would be much bigger than in the last some years as this time not only private persons donated something to it but some firms offered their products that can also be put under the virtual Christmas tree of Reménység Foundation.

Kérjük, hogy aki tudna és szeretne csatlakozni ajándékozó csapatunkhoz 2010. december 12-én, jelentkezzen az info@futrinkautca.hu e-mail címen. Nagyon várnak minket, műsorral és ebéddel is.

If someone wish to participate on the 12th of December, please send an e-mail to us (info@futrinkautca.hu). The people there are waiting for us a lot: there is a nice lunch planned and a little programme will also be presented.

A heti beszámolót a Reménység Alapítvány kapcsolattartójától kapott szívmelengető sorokkal zárom:

Köszönjük ezt a sok-sok mindent, amit a gyerekeink ügyében megmozgattatok! Vadóc, dorbézoló utógondozottainkról pedig annyit, hogy már önmagában a kezdeményezés is megérintette őket, olyannyira, hogy egyikük még egy verset is el szeretne mondani a műsorban. (Ez nála nem szokás mostanában, úgyhogy ez igen nagy dolog.)

I close my week report with the heart-warming words of the co-ordinator of Reménység Foundation:

We thank for all you left no stone unturned in order to help our kids. Our wild rioters were touched by your Christmas action a lot, one of them will even recite a poem in the programme. (This is very uncommon from him nowadays and it is a really big thing.)

Lehet, hogy Parittya kleptomániás?

És akkor így a nap végére egy letargikus estével induló nagyon vidám másnap története....

Azt még a korábbi beszámolómban írtam, hogy Parittya cipőmániás. Rendszeresen begyűjtögeti a cipőket, de megbocsájtható, mert nem rágja szét őket csak neki egyszerűen kell. Jöttünk már úgy haza, hogy az ágy közepén álldogált magányosan egy fél pár edzőcipő, a kedvenc szőnyegükön összepárosítva egy papucs és volt olyan is, hogy felelőtlenül nyitva hagytuk a gardróbot, amit ért kipakolt. Gondolom sokat dolgozik. Na a tegnapi nap elsősorban nem a cipőkről szólt, illetve azok elveszítették fontosságukat.

A párom délután rámcsörgött, hogy hol a kocsim kulcsa. Én, mint rendmániás, rögtön rávágtam, hogy természetesen a helyén, az ő kocsikulcsa alatt, mert reggel még ott rakosgattam. Ez a földtől kb két méter, tehát szóba sem jöhetett, hogy az eb tette. Mire hazaértem, már felforgatták a lakást, kiborogatták a legpotenciálisabb lelőhelyeket a cipőket. Kiforgatták az összes kabátot, kapucnit, kutyajátékot, alvóhelyet és plédet. Átkutatták az ágyak, polcok alját és minden olyan helyet, ahol normális ember nem keres egy kulcsot.

Estére kicsit összezuhantam, mert végiggondoltam, hogy ha véletlenül valamelyik kabátba beleakadt és kivittük az utcára, akkor ellophatják az autót. És ilyenkor a casco mit sem ér. Ha meg az autómat nem viszik el, akkor sok(k)ba lesz a zárcsere és a távirányító az összes funkciójával. Egy ötlet maradt este nyolc tájékára a cipész. Hozzá indult a párom délután, leemelve a saját kulcsát az enyémről, fogta a kis szatyorkáját a cipővel és elment. És hozzáteszem, ez a lakás 75 négyzetméter és nincsenek benne titkos zugok. Vagy mégis??

És ma végre előkerült a keresett tárgy. Nem tudjuk, hogy honnan, de a lányom amikor hazaért délután a nappali közepén hevert. Nincsen szétrágva, nem sérült a távirányító. És az egész család az ártatlan pofán nevet és nagyban keresik a félpár mamuszomat, ugyanis az eltűnt.

De ezt a bűnét megbocsájtom, mert visszaadta a kulcsomat.

És most itt fekszik a lábam mellett és békésen szunyókál. Gondolom elfáradt a gondolkodásban, míg kitalálta, hogy hová rejtse a fél mamuszomat. Ennyi a történet és akkor most megyek és csatlakozom a keresők vidám táborához.

(Kerekes Orsi, Porca gazdája és Parittya ideiglenes befogadója tollából.)

Vissza a normál kerékvágásba - a 44. hét

Ez volt az a hét, amikor több kutyánk költözött el a gondozásunkból, mint ahányan érkeztek. De az érkezési szám konkrétan - tekintve a rendelkezésre álló helyeink számát - még így is meghaladta a tervezettet. Merthogy nem terveztem érkezést.

Fidó bácsi mégis jött, mert jókor volt jó helyen vagyis rossz helyen volt, de a menekülése szempontjából a megfelelő időben, mert az Egyesület  magyar vizsla fajtamentésének németországi partnere éppen akkor járt Magyarországon, s mivel szerette volna megnézni, hogy milyen is valójában az a hely, amit "Illatos út"-ként ismernek a külföldiek, így pont belebotlottak Fidó bácsiba. Aki pedig innentől fogva jött, látott (bár ezt csak mérsékelten) és a győzelmére vonatkozóan sem szeretnék egyelőre semmit elkiabálni. De dolgozunk az ügyén.

Parittyát, a bonyhádi gyepmesteri telepről átvett, combcsont törött, tacskó ősökkel is rendelkező kanocskát ideiglenes befogadóhoz költöztettük. Porca gazdiéknál tanulgatja majd a családban és lakásban élés fortélyait. A műtéti költségeinek sajnos eddig még közel 10%-át sem sikerült összegyűjtenünk, de nem adjuk fel. Ha tudna bárki, bármekkora összeggel segíteni, megköszönnénk!

Bobina átesett az ivartalanításon és utána egyből új életet is kezdett, maga mögött hagyva a szürke, szmogos Budapestet. Egy korábbi védencünk, Chilli-Bütyök mellé költözött vidékre, ahol egy mentett mudival is megosztja a kanapét. Bobina rendkívül jól érzi magát az új környezetben, de ő is, mint ahogy mi is, hálás köszönetet küld korábbi ideiglenes befogadóinak, kyticééknek.

Hagyma/Kaviár sem futrinkás többé, mivel megkezdte új életét szerető gazdái oldalán. Sokat vártak rá, hogy összeszedje magát, kivizsgáltassuk, átessen a szükséges kezeléseken és beavatkozásokon, de végre eljött a nap, amikor már nem csak találkozni tudtak a kutyával, hanem magukhoz venni is. Fruzsiéknak köszönöm, hogy ez a kis csontvázacska náluk lábadozhatott és okosodhatott és remélem, hogy adott esetben viszonozni tudjuk azt a sok segítséget, amit Hagyma/Kaviáron keresztül tőlük kaptunk.

Unatkozni nem tudunk - a 43. hét

Azt hinné az ember, hogy egy igazán intenzív hetet, mint amilyen a 42. is volt, egy kicsit nyugalmasabb időszak követ, de ez az állatvédelemben nincs így. Mégha a tacskók oldaláról néha egészen visszafogottnak is tűnik egy-egy időszak, az nem jelenti azt, hogy a háttárben ne folynának egyeztetések, illetve hogy az Egyesület egyéb kutyáival ne lennének fokozottan tennivalók. Az embernek egy idő után folyton logisztikai feladatokon jár az agya, közben a telefonja füléhez nő és alig várja, hogy végetérjen a munkanap, hogy elrohanhasson a kórházba, megírhasson néhány válasz e-mailt, visszahívhassa az állatorvost, ideiglenes befogadót vagy bárki mást. Tény, hogy sokan a golfozást, illetve a hajózást tekinti a legdrágább hobbinak, de én megcáfolom: a kutyamentés legalább annyit kivesz az emberből - mind a zsebét, mind a lelkét illetően. Ez az a terület, amely folyamatosan egész embert kívánna. Viszont ahhoz, hogy lehessen a világ végére kutyáért rohanni, dolgozni kell, mert máshonnan nem teremtődik elő a benzinre, segítségnyújtásra, telefonszámlára és minden egyébre a pénz. Azokra a dolgokra, amelyeket tagjaink, önkénteseink "bevállalnak" a saját terhükre, azokra, amelyekre a tacskó fajtamentés folyton mínuszos számlájáról nem kell költeni, amit csak úgy, szeretetből, elkötelezettségből kapunk... Hálás vagyok mindenkinek, aki idejét, pénzét, egyéb lehetőségeit felajánlva segít. És hálás leszek mindig, hiszen minden apró segítség a kutyáink lehetőségeit javítja, az élet ígéretét jelenti. KÖSZÖNÖM!

A terjengős felvezetés után jöjjenek a puszta, száraz tények. A héten három új kutyánk érkezett, öt védencünk esett át az ivartalanításon. Örökbe nem adtunk senkit. Sajnos az igény a kutyák általunk történő befogadására nagyobb, mint a kereslet a gondozásunkban lévő állatokra, így egy kicsit csapdába is kerültünk: egyre bővülünk, egyre több védencünk van, de az örökbeadás nagyon nehezen és sok-sok hirdetés eredményeként megy csupán. De aki már nálunk van, az biztonságban van. Őérte felelünk és gazdisodásáig a tőlünk telhető legjobbat igyekszünk számára megadni.

A bonyhádi gyepmesteri telepről kaptam egy bejelentést, miszerint egy balesetes, vélelmezhetőleg combcsont törött, talán szálkás szőrű tacskó számára kellene azonnal segítség, mert számára ott nincs a túlélésre esély. Ez már nem az első olyan eset, amikor csont törött kutya számára kell azonnal megoldást találni, mert sok helyen vidéken még nem épült ki olyan állatorvosi hálózat, amely kórházi körülmények között, speciális esetek megoldására is alkalmas, illetve figyelembe kell venni azt is, hogy az állatorvosi költségek az átlag gazda lehetőségeit meghaladó mértékben emelkedtek, valamint hogy egy vidéki, jószándékú emberekből toborzódott állatvédő csoport pénzügyi lehetőségei is végesek, számukra egy hatszámjegyű műtét költségeinek előteremtése megoldhatatlan. (Úgy látszik, hogy ez egy maratoni beszámoló lesz, mert folyton kalandozom és kitérek mindenre, de legalább nem lesz szigorúan száraz a 43. hét.)

Így került tehát hozzánk a bonyhádi állatvédők segítségével Parittya, az egy év körüli, kis-közepes, szálkás szőrű tacskó ősökkel is rendelkező keverék kan kutya - combcsont töréssel. Egyesületünk biztosította Parittya állatkórházi elhelyezését és a műtét is megtörtént - köszönöm Dr. Juhász Csabának, hogy ismét az Egyesület rendelkezésére állt. Parittya néhány héten belül tökéletesen használni fogja a sérült lábát, talán csak az időjárás változásaira lesz érzékenyebb. Nála tündéribb, bújósabb, barátságosabb kutya nem nagyon volt mostanában a gondozásunkban, ráadásul van egy extra szexepilje: ha örül valaminek, vigyorog (az összes foga látszik, de nem vicsorog). Oltásait, chipjét majd a varratszedéskor kapja, illetve néhány hét múlva áteshet az ivartalanításon. Majdnem tökéletesen szobatiszta, más kutyákkal jól kijön, bár pórázon szeret hangoskodni. Szerető családi otthont keresünk számára.

Egyben szeretném a kedves olvasók segítségét kérni... Parittya állatkórházi tartózkodása és műtéti költségei meghaladták a 100.000 Ft-ot. Ezt előteremteni a fajtamentés számára nagy kihívás, különösen, hogy közben fizetnünk kell a panziós kutyáink tartása utáni költségeket, illetve az oltásokat, chipeket, féreghajtást, ivartalanításokat. Aki hozzá tudna járulni Parittya orvosi költségeihez, kérem, hogy utaljon a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számú bankszámlájára, a megjegyzés rovatban tüntesse fel: PARITTYA. Nincs olyan kicsi összeg, ami ne segítene egy picivel közelebb minket céljaink eléréséhez!

A fajtamentés működése támogatóink nélkül nem volna lehetséges. Tévedés azt hinni, hogy Egyesületünk bármiféle állami támogatás fejében végzi állatvédő tevékenységét, minden, amit felépítünk saját erőnkből való. Átlagosan 15-20 kutya van a tacskó fajtamentés gondozásában, közülük szerencsére többen ideiglenes befogadóknál, de vannak, akiknek "csak" panziós elhelyezés jut, amit késedelem nélkül ki kell fizetni, illetve egy védencünk sem mentesülhet az oltások, féreghajtás, bolhairtás, egyedi azonosító chip és ivartalanítás alól. Mire egy kutya "kész", addigra kb. 30-50.000 Ft tennivalónk van vele - ha egészségesen és jó állapotban érkezik, de nem ez a tipikus. Ha nem az, akkor ennek a többszörösére is rúghat az összeg. Jó lenne olyan "tacskó támogatói csoportot" létrehozni, melynek tagjai havi fix összeggel járulnának hozzá a fajtamentéshez, ezáltal tervezhetővé válnának a rendelkezésre álló források és nem kellene egyik napról a másikra létezni - ami nagyon nehéz és iszonyatos stressz. Nem kell itt több tízezres nagyságrendekre gondolni, akár 500-1.000 Ft is segítség, s általában ekkora összeg a legtöbb ember számára gond nélkül kigazdálkodható lenne. Kérem, hogy mindenki gondolja végig, hogy tud-e, akar-e ilyen módon segíteni és ha igen, állítson be egy állandó átutalási megbízást a Futrinka Egyesület Tacskó Fajtamentő Csoportja javára. A megjegyzés rovatban mindenképpen fel kell tüntetni, hogy TACSKÓ. Köszönöm előre is a sparhelt lábúak nevében!

A szomszédok hathatós közbenjárásával jöhetett el korábbi gazdájától Vonó és Violin. Mindketten középkorúak, rettentően elhanyagoltak mind fizikai valójukban, mind pedig lelkileg. Nem ismernek semmit, minden idegen és félelmetes számukra, az emberekkel is inkább tartózkodóak, hiszen túl sok jót eddig nem tapasztalhattak.

Vonó egy rövid szőrű tacskó kan, az egyik szeme sérült, már nem menthető meg, a szemüreg műtéti "kitisztítása" lesz a cél, csak előbb kicsit össze kell szednie magát, mert nagyon sovány, kopott. Más kutyákkal egyelőre nem túl jó a viszonya, pedig kutyatársakkal élt együtt eddig, de ez leginkább csak a félelmének tudható be. Számára ideiglenes befogadót is keresünk, de természetesen ha valaki örökbe szeretné fogadni, az ő jelentkezését is várjuk.

Violin hat év körüli, rovid szőrű tacskó keverék szuka, rettentő rossz lelki állapotban. Retteg az emberektől és gyakorlatilag mindentől, nagyon nehezen nyílik meg, hiszen nem tanulta soha sem a bizalmat, nem volt oka az emberekkel közelebbi kapcsolatot kialakítani. Más kutyákkal való viszonyát egyelőre a félelem határozza meg. Fizikai állapota is bőven hagy maga után kívánnivalót: a szeme Harder-mirigy előreesés miatt műtéti beavatkozásra szorul, nagyon sovány, a fogai pedig valószínűleg rács-rágás következtében az ínyéig kopottak. Elkötelezett ideiglenes befogadót keresünk számára vagy olyan gazdát, aki szeretne "Kisherceget" játszani, mert Violinhoz még sok-sok türelem és megértés szükséges.

A heti ivartalanítások rendben lezajlottak: Sekli, Kaviár/Hagyma, Tézis, Dikki és Trufa szépen ébredtek és most a lábadozásukkal vannak elfoglalva. Tézis esetében jó hír, hogy a szemét nem kell megoperálni, persze egyben a nyitott, de szem nélküli szemüreg látványa sokakat elriaszt az örökbefogadástól. Vagy a jelentkezők száma alapján inkább azt kell gondolnom, hogy mindenkit... :/

Kaviár/Hagymát és Dikkit már "gazdi várja", tehát róluk hamarosan a jó hírek rovatban számolhatok majd be. A többiek még keresik az igazit.