A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Maya. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Maya. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. október 25., kedd

Felvonulás, de nem tüntetés (39. hét)

Az Állatok Világnapja ünnep. Ilyenkor megemlékezünk társállatainkról, akik mellettünk élnek, de azokról is, akik nem olyan szerencsések, hogy szerető otthonban tölthessék mindennapjaikat, azokról, akik gyepmesteri telepeken vagy az utcán halnak meg, sőt: sokszor az őket nem megfelelően ellátó, tartó gazdáik mellett. Hiába van egyre több ember, aki tudja, hogy az állatok éreznek, s nem tárgyak, sajnos még mindig nagyon sokan vannak, akiknél pld. egy kutya fogyóeszköz. Rengeteg állat él láncon, éhezik, fázik, betegen tengődik valahol... Az állatartás kultúrája a társadalom állapotának tükörképe, s mi, akik nap, mint nap szembesülünk szörnyűségekkel, valószínűleg tragikusabban ítéljuk meg a helyzetet. Messze még az út, amikor a felesleges szaporulat megakadályozása érdekében általánossá válhat az ivartalanítás, amikor a kutyák teljeskörűen chipezve lesznek. De addig is, mi minden évben megemlékezünk a szerencsésekről és a kevésbé szerencsésekről. Idén is volt felvonulás, melyen a Futrinka Egyesület csapata, köztük tacskó gazdik is, részt vett. Mindenkinek köszönjük, hogy rászánta az idejét!

http://www.youtube.com/user/FutrinkaAssociation#p/u/0/JacGCawBabM

Ezen a héten egy MEOE által szervezett kiállításra is meghívást kaptunk, hogy a fajtamentést népszerűsítsük a tenyésztők, fajtatiszta kutyát tartók körében. Ilyenkor nem az örökbeadásra koncentrálunk, hanem igyekszünk felhívni a figyelmet arra, hogy az általuk szeretett, tartott, tenyésztett fajta egyedei közül sokan állatvédő szervezetek segítségére szorulnak, s egyben azt is hangsúlyozzuk, hogy mi egy minőségi tenyésztőnek soha nem leszünk konkurencia, egyrészről a kutyáink előélete, heterogenitása nem teszi ezt lehetővé, nem is tenné soha, másrészről éppen a fajta megőrzése érdekében mi nem adunk örökbe ivarosan kutyát, tehát az általunk "kínált" ebek kizárólag családi kedvencek lehetnek, de új, ismeretlen almok létrehozásában már sem a szukák, sem a kanok nem vesznek részt. Editnek és Fenének köszönet azért, hogy elautóztak Komáromba a CACIB-ra és hogy derekasan helytálltak.


A héten új kutya nem érkezett, viszont kettő védencünk gazdára talált. Ilyen szerencsés volt Wakma, a középkorú szálkás szőrű tacskó keverék szuka, akit a korábban őt örökbefogadó idősebb hölgy adott vissza. Most is egy idősebb hölgy mellé került társkutyának, de a családja teljes támogatásával, így ha vele bármi történne, Wakma gondozását a családtagok vállalják. Wakma átmeneti gondozását dinaperonék vállalták magukra, amiért köszönettel tartozunk nekik!

Maya sem sokáig várakozott: hamar beleszerettek és most már ő is a kiegyensúlyozott, gazdás kutyák életét éli. Új családjában számos inger éri, amivel korábban nem találkozott, de nagyon jól veszi az akadályokat. Ja, hogy jóban kell lenni egy lóval is? Maya számára ez sem okoz gondot, s a család magyar vizslájával is tökéletesen kijön. Csipet-Csapatnak köszönet - ismét - az ideiglenes befogadásért!

2011. szeptember 24., szombat

Már megint gerincműtét... Mivel érdemeltük ki?

Néhány héttel ezelőtt Lolly műtétjéről szóló beszámolómban megállapítottam: régen volt már gerincműtétre szoruló kutyánk. Azóta, mintha ezt valaki valahol kérésnek vette volna, minden hétre jutott egy gerincproblémás kutya, a 37. héten egy újabb, gerincműtétre szoruló védenc érkezett, Peti.

Peti a kalocsai állatvédőkhöz került, bénultan. Ők ott a rendkívül szűkös lehetőségeik mellett annyit tudtak tenni, hogy rendszeresen ürítették a hólyagját, és várták a csodát. Vagy inkább reménykedtek benne, mert Petiről nem tőlük, hanem az egyik segítőnktől kaptam információt. Peti hosszú napok óta volt ebben az állapotban, s azt már Eszkulápnál megtanultam, hogy a gerincműtétnél minden nap számít, ha a kutya már mozgásképtelen. Azt is tudtam, hogy hozzám már nem jöhet másik kutya, betelt a létszám, s hogy addig nem ajánlhatok valós segítséget, amíg nem találok egy olyan ideiglenes befogadót, aki akkor is vállalja Petit, ha a műtét ellenére is béna marad, s életét Eszkuláphoz hasonlóan, kerekesszékben tölti, s a hólyagürítés a család napi rutinjának szerves része lesz. Bevallom: Petinél "egyszerűbb" eseteknek sem találok átmeneti családot, így kérésem inkább kétségbeesett segélykiáltás volt, de nem társult hozzá igazi hit, hogy lesz olyan őrült - elnézést a kifejezésért, de a jó értelemben írom - aki ezt felvállalja. Közben pedig fájt a szívem a kutyáért... Aztán felgyorsultak az események, merthogy akadt egy állatorvos hallgató lány, aki vállalta. Vállalta Petit úgy, hogy tudta, hogy ha a műtét után nem áll lábra, nem fogom tudni örökbeadni. Ezt már gyakorlatban teszteltem, nincs rá esély. Így Peti most már mindenképpen az ő kutya lesz. Ha jóra fordulnak a dolgok, ha nem.

Mindenesetre mi mindent megpróbálunk. Peti Budapestre érkezését követően neurológia vizsgálatra ment, hogy kiderüljön: van-e legalább matematikai esély arra, hogy talpra álljon. Ezt követően pedig Bánfi és Zsoldor doktor úrék megoperálták őt, s Peti már másnap mehetett is "haza". Szeretném itt is megköszönni a Primavet Rendelő-nek a maximális profizmust és a nagyon pozitív hozzáállást.

Peti most lábadozik. A következő 3-4 hét a kritikus, itt dől el, hogy merre indulunk tovább, hogyan folytatódik ennek a fiatal kutyának az élete. Jelenleg szervezzük számára a mágnesterápiás lehetőséget, hogy ezzel is támogassuk a felépülését. Aztán valamikor majd elkezdi ő is az oltási programját. Mert oltása az még nincs, így minden mozdítása félelemmel teli: nehogy elkapjon valamit. De abban az állapotban, amelyben érkezett, nem lehetett oltani, nem is ez volt a prioritás.

Peti nem "olcsó" kutya. Lelkileg is megterhel mindannyiunkat az aggodalom, de a fajtamentés üres kasszáját még inkább megviseli a műtéti és egyéb költség, ami Petivel kapcsolatban felmerül. Pedig valamiből ki kell fizetnünk, nem tartozhatunk, így kérünk mindenkit ismét, aki csak egy kicsivel is hozzá tud járulni, tegye meg. Minden 500-1000 Ft számít, hiszen már többször bebizonyosodott: sok kicsi nálunk tényleg sokra megy. Az adományokat a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számon fogadjuk, a megjegyzés rovatban fel kell tüntetni: TACSKÓ PETI.

Peti állapotáról rendszeresen beszámolunk majd itt a blogon is, de a Facebook csoporton belül is, drukkoljatok neki, minden pozitív gondolatra szüksége van! Köszönjük!

Természetesen a múlt héten érkezett csapat ügyeit is szervezzük-intézzük, így átesett az ivartalanításon Monk, a "Facebook-kutya" és Maya, a pápai szálkás szuka. Így ők már készen állnak az örökbeadásra. Jó lenne, ha nem állomásoznának nálunk túl sokáig, mert bőven vannak még megmentésre váró tacskók a várólistánkon.

Ezen a héten ismét lehetőséget kaptunk a Futrinka Egyesület adománygyűjtő ládájának "otthont adó" Fressnapf Áruházban egy gyűjtögetőnap  megszervezésére, hiszen védenceink ellátásához folyamatosan szükségünk van száraztápra, konzervre, bolhairtószerekre, féreghajtóra... Szerencsére ismét sokan támogattatok minket személyesen, így tárnoki kennelsorunk lakói számára a következő 3-4 hétre elegendő, a száraztáphoz keverésre kerülő konzerv gyűlt össze. Köszönjük. Az Egyesületet gelen és L.Edy képviselték egy alap tevékenységi csoportos kutyával, Bettával, illetve a mi szuper aranyos, de senkinek nem kellő, pocakvakartatós "munkakutyánkkal", Bodrival.

Írjam azt, hogy 36 kutya érkezett...?

Pedig ha annyi nem is, de a fajtamentés életében a 36. hét megintcsak intenzívnek bizonyult, több új kutyánk érkezett, így most az elkövetkező időszakban újra szervezhetjük az oltásokat, ivartalanításokat, hirdetéseket, gazdijelöltek látogatását, kereshetünk forrásokat- tehát nem fogunk unatkozni. Egy kutya megmentése tényleg nem csak annyi, hogy az ember összeszedi és kész. Minden örökbefogadható kutya mögött ezernyi apró és kevésbé apró tennivaló, szervezés, egyeztetés és emberek állnak, akik az ügyek vitelében segítenek. Ezt soha nem szabad elfelejteni, elfelejtenünk. S ezekből a háttér-emberekből soha nem elég. Úgyhogy aki kedvet érez, ne habozzon, csatlakozzon. :)
Magnusz, a beteg törpe tacskó kanocska - ugye meggyógyul?
Mindig meglepődök, hogy egy-egy kutya hogy tud olyan állapotba kerülni, amilyenben hozzánk érkezik. Magnusz még csak egy babakutya, alig 3-4 hónapos, de egy életrevaló történésen ment már keresztül. Szinte teljesen mozgásképtelenül érkezett, "fejnehéz" volt, a gerincét puposította. Székletet üríteni nem tudott, emellett lázas volt és apatikus. A koordinációs zavarait gerinc eredetűnek ítélte az orvos, a kiskutya minden érintésre felsírt a fájdalomtól, de elsődlegesen a lázas állapot megszűntetésére volt szükség. Kapott mindenféle gyógyszert, injekciót, féreghajtót, megultrahangoztattuk, elkezdtük az addicionális fülrüh kezelését, s készültünk a legrosszabbra, ami sajnos nagyon is benne volt a pakliban. A vizsgálatokat egy röntgen egészítette ki, amelyen jelentős elváltozás nem volt látható, így valószínűsíthető, hogy valami fizikai behatás okozta ödéma lehetett a mozgászavarok hátterében. Amit viszont egyértelműen kimutatott a röntgen: Magnusznak tüdőgyulladását. Mostanra már nincs a kicsi srác életveszélyben, ha az állapota tovább javul, megkaphatja első oltását is, utána pedig az oltási program folytatásának, valamint ivartalanítási kötelezettséggel örökbefogadható. Ideiglenes befogadójának és szentendrei szuper állatorvos - aki egyébként Eszkuláp kezelőorvosa is - Dr. Czuppon Balázsnak köszönöm az áldozatos munkát és hozzáállást!

Sho is az új csapat tagja. Ő egy 1,5 év körüli kaninchen-törpe tacskó mérethatáron mozgó rövid szőrű kan kutya - szépséghibával. A csontosodássa lehettek problémák, mert az orra eltér egy áltag kutyáétól, "szétnyílt", illetve az egyik hátsó lába is görbe, kifelé forduló. Ez a későbbiekben okozhat majd problémát, de jelenleg nem okoz fájdalmat, csak furcsa látvány a mindig a szépet, esztétikusat követelő emberi szemnek. Sho oltva, chipezve, ivartalanítását követően fogadható örökbe.

Tüll egy hét éves, hosszú szőrű kaninchen tacskó szuka, aki nem olyan régen még kölyköket nevelt, ez pedig eléggé megviselte a szervezetét. Az ivartalanítási beavatkozás megtörténtéig fel kell őt erősítenünk, illetve pótolnunk kell azokat a tápanyagokat, amelyektől gyermekei mentesítették. A fogai nagyon-nagyon rossz állapotban vannak, több helyen gyulladt az ínye, illetve számos fogát már csak a fogkő tart benn, így az ivartalanítási műtéttel egyidőben igyekszünk rendbehozatni a fogsorát, eltávolíttatni a fogkövet és azokat a fogakat is, amelyek már menthetetlenek. Valószínűleg későbbi életében Tüll fogaira - már ami megmaradt - különös gondot kell fordítania a leendő gazdájának. Tüll egyébként egy nagyon kompakt, egészen apró kutyahölgy, aki mindennél jobban szeret ölben ülni, ott biztonságban is érzi magát, ellentétben a sétákkal és mozgásokkal, amikor félős, rebbenékeny. A lakásban feltalálja magát, kényelemigénye magas, de sajnos nem szobatiszta - ennek hátterében valószínűleg az áll, hogy az utcán nem meri elengedni magát, fél.

Monk még Buksiként - fotója bejárta az egész Facebookot
Monk Buksi néven migrált a Facebookon - elaltatják, ha nem talál sürgősen új gazdát - persze voltak rá érdeklődők, de valahogy mégsem alakult semmi. Bevallom, a múltban én is hajlamos voltam azt hinni, hogy ezek a "gazdája meghalt, elaltatják" típusú üzenetek inkább csak lelki terrort jelentenek, de nem veszélyt, aztán egyszer, amikor láttam a végeredményt is felírva - ugye a visszajelzések nem valószínűek a közösségi portálok természetéből adódóan, de nem kizártak - egy hasonló hirdetés után, ahol öt kutya életét oltották ki a házra ácsingózó örökösök, nos, azóta máshogy szemlélem az ilyen híreket. Persze kivártam, hátha. De nem. Így egy vidéki befogadónk segítségével Buksi, immáron Monk néven szabadulhatott. Ideiglenes befogadónál várja a továbbiakban, hogy valaki beleszeressen, természetese ő sem adja alább, oltva, chipezve, parazitamentesítve, ivartalanítva költözködne.

Maya rémülettel a szemében - de másnap már jobban érezte magát
És itt még nem álltunk meg! A pápai állatvédők kérték a segítségünket egy 4 éves szálkás szőrű tacskó (keverék?) szuka számára, akiről a gazdái költözés miatt nem tudtak már tovább gondoskodni. A kutyahölgy fuvarját a Facebook Tacskó Fajtamentő Csoport segítségével sikerült megoldani, ezt kiemelten köszönjük. Maya érkezésekor nagyon meg volt szeppenve, rettegett. Mostanra már szépen kinyílt, barátságos, a többi kutyával is rendesen viselkedik, szobatiszta, nem rombolós.

Persze a szokásos ügyek is haladtak: most már Tufa sem kerülhette el a végzetét és a héten átesett koronaékszerei eltávolításán. Pedig mindent bevetett korábban: megfázott, toklászt szedett össze, felsértette a száját... De eljött az igazság napja, amiről ő nem is sejti, hogy egy lépéssel közelebb vitte a hivatalos gazdisodásához. Bár a változást ő valószínűleg nem fogja megérezni...

Csakúgy, mint ahogy az ex-bonyhádi gyepmesteri telepes tacskó mix hölgy, Johanna sem élt át drámai változást, amikor ex-ideiglenes befogadójával aláírtuk - végre - az örökbefogadási szerződést. Jó volt a kutyalányt megismerni, látni, hogy milyen szerető otthonba került. Ezt az érzést kívánom mindenkinek átélni, egész heti stresszt képes felülírni! Johanna gazdija ráadásul készített szép varrott holmikat a karácsonyi jótékonysági aukciónkra is, úgyhogy majd érdemes lesz figyelni.

Léna és Orsi, két segítőnk kutyás kirándulást álmodott meg tárnoki kennelsorunk lakóinak, s szerencsére nem csak a sok-sok sétáltató, hanem az időjárás is kedvezett a programnak.Természetesen máskor is szívesen várunk mindenkit, aki egy-egy kutyánkat, akár csak néhány órára is, de elvinné sétálni, foglalkozna vele, szeretgetné.

A sétáról beszámolók itt olvashatók - a tacskó fajtamentést az áltacskónk, Bodri képviselte, akire ugyan volt érdeklődés, de az örökbefogadás elmaradt:

http://vizslanaplo.blogspot.com/2011/09/szulinapi-kirandulas.html
http://futrinka-alap.blogspot.com/2011/09/ot-eves-szuletesnap-tarnoki-kutyak.html

Vasárnap pedig Százhalombattára volt hivatalos az Egyesület. Ide főként az Alap Tevékenységi Csoport gondozásában lévő esélytelen keverékekkel érkeztünk, a tacskó fajtamentést ismételten Bodri képviselte, akinek ezáltal meglehetősen intenzív hétvégét biztosítottunk. Itt is beleszerettek a kis pocakmutogatóba, de mondanom sem kell, hiszen csak ismétlem magam: az örökbefogadás elmaradt. Bodri csak egy keverék, nem kell senkinek. Pedig milyen tökéletes kutya!

A beszámoló itt olvasható:

http://futrinka-alap.blogspot.com/2011/09/szazhalombatta-mi-jo-omen-varosunk.html