A 49. hét - a helyzet változatlan

Bár rengeteg dolog történt, valójában mégsem történt semmi. Sajnos nem mondható el, hogy védenceinkért hosszú tömött sorokban állnának sorban az őket örökbefogadni szándékozók, így pedig meglehetősen nehéz az állatvédő dolga: látja, hogy hány kutya van még bajban, akiken tudna segíteni, de nem tud, mert nincs több rendelkezésre álló helye. A helyhiány enyhítésében nagy segítséget jelent az ideiglenes befogadók által felajánlott gondozás, a tacskók esetében az ideiglenes befogadás egyben azt is jelenti, hogy a szerencsés védenceinknek nem kell hidegben, a bérelt kennelsoron várniuk gazdisodásukra, hanem családban tehetik azt. Persze előfordul, hogy egy-egy ideiglenes befogadó elbukik, mint ahogy történt ez a héten is: Kacska Manfrédot ugyanis örökbefogadták átmeneti gondozói minden rosszasága és őrült-tacskósága ellenére. Nem hittük, hogy még ebben az évben ilyen jó hírt közölhetünk, de drukkolunk Manfrédnak, hogy minden rendben menjen vele az új családjában és hogy élete végéig boldog kanapékutya lehessen.

Egyben szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak azoknak az ideiglenes gondozó családoknak, akik egy-egy kutyánk számára átmenetileg szerető otthont biztosítanak.

A váci gyepmesteri telepről hozzánk került tacskó keverék testvérpár rövid szőrű tagját, Cihát szintén sikerült családban elhelyezni addig, amíg gazdára nem talál és reményeim szerint testvére, Pendely is követi majd a példáját a közeljövőben. Természetesen ettől még Ciha is ugyanúgy gazdát keres, mint a többi, nem Tárnokon állomásozó védencünk: Ganga, Gobbi és Mandula is.

A tenyésztőtől átvett szálkás szőrű törpe tacskó kan, Chili átesett az ivartalanításon, így befogadó családja véglegesen megtarthatja őt. Hamarosan megyünk látogatni hozzájuk is.

A hetet még egy jó hírrel zártuk: Zuzu gazdái ugyanis úgy döntöttek, hogy mégis maradhat náluk a kutya, mert a tanácsok alapján úgy tűnik, hogy változik, méghozzá pozitív irányba a kutya és a köztük lévő kapcsolat. Mindenképpen tartjuk a kapcsolatot a jövőben is, de őszintén reméljük, hogy a türelem és szeretet meghozza a gyümölcsét és Zuzunak soha nem kell többé új családot keresnie.

Repül az idő - a 47. hét

Az előző heti beszámolót azzal zártam, hogy Mandula előkerült. Még most is összeszorul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy elveszett. Egy városi rutinos vagány esetében is nagy az esély a balesetre, de egy ingerszegény környezetben nevelkedett, félénk kutyánál tényleg csodának gondolom, hogy néhány apróbb karcolással megúszta. A reszkető kutyából persze mára egy sokkal nyitottabb, kedvesebb, de még mindig bizonytalan kutya lett új ideiglenes befogadójánál, viszont cserébe nem is szeret "egyedül", emberi felügyelet nélkül maradni, ami viszont a társasház lakóinak idegeit borzolja. Semmi sem egyszerű, hát még az élet! - mondhatnánk.

A múlt hét nagy jelentőségű történése Muráti Lili gazdához költözése volt. Lili határozottan a problémás, nehezen örökbeadható darabok számát erősítette, nem is reménykedtünk abban, hogy ilyen, viszonylag rövid idő alatt kaphat egy esélyt. Veresegyházon egy másik kutya mellett tölti mindennapjait, szépen alakul a kapcsolata a gazdákkal és csak remélni merjük, hogy már nem lesz több változás az életében.

A gondozásunkba került Mokka, vagyis most már Chili, az egy év körüli szálkás szőrű törpetacskó kan, aki egy korábbi védencünk gazdájának köszönhetően azonnal ideiglenes befogadóhoz kerülhetett. Nem tudom, hogy hol gyakorolta ez a pöttöm a csábítás művészetét, de jó esélye van arra, hogy az ivartalanítását követően mostani befogadó családjában véglegesedhet is.

A váci gyepmesteri telepre adták le Cihát és Pendelyt, a két 8-10 hónap körüli tacskó keverék szukát. Pendely a szálkás szőrű, Ciha a rövid szőrű kettejük közül. Mindketten kedves, aranyos, barátságos jószágok, akik most egy panzióban várják, hogy eljöjjön számukra az ideális gazda. Hamarosan megtörténik az ivartalanításuk is, utána már semmi nem tarthatja őket vissza attól, hogy szerető családba költözzenek, hiszen oltásaikat, chipjüket érkezésük napján megkapták.

Kacska Manfréd, a hiperaktív ördög egy önkéntes családnak köszönhetően vasárnaptól már melegben alszik, mert ideiglenesen befogadták. Annyit már lehet tudni azóta Manfrédról, hogy rettentően élvezi a kanapét és hogy szerencsére szobatiszta. Köszönjük szépen a segítséget!

A 45. hét - jövés-menés tacskó fronton

Szerencsére az elmúlt időszakban a tacskó fajtamentés néhány védence már új otthonhoz jutott, de még mindig vannak, akik várják a szerető, meleg hellyel rendelkező gazdát. Különösen Manfrédot és Priuszt viseli meg a zord idő, a sár, nekik mielőbb keresnénk legalább ideiglenes befogadót. Tudjuk, hogy egyik sem egyszerű eset, mindkettő sok-sok türelemre, odafigyelésre szorul, de hátha van olyan, aki legalább átmenetileg tudná számukra ezt biztosítani.
A két kutyáról (is) részletesebb információ található a http://www.tacskosos.hu/ oldalon.

Muráti Lili a héten ivartalanítódott, hiszen félősség ide vagy oda, neki is át kell ezen esnie. Annak érdekében, hogy intenzívebb foglalkozást biztosíthassunk számára, ideiglenes befogadó helyre költöztettük át. Lilikére van egy érdeklődő család, de addig, amíg annyira fél az ember közeledésétől, hogy azonnal pánikba esik és harap, nem lehet biztonsággal örökbeadni őt.

Hétvégén az egyesület lehetőséget kapott arra, hogy néhány gazdára váró kutyáját bemutathassa a Récsei Center Fressnapf áruházában. A rendezvényen a tacskó fajtamentést Mandula és Nimfa képviselték. Nimfa számára ez a lehetőség egyben a begazdisodást is jelentette. Az első visszajelzések szerint nagyon remekül ki fogják egymást egészíteni új gazdájával.
Mandula az egyesület egyik önkénteséhez tette át a székhelyét ideiglenes jelleggel, hogy többet tudva a lakáson belüli viselkedéséről könnyebben örökbe tudjuk őt adni. Köszönet Marinának, hogy befogadta a kis szálkás arcút!Vasárnap kaptunk értesítést egy, a bonyhádi gyepmesteri telepen lévő, rendkívül rossz állapotban lévő tacskóról. Sajnos hiába szerveztük meg az azonnali fuvart, a kutya nem bírta tovább, feladta. Nem tudom elképzelni, hogy milyen gazda mellett kerülhetett ilyen állapotba ez a szegény jószág.

Kacska Manfréd, az ördögi tacskó

K. Manfréd, hivatása szerint ördögi tacskó 2009. április 30-án került a gondozásunkba a főváros gyepmesteri telepéről, rövidebb és ismertebb nevén az Illatos útról (http://www.illatosut.hu/).

Talán nem mindenki tudja, hogy mi az alapvető különbség a gyepmesteri telep és a menhely között. Ha csupán abból indulunk ki, amit látunk, sokszor egy gyepmesteri telep rendezettebbnek, jobban szervezettnek tűnik, mint egy menhely, de nem a rendezettség foka a megkülönböztetés alapja.

A gyepmesteri telep hatósági feladatot lát el, a közterületen kóborló állatokat (és tetemeket) gyűjti be és a jogszabályban előírt időn keresztül megfigyelés (karantén) alatt tartja. Erre járványegészségügyi szempontok miatt van szükség, a befogott állatot a tudomány mai állása szerint nem gyógyítható veszettség miatt tartják bezárva. Ez tehát nem állatkínzás, hanem az állat és mindenekelőtt az ember megóvása a célja. A karantén szabályai alapján elvben a megfigyelt állatok egymással nem érintkezhetnének, de tudjuk, látjuk, hogy sok helyen a befogott kutyák "válogatatlan halomban" töltik el ezt az időt (is). A köztudatban a 14 nap sokkal inkább az altatás idejével kapcsolódott össze, mivel egy rendelet szerint a befogott állatokat a 14 nap után a gyepmesteri telep értékesítheti (gazdához adhatja) vagy az életüket kiolthatja. Ez a rendelkezés kvázi felülírja a gazda tulajdonjogát az élet kioltásának biztosítával, mert míg a Polgári Törvénykönyv meghatározott esetekben lehetővé teszi ugyan az értékesítést, a megsemmisítésre vonatkozóan ilyen rendelkezése nincs. Lényeg a lényeg, a gyepmesteri telepen töltött 14. nap után a hazánkban alkalmazott gyakorlat szerint az állat élete akár ki is oltható. Amennyiben az állatot valaki magához veszi a telepről, akkor azt gyakorlatilag "megveszi", hiszen a gyepmesteri telep az ebet értékesíti, így a szabályzataiban rögzített feltételek (pld. 18 év feletti életkor, személyigazolvány, igazolt lakcím - ezek esetenként eltérőek) teljesülése esetén mérlegelési jogköre nincs, nem döntheti el, hogy az adott személy jó és felelőségteljes gazda lesz-e.

A gyepmesteri tevékenység ellátása kötelező önkormányzati feladat, melyet jellemzően szerződött vállalkozók útján lát el. Sok esetben a gyepmesteri telepet sem maga az önkormányzat, hanem a megbízott vállalkozó üzemelteti a vonatkozó hatósági előírások betartásával.

A menhely (vagy jogszabályi nevén állatotthon) ezzel szemben nem lát el hatósági feladatokat, így a közterületen kóborló állatok begyűjtését sem ő végzi (amennyiben egy adott állatvédő szervezettel köt az önkormányzat erre a feladatra szerződést, a karantén része az állatotthonnak gyakorlatilag gyepmesteri telepnek fog minősülni annak minden előírásával). A gondozásába került állatokat a saját belső, tagsága által hozott szabályai szerint gondozza. Az állatotthon működtetése az alapítók vagy tagok, illetve támogatók adományaiból történik (ehhez kapcsolódik az adó 1%-ból származó bevétel, mint adományozási lehetőség), ez a feladat annak ellenére, hogy sok tekintetben közfeladatnak minősül, nem részesül központi támogatásban, önkéntes alapon szerveződött csoportok működtetik. Az állatotthon nem csak működését, hanem örökbeadási rendjét is saját maga szabályozza és lehetősége van mérlegelni, a gazdijelöltek között választani, hogy az állat számára a szerinte legmegfelelőbb elhelyezést biztosítsa. Hivatalosan az állatotthon nem altathat, mivel az állat életének kioltása az Állatvédelmi Törvénybe ütköző cselekedet és az állatotthonok számára - akárcsak látszólagosan is - nincs jogszabályi feloldozás ezen szabály betartása alól.

Természetesen nyílt titok, hogy sok gyepmesteri telep kultúráltabb elhelyezést biztosít a kutyák számára, mint néhány menhelynek nevezett gyűjtőtábor, illetve hogy számos menhelyen - jellemzően kimondatlanul és regisztrálatlanul - altatnak. (Gyakorlatilag képtelenség az évente újratermelődő gazdára váró kutyalétszámot örökbeadni, minden kutya a jelenlegi kutyatartási kultúrában nem menthető meg még a legjobb szándék mellett sem. Az ivartalanítás általánossá válása, a hobbi almok számának drasztikus csökkenése jelenthetne közép-hosszú távon megoldást, addig minden állatvédő kanállal meri az óceánt.)

Manfréd befogott kutya volt, de egy rendellenesség miatti kacska mellső lába miatt könnyen azonosítható, egyedi darab - mégsem talált rá az eredeti gazda, talán nem véletlenül, így került ő a gondozásunkba.

Manfréd egy neveletlen bohóc, aki testi hibájának egyáltalán nincs tudatában, így született, nem tudja, hogy milyen lenne máshogy élni. Az örökbefogadni szándékozókat már eleve ez elriasztja, így történhet meg, hogy egy fiatal-felnőtt (másfél év körüli) kutya gyakorlatilag a tacskó fajtamentés legrégebb óta gazdára váró kutyájává vált.

Manfréd minden más kutyával - kanokkal és szukákkal is jól kijön, de pórázon hajlamos behevülni és bőszen ugatni. Erről következetes neveléssel leszoktatható, sőt: le is kell őt erről szoktatni. Ebben egy kutyaiskola nagy segítséget jelentene még az egyébként rutinosnak számító gazdajelöltek számára is. Manfréd emellett virgonc, ölbefoghatatlan, folyton tekergő, szeretetet kolduló és túlhevülni képes (ilyenkor bekapja az ember kezét, ami sokak számára egyenlő a harapással, pedig ez messze nem harapás, mégha nem is feltétlenül kellemes érzés) rövid szőrű, kis termetű (kb. 6-7 kg) vadas színű tacskó keverék. Oltott, chipezett, ivartalanított és ha a gazdi külföldre is vinné magával, megteheti: Manfrédnak, mint minden tacskó védencnek útlevele is van.

Lassan fél éve nem kell senkinek. Reméljük, hogy az igazi hidegek beállta előtt rá is rámosolyog a szerencse. Ha valaki szeretné őt örökbefogadni a 06-30-475-15-72-es telefonszámon vagy az info@futrinkautca.hu e-mail címen érdeklődhet.