Volt védenceink beköszönnek

Ugyan az Egyesület internetes topicján be szoktam számolni a valamikori védenceink visszajelzéseiről, de ott hamar alá süllyednek a hírek, itt meg visszakereshető minden a kutya nevére kattintva.
Szóval ránk köszönt Jázmin, akiről a családja mondott le, mert megharapta a gyermeket. Szerencsére az új családjában szépen beilleszkedett és nagyon szeretik. Eljött az idő, hogy kikerüljenek az ivartalanítási varratok.

Tegnap voltunk varratszedésen:Igaz már nem sokat kellett kiszedni mert ö már elkezdte,elvittem megmutatni az orvosnak és minden rendben volt és van. Nagyon élvezi hogy,az ővé már az egész udvar,és nem állok a háta mőgőtt.Már majdnem minden állattal megbarátkozott vagyis ők nehezen állnak kőtélnek.Egyik nap nagyon sokat futott a csirkék után ,annyira elfáradt,hogy nemtudott megmozdulni. Ma sajnos egésznap esett az eső,de neki ez sem jelentett problémát.Ki be mászkált ,de még most is ugri bugrizik. Lassan lelehet venni a ruhácskát talán nem piszkálja a sebet.

Falatka is írt nekünk az új életéből. Szerencsére a döntés, miszerint másik családnál boldogabb lenne, helyes volt. Kiss Manyi is jól járt, mert így ő gazdis kutya, akinek mindent megadnak, míg Falatka is élhet aktívan és az ő kis hiperaktív lényéhez illeszkedő környezetben.

Gondoltam bejelentkezem mi a helyzet falatkával, aki immár zsuzsi.
Egy hete van nálunk és most már hárman vagyunk egymásba szerelmesek.
Zsuzsi rettenetesen okos, az derült ki róla, hogy hobbija a tanulás, a játék meg a még több játék.
Asztalnál nem kunyerál (hiába is tenné), azért néha próbálkozik.
Ágyban nem alszik (vannak határok), a kosara a szobában, most is abban heverészik.
Naponta sok órát töltünk a margitszigeten, meg ahová csak tudjuk magunkkal visszük. Volt már jazz koncerten, előadáson, beszélgetésen, baráti borozáson, stb. Mindent remekül visel és nagyon türelmes.
Egyáltalán nem dominálgat le minket, sőt, nagyon szófogadó. A járdaszélen már magától megáll és leül, ha kaja van leül és viszonylag türelmesen megvárja, amíg lekerül a tálkája a földre és nem ugrál annyira már. Szobatiszta, 4 napja teljesen. (ez szerintem csoda) A szigeten elengedjük pórázról, mindig visszajön, ha hívjuk. Éjszakai sétánál is lecsatoljuk, ha már elfáradt és nem szalad el, abszolút jól csinálja.
A gyerekekkel óvatosan játszik, nem kapkod, velünk még kicsit brutális:).
Most éppen nagyon bánatos, mert esik az eső és semmi margitsziget.
Nagyon szeretetteli és nagyon okos kiskutya és nagyon nagy az öröm az együttélésben!
Köszönjük a lehetőséget:)!

Ha kisüt a nap, visszük trimmelni, jövő héten pécsre kirándulunk.

Nyüzsgő 13. hét

Az elmúlt héten két új kutyánk érkezett - mindketten Gyömrőről a Szomorú Szív Alapítványtól jöttek.

Gyufa egy kis termetű, rendkívül elhanyagolt szálkás szőrű tacskó kan. Soványka is nagyon, de hamar össze fogja szedni magát. A szeme gyulladt, orvosi kezelés alatt áll. Gyufa egy igazi csiszolatlan gyémánt, aki egy igazi gazdi mellett mindent megtanulhat, amit egy szálkás szőrű tacskónak tudnia szükséges. Pórázon sétál, minden kutyával jól kijön és emberekkel is rendkívül barátságos. Oltásait, chipet kapott, ivartalanítása után örökbefogadható vagy ideiglenes befogadót is keresünk számára.

Gyolcs nem annyira tacskó, de egyértelműen tacskó ősökkel is rendelkező rövid szőrű tacskó keverék szuka. Hozzáteszem, hogy 100 emberből 99 őt nyugodt szívvel letacskózná. Van még mit javítani a tacskóról, mint fajtáról kialakult képen. Gyolcs persze keveréksége teljes tudatán kívül is egy nagyon kedves, nyitni akaró kutyalány, aki a maga maximum két esztendő tapasztalatával próbál meg igazodni a náluk szokásos rendhez. Egyelőre a póráz még nehézséget okoz, de lassan tanulgatja ezt is. Mindenkivel kedves, ragaszkodó, bújós, de sok tennivaló van még vele, hogy igazi úrikutya válhasson belőle. Oltásokat, chipet kapott, a héten átesik az ivartalanításon is, utána örökbefogadható vagy ideiglenes befogadót is keres, aki megkezdené az eddig kimaradt tudnivalók pótlását.

Jázmin, a fiatalka rövid szőrű tacskó szuka átesett az ivartalanításon és az estét már új családja körében töltötte - Szigetszentmiklósra költözött. Másnap beszéltem a gazdival, aki nagyon hálás volt azért, hogy az övé lehetett ez a kis tündér. (Jázmin kapkodósan, félénken került a gondozásunkba, de ideiglenes befogadója annyira tökéletesen szocializálta a kiskutyát, hogy tényleg problémamentes volt az átadás.)

Falatka egy korábbi mentvényünk volt, akit még tavaly örökbe is adtunk, de mostanra minden próbálkozás ellenére feladni kényszerült az őt örökbefogadó hölgy, mivel Falatka túlnőtt rajta és aktivitásával, a másik - szintén mentett - kutya állandó terrorizálásával már fenntarthatatlanná tette a hármas együttélést. Falatkát így visszavettük, de nem tartózkodott túl sokáig nálunk, mivel a gazdától rögtön az új helyére, egy fiatal párhoz fuvaroztuk őt át, ahol megkezdte egyedüli kutyaként az új életét sok-sok tanulással és kirándulással.

Falatka helyére pedig egy régóta gazdára váró szépségünk, Kiss Manyi költözhetett, aki rendkívül hálás volt a lehetőségért és vele biztosan nem lesz semmi gond, hiszen álomkutya. Ettől függetlenül senkinek nem akadt meg rajta a szeme. Most már késő: elkelt!

Tacskós történések a 9. hétről

Vannak a vidám és pajkos hetek, de aztán mindig jön a böjt: szomorkodni és aggódnivaló kerül napirendre. Talán csak az univerzum örökös változó hullámzása az, ami így hat, de a tacskó fajtamentés sem kivétel az "egyszer fenn, egyszer lenn" szabálya alól.

A 9. hét inkább a "lenn" jegyében telt el. Amellett, hogy a tacskó fajtamentés az elmúlt évi zárás óta gyakorlatilag folyamatosan "mínuszban" van még úgy is, hogy nincs minden állatorvosi tartozása (sőt!) kifizetve, egyre-másra érkeznek a bejelentések bajban lévő tacskókról és tacskó keverékekről. Egyszerűen már nem tudunk többnek helyet, lehetőséget, megfelelő ellátást biztosítani és nagyon rossz érzés nemet mondani, pedig egy-egy nemmel a kapun belül lévők hosszútávú igenje mellett a későbbi rászorulók lehetőségeit is védelmezni próbáljuk, próbálom. Csak nekem kell azt mondanom, hogy NEM, és nekem ez nagyon fáj, mert szívem szerint minden kutyán, de rászoruló emberen és egyéb állaton is segítenék lelkesen. Mégsem tudok, tudunk. Azért vannak azok, akik mégis bekerülhetnek a tacskó fajtamentés "szentélyébe". A 9. héten ketten is elmondhatták ezt magukról.

Elsőként Eszkuláp érkezett, akit Ócsán találtak lebénulva. Eszkuláp csípett-harapott, nem nagyon akarta, hogy segítséget kapjon, de talán érthető is a viselkedése: egy karakán, életerős tacskó kiszolgáltatott helyzetben minimum-programként védi magát és a becsületét.

Eszkulápot megoperálták, de sajnos még mindig nem állt lábra. Volt néhány nap, amikor annyira elhagyta magát, hogy az életéért kellett aggódni, most már lelkileg egy kicsit jobban van, ez talán alapot jelenthet a későbbi rehabilitációjához. Minden nap látogatjuk, a kis párnáján kivisszük őt, hogy szemlélődjön és legyen társasága. Mivel nem tolakodott érte az ideiglenes befogadók hada, amit őszintén szólva megértek, Berkenye gazdához költözését követően ő lesz a következő ideiglenes kutyánk otthon a saját két ebem mellett. Aztán bízhatunk a csodában és tehetünk is érte. Ehhez kérjük minden kedves minket olvasó erőteljesen koncentrációját, illetve lehetőségeihez mérten a műtéti + kezelési költségekhez való pénzbeli hozzájárulását - ez utóbbit természetesen nem kötelező jelleggel, az elsőt viszont, ha lehet ilyet mondani, igen. Mert Eszkulápnak fel kell állnia és kész.

A másik érkező eb a héten harapás miatt volt kénytelen elhagyni otthonát. Jázmin még csak fél éves, de már "büntett előéletű". Szerencsénkre ideiglenes befogadónál tudtuk őt elhelyezni, ahol hamar kiderült, hogy Jázmin tényleg nem egy akárkivel barátkozós fajta (ebben nagyon hasonlít Zuzura), de nem rosszindulatú vagy agresszív, egyszerűen csak túl sok volt neki egy gyerek konstans jelenléte és elég volt egyetlen egyszer elpattania annak a bizonyos cérnának. Jázmin oltva, chipezve és ivartalanítási kötelezettséggel keresi elkötelezett gazdáját.

A 9. hét nem csak a kutyák közvetlen mozgatásával járt, hanem ezen a héten került sor az első Tacskó Traccsra is. Egy belvárosi teaházban gyűltünk össze tizenegyen (egyesületi tagok, ideiglenes befogadók és tőlünk örökbefogadók), hogy kicsit tacskó-beszélgessünk. Röviden ismertettem az Egyesület általános működési elvét, különös tekintettel arra, hogy mi módon kerül be egy-egy tacskó, illetve tacskó keverék a gondozásunkba, majd a 2009-es évet összefoglaltam a számok nyelvén is. Mindenki elmondhatta, amit gondol, de nem volt kötött, merev szabályok mentén bonyolódó összejövetel a mi kis traccsunk, viszont sikeresnek és hasznosnak ítélem meg így is. A következő traccson a tacskó fajtamentésre "eső" közhasznúsági beszámolót fogom ismertetni és folytathatjuk a tacskókról szóló elmélkedést is.

A 2009-es számok tekintetében, hogy a tacskók megítélődhessenek, érdemes kicsit a beérkező kutyák megoszlását vizsgálgatni. A tacskók esetében a fajtáról kialakult kép miatt, amelynek nagyon kevés köze van az FCI standardhoz arányaiban magasabb a típusos keverékek száma, mint a többi, Egyesületen belül működő fajtamentő csoport esetében. A Futrinka Egyesület 2009-ben összesen 295 kutyát gondozott (ebben a számban benne vannak azok a kutyák is, akik még a 2009-es évet megelőző évek valamelyikében kerültek a gondozásunkba, de nem találtak gazdára), ennek közel 20%-a volt tacskó vagy tacskó keverék.

Az Egyesület az elmúlt évben 234 kutyát adott örökbe Magyarországon vagy külföldön, ebből 46 kutya a tacskó fajtamentéshez tartozott. Jól látható, hogy míg a többi mentőcsoportnak van stabil külföldi partnerszervezeti kapcsolata, addig sajnos a tacskók esetében döntő többségében magyarországi örökbeadásokról számolhatok be, a külföldre költöző kutyáinknál egy-egy régebbi partnerünk segít a hirdetésben, jellemzően idősebb vagy más miatt nehezebben örökbeadható kutyák esetén.