Hagyma, akiért sokan drukkoltak - Hagyma whom many fingers were crossed for

Lassan lecseng az ünnepi láz, úgyhogy gondoltam írok pár sort arról, hogy telnek Hagymácska napjai nálunk. :) Csatolok néhány fényképet is.

The holiday fever is slowly fading away, so I decided to write a few words about how Hagyma spends his days at our place. I attach some photos as well.

Már nyoma sincs annak a valaha volt csontsovány kiskutyának, igazi kis vasgyúró lett belőle, olyan lábai vannak mint egy szumósnak :D A régi képeit nézegetve alig lehet ráismerni. Csak a szeme ugyanaz, az összetéveszthetetlen. Mivel anyáék beszereztek neki valami zöldkagylós tápot, az ízületei a hátsó lábán nagyon szépen rendbe jöttek, csak az egyik "sarkán" van még egy pici duzzanat, a másik teljesen felszívódott.

There is no trace of the once so skinny little dog; he became a real sturdy little fellow, his legs are like the ones of a sumo wrestler. Looking at his old photos, it’s difficult to recognize him. Except for his eyes, those are unmistakable. My mom has bought him some kind of food with green mussel extract, so the joints on his hind legs beautifully recovered, the swellings disappeared.

A szőrkopása is teljesen elmúlt, kiderült hogy nem gombás fertőzés volt, valószínűleg az éhezés miatti trauma miatt hullott ki utólag. Már szépen kinőtt a szőr a fülén és az orrán, és már kezd egész nagy lenni a szakálla és szemöldöke is! :)

His fur problem was also settled, it turned out that it was not caused by a fungal infection, most probably his fur was falling out as a result of the previous starvation. Since then, fur has grown on his ears and nose, and he is starting to have a nice beard and eyebrow as well.

A "nem jöhet fel a kanapéra" projekt elég gyorsan kudarcba fulladt... Éjszakára mindig csak nagy harcok árán sikerül kirakni az előszobába a kosarába, ha kell ha nem, a kanapén, vagy valakinek az ölében  van. Anyukámtól kapott saját, külön bejáratú párnát és lepedőt is a kanapéra. :)

Our “he cannot sleep on the sofa” project failed quite soon, we have to fight real battles to make him sleep in his hamper at night. He wants to be on the sofa or in someone’s lap all the time. My mom even gave him a private sofa pillow and sheet.

Szoktunk vele klikkerezni, már gyönyörűen ül és fekszik kézjelre is, és Roland megtanította neki, hogy kézjelre vakkantson egyet, pörögjön egyet. Most épp a hátrálást tanulják :D Nagyon okos kiskutya, iszonyú gyorsan tanul. Ha csak fele ennyire szófogadó is lenne... :) (Na jó, Rolandnak szót fogad.)Gondolkozunk rajta, hogy tavasszal elvisszük kutyaiskolába.

We often use the clicker to teach him, he already can sit and lie on a sing, and Roland taught him to bark and turn on the floor if he is presented a certain sing. Right now they are learning backing. Hagyma is very clever, he learns fascinatingly quickly. I wish he would be only half as much obedient…(Okay, he obeys Roland.) We are contemplating on taking him to a school in April.

A többi állattal jól megvan, Cimbivel, az antiszociálissal már együtt labdáztak, az erdőben is nagyon nagy haverok, de Cimbike a lakásban néha még kicsit próbál territoriálisnak mutatkozni :) A macskákkal is egyre jobb a viszonya, már nem rohan el mindegyik fejvesztve, ha meglátják.

He gets on well with the other animals; he has already played in the garden with Cimbi, the antisocial, and they are really good fellows in the forest, though in the house Cimbi tries to be a little territorial. His relationship with the cats is also improving, at least not all of them dashes away at the moment they see him.

A havat nagyon imádja, olyankor különösen szeret fogócskázni. Viszont ha eső van, akkor nagy a baj, egyszerűen nem hajlandó sétálni, behúzza a kéziféket és nem mozdul a makacs tacskója.
He really loves snow; he particularly likes to play tag when there is big fresh snow. But when it is raining… He is totally disinclined to walk; just stops, pegs down and would not move.

Általában visszük magunkkal ahová csak lehet, karácsonykor rokonoknál voltunk, természetesen Hagymával. Ő is nagyon élvezte a vidéki levegőt, voltunk nagyokat sétálni, és az ottani tacsival nagyon jól elvolt, csatolok játszós képeket is.

Usually we take him with us everywhere we can. At Christmas we visited relatives down in the country, of course together with Hagyma. He enjoyed the fresh country air very much, we took him to a big walk and he got on well with the dachshund of the family. I attach some photos about how they were playing.

Hagymácskát mindenki imádja, nem is csoda, hiszen egy igazi cukorfalat, kis rosszcsont, mellette nem lehet unatkozni. Amint meglátjuk, ahogy ezerrel csóválja a farkát, emelgeti a kis mamut tappancsait és hátrasunyítja a fülét, elfelejtjük a hétköznapokat és nem számít hány óra van, kergetőzünk vele a lakásban.

Everybody loves our Hagyma, but this is not a surprise, as he is a little sweetheart, a little devil, life is never boring next to him. As we see him wagging his tail and laying back his ears, we forget about the everyday stuff and no matter what time it is, start playing tag with him in the flat.

Egy szó mint száz, köszönjük szépen, hogy Hagyma nálunk van, és az ő nevében is Boldog, Sikerekben Gazdag Új Évet Kívánunk Nektek!

So, the long and short of it, we are really glad that Hagyma can live with us, and we wish You all a Happy And Successful Year in his name as well.

Olivia, Roland & Hagyma

Vissza a normál kerékvágásba - a 44. hét

Ez volt az a hét, amikor több kutyánk költözött el a gondozásunkból, mint ahányan érkeztek. De az érkezési szám konkrétan - tekintve a rendelkezésre álló helyeink számát - még így is meghaladta a tervezettet. Merthogy nem terveztem érkezést.

Fidó bácsi mégis jött, mert jókor volt jó helyen vagyis rossz helyen volt, de a menekülése szempontjából a megfelelő időben, mert az Egyesület  magyar vizsla fajtamentésének németországi partnere éppen akkor járt Magyarországon, s mivel szerette volna megnézni, hogy milyen is valójában az a hely, amit "Illatos út"-ként ismernek a külföldiek, így pont belebotlottak Fidó bácsiba. Aki pedig innentől fogva jött, látott (bár ezt csak mérsékelten) és a győzelmére vonatkozóan sem szeretnék egyelőre semmit elkiabálni. De dolgozunk az ügyén.

Parittyát, a bonyhádi gyepmesteri telepről átvett, combcsont törött, tacskó ősökkel is rendelkező kanocskát ideiglenes befogadóhoz költöztettük. Porca gazdiéknál tanulgatja majd a családban és lakásban élés fortélyait. A műtéti költségeinek sajnos eddig még közel 10%-át sem sikerült összegyűjtenünk, de nem adjuk fel. Ha tudna bárki, bármekkora összeggel segíteni, megköszönnénk!

Bobina átesett az ivartalanításon és utána egyből új életet is kezdett, maga mögött hagyva a szürke, szmogos Budapestet. Egy korábbi védencünk, Chilli-Bütyök mellé költözött vidékre, ahol egy mentett mudival is megosztja a kanapét. Bobina rendkívül jól érzi magát az új környezetben, de ő is, mint ahogy mi is, hálás köszönetet küld korábbi ideiglenes befogadóinak, kyticééknek.

Hagyma/Kaviár sem futrinkás többé, mivel megkezdte új életét szerető gazdái oldalán. Sokat vártak rá, hogy összeszedje magát, kivizsgáltassuk, átessen a szükséges kezeléseken és beavatkozásokon, de végre eljött a nap, amikor már nem csak találkozni tudtak a kutyával, hanem magukhoz venni is. Fruzsiéknak köszönöm, hogy ez a kis csontvázacska náluk lábadozhatott és okosodhatott és remélem, hogy adott esetben viszonozni tudjuk azt a sok segítséget, amit Hagyma/Kaviáron keresztül tőlük kaptunk.

Unatkozni nem tudunk - a 43. hét

Azt hinné az ember, hogy egy igazán intenzív hetet, mint amilyen a 42. is volt, egy kicsit nyugalmasabb időszak követ, de ez az állatvédelemben nincs így. Mégha a tacskók oldaláról néha egészen visszafogottnak is tűnik egy-egy időszak, az nem jelenti azt, hogy a háttárben ne folynának egyeztetések, illetve hogy az Egyesület egyéb kutyáival ne lennének fokozottan tennivalók. Az embernek egy idő után folyton logisztikai feladatokon jár az agya, közben a telefonja füléhez nő és alig várja, hogy végetérjen a munkanap, hogy elrohanhasson a kórházba, megírhasson néhány válasz e-mailt, visszahívhassa az állatorvost, ideiglenes befogadót vagy bárki mást. Tény, hogy sokan a golfozást, illetve a hajózást tekinti a legdrágább hobbinak, de én megcáfolom: a kutyamentés legalább annyit kivesz az emberből - mind a zsebét, mind a lelkét illetően. Ez az a terület, amely folyamatosan egész embert kívánna. Viszont ahhoz, hogy lehessen a világ végére kutyáért rohanni, dolgozni kell, mert máshonnan nem teremtődik elő a benzinre, segítségnyújtásra, telefonszámlára és minden egyébre a pénz. Azokra a dolgokra, amelyeket tagjaink, önkénteseink "bevállalnak" a saját terhükre, azokra, amelyekre a tacskó fajtamentés folyton mínuszos számlájáról nem kell költeni, amit csak úgy, szeretetből, elkötelezettségből kapunk... Hálás vagyok mindenkinek, aki idejét, pénzét, egyéb lehetőségeit felajánlva segít. És hálás leszek mindig, hiszen minden apró segítség a kutyáink lehetőségeit javítja, az élet ígéretét jelenti. KÖSZÖNÖM!

A terjengős felvezetés után jöjjenek a puszta, száraz tények. A héten három új kutyánk érkezett, öt védencünk esett át az ivartalanításon. Örökbe nem adtunk senkit. Sajnos az igény a kutyák általunk történő befogadására nagyobb, mint a kereslet a gondozásunkban lévő állatokra, így egy kicsit csapdába is kerültünk: egyre bővülünk, egyre több védencünk van, de az örökbeadás nagyon nehezen és sok-sok hirdetés eredményeként megy csupán. De aki már nálunk van, az biztonságban van. Őérte felelünk és gazdisodásáig a tőlünk telhető legjobbat igyekszünk számára megadni.

A bonyhádi gyepmesteri telepről kaptam egy bejelentést, miszerint egy balesetes, vélelmezhetőleg combcsont törött, talán szálkás szőrű tacskó számára kellene azonnal segítség, mert számára ott nincs a túlélésre esély. Ez már nem az első olyan eset, amikor csont törött kutya számára kell azonnal megoldást találni, mert sok helyen vidéken még nem épült ki olyan állatorvosi hálózat, amely kórházi körülmények között, speciális esetek megoldására is alkalmas, illetve figyelembe kell venni azt is, hogy az állatorvosi költségek az átlag gazda lehetőségeit meghaladó mértékben emelkedtek, valamint hogy egy vidéki, jószándékú emberekből toborzódott állatvédő csoport pénzügyi lehetőségei is végesek, számukra egy hatszámjegyű műtét költségeinek előteremtése megoldhatatlan. (Úgy látszik, hogy ez egy maratoni beszámoló lesz, mert folyton kalandozom és kitérek mindenre, de legalább nem lesz szigorúan száraz a 43. hét.)

Így került tehát hozzánk a bonyhádi állatvédők segítségével Parittya, az egy év körüli, kis-közepes, szálkás szőrű tacskó ősökkel is rendelkező keverék kan kutya - combcsont töréssel. Egyesületünk biztosította Parittya állatkórházi elhelyezését és a műtét is megtörtént - köszönöm Dr. Juhász Csabának, hogy ismét az Egyesület rendelkezésére állt. Parittya néhány héten belül tökéletesen használni fogja a sérült lábát, talán csak az időjárás változásaira lesz érzékenyebb. Nála tündéribb, bújósabb, barátságosabb kutya nem nagyon volt mostanában a gondozásunkban, ráadásul van egy extra szexepilje: ha örül valaminek, vigyorog (az összes foga látszik, de nem vicsorog). Oltásait, chipjét majd a varratszedéskor kapja, illetve néhány hét múlva áteshet az ivartalanításon. Majdnem tökéletesen szobatiszta, más kutyákkal jól kijön, bár pórázon szeret hangoskodni. Szerető családi otthont keresünk számára.

Egyben szeretném a kedves olvasók segítségét kérni... Parittya állatkórházi tartózkodása és műtéti költségei meghaladták a 100.000 Ft-ot. Ezt előteremteni a fajtamentés számára nagy kihívás, különösen, hogy közben fizetnünk kell a panziós kutyáink tartása utáni költségeket, illetve az oltásokat, chipeket, féreghajtást, ivartalanításokat. Aki hozzá tudna járulni Parittya orvosi költségeihez, kérem, hogy utaljon a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számú bankszámlájára, a megjegyzés rovatban tüntesse fel: PARITTYA. Nincs olyan kicsi összeg, ami ne segítene egy picivel közelebb minket céljaink eléréséhez!

A fajtamentés működése támogatóink nélkül nem volna lehetséges. Tévedés azt hinni, hogy Egyesületünk bármiféle állami támogatás fejében végzi állatvédő tevékenységét, minden, amit felépítünk saját erőnkből való. Átlagosan 15-20 kutya van a tacskó fajtamentés gondozásában, közülük szerencsére többen ideiglenes befogadóknál, de vannak, akiknek "csak" panziós elhelyezés jut, amit késedelem nélkül ki kell fizetni, illetve egy védencünk sem mentesülhet az oltások, féreghajtás, bolhairtás, egyedi azonosító chip és ivartalanítás alól. Mire egy kutya "kész", addigra kb. 30-50.000 Ft tennivalónk van vele - ha egészségesen és jó állapotban érkezik, de nem ez a tipikus. Ha nem az, akkor ennek a többszörösére is rúghat az összeg. Jó lenne olyan "tacskó támogatói csoportot" létrehozni, melynek tagjai havi fix összeggel járulnának hozzá a fajtamentéshez, ezáltal tervezhetővé válnának a rendelkezésre álló források és nem kellene egyik napról a másikra létezni - ami nagyon nehéz és iszonyatos stressz. Nem kell itt több tízezres nagyságrendekre gondolni, akár 500-1.000 Ft is segítség, s általában ekkora összeg a legtöbb ember számára gond nélkül kigazdálkodható lenne. Kérem, hogy mindenki gondolja végig, hogy tud-e, akar-e ilyen módon segíteni és ha igen, állítson be egy állandó átutalási megbízást a Futrinka Egyesület Tacskó Fajtamentő Csoportja javára. A megjegyzés rovatban mindenképpen fel kell tüntetni, hogy TACSKÓ. Köszönöm előre is a sparhelt lábúak nevében!

A szomszédok hathatós közbenjárásával jöhetett el korábbi gazdájától Vonó és Violin. Mindketten középkorúak, rettentően elhanyagoltak mind fizikai valójukban, mind pedig lelkileg. Nem ismernek semmit, minden idegen és félelmetes számukra, az emberekkel is inkább tartózkodóak, hiszen túl sok jót eddig nem tapasztalhattak.

Vonó egy rövid szőrű tacskó kan, az egyik szeme sérült, már nem menthető meg, a szemüreg műtéti "kitisztítása" lesz a cél, csak előbb kicsit össze kell szednie magát, mert nagyon sovány, kopott. Más kutyákkal egyelőre nem túl jó a viszonya, pedig kutyatársakkal élt együtt eddig, de ez leginkább csak a félelmének tudható be. Számára ideiglenes befogadót is keresünk, de természetesen ha valaki örökbe szeretné fogadni, az ő jelentkezését is várjuk.

Violin hat év körüli, rovid szőrű tacskó keverék szuka, rettentő rossz lelki állapotban. Retteg az emberektől és gyakorlatilag mindentől, nagyon nehezen nyílik meg, hiszen nem tanulta soha sem a bizalmat, nem volt oka az emberekkel közelebbi kapcsolatot kialakítani. Más kutyákkal való viszonyát egyelőre a félelem határozza meg. Fizikai állapota is bőven hagy maga után kívánnivalót: a szeme Harder-mirigy előreesés miatt műtéti beavatkozásra szorul, nagyon sovány, a fogai pedig valószínűleg rács-rágás következtében az ínyéig kopottak. Elkötelezett ideiglenes befogadót keresünk számára vagy olyan gazdát, aki szeretne "Kisherceget" játszani, mert Violinhoz még sok-sok türelem és megértés szükséges.

A heti ivartalanítások rendben lezajlottak: Sekli, Kaviár/Hagyma, Tézis, Dikki és Trufa szépen ébredtek és most a lábadozásukkal vannak elfoglalva. Tézis esetében jó hír, hogy a szemét nem kell megoperálni, persze egyben a nyitott, de szem nélküli szemüreg látványa sokakat elriaszt az örökbefogadástól. Vagy a jelentkezők száma alapján inkább azt kell gondolnom, hogy mindenkit... :/

Kaviár/Hagymát és Dikkit már "gazdi várja", tehát róluk hamarosan a jó hírek rovatban számolhatok majd be. A többiek még keresik az igazit.

Alattomos hét - a felszín nyugodt (a 40.)

Kezdem egy olyan témával, amellyel így vagy úgy, de találkozott mostanra Magyarországon mindenki: az ajkai zagytározó sérülése miatti iszap katasztrófával. Ajkaiéként nem mehetek el a téma mellett szó nélkül, de nem tenném akkor sem, ha az ország más részében történt volna hasonló tragédia.

Mi sajnos nem tudunk az érintett területről sérült kutyát átvenni, mert nem tudnánk biztonsággal elhelyezni és nem tudjuk vállalni azt sem, hogy a tőlünk megszokott minőségű ellátást megkapják. Mi ehhez - tetszik vagy nem tetszik - kicsik vagyunk. Emellett az érintett területről elhozott állatok többségét szeretné a gazdája visszakapni majd akkor, ha valamikor rendeződik a helyzete, ez pedig bizonytalan idejű gondoskodást jelentene. Ezt felelősen szintén nem tudjuk vállalni.

Ennyit a magyarázkodás részéről, de nem ezért írtam a témáról, hanem mert szeretnék itt is hangot adni a tiszteletemnek és elismerésemnek azon szervezetek irányába, akik a mentésben, a hátrahagyott állatok ellátásában részt vállalnak és kérek mindenkit, hogy segítse a munkájukat tárgyi adománnyal vagy pénzbeli segítséggel. A netboard fórumon van egy topic, amely kimondottan az érintett területi mentést hivatott koordinálni:

http://www.netboard.hu/viewforum.php?forum=677

Kérek viszont mindenkit, hogy csak azért, hogy a saját szemével lássa, hogy milyen most a "vörös világ" Veszprém megyében, ne induljon útnak. Az állatvédelmi munkát megyei és országos szervezetek segítik, a felajánlásokat velük célszerű egyeztetni.

A Noé Állatotthon önkéntesei is mentik a bajba került állatokat

------------------------------------------------------------------

Nem az iszap miatt, de látszólag semmi nem történt a tacskó fajtamentés háza táján. Nem tudok beszámolni új kutyákról, mivel abszolút teltházunk van, nem is igen tudnánk senkit fogadni, s bár vasárnapra terveztem két szálkás szőrű törpetacskó kant, de nem sikerült az időpont egyeztetés, pedig fuvarosunk is volt a távoli elhozatalhoz. Mindenesetre ők még a várólistán vannak, csak az egyeztetések, szervezések hatására a lista kiegészült két szálkás szőrű tacskó szuka várományossal és egy szőrhibás babatacskóval.

Emellett kaptunk értesítést sérült tacskóról, talált tacskóról, megunt tacskóról... A tacskók "Gombóc Artúrjaként" én mindegyik tacskót szeretem, de hiába a szerelem, ha nincs hely. De lesz. Mert teremtünk. Egy egész kis csapat dolgozik a háttérben - ideiglenes befogadók, fuvarosok, tacskó kedvelő emberek - hogy ne kelljen létszám stopot elrendelnünk, mert annál szívszorítóbb nincs, mint amikor az embernek olyan kutyára kell nemet mondania, aki pedig abszolút típusos, abszolút az ő, mint fajtamentő segítségére tartana számot.

Azért apró történésekről be tudok számolni. Hagyma/Kaviár orvosnál járt, hogy kiderüljön: maradt-e maradandó károsodás a majd' egy hónapi éhezés után. A vérkép nem mutat drámai eltéréseket - szerencsére, így a szervei általános állapota rendben, de a hátsó lábain az izületek nagyon lazák, ott még lesz tennivaló, mire teljesen rendbejönnek. Persze Hagyma/Kaviár nem esik kétségbe, egyrészről tökéletes ideiglenes befogadónál tartózkodik, ahol nem csak tartózkodik, hanem tanul, ismerkedik és napról napra tökéletesedik. Befogadója, Fruzsi által készített videó pedig meghozta azt a lehetőséget is, ami ennek a kiskutyának a gazdisodását eredményezheti: egy nagyon szimpatikus fiatal pár már többször meglátogatta és Hagyma szerencsére a kutyájukkal is remekül kijön, így... Így az ivartalanítását követően valószínűleg hozzájuk költözik majd - Hagyma tehát már "van gazdijelöltje" státuszba került.

Ladárt kimozdítottuk egy kicsit a kennelsorról. Elvben ideiglenes befogadóhoz költözhetett volna, de ennek előfeltételeként a macskatesztet maximális biztonsággal kellett volna vennie. Sajnos, bár Ladár meglepően jól reagált, mégsem minősíthettem tökéletesen megbízhatónak, így visszajött velünk a kennelsorra, ahol jó étvággyal elfogyasztotta vacsoráját és bekucorodott a házába. Az elkövetkező napokra tervezem az ivartalaníttatását, ezt követően már nagyon szeretne végleges otthonába költözködni - az életkora ne riasszon el senkit, egy hét éves tacskó NEM IDŐS, a tacskók szerencsére a hosszú életű fajták közé tartoznak. Ladár élénk, barátságos, kiegyensúlyozott, kedves kutya. Gazdi, jelentkezz, mert Ladár a kennelben fázik, lakásban szeretne átmelegedni a családja által körülvéve.

A végére hagytam, de nem azért, mert kevésbé fontos: az egyik önkéntesünk megszervezett egy nagyon hangulatos csapatépítő vacsorát a Futrinka Egyesületet támogató, egyébként is kutyabarát budai Árnyas Étteremben. Sokan eljöttek, köztük több tacskós támogatónk is. Az étkek finomak, a beszélgetések érdekesek voltak, remélem, hogy lesz alkalmunk máskor is összejönni. Monkának köszönöm, hogy időt és energiát nem kímélve összehozta ezt az alkalmat, az Árnyas Étteremnek pedig hála a kedvezményért és az ízletes falatokért. Remélem, hogy minél több kutyás és nem kutyás talál rájuk, megéri. (A vacsorán részt vett egy korábbi védencünk, Kacska Manfréd is. A családját kísérte el.)
Mindenkinek köszönöm, aki megtisztelt minket a társaságával ezen az estén!

A 38. hét - nem enyhül az iram

A beszámolót egy számomra nagyon megható videóval kezdem, amit Kaviár / Hagyma ideiglenes befogadója készített: egyre jobban viselkedik ez a kutya, szépen kinyílik és közben okosodik. A videó nem utolsó sorban remek zenei aláfestéssel, ízléses képváltásokkal készült. Érdemes megnézni, hogy a néhány hete még zörgő csontú, reszketeg kutyából mit varázsoltak Fruzsiék szeretettel, hozzáértéssel és türelemmel.

http://www.youtube.com/watch?v=cQXMAXTuPcY

Velmira az egyik segítőnknek köszönhetően gazdához költözött egy nagyon kedves családhoz. Több védencünket is meglátogatták, de végül a kis "vombatra" esett a választásuk. Reméljük, hogy Velmira a családi környezetben gyorsan elfelejt majd minden rosszat, amin korábban átesett és innentől boldog, kiegyensúlyozott és hosszú életet élhet egészségben, szeretetben.

Töpszli egy új kutya, de túl sok beszámolóban nem szeretne szerepelni, mert egy hét alatt bonyolított gyakorlatilag mindent: a gondozásunkba került, megkapta az oltásait, chipjét, átesett az ivartalanításon és gazdához költözött, közben vett egy kellemes fürdőt ideiglenes befogadóinál és elsajátította a kanapéhasználat alapjait. Szerencsés kiskutya ez a Töpszli, nagyon jó helyre tette be a fenekét: körülötte fog forogni a világ.

Töpszli mellett lett még egy új kutyánk, vagyis egész pontosan egy régebbi várólistás kutya került újra a látószögünkbe. Amikor Kaviár/Hagymáért mentünk a gyömrői Szomorú Szív Alapítványhoz, akkorra már a korábban benn lévő szálkás szőrű tacskó szukát örökbefogadták. A Noé Állatotthon önkéntesei mentek fotózni a Szomorú Szív kutyáit és újra felbukkant köztük a sérves kis szuka - kiderült: a gazdái nem gondolták végig felelősen az örökbefogadását. Meggyes és Tkata felkapták az ebet, s átmenetileg el is helyezték, mert a hétvégére már nem tudtuk volna megszervezni a szállítását. Tehát lett nekünk egy Kizilagánk.

Zamó néni, aki most már inkább Etus, átesett az ivartalanításon, leoperálták a belső combján lévő daganatot és megtisztították a fogait, valamint kihúzták azokat, amelyek már nem voltak menthetőek - így talán javul valamit az ördögűző szájszaga. Ideiglenes befogadója, Liza féltőn leste minden mozdulatát a lábadozás első napjaiban, persze Zamóka élvezte a figyelmet. Mint mindent, ami ezen az ideiglenesnek hívott, de várakozásaink szerint végleges helyén hozzáférhető számára: család, kényelem, biztonság és szeretet.

A szegedi Tappancstól átvett harapós Zizi rejtélye is megoldódni látszik. Zizi nem harapós és nincs az idegrendszerének valószínűleg semmi baja: egyszerűen csak van oka tartani az embertől és így inkább azt a stratégiát követi, hogy acsarog, hörög és ha nem mernek hozzá érni, nem lehet baj. Nem tudjuk, hogy hogyan szerezhette a testén lévő, nagy kiterjedésű hegeket, de azok valamikor sebként nagyon fájhattak. Van egy gyermek tenyérnyi heg a feje tetején, illetve a háta hátsó részén... Zizi félénk, bizonytalan és bizalmatlan kutya, de ha valaki belopja magát a szívébe, azért rajongani fog élete végéig. Nekem már hagyta magát felemelni, ült az ölemben és élvezte a simogatást, bújt, rágcsálta az ujjaimat és onnan ugatta a kennel előtt elhaladókat. Lesz még belőle kanapés, gazdis kutya, de csak tapasztalt gazdi mellé mehet.

A 36. hét nem volt túl intenzív, de a háttérben sok dolog zajlik

A 36. héten a tacskó fajtamentés egy új kutyával lett gazdagabb, de Kaviár/Hagyma minden eddigi döbbenetünket felülmúlta. A kutya közel egy hónapot élt együtt halott gazdájával, mire valakinek feltűnt, hogy a nénit nem látta mostanában. Ez alatt az idő alatt nem tudni, hogy hogyan maradt életben egyáltalán, de gyakorlatilag minden tartalékát felélte: a normálisnak számító 8-9 kg helyett jelenleg 4,5 kg, érkezésekor ment a hasa, a szőre katasztrófa és hullik, de amúgy is vannak szőrhiányos, sebes területek, az izületei tönkrementek, duzzadtak. Hosszú időbe telik majd, amíg mind lelkileg, mind testileg rendbejön. Nagy szerencsénkre ebben egy elkötelezett ideiglenes befogadó pár van segítségére - ezúton is hatalmas köszönet Fruzsiéknak, hogy vállalták őt.

Kaviár/Hagyma mindennapjairól befogadói blogot vezetnek - ajánlom mindenkinek, nagyon szívet melengető olvasmány: http://fogadjorokbe.freeblog.hu/

Kaplony átesett az ivartalanításon és utána már nem Tárnokra ment vissza, hanem a XI. kerületbe költözött, egyelőre ideiglenes befogadókhoz, akik nagyon gondolkodnak az örökbefogadásán is, de "lakva ismerkszik meg az ember", akarom mondani kutya és neki még nem nagyon volt eddig lakásban tartott kutyával tapasztalatuk. Nagy szerencse, hogy az első visszajelzések alapján Kaplony teljesen szobatiszta, nem rombol és nem őrjöng, ha elmennek otthonról. Egyetlen szabályt szeg meg, ha nem látják: a kanapé elvileg tabu. Amikor ott a családja, ezt pontosan tudja. De amikor nem, akkor birtokba veszi.

Zamó néniről is rendszeresen beszámol ideiglenes befogadója, Liza. Elvben az ágy náluk is tabu volt, de hát ugye a tacskó vér... Zamó néni ivartalanítását és fogainak szanálását, valamint a belsőcombján található daganat eltávolítását az elkövetkezendő hetek valamelyikére tervezzük és Liza nagyon gondolkodik Zamó néni, most már Etus örökbefogadásán. Addig is boldogan vetik bele magukat együtt a filmes világba, amely Liza számára nem ismeretlen, Zamó néni meg egyszerűen csak imádja, ha a gazdijával lehet.

Kiss Manyiról, egy korábbi, ex-Illatos úti védencünkről is kaptunk beszámolót. Ő egy nagyon kedves támogatónkhoz költözött. Most kapott Oszkár, a fehér herceg mellé egy új lakótársat egy epilepsziás yorkie személyében, akit a Minimenhelytől fogadtak örökbe.

A Futrinka Egyesület tápgyűjtő napot tartott a Récsei Center Fressnapf Áruházában. A lelkes önkénteseknek köszönhetően kb. 170 kg száraztáp és konzerv gyűlt össze, amely a tárnoki kennelsor lakóinak kb. másfél heti élelmezésére elegendő. A tacskó fajtamentést egy szintén korábbi védenc, Ciha-Panni képviselte gazdijával, Kyticével. Mindenkinek, aki akárcsak egy kicsivel is hozzájárult a nap sikeréhez, szeretnénk köszönetet mondani.