A harmadik sparhelt lábú hét

A harmadik mesebeli hét a kettes szám bűvkörében telt. Két védencünket ivartalaníttatuk és kettőt adtunk örökbe.

Egyesületünk rendkívül fontosnak tartja, hogy a kikerülő kutyákat csak ivartalanítva adja örökbe. Tesszük ezt azért, mert így is rengeteg a megmentésre váró kutya, de az emberek még mindig el-elcsábulnak vagy csak ál-érzelmi vonalon (legyen a kutyánknak kölyke) vagy félrevezetés áldozataként (a kutyának egyszer szülnie kell) vagy anyagi haszonszerzés célzatával (a kiskutyákból befolyó összeg nagy úr) és mert az ivartalanítással a daganatos megbetegedésének esélyét csökkenthetjük, nem is beszélve a szukáknál az egyéb hormonális és ivarszervi problémákról.

Az állatorvosi költségek előteremtése viszont nagyon nagy terhet ró ránk, s bár mindenféle módon próbálunk pénzhez jutni, de a jelen állás szerint a tacskó kassza mínuszban van és még nincs minden tartozása rendezve az állatorvosok felé. Ezért kérjük, hogy aki teheti, akár havonta egy-egy kisebb összeggel segítse munkánkat vagy esetileg egy-egy kutya orvosi költségeihez hozzájárulva.

A drámai felvezetés után illő elárulnom, hogy kikről is szólt a hét leginkább. Ofélia és Jamina átestek az ivartalanításon. Oféliát megviselte a műtét, de Jamina szerencsére jól ébredt, így nem okozott számára gondot, hogy a műtétet követően egyből végleges otthonába fuvaroztuk őt. Sikeresen munkálkodott a múlt heti Récsei Center Fressnapf Áruházában megtartott bemutatkozó napunkon, mert ott szerettek bele a gazdik és már tűkön ülve várták. Jamina szerencsés volt, nem kellett sok időt töltenie a tárnoki kennelben Vilike mellett és nagyon jó helyre került.

Szintén gazdit hozott a harmadik hét az elmúlt év egyik legutolsó mentett ebének, Habrának. A gyömrői telepről elhozott, jó idegrendszerű és rendkívül kiegyensúlyzott, vidám pöttöm belvárosi lánykaként éli tovább életét. Anna, az ideiglenes befogadó jóvoltából Habra már mint a lakáséletre maximálisan felkészült versenyző jelentkezhetett az érdeklődő hívásokra és sikerrel járt. Az örökbefogadást több közös séta előzte meg, ahol egyértelművé vált a szerelem az új gazdi és Habra részéről.

Zárjuk az évet - az utolsó hét történései

Mivel a szilveszteri időszakra barátainkkal és két, szintén mentett ebünkkel elutazunk, így gondoltam, hogy még ebben az évben megírom az utolsó hét beszámolóját, hiszen már eddig is történt elég sok minden és távollétemben reményeim szerint más már nem is nagyon fog, tehát senki nem marad le semmiről. Vagy ha mégis, azt megírom január első hetében.

A héten három új kutyánk "termett".

Ofélia gazdától érkezett, másfél év körüli szálkás szőrű tacskó szuka. Emberekkel tündéri, barátságos, de más kutyákkal fenntartással jön csak ki, ő inkább egyedüli kutya szeretne lenni, a gazdik egyetlen szeme fénye. Jelenleg lakásban él ideiglenes befogadójánál és ágyban alszik, úgyhogy csak benti tartással, oltva, chipezve, ivartalanítva adjuk őt örökbe.

Habeot vidéken találták, mivel eredeti gazdája nem kereste, így átkerült a gondozásunkba és új gazdát keresünk számára. Két év körüli fekete-cser rövid szőrű tacskó kan. Emberekkel barátságos, nyitott, jókedélyű kutya. Más kutyákkal jól kijön, de kanok mellé inkább nem adnánk őt örökbe. Jelenleg lakásban várja, hogy eljöjjön érte az igazi, aki benti tartással fogadná őt örökbe. Természetesen az ő esetében is csak chipezve, oltva, ivartalanítva történhet meg az örökbefogadás.

Liszka a pápai állatvédőkön keresztül költözött át a tacskó fajtamentés védencei közé - Manfréd gazdijának segítségével, aki a hosszú fuvart vállalta és elhozta őt számunkra. Liszka gazdái idősek otthonába vonultak és Liszkát leadták egy állatvédő magánszemélynél. A kutya öt éves, a bundáját még rendbe kell hozni, de sajnos a lelkét is. Egyelőre tacskókhoz képest szokatlanul csendes, ez némi aggodalomra ad okot, de ha majd megszokja a környezetet, a rendet, talán ő is kinyílik. Veszettség oltással rendelkezik, de kap a közeljövőben kombinált oltást is, illetve chipet, valamint átesik az ivartalanításon. Utána pedig már csak az álomgazdi jöhet szóba.

Habra, a múlt heti gyömrői áltacskó szuka 30-án ivartalanítódott, majd ideiglenes befogadóhoz költöztettük, hogy ő is melegben lábadozhasson és várhassa az igazi, végleges gazdáját - immár tökéletesen "készen".

Mindenkinek nagyon sikeres, aktív, boldog új esztendőt kívánok és egyben kérek minden gazdit, hogy a szilveszteri petárdázós őrület idején fokozottan figyeljen kutyájára, szerelje fel névbilétával és csak pórázon sétáltassa, az udvaron élő kutyákat zárja el. Nincs annál szörnyebb, mint újév másnapján a petárdától megriadt, sérült, esetleg halott kutyák tetemei között keresni az elveszett kedvencet.

A karácsony hete, az 52.

Karácsonyra mi mást tehetne az ember, mint hogy segít? A heti beszámolót azzal kezdeném, ami nem csak a fajtamentés, hanem az Egyesület szempontjából volt kiemelten fontos a héten, mégpedig a szokásos karácsonyi ajándékozásunkkal.

Minden évben kiválasztunk egy olyan szervezetet, amely rászoruló embertársainknak igyekszik segítséget nyújtani. Mi egész évben a kutyák körül tevékenykedünk, de közben nem felejtünk el emberek maradni, emberek lenni. Hisszük, hogy az emberek támogatása is fontos, a kutyázást nem az emberektől való elfordulás miatt végezzük, egyszerűen csak számunkra ez jelenti a kikapcsolódást, a hasznosság érzetet. De fontosnak tartjuk az összes civil szervezet munkáját. Ezt igyekszünk hangsúlyozni minden évben Karácsonykor úgy, hogy megajándékozzuk egy-egy szervezet pártfogoltjait. A kiválasztott szervezetek önmagukban is hordoznak üzenetet, információt: segítettünk már a hajléktalan óvodának, egy fogyatékos gyermekeket gondozó bentlakásos intézetnek, egy csecsemő- és gyermekotthonnak, valamint a bajban lévő anyák és gyermekeik számára átmeneti elhelyezést biztosító anyaotthonnak is. Idén a Nagycsaládosok Országos Szövetségén keresztül jutottunk el a tiszajenői és vezsenyi nagycsaládosokhoz.

Összesen 88 gyermek és felnőtt számára sikerült az általuk meghatározott kívánságlistának eleget téve ajándékot gyűjtenünk, emellett pedig több doboznyi-zsáknyi felajánlás érkezett az intézményi, közös csomagba is.

Az ajándékok átadására 2009. december 27-én került sor. Mindenkinek köszönjük, aki segítette az idei akció sikerre vitelét és reméljük, hogy jövőre is megvalósíthatjuk újra, valahol máshol a csodát. Mert adni jó.

A tacskó fajtamentés háza táján is történt ez-az, így az év vége egészen pozitív érzésekkel zárulhat.

Mandulát, a blogban eddig talán legtöbbet emlegetett szálkás szőrű tacskó kant és Falatkát, a székesfehérvári Animal-Save telepéről átvett soványka tacskó babát Karácsony előtt örökbeadtuk. Mindketten nagyon jó helyre tették be a kis hátsójukat, igazi boldog és kényeztetésben gazdag kutyaélet vár rájuk. Falatka még egy kicsit betegeskedik (köhögött, amikor elhoztuk őt Székesfehérvárról, ebből lábadozik azóta is), de reméljük, hogy hamar felépül.

A nagy hidegek elől a sok kutyát begyűjtő gyömrői Szomorú Szív Alapítvány telepéről átvettünk kettő tacskónak mondott tacskó keverék szukát.

Habra két év körüli, 7 kg súlyú, zsemle színű apróság, tele energiával és jókedvvel. Nem viselte meg a telep, mindenkivel végtelenül barátságos, ragaszkodó, nyüzsgős kiskutya. Más ebekkel fenntartás nélkül kijön. Olyan gazdát keresünk számára, aki szeretne egy kotnyeles, nyikorgó apróságot maga mellé.

Mieza egy valószínűleg tacskó-csivava keverék szuka. Rendkívül picurka, megszeppent lény. Mivel a tárnoki kennelsoron a rácsozat túl nagynak bizonyult és mert annyira kétségbeejtően aranyos, alkalmazottunk, Laci hazavitte magához ideiglenesen az ünnepekre, hogy melegben tölthesse. Lehet, hogy nem csak az ünnepekre? Ki tudja... :)

Karácsony második napján Priusz, az Illatos útról mentett tacskó keverékünk intett búcsút Magyarországnak és áttette székhelyét Németországba. Priusz története különleges, mivel a gyepmesteri telepen mutatott viselkedése miatt "idegbeteg" jelzővel illették, gyakorlatilag esélyt sem adva a kikerülésére. Nem bírtuk volna elviselni, ha a fiatal, kobzott kutyát elaltatják. Furcsa az a gondolat már önmagában is, hogy valahonnan elkoboznak állatokat a nem megfelelő tartási körülmények miatt, majd egy gyepmesteri telepen legálisan kioltják az állat életét. Abszurd. Mindenesetre Priusz már elfelejtheti a múltat és új életet kezdhet egy másik országban. Köszönet a segítségért Vilma néninek és a Pici_Borzas-ikreknek!