Az uborkaszezon történései (a 27. hét)

Azt hinné az ember, hogy a nyár közepén mindenki nyaral, a levegő is áll, a kutyát sem érdeklik a kutyák. S nem is tévednének sokat, mert ez a jellemző a nyárra, ilyenkor leadni akarnak inkább az emberek, hiszen sokan - döbbenet, de igaz - a nyaralás előtt jönnek rá, hogy nincs hová tenni a kutyát, a kutyapanzió drága...

Nálunk mégis viszonylag pörgős volt a 27. hét, történtek csodák, s sajnos szomorú hírt is meg kellett veletek osztanunk. Ez utóbbival kezdem a beszámolót, mert mindannyiunkat megrázott: egy korábbi védencünk, a paksi menhelyről mentett Racsni kutya itt hagyott bennünket. Nem érhette meg örökbefogadásának második évfordulóját, pedig nem volt idős kutya. Valami mégis elromlott benne, s bár a gazdái mindent megtettek, Racsni feladta a küzdelmet. Ahogy az életben is barátságos, senkinek terhére lenni nem akaró kutya volt, a halálát is úgy rendezte, hogy ne kelljen senkinek döntést hoznia felette: megállt a szíve. Rettentően sajnáljuk, hogy számára csak ennyi adatott, feldolgozhatatlan a halála, hiszen nem volt idős. Búcsúzunk, de még egy jó ideig úgy fogunk rá gondolni, mint aki él, s gazdáival a Velencei-tó mellett tölti a nyarat. Pedig már máshol pihen.

http://tacskosos.blogspot.com/2011/07/racsni-orokre-elbucsuzott.html

A héten egy új kutyával gyarapodott védenceink csapata. Tufát, a 3-4 év körüli szálkás szőrű tacskó kant a Balaton mellett találták. Egyelőre az eredeti gazdáját keressük, de egyedi azonosító chippel vagy bármilyen, az azonosítására alkalmas jelöléssel nem rendelkezett, így elég nehéz felkutatni az eredetit, különösen ha ő sem keresi a kutyát, mert abban reménykedik, hogy az majd magától visszamegy. Hát, Tufa nem fog, mert nálunk van, egész pontosan egy XII. kerületi ideiglenes befogadó családunknál, ahol kiderült, hogy szobatiszta,nem rongál a lakásban, emberekkel rendkívül barátságos, más kutyákkal is jól kijön. Kapott veszettség elleni oltást, illetve féreghajtottuk, valamint átesett egy kozmetikán is. Oltási programját folytatjuk, illetve ha nem kerül elő az eredeti gazda, akkor hamarosan Tufa átesik az ivartalanításon is, hogy új otthont kereshessünk számára.

Kumisz, a talált rövid szőrű tacskó kanunk, aki szintén álomkutya, ideiglenes befogadóját végleges családra cserélte, akik annak ismeretében vállalták őt, hogy a hátsó testtáj gyengébb egy gerinc-oki probléma miatt. Kertes házban benti kutya lett, két másik kutya mellett, akik közül az egyiket tizensok évvel ezelőtt még kölyökként vették magukhoz az Illatos útról. A család két gyermeke kitörő örömmel fogadta az új jövevényt, Kumisz pedig egyből vitte nekik a labdáját, hogy dobálják. Reméljük, hogy még sok boldog, egészséges év vár Kumiszra új családja körében. Zsúéknak köszönet azért, hogy átmenetileg gondoskodtak erről a kis csodáról. Reméljük, hogy majd máskor is fogadnak tőlünk ideiglenes védencet.

A másik heti gazdis: Tigris! Ő már majdnem egy éve várta az igazi eljövetelét, egyszerűen érthetetlen módon Tigris tökéletesen beragadt. Igaz ugyan, hogy ő nem volt fajtatiszta tacskó, de tacskó ősökkel tagadhatatlanul rendelkezett, apró volt és szobatiszta, dinamikus és kiszámítható, okos, figyelmes és nagyon-nagyon kedves. Mégsem kellett senkinek, nem akadt meg rajta az emberek tekintete, talán tigriscsíkjai sem segítették őt az elhelyezkedésben. De megtörtént a csoda, egy nagyon szimpatikus család kizárólag őt szerette volna örökbefogadni idősen elhunyt kutyájuk helyére. A személyes találkozásra gyakorlatilag azonnal sor került, s tagadhatatlan: szerelem volt első látásra, így Tigris a hétvégét már új családjában töltötte. Ideiglenes befogadója szíve ugyan meghasadt, hiszen Tigris 8,5 hónapig töltött nála, része lett az életüknek, de elengedte őt egy jobb élet reményében és azért, hogy más kutyák számára is segíthessen. Köszönjük, Csipet-Csapat, ismét és ezt is. Hihetetlen vagy, s nagyon jó, hogy nekünk segítesz, nagy kincs az ilyen csapattag!

Csoki, a szálkás szőrű tacskó kan védencünk állatorvosnál járt, ahol sajnos meg is kellett nyírnunk, így most nem éppen a legelőnyösebb arcát mutatja, de legalább eltávolításra kerülhettek a hónaljába, illetve a lábujjai közé fúródott toklászok. Nagyobb baj is lehetett volna, erre is érdemes minden kutyásnak figyelnie! (Erről egyszer, ha időm engedi, írok egy külön postot is, mert fontos.) Csoki továbbra is várja az álomgazdi eljövetelét, de rejtélyes okból valahogy őt nem igazán akarja befogadni senki...

Egy régebbi védencünk, aki időközben maga mellé fogadott egy másik védencünket, Airát átesett az ivartalanításon. Brúnó-Grimm rendben van, folytathatja boldogságos kis terrorista életét.

Racsni örökre elbúcsúzott...

Drága Futrinkás Lányok, Fiúk, 4 lábú barátaim!


Szeretném most összefoglalni rövid kis életemet és a teljesség igénye nélkül megköszönni nektek a hozzám való jóságotokat!

Egyszer csak a hosszas csavargásom után befogtak és elvittek egy gyepmesteri telepre. Itt a szokásos problémákon kívül sajnos megharapott egy kutyatársam – nagyon ideges volt – és meg kellett műteni a hátsó fertájamat.

Ezután csoda történt velem és futrinkások megmentettek, és elvittek Tárnokra, hogy az ő kutyájuk legyek. Csodálatos volt. Volt saját ágyam, helyem, naponta kaptam enni és inni, sok-sok simit is kaptam, és ha puszikat osztottam, akkor jutifalatot is kaptam.

Itt összebarátkoztam Kacska Manfréd barátommal – alias Frédivel – és Lippával is.

Hamarosan ismét csoda történt velem, mert valakik örökbe akartak fogadni.

A szaguk ismerős volt, mert adtak Tárnokon nekünk nagyon finom virslit, de ki tudja mifélék ezek az emberek.

Nem szaporítom a szavakat, nyár eleje volt, és becsomagoltak egy fura ketrecbe, és indultunk valahova.

Vártak engem a gazdáim, akik megfürdettek és megetettek, és simogattak, és nagyon jó volt minden. Reggel mikor felkeltünk, nagy kert, zugok, csend, nyugalom és futás, rohanás egész nap.

Néhány nap múlva hazavittek az emeletes házba, ahol volt egy öreg néni, de én nem bántottam, csak odaültem a lábához, hogy könnyedén tudjon simogatni – ezt azóta is boldogan megteszi.

Képzeljétek voltunk sokat a telken, volt szülinapi és örökbefogadó buli, süti, csoki és minden jó, amit csak el tudtok képzelni.

Most, hogy ezt a kis emlékezést írom, már sajnos megbetegedtem. A gazdiék ápolnak, gyógyszereznek, szeretnek, de már nincs kedvem játszani velük, mert…. Nem tudom, valami nem jól van itt bent.

Mindenesetre szeretnék külön köszönete mondani martiginek és zsininek, hogy befogadtak és leszállítottak palpepéékhez – ez sem volt zökkenőmentes, de mindegy – révbe értem.

Gábornak köszönöm a nevemet, szeretem és a gazdiék is megtartották.

Fogadott keresztanyámnak Dinnyének köszönöm azt a sok szeretetet és puszit, amit kaptam tőle mindig, mikor találkoztunk.

M-Astornak köszönöm, hogy „szép” kutyát varázsolt belőlem.

Megpróbáltam jó kutya lenni itthon is és a futrinkás rendezvényeken is, remélem, hogy meg voltatok velem elégedve.

Elvittek a gazdiék kirándulni és nyaralni is Bárándpusztára – nagyon jó hely – szabad az ágyra menni, finom kaját kapsz és sok simit, amit én nagyon szeretek. Ott összebarátkoztam Rozival, aki nem piszkált, jött velünk kirándulni is, és kapott a gazdiéktól 1-2 falat kóstolót a vacsijukból.

Szeretettel gondolok rád Frédi barátom! Meghívtál otthonodba és megosztottad velem csontodat, ágyadat és a gazdik szeretetét is.

Sajnos az állapotom nem javult az utóbbi időben, sőt….

Mindig bepisilek…

De a gazdiék nem szidnak meg, csak mondják nem baj, addig jó, amíg pisilni tudsz, semmi baj, feltöröljük.

Most szeretnék elbúcsúzni mindenkitől!

Drága Zézsé és Mimike őrizzetek meg emléketekben.

Duncsi és Apu, Anyu és Alfi barátom, köszönöm a lehetőséget, hogy ennyit játszhattam veletek.

Joker, köszi a sok simit, bár neheztelek, hogy Jokert nem ismerhettem meg személyesen is.

Dinnye, Balázs köszi mindent!!!!!!

Qkorica és Judit és Frédi, Fruzsi, annyi szeretet, és aggódást kaptam tőletek.

Óvónéninek azt köszönöm, hogy ismeretlenül is eljött a bulimra és megtisztelt jelenlétével és szeretetével.

Nagyon sajnálom, hogy Csipet-Csapat logosztikai problémák miatt nem tudott eljönni a bulira, de tök jó volt, hogy ott akartak lenni.

Benetton Ági, aki Moris elvesztése után új társával eljött és bemutatta nekünk. Remélem, jól érezte magát.

Ma, 2011. július 8-án fél 3-kor elmentem Dédikéhez, Mamcsihoz, Morishoz és Tézsihez..

Átadom a sok puszit, amit küldtök nekik, és egy jó nagyot játszunk a felhők tetején.

Fogynak Theodora kölykei - a 28. hét beszámolója

Sokáig elkeserítő volt a helyzet Theodora kölykeit illetően, mert nem igazán indult meg értük a gazdijelöltek áradata, de az elmúlt héten hárman szerető otthonra leltek. Nem is tudom, hogy lehetne kifejezni hálámat Ritának, az ideiglenes befogadójuknak, aki maximális odafigyeléssel és törődéssel veszi körül a kis családot és mindent megad számukra, hétvégente lejárnak Szegedre a szüleihez, hogy megfelelő immunizálás hiányában a saját kertjükben legyen néhány önfeledt felfedező pillanata az apróságoknak, sőt: ha végre minden baba elköltözködik, szeretnék ők örökbefogadni Theot, mert annyira a szívéhez nőtt a kislány.

Akik már gazdisok a hat kölyök közül: Donna Spencer, alias Nyafi Királylány, Iglo és Kefír.

A békési gyepmesteri telepről kaptunk egy segélykérő hívást: az altatási időpontot már kitűzték az ott lévő kutyákra, ha tudunk, segítsünk. Egyesületünk összesen négy kutyának nyújtott segítő kezet: egy drótszőrű magyar vizsla szukának, egy ír szetter keverék kannak és a tacskó fajtamentés keretén belül Karmának, a szálkás szőrű tacskónak, illetve Pintyőnek, a rövid szőrű tacskó keverék szukának. A fuvarért hatalmas köszönet Boginak és apukájának, nélkülük nem sikerült volna időben lépnünk. Köszönjük!

Karma maximum 2-3 éves, elhanyagolt, de még így is emberközpontú, barátságos szálkás szőrű tacskó szuka. Sajnos folyik az orra, ezt most kezeljük, de ha felépül, ő is áteshet az ivartalanításon és reményeink szerint a műtét után már új, végleges családjában lábadozhat.

Pintyő még egy éves sincs és alig pár kiló, nagyon aprócska. Ő még túl sokat nem tapasztalhatott az életben, de nagyon igyekszik és arra már rájött, hogy az emberek jók, mert lelkesen megy oda mindenkihez, aki akárcsak egy jó szót szól hozzá, pedig a szállításakor még nagyon-nagyon meg volt szeppenve.

Brokát ideiglenes befogadóhoz költözött, úgyhogy megkezdte a lakásban élés szabályainak feltérképezését - valószínűleg életében először van része ilyen fejedelmi kényelemben. Sajnos ő is köhögött egy picit, így az ivartalanítását el kellett halasztani, de ami késik, nem múlik. Ideiglenes befogadói nagyon közel állnak az elgyengüléshez, de egyelőre még nincs végleges döntés, tehát Brokát is gazdikereső.

Klotild megkezdte próbaidejét Pomázon egy nagyon lelkes családnál, akik tényleg mindent megadnak a kutyának. Az őslakos cane corso szuka finoman fogalmazva sem volt túlságosan elragadtatva az ötletért, hogy egy ilyen talpraesett apróság beköltözködjön az ő területére, ezért is a próbaidő, sajnos van esély, hogy Klotild csak kirándul egyet és visszatér hozzánk, de PiciBorzasék (Dóriék) várják vissza szeretettel. Köszönet nekik is Klotild menedzseléséért.

A valamikori tacskó fajtamentés védenc, a paksi menhelyről sérülten átvett Racsni kutya egy év költözött új otthonába, s az örökbefogadás évfordulóját - csakúgy, mint annak idején magát a hivatalos örökbefogadást is - nagy formátumú kerti parti keretében ünnepelte, melyre meghívta a Futrinka Egyesület tagjait, önkénteseit. Sajnos nekünk ezen a hétvégén egy szomorú évforduló miatt vidékre kellett mennünk, de szerencsére többen el tudtak menni Racsniékhoz a futrinkások közül. Az ünneplő tömegben feltűnt még egy korábbi védencünk is, Kacska Manfréd, akit az Illatos útról mentettünk és aki elkísérte gazdijait a jeles eseményre. Még sok-sok boldog együtt töltött évet kívánok Racsninak és családjának, Palpepének és Erának! Jó lenne, ha minden védencünk ilyen szuper gazdákat foghatna ki magának.

Örökbefogadó napon is jártunk

Egyesületünk, így a tacskó fajtamentés is részt vett a Német Juhászkutya Fajtamentő Alapítvány által szervezett örökbefogadó napon 2010. április 25-én a Happy Dog kutyaiskolában.
Ugyan különösebben nagy érdeklődés nem volt a kutyáink iránt, mármint örökbefogadni szándékozók nem tolultak a sátrunkhoz tömött sorokban, de a három, fajtamentés keretein belül kivitt kutya remekül töltötte a napját.

Gyolcs például megtanult pórázon járni. Eddig leginkább fókává vált, ha rákerült a hám és a póráz, az örökbefogadó nap lehetőséget biztosított számára, hogy megértse: az a csúnya madzag nem rögzíteni van, hanem éppen a mozgás lehetőségét hivatott megteremteni. Emellett élvezte a simogató kezeket, lepattanó jutalomfalatkákat és az egész napos bújási lehetőséget.

Gobbi néni leginkább ideiglenes befogadója ölében ült vagy őt leste vagy rá volt valami módon matricásodva. Sok idő telt már el azóta, hogy Gobbi hozzánk került és hogy IldiH átvette magához ideiglenes kutyaként. Senki nem érdeklődőtt még rá. Pedig az egyetlen hibája, hogy nem mai darab. De mindannyian azok vagyunk? Hihetetlen, hogy az idősebb kutyákra mennyire nincs itthon érdeklődés. De Gobbi számára is el fog jönni egyszer az igazi.

Eszkuláp is kilátogatott rajongói közé. Hihetetlen ez a kutya, de komolyan. A begyűjtésekor Láncfűrész névvel is illetett eb mostanra békésen tűrte az érdeklődők rohamát és kézről kézre járt. Nem is tudom, hogy hány helyen fordult meg, de azért mindig leste, hogy hová tűntem. Ez jó érzés. Jó nehézzé teszi majd egyszer a távoli jövőben az elválást. (Estére persze már ment Eszki hasa - az egész napos jutalomfalatkák és minden egyéb megtették hatásukat.)

A tacskó fajtamentés abban a szerencsés helyzetben volt, hogy nem csak a mostani védenceivel tölthette a napot, hanem néhány korábban örökbeadott jószág is felkeresett bennünket.

Villon a várpalotai gyepmesteri telepről került réges régen a gondozásunkba súlyos szemsérüléssel. Sajnos az egyik szemét el is kellett távolítani Mr. ÓriásTacskó Úrnak, de ez őt tényleg semmiben nem hátráltatja. Ha már felénk járt, gondolta: barátaival megiszik egy pofa vizet.

Racsni gazdáival érkezett, hogy segítsen a nap indulásakor társainak megfékezésében és hozzájárulását adta Era szuperfinom süteményeinek átvételéhez. Jaj, ha rágondolok arra a sok-sok finomságra, össze is fut a számban a nyál. Racsnit a paksi menhelyről vettük át anno, komoly combsérüléssel és az egyik legnagyobb mázlista, akit ismerek: betette a fenekét a tutiba. Sajnos a rendőrségi bemutató lövéses része számára lezárta a napot, bepánikolt és onnantól már nem igazán volt maradása.

Kacska Manfréd, alias Frédi is a gazdikkal és kutyatársával keresett fel minket. Őt volt talán a legfurcsább látni, mert a személyisége neki alakult a legtöbbet, leglátványosabban. Korábban elképzelhetetlen volt, hogy ennyi kutya között csendben ellegyen, emberek tömege vegye körül. Van még azért mit tanulnia, különösen a kiszámíthatatlan kapkodás tárgykörben, de határozottan és sokat fejlődött. Köszönöm a gazdiknak!

Csörnöc-Dorka meg nem csak hogy megkeresett minket társával, Totóval, hanem a bemutató főszereplőjeként öregbítette a futrinkás mentvények hírnevét. Rendkívül büszkék vagyunk rá, én különösen, de leginkább örök hálánk a gazdijának, aki kifejtette a kóc alatt rejlő igazi értéket és tudássá csiszolgatta.

Bemutatkozik a Futrinka Egyesület

Egyesületünk nem csak tacskókat és tacskó keverékeket ment. Önkéntes szerveződésünk négy fajtamentő csoporttal és egy "alaptevékenységgel" rendelkezik; így adhatunk lehetőséget a sparhelt lábúak mellett a magyar vizsláknak, német dogoknak és spánieleknek, továbbá mindenféle egyéb keverék és fajtatiszta kutyának, leginkább olyanoknak, akik valami miatt kiemeltebben rászorulnak a segítségünkre, mert öregek, félősek, fogyatékosok vagy csak az átlag ember szemében csúnyák. Menhelyünk nincs, kutyáink többsége egy tárnoki kutyapanzióban bérelt kennelsorunkon található, illetve szerencsére vannak ideiglenes befogadóink is, bár nem túl sokan.

A Récsei Center Fressnapf Áruháza "nekünk gyűjt". Van egy konténerünk, amibe a vásárlók beletehetik az áruházban nekünk vett felajánlásaikat: tápot, konzervet, minden egyéb kutyás dolgot. Ennek a támogatásnak a keretében van lehetőségünk arra, hogy havonta-kéthavonta bemutatkozó-örökbefogadó napot tartsunk, ahová néhány aktuális védencünk is kilátogat, de felkeresnek minket korábbi örökbefogadóink is. Ezen a hétvégén egyesületünk gazdasági vezetőjének koordinálásával - köszönet gelen! - mind a két nap aktívan telhet. Száraztápot is gyűjtünk, mivel kinn Tárnokon a kutyákat prémiummal kevert alacsonyabb minőségű táppal és konzervvel etetjük. A mai napon már jópár zsák összegyűlt, de sajnos rendkívül gyorsan is fogy az élelem, így minden kis segítséget hálásan köszönünk.

A tacskó fajtamentést a szombati napon gazdikereső Zuzu képviselte, illetve kilátogatott a váci gyepmesteri telepről mentett Ciha, akit ideiglenes befogadói fogadtak örökbe (a rendezvényen írták alá az örökbefogadási nyilatkozatot), Nimfa, aki egy tenyészetből került a gondozásunkba, illetve Racsni, a Futrinka mosoly-arca, aki sérülten került hozzánk a paksi menhelyről. Az összegyűjtött táp - köszönjük!

A második napon Ofélia és Jamina jelennek majd meg tacskós kiküldöttként, talán még nem késő egy program módosításhoz: 10 óra és 15 óra között mindenkit szeretettel várunk a Récsei Center Fressnapf Áruházában.

Néhány régi védencünkről...

A kiskunfélegyházi gyepmesteri telepről mentett, mára már gazdis Csörnöcünk, aki valójában Dorka, levizsgázott nyomon, 92 pontos eredménnyel. Csörnöc és ideiglenes befogadóból lett gazdája, Bogi sokat küzdöttek együtt és néha egymással is azért, hogy mára egy ilyen irigylésre méltóan okos kutya váljon a kutyából. Csörnöcnek valószínűleg nem volt felhőtlen a kölyök- és fiatalkora, erre férfiaktól való félelme is utalt. Bogival a viselkedésbeli problémák csiszolása mellett iskolába is jártak, járnak. Gratulálunk a sikeres vizsgához és a további tanulmányokhoz kitartást kívánunk!

Pipetta, a tacskó keverék szuka 2008-ban került a gondozásunkba az Illatos útról. Sajnos rossz szíve miatt emlődaganatait nem lehetett megoperálni, így nem is nagyon hittük, hogy neki is eljön majd az igazi gazdi. Szerencséje volt, mert Németországban figyeltek fel rá, ahol azóta is boldogan él és időközönként egy-egy képpel beköszön.

Thonet néni is jól viseli magát. Természetesen ahhoz képest értve, hogy veterán létére (kb. 17 éves) nem olyan régen átesett egy műtéten és egyre másra jönnek elő a bajok. Örökbefogadói és istenítői: a PiciBorzas-lányok mindent megtesznek, hogy Thonet néni idős napjai tökéletes harmóniában és szeretetben telhessenek. Nélkülük már valószínűleg nem is élne ez az etyeki öreg hölgy.

Fagyal idei mentvény, egy tenyészet "leselejtezett" tenyész szukájaként került a gondozásunkba. Zala megyébe költözött gazdához, ahonnan úgy volt, hogy vissza kell térnie, mivel a gazdi külföldön kapott álláslehetőséget. Aztán a sors úgy hozta, hogy a gazdi nem ment sehová és Fagyallal, a hepciás szépséggel együtt maradhattak. Azóta már van egy óriás társa is egy német dog személyében.

Suzy a szentendrei Árvácska menhelyről költözött közvetítésünkkel Németországba. Gazdái a nyaralós képekből válogattak, hogy beszámoljanak közös boldogságukról. Az idős tacskó keverék szukáért Magyarországon sajnos nem volt érdeklődés, de ő is megtalálta a számára tökéletes családot.

Cingróf, aki most már Madzag debreceni lakos lett és két fekete szépséggel (egy labradorral és egy mindig mosolygós gazdi-lánnyal) osztja meg életét. A hétvégén agility versenyen vett részt, ahol sajnos nem ért el dobogós helyet, de nagyon jól érezte magát, hiszen mozoghatott, társaságban lehetett. (Cingróf három testvérével még babaként került a gondozásunkba.)

Racsni, a paksi menhelyről sérülten átvett tacskó-terrier keverék pedig már négy hónapja van gazdánál. Ebből az alkalomból örvendeztetett meg minket az új fotóval. Jó látni az ő boldogságát és tudni, hogy mennyire szuper helyet fogott magának.