Azt hinné az ember, hogy egy igazán intenzív hetet, mint amilyen a 42. is volt, egy kicsit nyugalmasabb időszak követ, de ez az állatvédelemben nincs így. Mégha a tacskók oldaláról néha egészen visszafogottnak is tűnik egy-egy időszak, az nem jelenti azt, hogy a háttárben ne folynának egyeztetések, illetve hogy az Egyesület egyéb kutyáival ne lennének fokozottan tennivalók. Az embernek egy idő után folyton logisztikai feladatokon jár az agya, közben a telefonja füléhez nő és alig várja, hogy végetérjen a munkanap, hogy elrohanhasson a kórházba, megírhasson néhány válasz e-mailt, visszahívhassa az állatorvost, ideiglenes befogadót vagy bárki mást. Tény, hogy sokan a golfozást, illetve a hajózást tekinti a legdrágább hobbinak, de én megcáfolom: a kutyamentés legalább annyit kivesz az emberből - mind a zsebét, mind a lelkét illetően. Ez az a terület, amely folyamatosan egész embert kívánna. Viszont ahhoz, hogy lehessen a világ végére kutyáért rohanni, dolgozni kell, mert máshonnan nem teremtődik elő a benzinre, segítségnyújtásra, telefonszámlára és minden egyébre a pénz. Azokra a dolgokra, amelyeket tagjaink, önkénteseink "bevállalnak" a saját terhükre, azokra, amelyekre a tacskó fajtamentés folyton mínuszos számlájáról nem kell költeni, amit csak úgy, szeretetből, elkötelezettségből kapunk... Hálás vagyok mindenkinek, aki idejét, pénzét, egyéb lehetőségeit felajánlva segít. És hálás leszek mindig, hiszen minden apró segítség a kutyáink lehetőségeit javítja, az élet ígéretét jelenti. KÖSZÖNÖM!
A terjengős felvezetés után jöjjenek a puszta, száraz tények. A héten három új kutyánk érkezett, öt védencünk esett át az ivartalanításon. Örökbe nem adtunk senkit. Sajnos az igény a kutyák általunk történő befogadására nagyobb, mint a kereslet a gondozásunkban lévő állatokra, így egy kicsit csapdába is kerültünk: egyre bővülünk, egyre több védencünk van, de az örökbeadás nagyon nehezen és sok-sok hirdetés eredményeként megy csupán. De aki már nálunk van, az biztonságban van. Őérte felelünk és gazdisodásáig a tőlünk telhető legjobbat igyekszünk számára megadni.
A bonyhádi gyepmesteri telepről kaptam egy bejelentést, miszerint egy balesetes, vélelmezhetőleg combcsont törött, talán szálkás szőrű tacskó számára kellene azonnal segítség, mert számára ott nincs a túlélésre esély. Ez már nem az első olyan eset, amikor csont törött kutya számára kell azonnal megoldást találni, mert sok helyen vidéken még nem épült ki olyan állatorvosi hálózat, amely kórházi körülmények között, speciális esetek megoldására is alkalmas, illetve figyelembe kell venni azt is, hogy az állatorvosi költségek az átlag gazda lehetőségeit meghaladó mértékben emelkedtek, valamint hogy egy vidéki, jószándékú emberekből toborzódott állatvédő csoport pénzügyi lehetőségei is végesek, számukra egy hatszámjegyű műtét költségeinek előteremtése megoldhatatlan. (Úgy látszik, hogy ez egy maratoni beszámoló lesz, mert folyton kalandozom és kitérek mindenre, de legalább nem lesz szigorúan száraz a 43. hét.)
Így került tehát hozzánk a bonyhádi állatvédők segítségével Parittya, az egy év körüli, kis-közepes, szálkás szőrű tacskó ősökkel is rendelkező keverék kan kutya - combcsont töréssel. Egyesületünk biztosította Parittya állatkórházi elhelyezését és a műtét is megtörtént - köszönöm Dr. Juhász Csabának, hogy ismét az Egyesület rendelkezésére állt. Parittya néhány héten belül tökéletesen használni fogja a sérült lábát, talán csak az időjárás változásaira lesz érzékenyebb. Nála tündéribb, bújósabb, barátságosabb kutya nem nagyon volt mostanában a gondozásunkban, ráadásul van egy extra szexepilje: ha örül valaminek, vigyorog (az összes foga látszik, de nem vicsorog). Oltásait, chipjét majd a varratszedéskor kapja, illetve néhány hét múlva áteshet az ivartalanításon. Majdnem tökéletesen szobatiszta, más kutyákkal jól kijön, bár pórázon szeret hangoskodni. Szerető családi otthont keresünk számára.
Egyben szeretném a kedves olvasók segítségét kérni... Parittya állatkórházi tartózkodása és
műtéti költségei meghaladták a 100.000 Ft-ot. Ezt előteremteni a fajtamentés számára nagy kihívás, különösen, hogy közben fizetnünk kell a panziós kutyáink tartása utáni költségeket, illetve az oltásokat, chipeket, féreghajtást, ivartalanításokat. Aki hozzá tudna járulni Parittya orvosi költségeihez, kérem, hogy utaljon a
Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számú bankszámlájára, a megjegyzés rovatban tüntesse fel: PARITTYA. Nincs olyan kicsi összeg, ami ne segítene egy picivel közelebb minket céljaink eléréséhez!
A fajtamentés működése támogatóink nélkül nem volna lehetséges. Tévedés azt hinni, hogy Egyesületünk bármiféle állami támogatás fejében végzi állatvédő tevékenységét, minden, amit felépítünk saját erőnkből való. Átlagosan 15-20 kutya van a tacskó fajtamentés gondozásában, közülük szerencsére többen ideiglenes befogadóknál, de vannak, akiknek "csak" panziós elhelyezés jut, amit késedelem nélkül ki kell fizetni, illetve egy védencünk sem mentesülhet az oltások, féreghajtás, bolhairtás, egyedi azonosító chip és ivartalanítás alól. Mire egy kutya "kész", addigra kb. 30-50.000 Ft tennivalónk van vele - ha egészségesen és jó állapotban érkezik, de nem ez a tipikus. Ha nem az, akkor ennek a többszörösére is rúghat az összeg. Jó lenne olyan "tacskó támogatói csoportot" létrehozni, melynek tagjai havi fix összeggel járulnának hozzá a fajtamentéshez, ezáltal tervezhetővé válnának a rendelkezésre álló források és nem kellene egyik napról a másikra létezni - ami nagyon nehéz és iszonyatos stressz. Nem kell itt több tízezres nagyságrendekre gondolni, akár 500-1.000 Ft is segítség, s általában ekkora összeg a legtöbb ember számára gond nélkül kigazdálkodható lenne. Kérem, hogy mindenki gondolja végig, hogy tud-e, akar-e ilyen módon segíteni és ha igen, állítson be egy állandó átutalási megbízást a Futrinka Egyesület Tacskó Fajtamentő Csoportja javára. A megjegyzés rovatban mindenképpen fel kell tüntetni, hogy TACSKÓ. Köszönöm előre is a sparhelt lábúak nevében!
A szomszédok hathatós közbenjárásával jöhetett el korábbi gazdájától Vonó és Violin. Mindketten középkorúak, rettentően elhanyagoltak mind fizikai valójukban, mind pedig lelkileg. Nem ismernek semmit, minden idegen és félelmetes számukra, az emberekkel is inkább tartózkodóak, hiszen túl sok jót eddig nem tapasztalhattak.
Vonó egy rövid szőrű tacskó kan, az egyik szeme sérült, már nem menthető meg, a szemüreg műtéti "kitisztítása" lesz a cél, csak előbb kicsit össze kell szednie magát, mert nagyon sovány, kopott. Más kutyákkal egyelőre nem túl jó a viszonya, pedig kutyatársakkal élt együtt eddig, de ez leginkább csak a félelmének tudható be. Számára ideiglenes befogadót is keresünk, de természetesen ha valaki örökbe szeretné fogadni, az ő jelentkezését is várjuk.
Violin hat év körüli, rovid szőrű tacskó keverék szuka, rettentő rossz lelki állapotban. Retteg az emberektől és gyakorlatilag mindentől, nagyon nehezen nyílik meg, hiszen nem tanulta soha sem a bizalmat, nem volt oka az emberekkel közelebbi kapcsolatot kialakítani. Más kutyákkal való viszonyát egyelőre a félelem határozza meg. Fizikai állapota is bőven hagy maga után kívánnivalót: a szeme Harder-mirigy előreesés miatt műtéti beavatkozásra szorul, nagyon sovány, a fogai pedig valószínűleg rács-rágás következtében az ínyéig kopottak. Elkötelezett ideiglenes befogadót keresünk számára vagy olyan gazdát, aki szeretne "Kisherceget" játszani, mert Violinhoz még sok-sok türelem és megértés szükséges.
A heti ivartalanítások rendben lezajlottak: Sekli, Kaviár/Hagyma, Tézis, Dikki és Trufa szépen ébredtek és most a lábadozásukkal vannak elfoglalva. Tézis esetében jó hír, hogy a szemét nem kell megoperálni, persze egyben a nyitott, de szem nélküli szemüreg látványa sokakat elriaszt az örökbefogadástól. Vagy a jelentkezők száma alapján inkább azt kell gondolnom, hogy mindenkit... :/
Kaviár/Hagymát és Dikkit már "gazdi várja", tehát róluk hamarosan a jó hírek rovatban számolhatok majd be. A többiek még keresik az igazit.
