A 7. hét is eltelt

Ha az ember mellett beteg babakutya van, ólomlábakon lépdel az idő. A hetedik hét ebből fakadóan lassan telt el, kevés alvással és sok idegeskedéssel, de a jó hír: Som baba is felépülni látszik, visszatér a rend (vagyis a rendetlenség inkább) a befogadói portámra. Most ugyan éppen egy kis tüsszögéses téma van napirenden, de ezt egyelőre kordában tartjuk C-vitaminnal, mézzel és kamillateával. Ha már mindenki ilyen szépen felépült, végre Berkenye (a négy fal között és ismerőseinek csak BerkiBubu, az Ördög) is megkaphatta élete első oltását. Meg is ünnepeltük: volt mindenféle finomság vacsorára. Szóval néhány hét alatt kivégeztük a férgeket, átvészeltük a mérgeket és eljutottunk az első parvó elleni oltásig. Most jöhet a második pálya... :) Három felnőtt tacskó védenc is megkezdte új életét. Előtte természetesen mind a hárman átestek az ivartalanításon, mivel ivarosan nem adunk örökbe kutyát. (Mivel a mostani három szálkás kritikán aluli kondícióban és szőrzettel került hozzánk, extraként kaptak egy kozmetikát és fürdést is, hogy az új gazdáknál már illatosan vetődhessenek be az ágyba.)
Az első szerencsés "fészekelhagyó" Móric volt. Őt Érdre költöztettük. Öt perc után már az ágyból pislogott ránk és nem tűnt úgy, hogy nagyon hiányozni fogunk neki. A visszajelzések alapján szépen kezd felengedni, de sajnos azért a korábbi éhezés időszaka nem múlt el nyomtalanul. Kis adagokban kell őt etetni, mert különben kihányja.
Móric után Sublót vált meg féltő gondoskodásunktól és Leányfalura tette át a székhelyét. Nagyon várták a kis kópét, aki hamar be is lopta magát az új gazdái szívébe.
A hét utolsó gazdisodója Móric valamikori társa, Porca volt, aki Budapest III. kerületében mosolyog bele a nagyvilágba innentől. Ő is szépen igazodik a család rutinjához és élvezi a kényelmet, amelyben eddigi élete során nem igazán volt része.Az idősebb védenceinkre viszont sajnos továbbra sincs érdeklődés, pedig mindannyian igazi kis csodák. Hiszem, hogy egyszer valaki meglátja bennük is a társat és gazdához mehetnek mindahányan.

Az 5. hét hírei - a beérkezők

Az ötödik hét beszámolóját két részre bontom, mert egyben túl hosszú lenne, rengeteg dolog történt. A jelenleg rendelkezésemre álló rövid időben kezdem azokkal, akik hozzánk kerültek és akiknek új gazdát vagy ideiglenes befogadót keresünk, valamint hálásan fogadnánk bármilyen hozzájárulást állatorvosi költségeikhez is.
A hét első érkezője Kiss Manyi volt (eredeti nevén Fanni), akit a gazdája az Illatos úti ebrendészeti telepre adott le. A nyolc éves rövid szőrű tacskó hölgy nem értette, hogy mi történik vele és még most is nehezen hiszi, hogy élete új kerékvágásba került, de mindenképpen újra pozitív irányba halad. Manyi visszafogott, nem tolakodó, lassabban barátkozó, de érdeklődő és ragaszkodó kutyalány, aki a rövid szőrével lakásban szeretne élni. Ugyan életkorilag talán nem túl fiatal, de megjelenése, viselkedése alapján sokkal fiatalabbnak tűnik, még hosszú éveket tölthetne egy szerető otthonban. Ideiglenes befogadó jelentkezését is várjuk. Oltott, chipezett, ivartalanított és a Harder-mirigy előreesést is megoperáltattuk a szemén.
Manyi után két apróság, Som és Berkenye jöttek, akik egyelőre nálam nyertek átmeneti elhelyezést. Egy szálkás szőrű tacskó almot hirdettek az egyik internetes felületen - köztük egy ingyen elvihető szukával. Nem szerettük volna, ha ő potenciális szaporító kezére jut, ezért az egyik ideiglenes befogadónk segítségével elhoztuk a kiskutyát és mellé kaptunk egy kanocskát is. Sajnos az alom másik két szuka tagja már elígérődött vidékre, kerti kutyának, ismerősök ismerőseihez...
Som mostanra már gazdikereső formában van, 2,5 hónapos, egészséges, játékos, jó kiállású szálkás szőrű tacskó legény. Kicsit hisztire hajlamos és nem nagyon szeret egyedül maradni, a távozás utáni 5-10 percben elkeseredetten sír az ajtóban. De amúgy egy nagyon életrevaló, babázható legényke, tele szeretettel és ragaszkodással. Korából fakadóan más kutyákkal jól kijön, illetve mivel cicánk is van, így hamar megtanulta, hogy a macskát jobb nem háborgatni. Egy oltással, chippel rendelkezik, féreghajtva volt, ivartalanítási kötelezettséggel keresi álomgazdiját. Kérem, hogy csak olyanok jelentkezzenek, akik tudják, hogy mivel jár egy kölyök kutya felnevelése (mind az állatorvosi tennivalók, mind pedig a lakás állapotát illetően) és lakásban tartaná. Az ivartalanítási kötelezettség sem képezi egyezkedés tárgyát, ez a feltétel az örökbefogadási szerződésben rögzített, be nem tartása esetén az örökbeadási szándék is semmissé válik és Somot visszavesszük majd a gondozásunkba.
Berkenye egyelőre nincs olyan állapotban, hogy gazdijelölteket fogadjon, bár van rá egy komoly érdeklődő, de egyelőre inkább az életéért küzdünk. Ő volt a két testvér közül a kisebb, a gyengébb, és a férgesebb is. A férgek már második etapban ürülnek, ő pedig egyre soványabb, a férgek által termelt mérgek legyengítik őt. Jelenleg minden nap az állatorvosnál ülünk, tegnap infúziós is kapnia kellett. Ha épp jól van, Berkenye egy kedves, karakán, ugatva játékba hívós pöttöm. Csak most éppen nincs jól szegény. Kérünk mindenkit, hogy drukkoljon ennek a picurkának!
A hétvégén a gyömrői Szomorú Szív Alapítványtől kettő kutya került a gondozásunkba. Rupert, a 10 év körüli rövid szőrű tacskó kan gyakorlatilag teljesen vak, emiatt a vele való kapcsolatfelvételt mindenképpen a megfontolt, előzetesen szóban bejelentett mozdulatok kell, hogy képezzék, különben odakap. De nem ez az alapjellemzője, mivel egy nagyon kedves, pusziosztó, az emberhez kötődő, tisztességben megöregedett ebzetről van szó.
Szintén Gyömrőről érkezett Sublót, a két év körüli, rendkívül elhanyagolt állapotban lévő szálkás szőrű tacskó kan. Egyelőre még igyekszünk felhízlalni őt, mert nagyon sovány. Kiegyensúlyozott, játékos, emberközpontú, de még sok nevelésre, tanításra szoruló kutya.
Tolna megyéből pedig végre hozzánk kerülhetett Porca és Móric, akikről kiderült, hogy törpetacskók és emellett minden bordájuk kilátszott. Náluk is a testi-lelki rehabilitáción van az első hangsúly, utána mehetnek csak ivartalanításra és új otthonaikba.