Minden kettő: halál, érkezés, gazdisodás, ivartalanítás (a 14. hét)

Amikor elveszítünk egy kutyát, akiért felelősséget vállaltunk, amikor egy-egy védencünk meghal, vele halunk mi is, egy kicsi rész eltávozik a szívünkből és hiába küzdünk ellene, megakasztja a kommunikációs folyamatot, hiszen rossz hírt az ember nem közöl szívesen.

Meghalt Dödölle és Kukorica. Mind a két tacskó-féle tesztelten szopornyica-fertőzésben veszítette életét, de a betegség megszokott lefolyásától teljesen más, feldolgozhatatlan módon. Az egyikük kapott ellenszérumot azonnal és intenzív kezelést, a másikukat más kezelési módszerrel próbálták gyógyítani, sikertelenül. Mind a két kutya lekaranténozott, utána kaptak oltást és az oltás után tíz nappal jelentkeztek az első tünetek. Az egész megmagyarázhatatlan, mintha mi vittük volna be az oltással magát az aktív vírust... Ez persze nem hozza vissza a két kutyát, akikre emlékezni fogunk mindig, mert rajtuk nem tudtunk segíteni. 

De nem győzzük hangsúlyozni, hogy mennyire fontos, hogy mindenki beoltassa a kutyáját, ne csak a kötelező veszettség elleni védőoltással, hanem kombinált oltással is, rendszeresen. Akkor is, ha azt gondolja, hogy az ő kutyájával nem fordulhat elő, ha azzal indokolja, hogy már felnőtten nem kapja el a betegségeket, ez hatalmas tévedés. Ha egy kutyának nincs megfelelő védettsége, akkor az életkorától függetlenül nem tud megküzdeni pld. a szopornyica fertőzéssel, az az életébe kerülhet még akkor is, ha a gazda a betegség első tüneteinek jelentkezésekor orvoshoz fordul és biztosítja az adott esetben több százezer forintra is rúgó kezelési költségeket... Az is fontos, hogy ha egy kutya elkóborol és gyepmesteri telepre kerül, ahol több, ismeretlen előéletű, hátterű és életkorú kutya is van a telep természetéből adódóan, nagyobb az esélye a fertőző betegségek előfordulásának. Ez fontos ismeret akkor is, ha valaki ilyen helyről vesz magához kutyát - számítania kell arra, hogy betegséget vihet haza a saját meglévő állatai mellé, így fokozottan figyelni kell arra, hogy csak megfelelően oltott állatok mellé vigyünk ismeretlen előéletű kutyát. 

Ezen a héten két új tacskó védenc érkezett hozzánk, az egyikük életéért sokáig küzdöttünk, egyáltalán nem volt biztos az életben maradása, annyira rossz állapotban volt. A hasába ismeretlen okból folyamatosan folyadék gyűlt és a kiskutya teljesen magába volt fordulva. A szívultrahang negatív eredményt hozott, csak a vérkép mutatott rá a vélelmezhető okra: atipikus babézia, ami annyit jelent, hogy egyetlen tünetét sem hordozta, miközben a szervezete lassan felszámolta saját magát, s ez meglátszott a máj és veseértékeken is. A szteroid kezelés hatására némi javulás mutatkozott, de Tojás előtt még nagyon hosszú út áll, hogy kimondhassuk: meggyógyult. (Tojást a székesfehérvári állatkórházban ivartalanították, mert azt hitték, hogy a hatalmas pocak előrehaladott vemhességet jelent, de ott szembesültek a hasűri folyadékkal és azonnal a fajtamentés segítségét kérték a további elhelyezésben, kezelésben.)

A másik kutya egy korábban átvett kutya lánya, a 6 hónap körüli Bugi, aki a maga genetikailag módosult 3,2 lábával élte életét mindenféle emberi behatás, nevelés nélkül. Szerencsére a kis rendetlen ideiglenes befogadóhoz költözhetett, ahol megkezdődött a szocializálása, a lakásban élés szabályainak elsajátítása.

A műtéti listára egyetlen kutya került fel a számos tennivaló mellett, Mágus esett át a beavatkozáson és immár ivartalanítva várhatta a gazdi érkezését. Szerencsére nem sokáig kellett várakoznia... 


Kettő kutya pedig elköltözött a gondozásunkból, ami mindig nagy öröm, hiszen ez azt jelenti, hogy az átmeneti, mentési fázisból egy végleges, családi helyzetbe kerül, ahol már elmondható, hogy saját gazdája van, saját életének szabályaihoz igazodik és sikerült őt visszahelyezni egy előellenőrzött, tökéletes és támogató családi környezetbe.

Két félős kutya repült ki a héten. Az egyik a hosszú szőrű törpe tacskó szuka, Sárma, aki hosszú időn át rehabilitálódott Boginál. Az ő egyik ismerőse szeretett bele ebbe a selymes apróságba, ahol nagyon gyorsan és szépen be is illeszkedett.

A másik gazdis szinte teljese szőrtelenül érkezett hozzánk, ideiglenes befogadója, "dogos" Orsi szedte őt rendbe, néhány naponta fürdette, kezelte, szeretgette és csodát tett. Bár Zsara soha nem lesz tökéletesen stabil kutya, de az elmaradt alapokat azért igyekezett pótolni és új otthonában szépen fog működni. 

Hol hibáztunk? (A 13. hét)

Van egy téma, amelyről több heti beszámolóban is írni fogok, mert nem tudok szabadulni a gondolatától, nagyon nehezen dolgozom fel ugyanis, ha egy kutyát elveszítünk. Keresem az okokat, a miérteket. Kukorica az ASKA menhelyéről érkezett, az átvétel előtt két hetet töltött egy Székesfehérvár közelében élő családnál. A kutya egészséges volt, így megkapta az oltásait, majd néhány nap múlva sor került az ivartalanítására. A műtét után sem volt semmi gond, de aztán amikor ideiglenes befogadóhoz költöztettük, már észleltünk nála egy enyhe tüsszögést. Nem gyanakodtunk semmire, hiszen eddigre már több, mint egy hetes volt az oltása... Mit kellett, lehetett volna máshogy csinálni...?

Mágus is székesfehérvári kutya. Ugyanonnan jött, mint Dödölle és Kukorica, ugyanannál a családnál karanténozott. Amiben eltért az előző két kutyától az az, hogy őt nem oltattuk be ott, csak már akkor, amikor Budapestre költözött és nem is ott ivartalanították. Ő, attól függetlenül, hogy Kukoricával együtt lakott, nem lett beteg, a legkisebb tünetet sem mutatta, pedig valószínűleg ő sem volt előtte soha oltott. Mi a különbség, ami miatt őt elkerülte a kór? Mit csináltunk Kukoricáéknál rosszul...?

Nina családból érkezett, ahol élete hét évében az volt a dolga, hogy minden tüzelésnél létrehozott egy alom kistacskót, akiket aztán a gazdái továbbadhattak. Ő maga nem kapott extra figyelmet vagy törődést, hét év alatt egyetlen egyszer sem kozmetikázták meg, büdös volt, elhanyagolt, túlkondícionált és nem nagyon értette, hogy mi történik vele, de barátságosan várta a változást. Ez már az érkezése napján meg is kezdődött, mert ideiglenes befogadókhoz költözhetett, ahol a hét év kinti lét után először nyúlhatott végig egy meleg lakásban és kaphatott kellő figyelmet, amelyért rendkívül hálás is volt. Kiderült, hogy Nina imádja a lakásban élést és minden emberrel nagyon-nagyon kedves.

Lestyán, a demodexes törpe csapat egyik kanja mostanra került olyan állapotba, hogy áteshetett az ivartalanításon, s a beavatkozás után új otthonába költözött, ahol már nagyon várták. Nem volt számára drámai a változás, hiszen gazdái már a gyógyulás időszakában is hetente látogatták ideiglenes befogadójánál, így ismerték egymást. Reméljük, hogy Lestyán gazdái a közelünkben maradnak és a jövőben esetlegesen erősítik a tacskós csapatot ők is.