Az örökbeadások folytatódnak (a 48. hét)

Hihetetlen gazdieső zúdult ránk az év végéhez közeledve, ami kicsit vissza is adta a hitünket. Ezért, a boldog, meleg otthonba kerülő kutyákért érdemes ekkora áldozatot hozni, sokszor akár a családot, a magánéletet háttérbe szorítva menni és menteni, intézni a kutyák körüli dolgokat, fagyoskodni, sorban állni, egyeztetni, pénzt teremteni és mindent. Egy kutyát is jó érzés örökbeadni, de az, ha egy viszonylag rövid idő leforgása alatt több védence is új gazdára talál az embernek, különösen felemelő érzés. Ebben volt részünk ezen a héten.

Jonatán elhagyta ideiglenes befogadóját, Imolát, akinek ezúton is hatalmas köszönet, hogy Jonatán nála szokhatta a lakásban élés szabályait, s egy régi támogatónkhoz költözött, ahol nem zajlott tökéletesen zökkenőmentesen a beilleszkedés, pld. egy ágybetét bánta, amire a fiatalúr rápisilt, de továbbra is rendületlenül és kitartóan szeretik őt.

Bocskor is kirepült ideiglenes befogadóitól, Csabáéktól. Az új család nekik köszönhetően már egy sokkal rendszerezettebb, összeszedettebb, a falkában való helyével tisztában lévő tacskót fogadhatott örökbe, nagyon sokat számított hozzáértő és szerető gondoskodásuk Bocskor gazdisodását illetően. Bocskor érkeztére a család apraja-nagyja összegyűlt, mindenki látni akarta az új jövevényt, akiről reméljük, hogy már csak jó híreket hallunk.

Blicc, a tündéri kis zsemle áltacskó lánykánk is gazdis kutya lett, ráadásul külön öröm, hogy egy korábbi örökbefogadónk, Zádor Kunca gazdája vette őt magához. Számomra pedig hab a tortán, hogy Kuncáék a közelünkben laknak, így lesz alkalmam össze-összefutni a kis sétáló különítményükkel a parkban és a környező lakótelepen is. Dinaperonéknak köszönjük, hogy Bliccnek tökéletes ideiglenes befogadói voltak.

A negyedik, ebben a beszámolómban megemlítendő ideiglenes befogadónkat is köszönet illeti, bár ő 2011-ben ezen a héten megszűnt a továbbiakban ideiglenes befogadónk lenni, mivel úgy határozott, hogy a nála állomásozó és nagyon félős, valójában csak őt elfogadó Kingát nem adja oda másnak, így véglegesítette falkájában Tünde és a szintén tőlünk örökbefogadott Palást (Pál) mellett. Természetesen Andi továbbra is követi a munkánkat, segít minden egyébben, amiért nagyon hálásak vagyunk. A kis falkának pedig boldog és hosszú közös életet kívánunk.

A tacskó keverék babáink közül ezen a héten ketten hagyták el Orsiék otthonát, hogy megkezdjék önálló, gazdis életüket. Nolly, a legtündéribb csöppség, a bújós akarnok, a szemrehányóan nézés nagymestere, a mindent egy pillantás alatt elérő minimanó Ausztriába tette át a székhelyét ottani partnerszervezetünk, az AC-Austria jóvoltából.

Narna pedig Magyarországon maradt, egy kitartó és lelkes család szeretett kicsi kutyája lesz, ahol minden szeretetet és törődést meg fog kapni. Lassan-lassan kirepülnek a babáink is!

Haszonka, hogy legyen hosszú szőrűnk is (43. hét)

Huh, üdvözöltem magam a 2012-es évben és sokkot is kaptam, hogy milyen mértékben maradtam el a heti beszámolókkal, így most igyekszem valamennyit pótolni, mert  később ezeket jó visszaolvasni, illetve ha valamelyik kutyánkkal kapcsolatban keres bárki valamit, könnyedén meg tudja találni. Nem utolsó sorban: ezek a heti beszámolók lennének hivatottak a működésünk "szakmai" oldalának átláthatóságát. Szóval iparkodom, ti pedig olvasgassatok.

Hosszú szőrű tacskóink viszonylag ritkán vannak, valami miatt nem is különösebben népszerű ez a szőrtípus, egyik méretváltozatban sem. Sokan nem is ismerik, spániel keveréknek gondolják, pedig a tacskók közül ők a legbújósabb, de egyben a leghisztisebb tacskófélék is egyben. Ezen a héten egy Vas megyében talált hosszú szőrű tacskó lányka, Haszonka került a gondozásunkba, aki sajnos még most is velünk van, gazdára vár, s tudjuk, hogy nem lesz egyszerű dolgunk, pedig maga a kutya egy tündér. És itt jön a "csak" rész: mert bár Haszonka fiatal, egy év körüli, mindenkivel kedves, teljesen lakáshoz szokott és tündéri, az egyik szeme kezelésre szorul (cseppenteni kell, mert ún. szárazszem problémája van), illetve az egyik hátsó lábában genetikailag kimerevített a térdizület, emiatt azt a lábát inkább mankónként, de használja. Szóval Haszonkának van szépséghibája, amelyet csodálatos jellemével igyekszik tompítani, de az emberek - ki tudja, hogy miért - nem látnak túl ezeken...

Az ivartalanítások is folytatódtak a héten, hiszen mentési tevékenységünk egyik alapja, hogy ivarosan nem adunk örökbe kutyát, elkerülendő a "véletlen" almokat: a mi védenceink, függetlenül attól, hogy honnan kerültek a gondozásunkba, már kizárólag csak társállatként vesznek részt a kutyás körforgásban, nem hoznak létre sem tudatosan, sem véletlen módon almokat, nem járulnak hozzá a kutyalétszám növekedéséhez. Erre a hétre négy kutyát ütemeztünk be erre a műtétre.

Jonatán, a tenyésztésből kivont középkorú szálkás szőrű tacskó a tárnoki kennelsorról vágott neki ennek, s oda is tért vissza. Ez a legnehezebb, hiszen egy lábadozó kutyát a kennelsoron tudni nem különösen jó érzés, főleg, ha az ember végigpátyolgatta valamelyik saját kutyáját otthon egy hasonló műtét után.

Ribizli szintén ezen a héten műtődött, de mint mindent, ezt is a kellő eleganciával és kedvességgel viselte, hamar összeszedte magát, hogy újra ideiglenes befogadója falkáját erősíthesse tökéletes jellemével.

Mici tartósan tünetmentes időszakban volt, s a tüzelés is elmúlt, így számára is elérkezett ez a beavatkozás. Ő viszont nem viselte annyira jól, a tölcsértől kifejezetten depressziós lett. Róla még fogok írni később, mert sajnos folyamatosan állatorvoshoz járunk vele, korábbi atkás fertőzése vissza-visszatér, egyszerűen olyan érzés, mintha a kutya kedélyállapota befolyásolná a szőrének állapotát, s bármilyen aprócska változás képes bőr-ügyileg hatalmas változás előidézni: akár a hőmérséklet lehűlése vagy az eső is.

A negyedik ivartalanítódó Piaf, a "picilány" lett, akit egy tenyészetből kaptunk, mert nem megfelelően örökített. A kis törpe lányka a műtét után egyből végleges gazdihoz is költözött, hogy náluk lábadozzon, bár valószínűleg ideiglenes befogadóinál is remekül érezte volna magát, akiknek ezúton is köszönöm, hogy segítenek! Piaf gazdái pedig egyből befogadóink is lettek... Hogy hogyan?

Bocskort, a fiatal, neveletlen szálkás szőrű tacskó védencünket örökbefogadói visszaadták, mert folyamatosan szökött és rombolt, s erre tanította a mellette élő másik kutyát is. Szerencsére Piaf gazdái, Csabáék segítő kezet nyújtottak, s ennél többet is tettek: elkezdték Bocskor nevelését, hogy biztonsággal és kevés problémával lehessen örökbeadható.

Ez volt az a hét, ahol a tacskó keverék babák gazdisodása is megkezdődött, bár ezen a héten még csak egy babácska, Nipp költözött el Orsiéktól, hogy új, budapesti otthonában boldogan cseperedjen tovább. Mindenkinek köszönjük, aki hozzájárult bármivel is a tacskó mix babák állatorvosi vagy egyéb költségeihez!

Fotók tacskókról és minden egyéb (a 32. hét)

Talán nem is kell hangsúlyoznom, hogy egy jó fotó mennyire fontos ahhoz, hogy "eladhatóvá" váljon a portéka, s nincs ez másként a kutyamentés világában sem. Egy jó fotó és egy találó, nem sablonos leírás vonzóvá tehet egy amúgy kevésbé tetszetős és kurrens védencet is, míg silány, a kutya megjelenését visszaadni képtelen fotóval az örökbeadás is sokkal nehezebb. Ahhoz, hogy ismeretterjesztő anyagaink megújulhassanak, szükség volt néhány profi fotóra. Olyanokra is, ahol az Egyesület négy tevékenységi csoportjának képviselői egyszerre vannak jelen, így ezen a héten német dogok, magyar vizslák, tacskók és keverékek vonultak a Városligetbe, hogy különböző helyzetekben megörökítésre kerüljenek. Mindenkinek nagyon köszönjük, kutyát hozó gazdiknak és ideiglenes befogadóknak, fotósoknak, segítőknek, koordinátoroknak, felvigyázóknak, drukkereknek. Mindenkinek. A fotók pedig önmagukért beszélnek, úgyhogy megérte!

Ezen a héten már-már megtörni látszott a nyári örökbeadásmentes időszak, mert több kutyánk is gazdához költözött, bár ez kettőjüknél valójában csak annyit jelentett, hogy a szeretett személy, akivel korábban is együtt éltek (ideiglenes befogadó) papírt váltott, vagyis örökbefogadóvá lépett elő. Mi persze elveszítettünk így egy potenciális ideiglenes befogadót, viszont nyertünk egy igazi, tökéletesen jó gazdát. Mert ahová ideiglenesbe kihelyezünk kutyát, oda bármikor örökbe is adnánk. Ez ugye nem is lehet kérdés.

Omar, a félénk hosszú szőrű tacskó kan átesett az ivartalanításon és már nem megy sehová, budapesti "srác" lett sok-sok odafigyeléssel és kirándulással. Azóta már be is köszönt, küldött nyaralós fotókat. Azt hiszem, hogy igazán jó helyre került. Szerencsénkre gazdija igyekszik segíteni a munkánkat, most éppen fotó-feltöltésbe vontuk be őt.

Szintén az ivartalanítási műtét választotta el a boldog, gazdis élettől Bocskort, de ezen a héten ő is "készre jelentődött", így odafelé még gazdára váró, visszafelé pedig gazdás kutyaként tehette meg a kórházba vezető utat.

Sziporka is gazdára lelt. Őt az ideiglenes befogadója, Zsu szállította el Győrbe az új otthonába, ahol most már új gazdija életét aranyozza be ez a mókás csöppség. Rendszeresen jönnek róla hírek, fotók. S ilyenkor az ember boldog, hogy jó döntést hozott, s hogy egy újabb kutya számára adta meg ezt a lehetőséget. Zsunak köszönet, hogy átmenetileg pesztrálta Sziporka kisasszonyt!

Osztrák együttműködő partnerünk, az AnimalCare-Austria hirdetési segítségének köszönhetően egy Magyarországon esélytelen kutyánk is végleges otthonra cserélte ideiglenes kanapéját. Rattan már bécsi dámaként élheti hátralévő életét, s talán megbocsát azoknak, akik állatvédelem címszóval egy többszáz kutyát rejtegető nyomortelepre száműzték, s hagyták tönkremenni. Ideiglenes befogadójának, Mónikának köszönhetően szedhette úgy össze magát, hogy esélye nyílhatott a gazdisodásra. Itt is szeretném megköszönni - újra - a Noé Állatotthon csapatának, hogy lenn jártukban észrevették őt és azonnal szóltak. Nélkülük nem lett volna információnk Rattan létezéséről sem.

Természetesen nem csak akkor kerül ivartalanításra egy kutya, ha már gazdijelölt várja. Igyekszünk heti szinten intézni, szervezni ezeket a beavatkozásokat. Erre a hétre Will számára jutott még időpont, ezzel ő is késszé vált az örökbefogadásra. Pedig akkor még nem is sejtettünk semmit...

30

A 30. hét történéseit, miután megfeszített tempójú heteken vagyunk túl, 30 másodpercben össze lehet foglalni. Lett egy új kutyánk és átesett az ivartalanításon az elmúlt hetek egyik új érkezője. Hogy ez még nem elég információ?

Bocskort egy árverési portálon hirdették, ingyen elvihető kutyaként. Kutyát vásárolni nem vásárolunk, de ha valaki segítséget kér, igyekszünk helyet biztosítani a megunt vagy tovább tartani nem tudott tacskók számára. Jelentkeztünk Bocskorért, s mivel senki nem kívánt érte fizetni, ami nem meglepő, hiszen ez az az időszak, amikor a többség inkább szabadulni kíván kutyájától, az örökbefogadások is állnak. Ráadásul egy-egy ilyen "ingyen kutya" sokszor több tízezres költséget jelenthet. Bocskor szerencsére nem beteg, az oltásait pótoltuk, s ideiglenes befogadóhoz költözött, ahol már átesett a szükséges kozmetikán is. A fülét is kezelni kell. Hamarosan megszervezzük az ivartalanítását, és ezt követően ideiglenes befogadói szeretnék őt örökbefogadni. Szóval Bocskor igazán nem tervez túl sokáig futrinkás tacskó lenni. De még a miénk.

Az ivartalanítási műtétek szervezése sem mindig olyan egyszerű, mint így leírva látszik. A kutyáink ugyanis még nem tudnak maguktól elmenni a műtétet végző orvoshoz, mi pedig mindannyian dolgozunk. Így a fuvarosok szervezése legalább annyira nagy kihívás, mint a pénzügyi fedezet előteremtése. Fontos lenne, hogy legyen egy "fuvaros adatbázisunk", így ha valaki akár csak egyszer-egyszer tudna fuvarozást vállalni, kérjük, hogy jelentkezzen a futrinka2011@gmail.com e-mail címen, igyekszünk egy levelezőlistát létrehozni, hogy az aktuális vagy sürgős fuvarfeladatokat direktben eljuttathassunk azokhoz, akik esetlegesen tudnak segíteni. A fuvarozás költségeihez lehetőségeinkhez mérten igyekszünk hozzájárulni, ha valakinek "csak" az ideje és a kocsija van, az is jelentkezzen bátran!

Kingát szerencsére az ideiglenes befogadója tudta vinni az állatorvoshoz, s rendben át is esett a beavatkozáson, mostanra már a varratszedésen is átestek, úgyhogy nyugodtan kijelenthetem: Kinga "orvosi szempontból" kész az örökbefogadásra, hiszen oltott, chipezett, parazitamentesített és ivartalanított. Viszont még mindig nagyon félős, ezért türelmes, ezt elfogadni képest, szerető gazdát keres. Aki örökbefogadná, számítson rá, hogy mielőtt Kinga bárhová költözik, többszöri személyes ismerkedésre lesz szükség!

Egyben szeretném a blogon is megköszönni egy újonnan létrehozott állatorvosi rendelő segítségét, akik kedvezményes árakkal és maximális szakmaisággal várják a Futrinka Egyesület védenceit, s ezt a tacskó fajtamentés igyekszik is kihasználni, hiszen tényleg sok tekintetben összehasonlíthatatlanul jók. De bátran ajánlom őket minden kedves gazdi figyelmébe, hiszen jól felszerelt rendelővel, gazdibarát nyitvatartással, odafigyeléssel és kedvességgel várják a rászoruló kis betegeket. Köszönjük a "Pozsonyi Dokiknak" az abszolút pozitív fogadtatást! Keressétek őket a Facebookon is!