A beszámolók kicsit megint háttérbe szorultak, de természetesen nem felejtődtek el, hiszen fontos, hogy minden körülöttünk zajló eseményről átláthatóan tájékoztatást adjuk, illetve nekünk is jó vissza-visszanézni hónapok távlatából, hogy mivel is töltöttük az első igazán jó idővel kecsegtető hónapjait a 2011-es évnek.
Az örökbefogadó napról, illetve a kutyás teljesítménytúráról már külön bejegyzésben beszámoltunk, így ezeket nem ismételném, de a lényeg: mindkettő ehhez a beszámolóhoz tartozik, ezek határozták meg a készülődés irányát a kutyák ügyeinek vitele mellett.
A héten kettő szemproblémás kutyánk is gazdához költözött.
Grit, az Illatos útról mentett félszemű, hosszú szőrű tacskó keverék kan a Balatonfelvidékre tette át a székhelyét. Zsininek köszönöm a fuvarban nyújtott segítségét!
Pickle, az alig-alig látó is elhagyta ideiglenes befogadóját, Petrát, hogy új életet kezdjen egy csinos fekete-cser tacskó lány oldalán. Szerencsére a kezdeti nehézségeket leküzdve sikerült beilleszkednie, de a szemproblémáin túl epilepsziás rohamok is jelentkeztek nála, így most már gyógyszert is szed. Ennek ellenére Pickle végre igazán boldog lehet. Petrának hálásan köszönöm, hogy Pickle minden hisztije ellenére náluk vészelhette át a gazdára találásáig eltelt időszakot.
Szintén örökbefogadásra került Tündi, akit ideiglenes befogadói tartottak meg, így számára nem jelentett változást a papírmunka, maradt, ahol volt.
A nagy örökbeadások mellett is érkezett egy új kutyánk, akitől családja volt kénytelen megválni összeférhetetlensége miatt. Les már eleve oltva, ivartalanítva, chipezve került hozzánk, amiért hálásak vagyunk az amúgy őt is befogadó korábbi családjának. Nem nagyon volt egyéb választási lehetőségük, tényleg segíteni akartak Lesnek, de be kellett látniuk, hogy nem az ő falkájuk lesz a tökéletes számára. Szerencsére Les ideiglenes befogadóhoz kerülhetett, ahol viszonylag hamar sikerült feloldódnia és elrabolnia a háziak szívét.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tündi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tündi. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. május 17., kedd
2011. április 26., kedd
A 15. hét a megszokás jegyében telt
Néha olyan feleslegesnek érzem ezeket a külön heti beszámolókat, ott van a "nagy", összegyesületi beszámoló minden hétről, igaz, hogy az kevésbé terjengős, de egyáltalán nem vagyok meggyőződve róla, hogy nem csak a saját szórakoztatásomra írom ezeket a postokat. Főleg akkor, amikor valójában semmi érdekes nem történik, amikor sablon eseményeket írok le, de közben minden sablon esemény ezer apró kis logisztikai mozdulat, amíg az időpont, a fuvaros, a kutya, az orvos, a fizetendő összeg összerendeződik, előáll. Ezeket viszont nem tudom leírni, mert néha nem is értem, hogyan szerveződnek meg a dolgok, néha úgy érzem, hogy már valami láthatatlan erő rendezgeti a szálakat, mert olyan valószerűtlen, hogy bármi is megvalósulhat, bármi sikerrel lebonyolódhat.
A 15. héten két tökéletesen szokványos dolog történt, kettő védencünk átesett az ivartalanításon, ami nálunk kötelező eljárás, enélkül nem mehet senki gazdához. Mindkettő kutya számára ez volt az utolsó "akadály", mielőtt új családjukba költözhetnének. A két műtött kutyánk Tündi, az aprócska hosszú szőrű tacskó keverék szuka és az ex-Illatos úti, félszemű, hosszú szőrű tacskó keverék kan, Grit voltak.
Hogy ne legyen olyan unalmas az élet, egy örökbeadott kutyánkkal is akadt egy kis tennivalónk. Violin lábán már az örökbeadásakor volt egy szemölcs szerű valami. Jeleztük az örökbefogadónak, hogyha az a képződmény esetleg növekedésnek indulna, a műtéti eltávolítást biztosítjuk. Az a bőrképlet pedig nőni kezdett, így a beavatkozás elkerülhetetlen volt. Szerencsére Violin fuvarját össze tudtuk kötni Tündi fuvarjával, akit ideiglenes befogadóai szállítottak - köszönet nekik ezért! Az időközben megérkezett szövettan alapján szerencsére egy jóindulatú bőrkinövésről volt szó, de fő az óvatosság.
Hogy ne legyen olyan unalmas az élet, egy örökbeadott kutyánkkal is akadt egy kis tennivalónk. Violin lábán már az örökbeadásakor volt egy szemölcs szerű valami. Jeleztük az örökbefogadónak, hogyha az a képződmény esetleg növekedésnek indulna, a műtéti eltávolítást biztosítjuk. Az a bőrképlet pedig nőni kezdett, így a beavatkozás elkerülhetetlen volt. Szerencsére Violin fuvarját össze tudtuk kötni Tündi fuvarjával, akit ideiglenes befogadóai szállítottak - köszönet nekik ezért! Az időközben megérkezett szövettan alapján szerencsére egy jóindulatú bőrkinövésről volt szó, de fő az óvatosság.
2011. március 31., csütörtök
Kutya a családban: Tündi története (Pásztor Mónika írása)
Alizka 2010. októberi elvesztése óta sikeresen újra bekutyásodtunk. Egy tacsiszerűség itt, egy foxilélek ott. (Előbbi saját két kisgyermekes családomat, az utóbbi pedig tőlünk pár percre lakó anyukámékat boldogítja.)
A kutya-kérdés azonban ezután sem hagyott nyugodni, a kiválasztás, keresés során látogatott honlapok rabja lettem, és annyi szörnyűség (történet) és annyi gyönyörűség (kutyák) után volt még valami hiányérzetem. Olyan egyszerűnek és nagyszerűnek tűnt, ahogy Porca Orsiék nevelgették és kínálgatták a mi Betyárunkká vált Parittyát, hogy fejembe vettem, ezt én is kipróbálom. Már Fidó bácsit is nagyon sajnáltam, aztán, mikor láttam, hogy Csacska szintén reménykedve befogadót keres, váltottam egy ilyen témájú levelet Orsival. Bíztatott és rögtön képet is küldött az új pártfogoltakról: Tündiről és családjáról, miután Csacskáról már lecsúsztam.
Bevallom, a férjem nem rajongott az ötletért: két gyerek, egy kutya, egy tengerimalac és még egy ideiglenes családtag – úgy gondolta, nem teszi könnyebbé időnként amúgy is zaklatott életünket.
Én viszont nagyon akartam és letettem a nagyesküt, hogy ne féljen, ez a kutya nyakamat rá, hogy nem fog maradni. Csak arra a pár hétre…
Tündi megérkezett hozzánk egy szombat délután. Pici volt és félős. De nagyon édes!
Rögtön egy családi estével kezdtük, nálunk vendégeskedő anyósomék mellett a szüleim is velünk töltötték az estét. Tündit mindenki kis meglepetéssel, de szeretettel fogadta. Anyukámék szemében más is megbújt, amit rögtön kiszúrtam: első kutyánk, a 95-ben talált középkorú barna tacskó, Morzsa csodás emlékei elevenedtek fel hirtelenjében. Szinte megpihent a tekintetük Tündin, selymes barna szőrén, az utóbbi évek „fekete serege” (Negró és Aliz) után. Ám a későbbi fejleményekre még ekkor sem számítottam. Napról napra éreztem a kialakuló ragaszkodásukat iránta, mígnem egy héttel megérkezése után édesapám rá jellemző szűkszavúsággal csak annyit mondott:„Maradhat a kicsi”. Így lett újra három kutya a családban, mint a régi szép időkben, és így lépett Tündi Morzsa örökébe, aki hogy, hogy nem, még azt is tudta, hogy a nagy elődöt követve mihamarabb súlyos offenzívát kell indítani a környékbeli macsekok ellen. (Nevelése folyamatban…)
A kutya-kérdés azonban ezután sem hagyott nyugodni, a kiválasztás, keresés során látogatott honlapok rabja lettem, és annyi szörnyűség (történet) és annyi gyönyörűség (kutyák) után volt még valami hiányérzetem. Olyan egyszerűnek és nagyszerűnek tűnt, ahogy Porca Orsiék nevelgették és kínálgatták a mi Betyárunkká vált Parittyát, hogy fejembe vettem, ezt én is kipróbálom. Már Fidó bácsit is nagyon sajnáltam, aztán, mikor láttam, hogy Csacska szintén reménykedve befogadót keres, váltottam egy ilyen témájú levelet Orsival. Bíztatott és rögtön képet is küldött az új pártfogoltakról: Tündiről és családjáról, miután Csacskáról már lecsúsztam.
Bevallom, a férjem nem rajongott az ötletért: két gyerek, egy kutya, egy tengerimalac és még egy ideiglenes családtag – úgy gondolta, nem teszi könnyebbé időnként amúgy is zaklatott életünket.
Én viszont nagyon akartam és letettem a nagyesküt, hogy ne féljen, ez a kutya nyakamat rá, hogy nem fog maradni. Csak arra a pár hétre…
Tündi megérkezett hozzánk egy szombat délután. Pici volt és félős. De nagyon édes!
Rögtön egy családi estével kezdtük, nálunk vendégeskedő anyósomék mellett a szüleim is velünk töltötték az estét. Tündit mindenki kis meglepetéssel, de szeretettel fogadta. Anyukámék szemében más is megbújt, amit rögtön kiszúrtam: első kutyánk, a 95-ben talált középkorú barna tacskó, Morzsa csodás emlékei elevenedtek fel hirtelenjében. Szinte megpihent a tekintetük Tündin, selymes barna szőrén, az utóbbi évek „fekete serege” (Negró és Aliz) után. Ám a későbbi fejleményekre még ekkor sem számítottam. Napról napra éreztem a kialakuló ragaszkodásukat iránta, mígnem egy héttel megérkezése után édesapám rá jellemző szűkszavúsággal csak annyit mondott:„Maradhat a kicsi”. Így lett újra három kutya a családban, mint a régi szép időkben, és így lépett Tündi Morzsa örökébe, aki hogy, hogy nem, még azt is tudta, hogy a nagy elődöt követve mihamarabb súlyos offenzívát kell indítani a környékbeli macsekok ellen. (Nevelése folyamatban…)
2011. március 12., szombat
Lazulásnak vége! (A 9. hét) - No more wondering around (Week 9.)
Azt mindenki tudja talán, hogy a tacskó fajtamentés a Futrinka Egyesület keretein belül működik. Az Egyesület a sparhelt lábúakon kívül magyar vizslákat, német dogokat és esélytelen egyebeket is ment. Azt már talán kevesebben tudják, hogy amellett, hogy mindenki mindenkinek segít, az alap tevékenységi csoport védenceire is nagyobb hangsúlyt fektetek, mégha nem is én vagyok az őértük felelős vezető, de ezek a sokszor idős, nem tetszetős külsejű, problémás kutyák is nagyon-nagyon közel állnak a szívemhez, így igyekszem az ő esélyeikhez nagyobb mértékben hozzájárulni. Ha az "alapnál" van nagyobb pörgés, szervezési igény, akkor igyekszem ott helytállni, de közben a tacskók mindenek előtt és mindenek felett.
A kilencedik héten volt alkalma mindenkinek kitacskózni magát, mert eléggé felpörögtek az események. Végre megérkezhetett a hajdúszoboszlói gyepmesteri telepről Tündi és az anyukája, Panni.
Tündi alig tíz hónapos, aprócska tacskó keverék szuka, látszik, hogy eddig nem nagyon élt kutyamentes környezetben, önállóan félénk, a pórázt is most tanulgatja. Kicsi teste minden erejével igyekszik megfelelni, nagyon barátságos, bújós, minden apró kis figyelemért nagyon hálás. Szerencséje volt, mert egy korábbi örökbefogadónk ideiglenesen magához vette őt.
Az anyukája, Panni sincs másfél évesnél több, nagyon fiatal még ő is. Elvileg őt is ideiglenes befogadó várta, csakhogy Panni úgy határozott, hogy tüzelni kezd, így maradt a kennelsoron. Panni is félénk, de nagyon emberközpontú kutya, annyira vágyna arra, hogy a nap 24 órájában szeretgesse valaki, hogy az leírhatatlan. Tele van szeretettel ez a kutya, hihetetlen.
Panni tüzelésének "köszönhetően" viszont lett ideiglenes befogadónk a Szolnokon talált tetovált szálkás szőrű tacskó kannak, Csokinak. Ő öt év körüli és egy ottani kertbe sétált be. A család szerette volna megtartani, de Csoki úgy határozott, hogy megritkítja a lábasállat-állományt, így el kellett jönnie. Egyelőre az eredeti gazdáját keressük, de ha nem kerülnek elő 14 napig, akkor új otthont keresünk számára.
Ideiglenes befogadójának pedig hálásan köszönjük, hogy fogadta őt, s hogy vigyáz rá. Csoki mindennapjairól itt olvashattok: http://kuttykolesz.blogspot.com/
Emi egy hajléktalan kutyája volt, de a hajléktalan meghalt és Emi egyedül maradt. Hosszú napok teltek el, mire egyáltalán be tudták őt fogni. Átmeneti elhelyezése megoldódott helyben, de aztán felkerült a kicsilány Budapestre. Emi félénk, de barátságos, amúgy tacskósan karakán, sok-sok ingerre szomjazó, tündéri bújós kutya, akinek rettentő sokat kell még tanulnia.
A kilencedik héten volt alkalma mindenkinek kitacskózni magát, mert eléggé felpörögtek az események. Végre megérkezhetett a hajdúszoboszlói gyepmesteri telepről Tündi és az anyukája, Panni.
Tündi alig tíz hónapos, aprócska tacskó keverék szuka, látszik, hogy eddig nem nagyon élt kutyamentes környezetben, önállóan félénk, a pórázt is most tanulgatja. Kicsi teste minden erejével igyekszik megfelelni, nagyon barátságos, bújós, minden apró kis figyelemért nagyon hálás. Szerencséje volt, mert egy korábbi örökbefogadónk ideiglenesen magához vette őt.
Az anyukája, Panni sincs másfél évesnél több, nagyon fiatal még ő is. Elvileg őt is ideiglenes befogadó várta, csakhogy Panni úgy határozott, hogy tüzelni kezd, így maradt a kennelsoron. Panni is félénk, de nagyon emberközpontú kutya, annyira vágyna arra, hogy a nap 24 órájában szeretgesse valaki, hogy az leírhatatlan. Tele van szeretettel ez a kutya, hihetetlen.
Panni tüzelésének "köszönhetően" viszont lett ideiglenes befogadónk a Szolnokon talált tetovált szálkás szőrű tacskó kannak, Csokinak. Ő öt év körüli és egy ottani kertbe sétált be. A család szerette volna megtartani, de Csoki úgy határozott, hogy megritkítja a lábasállat-állományt, így el kellett jönnie. Egyelőre az eredeti gazdáját keressük, de ha nem kerülnek elő 14 napig, akkor új otthont keresünk számára.
Ideiglenes befogadójának pedig hálásan köszönjük, hogy fogadta őt, s hogy vigyáz rá. Csoki mindennapjairól itt olvashattok: http://kuttykolesz.blogspot.com/
Emi egy hajléktalan kutyája volt, de a hajléktalan meghalt és Emi egyedül maradt. Hosszú napok teltek el, mire egyáltalán be tudták őt fogni. Átmeneti elhelyezése megoldódott helyben, de aztán felkerült a kicsilány Budapestre. Emi félénk, de barátságos, amúgy tacskósan karakán, sok-sok ingerre szomjazó, tündéri bújós kutya, akinek rettentő sokat kell még tanulnia.
Sürgősen ideiglenes befogadót kerestünk egy Debrecenben talált vak szálkás szőrű tacskó kannak, Vidálnak. Akadtak is jelentkezők, amit köszönünk, de csoda történt: Vidálnak előkerült az eredeti gazdája. Ennél jobban nem is alakulhatott volna a dolog!
A gyűjtögetés mellett apró öröm, hogy egy kutyát sikerült örökbeadnunk. Az Illatos úti gyepmesteri telepről mentett, harapós előéletű Durci Darcy költözött el a tárnoki kennelsorról. Eger felé vette az irányt, ahol az új élete kezdődhetett meg. Reméljük, hogy mostantól minden jól alakul az életében, túl sokat tapasztalt már eddig is. Nálunk harapásra mégcsak nem is gondolt, pedig megtrimmeltük, hoztuk-vittük. Egyedül a macskákat nem tudta megszeretni, őket lelkesen kergette, ha tehette.
Lőrinc bácsi elhagyhatta a kórházat, s csoda történt: találtunk számára egy nagyon kedves ideiglenes befogadó családot Érden. Eddig viszonylag jól alakulnak a dolgok, de sajnos a család legkisebb gyermekét még nem fogadja kitörő örömmel az öregúr, rá vicsorog. Pedig ha ezen változtatna, akkor talán... Hát, drukkoljunk!
A gyűjtögetés mellett apró öröm, hogy egy kutyát sikerült örökbeadnunk. Az Illatos úti gyepmesteri telepről mentett, harapós előéletű Durci Darcy költözött el a tárnoki kennelsorról. Eger felé vette az irányt, ahol az új élete kezdődhetett meg. Reméljük, hogy mostantól minden jól alakul az életében, túl sokat tapasztalt már eddig is. Nálunk harapásra mégcsak nem is gondolt, pedig megtrimmeltük, hoztuk-vittük. Egyedül a macskákat nem tudta megszeretni, őket lelkesen kergette, ha tehette.
Címkék:
Csoki,
Durci Darcy,
Emi,
Lőrinc bácsi,
Panni,
Tündi,
Vidál
A nyolcadik, előkészítő hét - Week 8, the week of preparation
Lőrinc bácsi összeszedte magát annyira - köszönhetően az infúzióknak, gyógyszereknek és a melegben töltött napoknak - hogy megtörténhetett a gátsérv- és ivartalanítási műtétje. A beavatkozás lehetővé teszi, hogy Lőrinc innentől fájdalommentesen intézhesse nagydolgát, s talán hozzájárul ahhoz is, hogy gondtalanabb, felszabadultabb lehessen. A kórházban mindenesetre megkapta az "óvatosan" feliratot, merthogy fogakat mutogat az öregúr. Cserébe a műtétet követően már nem ugat napestig.
A nyolcadik héten a tacskó fajtamentésnél jellemzően előkészítő "munkálatok" zajlottak. Nem elég egy-egy kutyát megmenteni ugyanis, számos tennivaló van a későbbiekben is védenceinkkel mielőtt szerető, végleges családjukba költözhetnének. Ilyenek többek között az ivartalanítások, orvosi kivizsgálások, de a lelki-testi rehabilitáció is. Ezek azok a dolgok, amelyek mindig felmerülnek, költségesek, de valójában olyan nehéz rá gyűjteni, hiszen nincsen benne semmi drága, csak rutin. A veszettség elleni és a kombinált oltás, a chip, az oltási könyv, a Milbemax féreghajtó, a bolhacseppek jó, ha beleférnek 15-20.000 Ft-ba kutyánként, s ehhez jön még az ivartalanítás (kanoknál ez az altatás minőségétől, illetve az egyéb járulékos tennivalóktól függően 8-20.000 Ft, míg egy szukánál 15-35.000 Ft-tal számolhatunk), illetve ha nem ideiglenes befogadónál sikerül a kutyát elhelyezni, akkor naponta 600-1000 Ft "panziódíj". Ezért lenne nagyon fontos, hogy rendszeres támogatóink is legyenek. Havi 500-1.000-2.000 Ft hozzájárulás is hatalmas segítség, különösen, ha erre minden hónapban számíthatunk, tervezhetünk vele. Tudjuk, hogy lemondás. Tudjuk, hogy mindenkinek van mire költenie, de megköszönjük, ha beleférünk a családi költségvetésbe. Ha mindenki csak havi 500 Ft-ot utalna, már legalább fixen egy-egy ivartalanítást ki tudnánk fizetni, mert most örülünk, ha a tacskókra eső fuvarköltségeket, illetve panziódíjat, munkabért tudjuk fizetni, az állatorvosnál gyűlik a tartozás, amit majd az adó 1%-ból tervezünk rendezni. Persze csak ha lesz elég pénz a kifizetéséhez. Szóval rendszeres utalókat keresünk. Az adományokat a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számláján várjuk, a megjegyzés rovatban fel kell tüntetni: TACSKÓ.
Az ajkai menhelyről származó Csacska kutyánk átesett az ivartalanításon, illetve egy apró csomót is eltávolítottak az emlőjéből. Egyben megtudtuk azt is, hogy Csacska hihetetlenül hisztis, már a ragtapasz látványától is heves sikongatásba kezdett. Dinaperonéknak köszönhetően Csacskának nem a kennelben kell lábadoznia, mivel hozzájuk költözhetett ideiglenesbe, hogy a gyógyulás mellett megkezdhesse a civilizált kutyalét rejtelmeibe bevezető tanulmányait. Köszönjük!
Durci Darcy is átesett az ivartalanításon, de ő sajnos tárnoki kennelsorunkon kell, hogy átvészelje a lábadozási időszakot, mert számára nem sikerült ideiglenes befogadót találnunk. Darcy immáron nem csak az orvosi beavatkozásokat és a kozmetikát tekintve, hanem lelkileg is készen áll arra, hogy elköltözzön tőlünk, s bár csak rutinos gazdi mellett tudjuk egyelőre elképzelni, de messze nem a legproblémásabb kutyánk, sőt: nem is igazán problémás. (Ezt természetesen a tárnoki macskák nem erősítenék meg!)
Egyesületünk oltatlan kutyát nem vagy csak nagyon költséges karanténszabályok betartásával tud átvenni. Hogy csökkentsük az ilyen irányú kötelezettségeinket, igyekszünk minden vidéki állatvédő szervezettel együttműködni atekintetben is, hogy egy-egy átvételre kerülő kutyát előzetesen beoltatunk kombinált oltással még az eredeti helyszínen.
Ezen a héten a hajdúszoboszlói gyepmesteri telep köré szerveződött önkéntes segítőknek jár a köszönet, akik megszervezték két, onnan átvételre kerülő tacskó oltását, illetve ideiglenes befogadónál történő átmeneti elhelyezését. Így Panni és Tündi biztonsággal tud majd hozzánk érkezni, hiszen a védettségük alakulóban lesz addigra. Köszönjük!
A nyolcadik héten a tacskó fajtamentésnél jellemzően előkészítő "munkálatok" zajlottak. Nem elég egy-egy kutyát megmenteni ugyanis, számos tennivaló van a későbbiekben is védenceinkkel mielőtt szerető, végleges családjukba költözhetnének. Ilyenek többek között az ivartalanítások, orvosi kivizsgálások, de a lelki-testi rehabilitáció is. Ezek azok a dolgok, amelyek mindig felmerülnek, költségesek, de valójában olyan nehéz rá gyűjteni, hiszen nincsen benne semmi drága, csak rutin. A veszettség elleni és a kombinált oltás, a chip, az oltási könyv, a Milbemax féreghajtó, a bolhacseppek jó, ha beleférnek 15-20.000 Ft-ba kutyánként, s ehhez jön még az ivartalanítás (kanoknál ez az altatás minőségétől, illetve az egyéb járulékos tennivalóktól függően 8-20.000 Ft, míg egy szukánál 15-35.000 Ft-tal számolhatunk), illetve ha nem ideiglenes befogadónál sikerül a kutyát elhelyezni, akkor naponta 600-1000 Ft "panziódíj". Ezért lenne nagyon fontos, hogy rendszeres támogatóink is legyenek. Havi 500-1.000-2.000 Ft hozzájárulás is hatalmas segítség, különösen, ha erre minden hónapban számíthatunk, tervezhetünk vele. Tudjuk, hogy lemondás. Tudjuk, hogy mindenkinek van mire költenie, de megköszönjük, ha beleférünk a családi költségvetésbe. Ha mindenki csak havi 500 Ft-ot utalna, már legalább fixen egy-egy ivartalanítást ki tudnánk fizetni, mert most örülünk, ha a tacskókra eső fuvarköltségeket, illetve panziódíjat, munkabért tudjuk fizetni, az állatorvosnál gyűlik a tartozás, amit majd az adó 1%-ból tervezünk rendezni. Persze csak ha lesz elég pénz a kifizetéséhez. Szóval rendszeres utalókat keresünk. Az adományokat a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számláján várjuk, a megjegyzés rovatban fel kell tüntetni: TACSKÓ.
Az ajkai menhelyről származó Csacska kutyánk átesett az ivartalanításon, illetve egy apró csomót is eltávolítottak az emlőjéből. Egyben megtudtuk azt is, hogy Csacska hihetetlenül hisztis, már a ragtapasz látványától is heves sikongatásba kezdett. Dinaperonéknak köszönhetően Csacskának nem a kennelben kell lábadoznia, mivel hozzájuk költözhetett ideiglenesbe, hogy a gyógyulás mellett megkezdhesse a civilizált kutyalét rejtelmeibe bevezető tanulmányait. Köszönjük!
Durci Darcy is átesett az ivartalanításon, de ő sajnos tárnoki kennelsorunkon kell, hogy átvészelje a lábadozási időszakot, mert számára nem sikerült ideiglenes befogadót találnunk. Darcy immáron nem csak az orvosi beavatkozásokat és a kozmetikát tekintve, hanem lelkileg is készen áll arra, hogy elköltözzön tőlünk, s bár csak rutinos gazdi mellett tudjuk egyelőre elképzelni, de messze nem a legproblémásabb kutyánk, sőt: nem is igazán problémás. (Ezt természetesen a tárnoki macskák nem erősítenék meg!)
Egyesületünk oltatlan kutyát nem vagy csak nagyon költséges karanténszabályok betartásával tud átvenni. Hogy csökkentsük az ilyen irányú kötelezettségeinket, igyekszünk minden vidéki állatvédő szervezettel együttműködni atekintetben is, hogy egy-egy átvételre kerülő kutyát előzetesen beoltatunk kombinált oltással még az eredeti helyszínen.
Ezen a héten a hajdúszoboszlói gyepmesteri telep köré szerveződött önkéntes segítőknek jár a köszönet, akik megszervezték két, onnan átvételre kerülő tacskó oltását, illetve ideiglenes befogadónál történő átmeneti elhelyezését. Így Panni és Tündi biztonsággal tud majd hozzánk érkezni, hiszen a védettségük alakulóban lesz addigra. Köszönjük!
Címkék:
Csacska,
Durci Darcy,
Lőrinc bácsi,
Panni,
Tündi
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)







