A 21. hét is titkolta "hetekig" a történéseit

Nem is nagyon volt intenzív időszak, vagyis nem annyira a tacskókról szólt az egyesületi élet, merthogy évet kellett zárni, a fajtamentés 2009. évi szakmai beszámolóját összeállítani és emellett bonyolítani a napi, munka utáni tennivalókat. De azért nem maradtunk események nélkül.

A hét szuper híre, hogy Gyolcs gazdához költözött. A gazdik felkutatásában nagy szerepe van az egyesület egyik segítőjének, mokaficeknek, nélküle ez az egymásra találás nem jött volna létre. Köszönjük szépen! Amúgy érdekes, hogy függetlenül attól, hogy Gyolcs egy igazán kedves, nyitott, fiatal és kistestű, ráadásul kompatibilis, problémamentes és szuka kutya, gyakorlatilag nem volt rá egyetlen érdeklődő sem. Nem tudom, hogy mi alapján választanak maguknak az emberek kutyát, de Gyolcs az én szememben pld. álomebnek tűnt, akiért tényleg tolakodni kell, aztán a tapasztalat rácáfolt erre.

Viszont hogy ne maradjunk "egy mínuszos" állapotban, egy szálkás szőrű kannal bővítettük a fajtamentés létszámát: Trollt, a fiatal-felnőtt tacskót Dobogókőnél találta egy fiatal pár. Kisebb keveredések árán, de végül hozzánk került, hogy megkezdhessük testi rehabilitációját. Mivel kullancsokkal bőven ellátva gyűjtötték össze, egy vérképpel indította futrinkás karrierjét. Szerencsére babéziának nyoma sincs, úgyhogy oltódhatott, chipeződhetett kedvére.

Klotild pedig a kis fejét és henger testét elköltöztette Tárnokról és Thonet néni korábbi gazdáihoz, PiciBorzasékohoz tette át a székhelyét ideiglenesen. Már az első pár nap után többet tudtunk róla, mint amit a kennelben tartás mellett lehetőségünk volt megtapasztalni. Klotild szobatiszta, kedves, lakásban nem rombol, viszont nagyon aktív, ugrálós, akár kutyasportra is alkalmas, de kirándulásra mindenképpen, kutyahölgy, aki inkább 3-4 éves, mint 5-6. Barátságossága az embereken és a kutyákon kívül nem nagyon terjed tovább, mert sem a macskákat, sem a madarakat, sem egyéb kisállatot nem tűr maga mellett. Klotild számára most már ezen többletinformáció birtokában keressük az álomgazdit.

A 20. hét úgy elrepült, mintha soha nem is lett volna

Izgalmas-mozgalmas hét áll mögöttünk, ilyenkor jó érzés leülni a klaviatúra mellé és megfogalmazni, hogy kivel mi történt. Nincs mindig így, de a 20. hét igazán a kedvemben akart járni, mégha meg is dolgoztatta a tacskó fajtamentés mikronnyi csapatát, akkor is.

Kettő szálkás szőrű tacskónk költözött gazdához. Jakab Budapest III. kerületében okosodik a továbbiakban. Szerencsére remekül kijön örökbefogadói cicájával, így semmi nem gördített akadályt a véglegesedése útjába. Nagyon rövid idő alatt sok mindent volt alkalma megtapasztalni ennek az apróságnak: a sérülések, utazás, kórház, kennel, ideiglenes befogadó, majd végleges gazdi folyamat minden eleméről tudna mesélni. Boldog és hosszú gazdis életet, Jakab! Köszönöm - itt is - a Német Juhászkutya Fajtamentés Alapítványnak, hogy átmenetileg befogadták őt és segítséget kértek számára, valamint ideiglenes befogadóinak, hogy családi környezetben szedhette össze magát és készülhetett a gazdis életre.

A másik gazdis egy problémás kutya, akit előző családja harapás miatt adott le az Illatos úton. Gokart rettegett, amikor hozzánk került, de hála Szilvi gondoskodásának és szakértelmének, gyönyörűen kijött a szorongásaiból és egy teljesen új személyiségű kutyát tudtunk Sopronba költöztetni. A gazdik már be is köszöntek és eddig minden rendben: Gokart okos, aktív és imád játszani. Szerencsére szépen viselkedik a lakásban is, nem rombol és szobatiszta. Harapási szándéknak nyomát sem látták eddig, őszintén remélem, hogy ez így is marad. Gokart, becsüld meg magad, a második esély biztosan ezerszer jobb lesz, mint az első volt.

A gyömrői Szomorú Szív Alapítvány vezetője felhívott, hogy kihalásztak Aszódon egy vízmosásból egy kutyacsaládot. A mama tacskó keverék, a babák pedig két naposak, ha tudunk, segítsünk rajtuk, hogy családi környezetbe kerülve minden esélyük meglegyen arra, hogy túléljék a kalandot. Kép nélkül ugyan nehéznek tűnt, de hatalmas szerencsénkre gazdasági vezetőnk, Gelen egyik kolléganője jelentkezett és befogadta Vizes Theodorát és hat babáját, akik a keresztségben az Iglo, Kobak, Kefér, Kupak, Kriksz-Kraksz és Nyafi Királylány nevet kapták. A hat babából a három vajszínű kan, a három csíkosból a sötét csíkos szuka, a többi kettő kan. A mama, Theodora egy maximum 2 éves, tacskó ősökkel is rendelkező, közepes termetű keverék, aki végtelenül kedves, de mégis törékeny és visszafogott, arisztokratikus és okos, ragaszkodó, szobatiszta, emberközpontú, ideális családi kutya. A kicsik és a mama állatorvosi költségeihez (féreghajtó, chip, oltások) támogatókat keresünk és természetesen már most várjuk a lelkes gazdijelölteket is, akik szeretnének felelősen babázni és felnevelni egyet-egyet ebből a szuper szerencsés kis csapatból. A fuvarban nyújtott azonnali segítségért hála jár mokaficeknek és p1-Lottinak. Köszönöm!

Hümér elvileg gazdijelöltes, természetesen még bármi történhet, tapasztalatból tudom, hogy a potenciális gazdik hol eltűnnek, hol felbukkannak, de addig is ideiglenes befogadóhoz költöztettem, hogy szokja a városi életet és lehetőség szerint többet tudjunk meg róla, mint amit a kenneltartás mellett lehetséges. Ideiglenes befogadója kutyája elsőre nem lelkesedett, de aztán mostanra már olyannyira összebarátkoztak, hogy ha eltűnne az a jelölt, akkor bizony Hümér onnan már nem mozdulna sehová.

Az egyik ideiglenes befogadónk, IldiH, aki Gobbi nénit pesztrálgatja lassan egy éve, a Mixxx-túra szervezőjeként a hétvégén magával vitte kirándulni az egyik tárnoki kennelsor lakónkat, Gyolcsot is. A néhány nap alatt kiderült, hogy Gyolcs szobatiszta, tökéletesen tudja, hogy mire szolgál az ágy, minden kutyával remekül kijön és emberekkel is feltétel nélkül és maximálisan barátságos. Mindezen információ birtokában biztosan könnyebb lesz számára gazdát találni, de ami a legfontosabb: Gyolcsnak volt egy ingergazdag, sok-sok szeretgetéssel teli hétvégéje. Mint ahogy Gobbinak is.

Örökbefogadó napon is jártunk

Egyesületünk, így a tacskó fajtamentés is részt vett a Német Juhászkutya Fajtamentő Alapítvány által szervezett örökbefogadó napon 2010. április 25-én a Happy Dog kutyaiskolában.
Ugyan különösebben nagy érdeklődés nem volt a kutyáink iránt, mármint örökbefogadni szándékozók nem tolultak a sátrunkhoz tömött sorokban, de a három, fajtamentés keretein belül kivitt kutya remekül töltötte a napját.

Gyolcs például megtanult pórázon járni. Eddig leginkább fókává vált, ha rákerült a hám és a póráz, az örökbefogadó nap lehetőséget biztosított számára, hogy megértse: az a csúnya madzag nem rögzíteni van, hanem éppen a mozgás lehetőségét hivatott megteremteni. Emellett élvezte a simogató kezeket, lepattanó jutalomfalatkákat és az egész napos bújási lehetőséget.

Gobbi néni leginkább ideiglenes befogadója ölében ült vagy őt leste vagy rá volt valami módon matricásodva. Sok idő telt már el azóta, hogy Gobbi hozzánk került és hogy IldiH átvette magához ideiglenes kutyaként. Senki nem érdeklődőtt még rá. Pedig az egyetlen hibája, hogy nem mai darab. De mindannyian azok vagyunk? Hihetetlen, hogy az idősebb kutyákra mennyire nincs itthon érdeklődés. De Gobbi számára is el fog jönni egyszer az igazi.

Eszkuláp is kilátogatott rajongói közé. Hihetetlen ez a kutya, de komolyan. A begyűjtésekor Láncfűrész névvel is illetett eb mostanra békésen tűrte az érdeklődők rohamát és kézről kézre járt. Nem is tudom, hogy hány helyen fordult meg, de azért mindig leste, hogy hová tűntem. Ez jó érzés. Jó nehézzé teszi majd egyszer a távoli jövőben az elválást. (Estére persze már ment Eszki hasa - az egész napos jutalomfalatkák és minden egyéb megtették hatásukat.)

A tacskó fajtamentés abban a szerencsés helyzetben volt, hogy nem csak a mostani védenceivel tölthette a napot, hanem néhány korábban örökbeadott jószág is felkeresett bennünket.

Villon a várpalotai gyepmesteri telepről került réges régen a gondozásunkba súlyos szemsérüléssel. Sajnos az egyik szemét el is kellett távolítani Mr. ÓriásTacskó Úrnak, de ez őt tényleg semmiben nem hátráltatja. Ha már felénk járt, gondolta: barátaival megiszik egy pofa vizet.

Racsni gazdáival érkezett, hogy segítsen a nap indulásakor társainak megfékezésében és hozzájárulását adta Era szuperfinom süteményeinek átvételéhez. Jaj, ha rágondolok arra a sok-sok finomságra, össze is fut a számban a nyál. Racsnit a paksi menhelyről vettük át anno, komoly combsérüléssel és az egyik legnagyobb mázlista, akit ismerek: betette a fenekét a tutiba. Sajnos a rendőrségi bemutató lövéses része számára lezárta a napot, bepánikolt és onnantól már nem igazán volt maradása.

Kacska Manfréd, alias Frédi is a gazdikkal és kutyatársával keresett fel minket. Őt volt talán a legfurcsább látni, mert a személyisége neki alakult a legtöbbet, leglátványosabban. Korábban elképzelhetetlen volt, hogy ennyi kutya között csendben ellegyen, emberek tömege vegye körül. Van még azért mit tanulnia, különösen a kiszámíthatatlan kapkodás tárgykörben, de határozottan és sokat fejlődött. Köszönöm a gazdiknak!

Csörnöc-Dorka meg nem csak hogy megkeresett minket társával, Totóval, hanem a bemutató főszereplőjeként öregbítette a futrinkás mentvények hírnevét. Rendkívül büszkék vagyunk rá, én különösen, de leginkább örök hálánk a gazdijának, aki kifejtette a kóc alatt rejlő igazi értéket és tudássá csiszolgatta.

A 14. hét - eltelt hirtelen

Eszkuláp hétről hétre változik. Fejlődést nem merek írni, mert a túlzott optimizmus is árthat, de az tény, hogy nem rögzült statikusan egy állapotba. Az elmúlt hét során eljutottunk oda, hogy nem lehet tőle elszakadni a lakásban, mert folyton az ember sarkában van. Ez viszont azt jelenti, hogy a mellső lábain húzza magát, tehát a pocakját, hátsó lábait maga után húzza. Mivel ott nem érez semmit, így azt sem veszi észre, ha beakad valahová vagy ha ledörzsölődik a bőr. Nap közben sajnos nem marad rajta a ruha, mert hihetetlenül találékony kis állat ez az Eszkuláp, de délután már felügyelet mellett és nyakig bekrémezve figyelget a ruhájában. Így, ha nem is gyógyulnak meg a lenyúzott részek, de legalább nem mélyülnek, fertőződnek el. Nem tudok mást tenni, ha bárkinek van valami szuper ötlete, ne habozzon megosztani velem.

Eszkuláp továbbra is jár mágnesterápiára, szeret autózni, élvezi a napsütést és mindent úgy tesz, mint egy normális, négy lábon járó, élő kutya, mi pedig nem szeretnénk őt semmitől megfosztani, egy percig sem éreztetjük vele, hogy ő bármivel is kevesebb lenne. Pszichésen olyan remekül összeszedte magát, hogy mostanra figyelnem kell az etetésnél, mert képes lenne összeverekedni az enyémekkel, illetve a sétáknál bele-beleköt a kan kutyákba, míg a szukáknak hevesen udvarol.

Továbbra is várjuk a pelenka felajánlásokat, mert Eszkuláp hólyagját még mindig mi ürítjük és elég nagy mennyiséget fogyasztunk belőle. Nem csak a kutyapelenka felel meg a célnak, hanem a humán orvoslásban használt pelenkákat is tudjuk használni, ha valakinek ilyen lenne otthon elfekvőben. Emellett ha valakinek van használt, 86-os vagy annál egy számmal nagyobb rövid ujjú vagy ujjatlan babanapozója, rugdalódzója, amire már nincs szüksége, mi szívesen fogadnánk, hiszen ebből is elég sokat használunk Eszkivel.

Természetesen nem csak Eszkuláppal történtek dolgok az elmúlt héten, a tacskó fajtamentés többi védence körül is történt egy s más, gyakorlatilag az általános rutint követve: Gyufa és Gyolcs átestek az ivartalanításon. Ugyan Rubik is benn töltött egy éjszakán hasonló célból, de nem került rá sor sajnos másnap, így ő érintetlenül tért vissza tárnoki kenneljébe, de ő sem marad ivaros, nyugalom.

Nyüzsgő 13. hét

Az elmúlt héten két új kutyánk érkezett - mindketten Gyömrőről a Szomorú Szív Alapítványtól jöttek.

Gyufa egy kis termetű, rendkívül elhanyagolt szálkás szőrű tacskó kan. Soványka is nagyon, de hamar össze fogja szedni magát. A szeme gyulladt, orvosi kezelés alatt áll. Gyufa egy igazi csiszolatlan gyémánt, aki egy igazi gazdi mellett mindent megtanulhat, amit egy szálkás szőrű tacskónak tudnia szükséges. Pórázon sétál, minden kutyával jól kijön és emberekkel is rendkívül barátságos. Oltásait, chipet kapott, ivartalanítása után örökbefogadható vagy ideiglenes befogadót is keresünk számára.

Gyolcs nem annyira tacskó, de egyértelműen tacskó ősökkel is rendelkező rövid szőrű tacskó keverék szuka. Hozzáteszem, hogy 100 emberből 99 őt nyugodt szívvel letacskózná. Van még mit javítani a tacskóról, mint fajtáról kialakult képen. Gyolcs persze keveréksége teljes tudatán kívül is egy nagyon kedves, nyitni akaró kutyalány, aki a maga maximum két esztendő tapasztalatával próbál meg igazodni a náluk szokásos rendhez. Egyelőre a póráz még nehézséget okoz, de lassan tanulgatja ezt is. Mindenkivel kedves, ragaszkodó, bújós, de sok tennivaló van még vele, hogy igazi úrikutya válhasson belőle. Oltásokat, chipet kapott, a héten átesik az ivartalanításon is, utána örökbefogadható vagy ideiglenes befogadót is keres, aki megkezdené az eddig kimaradt tudnivalók pótlását.

Jázmin, a fiatalka rövid szőrű tacskó szuka átesett az ivartalanításon és az estét már új családja körében töltötte - Szigetszentmiklósra költözött. Másnap beszéltem a gazdival, aki nagyon hálás volt azért, hogy az övé lehetett ez a kis tündér. (Jázmin kapkodósan, félénken került a gondozásunkba, de ideiglenes befogadója annyira tökéletesen szocializálta a kiskutyát, hogy tényleg problémamentes volt az átadás.)

Falatka egy korábbi mentvényünk volt, akit még tavaly örökbe is adtunk, de mostanra minden próbálkozás ellenére feladni kényszerült az őt örökbefogadó hölgy, mivel Falatka túlnőtt rajta és aktivitásával, a másik - szintén mentett - kutya állandó terrorizálásával már fenntarthatatlanná tette a hármas együttélést. Falatkát így visszavettük, de nem tartózkodott túl sokáig nálunk, mivel a gazdától rögtön az új helyére, egy fiatal párhoz fuvaroztuk őt át, ahol megkezdte egyedüli kutyaként az új életét sok-sok tanulással és kirándulással.

Falatka helyére pedig egy régóta gazdára váró szépségünk, Kiss Manyi költözhetett, aki rendkívül hálás volt a lehetőségért és vele biztosan nem lesz semmi gond, hiszen álomkutya. Ettől függetlenül senkinek nem akadt meg rajta a szeme. Most már késő: elkelt!