Nyaralás ajánló - Sokoró Fogadó (Kerekes Orsolya)

Miután ez az ajánló egy kutyás honlapra, blogra kerül fel, főleg kutyás gazdaként igyekszem jellemezni a helyet.

Sokorópátka, Győr-Moson-Sopron megyében, Győrtől kb. 25 kilométerre található. Mi Budapestiek vagyunk, ezért a kb. két és fél órás út komoly kihívás volt a februárban hozzánk költözött Porci kutyának. Bár a sokat autózó Bizsunkat is megviseli az ilyen hosszú út. Rutinos kutyásként komoly felszereléssel (plédek, hányós zacskó, nedves törlő és zsebkendő a „porcanyál” törléséhez) vágunk neki egy ilyen hosszú autóútnak. De nyugodtan mondhatom, hogy az egy hét, amit itt töltöttünk mindenért kárpótolta a kutyákat (is!).

Sokoró Fogadó, lovastanya, ahol egy 19 szobás panzió üzemel, konyhával, medencével, egyéb sportolási lehetőségekkel, de a fő profiljuk a lovagoltatás. A hely legnagyobb előnye, hogy hatalmas területen helyezkedik el, amely kimondottan alkalmas a mi, városból kiszakadt kutyáink számára. Nem okozott gondot, hogy két kutyával megyünk, nemhogy felárat, de egy fillért sem kértek a kutyák után. A tapasztalatom az, hogy a legtöbb helyen 500 forintot kérnek éjszakánkét a kutyákra, mindegy, hogy magánház vagy panzió. Az sem gond, hogy mekkora testű a kutyus, mert velünk egyidőben nyaralt egy család egy golden retriverrel. A kutyák szabadon „garázdálkodhatnak” nincsen korlátozva a szabadságuk a területen. A lovak is hozzá vannak szokva mert a házigazdáknak is van két tacsijuk, akik ki-be járkálnak a karámokban.

Nekünk két teljesen más vérmérsékletű kutyánk van. A bishon szereti a hosszú sétákat bármilyen kirándulásra alkalmas, de ő itt is ha sétáltunk – mert itt is ragaszkodtak a megszokott „szertartáshoz” -, akkor mellettünk, velünk sétált. Porca a vadász …. Na ő aztán kihasználta a hely adottságait. A sétát minden alkalommal a tanya egy részének körberohanásával kezdte. Majd következtek a madarak – itt főleg fecskék – ezek kergetése rendesen lefoglalta a mi vadászunkat. Ha kényelmesebbre fogta a sétát, akkor kiásta az útjába kerülő összes vakondtúrást. Azt hiszem egy hétig mozgásban volt tartva az összes ott élő vakond.

Természetesen, aki az aktív nyaralást szereti, azoknak rengeteg kirándulási lehetőség van. Mi már elég jól ismerjük a környéket, ezért egy kirándulást iktattunk be a nyaralás ideje alatt. A Cuha patakhoz kirándultunk. Ez egy különlegesen szép hely. Nagy melegben kimondottan kellemes a kutyáknak is. A fényképeken látszik, nem okozott gondot nekik, ha az út a patakon keresztül vezetett. Bár egyik sem vízimádó, de nyugodtan mondhatom jól érezték magukat. Porca hozta a megszokott vadászkutya stílusát.

Azt tapasztaltam, hogy a panzióban – a profiljából is adódhat - főleg olyan emberek szállnak, szálltak meg, akik természet és állatszeretők. Így nem tapasztaltuk, hogy bárkit is zavarnának a kutyák, bár természetesen, rutinos gazdaként az ember is odafigyel arra, hogy ne okozzanak senkinek kellemetlenséget. A panziót vezető és ott dolgozó emberek igazi családias légkört teremtettek minden ott nyaraló számára. Köszönjük a fáradozást Nekik!

Remélem ezzel a kis irománnyal többeknek kedvet csináltam egy kellemes nyaraláshoz vagy akár egy hétvégéhez.

A panzió honlapja elérhető: http://www.sokorofogado.hu/

Kerekeken gördülő 22. hét

Eszkuláp megkapta a kocsiját!

Bár időrendileg nem ez történt a héten legelőször, de én mégis ezzel kezdem. Hosszú várakozás, gyűjtögetés és reménykedés után végre eljött az a pillanat, amikor megkaptam az értesítést, hogy lehet menni Eszki mozgássérült kocsijáért. Így a kellemest a hasznossal összekötve szerveztünk egy kutyafuvart németországi partnerünkhöz, hogy az átadás-átvételre is sor kerülhessen.

Eszkuláp nagyon élvezte, hogy az egész napot velünk töltheti, a kisbusz középső első ülésén alakítottuk ki az ő kis rezidenciáját. Az utazás hosszú óráit vagy alvással vagy nézelődéssel töltötte, odafigyelve arra, hogy valakihez sikerüljön hozzáérnie, hiszen ez neki létszükséglet. A Dog Házba érkezve azt is bemutatta, hogy ő aztán nem barátkozik kan kutyákkal, sőt! Kár, hogy a megsemmisítő csapást egy német dogokból álló falkára gondolta mérni, úgyhogy jobbnak láttam, ha megfékezem őt. A kiskocsitól megijedt és amúgy is kicsit bizonytalan volt: azt hitte, hogy elhagyom, így le sem lehetett magamról vakarni. Szóval az első randevú a mozgássérült kocsival nem volt éppen sikeres és boldog, de éreztem, hogy ennél lesz a helyzet sokkal, de sokkal jobb is.

Másnap már tett egy tesztkört a betonos úton, amikor rájött, hogy arra megy, amerre csak akar és úgy, ahogy ő szeretne, teljesen felvillanyozódott. Amúgy is hajlamos a hiperaktivitásra, nem egy otthon ülő, kötögető-rejtvényt fejtő fajta, de a kocsi adta szabadság szele elég erőteljesen megérintette. Azóta itthon még tovább fejlesztette a technikát, úgyhogy most már tényleg lassúnak számítok, számítunk az ifiúrhoz képest, mert mostanra már profi módon rodeózik, igaz, hogy az elakadásokat még elég pasisan igyekszik megoldani: erőből, de tanítgatom neki a tolatást és az egyéb problémamegoldó lehetőségeket.

Szóval nálunk, ideiglenes befogadóknál nagy a boldogás, mivel Eszkuláp kivirult és újra szabad. Ez pedig nem jöhetett volna létre a sok-sok segítő nélkül, akik hozzájárultak vagy anyagilag a beszerzéshez vagy pedig támogattak, tanácsokat adtak, drukkoltak. KÖSZÖNJÜK!

Ez persze azt nem befolyásolja, hogy Eszkuláp továbbra is keresi az álomgazdit, aki kertes házban lakik, nincs kan kutyája, viszont van egy vagy kettő (de nem több) kicsi, maximum közepes ivartalanított szuka kutyája, nem zavarja, hogy Eszkuláp nem képes kontrollálni a vizelet- és székletürítését (a hólyagját mechanikusan üríteni kell, a széklete meg csak "potyog"), de bepelenkázva lehetővé teszi számára, hogy az ágyon ugráljon és odabújjon a gazdihoz, aki nem esik kétségbe attól, hogy minden este fürdetés van és hogy a lakásban csúszkálás miatt a ledörzsölt bőrfelületet krémezni kell. Ja, és nincs macskája sem vagy ha van, akkor az nagyon fitt, mert Eszki bőszen kergeti.

Lett egy új kutyánk is a héten: a hat éves rövid szőrű tacskó kan, Köles (eredeti nevén Füles, de egyrészről már volt ilyen egyesületi védencünk, másrészről ez inkább illik egy álló fülű jószágra, mint egy tacskóra, úgyhogy a módosítás indokoltságát talán nem is kell magyaráznom). Köles eredeti gazdája nyugdíjas otthonba vonult, ekkor került át némi erkélyen tartózkodás után Köles a második helyre, ahonnan viszont szinten el kellett jönnie. Köles kicsit félénk, mintha bántották volna, de szépen és gyorsan oldódik és nem bánt senkit. Más kutyákkal alapvetően jól kijön, de számomra ő az a tipikus "anya babája" típusú kutya. Legalább 4 kg túlsúlyt még le kellene küzdenie, ebben a méretben saját maga számára is veszélyes, mivel rendkívül rövid lábai vannak, a mellkasa majdnem a földet veri a zsírpárna miatt. Oltás, chipezés és ivartalanítás után szerető gazdát keres vagy ideiglenes befogadó jelentkezését is várjuk.

Hümér, a hisztis gazdához cuccolt ideiglenes befogadójától, akinek szeretném ezúton is megköszönni, hogy vigyázott a kis csibészre és hogy bevezette a lakásban élés rejtelmeibe. Az ilyen jellegű támogatás felbecsülhetetlen, a kutyáink örökbefogadási esélyeit jelentős mértékben javítja. Hümér új kutyatársával minden rendben és szerencsére hisztisünk számára sem okozott nagy törést a helyszínváltás. A gazdisodáshoz elengedhetetlen volt mokaficek fuvarban és örökbeadásban nyújtott segítsége - hála érte!

Theodora is remekül van, a hat baba már egyre nagyobb és önállóbb. Mostanra a szemük is kinyílt, úgyhogy elkezdődött a világ felfedezése. Lassan már a gazdijelöltek is fel-felbukkannak, de még kb. 4 hét, mire költözködésre kerülhet sor. A kis családról igyekszem egy külön postban beszámolni, mert Rita, az ideiglenes befogadójuk már mindegyik eb-gyerekről készített személyiségrajzot is, amit szeretnék megosztani az érdeklődőkkel.

A Futrinka Egyesület, benne természetesen a tacskó fajtamentés is meghívást kapott az Ebugatta által szervezett kutyás napra, ahol több védencünk is tiszteletét tette. A gazdira váró közül jelen volt Gobbi és Klotild, illetve kilátogatott egy korábbi védencünk, Porca hercegkisasszony is. Ugyan örökbefogadóra nem talált senki, de egy kellemes, élményekkel teli napot tölthettek el a "csajok" a nagyvárosban sok-sok kutyaszerető ember által körülvéve.

Sajnos nem tudom a heti beszámolót csupa jó hírrel zárni. Luxor kutyánk ugyanis meghalt. Nem olyan régen adta vissza az örökbefogadója, egészségügyi problémákra hivatkozva. Ideiglenes befogadóhoz került és várta az igazit. Aki már sajnos soha nem jöhet el érte, mert egy nagy kutya keresztezte az útját. Luxor nem élte túl a támadást. Teljesen értetlenül, megdöbbenten állok az eset előtt. Ilyen nem történhet, nem történik. És mégis. Sajnálom Luxor, hogy csak ennyi és csak így adatott.

Porca sem felejtett el minket

Már régen írtam és küldtem képet a cuki Porcáról, bár gondolom nem nagyon van időd állandóan az e-maileket olvasni.

Porca nagyon jól van, szépen kikerekedett, de a fodrász nénije szerint még hízhat egy kicsikét. Ő ezt be is tartaná, mert bármennyit képes lenne enni. Nagyon falánk kutyus.
Rendbe rakták a frizuráját szépen, áramvonalas testet csinált neki a kozmetikus. A szakállához, a tappancsaihoz és a szemöldökéhez azonban szigorúan ragaszkodtunk.
Most nagyon hullajtja a szőrét, ezért mindennap puhakefés fésülködés van beiktatva a "programjába". Nem lesz a kedvenc tevékenysége, de nagyon fegyelmezetten tűri.
Nagyon gyorsan szocializálódott, ha kifejezhetem így magamat. Nyugodt, kiegyensúlyozott, tökéletes házörző.
A hízelgés nagymestere, úgy kígyózik sokszor azzal a hosszú testével. Azt sem tudja, milyen pózt vegyen fel, hogy levegye valamelyikünket a lábáról. A szemeiről nem is beszélve!!!
Egy kis játékra mindig kapható, nagyon szeretik egy mást Bizsuval.
Most már egymás mellett is elalszanak, nem vonul arrébb Bizsu, ha melléfekszik Porcus. Természetesen az első éjszaka óta csak a vetett ágyban hajlandó aludni, ebben is tökéletesen szocializálódott!
Nagyokat sétálunk, a legtöbbször póráz nélkül, de a közlekedésben még van mit tanulni.
A kutyákkal és emberekkel viszont nem barátkozik, sőt inkább fél. Ezt mondjuk nem bánom, ebben nem baj ha egy kicsit visszafogottabb.
Nagyon sok örömünk telik Porcában, mert igazán szeretetre méltó és mindent megtesz, hogy boldoggá tegyen minket.
Sokszor elnézem, hogy vajon mit gondolhat az életéről, a mostani helyzetéről vagy rólunk. Vajon most már elhiszi, hogy ez így is marad örökké?


Szeretjük....

Hát röviden ennyi Róla, rólunk

A 7. hét is eltelt

Ha az ember mellett beteg babakutya van, ólomlábakon lépdel az idő. A hetedik hét ebből fakadóan lassan telt el, kevés alvással és sok idegeskedéssel, de a jó hír: Som baba is felépülni látszik, visszatér a rend (vagyis a rendetlenség inkább) a befogadói portámra. Most ugyan éppen egy kis tüsszögéses téma van napirenden, de ezt egyelőre kordában tartjuk C-vitaminnal, mézzel és kamillateával. Ha már mindenki ilyen szépen felépült, végre Berkenye (a négy fal között és ismerőseinek csak BerkiBubu, az Ördög) is megkaphatta élete első oltását. Meg is ünnepeltük: volt mindenféle finomság vacsorára. Szóval néhány hét alatt kivégeztük a férgeket, átvészeltük a mérgeket és eljutottunk az első parvó elleni oltásig. Most jöhet a második pálya... :) Három felnőtt tacskó védenc is megkezdte új életét. Előtte természetesen mind a hárman átestek az ivartalanításon, mivel ivarosan nem adunk örökbe kutyát. (Mivel a mostani három szálkás kritikán aluli kondícióban és szőrzettel került hozzánk, extraként kaptak egy kozmetikát és fürdést is, hogy az új gazdáknál már illatosan vetődhessenek be az ágyba.)
Az első szerencsés "fészekelhagyó" Móric volt. Őt Érdre költöztettük. Öt perc után már az ágyból pislogott ránk és nem tűnt úgy, hogy nagyon hiányozni fogunk neki. A visszajelzések alapján szépen kezd felengedni, de sajnos azért a korábbi éhezés időszaka nem múlt el nyomtalanul. Kis adagokban kell őt etetni, mert különben kihányja.
Móric után Sublót vált meg féltő gondoskodásunktól és Leányfalura tette át a székhelyét. Nagyon várták a kis kópét, aki hamar be is lopta magát az új gazdái szívébe.
A hét utolsó gazdisodója Móric valamikori társa, Porca volt, aki Budapest III. kerületében mosolyog bele a nagyvilágba innentől. Ő is szépen igazodik a család rutinjához és élvezi a kényelmet, amelyben eddigi élete során nem igazán volt része.Az idősebb védenceinkre viszont sajnos továbbra sincs érdeklődés, pedig mindannyian igazi kis csodák. Hiszem, hogy egyszer valaki meglátja bennük is a társat és gazdához mehetnek mindahányan.

Az 5. hét hírei - a beérkezők

Az ötödik hét beszámolóját két részre bontom, mert egyben túl hosszú lenne, rengeteg dolog történt. A jelenleg rendelkezésemre álló rövid időben kezdem azokkal, akik hozzánk kerültek és akiknek új gazdát vagy ideiglenes befogadót keresünk, valamint hálásan fogadnánk bármilyen hozzájárulást állatorvosi költségeikhez is.
A hét első érkezője Kiss Manyi volt (eredeti nevén Fanni), akit a gazdája az Illatos úti ebrendészeti telepre adott le. A nyolc éves rövid szőrű tacskó hölgy nem értette, hogy mi történik vele és még most is nehezen hiszi, hogy élete új kerékvágásba került, de mindenképpen újra pozitív irányba halad. Manyi visszafogott, nem tolakodó, lassabban barátkozó, de érdeklődő és ragaszkodó kutyalány, aki a rövid szőrével lakásban szeretne élni. Ugyan életkorilag talán nem túl fiatal, de megjelenése, viselkedése alapján sokkal fiatalabbnak tűnik, még hosszú éveket tölthetne egy szerető otthonban. Ideiglenes befogadó jelentkezését is várjuk. Oltott, chipezett, ivartalanított és a Harder-mirigy előreesést is megoperáltattuk a szemén.
Manyi után két apróság, Som és Berkenye jöttek, akik egyelőre nálam nyertek átmeneti elhelyezést. Egy szálkás szőrű tacskó almot hirdettek az egyik internetes felületen - köztük egy ingyen elvihető szukával. Nem szerettük volna, ha ő potenciális szaporító kezére jut, ezért az egyik ideiglenes befogadónk segítségével elhoztuk a kiskutyát és mellé kaptunk egy kanocskát is. Sajnos az alom másik két szuka tagja már elígérődött vidékre, kerti kutyának, ismerősök ismerőseihez...
Som mostanra már gazdikereső formában van, 2,5 hónapos, egészséges, játékos, jó kiállású szálkás szőrű tacskó legény. Kicsit hisztire hajlamos és nem nagyon szeret egyedül maradni, a távozás utáni 5-10 percben elkeseredetten sír az ajtóban. De amúgy egy nagyon életrevaló, babázható legényke, tele szeretettel és ragaszkodással. Korából fakadóan más kutyákkal jól kijön, illetve mivel cicánk is van, így hamar megtanulta, hogy a macskát jobb nem háborgatni. Egy oltással, chippel rendelkezik, féreghajtva volt, ivartalanítási kötelezettséggel keresi álomgazdiját. Kérem, hogy csak olyanok jelentkezzenek, akik tudják, hogy mivel jár egy kölyök kutya felnevelése (mind az állatorvosi tennivalók, mind pedig a lakás állapotát illetően) és lakásban tartaná. Az ivartalanítási kötelezettség sem képezi egyezkedés tárgyát, ez a feltétel az örökbefogadási szerződésben rögzített, be nem tartása esetén az örökbeadási szándék is semmissé válik és Somot visszavesszük majd a gondozásunkba.
Berkenye egyelőre nincs olyan állapotban, hogy gazdijelölteket fogadjon, bár van rá egy komoly érdeklődő, de egyelőre inkább az életéért küzdünk. Ő volt a két testvér közül a kisebb, a gyengébb, és a férgesebb is. A férgek már második etapban ürülnek, ő pedig egyre soványabb, a férgek által termelt mérgek legyengítik őt. Jelenleg minden nap az állatorvosnál ülünk, tegnap infúziós is kapnia kellett. Ha épp jól van, Berkenye egy kedves, karakán, ugatva játékba hívós pöttöm. Csak most éppen nincs jól szegény. Kérünk mindenkit, hogy drukkoljon ennek a picurkának!
A hétvégén a gyömrői Szomorú Szív Alapítványtől kettő kutya került a gondozásunkba. Rupert, a 10 év körüli rövid szőrű tacskó kan gyakorlatilag teljesen vak, emiatt a vele való kapcsolatfelvételt mindenképpen a megfontolt, előzetesen szóban bejelentett mozdulatok kell, hogy képezzék, különben odakap. De nem ez az alapjellemzője, mivel egy nagyon kedves, pusziosztó, az emberhez kötődő, tisztességben megöregedett ebzetről van szó.
Szintén Gyömrőről érkezett Sublót, a két év körüli, rendkívül elhanyagolt állapotban lévő szálkás szőrű tacskó kan. Egyelőre még igyekszünk felhízlalni őt, mert nagyon sovány. Kiegyensúlyozott, játékos, emberközpontú, de még sok nevelésre, tanításra szoruló kutya.
Tolna megyéből pedig végre hozzánk kerülhetett Porca és Móric, akikről kiderült, hogy törpetacskók és emellett minden bordájuk kilátszott. Náluk is a testi-lelki rehabilitáción van az első hangsúly, utána mehetnek csak ivartalanításra és új otthonaikba.

Már a 4. héten is túl vagyunk...

Nem volt túlságosan tacskó-aktív a hét, telefonok, előkészítések zajlottak javarészt. Ezekből a külső szemlélődő nagyon keveset érzékel, de ahhoz, hogy az Egyesület kutyái vagy Magyarországon vagy külföldön gazdához kerülhessenek, rengeteg telefonos és e-mailes egyeztetés, fordítás, leírás készítés, kapcsolatépítési feladat csatlakoznak, ezek pedig minden esetben időigényesek és mi kevesen vagyunk. Persze ezt nem panaszkodásként írom, csak a kutyamentés mögött jónéhány olyan dolog is van, amibe kívülről nem nagyon lát bele az ember és akár azt is hihetné, hogy kényelmesen ülünk a babérjainkon. Nos, ezen a héten előkészítés zajlott, de végül sajnos az utazás elmaradt a hirtelen lehulló közel 30 cm-es hó miatt. Az utazók listája a tacskók szempontjából egy ideje már tudható: Pendely és Mieza fogják elhagyni Magyarországot. Egy új időpontban.

A váci gyepmesteri telepről került a gondozásunkba Dos, a tacskó keverék, akit végül sajnos nem tudtunk szerető gazdához juttatni, mert minden erőfeszítésünk ellenére Dos bácsi feladta. Nagyon-nagyon sajnáljuk, de ennél többet nem tehettünk érte. Pedig szerettünk volna. Sajnálom, Dos bácsi!

Hogy jó hír is legyen a hétre, Ofélia, a tündéri szálkás tacskó lány végre nem hiába találkozott egy gazdijelölttel, mert ez volt az igazi és így Ofélia végre révbe érhetett. Innentől a család szemefényeként éli további életét és feledi eddigi hányattatásait. Févának köszönet a pesztrálásért, igazán remek kis tacskólányt nevelt belőle!

Sajnos a hó nem csak a németországi fuvart, hanem egy belföldi tacskó-gyűjtő túrát is felülírt, így Porca és Móric, a gazdájuk halála miatt új helyet kereső szálkás szőrű tacskó pár csak egy hét múlva kerülhet gondozásunkba. Természetesen az ő számukra is keressük majd az ideiglenes befogadókat vagy végleges gazdákat, hogy mielőbb meleg és szerető otthonban kezdhessenek új életet.