Mintha mindenhol tacskó lenne... (a 6. hét)

Nagyon nehéz volt rászánnom magam ennek a beszámolónak a megírására, mert ez volt az a hét, amikor megérkezett Morris, akit elveszítettünk. S ha egy kutyánk elmegy, az hirtelen megállítja az időt, az örök érvényű, az az arcunkba vágja, hogy akármit csinálhatunk, nem lettünk istenek, s néha igenis megtörténik. De ettől még nagyon fáj. Morris is fáj. Szeretnék viszont mindannyiunk nevében köszönetet mondani Orsiéknak, akik vállalták a pöttömöt, és mindent megtettek érte, illetve Dr. Czuppon Balázsnak, aki megkísérelte a lehetetlent. Morrisnak tüdőgyulladása volt, abból nem tudott kigyógyulni és sajnos az is megállapíthatóvá vált, hogy a tüdőgyulladás következményei okozták a halálát. Mielőtt bárki bármi rosszra gondol: babakutyáknál a félrenyeléstől is könnyen kialakul tüdőgyulladás, ők még nagyon törékenyek... Hozzánk pedig már eleve betegen érkezett. Ha valaki elolvasná ezt a rövid, de szomorú történetet, megteheti ITT.

Mostanra viszont eljutottam odáig, hogy elfogadom: az élet nem áll meg. Történnek dolgok és tovább kell lépni, mert sokan vannak, akik a mi segítségünkre várnak és nem csak úgy esetlegesen, tessék-lássék módon. Elhúztam tehát az időt, de most igyekszem pótolni. Leginkább mert ez a hét még így is csodaszámba kellett volna, hogy menjen, hiszen szerető otthonra talált kettő kevésbé esélyes védencünk is.

Mimikri, a fejsérüléssel az Illatos útról mentett kutyahölgy Budapesten maradt, s híreim szerint remekül beilleszkedett új családjába. Bár az idegen kutyáktól továbbra is tart, de új otthona kényelmét nagyon hamar megszokta. Rettentően várjuk róla az új fotókat, hiszen ígéretünk van a gazditól, hogy egyszer csak készít, hiszen sokan szeretnék látni, hogy mire vitte ez a kutyalány.

A másik semmirekellő, akarom mondani senkinek se kellő a mi kis bicebóca hosszú szőrű törpe lányunk volt, aki kirepült a fészekből: Haszonka új életet kezdett, immáron nélkülünk és véglegesen, visszafordíthatatlanul. Sokat kellett várnia erre a pillanatra, de megérte. Már csak azért is, mert a költözködés előtti időszakot "névrokonával" tölthette szeretetben és huncut összekacsintós csibészségben. Köszönjük, Zsu, neked is!

Na persze, pont ahányan mentek, annyian jöttek is. Ez már csak egy ilyen "műfaj", mindig van bőven bajban lévő jószág, éppen ezért van a várólista nevű "hely". Mindig vannak azon is többen, akik számára a háttérben igyekszünk megtalálni a megfelelő átmeneti elhelyezést, hogy utána a végleges gazdát is felkutathassuk.

Nunu egy fekete-cser törpe tacskó szuka, aki gazdától érkezett. Nagyon félénk, lelkizős kutya, aki nagyon nehezen viselte a változást, de aztán ideiglenes befogadóinak köszönhetően szépen kinyílt. Na, persze volt már a régebbi befogadóink közül, aki éppen egy fekete-cser törpe lányra várt...

Ajvárt a legnagyobb hidegekben találták Csepelen, de az eredeti gazdája nem jelentkezett. Egy hónap is eltelt, s megtalálói segítséget kértek az elhelyezésében. Ajvár ideiglenes befogadóhoz költözött, ahonnan sajnos el kellett őt hoznunk, de az már egy másik történet. És egy másik élet kezdete.

Hogy a hét se maradjon műtét nélkül, ezen a héten Keltike számára szerveztük meg az ivartalanítást. Ideiglenes befogadója, Nóra még a varratszedésig élvezhette a társaságát, mert utána... De az már egy másik történet. Lesz.

Hihetetlen, de még mindig van kutya, aki ránk vár... (az 5. hét)

Az ember a harmincas éveiben nem tervezi a halálát, persze később sem, de ekkor még biztosan nem. Családot épít, fiatal és aktív kutyát nevel, éli boldogan a napjait. Aztán jön egy betegség, amelyből valamilyen okból már nem gyógyul fel az ember, s távozni kényszerül. Fiatalon. Frigyes gazdájával ez történt. Nem volt kérdés, hogy segítünk-e. Frigyes így a gondozásunkba került, ideiglenes befogadónál sikerült őt elhelyeznünk.

Hosszú szőrű törpe morzsánk, a renitens és rendetlen, papírokat felaprító Tupac gazdára talált. Egy korábbi örökbefogadónk nagyobb falkájába költözött, s meglepően hamar be is illeszkedett.

Három kutyánk számára szerveztünk erre a hétre állatorvosi látogatást. Mimikrinek villámgyorsan meggyógyult a fején a seb, így készen állt az ivartalanításra is. Szegényke már nagyon megszokta a tölcsért a kobakján, így a műtét utáni további tölcsérviselés sem zökkentette ki a nyugalmából.

Balett végre gyógyultnak tekinthető: a demodex a múltté, így eljött az ivartalanítás ideje. Eltelt több hónap, mire eljutottunk idáig. Hosszú idő, rengeteg munka, törődés, amiért nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki bármilyen módon hozzájárult.

Percel is bejelentkezett a műtétre, ez volt az utolsó lépés ahhoz, hogy ő gazdissá váljon. Hát igen: egy újabb ideiglenes befogadó, akit ebben a szerepében elveszítettünk, de nyertünk egy igazán jó, türelmes gazdit. Percel mázlista.

A 4. héten megpihentünk

Az elmúlt hetekben már-már a kiégésig hajszoltuk magunkat, s tekintettel arra, hogy csak egy maroknyi csapat vagyunk (s ez nem költői túlzás), egyre nehezebb volt igazodni, megszervezni mindent feszültség és túlvállalás nélkül, így ezt a hetet a háttérmunkákra fordítottuk, de ezekről meg nem nagyon lehet mit írni.

Azért van olyan, amiről be tudunk számolni, ráadásul ezeknek is nagyon tudunk örülni. Az ugyanis csak boldogsággal tölthet el bárkit, ha egy fiatal, ámde valami miatt mégis esélytelen keverék kutyánk elköltözhet a gondozásunkból. Ez történt Tündikével, aki apró mérete (csivava-tacskó keverék!) ellenére sem keltette fel senki érdeklődést, pontosan nulla hívás, illetve e-mail volt rá. S ekkor jött a csodálatos Vilma néni, aki már önmagában fogalom és megszervezte, hogy Tündike egy németországi befogadóhoz kerülhessen, sőt: egy futrinkás "alapos" kutyát, Ednát is magával vihetett. Köszönjük!

Zsike átköltözött egy másik ideiglenes befogadóhoz, így megtudtuk, hogy macskakompatibilis és hogy nagyon nehezen oldódik, de azt is, hogy Kata, "Kiskutya" korábbi ideiglenes befogadója olyan erősen kötődik hozzá, hogy abból "bármi lehet".

Mimikrit, a "fej nélküli áltacskót" is látogatták, de az első találkozás után elbizonytalanodtak, mert Mimikri méretben nagyobb, mint amit elképzeltek... Ezt egyeztettük, hiszen hasonlóan éreztem magam is, amikor találkoztam vele az Illatos úton, de aztán lenyűgözött a visszafogott, de agressziómentes, alázatos, sokat szenvedett kis lénye. Így adtak még egy esélyt egy második látogatásnak...

2012. a demodex éve lesz? (Az 1. hét egyenlege)

A tacskó fajtamentés is megnyitotta a 2012-es évet, ez sok mindent jelent, nem csak annyit, hogy elmúlt egy év és jött egy újabb. Voltak olyan napok az elmúlt időszakban, amikor egyáltalán nem volt biztos, hogy ebben a formában tudjuk folytatni, a minőségből pedig nem adnánk le: ha valaki a gondozásunkba kerül, akkor az életét nem fenyegeti veszély, minden szükséges ellátást megkap, beoltatjuk, chipezzük, ivartalanítjuk, s ellenőrzötten adjuk gazdához. De a kezelések drágák, a bajban lévő kutyák száma emelkedik, illetve mi is egyre többről szerzünk tudomást, hiszen egyre többen tudnak a létezésünkről. Azt hiszem, hogy elmondhatom, hogy mindent, de tényleg mindent megpróbálunk források felkutatására, hogy az egyik évből a másikba úgy mehessünk át, hogy tudjuk: 365 napig biztosan fenn tudjuk tartani a fajtamentést, legyen tervünk nem csak szakmai, hanem pénzügyi értelemben is. Szóval számítanánk rátok az idén is. Mert nélkületek ez nem menne. És bár már közhelynek számít, de minden forint számít.

Úgy néz ki, hogy sajnos lesz is mire költenünk, ha a 2011-es év a gerinc éve volt, akkor jó eséllyel a 2012-es év a demodex éve lehet... Az első kettő demodexes tacskó lányunk az év első hetén érkezett, elkeserítő állapotban. A demodex elvileg egy egészséges kutya számára "semmi", de ha egy kutya immunrendszere kevésbé jó állapotú vagy valami miatt kevésbé stabil érzelmileg, lelkileg, akkor ezek az amúgy lassú atkák képesek az uralmuk alá hajtani a kutyát, megsemmisítve a kültakarót borító szőrzetet, iszonyatos fájdalmakat, viszketést okozva, bevonzva a gombás felülfertőzés lehetőségét és felborítva a kutya hőháztartását, s tovább rontva az amúgy sem stabil állapotát.

A fotón Mici és ideiglenes kutyatársai - ha tüzetesen megnézi valaki
a fotót, láthatja: Mici lábán nincs szőr - ez a demodex

Nem írtuk külön, de a korábban demodexes előélettel rendelkező Mici tacskó lányunk is visszaesett, a lábairól, hasáról lement a szőr, a normál esetben hatásos atka ölő injekció nem segített, mint ahogy önmagában az alternatív gyógyászat sem, hosszú heteken át járt Micike a csoda doktor bácsinkhoz, dr. Czuppon Balázshoz Szentendére, s most már talán tényleg megindul a gyógyulás, a levedző, felülfertőzött sebek legalábbis már eltűntek és a kutya kedve újra a régi. De most már tudjuk, hogy újra előjöhet, kiújulhat, mert Mici nem tökéletesen stabil kutya, érzékeny. Gazdát keresünk számára, aki odafigyel erre a problémára, s a legkisebb gond esetén megkezdi a kezelést. Mici amúgy a tökéletes kutya: szobatiszta, barátságos, ragaszkodó, de inkább egyedüli, ölben ülős, keveset egyedül lévő kutya szeretne lenni.

Ezen a héten pedig két új demodexes kutyalány érkezett, s akik közben követik az eseményeket, már tudják, hogy nem álltunk meg itt, további hasonszőrű kutyák is érkeztek. De az első héten nem léptünk túl nagyot, azt vállaltuk, akinek találtunk befogadót, mert egy demodexes kutya nem mehet kennelbe, panzióba pedig nem fogadják, az emberek többségét ráadásul riasztja egy szőrtelen, beteg kutya látványa, szóval hatalmas volt a kihívás, hogy egyáltalán egyet el tudjunk helyezni. Orsi sietett a segítségünkre, így jöhetett el Zsarátnok és Audrey, a két rövid szőrű törpe tacskó szuka. Egyből meg is kezdődött a kezelésük, de ez egy hosszabb folyamat, ráadásul meglehetősen költséges is, így egyből segítséget is kell kérnünk. Aki hozzá tudna járulni a mostanra jelentősen kibővült demodexes tacskó csapatunk állatorvosi költségeinek finanszírozásához a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számlaszámán keresztül teheti meg, a megjegyzés rovatban kérjük feltüntetni: tacskó demodex.

Már ennyi hír is elég lett volna az első hétre, de jött egy súlyos fejsérülésű "áltacskó", Mimikri, akivel egyből roboghattunk a kórházba, hogy a sebeit ellássák, majd ideiglenes befogadóhoz költöztettük őt.

Egy magánszemély kért segítséget egy szálkás szőrű tacskó szukának, Lolának, akit egy másik szervezettől fogadtak örökbe, de a gazdának tervezett nagymama számára a kutya temperamentuma és lendülete túl soknak bizonyult. Szerencsére Lola helyzete viszonylag hamar rendeződött is.

S ha még nem lett volna elég intenzív a 2012-es év kezdőhete, egy ivartalanítási műtétet is terveztünk. Olla, az elhanyagolt állapotban Békés megyében talált szálkás szőrű tacskó keverék szuka esett át az ivartalanítási beavatkozáson, hogy ténylegese készen állhasson arra, hogy valaki örökbefogadja őt. Ideiglenes befogadójának, Ayrinnak köszönjük a segítséget!

Van egy olyan mondás, hogy amilyen az első hét, olyan lesz a többi is. A mi első hetünk nagyon intenzívre sikerült, s a világ a szokásos történések mellett a bőrproblémák jegyében telt. Szép kilátások 2012-re, de igyekszünk majd helytállni, ahogy eddig is tettük.

Mimikri, a fejbőr nélküli áltacskó

Mimikri az Illatos úti ebrendészeti telep fényképén úgy nézett ki, mint egy tacskó vagy tacskó keverék. Persze többszöri ránézés is kellett, mert a fején éktelenkedő hatalmas bőrmentes terület folyton elterelte az ember figyelmét arról, hogy a seb mögött egy kutya is van. A friss, piros vér, a gyermektenyérni bőrmentes terület mindent felülírt.

A közösségi portálok "szeretik" az ilyen fotókat, ezeket valahogy többen megosztják, mint a már helyrehozott, meggyógyult, gazdára vágyókat vagy bármi egyéb, kevésbé látványos hírt. Mimikri fotója is körbejárt, több forrásból is eljutott hozzánk, a kommentelők tucatjai fejtette ki a képe alatt, hogy mi mindent tenne azzal, aki ezt a sebet okozta.

A kutyát Csepelen fogták be, a megfigyelési ideje nem járt még le, a seb kezelését az Illatos úton megkezdték, de gondoltam, hogy adok egy esélyt és megkérdezem a telep vezetőjét, hogy elhozhatjuk-e őt tulajdonjog fenntartással, ami azt jelenti, hogy 14 napig csak az eredeti gazdája jelentkezhet érte. Nem nagyon reménykedtem az igenben, de bólintást kaptunk, így szombaton már robogtunk is érte, miután ideiglenes befogadót is sikerült számára - rekord idő alatt! - találnunk.

Mimikri nem tacskó, én abban sem vagyok biztos, hogy volt tacskó az ősei között, de az tény: a feje nagyon tacskós. A teste viszont egyáltalán nem, lényegesen nagyobb, spániel méret. A szőre összerasztásodva állt, a fülében olyan kosz volt, hogy a kutya nem hallott tőle, s a sebtisztítás miatti altatásban a füleit is alaposan kitakarították, most a kifekélyesedést kell kezelnünk. A kutya tele volt bolhával, a háta farokvégi részében egy viszonylag nagy kiterjedésű területen bolhaekcéma miatti sebek. A fenéktájék az összerohadt szőr miatt bepálott, gyulladt. A hasán található karmolások és egyéb sebek arra engednek következtetni, hogy a fején a nagy, nyitott sebet egy másik kutya okozta. Mimikri általános állapota pedig arra, hogy őt nem fogja keresni senki, mert neki ez a sérülés most valójában az esélyt adta meg, mégha ez meglehetősen bizarrul is hangzik. Mimikri nem ismeri a pórázt, a lakást, gyakorlatilag semmit nem ismer, de nagyon jószándékú, egy rossz szava nincs semmire. Alapvetően csendes, visszafogott, az embereket inkább elviseli maga körül, mint kedvesen fordul feléjük, de ez még változni fog, hatalmas szeretet tartalékokat látok én ebben a sokat megélt, megtört, fáradt kutyában.

A sebe naponta többször átmosást, fertőtlenítést igényel, illetve most kapunk segítséget egy humángyógyászatban akut, nagy kiterjedésű sebek gyógyításával foglalkozó szakembertől, ami biztosan sokat fog jelenteni. Kérünk mindenkit, hogy drukkoljon Mimikrinek, hogy innentől szépen alakuljanak a dolgai, s hogy majd ha mindenen túl lesz, akkor találjunk számára is egy tökéletes, szerető új családot, hogy elfeldhesse mindazt, ami vele történt.

Ha bárki hozzájárulna Mimikri állatorvosi és egyéb kiadásaihoz, akkor a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számláján keresztül teheti meg, a megjegyzés rovatban kérjük feltüntetni: ADOMÁNY TACSKÓ MIMIKRI. Minden forintnak örülünk, a befolyó adományokról tájékoztatást adunk. Köszönjük!

Mimikri gyógyulásáról, életének alakulásáról is beszámolunk majd, így érdemes minket figyelni, ha valakit érdekel, hogy mi lesz ezzel a kutyalánnyal!

Beérkezett adományok: 15.000 Ft
Cs. László - 2.000 Ft
S. Nikoletta - 2.000 Ft (és további 2.000 Ft a demodexes tacskóinkra, köszönjük!)
M. Andrea Mónika - 3.000 Ft
S. Gabriella - 3.000 Ft
E. József Gyula - 5.000 Ft

2011. január 11.

Mimikrinek nem volt azóta széklete, hogy a gondozásunkba került, ez volt az a nap, ameddig vártunk, merthogy a kutya egyébként eszik-iszik, jó a kedve is, nem levert, nem bágyadt, a sebe is gyógyulgat. Ma ment volna ultrahangra és egyéb vizsgálatokra, de ezt valószínűleg ő is megérezte, mert megérkezett az első adag! És még mondják azt, hogy az ember nem tud bárninek örülni - csak a megfelelő szituáció kell hozzá. Mimikri vérképe is megérkezett a rendelőbe, most várom, hogy én is megnézhessem, de a májértékekben van markáns eltolódás, amit az éhezés bőven okozhatott. Megnézzük, aztán 4-6 hét múlva csinálunk egy kontroll vért, hogy lássuk, mi az, ami maradandó és mi az, amin a jó tartás változtatni képes.

Mindenkinek köszönjük a drukkokat, Mimikri tényleg hálásan áll a gyógyulási feladathoz és mostanra már bár esetlenül, de viszonylag szépen sétál rózsaszín, katicás hámjában a Budai Vár környékén - ha valaki esetleg összefutna vele, ne csodálkozzon.