A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Will. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Will. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. szeptember 18., vasárnap

Régen volt már gerincműtétes kutyánk... (33. hét)

Nekem annyira nem hiányzott, mert nem jól viselem az ilyen szintű lelki megterhelést, de tacskó fajtamentés egy viszonylag nagy időtávot áthidalt anélkül, hogy gerincproblémás kutya került volna a gondozásába. Tudjuk természetesen, hogy ez elkerülhetetlen, hiszen az általunk mentett fajta sajnos terhelt a gerinc tekintetében, a tacskó bénulásként ismert porckorongsérves állapot lényegesen többször fordul elő náluk, mint más fajtáknál.

Néhány héttel a műtét után Lolly élénk, pörög-forog, fájdalom nélkül sétál
Ezen a héten lett egy operációra szoruló védencünk, Lolly, a fekete-cser rövid szőrű törpe tacskó szuka. A műtéti beavatkozást a kutya földrajzi elhelyezkedése is befolyásolta, így a műtétre végül a mohácsi Orthovet Állatorvosi Rendelőben került sor, amelyért szeretnénk ezúton is kifejezni hálánkat. Nem csak a professzionalizmus miatt, ami az eredmények tükrében megkérdőjelezhetetlen, hanem a kedvezmény miatt is, amelyet számunkra biztosítottak. Főként a Facebookon található Tacskó Fajtamentő Csoportnak köszönhetően a műtét árának meghatározó része adományokból előteremtődött, még hozzávetőlegesen 25.000 Ft hiányzik ahhoz, hogy a teljes összeg összegyűljön. Ha bárki hozzájárulnak Lolly műtétjéhez, akkor a Futrinka Egyesület, K&H Bank 10404089-49575251-57561000 számú számláján keresztül megteheti. Kérjük, hogy a megjegyzés rovatban tüntessék fel: TACSKÓ LOLLI. Minden segítség számít, hiszen sok kicsi tényleg sokra megy, 500-1.000 Ft is hatalmas segítség. Köszönjük!

Willt, a nyolc éves szálkás szőrű tacskó kant családból vettük át, s mivel nem tartozik a fiatal kutyák közé, így úgy terveztük, hogy hosszabb időt tölt majd velünk, de meglepetésünkre jelentkezett érte egy család, akik kimondottan olyan kutyát kerestek, aki szépen viselkedik lakásban. Will pedig már bizonyított, úgyhogy Will rövid futrinkás lét után átköltözhetett budapesti új családjába. Az ilyen történések visszaadják a hitem - ha csak átmenetileg is - az emberekben, s abban, hogy egy idős kutyának is lehet még becsülete, nem kell nálunk eltöltenie a hátralévő életének jelentős részét. Persze lehet, hogy Will esetében csak a véletlenek együttállása volt a gyors gazdisodás oka. Nekem már így is hatalmas löketet adott. Ja, s mielőtt elfelejteném: Fenének köszönjük a fuvart!

Iringó is elköltözött, őt egy korábbi, németországi örökbefogadónk fogadta magához, akinél a daganatos Pipetta néni élt korábban. Halála után űr maradt az otthonukban és nem is gondolkodtak másban, csak bennünk, fajtamentőkben, amikor az új családtagot kiválasztották. Azt hiszem, hogy elmondhatom: Iringó nagyon szerencsés kutya, a legjobb helyre tehette be a csinos csíkos kis fenekét. Boginak itt is szeretném megköszönni, hogy átmenetileg befogadta őt, s hogy mindent megtett ezért a kis hölgyért.

2011. szeptember 15., csütörtök

Fotók tacskókról és minden egyéb (a 32. hét)


Talán nem is kell hangsúlyoznom, hogy egy jó fotó mennyire fontos ahhoz, hogy "eladhatóvá" váljon a portéka, s nincs ez másként a kutyamentés világában sem. Egy jó fotó és egy találó, nem sablonos leírás vonzóvá tehet egy amúgy kevésbé tetszetős és kurrens védencet is, míg silány, a kutya megjelenését visszaadni képtelen fotóval az örökbeadás is sokkal nehezebb. Ahhoz, hogy ismeretterjesztő anyagaink megújulhassanak, szükség volt néhány profi fotóra. Olyanokra is, ahol az Egyesület négy tevékenységi csoportjának képviselői egyszerre vannak jelen, így ezen a héten német dogok, magyar vizslák, tacskók és keverékek vonultak a Városligetbe, hogy különböző helyzetekben megörökítésre kerüljenek. Mindenkinek nagyon köszönjük, kutyát hozó gazdiknak és ideiglenes befogadóknak, fotósoknak, segítőknek, koordinátoroknak, felvigyázóknak, drukkereknek. Mindenkinek. A fotók pedig önmagukért beszélnek, úgyhogy megérte!

Ezen a héten már-már megtörni látszott a nyári örökbeadásmentes időszak, mert több kutyánk is gazdához költözött, bár ez kettőjüknél valójában csak annyit jelentett, hogy a szeretett személy, akivel korábban is együtt éltek (ideiglenes befogadó) papírt váltott, vagyis örökbefogadóvá lépett elő. Mi persze elveszítettünk így egy potenciális ideiglenes befogadót, viszont nyertünk egy igazi, tökéletesen jó gazdát. Mert ahová ideiglenesbe kihelyezünk kutyát, oda bármikor örökbe is adnánk. Ez ugye nem is lehet kérdés.

Omar, a félénk hosszú szőrű tacskó kan átesett az ivartalanításon és már nem megy sehová, budapesti "srác" lett sok-sok odafigyeléssel és kirándulással. Azóta már be is köszönt, küldött nyaralós fotókat. Azt hiszem, hogy igazán jó helyre került. Szerencsénkre gazdija igyekszik segíteni a munkánkat, most éppen fotó-feltöltésbe vontuk be őt.

Szintén az ivartalanítási műtét választotta el a boldog, gazdis élettől Bocskort, de ezen a héten ő is "készre jelentődött", így odafelé még gazdára váró, visszafelé pedig gazdás kutyaként tehette meg a kórházba vezető utat.

Sziporka is gazdára lelt. Őt az ideiglenes befogadója, Zsu szállította el Győrbe az új otthonába, ahol most már új gazdija életét aranyozza be ez a mókás csöppség. Rendszeresen jönnek róla hírek, fotók. S ilyenkor az ember boldog, hogy jó döntést hozott, s hogy egy újabb kutya számára adta meg ezt a lehetőséget. Zsunak köszönet, hogy átmenetileg pesztrálta Sziporka kisasszonyt!
Osztrák együttműködő partnerünk, az AnimalCare-Austria hirdetési segítségének köszönhetően egy Magyarországon esélytelen kutyánk is végleges otthonra cserélte ideiglenes kanapéját. Rattan már bécsi dámaként élheti hátralévő életét, s talán megbocsát azoknak, akik állatvédelem címszóval egy többszáz kutyát rejtegető nyomortelepre száműzték, s hagyták tönkremenni. Ideiglenes befogadójának, Mónikának köszönhetően szedhette úgy össze magát, hogy esélye nyílhatott a gazdisodásra. Itt is szeretném megköszönni - újra - a Noé Állatotthon csapatának, hogy lenn jártukban észrevették őt és azonnal szóltak. Nélkülük nem lett volna információnk Rattan létezéséről sem.

Természetesen nem csak akkor kerül ivartalanításra egy kutya, ha már gazdijelölt várja. Igyekszünk heti szinten intézni, szervezni ezeket a beavatkozásokat. Erre a hétre Will számára jutott még időpont, ezzel ő is késszé vált az örökbefogadásra. Pedig akkor még nem is sejtettünk semmit...

2011. szeptember 1., csütörtök

Végre gazdához is adtunk kutyát! (A 31. hét)

Az elmúlt időszakban leginkább a befelé áramló kutyákról tudtam beszámolni, ami egyébként tipikus a nyári időszakban. Talán hihetetlen, de ez minden évben így van, a nyári hónapokban lényegesen nagyobb a mentett kutyák aránya, mint az örökbeadottaké, de ezen a héten egy icipicit talán megfordult a trend, ami mérhetetlen örömmel tölt el, hiszen munka mellett bőven elég egyidőben 10-15 védenc ügyeit fejben tartani, szervezni.

Ettől függetlenül lett új kutyánk, hiszen Willnek már nem adott több időt a család. Idős gazdája otthonba került, s a kutya rájuk maradt, de ők - bár Will szobatiszta és igazából problémamentes - nem tudták megtartani. Hirdették, senki nem jelentkezett, így felmerült az altatás gondolata, hiszen egy nyolc éves ebet, legyen az akár fajtatiszta, akár keverék nem olyan könnyű gazdához juttatni. Egy tagunk talált rá a hirdetésre, s Will megmenekülhetett. Sajnos ideiglenes befogadót nem találtunk számára, így lakásból a kennelsoron találta magát. Kevés vígaszt nyújthatott számára, hogy az élete megmaradt, mert mindene, a gazdája, a kényelme, az otthona hátramaradt.

Szintén gazdától érkezett Panina, aki viselkedési problémái miatt nem maradhatott. Pórázon más kutyákat támad, illetve nem szobatiszta. Szerencsére ideiglenes befogadójánál minden kutyával tökéletesen kijön, az emberekkel való kapcsolata jó, könnyen tanítható, ebből fakadóan, ha hozzáértő gazdához sikerül őt elhelyezni, minden gond orvosolható. A szobatisztasággal befogadóinál nincs problémája, az is igaz, hogy kertes ház lévén többször ki tud menni a dolgát elintézni. Panina az érkezésekor átesett az ivartalanításon, így a rossz élményeket rögtön maga mögött is tudhatta.

Nem ő volt az egyetlen, akinek erre a hétre ivartalanítási műtétet szerveztünk. Vérvizsgálat és szívultrahang után megtörtént az ivartalanítási beavatkozás Iringónál, Bárónál és Sziporkánál is, akin egyben egy fejplasztikát is elvégezte, az őt elcsúfító, akkor még ismeretlen eredetű bőrképletek jelentős része eltávolításra került. A szövettan később igazolta azok jóindulatúságát, de azt is megtudhattuk, hogy akut gyulladásban volt a terület, így nem tettünk rosszat, hogy nem hagytuk a kicsilányon őket.

Az ivartalanítódók táborát erősítette a felemás szemű, különleges színű Csocsó is, aki ezen a héten gazdához is költözött. Békés megyébe tette át a székhelyét szerető új otthonába. Beának köszönjük, hogy ideiglenesen befogadta őt, nagyon jó helyen tölthette gazdira váró napjait is.

Potyol hosszú ideig nem kellett senkinek, pedig fiatal, agilis, kedves, gyakorlatilag tacskós szemmel problémamentes kutya. Ezen a héten rámosolygott a szerencse és mostantól Ócsán, egy tacskó hölgy mellett éli világát.

Csoki pedig majdnem gazdás lett, ehelyett nyert egy egész napos fuvarozást velünk, de nem hisszük, hogy ezt bánta volna. Úgy volt, hogy Ausztriába utazik, mindent előkészítettünk, s már az átadási helyszínre indultuk, amikor jött a telefon, hogy a gazdijelölt meggondolta magát, így Csoki nem megy sehova. Nekünk viszont már az ő átadása utánra is fix programunk volt - Csocsó és Potyol örökbeadása - így Csoki velünk tartott a jeles napon, amelyet egy útmenti vendéglőben elköltött ebéddel koronáztunk meg. Imola pedig visszakapta ideiglenes védencét, akit előtte sűrű könnyekkel elbúcsúztatott. Az élet kiszámíthatatlan.