Csak addig gazdás, amíg nincs költsége - a 14. hét

Termett a héten egy új kutyánk, aki balesetet szenvedett Dunaharasztiban. A sérült állat szállításában a gyömrői Szomorú Szív Alapítvány munkatársai segítettek, nekik ezúton is szeretnék köszönetet mondani. A kutyát alaposan kivizsgáltattuk, szerencsére törése nincs, de az egyik mellső lábában az izom részlegesen szakadt. Kapott fájdalomcsillapítót, illetve egy napra a rendelőben maradt megfigyelésre. A kutya hátsó lábán lévő, elhanyagolt daganat következményei már a véreredményben is megmutatkoztak, így annak eltávolítása nem lehet kérdés: amint a mellső lába meggyógyul, sort kell keríteni a beavatkozásra. S nagyjából itt kezdődött Süti körül a pezsgés, merthogy jelentkezett az eredeti gazdája (tőle tudjuk a kutya nevét), hogy szeretné visszakapni őt. Többször beszéltünk telefonon, s közben lassan-lassan kirajzolódott a megdöbbentő valóság: Süti életében nem kapott oltást, nem volt féreghajtva, s bár a gyerekek nagyon szeretik, ennyiben ki is merült eddigi élete. A daganatot a család nem kívánta megoperáltatni, de látszólag elfogadták azt az ajánlatot, hogy a tacskó fajtamentés biztosítja a műtét költségét akkor, ha hozzájárulnak, hogy a kutya egyben az ivartalanításon is átessen. Mivel oltási könyvet felmutatni nem tudtak, viszont az átadás-átvételnél az egyedi azonosító chip és a veszettség elleni védőoltás kötelező, így mindösszesen ezek költségeinek megtérítésére kértük volna a családot. Elfogadták. Aztán amikor a megbeszélésünknek megfelelően megírtam, hogy mekkora a fizetendő összeg (közel 10.000 Ft), a család többet nem jelentkezett, s elérni sem lehetett őket. Így Süti marad nálunk, szerencséjére ideiglenes befogadónál, ahol mostanra tökéletes lakáskutyává fejlődött, szobatiszta, mindenkivel nagyon kedves, gyerekek mellé is bátran ajánlható. Ugyan hét éves, de még bőven előtte az élet, így reményeink szerint nem kell sokáig várnia arra, hogy valaki beleszeressen. A lábán lévő daganat operációjára, illetve Süti ivartalanítására hamarosan sor kerül. Addig is köszönet IldiH-nak, hogy átmeneti otthont biztosítanak számára.

Sütihez képest a hét többi történése már igazán szokványosnak mondható. Panni, a hosszú lábú tacskó keverék szukánk átesett az ivartalanításon, s azt követően gazdához is költözött, akik már nagyon várták. Szilviéknek, akik amúgy magyar vizsla ideiglenes befogadók, szeretnék köszönetet mondani, hogy átmeneti otthont biztosítottak Panninak, hogy elfuvarozták az ivartalanításra, intézték az ügyeit. Hatalmas segítség volt ez nekünk! Köszönjük!

Pickle, a látássérült rövid szőrű tacskó kanunk is ivartalanítódott. Szerencsére minden jól alakult a műtét során, s bár még csak nagyon halkan merem mondani, de van egy család, aki többször meglátogatta őt: örökbefogadási szándékkal. Jaj, de jó lenne, ha sikerülne! Pickle addig is szórólapjaink, határidőnaplónk és egyéb anyagaink szerkesztési, grafikai munkáit önkéntesen végző segítőnknél, Petránál állomásozik.

Mintha csak most kezdődött volna az év... (Már a 12. hétnél járunk.)

Ez volt az a hét, amikor az elméleti létszámstop ellenére több kutyánk is érkezett. Természetesen az újak ellátása nem csak elméletileg ró ránk ellátási kötelezettséget, s tanmesei fordulatoktól sem volt mentes, ahogy az ügyeiket intézni kellett: a tanulság pedig, hogy "B" terv nélkül nincs igen. De hogy miért is? Az majd kiderül a 12. hét beszámolójából.

Felvezetőül egy remek hír: a kobzás elől gondozásba vett közép korú tacskó keverék szuka, Violin gazdára talált. Az elmúlt hónapok alatt sikerült őt megfelelően rehabilitálni, s a kezdetben félelmében támadós, fogmutogatós kutyahölgyből egy visszafogott, de barátságos és ragaszkodó kutyalány lett. Köszönet Szilvinek és IldiH-nak, hogy Violin kibontakozásához segítséget nyújtottak. Megjegyzem amúgy, hogy az örökbefogadó nem Violinra, hanem Emire jelentkezett, de mivel Emi már többszörösen gazdijelöltes volt addigra, így meghallgatva a körülményeket és elvárásokat, javasoltam az ismerkedést ezzel a mellőzött kutyánkkal. S szerencsére tökéletes az összhang, Violin nagyon boldog új gazdája mellett.

Panni kutyánk ideiglenes befogadóhoz költözött, így nem kellett több napot eltölteni a kennelsoron, hanem megkezdhette családba való szocializációját, amit amolyan tacskósan, de jól vett. Panni elköltözése egyben lehetőséget teremtett arra, hogy az Illatos úton raboskodó, gazdája által leadott, fiatal-felnőtt hosszú szőrű tacskó keverék kant, Gritet gondozásba vehessük, különben nem lett volna számára sehol helyünk, s sajnos a kan kutyáknak ritkán találunk ideiglenes befogadót is. Grit egyik szemét korábban műtétileg eltávolították, de ez őt semmiben nem zavarja. Oltva, chipezve, ivartalanítását követően fogadható örökbe, akár kertes házba, bejárással is. Élénk, bújós, de neveletlen kutya. Evelinéknek köszönet a fuvarért!

Idáig tartottak a tervek, innentől pedig jött a vakrepülés. Részben akár szó szerint is vehetően, merthogy lett egy erősen látássérült kutyánk, Pickle. A 6 év körüli rövid szőrű fekete-cser standard tacskó kant a gyorsforgalmi úton találták, az autók között. Kicsi a valószínűsége, hogy magától keveredett oda, tekintve, hogy gyakorlatilag nem is lát... Pickle ideiglenes befogadóhoz költözött, de a története itt nem ért véget, mert egy vak kutyával együtt élni nagyon nehéz, különösen, hogyha az a kutya korábban valószínűleg nem nagyon járt sehol egy lakáson kívül. Erre engednek következtetni hatalmas karmai, s az, hogy egyáltalán nem találta fel magát a szabadban, viszont néhány nap alatt tökéletesen belejött, s elkezdte élvezni az életet. Pickle szeme kezelést nem igényel, a megtalálásától 14 napig az eredeti gazdáját kereste, aki viszont nem kereste őt...

A másik beesőt kitették. Mondjuk hamar kiderült, hogy mi lehetett az ok és hogy miért nem égett a telefonom, hogy az elveszett kutyánkat véljük felfedezni Alánban... Nos, kan kutyára nincs helyünk. Szukára sem jelenleg, de a kanok mindig nehezebbek, aki állatot ment, tudja ezt. Nálunk ugyan a kennelsoron egy-két esettől eltekintve egyedileg vannak a kutyák, éppen a balesetek elkerülése érdekében, de amellett, hogy a sétáltatások, egyéb logisztikai feladatok embert próbálóvá tudnak válni, ha csak nem kompatibilis kanokat tárolunk, örökbeadni is nehezebben lehet őket, vagy nekünk megy nehezebben... Nem tudom. Mindenesetre nem volt helyünk Alánnak sem, ráadásul keverék, így majdnem szemet húnytam, de annyira nem volt egyszerű, mert kitették, mi lesz vele, mégiscsak egy fiatal kutya, aki a világról mit sem tud... Így lett egy Alán azzal, hogy egyrészről a bejelentő vállalta, hogy 24 órára elhelyezi, s hogy keresünk neki ideiglenes befogadót, legalább néhány hétre. Ez sikerült is. B-terv csak homályosan, de hát egy fiatal, szobatiszta, aranyos... Aztán amikor pár nap sem telt el és jött a telefon, hogy Alán üvölt, nem maradhat, akkor olyan valószínűtlenül hihetetlennek tűnt, hogy bevállaltam őt. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha nem teszem... A fene a szívembe, amely képes a racionalitásomra rátelepedni folyton. Mindenesetre Alán elhelyeződött. Nem optimálisan, de biztonságosan. Az eredeti gazda persze sehol...

Ehhez képest az, hogy Hella átesett az ivartalanításon és helyretették a köldöksérvét is, amit szépen viselt, s a műtét után is csodálatosan viselkedett immáron végleges családjában, nem is tűnik nagy hírnek. Pedig izgalommal járt, mint minden beavatkozás. Egyszerűen még sok év kutyázás után sem tudok legyinteni, nem tudom az ivartalanítást alábecsülni, rettegek az altatástól, a műhibáktól, hogy valami történik. De nem történt, Hella mostanra már el is felejtette szerintem, hogy mit kellett kiállnia.

Szintén ivartalanítódott "szolnoki" Csoki, akiért nem jelentkezett az eredeti gazdája, viszont mindenképpen műtéti beavatkozásra volt nála szükség egy, a hólyagjában megbúvó, a későbbi elemzés alapján struvitkőként azonosított idegen test miatt, így a két operáció összekötődött. Csokinak a jövőben speciális tápot kell fogyasztania, ezzel a leendő gazdának számolnia kell. Amúgy mostanra már szobatiszta, barátságos, a városi léthez tökéletesen hozzászokott kutyává vált, hála ideiglenes befogadójának, Imolának. A tetoválási száma alapján egyértelműen meghatározható volt a kora, hat éves, tehát tacskóként nem számít idősnek. Remélem, hogy hamarosan eljön érte - is - az álomgazdi.

Lazulásnak vége! (A 9. hét) - No more wondering around (Week 9.)

Azt mindenki tudja talán, hogy a tacskó fajtamentés a Futrinka Egyesület keretein belül működik. Az Egyesület a sparhelt lábúakon kívül magyar vizslákat, német dogokat és esélytelen egyebeket is ment. Azt már talán kevesebben tudják, hogy amellett, hogy mindenki mindenkinek segít, az alap tevékenységi csoport védenceire is nagyobb hangsúlyt fektetek, mégha nem is én vagyok az őértük felelős vezető, de ezek a sokszor idős, nem tetszetős külsejű, problémás kutyák is nagyon-nagyon közel állnak a szívemhez, így igyekszem az ő esélyeikhez nagyobb mértékben hozzájárulni. Ha az "alapnál" van nagyobb pörgés, szervezési igény, akkor igyekszem ott helytállni, de közben a tacskók mindenek előtt és mindenek felett.
A kilencedik héten volt alkalma mindenkinek kitacskózni magát, mert eléggé felpörögtek az események. Végre megérkezhetett a hajdúszoboszlói gyepmesteri telepről Tündi és az anyukája, Panni.

Tündi alig tíz hónapos, aprócska tacskó keverék szuka, látszik, hogy eddig nem nagyon élt kutyamentes környezetben, önállóan félénk, a pórázt is most tanulgatja. Kicsi teste minden erejével igyekszik megfelelni, nagyon barátságos, bújós, minden apró kis figyelemért nagyon hálás. Szerencséje volt, mert egy korábbi örökbefogadónk ideiglenesen magához vette őt.

Az anyukája, Panni sincs másfél évesnél több, nagyon fiatal még ő is. Elvileg őt is ideiglenes befogadó várta, csakhogy Panni úgy határozott, hogy tüzelni kezd, így maradt a kennelsoron. Panni is félénk, de nagyon emberközpontú kutya, annyira vágyna arra, hogy a nap 24 órájában szeretgesse valaki, hogy az leírhatatlan. Tele van szeretettel ez a kutya, hihetetlen.

Panni tüzelésének "köszönhetően" viszont lett ideiglenes befogadónk a Szolnokon talált tetovált szálkás szőrű tacskó kannak, Csokinak. Ő öt év körüli és egy ottani kertbe sétált be. A család szerette volna megtartani, de Csoki úgy határozott, hogy megritkítja a lábasállat-állományt, így el kellett jönnie. Egyelőre az eredeti gazdáját keressük, de ha nem kerülnek elő 14 napig, akkor új otthont keresünk számára.

Ideiglenes befogadójának pedig hálásan köszönjük, hogy fogadta őt, s hogy vigyáz rá. Csoki mindennapjairól itt olvashattok: http://kuttykolesz.blogspot.com/

Emi egy hajléktalan kutyája volt, de a hajléktalan meghalt és Emi egyedül maradt. Hosszú napok teltek el, mire egyáltalán be tudták őt fogni. Átmeneti elhelyezése megoldódott helyben, de aztán felkerült a kicsilány Budapestre. Emi félénk, de barátságos, amúgy tacskósan karakán, sok-sok ingerre szomjazó, tündéri bújós kutya, akinek rettentő sokat kell még tanulnia.

Sürgősen ideiglenes befogadót kerestünk egy Debrecenben talált vak szálkás szőrű tacskó kannak, Vidálnak. Akadtak is jelentkezők, amit köszönünk, de csoda történt: Vidálnak előkerült az eredeti gazdája. Ennél jobban nem is alakulhatott volna a dolog!

A gyűjtögetés mellett apró öröm, hogy egy kutyát sikerült örökbeadnunk. Az Illatos úti gyepmesteri telepről mentett, harapós előéletű Durci Darcy költözött el a tárnoki kennelsorról. Eger felé vette az irányt, ahol az új élete kezdődhetett meg. Reméljük, hogy mostantól minden jól alakul az életében, túl sokat tapasztalt már eddig is. Nálunk harapásra mégcsak nem is gondolt, pedig megtrimmeltük, hoztuk-vittük. Egyedül a macskákat nem tudta megszeretni, őket lelkesen kergette, ha tehette.

Lőrinc bácsi elhagyhatta a kórházat, s csoda történt: találtunk számára egy nagyon kedves ideiglenes befogadó családot Érden. Eddig viszonylag jól alakulnak a dolgok, de sajnos a család legkisebb gyermekét még nem fogadja kitörő örömmel az öregúr, rá vicsorog. Pedig ha ezen változtatna, akkor talán... Hát, drukkoljunk!

A nyolcadik, előkészítő hét - Week 8, the week of preparation

Lőrinc bácsi összeszedte magát annyira - köszönhetően az infúzióknak, gyógyszereknek és a melegben töltött napoknak - hogy megtörténhetett a gátsérv- és ivartalanítási műtétje. A beavatkozás lehetővé teszi, hogy Lőrinc innentől fájdalommentesen intézhesse nagydolgát, s talán hozzájárul ahhoz is, hogy gondtalanabb, felszabadultabb lehessen. A kórházban mindenesetre megkapta az "óvatosan" feliratot, merthogy fogakat mutogat az öregúr. Cserébe a műtétet követően már nem ugat napestig.
A nyolcadik héten a tacskó fajtamentésnél jellemzően előkészítő "munkálatok" zajlottak. Nem elég egy-egy kutyát megmenteni ugyanis, számos tennivaló van a későbbiekben is védenceinkkel mielőtt szerető, végleges családjukba költözhetnének. Ilyenek többek között az ivartalanítások, orvosi kivizsgálások, de a lelki-testi rehabilitáció is. Ezek azok a dolgok, amelyek mindig felmerülnek, költségesek, de valójában olyan nehéz rá gyűjteni, hiszen nincsen benne semmi drága, csak rutin. A veszettség elleni és a kombinált oltás, a chip, az oltási könyv, a Milbemax féreghajtó, a bolhacseppek jó, ha beleférnek 15-20.000 Ft-ba kutyánként, s ehhez jön még az ivartalanítás (kanoknál ez az altatás minőségétől, illetve az egyéb járulékos tennivalóktól függően 8-20.000 Ft, míg egy szukánál 15-35.000 Ft-tal számolhatunk), illetve ha nem ideiglenes befogadónál sikerül a kutyát elhelyezni, akkor naponta 600-1000 Ft "panziódíj". Ezért lenne nagyon fontos, hogy rendszeres támogatóink is legyenek. Havi 500-1.000-2.000 Ft hozzájárulás is hatalmas segítség, különösen, ha erre minden hónapban számíthatunk, tervezhetünk vele. Tudjuk, hogy lemondás. Tudjuk, hogy mindenkinek van mire költenie, de megköszönjük, ha beleférünk a családi költségvetésbe. Ha mindenki csak havi 500 Ft-ot utalna, már legalább fixen egy-egy ivartalanítást ki tudnánk fizetni, mert most örülünk, ha a tacskókra eső fuvarköltségeket, illetve panziódíjat, munkabért tudjuk fizetni, az állatorvosnál gyűlik a tartozás, amit majd az adó 1%-ból tervezünk rendezni. Persze csak ha lesz elég pénz a kifizetéséhez. Szóval rendszeres utalókat keresünk. Az adományokat a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számláján várjuk, a megjegyzés rovatban fel kell tüntetni: TACSKÓ.
Az ajkai menhelyről származó Csacska kutyánk átesett az ivartalanításon, illetve egy apró csomót is eltávolítottak az emlőjéből. Egyben megtudtuk azt is, hogy Csacska hihetetlenül hisztis, már a ragtapasz látványától is heves sikongatásba kezdett. Dinaperonéknak köszönhetően Csacskának nem a kennelben kell lábadoznia, mivel hozzájuk költözhetett ideiglenesbe, hogy a gyógyulás mellett megkezdhesse a civilizált kutyalét rejtelmeibe bevezető tanulmányait. Köszönjük!

Durci Darcy is átesett az ivartalanításon, de ő sajnos tárnoki kennelsorunkon kell, hogy átvészelje a lábadozási időszakot, mert számára nem sikerült ideiglenes befogadót találnunk. Darcy immáron nem csak az orvosi beavatkozásokat és a kozmetikát tekintve, hanem lelkileg is készen áll arra, hogy elköltözzön tőlünk, s bár csak rutinos gazdi mellett tudjuk egyelőre elképzelni, de messze nem a legproblémásabb kutyánk, sőt: nem is igazán problémás. (Ezt természetesen a tárnoki macskák nem erősítenék meg!)

Egyesületünk oltatlan kutyát nem vagy csak nagyon költséges karanténszabályok betartásával tud átvenni. Hogy csökkentsük az ilyen irányú kötelezettségeinket, igyekszünk minden vidéki állatvédő szervezettel együttműködni atekintetben is, hogy egy-egy átvételre kerülő kutyát előzetesen beoltatunk kombinált oltással még az eredeti helyszínen.

Ezen a héten a hajdúszoboszlói gyepmesteri telep köré szerveződött önkéntes segítőknek jár a köszönet, akik megszervezték két, onnan átvételre kerülő tacskó oltását, illetve ideiglenes befogadónál történő átmeneti elhelyezését. Így Panni és Tündi biztonsággal tud majd hozzánk érkezni, hiszen a védettségük alakulóban lesz addigra. Köszönjük!