A 9. héten tovább fogyatkoztunk, alakunknál leszünk a nyárra!

Ahogy jön a jó idő, egyre melegebb lesz, az emberek szívesebben fogadnak örökbe kutyát is. Furcsa összefüggés, de létezik. Régen azt hittem, hogy azért, mert hidegben ki akar menhelyet látogatni, de nálunk néha a látogatás is elkerülhető, meleg szobában meg bármikor lehet jó gazdává válni. Aztán rájöttem, hogy ez nincs így, a hideg sokakat hibernál (persze engem is valamennyire), s az első napsütés hozza elő újra az örökbefogadási szándék apró pici csíráit.

A kedvünkért pedig most már visszavonhatatlanul tavasz lett, napsütéses, mosolygós, kellemes időjárású tavasz. Így pedig talán lesz esélyünk arra, hogy a könnyen kezelhető, egy időben maximum tíz, a gondozásunkban lévő tacskó vagy tacskó keveréket jelentő helyzetre visszarendeződjünk, s ezzel nagyobb figyelmet fordíthassunk a hirdetésekre, ismerkedésekre, s kevésbé menjen rá a kutyamentésre a magánéletünk.

Kis üröm az örömben, hogy három kutyánk úgy lett gazdás, hogy ezzel három ideiglenes befogadónkat el is veszítettünk. A jó hír, hogy mindannyian tökéletes családot nyertek maguknak, a rossz, hogy ezek a családok több átmenetileg pesztrálandó védencet nem vesznek majd magukhoz. Azt hiszem, hogy ez utóbbi nem nagy áldozat, ha arról van szó, hogy ezek a védencek innentől már biztonságban és szeretetben élhetnek.

A legkevésbé meglepő talán az a kijelentés, hogy Narnia marad Fenééknél. Szerintem ezt nagyjából rajta kívül mindenki tudta az első naptól fogva, csak arra vártunk, hogy ez kimondásra kerüljön. Más kérdés, hogy a nagy döntés verbalizálását úgy kellett kicsiklandozni Fene úrhölgyből, mindenféle látogatni kívánó gazdijelöltekkel riogatva.

Szintén egy komolyabb érdeklődőt kellett elővarázsolnom a kabátujjamból ahhoz, hogy Évi ébredjen és riadót fújjon: az ő pici, szeretett, gólyaorrú Artik kutyáját orvul gazdához akartam adni, amikor már volt gazdája, egész pontosan - Ő. Csak ezt kimondani olyan nehéz volt, olyan nagy döntés, amikor közben nem változott semmi. Artik észre sem vette. Ő a kapun való átlépéskor aláírta azt a szerződést, a többi meg történelem. Mi azért még biztossá tettük a megfelelőséget egy ivartalanítással, Artik pedig megkoszorúzta első gazdis napjait egy babézia fertőzéssel. Most mondja valaki azt, hogy unalmas ez a srác...?

Sherry eleve nem is költözött volna ideiglenes befogadóhoz, mert nem rá jelentkeztek, csak mindenki vagy már gazdához költözött vagy lefoglalódott, aki szóba jöhetett volna. Aztán mély levegővel ajánlottam őt és majdnem nem lett a válasz. Végül mégsem, kapott egy esélyt Sherry, a despota is. Remegő gyomorral vittem őt, s már azt tervezgettem, hogy visszafelé hogyan lesz minden, amikor betuszkolom a kennelbe és ő nem is érti majd, hogy miért vagyok csalódott, hiszen azt sem érti, hogy neki valami nem sikerült. Pedig sikerült. Sherry maradt ideiglenes befogadójánál, akit levett a lábáról a mi kis morc manónk. Mondhatni, megdumálta. Azóta elválaszthatatlanok és mi örülünk. Sherry is elhagyta a csapatot. Szinte hihetetlen.

Ehhez képest már nem hír csak úgy örökbefogadódni, pedig ez történt Marattal, a gyönyörűséges szálkással, aki a világ egyik végéről érkezett, s a másik végébe távozott, már amennyire Magyarország a világgal egyenlő persze. Mindenesetre Marat gazdis és már elkezdte az aknamunkát. Legalábbis a kert nekünk írt beszámolója erről tanúskodik...

A másik szerencsés költöző Szeklice volt, aki a belvárosban három gyermek társaságát élvezi mostantól. Kicsit tartottam tőle, hogy mi lesz vele, hogy veszi az akadályokat, de nagyon jól vizsgázott, s kisgazdája mellett  érzi magát a legnagyobb biztonságban, egészen össze is nőttek.

Nagyon régóta volt már a várólistán egy hét éves szálkás szőrű tacskó kan, Töpi, akit a családja megváltozott körülményeire való hivatkozással szeretett volna átadni nekünk. Mi pedig nem szerettük volna őt kennelbe rakni a lakás után, így elhúzódott az átvételi eljárás, de ezen a héten beköltözött ő is a futrinkás különítménybe, hogy aztán... De erről majd aztán mesélünk, azt hiszem...

Pirut Dunavecsén találták, de az eredeti gazdája nem jelentkezett, a megtalálói viszont tovább tartani nem tudták őt, sürgős segítséget kértek, s mi a kennelsorunkon fogadtuk a kutyát. Piru egy fiatal-felnőtt, nagyobb termetű szálkás szőrű tacskó kan, aki amolyan vidéki vagabond: kedves az emberekkel, de megvan egyedül is egészen addig, amíg nem zárják be valahova, mert akkor fejhangon visít.

A 3. hét a keverékek időszaka volt

A tacskó fajtamentés alapvetően a fajtatiszta, bajban lévő tacskók mentésére jött létre, de azért lehetőségeinkhez mérten mindig segítünk egy-egy tacskó keveréknek is, hiszen ők is a "mi kutyánk kölykei"... Az ő esetükben is fontos az, hogy szerető otthonra leljenek, de ezt már ivartalanítva tehessék meg, hogy ők még véletlenül se járulhassanak hozzá további almok létrejöttéhez. Egyre inkább azt tapasztalom, persze ez egy szubjektív megfigyelés csupán, hogy az emberek többségének tacskó képe a valóságban nem egy tacskó képe, hanem egy tacskó ősökkel is rendelkező, rövid lábú, lógó fülű keverék kutya, amolyan "falusi Buksi". De hová tűnt a világunkból az igazi, fajtatiszta tacskók képe? Nem szeretném azt hinni, hogy egy kiváltságos réteg számára marad megismerhető A TACSKÓ... Közben pedig mentem, mentjük a kevésbé szerencsés tacskókat, azokat, akik bár fajtatiszták (annak tűnnek), nem képviselnek a fajta szempontjából értéket, viszont tökéletes társkutyák, illetve ezek keverékeit, a "közvélekedés szerinti tacskókat". Ez a hét meghajolt a tacskómixek előtt, nekik nyújtott segítséget. Csak mert hideg van, mert altatások várhatók, csak mert segítünk, ha éppen van rá lehetőségünk.

Így lett nekünk egy "óbabilóniai pingvintacskónk", Zsike az egri menhelyről. Ez a kiskutya valaha nagyon szeretve lehetett, a változások nagyon megviselték, de a szobatisztaságról pld. nem mondott le, s tökéletesen viselkedik a lakásban továbbra is. Ideiglenes befogadónál helyeztük el. Hamar kiderült, hogy félelmeit nem két perc alatt fogja hátrahagyni.

Artik a kinagyított tacskó-másolat a gödöllői gyepmesteri telepről érkezett hozzánk, már nagyon régóta várólistán volt, s azért ígértünk segítséget, mert helyhiány miatt félő volt, hogy több kutya altatásra kerül. Amikor az utolsó segítségkérést kaptuk, akkor már kritikus volt a helyzet, így végül nem csak Artikot, hanem a kenneltársát, Sitrát is elhoztuk, hogy egy kennel felszabaduljon legalább. Artik amúgy valakinek nagyon jó kutyája lesz, persze még sokat kell tanulnia, de a jó hír, hogy ő nagyon igyekszik. Értelmes, lendületes, sportos gazdára vágyó kutya.

Sitra nem tacskó, hanem egy közepes termetű keverék szuka, aki Artik kenneltársa volt a gödöllői gyepmesteri telepen. Sitra alapvetően barátságos, ragaszkodó, jó idegrendszerű kutya, viszont a kutyákkal való viszonya félelem bázison nem indul soha egyszerűen, mert ő morog, ugat és ezt nem minden kutya viseli jól. Ha egy kutyával megismerkedett, akkor játékos, őrülten futkosó jószággá válik. Ideiglenes befogadót is keres, de természetesen nagyon örülne egy végleges családnak. Fiatal, egy év körüli, oltott, chipezett, ivartalanított, gyerekbarát.

A kutyamentés nem csak a kutyák begyűjtéséről szól, bár kétségkívül az a leglátványosabb része, annak van hírértéke, ha valaki érkezik, pláne, ha rossz állapotban teszi azt, de aztán jönnek az unalmasnak tűnő, de rendkívül mozgalmas hétköznapok, amikor az állatorvosi köröket intézzük, hirdetünk, érdeklődőkkel egyeztetünk, szocializálunk, szeretgetünk. Erre a hétre négy kutyánknak szerveztük meg az ivartalanítását.

A most gondozásunkba kerülő szuka kutyáknál igyekszünk az állapotuk és státuszuk alapján lehető legkorábbi időpontban elvégeztetni az ivartalanítási műtétet ebben az időszakban, mert tüzelési idő van... Azt pedig nem kell ecsetelnem, hogy mit jelent, ha tüzelő szuka kerül hozzánk: ha a kennelsoron tudunk csak számára helyet szorítani, akkor megőrjíti a még ivaros kanjainkat, akik evés helyett lesoványodhatnak, s a feszültség is fokozódik. A tüzelő szukák örökbeadásának a lehetősége is kitolódik, mert 4-6 hétig nem ivartalaníthatók, így igyekszünk elkerülni... Persze nem mindig sikerül: jelenleg Keltike például tüzel. De már így érkezett...

Sárma viszont biztosan nem fog, mert ő ezen a héten megoperálásra került. Szépen viselte a beavatkozást, lábadozik.

Szintén átesett a műtéten Szeklice, a valamikor volt tenyészszuka, aki most már csak családi kedvenc szeretne lenni. Középkorú, de nem idős, emberekkel barátságos, más kutyákkal is jól kijön, a cicákat sem bántja, bár kergeti.

Persze nem csak a szukákra hegyeződött ki az állatorvosi vizitek szervezése, kanjaink is kivették a részüket ebből a programból. Ivartalanításra került Tupac, a hosszú szőrű törpe tacskó kan, illetve átesett a beavatkozáson Béni is, akit ezt követően "ideiglenes befogadói" (jaj, ki gondolta komolyan annak őket, mi nagyon reménykedtünk, hogy nem azok!) örökbe is fogadtak. A szerződés aláírására ugyan kicsit később került sor, de innentől gazdis.

11 új kutya, 2 gazdis - a 2. hét egyenlege

Nagy levegő és nekikezdek a beszámolónak erről a hétről is, de előre szólok: hosszú lesz. Működésünk során még soha nem érkezett egy hét alatt ennyi felnőtt kutya a gondozásunkba és őszintén szólva nem is feltétlenül bírnánk ezt az iramot sokáig - s itt az anyagiak csak egy részt képviselnek, összeszervezni, ennyi kutyát mozgatni, az eltérő státuszban lévő állatorvosi dolgaikat kezelni, egyeztetni, hirdetni rendkívül nehéz úgy, hogy mindannyian, akik a fajtamentésért ténykedünk munka mellett tesszük azt, ráadásul nagyon kevesen is vagyunk. De ez most itt csak mentegetőzés, mert valójában ezt a hetet messze az elvárásokon felül teljesítette a csapat, amiért hatalmas köszönet illet meg mindenkit, aki segített!

11 kutyánk érkezett, igyekszem szőrtípus szerinti bontásban a nagyközönség elé tárni őket, de tessék figyelni, mert kikérdezem ám! ;)

Az előző heti beszámolóban már beharangoztam, de akik követik a napi híradásainkat, már amúgy is tudják, hogy újabb demodexes törpe tacskókkal bővült a Futrinka Egyesület tacskó fajtamentésének csapata. Ők sajnos a rövid szőrűeken belül is az extra rövid szőrt képviselik egyelőre. Hálás vagyok a fuvarosoknak, akik elmentek értük Észak-Magyarországra, az állatorvos csapatnak, akik összeállították a kezelési tervet, és természetesen az ideiglenes befogadóknak, akik nélkül ezek a kutyák nem kerülhettek volna a gondozásunkba, ami ki tudja, hogy az ő életük szempontjából mit jelentett volna.

A mostani "szőr erős" csapatban kettő kan és egy szuka törpe tacskó jött, majd számukra is új gazdát kell keresnünk tehát, de előbb gondoskodnunk kell arról, hogy újra egészséges, játékos tacskók lehessenek. Ez a betegség elvette a gyermekkorukat, megtanította nekik a fájdalmat, az elviselhetetlen viszketést, úgyhogy most kell nekik bepótolniuk mindent, ami eddig kimaradt.

Narnia Fene és kutyái idegeit borzolja pakolászásával, száguldozásával és renitenskedésével, közben pedig egy aprócska hercegnő, akire nem lehet haragudni, ezt pedig ő is pontosan tudja, így lelkesen veti bele magát az újabbnál újabb kalandokba. Narnia mindenkit a mancsocskája köré csavar. Hivatalosan nem marad Fenééknél, így párhuzamosan keressük számára a tökéletes gazdit. De csak azt.

Lestyán lehet, hogy nem fajtatiszta, a szőre alapján inkább azt mondanám, hogy egy rövid szőrű és egy hosszú szőrű törpe tacskó nászából jöhetett létre, mert dinamikus vörös és a szőrszálak is hosszabbak, mint lenniük kellene egy rövid szőrű tacskó esetében, viszont nem elég hosszúak ahhoz, hogy azt mondhassam: Lestyán egy hosszú szőrű tacskó. Szóval valami köztes kutya. Szobatiszta, barátságos, de kicsit félénk. Jobb sorsra érdemes.

Kálmos félénk, riadós, de gyönyörű, s azokkal, akiket ismer, már egyre nyitottabb és barátságosabb. Majdnem tökéletesen szobatiszta lett nagyon rövid idő alatt, más kutyákkal jól kijön, de a nagyoktól azért hajlamos megijedni. Hihetetlen kis figura, egy igazi szépség. Egyelőre még nem volt rá semmi érdeklődés, de ami késik... Ő gyönyörű és szépen szőrösödik a gondozásba vétel óta, úgyhogy a későbbiekben valószínűleg nem lesz vele gond, csak az élete indult kicsit döcögősen, de mi ott voltunk, szerencséjére!

Percelt Tököl közelében találták, szóltak, mi visszaigazoltuk, hogy átvesszük, de mire mentünk érte, már nem volt sehol, pedig bezárták. Aztán újra felbukkant és akkor tényleg a gondozásunkba tudott kerülni, nagy-nagy mázlistaként ideiglenes befogadóhoz. Az hamar kiderült, hogy Percel korábban nem nagyon volt más, mint egy kerti kutya, egy élő riasztó. A pórázon sétálás sem igazán ment neki, de a lépcsőház, a lakás egészen elriasztották. Befogadója türelmének köszönheti, hogy semmit nem kellett elsietnie, szép lassan ismerkedhetett meg mindennel, s így Percel nagyon jó tanulónak bizonyult, hamar megértette a lakás rejtelmeit, megtanulta a szobatisztaságot, s elfogadta a forgalmat, nem rémült már halálra egy zajosabb autótól vagy busztól. Az eredeti gazdáját kellett az első 14 napban keresnünk, bár egyedi azonosítója érkezésekor nem volt. (Nem is kereste senki.)

Béninek egy netboard fórumos állatvédő kért segítséget, mert egy vidéki településen kóborolt rendszeresen, s bár az ottaniak etették, a hidegek beálltával ez nem volt már számára életbiztosítás. Az egyik korábbi örökbefogadónk vállalta Béni fuvarját és átmeneti elhelyezését, de aztán Béni nem töltött náluk túl sok időt: a tragikusan hirtelen elhunyt Racsni kutya gazdái vették őt magukhoz.

Az öt rövid szőrű tacskó után jöhetnek a hosszú szőrűek, mert bár ők az átlagosnak tekinthető "tacskó populációban" relatíve kevesen vannak, mi ezen a héten erre elég erőteljesen rácáfoltunk. (Számomra mindig olyan hihetetlen, amikor a hosszú szőrű tacskókat valaki spániel keveréknek vagy egyéb mixnek hiszi. Valahogy a hosszú szőrű tacskó, mint olyan, nem nagyon ment át a köztudatba.)

Elsőként bemutatom Maját, aki ugyan nem fajtatiszta, de egyértelműen voltak tacskó ősei és utolsó idős vemhesként kóborolt Eger utcáin. Szerencsére sikerült neki az ózdi állatvédők segítségével befogadót találni, s Maja áteshetett az ivartalanításon. Sokáig nem kellett töprengenünk, hogy utána mi legyen Majával, mert villámsebesen beépült befogadó családjába, ahonnan már nem megy sehova. Igazi sikertörténet!

Szeklice egy hét éves, tenyésztésből kivont hosszú szőrű standard tacskó szuka. Kiegyensúlyozott és barátságos, jól kezelhető és bár valószínűleg korábban nem élt lakásban, villámsebesen alkalmazkodott, szobatiszta, nem rombol, más kutyákkal jól kijön és bár kergeti a cicákat, de nem bántja őket.

Keltike egy fiatal hosszú szőrű törpe tacskó szuka, aki megérkezett és úgy döntött, hogy tüzelni kezd. Szerencséjére ideiglenes befogadója vállalta őt így is, a korábban tőlünk örökbefogadott Omarnak pedig meg kell barátkoznia a helyzettel. Keltikére azonnal érkezett is egy nagyon ígéretes jelentkezés: egy korábbi örökbefogadónk, akinél egy fekete-cser hosszú szőrű tacskó kan, Csipesz él, szeretné majd magukhoz venni Keltikét. Addig pedig folyamatban van Keltike felzárkóztatása a civilizált kutyalét alapszabályaiból, mert nagyjából semmit nem ismer: a póráztól retteg, az emberek társaságát nem keresi, illetve nem tudja azt sem, hogy mit jelenthet a szobatisztaság. Szerencsére a kutyatársaságot ismeri és így hamar megtalálták a közös hangot Omarral is. Persze a család macskája azért biztos, ami biztos, rajtuk tartja a szemét. Én meg is értem...!

Sárma szintén egy fiatal-felnőtt hosszú szőrű törpe tacskó szuka, aki a szocializációját illetően egy fokkal jobb, mint Keltike. Ő az általa ismert emberekkel barátságos, de idegenekkel nehezebben köt ismertséget, gyorsan tanul és érdekli a körülötte lévő világ, emellett van tehetsége a ruha, ezen belül is különösen a cipő átalakításhoz... Ideiglenes befogadónál zárkózik fel ő is, sajnos bőven van mit bepótolnia.

Tupac a hosszú szőrű csapat egyetlen kanja, szintén fiatal és szintén törpe. Ő is meglehetősen félős és bizalmatlan volt, de ideiglenes befogadóinál nagyon gyorsan feloldódott, s megmutatta, hogy milyen egy szárnyait próbálgató művésszel egy fedél alatt élni. Ő nem a textilipar irányába mozdult, mint Sárma, Tupac számára a különleges  lehetőséget a papírok, ezen belül is a dossziék tartogatták.

Végezetül pedig átnyergelek a szálkásokra. Aki az ujján számolta az érkezőket, most ért az ujjai végére, tehát már csak a ráadás jön, aki nem más, mint Rezső. Ő egy 4-5 év körüli szálkás szőrű tacskó kan, aki a debreceni gyepmesteri telepről került a gondozásunkba. Kiegyensúlyozott, jó idegrendszerű  kutya, szobatiszta, barátságos, mindenkivel korrekt kapcsolatot alakít ki és nem ijedezik feleslegesen. Kan kutyákkal viszont hajlamos kekeckedni. Érkezése után ő egyből ivartalanításon esett át, így gyakorlatilag azonnal örökbefogadhatóvá is vált. Más kérdés, hogy egyelőre senki nem akarta őt a családjában tudni. De majd eljön az ő ideje is. Remélem.

A sok érkezővel szemben mindössze  kettő kutyánk talált gazdára, ők sem Magyarországon. Szervezetként új, de tagjait tekintve régi együttműködő partnerünk a németországi Jagdgefahrten e.V. Ők vadászkutyák számára biztosítanak új lehetőséget, elsődlegesen magyar és német vizslákra fókuszálnak, de a vadászkutyák körébe a tacskók is beleférnek, így egy-egy kutyát segítenek hirdetni, főként azokat, akik számára nem látunk sok esélyt arra, hogy belföldön gazdára találjanak.

Mamusz egy idős szálkás szőrű tacskó szukaként nem számíthatott arra, hogy tolakodjanak érte az örökbefogadók, pedig ő tökéletes kutya: szobatiszta, jókedélyű, agilis, más kutyákkal maximálisan kompatibilis. Úgy volt, hogy ideiglenes befogadóhoz költözik, de hamar végleges otthonná vált a család.

Csücsök egy idős hölgy kutyája volt Kuksival együtt. Nem sokat tudott a világról, de nálunk mindent megtanult, s az utazás előtti időszakot ideiglenes befogadónál tölthette, ahol további praktikus ismereteket szerzett. Mostanra ő is boldog gazdis kutya, aki a hírek szerint felássa fél Németországot. Reméljük, hogy nem a visszavezető utat keresi.