Kerekeken gördülő 22. hét

Eszkuláp megkapta a kocsiját!

Bár időrendileg nem ez történt a héten legelőször, de én mégis ezzel kezdem. Hosszú várakozás, gyűjtögetés és reménykedés után végre eljött az a pillanat, amikor megkaptam az értesítést, hogy lehet menni Eszki mozgássérült kocsijáért. Így a kellemest a hasznossal összekötve szerveztünk egy kutyafuvart németországi partnerünkhöz, hogy az átadás-átvételre is sor kerülhessen.

Eszkuláp nagyon élvezte, hogy az egész napot velünk töltheti, a kisbusz középső első ülésén alakítottuk ki az ő kis rezidenciáját. Az utazás hosszú óráit vagy alvással vagy nézelődéssel töltötte, odafigyelve arra, hogy valakihez sikerüljön hozzáérnie, hiszen ez neki létszükséglet. A Dog Házba érkezve azt is bemutatta, hogy ő aztán nem barátkozik kan kutyákkal, sőt! Kár, hogy a megsemmisítő csapást egy német dogokból álló falkára gondolta mérni, úgyhogy jobbnak láttam, ha megfékezem őt. A kiskocsitól megijedt és amúgy is kicsit bizonytalan volt: azt hitte, hogy elhagyom, így le sem lehetett magamról vakarni. Szóval az első randevú a mozgássérült kocsival nem volt éppen sikeres és boldog, de éreztem, hogy ennél lesz a helyzet sokkal, de sokkal jobb is.

Másnap már tett egy tesztkört a betonos úton, amikor rájött, hogy arra megy, amerre csak akar és úgy, ahogy ő szeretne, teljesen felvillanyozódott. Amúgy is hajlamos a hiperaktivitásra, nem egy otthon ülő, kötögető-rejtvényt fejtő fajta, de a kocsi adta szabadság szele elég erőteljesen megérintette. Azóta itthon még tovább fejlesztette a technikát, úgyhogy most már tényleg lassúnak számítok, számítunk az ifiúrhoz képest, mert mostanra már profi módon rodeózik, igaz, hogy az elakadásokat még elég pasisan igyekszik megoldani: erőből, de tanítgatom neki a tolatást és az egyéb problémamegoldó lehetőségeket.

Szóval nálunk, ideiglenes befogadóknál nagy a boldogás, mivel Eszkuláp kivirult és újra szabad. Ez pedig nem jöhetett volna létre a sok-sok segítő nélkül, akik hozzájárultak vagy anyagilag a beszerzéshez vagy pedig támogattak, tanácsokat adtak, drukkoltak. KÖSZÖNJÜK!

Ez persze azt nem befolyásolja, hogy Eszkuláp továbbra is keresi az álomgazdit, aki kertes házban lakik, nincs kan kutyája, viszont van egy vagy kettő (de nem több) kicsi, maximum közepes ivartalanított szuka kutyája, nem zavarja, hogy Eszkuláp nem képes kontrollálni a vizelet- és székletürítését (a hólyagját mechanikusan üríteni kell, a széklete meg csak "potyog"), de bepelenkázva lehetővé teszi számára, hogy az ágyon ugráljon és odabújjon a gazdihoz, aki nem esik kétségbe attól, hogy minden este fürdetés van és hogy a lakásban csúszkálás miatt a ledörzsölt bőrfelületet krémezni kell. Ja, és nincs macskája sem vagy ha van, akkor az nagyon fitt, mert Eszki bőszen kergeti.

Lett egy új kutyánk is a héten: a hat éves rövid szőrű tacskó kan, Köles (eredeti nevén Füles, de egyrészről már volt ilyen egyesületi védencünk, másrészről ez inkább illik egy álló fülű jószágra, mint egy tacskóra, úgyhogy a módosítás indokoltságát talán nem is kell magyaráznom). Köles eredeti gazdája nyugdíjas otthonba vonult, ekkor került át némi erkélyen tartózkodás után Köles a második helyre, ahonnan viszont szinten el kellett jönnie. Köles kicsit félénk, mintha bántották volna, de szépen és gyorsan oldódik és nem bánt senkit. Más kutyákkal alapvetően jól kijön, de számomra ő az a tipikus "anya babája" típusú kutya. Legalább 4 kg túlsúlyt még le kellene küzdenie, ebben a méretben saját maga számára is veszélyes, mivel rendkívül rövid lábai vannak, a mellkasa majdnem a földet veri a zsírpárna miatt. Oltás, chipezés és ivartalanítás után szerető gazdát keres vagy ideiglenes befogadó jelentkezését is várjuk.

Hümér, a hisztis gazdához cuccolt ideiglenes befogadójától, akinek szeretném ezúton is megköszönni, hogy vigyázott a kis csibészre és hogy bevezette a lakásban élés rejtelmeibe. Az ilyen jellegű támogatás felbecsülhetetlen, a kutyáink örökbefogadási esélyeit jelentős mértékben javítja. Hümér új kutyatársával minden rendben és szerencsére hisztisünk számára sem okozott nagy törést a helyszínváltás. A gazdisodáshoz elengedhetetlen volt mokaficek fuvarban és örökbeadásban nyújtott segítsége - hála érte!

Theodora is remekül van, a hat baba már egyre nagyobb és önállóbb. Mostanra a szemük is kinyílt, úgyhogy elkezdődött a világ felfedezése. Lassan már a gazdijelöltek is fel-felbukkannak, de még kb. 4 hét, mire költözködésre kerülhet sor. A kis családról igyekszem egy külön postban beszámolni, mert Rita, az ideiglenes befogadójuk már mindegyik eb-gyerekről készített személyiségrajzot is, amit szeretnék megosztani az érdeklődőkkel.

A Futrinka Egyesület, benne természetesen a tacskó fajtamentés is meghívást kapott az Ebugatta által szervezett kutyás napra, ahol több védencünk is tiszteletét tette. A gazdira váró közül jelen volt Gobbi és Klotild, illetve kilátogatott egy korábbi védencünk, Porca hercegkisasszony is. Ugyan örökbefogadóra nem talált senki, de egy kellemes, élményekkel teli napot tölthettek el a "csajok" a nagyvárosban sok-sok kutyaszerető ember által körülvéve.

Sajnos nem tudom a heti beszámolót csupa jó hírrel zárni. Luxor kutyánk ugyanis meghalt. Nem olyan régen adta vissza az örökbefogadója, egészségügyi problémákra hivatkozva. Ideiglenes befogadóhoz került és várta az igazit. Aki már sajnos soha nem jöhet el érte, mert egy nagy kutya keresztezte az útját. Luxor nem élte túl a támadást. Teljesen értetlenül, megdöbbenten állok az eset előtt. Ilyen nem történhet, nem történik. És mégis. Sajnálom Luxor, hogy csak ennyi és csak így adatott.

A 20. hét úgy elrepült, mintha soha nem is lett volna

Izgalmas-mozgalmas hét áll mögöttünk, ilyenkor jó érzés leülni a klaviatúra mellé és megfogalmazni, hogy kivel mi történt. Nincs mindig így, de a 20. hét igazán a kedvemben akart járni, mégha meg is dolgoztatta a tacskó fajtamentés mikronnyi csapatát, akkor is.

Kettő szálkás szőrű tacskónk költözött gazdához. Jakab Budapest III. kerületében okosodik a továbbiakban. Szerencsére remekül kijön örökbefogadói cicájával, így semmi nem gördített akadályt a véglegesedése útjába. Nagyon rövid idő alatt sok mindent volt alkalma megtapasztalni ennek az apróságnak: a sérülések, utazás, kórház, kennel, ideiglenes befogadó, majd végleges gazdi folyamat minden eleméről tudna mesélni. Boldog és hosszú gazdis életet, Jakab! Köszönöm - itt is - a Német Juhászkutya Fajtamentés Alapítványnak, hogy átmenetileg befogadták őt és segítséget kértek számára, valamint ideiglenes befogadóinak, hogy családi környezetben szedhette össze magát és készülhetett a gazdis életre.

A másik gazdis egy problémás kutya, akit előző családja harapás miatt adott le az Illatos úton. Gokart rettegett, amikor hozzánk került, de hála Szilvi gondoskodásának és szakértelmének, gyönyörűen kijött a szorongásaiból és egy teljesen új személyiségű kutyát tudtunk Sopronba költöztetni. A gazdik már be is köszöntek és eddig minden rendben: Gokart okos, aktív és imád játszani. Szerencsére szépen viselkedik a lakásban is, nem rombol és szobatiszta. Harapási szándéknak nyomát sem látták eddig, őszintén remélem, hogy ez így is marad. Gokart, becsüld meg magad, a második esély biztosan ezerszer jobb lesz, mint az első volt.

A gyömrői Szomorú Szív Alapítvány vezetője felhívott, hogy kihalásztak Aszódon egy vízmosásból egy kutyacsaládot. A mama tacskó keverék, a babák pedig két naposak, ha tudunk, segítsünk rajtuk, hogy családi környezetbe kerülve minden esélyük meglegyen arra, hogy túléljék a kalandot. Kép nélkül ugyan nehéznek tűnt, de hatalmas szerencsénkre gazdasági vezetőnk, Gelen egyik kolléganője jelentkezett és befogadta Vizes Theodorát és hat babáját, akik a keresztségben az Iglo, Kobak, Kefér, Kupak, Kriksz-Kraksz és Nyafi Királylány nevet kapták. A hat babából a három vajszínű kan, a három csíkosból a sötét csíkos szuka, a többi kettő kan. A mama, Theodora egy maximum 2 éves, tacskó ősökkel is rendelkező, közepes termetű keverék, aki végtelenül kedves, de mégis törékeny és visszafogott, arisztokratikus és okos, ragaszkodó, szobatiszta, emberközpontú, ideális családi kutya. A kicsik és a mama állatorvosi költségeihez (féreghajtó, chip, oltások) támogatókat keresünk és természetesen már most várjuk a lelkes gazdijelölteket is, akik szeretnének felelősen babázni és felnevelni egyet-egyet ebből a szuper szerencsés kis csapatból. A fuvarban nyújtott azonnali segítségért hála jár mokaficeknek és p1-Lottinak. Köszönöm!

Hümér elvileg gazdijelöltes, természetesen még bármi történhet, tapasztalatból tudom, hogy a potenciális gazdik hol eltűnnek, hol felbukkannak, de addig is ideiglenes befogadóhoz költöztettem, hogy szokja a városi életet és lehetőség szerint többet tudjunk meg róla, mint amit a kenneltartás mellett lehetséges. Ideiglenes befogadója kutyája elsőre nem lelkesedett, de aztán mostanra már olyannyira összebarátkoztak, hogy ha eltűnne az a jelölt, akkor bizony Hümér onnan már nem mozdulna sehová.

Az egyik ideiglenes befogadónk, IldiH, aki Gobbi nénit pesztrálgatja lassan egy éve, a Mixxx-túra szervezőjeként a hétvégén magával vitte kirándulni az egyik tárnoki kennelsor lakónkat, Gyolcsot is. A néhány nap alatt kiderült, hogy Gyolcs szobatiszta, tökéletesen tudja, hogy mire szolgál az ágy, minden kutyával remekül kijön és emberekkel is feltétel nélkül és maximálisan barátságos. Mindezen információ birtokában biztosan könnyebb lesz számára gazdát találni, de ami a legfontosabb: Gyolcsnak volt egy ingergazdag, sok-sok szeretgetéssel teli hétvégéje. Mint ahogy Gobbinak is.

A 19. hét is elrohant... Előlünk

Mit is írhatnék... Új kutya nem érkezett, és "csak" egy kutyát adtunk örökbe. Mondhatni, nem történt semmi, pedig közben mégis. Gyakorlatilag egyik hét sem eseménytelen, mégha a látványos nagy történésekre hajlamosabb is felkapni az ember a fejét. Egy fajtamentő csoport működtetése azonban nem csak abból áll, hogy egy jön be, egy megy ki. A színfalak mögött szerveződnek az orvoslátogatások, a várólista karbantartása, a kapcsolattartás, a hétvégi sétáltatások szervezése, a fuvarozók felkutatása, a hirdetések, a pénzteremtés és megannyi dolog úgy, hogy ez - mint ahogy a legtöbb fajtamentő szervezet esetében - nem az ember főállása.
Három kutyánk ivartalanítódott: Lajbit, Hümér és Gokart. Elvileg Lajbitot gazdijelölt várta volna, de mivel elfelejtettek felhívni, ez számomra azt jelentette, hogy nem kívánják mégsem összekötni az életüket ezzel a fiatal és szép szálkással. Erőltetni senkire nem fogok egyetlen kutyát sem. Tehát Lajbit továbbra is gazdát keres.

Pruszlik, az egy év alatti tacskó keverék szuka viszont megkezdte végleges, gazdás életét Budapest XIII. kerületében néhány teknős mellett egy fiatal párnál. Nagyon meg volt ijedve az új helyen, de őt ismerve hamar feloldódik és szórakoztató kis bohóca lesz a családnak. Ideiglenes befogadójának, Annának köszönjük, hogy segített az elhelyezésében és így nem kellett a kis védtelen babakutyát a kennelsorra kitenni.

A XVI. kerületben a héten kétszer is megtaláltak egy idősödő szálkás szőrű tacskó szukát. Mind a kétszer jelentették őt nálunk is és mivel az első megtaláló felkutatta az eredeti gazdát, így a másodiknak sajnos már tudtuk mondani, hogy kit keressen. Viszont szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a gazdának nem mentsége, ha a kutya kiássa magát. Amellett, hogy a tacskóval is történhet bármi baj mialatt az utcán van, balesetet is okozhat, ahol a gazda egyértelműen felelősségre vonható. Ha a kutya szökik a kertből, akkor lehet, hogy ingergazdagabb környezetet, sok sétát és benti tartást kellene számára biztosítani.

A 17. hét - befelé áramolnak a kutyák

Úgy telt el a 17. hét, hogy senki nem költözött gazdához a tacskó fajtamentés védencei közül, cserébe viszont érkezett három új kutyánk, ebből kettő volt tervezett, egy pedig csak úgy csatlakozott a klubhoz.

A gyömrői Szomorú Szív Alapítvány állatmenhelyén többszáz kutya várja, hogy örökbefogadják. Amikor lehetőségünk nyílik, átveszünk onnan kutyákat. Ezen együttműködés keretein belül érkezett meg hozzánk Hisztis Hümér, a 4-5 év körüli szálkás szőrű tacskó kan, aki egy husky szukával együtt kóborolt. Hümér egy igazi, mindenlébenkétkanál típusú, kommentáló, nyüzsgő szálkás szőrű tacskó kan, akit egy aktív, sportos gazdi mellett tudnánk igazán elképzelni.

Hümér mellé társult Klotild, az 5-6 év körüli, apró testű, rövid szőrű tacskó keverék szuka, aki már több alom legyártásában aktívan közreműködhetett, úgyhogy éppen ideje, hogy egy ivartalanítással megszüntessük a további kutya-előállítás lehetőségét és Klotild számára megkeressük az ideális családot. Klotild egy békés, nyugodt, gyerekek mellé is bátran ajánlható apró kutyalány, aki szereti a kényelmet és a gazdájához végtelenül ragaszkodik. A fotók nem igazán adják vissza, hogy milyen tündéri kis kutyahölgyről van szó, ezért látogatni sem tilos: jelenleg tárnoki kennelsorunkon várja az őt megismerni vágyókat.

Jakab a bónusz eb. Gombán találták és a német juhászkutya fajtamentés mentőbázisára vitték be az összeharapott, lesoványodott szálkás szőrű tacskó kant. A német juhászosok jelezték felénk és természetesen mi megteremtettük a feltételeket, hogy Jakab eljöhessen a sok "Rex Felügyelő" közül, hiszen tényleg nem egy tacskóra vannak kitalálva az ottani feltételek. Jakab egy hetet kórházban töltött, mivel a sebei kezelést igényeltek, illetve kértünk vérképet is, hiszen az apróság tele volt kullancsokkal is.

Természetesen mind a hárman gazdát keresnek, illetve Hümés és Klotild esetében ideiglenes befogadók jelentkezését is várjuk, Jakabot szerencsére egy hét kórházi tartózkodást követően sikerült egy nagyon kedves átmeneti családban elhelyeznünk.