A 36. hét nem volt túl intenzív, de a háttérben sok dolog zajlik

A 36. héten a tacskó fajtamentés egy új kutyával lett gazdagabb, de Kaviár/Hagyma minden eddigi döbbenetünket felülmúlta. A kutya közel egy hónapot élt együtt halott gazdájával, mire valakinek feltűnt, hogy a nénit nem látta mostanában. Ez alatt az idő alatt nem tudni, hogy hogyan maradt életben egyáltalán, de gyakorlatilag minden tartalékát felélte: a normálisnak számító 8-9 kg helyett jelenleg 4,5 kg, érkezésekor ment a hasa, a szőre katasztrófa és hullik, de amúgy is vannak szőrhiányos, sebes területek, az izületei tönkrementek, duzzadtak. Hosszú időbe telik majd, amíg mind lelkileg, mind testileg rendbejön. Nagy szerencsénkre ebben egy elkötelezett ideiglenes befogadó pár van segítségére - ezúton is hatalmas köszönet Fruzsiéknak, hogy vállalták őt.

Kaviár/Hagyma mindennapjairól befogadói blogot vezetnek - ajánlom mindenkinek, nagyon szívet melengető olvasmány: http://fogadjorokbe.freeblog.hu/

Kaplony átesett az ivartalanításon és utána már nem Tárnokra ment vissza, hanem a XI. kerületbe költözött, egyelőre ideiglenes befogadókhoz, akik nagyon gondolkodnak az örökbefogadásán is, de "lakva ismerkszik meg az ember", akarom mondani kutya és neki még nem nagyon volt eddig lakásban tartott kutyával tapasztalatuk. Nagy szerencse, hogy az első visszajelzések alapján Kaplony teljesen szobatiszta, nem rombol és nem őrjöng, ha elmennek otthonról. Egyetlen szabályt szeg meg, ha nem látják: a kanapé elvileg tabu. Amikor ott a családja, ezt pontosan tudja. De amikor nem, akkor birtokba veszi.

Zamó néniről is rendszeresen beszámol ideiglenes befogadója, Liza. Elvben az ágy náluk is tabu volt, de hát ugye a tacskó vér... Zamó néni ivartalanítását és fogainak szanálását, valamint a belsőcombján található daganat eltávolítását az elkövetkezendő hetek valamelyikére tervezzük és Liza nagyon gondolkodik Zamó néni, most már Etus örökbefogadásán. Addig is boldogan vetik bele magukat együtt a filmes világba, amely Liza számára nem ismeretlen, Zamó néni meg egyszerűen csak imádja, ha a gazdijával lehet.

Kiss Manyiról, egy korábbi, ex-Illatos úti védencünkről is kaptunk beszámolót. Ő egy nagyon kedves támogatónkhoz költözött. Most kapott Oszkár, a fehér herceg mellé egy új lakótársat egy epilepsziás yorkie személyében, akit a Minimenhelytől fogadtak örökbe.

A Futrinka Egyesület tápgyűjtő napot tartott a Récsei Center Fressnapf Áruházában. A lelkes önkénteseknek köszönhetően kb. 170 kg száraztáp és konzerv gyűlt össze, amely a tárnoki kennelsor lakóinak kb. másfél heti élelmezésére elegendő. A tacskó fajtamentést egy szintén korábbi védenc, Ciha-Panni képviselte gazdijával, Kyticével. Mindenkinek, aki akárcsak egy kicsivel is hozzájárult a nap sikeréhez, szeretnénk köszönetet mondani.

Nyüzsgő 13. hét

Az elmúlt héten két új kutyánk érkezett - mindketten Gyömrőről a Szomorú Szív Alapítványtól jöttek.

Gyufa egy kis termetű, rendkívül elhanyagolt szálkás szőrű tacskó kan. Soványka is nagyon, de hamar össze fogja szedni magát. A szeme gyulladt, orvosi kezelés alatt áll. Gyufa egy igazi csiszolatlan gyémánt, aki egy igazi gazdi mellett mindent megtanulhat, amit egy szálkás szőrű tacskónak tudnia szükséges. Pórázon sétál, minden kutyával jól kijön és emberekkel is rendkívül barátságos. Oltásait, chipet kapott, ivartalanítása után örökbefogadható vagy ideiglenes befogadót is keresünk számára.

Gyolcs nem annyira tacskó, de egyértelműen tacskó ősökkel is rendelkező rövid szőrű tacskó keverék szuka. Hozzáteszem, hogy 100 emberből 99 őt nyugodt szívvel letacskózná. Van még mit javítani a tacskóról, mint fajtáról kialakult képen. Gyolcs persze keveréksége teljes tudatán kívül is egy nagyon kedves, nyitni akaró kutyalány, aki a maga maximum két esztendő tapasztalatával próbál meg igazodni a náluk szokásos rendhez. Egyelőre a póráz még nehézséget okoz, de lassan tanulgatja ezt is. Mindenkivel kedves, ragaszkodó, bújós, de sok tennivaló van még vele, hogy igazi úrikutya válhasson belőle. Oltásokat, chipet kapott, a héten átesik az ivartalanításon is, utána örökbefogadható vagy ideiglenes befogadót is keres, aki megkezdené az eddig kimaradt tudnivalók pótlását.

Jázmin, a fiatalka rövid szőrű tacskó szuka átesett az ivartalanításon és az estét már új családja körében töltötte - Szigetszentmiklósra költözött. Másnap beszéltem a gazdival, aki nagyon hálás volt azért, hogy az övé lehetett ez a kis tündér. (Jázmin kapkodósan, félénken került a gondozásunkba, de ideiglenes befogadója annyira tökéletesen szocializálta a kiskutyát, hogy tényleg problémamentes volt az átadás.)

Falatka egy korábbi mentvényünk volt, akit még tavaly örökbe is adtunk, de mostanra minden próbálkozás ellenére feladni kényszerült az őt örökbefogadó hölgy, mivel Falatka túlnőtt rajta és aktivitásával, a másik - szintén mentett - kutya állandó terrorizálásával már fenntarthatatlanná tette a hármas együttélést. Falatkát így visszavettük, de nem tartózkodott túl sokáig nálunk, mivel a gazdától rögtön az új helyére, egy fiatal párhoz fuvaroztuk őt át, ahol megkezdte egyedüli kutyaként az új életét sok-sok tanulással és kirándulással.

Falatka helyére pedig egy régóta gazdára váró szépségünk, Kiss Manyi költözhetett, aki rendkívül hálás volt a lehetőségért és vele biztosan nem lesz semmi gond, hiszen álomkutya. Ettől függetlenül senkinek nem akadt meg rajta a szeme. Most már késő: elkelt!

Öregem...!

A fajtamentés gondozásában több idősebb tacskó és tacskó keverék is várakozik. Sajnos az idősebb kutyák iránt szinte egyáltalán nincs érdeklődés és ha ajánljuk is őket, többnyire az a válasz, hogy "már nem szokna meg nálunk" vagy "nem akarok egy olyan kutyát, akit néhány hónap vagy év múlva el fogok veszíteni".

Az idősebb kutyák néha valóban kicsit nehezebben (de nem nehezen!) illeszkednek be, hiszen már kialakult szokásaikat kell leküzdeniük egy új helyzetnek való megfelelés érdekében, de többnyire ezt zökkenőmentesen sikerül megvalósítaniuk. Az idősebb kutyák már tudják, hogy mit veszíthetnek, ezért rendkívüli mértékben igyekeznek megfelelni és egy tacskó esetében a 8-10 év egyáltalán nem jelenti azt sem, hogy az adott eb már élete végén jár. Szerencsés ez a fajta abból a szempontból, hogy hosszú életű és még az igazán veterán ebek is tele vannak vitalitással.

Egy szerelem kezdetén gondolunk arra, hogy meddig fog tartani? Nem. Amikor egy kutyatársat választunk magunk mellé, akkor miért tervezzük egyből az elválást? Nekem volt két olyan saját kutyám is, akiket idős korukban fogadtam örökbe. Egyiket sem bántam meg, rengeteget tanultam tőlük és ugyan nagyon fájt, amikor itt hagytak, de a közösen töltött időnk tartalmas, szeretettel teli és inspiráló volt és végképp beleszerettem az idős kutyákba: látom azt, amit mások, sokan nem mernek látni.

Amíg viszont egy idős kutyát Magyarország-on szinte reménytelen örökbeadni, addig a legtöbb állatvédő szervezet szembesül azzal, hogy egy meghatározott idő után a védenceinek jelentős százaléka tartósan a gondozásában álló idősebb egyedekből áll. (Ahol nincs egyetlen idős kutya sem, kezdjünk el gyanakodni...) Nekik pedig gazdát kell találni, különben sajnos már a fiatalabb kutyák számára sem tudunk segítséget nyújtani - a lehetőségeink végesek és elsősorban azokért felelünk, akik már a kapun belül vannak.

Kérek mindenkit, akinek módjában áll: segítsen gazdát találni korosodó mentvényeink számára is. Gobbi (10+), Zuzu (8), Kiss Manyi (8), Rupert bácsi (10+) gazdára várnak.

Az 5. hét hírei - a beérkezők

Az ötödik hét beszámolóját két részre bontom, mert egyben túl hosszú lenne, rengeteg dolog történt. A jelenleg rendelkezésemre álló rövid időben kezdem azokkal, akik hozzánk kerültek és akiknek új gazdát vagy ideiglenes befogadót keresünk, valamint hálásan fogadnánk bármilyen hozzájárulást állatorvosi költségeikhez is.
A hét első érkezője Kiss Manyi volt (eredeti nevén Fanni), akit a gazdája az Illatos úti ebrendészeti telepre adott le. A nyolc éves rövid szőrű tacskó hölgy nem értette, hogy mi történik vele és még most is nehezen hiszi, hogy élete új kerékvágásba került, de mindenképpen újra pozitív irányba halad. Manyi visszafogott, nem tolakodó, lassabban barátkozó, de érdeklődő és ragaszkodó kutyalány, aki a rövid szőrével lakásban szeretne élni. Ugyan életkorilag talán nem túl fiatal, de megjelenése, viselkedése alapján sokkal fiatalabbnak tűnik, még hosszú éveket tölthetne egy szerető otthonban. Ideiglenes befogadó jelentkezését is várjuk. Oltott, chipezett, ivartalanított és a Harder-mirigy előreesést is megoperáltattuk a szemén.
Manyi után két apróság, Som és Berkenye jöttek, akik egyelőre nálam nyertek átmeneti elhelyezést. Egy szálkás szőrű tacskó almot hirdettek az egyik internetes felületen - köztük egy ingyen elvihető szukával. Nem szerettük volna, ha ő potenciális szaporító kezére jut, ezért az egyik ideiglenes befogadónk segítségével elhoztuk a kiskutyát és mellé kaptunk egy kanocskát is. Sajnos az alom másik két szuka tagja már elígérődött vidékre, kerti kutyának, ismerősök ismerőseihez...
Som mostanra már gazdikereső formában van, 2,5 hónapos, egészséges, játékos, jó kiállású szálkás szőrű tacskó legény. Kicsit hisztire hajlamos és nem nagyon szeret egyedül maradni, a távozás utáni 5-10 percben elkeseredetten sír az ajtóban. De amúgy egy nagyon életrevaló, babázható legényke, tele szeretettel és ragaszkodással. Korából fakadóan más kutyákkal jól kijön, illetve mivel cicánk is van, így hamar megtanulta, hogy a macskát jobb nem háborgatni. Egy oltással, chippel rendelkezik, féreghajtva volt, ivartalanítási kötelezettséggel keresi álomgazdiját. Kérem, hogy csak olyanok jelentkezzenek, akik tudják, hogy mivel jár egy kölyök kutya felnevelése (mind az állatorvosi tennivalók, mind pedig a lakás állapotát illetően) és lakásban tartaná. Az ivartalanítási kötelezettség sem képezi egyezkedés tárgyát, ez a feltétel az örökbefogadási szerződésben rögzített, be nem tartása esetén az örökbeadási szándék is semmissé válik és Somot visszavesszük majd a gondozásunkba.
Berkenye egyelőre nincs olyan állapotban, hogy gazdijelölteket fogadjon, bár van rá egy komoly érdeklődő, de egyelőre inkább az életéért küzdünk. Ő volt a két testvér közül a kisebb, a gyengébb, és a férgesebb is. A férgek már második etapban ürülnek, ő pedig egyre soványabb, a férgek által termelt mérgek legyengítik őt. Jelenleg minden nap az állatorvosnál ülünk, tegnap infúziós is kapnia kellett. Ha épp jól van, Berkenye egy kedves, karakán, ugatva játékba hívós pöttöm. Csak most éppen nincs jól szegény. Kérünk mindenkit, hogy drukkoljon ennek a picurkának!
A hétvégén a gyömrői Szomorú Szív Alapítványtől kettő kutya került a gondozásunkba. Rupert, a 10 év körüli rövid szőrű tacskó kan gyakorlatilag teljesen vak, emiatt a vele való kapcsolatfelvételt mindenképpen a megfontolt, előzetesen szóban bejelentett mozdulatok kell, hogy képezzék, különben odakap. De nem ez az alapjellemzője, mivel egy nagyon kedves, pusziosztó, az emberhez kötődő, tisztességben megöregedett ebzetről van szó.
Szintén Gyömrőről érkezett Sublót, a két év körüli, rendkívül elhanyagolt állapotban lévő szálkás szőrű tacskó kan. Egyelőre még igyekszünk felhízlalni őt, mert nagyon sovány. Kiegyensúlyozott, játékos, emberközpontú, de még sok nevelésre, tanításra szoruló kutya.
Tolna megyéből pedig végre hozzánk kerülhetett Porca és Móric, akikről kiderült, hogy törpetacskók és emellett minden bordájuk kilátszott. Náluk is a testi-lelki rehabilitáción van az első hangsúly, utána mehetnek csak ivartalanításra és új otthonaikba.