Túlélni az adó 1%-ig - ismét az állatorvosi tartozás törlesztésére gyűjtünk!

Frissítés: az eddig beérkezett adományokból sikerült kifizetnünk Demizson, Gobbi, Süti és Tipli számláját. Kérünk mindenkit, hogy ha teheti, akár 500 Ft-tal is, de segítsen, hogy a későbbiekben is segíthessünk.

Nem szeretünk kérni, de adományokból működünk, s ebből fakadóan csak a kutya és különösen a tacskó kedvelők segítségére számíthatunk. Minden hónapban igyekszünk előteremteni a működéshez, mentéshez szükséges költségek fedezetét, de egyre nehezebben megy. A beérkező forintokat panziódíjra, egy-egy fuvar költségére, s állatorvosi költségeinkre fordítjuk. Sajnos nem sikerült mindent rendezni, s most egy elég tekintélyes összegű tartozással kell szembenéznünk az egyik állatorvosi rendelőben, akiknek köszönjük egyáltalán annak a lehetőségét, hogy tartozhatunk, s hogy ők közben is ellátják, oltják, műtik a kutyáinkat.

Malvinnak, a gerincsérült tacskó keverék szukának sokan szurkoltak, de sajnos nem tudtunk végül rajta segíteni, pedig tényleg mindent megpróbáltunk. Számomra az ő elvesztése lelkileg is nagyon nagy terhet jelentett, hiszen egy szintén mozgássérült, vizeletét és székletét nem akaratlagosan ürítő kutyával, Eszkuláppal élek együtt immár több, mint egy éve. Malvin halála tovább szigorította Eszkuláp ultrahangos vizsgálatait és laborellenőrzését, de ő már a mi kutyánk, intézünk mindent, ami az ő biztonságához szükséges. Viszont ettől nem fáj kevésbé a csodálatos szemű, barátságos Malvin elvesztése. Talán nem így kellett volna történnie. Talán jobban is vigyázhatott volna rá, akihez tartozott. Malvin műtéti költségei, speciális beavatkozásai, laborvizsgálatai, kórházi tartása tetemes összegű tartozássá álltak össze még a kedvezményes árakon is, amelyet a Felicavet Állatkórház Egyesületünk számára biztosít. Mivel halott kutyára végképp nem szeretünk tartozni, így szeretnénk, ha legalább apránként törleszthetnénk, havi ütemezéssel.



Malvinnak nem sikerült...

 Gobbi néni sincs már köztünk, az ő életének utolsó számláját, a röntgent, amely kimutatta, hogy napok óta tartó agóniáját a tüdőben és agyban lévő daganat-áttétek okozzák, s az altatását nem tudtuk még kifizetni. Pedig jó lenne elengedni őt - pénzügyileg is. Számára nem adatott meg, hogy végleges gazdás kutyaként búcsúzhasson, de ezt ő nem igazán tudta, hiszen ideiglenes befogadó családja mindent megadott számára, amire előtte nem nyílt lehetősége: ágyban aludt, kirándult és nagyon-nagyon szerették.

Lőrinc bácsit sem kell talán bemutatni, bár ő szerencsére él és virul, de ha nem avatkozunk időben közbe és magára hagyjuk, mára már nem lenne kinek rónia a tatabányai utcákat új ideiglenes befogadója oldalán. Lőrinc bácsi az ózdi gyepmesteri telepről menekült altatás elől, majd több, mint egy évet kennelben töltött "megmentve" úgy, hogy gyakorlatilag mi foglakoztunk vele hétvégente, egyébként embert sem nagyon látott. Aztán amikor észrevettük, hogy kórosan lesoványodott, közbeléptünk. Így került Lőrinc bácsi a gondozásunkba, s derült ki, hogy gátsérv akadályozza a vizelet- és székletürítésben, gyakorlatilag saját magát mérgezi, s az erőlködés amúgy is megviseli. Megoperáltattuk, átesett az ivartalanításon, szerveinek állapotát laborvizsgálatok során keresztül ellenőriztettük, s több hetet töltött kórházban is.



Csoki a speciális diéta miatt nem kell senkinek

 Csokit a fajtatiszta (és tetovált) szálkás szőrű tacskó kant Szolnokon találták és csak azért nem tudta megtartani az őt megtaláló család, mert gyilkolta a tyúkokat. Csoki nem is tudja, hogy milyen szerencséje volt, mivel nálunk kiderülhetett, hogy a hólyagjában egy tekintélyes méretű kő alakult ki. Megoperáltattuk, átesett az ivartalanításon, s egész életében speciális, a kőképződést megakadályozó tápot kell ennie, ami ha Csoki az egyedüli kutyánk lenne, nem okozna gondot, de mivel rajta kívül vagyunk még egy páran, így ezt is erőfeszítések árán tudjuk előteremteni. Csoki ideiglenes befogadónál várja, hogy valaki beleszeressen.

Minden tétel mögött egy valódi kutya van egy igaz történettel, sokszor szenvedéssel, izgalmakkal, szerencsés gazdára találással, néha szomorúsággal és búcsúzással. Minden örökbeadásra kerülő kutyánk veszettség és kombinált oltással rendelkezik, chipezett és ivartalanított, rendszeresen parazitamentesített. Az örökbefogadókhoz az egyesület valamelyik örökbeadásra jogosult tagja viszi a kutyát, szerződést kötünk, de nincs "kötelező örökbefogadási díjunk", legtöbbször - szégyen, nem szégyen - nem is ajánlanak fel számunkra semmit az örökbefogadók, de nem is ezért tesszük. Nem várhatjuk el, hogy egy-egy mentett kutya akár több százezer forintra rúgó számláját a befogadók teljes egészében megtérítsék, ezért számítanánk azok segítségére, akik egy tábla csoki, egy üdítő vagy egy mozijegy, netán egy nyári póló vagy szandál áráról lemondanának valamelyik jelenlegi vagy volt védencünk javára.

Minden forint számít, a beérkező összegből az állatorvosi tartozást csökkentjük úgy, ahogy arról a támogatók rendelkeznek. Kérjük, hogy aki tud, segítsen nekünk, hogy folytatni tudjuk a tacskó fajtamentést, hogy ne legyenek álmatlan éjszakáink amiatt, hogy mit és miből fizetünk ki. Az adományokat a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számláján tudjuk fogadni. Kérjük, hogy ha valaki utal, a megjegyzés rovatban tüntesse fel: ADOMÁNY TACSKÓ + a támogatni kívánt kutya neve.

Köszönjük!

Kerek héten kerekedtünk, avagy a fekete-cserek (a 20. hét)

Az elmúlt hetek előkészítő munkálatai után a 20. hét tacskós szempontból eléggé kereknek tekinthető, hsizen történt benne minden, ráadásul az a minden is meglehetősen intenzíven. Akár azt is mondhatnám, hogy a hét a fekete-cserek jegyében telt, merthogy belőlük sikerült a legtöbbet begyűjtenünk...

Az ajkai gyepmesteri telepről altatás elől került a gondozásunkba Potyol, a fiatal-felnőtt rövid szőrű tacskó (keverék?) kanocska. Potyol tündéri, nagyon kedves, ragaszkodó, aprócska kutya, aki jelenlegi ideiglenes befogadójánál, IldiH-nál lakásban él. Kutya- és macskakompatibilis. Oltva, chipezve, ivartalanítását követően fogadható örökbe.

A bonyhádi gyepmesteri telepről érkezett Ricky, a szintén fiatal-felnőtt szálkás szőrű tacskó (keverék?) kan, aki tele van élettel és jókedvvel, de nem hiperaktív: figyelmes, tanulékony kutya. Őt most panziós helyen tudtuk elhelyezni, de reménykedünk abban, hogy hamarosan révbe érhet az élete, s legalább ideiglenes befogadót találunk számára.

Johanna, a rövid szőrű tacskó keverék szuka szintén a bonyhádi gyepmesteri telepen várakozott. Az ottani állatvédőknek köszönhetően ő már ivartalanítva került hozzánk, így csak egy oltást, illetve az azonosító chipet kell megkapnia, hogy készen álljon az örökbeadásra. Mivel jelenleg kicsit köhög, így most mindennel várni kell egy picurkát, de addig is hódítgatja ideiglenes befogadói szívét.

A gyömrői Szomorú Szív Alapítványtól érkezett két rövid szőrű tacskó (keverék?) kan kutya, akiket gazdáik adtak le a menhelyre. Kalmár a megfontoltabb, higadtabb, de sokkal érzékenyebb is. Mindenkivel jól kijön, kutyákkal sem kekeckedik, aki kevésbé pörgős kutyát szeretne, vele mindenképpen jól jár. Jelenleg panziós elhelyezést tudtunk csak számára biztosítani.

Révész Kalmárnak sok tekintetben az ellentéte, jön-megy, intézkedik, kiváncsiskodik, s bár nem kötözködő természet ő sem, azért valakit sikerült magára haragítania, s ezt majdnem a szeme bánta. Az utolsó pillanatban került állatorvoshoz, ahol azonnal megoperálták. Most sűrűn csepegtetni kell a szemébe, s csak reménykedünk, hogy fel fog épülni teljesen és megmaradhat a sérült szeme is. Kérünk mindenkit, hogy drukkoljon Révésznek, illetve számára ideiglenes befogadót is keresünk, ahol vállalnák a szemkezelését, mert most panziós elhelyezést tudtunk csak számára biztosítani.

Bár befogadót nem találtunk az itt is hirdetett tacskó keverék testvérpár számára, de sajnos az idős gazda állapota miatt nem nagyon lehetett várni: megérkezett hozzánk Picur és Bodri. Picurt viselte meg jobban a változás, nehezebben nyit, de amúgy barátságos, ragaszkodó és kedves, "tacskósabb" keverék szuka, kb. négy éves.

Bodri amolyan "van tacskó is benne" típusú keverék, tele jóindulattal és szeretettel. Mindenkivel barátságos, imádja, ha simogatják, abszolút kutyakompatibilis és nálunk már arra is rájött, hogy labdázni jó. Egy csupaszív jószág. Ha valakinek van egy kertes házas rokona, aki szeretne két bohócot, s be is engedné őket a házba, ne fogjátok vissza: mindketten gazdát keresnek, s nem csak együtt. Oltva, chipezve, ivartalanításukat követően fogadhatók örökbe.

A hét hírét a beszámoló végére hagytam, mert még el sem merem hinni, de ördögfajzat Gaussunk úgy tűnik, hogy megtalálta az igazi, neki való családot. De még csak csendesen mondom...

Lőrinc bácsinak el kellett hagynia érdi befogadó családját, mert nem sikerült megtalálnia a hangot a nyulakkal. Ismerkedési törekvéseinek a család férfi tagja igyekezett gátat szabni, de Lőrinc megharapta. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy egyrészről nem kellett azonnal repülnie a mi öntudatos nyúllikvidátor "hősünknek", másrészről pedig, hogy vivaro vállalta az ő átmeneti pesztrálását az előzmének ismeretében is és úgy, hogy hangsúlyoztuk: Lőrinc bácsiért előtte sem volt tolakodás, valószínűleg utána sem lesz. Köszönjük!

Lőrinc bácsi "megszívta", avagy a húsvéti nyúl átka

Lőrinc bácsi nem nyúl kompatibilis. Annyira nem nyúlkompatibilis, hogy ha missziója van, akkor elfelejt emberkompatibilis is lenni. Lőrinc bácsi számára egy nyúl kivégzésével végetér az álom, az őt befogadó család sajnos nem tudja vállalni az öreg házsártost. Nem a nyúl miatt, hanem mert ha Lőrinc vadászik, akkor nincs se ember, se Isten, aki őt megfékezze, ő akár oda is kap. A családnak viszont kicsi gyermekei vannak, nem mindegy, hogy miként viselkedik a náluk állomásozó kutya. Lőrinc bácsi pedig nem viselkedett szépen, pedig türelmesek voltak, sokat áldoztak és vártak, szerették, szeretik.

Több, mint egy éve egy magánszemély mentette az ózdi sintértelepről altatás elől. Majd' egy évet egy panzió kennelébe zárva töltött, de lehet, hogy többet is. Lehet, hogy két telet is végigvacogott és szinte csak minket látott emberként, a világhoz vezető útként. Átvettük őt, mert megszerettük. Minden hibájával együtt. Kicsit élt a kennelsorunkon, tényleg csak egy keveset, mert soványsága mellett feltűnt, hogy nem nagyon tud üríteni. Gátsérv. Megoperálták. Átesett az ivartalanításon. Oltott, chipezett. Néha mogorva. De azért kedves is tud lenni. Szuka kutyákkal jól kijön, kanokkal nem. Szobatiszta.

Sürgősen új ideiglenes befogadót keres vagy méginkább gazdit. Ő azt sem bánja, ha az új otthonában vágják a centit, hogy meddig kell még kibírni vele, mert ő bár már most az ezer év felé hajlik, simán 994-et letagad belőle. Lőrinc egy életerős, egy makacs, egy lendületes, egy túlélő típusú tacskó ősökkel is rendelkező valami. Vidéki tacskó.

Ha valaki kellő elszántságot érez magában, jelentkezzen az info@futrinkautca.h e-mail címen. Merthogy ez most nem vicc, ráadásul sürgős is. Köszönjük!

Lazulásnak vége! (A 9. hét) - No more wondering around (Week 9.)

Azt mindenki tudja talán, hogy a tacskó fajtamentés a Futrinka Egyesület keretein belül működik. Az Egyesület a sparhelt lábúakon kívül magyar vizslákat, német dogokat és esélytelen egyebeket is ment. Azt már talán kevesebben tudják, hogy amellett, hogy mindenki mindenkinek segít, az alap tevékenységi csoport védenceire is nagyobb hangsúlyt fektetek, mégha nem is én vagyok az őértük felelős vezető, de ezek a sokszor idős, nem tetszetős külsejű, problémás kutyák is nagyon-nagyon közel állnak a szívemhez, így igyekszem az ő esélyeikhez nagyobb mértékben hozzájárulni. Ha az "alapnál" van nagyobb pörgés, szervezési igény, akkor igyekszem ott helytállni, de közben a tacskók mindenek előtt és mindenek felett.
A kilencedik héten volt alkalma mindenkinek kitacskózni magát, mert eléggé felpörögtek az események. Végre megérkezhetett a hajdúszoboszlói gyepmesteri telepről Tündi és az anyukája, Panni.

Tündi alig tíz hónapos, aprócska tacskó keverék szuka, látszik, hogy eddig nem nagyon élt kutyamentes környezetben, önállóan félénk, a pórázt is most tanulgatja. Kicsi teste minden erejével igyekszik megfelelni, nagyon barátságos, bújós, minden apró kis figyelemért nagyon hálás. Szerencséje volt, mert egy korábbi örökbefogadónk ideiglenesen magához vette őt.

Az anyukája, Panni sincs másfél évesnél több, nagyon fiatal még ő is. Elvileg őt is ideiglenes befogadó várta, csakhogy Panni úgy határozott, hogy tüzelni kezd, így maradt a kennelsoron. Panni is félénk, de nagyon emberközpontú kutya, annyira vágyna arra, hogy a nap 24 órájában szeretgesse valaki, hogy az leírhatatlan. Tele van szeretettel ez a kutya, hihetetlen.

Panni tüzelésének "köszönhetően" viszont lett ideiglenes befogadónk a Szolnokon talált tetovált szálkás szőrű tacskó kannak, Csokinak. Ő öt év körüli és egy ottani kertbe sétált be. A család szerette volna megtartani, de Csoki úgy határozott, hogy megritkítja a lábasállat-állományt, így el kellett jönnie. Egyelőre az eredeti gazdáját keressük, de ha nem kerülnek elő 14 napig, akkor új otthont keresünk számára.

Ideiglenes befogadójának pedig hálásan köszönjük, hogy fogadta őt, s hogy vigyáz rá. Csoki mindennapjairól itt olvashattok: http://kuttykolesz.blogspot.com/

Emi egy hajléktalan kutyája volt, de a hajléktalan meghalt és Emi egyedül maradt. Hosszú napok teltek el, mire egyáltalán be tudták őt fogni. Átmeneti elhelyezése megoldódott helyben, de aztán felkerült a kicsilány Budapestre. Emi félénk, de barátságos, amúgy tacskósan karakán, sok-sok ingerre szomjazó, tündéri bújós kutya, akinek rettentő sokat kell még tanulnia.

Sürgősen ideiglenes befogadót kerestünk egy Debrecenben talált vak szálkás szőrű tacskó kannak, Vidálnak. Akadtak is jelentkezők, amit köszönünk, de csoda történt: Vidálnak előkerült az eredeti gazdája. Ennél jobban nem is alakulhatott volna a dolog!

A gyűjtögetés mellett apró öröm, hogy egy kutyát sikerült örökbeadnunk. Az Illatos úti gyepmesteri telepről mentett, harapós előéletű Durci Darcy költözött el a tárnoki kennelsorról. Eger felé vette az irányt, ahol az új élete kezdődhetett meg. Reméljük, hogy mostantól minden jól alakul az életében, túl sokat tapasztalt már eddig is. Nálunk harapásra mégcsak nem is gondolt, pedig megtrimmeltük, hoztuk-vittük. Egyedül a macskákat nem tudta megszeretni, őket lelkesen kergette, ha tehette.

Lőrinc bácsi elhagyhatta a kórházat, s csoda történt: találtunk számára egy nagyon kedves ideiglenes befogadó családot Érden. Eddig viszonylag jól alakulnak a dolgok, de sajnos a család legkisebb gyermekét még nem fogadja kitörő örömmel az öregúr, rá vicsorog. Pedig ha ezen változtatna, akkor talán... Hát, drukkoljunk!

A nyolcadik, előkészítő hét - Week 8, the week of preparation

Lőrinc bácsi összeszedte magát annyira - köszönhetően az infúzióknak, gyógyszereknek és a melegben töltött napoknak - hogy megtörténhetett a gátsérv- és ivartalanítási műtétje. A beavatkozás lehetővé teszi, hogy Lőrinc innentől fájdalommentesen intézhesse nagydolgát, s talán hozzájárul ahhoz is, hogy gondtalanabb, felszabadultabb lehessen. A kórházban mindenesetre megkapta az "óvatosan" feliratot, merthogy fogakat mutogat az öregúr. Cserébe a műtétet követően már nem ugat napestig.
A nyolcadik héten a tacskó fajtamentésnél jellemzően előkészítő "munkálatok" zajlottak. Nem elég egy-egy kutyát megmenteni ugyanis, számos tennivaló van a későbbiekben is védenceinkkel mielőtt szerető, végleges családjukba költözhetnének. Ilyenek többek között az ivartalanítások, orvosi kivizsgálások, de a lelki-testi rehabilitáció is. Ezek azok a dolgok, amelyek mindig felmerülnek, költségesek, de valójában olyan nehéz rá gyűjteni, hiszen nincsen benne semmi drága, csak rutin. A veszettség elleni és a kombinált oltás, a chip, az oltási könyv, a Milbemax féreghajtó, a bolhacseppek jó, ha beleférnek 15-20.000 Ft-ba kutyánként, s ehhez jön még az ivartalanítás (kanoknál ez az altatás minőségétől, illetve az egyéb járulékos tennivalóktól függően 8-20.000 Ft, míg egy szukánál 15-35.000 Ft-tal számolhatunk), illetve ha nem ideiglenes befogadónál sikerül a kutyát elhelyezni, akkor naponta 600-1000 Ft "panziódíj". Ezért lenne nagyon fontos, hogy rendszeres támogatóink is legyenek. Havi 500-1.000-2.000 Ft hozzájárulás is hatalmas segítség, különösen, ha erre minden hónapban számíthatunk, tervezhetünk vele. Tudjuk, hogy lemondás. Tudjuk, hogy mindenkinek van mire költenie, de megköszönjük, ha beleférünk a családi költségvetésbe. Ha mindenki csak havi 500 Ft-ot utalna, már legalább fixen egy-egy ivartalanítást ki tudnánk fizetni, mert most örülünk, ha a tacskókra eső fuvarköltségeket, illetve panziódíjat, munkabért tudjuk fizetni, az állatorvosnál gyűlik a tartozás, amit majd az adó 1%-ból tervezünk rendezni. Persze csak ha lesz elég pénz a kifizetéséhez. Szóval rendszeres utalókat keresünk. Az adományokat a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számláján várjuk, a megjegyzés rovatban fel kell tüntetni: TACSKÓ.
Az ajkai menhelyről származó Csacska kutyánk átesett az ivartalanításon, illetve egy apró csomót is eltávolítottak az emlőjéből. Egyben megtudtuk azt is, hogy Csacska hihetetlenül hisztis, már a ragtapasz látványától is heves sikongatásba kezdett. Dinaperonéknak köszönhetően Csacskának nem a kennelben kell lábadoznia, mivel hozzájuk költözhetett ideiglenesbe, hogy a gyógyulás mellett megkezdhesse a civilizált kutyalét rejtelmeibe bevezető tanulmányait. Köszönjük!

Durci Darcy is átesett az ivartalanításon, de ő sajnos tárnoki kennelsorunkon kell, hogy átvészelje a lábadozási időszakot, mert számára nem sikerült ideiglenes befogadót találnunk. Darcy immáron nem csak az orvosi beavatkozásokat és a kozmetikát tekintve, hanem lelkileg is készen áll arra, hogy elköltözzön tőlünk, s bár csak rutinos gazdi mellett tudjuk egyelőre elképzelni, de messze nem a legproblémásabb kutyánk, sőt: nem is igazán problémás. (Ezt természetesen a tárnoki macskák nem erősítenék meg!)

Egyesületünk oltatlan kutyát nem vagy csak nagyon költséges karanténszabályok betartásával tud átvenni. Hogy csökkentsük az ilyen irányú kötelezettségeinket, igyekszünk minden vidéki állatvédő szervezettel együttműködni atekintetben is, hogy egy-egy átvételre kerülő kutyát előzetesen beoltatunk kombinált oltással még az eredeti helyszínen.

Ezen a héten a hajdúszoboszlói gyepmesteri telep köré szerveződött önkéntes segítőknek jár a köszönet, akik megszervezték két, onnan átvételre kerülő tacskó oltását, illetve ideiglenes befogadónál történő átmeneti elhelyezését. Így Panni és Tündi biztonsággal tud majd hozzánk érkezni, hiszen a védettségük alakulóban lesz addigra. Köszönjük!

Hat, hat, hatás alatt (6. hét) - Weak, weak, but Week 6.

Úgy lett kutyánk, hogy csak lett. Nem terveztük, nem is tudtuk, hogy van. Pedig hívhattak volna, mert korábban is többször segítettünk, mentünk, nem csak kutyáért, hanem lehetőségeinkhez mérten táppal segítve. Mégsem. De aztán a sors keze a Noé Állatotthon Alapítvány önkénteseinek kezébe tette Tirzát. Nem érte mentek, "csak" segítettek, mert baj volt, nem volt mit enni a paksi menhely kutyáinak. S ott volt ő, a kicsi Tirza, aki nem is sejthette, hogy mekkora szerencséje volt. Szeretném megköszönni a noés lányoknak, hogy felkapták, hogy szóltak, hogy Tirza kaphatott egy igazi esélyt. Eljött, s egyből át is esett az ivartalanításon, mert ki tudja, hogy kinek a gyermekeit hordta a szíve alatt... A műtétet követően pedig ideiglenes befogadóhoz költözhetett, dinaperonék vették őt magukhoz. Nekik is szeretném itt is megköszönni, hogy mindig kisegítenek.

IldiH-nál viszont megüresedett egy hely... Hosszas töprengés után úgy döntöttünk, hogy teszünk egy próbát Violinnal, a kobzás elől mentett tacskó keverék lánykával, akit félelmei dobozba zárnak, s eddig nem találtunk olyan embert, aki türelemmel, szeretettel késztetést érzett volna arra, hogy kísérletet tegyen a rettegés ládikójának kinyitására. Nekünk sem ment egyszerűen Violin áttranszportálása, merthogy elsőre meg akart enni a kislány, de aztán szépen összebarátkoztunk. Ehhez összesen hozzávetőlegesen öt percnyi bizalomnyerő ismerkedésre volt szükség! Hát tényleg ennyire esélytelen Violint megszeretnie valakinek? Volt egy rossz gazdája, aki megtörte őt, azóta sokat fejlődött, de nem kenyere a bizalmaskodás. A szemét megoperáltattuk, a szőre sokkal szebb, a csontjai sem zörögnek, oltva, chipezve, ivartalanítva van. A szobatisztaságban 90%-os készültségi szinten áll.

Durci Darcy már nem Sir, akarom mondani szőr! Andinak és párjának köszönhetően megszabadult soha nem trimmelt bundájától, s most már igazi szívtipró! A raszta alatt egy, a szemnek tetszetős tacskó úrfi lapult, aki most már tudja magáról, hogy nagyon csinos. Durci Darcy sok rosszat tapasztalhatott, hogy harapásra adta a fejét, de alapjában véve egy szuper kutya, jó idegrendszerrel. Azért gyerekek mellé nem adnánk őt örökbe. Illetve macskák mellé sem, mert Darcy nagy vadász! Mivel Darcyt csak a kennelsorunkon tudtuk elhelyezni, így nem csak végleges gazdát, hanem ideiglenes befogadót is keresünk számára.

Lőrinc bácsiról viszont nincsenek túl jó híreink. Kórházba kellett vinnünk őt, mert soványsága mellett már csak kedvetlensége volt aggasztóbb. Csináltattunk vérképet, székletvizsgálatot, kapott infúziót, megultrahangozták. Nem mondhatnánk, hogy mindent alázattal viselt, sikerült elérnie, hogy már első nap kikerült a kenneljére, hogy "óvatosan". Kiderült, hogy van egy komoly gátsérve, amelyet meg kell operáltatnunk, amint összeszedi egy kicsit magát, de várhatóan néhány hétre beköltözött állatorvosainkhoz.

Kezelése viszont nagy terhet ró ránk, így kérünk mindenkit, aki egy kicsit is szívén viseli az idős kutyák, s köztük különösen Lőrinc bácsi sorsát, segítsen nekünk, hogy kifizethessük a kezelés költségeit. Tényleg minden forint számít! Az utalásokat a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számlán várjuk, a megjegyzés rovatban kérjük feltüntetni, hogy LŐRINC.

A héten volt gyűjtögető napunk a Récsei Centerben, ahol közel 260 kg száraztápot vásároltak nekünk az arrajárók, vásárlók, támogatóink. Köszönjük! Nagyon sokat jelent nekünk minden segítség, hiszen csak tárnoki kennelsorunkon 20-25 kutyát gondozunk legalább egyszerre, de ideiglenes befogadóinknál is szép számmal élnek mentvényeink. A tacskó fajtamentést Csipet-Csapat és a nála ideiglenesező Tigris képviselték. De hogy ezért a kis tökélyért miért nem jött még el az álomgazdi...?

Már megint magam üldözöm, vajh' utolérem-e... - a 45. hét (Week 45.)

Kivételesen nem foghatom a tacskókra, most a munka a ludas, de rettentően el vagyok maradva az írásos részekkel, adminisztrációval, hiszen a rendelkezésre álló csekélyke időt a gyakorlati dolgok megoldására fordítom inkább. Az írás, a betűk megvárnak. Pedig nem így van. A 45. hét már nem most volt és ugyan itt-ott írok a történésekről, de rajtam kívül nem sokan tudják összerakni a mozaikokat.

This time I cannot blame the dachshunds, now it was my work that had not allowed any writing, not even the administration. I try to focus on practical matters at least. Writing and letters can wait. But this is not true. 45th week has passed and even though I do inform you about minor happenings but there cannot be too many people around who can put together the bits and pieces.

Összekapom tehát magam. Bár a 45. hétre nem szívesen emlékszem vissza. Leginkább, mert elvesztettünk egy kutyát, akit valójában még meg sem nyertünk igazán. Simon bácsi az Illatos útról került a Lelenc Egyesület gondozásába. Rettegett, minden érintésre lefagyott. Nagyon lassan nyílt ki, és én azon kevesek közé tartoztam, akik ezt láthatták, tapasztalhatták. Aztán hirtelen görcsökbe rándult pici teste és a megfáradt tacskó test elment. Csak az emléke maradt utána, az is megfakul hamar. Pedig Simon bácsi fontos volt. Emékezzünk rá!

I try to pull my finger out. Week 45 was not the one I like to remember back. We lost a dog that was not even rescued in a proper way. Simon was taken into care by another association called Lelenc. He was frightened and pulled himself together by all means of touch. He opened up very slowly and I was one of those who could see and experience this. Then his little dachshund body cramped and the old dog passed away. Only the memory remains but it will fade soon. Simon was however important. We all shall remember him.

Fidó bácsi, a szintén Illatos úti tacskónk viszont jól van, a hétvégén látogatókat fogadott, akik olvasták a történetét. Meglepően sok rajongót hozott számára az az egyetlen írás, sokan követik a sorsát. Köszönöm, hogy meglátogatták, neki is fontosak az ilyen kapcsolatok, az ajándéknak pedig nagyon örült.

Our Fido, the old dachshund from Illatos út dog pound was doing fine and he had visitors dropping around who had read his story. It is suprising how many fans were gathered by that only post I wrote on him, his life is being followed by quite a few people. I am grateful for that visit, such contacts are also very important for our dogs and he was really happy with his present.

Lőrinc bácsit, az "áltacskót" szintén meglátogatták, ráadául az ideiglenes befogadás ígéretével, de neki sajnos csalódnia kellett, és továbbra is vár a hideg éjszakában, hogy valahol még befogadják élete utolsó időszakára, ahol melegben töltheti az időt sok-sok szeretetben.

Lőrinc, the "fake dachshund" had also been visited with the promise of being temporally taken into a home but he was disappointed. So he keeps on waiting in the cold night and hopes that there is a place somewhere he can spend the rest of his life, where there is warm and love around.

Pintyő gazdához költözött. Megint. És a történet is hasonló. Megint. Csak pár napot volt távol, aztán visszakerült Bogihoz, akinek hálás köszönet mindenért. Pintyő nem rossz kutya. Félénk, de játékos, ragaszkodó. Igazából második kutyának lenne tökéletes, elkötelezett, felelősségteljes gazdáknak.

Pintyő was adopted. Again. And the story is the same. Again. She was away for only a few days then she moved back to Bogi whom I am very grateful to. For all. And Pintyő is not a bad dog. She is shy but playful, insistent. She would be ideal for the position of a second dog by the side of a committed, responsible owner.

Seklit lefoglalta egy nagyon szimpatikus család. Abakanra jelentkeztek, de a kutyájuk karaktere miatt egy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb kutyára váltottak. Így a félszemű szépségünk számára is felcsillant a remény.

Sekli was reserved by a very sympathetic family. They wanted to adopt Abakan but the character of their own dog needed a more balanced dog. So our hearts can beat high with hope.

Forradalmi 42. hét, mégsem a kutyák körül forgott a világ

A héten tartotta a Futrinka Egyesület közgyűlését. Sajnos a munkám miatt nem tudtam részt venni a szervezet csúcsszervének értekezletén, de nem alakultak zökkenőmentesen a dolgok, ebből fakadóan sok minden átgondolásra szorul részemről is, illetve a tacskó fajtamentés részéről is. Igyekszem mielőbb végiggondolni mindent és ezt követően összeszedetten a nyilvánosság elé állni a jövőre vonatkozó terveimmel. Ehhez viszont kell egy kicsi lelki megpihenés, mert érzelemből, hovatovább indulatból az ember soha nem hoz helyes döntést. Ez persze nem csak rám igaz, de igyekszem ezt maximálisan szem előtt tartani. A tacskókat persze addig sem fenyegeti semmiféle veszély, őket menedzselem - nagyjából szerintem életem végéig, így vagy úgy.

Addig is tájékoztatásul a Futrinka Egyesület új vezetése - az új vezetőknek gratulálok és köszöntöm őket a vezetőségben!

elnök: Mosó Adrienn (m.adri)

főtitkár: Zémann Zsuzsanna (ZéZsé)
gazdasági vezető: Gelencsér Katalin (gelen)
arculati vezető: Duncsák Ágnes (Duncsi81)
magyar vizsla fajtamentés csoportvezető: Menhard Evelin (pfegemutter)
német dog fajtamentés csoportvezető: Köteles Ágnes (JazzRock - Zsini)
tacskó fajtamentés csoportvezető: Németh Réka (martigi)

Ehhez képest a tacskók valódi háza táján igazán nagy horderejű dolgok nem történtek, de persze róluk sem feledkeztünk meg most sem. Hogy is tehetnénk, amikor annyian vannak, hogy már az oltások, ivartalanítások szervezése is felér egy kisebb logisztikai cég irányításával? ;)

Hétfőn megérkezett Tigris, a siófoki menhely aprócska csíkos szőrű tacskó keveréke. Tigris a valóságban kisebb, törékenyebb, kedvesebb, bújósabb, egyszóval amolyan azonnal beleszeretős fajta. Sajnos ezt a képek nem adják át, pedig ha valaki egy kedves, kiegyensúlyozott, ragaszkodó társat keres, akiből hiányzik a dominancia és az arrogancia, nos annak főnyeremény lenne ez a csöppség. Oltott, ivartalanított, még egy chipet kell majd kapnia és költözhet is.

Az előző heti beszámolóban már utaltam rá, így itt csak megerősítem: Pintyő gazdisodása nem tartott sokáig. Nehéz számomra elfogadni, hogy egy érző állatot valaki úgy vesz magához, hogy nincs benne törekvés sem az elfogadásra, sem a megértésre, közben pedig a saját maga számára azonnaliságot, maximális odafigyelést igényelne. De mindig tanulok, tanulunk újat. Pintyő mindenesetre boldogan költözött vissza Bogihoz, akinek ezúton is és újra köszönöm, hogy ilyen jó ideiglenes befogadója ennek a kis csöppségnek.

Kizilaga elhalasztott gazdisodása erre a hétvégére esett. A Balaton északi partjára, Keszthely közelébe tette át a székhelyét egy 16 éves szálkás szőrű tacskó kan mellé. Egyelőre a kert feletti uralmat átvett macskák száműzése a legnagyobb feladata, de új gazdái nagyon vigyáznak arra, hogy ne tudjon meglépni. Nemsokára elmennek pihenni Németországba, ahová természetesen Kizilaga is velük tart majd. Orsinak és családjának köszönöm, hogy szárnyaik alá vették őt és a műtétet követően is náluk lábadozhatott, Zsininek pedig örök hála a fuvarért.

A végére hagytam, de szeretném, ha elkötelezetten tudnánk őt is hirdetni, hátha sikerül neki még az igazán kemény tél előtt egy biztonságos, szerető otthont találni... Lőrinc bácsit mindenki ismeri, aki kijár a tárnoki kutyáinkhoz. Lőrinc bácsi, ugyan nem a mi kutyánk, de mindannyian sétáltatjuk, szeretgetjük. Egy magánszemély - aki egyébként sokat segített az Egyesületnek és segít a mai napig a tacskó fajtamentésnek is - mentett az idős, tacskó ősökkel is rendelkező kant az ózdi gyepmesteri telepről altatás elől. Ennek már lassan egy éve. Lőrinc bácsi azóta kennel lakó, pedig nagyon vágyna már egy kertes házra, ahol jöhet-mehet-intézkedhet éjt nappallá téve, majd bekucorodhat a kandalló mellé, hogy megfáradt csontjait átmelegítse. Így képzelem el a tökéletes helyet Lőrinc bácsi számára, de természetesen más opciók is érdekelnek, ha valakinek van ajánlata. A lényeg: ne kelljen még egy télnek nekimennie ott a kennelben, hiszen idős korára ennél többet érdemelne. Valaki már úgy gondolta, hogy ennyi elég volt számára az életből, ezért is kerülhetett a gyepmesteri telepre, de onnan megmenekült, életben van. Most már csak az igazit várja. Tél előtt - jeligére.