Még mindig az 5. hét - a gazdásodók

Az elmúlt hét nem csak bezuhanó tacskó-védenceket hozott, hanem négy kutyánk számára a gazdásodást, az új élet reményét. Nehéz elengedni őket, még akkor is, ha tudjuk: jobb helyük lesz gazdánál. Éppen ezért, hogy az örökbeadás kockázatait minimalizáljuk, nem adunk csak "úgy" át kutyát, minden esetben ellenőrizzük azt is, hogy hová kerül. Senki ne lepődjön meg tehát, ha tőlünk szeretne örökbefogadni és a "családlátogatás" is szerepel a programban. Ilyenkor nem a befogadó anyagi körülményeire vagy ízlésvilágára vagyunk kíváncsiak, hanem arra, hogy a kutyát biztosan beengedik-e a lakásba, van-e ott élettere, illetve hogyan viszonyul a gazdi territóriumán a kiépítendő kapcsolathoz. Röviden: a pink járólap nem kizáró ok, ellentétben pld. azzal, ha a kutya helye a nyitott erkélyen lenne található. (Mindkettő említett dologra volt példa, az első helyre adtunk örökbe kutyát, a másikra nem.)

A hatvani gyepmesteri telepről átvett szálkás szőrű tacskó lány, Hetti repült ki először a "fészekből". Ő Tihanyba költözött. Már kaptunk visszajelzést is, szépen beilleszkedett, ismerkednek egymással az új gazdájával.

Liszka a pápai állatvédőktől érkezett, miután idős gazdái otthonba költöztek. Több érdeklődő volt rá, de Liszka igazából nem érezte jól magát nagy kutyatársaságban, ezért igyekeztünk olyan helyet keresni számára, ahol nem kell túl sok állattal osztoznia a gazdi szeretetén. Ausztriában sikerült neki egy ilyen családot találni. Liszka szombattól osztrák állampolgár. (Nála érdemes kiemelnem talán, hogy bár élete első öt évét kertben töltötte, nagyon gyorsan megszokta a lakás kényelmét és rendjét. Tévedés az, hogy az idősebb kutyák már nem tanulnak meg új helyzetekhez igazodni, ezért érdemes az örökbefogadandó kutya habitusát nézni, nem pedig az életkorát, amikor valaki egy-egy kutyánkra jelentkezik.)

Mieza az elmúlt év decemberében érkezett a gyömrői Szomorú Szív Alapítványtól hozzánk. Tárnoki alkalmazottunk annyira megsajnálta az aprócska kutyát, hogy hazavitte és így melegben várakozhatott. Sajnos Magyarországon egyáltalán nem volt rá érdeklődő, pedig pici is, fiatal is, szuka is. Németországi partnerünk viszont talált számára új otthont.

Pendely, a váci gyepmesteri telepről tette át hozzánk a székhelyét 2009. végén testvéréve, Cihával, akit már korábban örökbefogadtak. Pendelyre ugyan voltak érdeklődők, de egyik sem minősült az igazinak. Szintén németországi partnerünk segítségével most már Kölnben élhet.

A 2010-es év második hete - tacskós szemmel

Gyorsan repülnek a napok, s a gyakorlatban megvalósítandó dolgok miatt az írásos beszámoló kicsit megcsúszott. Ezért elnézését kérem mindenkinek, aki minden hét elején rápillant a blogra, hogy meg tudja: mi történt a Futrinka Egyesület tacskó fajtamentésének háza táján.

Röviden az egyenlege a második hétnek: egy új kutya, három ivartalanítás. Kicsit bővebben kifejtve, a gondozásunkba került a hatvani gyepmesteri telepről Hetti, a fiatal-felnőtt szálkás szőrű tacskó szuka. A fuvarjában Ciha örökbefogadói segítettek, amiért ezúton is nagy köszönet! Az egyik legnehezebb része a mentési munkának a helyek és a pénz előteremtése mellett a megfelelő fuvarkapacitás előteremtése, különösen, hogy pld. gyepmesteri telepekre jellemzően nyitvatartási időben lehet csak érkezni, viszont ez az idő meg nagyon szeret egybe esni az ember munkaidejével... A lényeg a lényeg: Hetti most már a gondozásunkban van és rögtön át is esett az ivartalanításon, hogy innentől tényleg csak gazdát kelljen keresnie. Reméljük, hogy nem kell sokáig várnia az igazira.

Még két kutyánk látogatta meg az orvost ivartalanítási célzattal: Mieza, akit ugyan tacskóként kaptunk, de valójában egy csivava-tacskó mix, illetve Liszka, akit a pápai állatvédőktől vettünk át. Liszka a műtétet követően ideiglenes befogadóhoz költözött, ahol igyekszik elsajátítani, hogy mi is egy kutya tennivalója a lakásban, ha korábban kertben élt, illetve a macskákkal való viszony rendezése is folyamatban van.

Sokan kérdezik, hogy lehet ennyi tacskó keverék is a fajtamentés gondozásába és miért van az, hogy nem segítünk minden tacskó keveréknek akkor, ha már úgyis segítünk néhánynak. A válasz egyrészt egyszerű, másrészt bonyolult. Mondhatnám, hogy mi is emberek vagyunk és bár fajtamentésről van szó, ahol a fajtatiszta kutyáknak egyértelmű prioritása kell, hogy legyen, mi is elcsábulunk egy-egy típusos tacskó keverék láttán, különösen, ha tudjuk, hogy az élete veszélyben van. De nem ez a legjellemzőbb, bár ilyen esetre is van példa. Sajnos a tacskók a köztudatban nem annyira a fajta standardjéhez, mint az általános képhez igazodnak, így amikor bejelentést kapunk egy bajban lévő tacskóról, bizton számíthatunk rá, hogy az esetek nagy többségében nem fajtatiszta, hanem tacskó ősökkel is rendelkező kutyát kapunk. Ha lehet, kérünk előzetesen képet, legalább egy mmst, de erre sincs mindig lehetőség és a döntések jelentős részét azonnal kell tudni meghozni úgy, hogy a kutya lehet fajtatiszta is. Ez talán nem a fajtamentés hibája, de annak szükségességét mindenképpen hangsúlyozza, hogy a tacskóról kialakult vegyes képet elmozdítsuk a fajtatiszta és a keverék közötti különbségre nem értékbeli, hanem megjelenés és jellembeli különbségeit hangsúlyozva. Hisszük, hogy egy keverék is ugyanolyan jó kutya, mint egy fajtatiszta. (Nekem magamnak is két keverék kutyám van, nem annyira a saját választásom, mint a sors kezének közbeavatkozására, de egy percig sem bánom, hogy így alakult.) De ettől még nem minden kicsi, görbe lábú, nagy fülű kutya tacskó.

Zárjuk az évet - az utolsó hét történései

Mivel a szilveszteri időszakra barátainkkal és két, szintén mentett ebünkkel elutazunk, így gondoltam, hogy még ebben az évben megírom az utolsó hét beszámolóját, hiszen már eddig is történt elég sok minden és távollétemben reményeim szerint más már nem is nagyon fog, tehát senki nem marad le semmiről. Vagy ha mégis, azt megírom január első hetében.

A héten három új kutyánk "termett".

Ofélia gazdától érkezett, másfél év körüli szálkás szőrű tacskó szuka. Emberekkel tündéri, barátságos, de más kutyákkal fenntartással jön csak ki, ő inkább egyedüli kutya szeretne lenni, a gazdik egyetlen szeme fénye. Jelenleg lakásban él ideiglenes befogadójánál és ágyban alszik, úgyhogy csak benti tartással, oltva, chipezve, ivartalanítva adjuk őt örökbe.

Habeot vidéken találták, mivel eredeti gazdája nem kereste, így átkerült a gondozásunkba és új gazdát keresünk számára. Két év körüli fekete-cser rövid szőrű tacskó kan. Emberekkel barátságos, nyitott, jókedélyű kutya. Más kutyákkal jól kijön, de kanok mellé inkább nem adnánk őt örökbe. Jelenleg lakásban várja, hogy eljöjjön érte az igazi, aki benti tartással fogadná őt örökbe. Természetesen az ő esetében is csak chipezve, oltva, ivartalanítva történhet meg az örökbefogadás.

Liszka a pápai állatvédőkön keresztül költözött át a tacskó fajtamentés védencei közé - Manfréd gazdijának segítségével, aki a hosszú fuvart vállalta és elhozta őt számunkra. Liszka gazdái idősek otthonába vonultak és Liszkát leadták egy állatvédő magánszemélynél. A kutya öt éves, a bundáját még rendbe kell hozni, de sajnos a lelkét is. Egyelőre tacskókhoz képest szokatlanul csendes, ez némi aggodalomra ad okot, de ha majd megszokja a környezetet, a rendet, talán ő is kinyílik. Veszettség oltással rendelkezik, de kap a közeljövőben kombinált oltást is, illetve chipet, valamint átesik az ivartalanításon. Utána pedig már csak az álomgazdi jöhet szóba.

Habra, a múlt heti gyömrői áltacskó szuka 30-án ivartalanítódott, majd ideiglenes befogadóhoz költöztettük, hogy ő is melegben lábadozhasson és várhassa az igazi, végleges gazdáját - immár tökéletesen "készen".

Mindenkinek nagyon sikeres, aktív, boldog új esztendőt kívánok és egyben kérek minden gazdit, hogy a szilveszteri petárdázós őrület idején fokozottan figyeljen kutyájára, szerelje fel névbilétával és csak pórázon sétáltassa, az udvaron élő kutyákat zárja el. Nincs annál szörnyebb, mint újév másnapján a petárdától megriadt, sérült, esetleg halott kutyák tetemei között keresni az elveszett kedvencet.