A karácsony hete, az 52.

Karácsonyra mi mást tehetne az ember, mint hogy segít? A heti beszámolót azzal kezdeném, ami nem csak a fajtamentés, hanem az Egyesület szempontjából volt kiemelten fontos a héten, mégpedig a szokásos karácsonyi ajándékozásunkkal.

Minden évben kiválasztunk egy olyan szervezetet, amely rászoruló embertársainknak igyekszik segítséget nyújtani. Mi egész évben a kutyák körül tevékenykedünk, de közben nem felejtünk el emberek maradni, emberek lenni. Hisszük, hogy az emberek támogatása is fontos, a kutyázást nem az emberektől való elfordulás miatt végezzük, egyszerűen csak számunkra ez jelenti a kikapcsolódást, a hasznosság érzetet. De fontosnak tartjuk az összes civil szervezet munkáját. Ezt igyekszünk hangsúlyozni minden évben Karácsonykor úgy, hogy megajándékozzuk egy-egy szervezet pártfogoltjait. A kiválasztott szervezetek önmagukban is hordoznak üzenetet, információt: segítettünk már a hajléktalan óvodának, egy fogyatékos gyermekeket gondozó bentlakásos intézetnek, egy csecsemő- és gyermekotthonnak, valamint a bajban lévő anyák és gyermekeik számára átmeneti elhelyezést biztosító anyaotthonnak is. Idén a Nagycsaládosok Országos Szövetségén keresztül jutottunk el a tiszajenői és vezsenyi nagycsaládosokhoz.

Összesen 88 gyermek és felnőtt számára sikerült az általuk meghatározott kívánságlistának eleget téve ajándékot gyűjtenünk, emellett pedig több doboznyi-zsáknyi felajánlás érkezett az intézményi, közös csomagba is.

Az ajándékok átadására 2009. december 27-én került sor. Mindenkinek köszönjük, aki segítette az idei akció sikerre vitelét és reméljük, hogy jövőre is megvalósíthatjuk újra, valahol máshol a csodát. Mert adni jó.

A tacskó fajtamentés háza táján is történt ez-az, így az év vége egészen pozitív érzésekkel zárulhat.

Mandulát, a blogban eddig talán legtöbbet emlegetett szálkás szőrű tacskó kant és Falatkát, a székesfehérvári Animal-Save telepéről átvett soványka tacskó babát Karácsony előtt örökbeadtuk. Mindketten nagyon jó helyre tették be a kis hátsójukat, igazi boldog és kényeztetésben gazdag kutyaélet vár rájuk. Falatka még egy kicsit betegeskedik (köhögött, amikor elhoztuk őt Székesfehérvárról, ebből lábadozik azóta is), de reméljük, hogy hamar felépül.

A nagy hidegek elől a sok kutyát begyűjtő gyömrői Szomorú Szív Alapítvány telepéről átvettünk kettő tacskónak mondott tacskó keverék szukát.

Habra két év körüli, 7 kg súlyú, zsemle színű apróság, tele energiával és jókedvvel. Nem viselte meg a telep, mindenkivel végtelenül barátságos, ragaszkodó, nyüzsgős kiskutya. Más ebekkel fenntartás nélkül kijön. Olyan gazdát keresünk számára, aki szeretne egy kotnyeles, nyikorgó apróságot maga mellé.

Mieza egy valószínűleg tacskó-csivava keverék szuka. Rendkívül picurka, megszeppent lény. Mivel a tárnoki kennelsoron a rácsozat túl nagynak bizonyult és mert annyira kétségbeejtően aranyos, alkalmazottunk, Laci hazavitte magához ideiglenesen az ünnepekre, hogy melegben tölthesse. Lehet, hogy nem csak az ünnepekre? Ki tudja... :)

Karácsony második napján Priusz, az Illatos útról mentett tacskó keverékünk intett búcsút Magyarországnak és áttette székhelyét Németországba. Priusz története különleges, mivel a gyepmesteri telepen mutatott viselkedése miatt "idegbeteg" jelzővel illették, gyakorlatilag esélyt sem adva a kikerülésére. Nem bírtuk volna elviselni, ha a fiatal, kobzott kutyát elaltatják. Furcsa az a gondolat már önmagában is, hogy valahonnan elkoboznak állatokat a nem megfelelő tartási körülmények miatt, majd egy gyepmesteri telepen legálisan kioltják az állat életét. Abszurd. Mindenesetre Priusz már elfelejtheti a múltat és új életet kezdhet egy másik országban. Köszönet a segítségért Vilma néninek és a Pici_Borzas-ikreknek!

Az utolsó novemberi, azaz a 48. hét

A héten nem történt olyan mozgás, amiről érdemben beszámolhatnék, most az Egyesületen belül más kutyák kerültek inkább fókuszba. Természetesen a háttérben intéződnek ügyek, de a 48. hétre látványos, tüzijátékkal ünnepelendő dolog a tacskó fajtamentés háza táján nem történt.

Ami azért mégis: az adó 1%-os összeg tacskó kasszára jutó részéből rendeztünk az állatorvosnál egy nagyobb egység tartozást, de sajnos még így is maradt mire gyűjtenünk, így köszönettel fogadunk minden pénzbeli felajánlást a Futrinka Egyesület K&H Bank 10404089-49575251-57561000 számlaszámán keresztül teheti meg, a megjegyzés rovatban kérjük feltüntetni, hogy "tacskó". Azt is tudjuk, hogy ebben az időszakban nagyon nehéz pénzt adni, hiszen a többségnek ebből van a legkevesebb és az ünnepek közeledtével egyre több a kiadásunk is. Viszont talán néhány embernek van otthon olyan új vagy újszerű, de használt tárgya, amelyre nincs szüksége, s felajánlaná jótékony célra... Az így adományozott tárgyakat elárverezzük egy online adományozó felületen, és a bevételen a tacskó fajtamentés és a német dog fajtamentés osztozik. Talán furcsa, hogy miért pont ez a két fajtamentő csoport, de az óriások és törpék közötti együttműködés már nem újkeletű, így igyekszünk kihasználni egymás erősségeit, hogy gyengeségeinket kompenzáljuk.

Sajnos nem új, hanem régi kutyáinkat kell elhelyeznünk ismételten. A korábban örökbefogadott, nyolc éves, rövid szőrű, fekete-cser színű, ivartalanított tacskó szuka, Zuzu, betegség miatt nem maradhat befogadó családjában. Zuzu nem egyszerű eset, mert nem köt elsőre barátságos senkivel és harapni, odakapni sem átall, de ha valakit megszeret, akkor azt rajongással veszi körül. Ez a viselkedés tacskóknál nem tekinthető ritkának, de hozzáértő és türelmes gazdát igényel egy-egy ilyen kutya el-, illetve befogadása.

Mandulát is el kell hoznunk ideiglenes befogadójától, mert 1. ugat, ha egyedül marad, 2. rombol, 3. bántja a macskákat. Igyekszünk ennek a sérült lelkű kutyának is megtalálni azt a családot, ahol képes lesz ténylegesen beilleszkedni és ahol ő is megbékél. Addig pedig ide-oda költözik, de legalább megvan és él.

Repül az idő - a 47. hét

Az előző heti beszámolót azzal zártam, hogy Mandula előkerült. Még most is összeszorul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy elveszett. Egy városi rutinos vagány esetében is nagy az esély a balesetre, de egy ingerszegény környezetben nevelkedett, félénk kutyánál tényleg csodának gondolom, hogy néhány apróbb karcolással megúszta. A reszkető kutyából persze mára egy sokkal nyitottabb, kedvesebb, de még mindig bizonytalan kutya lett új ideiglenes befogadójánál, viszont cserébe nem is szeret "egyedül", emberi felügyelet nélkül maradni, ami viszont a társasház lakóinak idegeit borzolja. Semmi sem egyszerű, hát még az élet! - mondhatnánk.

A múlt hét nagy jelentőségű történése Muráti Lili gazdához költözése volt. Lili határozottan a problémás, nehezen örökbeadható darabok számát erősítette, nem is reménykedtünk abban, hogy ilyen, viszonylag rövid idő alatt kaphat egy esélyt. Veresegyházon egy másik kutya mellett tölti mindennapjait, szépen alakul a kapcsolata a gazdákkal és csak remélni merjük, hogy már nem lesz több változás az életében.

A gondozásunkba került Mokka, vagyis most már Chili, az egy év körüli szálkás szőrű törpetacskó kan, aki egy korábbi védencünk gazdájának köszönhetően azonnal ideiglenes befogadóhoz kerülhetett. Nem tudom, hogy hol gyakorolta ez a pöttöm a csábítás művészetét, de jó esélye van arra, hogy az ivartalanítását követően mostani befogadó családjában véglegesedhet is.

A váci gyepmesteri telepre adták le Cihát és Pendelyt, a két 8-10 hónap körüli tacskó keverék szukát. Pendely a szálkás szőrű, Ciha a rövid szőrű kettejük közül. Mindketten kedves, aranyos, barátságos jószágok, akik most egy panzióban várják, hogy eljöjjön számukra az ideális gazda. Hamarosan megtörténik az ivartalanításuk is, utána már semmi nem tarthatja őket vissza attól, hogy szerető családba költözzenek, hiszen oltásaikat, chipjüket érkezésük napján megkapták.

Kacska Manfréd, a hiperaktív ördög egy önkéntes családnak köszönhetően vasárnaptól már melegben alszik, mert ideiglenesen befogadták. Annyit már lehet tudni azóta Manfrédról, hogy rettentően élvezi a kanapét és hogy szerencsére szobatiszta. Köszönjük szépen a segítséget!

Elveszett, keressük - a 46. hét krónikája

Pozitív hírekről az elmúlt hét vonatkozásában sajnos nem tudunk beszámolni. Három kutyánkat is keresni kellett, így a hét beszámolóját ennek a témának szentelem.

Egy régebben örökbeadott védencünk, Szonett volt az első, aki a héten úgy döntött, hogy megkóstolja a szabadságot. Szerencsére a váci gyepmesteri telepen gazdája rátalált a kis szédelgőre.

Aztán Waltzera borzolta a kedélyeket, mert egy temetési menetbe kapcsolódott be szórakozás gyanánt, miközben örökbefogadói tűvé tették érte a környéket. Sajnos Waltzera ezen eset után többször is megismételte a kerítés átugrását, de a gazdái azon vannak, hogy erről a nagyon rossz beidegződésről leszoktassák őt.

A harmadik elvesző miatt nem készült el eddig a múlt heti beszámoló, mert őt kerestük minden lehetséges időben. Mandula a XIII. kerületben riadt meg egy autótól szombat éjszaka és pánikszerűen kitépte magát a hámból és elrohant. Napokon át kerestük, nem sok sikerrel. A tegnapi napon azonban Gelen és Dorisz kutya reggeli sétáját a sors valami miatt tíz perccel korábbi időpontban indította és Dorisz megpillantotta Mandulát, aki egy építkezési területen futott rémülten. Nagy szerencse, hogy Mandula ismerte már Gelen hangját, így hívására nem el, hanem odafutott. Köszönet nekik azért, hogy összeszedték a kis csavargót!

A szökés nem számít sajnos különösnek a mentett kutyák esetében. A szökés hátterében azonban szinte mindig eltérő okok állnak. Az ivaros kutyák sokszor a tüzelési időszakban kelnek útra. Egyesületünk többek között ezen vándorlás elkerülése érdekében is ivartalanítva adja csak örökbe védenceit, de az ivartalanítás után még néhány hónap szükséges ahhoz, hogy a hormonháztartás rendeződjön.

Vannak olyan kutyáink, akik a nem megfelelő tartás miatt nem igazán tanultak meg kötődni az emberhez. Jó esetben legalább kutyatársaikhoz tudnak ragaszkodni, de rossz esetben "magányos harcossá" válnak, mint Vili, a tiszteletbeli tacskó, aki egy erdőben nőtt fel, emberi kontaktus nélkül. Ezeknél az állatoknál is kialakítható a megfelelő gazda-kutya kapcsolat, de nem várható el, hogy már első naptól fogva a nyakunkon lógjon az eb és hogy igya minden szavunkat; nem fogja. Türelemmel, szeretettel teli foglalkozással viszont általában rövid idő alatt megteremtődik az a kapocs, ami a gazdát társállatával összeköti.

Számtalanszor előfordul, hogy vidéki vagy ingerszegény környezetből kerül hozzánk egy-egy eb, ilyenkor minden új, számára ismeretlen dolog pánikreakciót válthat ki, ami gyakorlatilag egyenlő a meneküléssel. Ilyenkor nem csak a póráz végéről, hanem akár a kertből is képes egy kutya eltűnni, hogy biztonságos helyet keressen.

Szintén nem árt figyelni a kutyánk "szerzett" félelmeire, hiszen amennyiben a rettegést kiváltó inger jelentkezik, a kutyánk ösztönszerűen, sokszor a tőle megszokottól teljesen eltérő módon reagálhat. Legklasszikusabb példa erre a vihartól vagy hangos zajoktól, petárdázástól félő állat.

A felsorolás végén pedig mindenképpen meg kell emlékezni a nótórius szökőkről. Ők azok a kutyák, akik számára mindig érdekesebb lesz az utca, a kaland. Be lehet őket zárni a lakásba vagy esetleg kennelbe addig, amíg nem vagyunk mellettük, de azért ne lepődjünk meg, ha ennek ellenére is lesznek szökési kísérletek (pld. ajtónyitáskor), illetve ha berendezési tárgyaink állagában változás áll be. Enyhébb esetekben a sok foglalkozás, mozgatás segíthet, illetve lehet embertől független, kimondottan az adott szökési kísérlethez kapcsolódó negatív érzés rögzítésével is kondícionálni a kutyát (pld. villanypásztor alkalmazása kertes ház esetében).

Bármelyik eset is áll fenn, sose gondoljuk azt, hogy egyedül vagyunk a problémánkkal, azt pedig legfőképpen ne, hogy nincs segítség. Első lépésként ilyen esetben mindenképpen keressünk fel egy kutyaiskolát.

A 45. hét - jövés-menés tacskó fronton

Szerencsére az elmúlt időszakban a tacskó fajtamentés néhány védence már új otthonhoz jutott, de még mindig vannak, akik várják a szerető, meleg hellyel rendelkező gazdát. Különösen Manfrédot és Priuszt viseli meg a zord idő, a sár, nekik mielőbb keresnénk legalább ideiglenes befogadót. Tudjuk, hogy egyik sem egyszerű eset, mindkettő sok-sok türelemre, odafigyelésre szorul, de hátha van olyan, aki legalább átmenetileg tudná számukra ezt biztosítani.
A két kutyáról (is) részletesebb információ található a http://www.tacskosos.hu/ oldalon.

Muráti Lili a héten ivartalanítódott, hiszen félősség ide vagy oda, neki is át kell ezen esnie. Annak érdekében, hogy intenzívebb foglalkozást biztosíthassunk számára, ideiglenes befogadó helyre költöztettük át. Lilikére van egy érdeklődő család, de addig, amíg annyira fél az ember közeledésétől, hogy azonnal pánikba esik és harap, nem lehet biztonsággal örökbeadni őt.

Hétvégén az egyesület lehetőséget kapott arra, hogy néhány gazdára váró kutyáját bemutathassa a Récsei Center Fressnapf áruházában. A rendezvényen a tacskó fajtamentést Mandula és Nimfa képviselték. Nimfa számára ez a lehetőség egyben a begazdisodást is jelentette. Az első visszajelzések szerint nagyon remekül ki fogják egymást egészíteni új gazdájával.
Mandula az egyesület egyik önkénteséhez tette át a székhelyét ideiglenes jelleggel, hogy többet tudva a lakáson belüli viselkedéséről könnyebben örökbe tudjuk őt adni. Köszönet Marinának, hogy befogadta a kis szálkás arcút!Vasárnap kaptunk értesítést egy, a bonyhádi gyepmesteri telepen lévő, rendkívül rossz állapotban lévő tacskóról. Sajnos hiába szerveztük meg az azonnali fuvart, a kutya nem bírta tovább, feladta. Nem tudom elképzelni, hogy milyen gazda mellett kerülhetett ilyen állapotba ez a szegény jószág.

A 42. hét - a visszatérés hete

Kezdhetném úgy, hogy a héten örökbefogadás nem történt. Ez talán túl tárgyilagos, mondhatni szenvtelen kijelentés, de a valóság sajnos, akárhonnan nézzük, ez: a 42. héten nem tudtunk örökbeadni kutyát a tacskóink közül, pedig nagyon igyekszünk, hiszen a hidegek beálltával szeretnénk minden kis és nagy védencünket meleg otthonban tudni, hogy olyanoknak ajánlhassuk a jól szigetelt házakat a kennelsoron, akiknek a mi általunk nyújtottak is előrelépést jelentenek.

A hét legjobb híre, hogy a Futrinka Egyesület számára felajánlott adó 1% végre megérkezett. Ebből a tacskó fajtamentés 15%-kal, azaz 1.156.111 Ft-tal részesül. Ez az összeg hatalmas segítség ahhoz, hogy a fajtamentés szervezett keretek között folytatódhasson, mivel ebből az összegből lehetővé válik a 2009-ben felhalmozott orvosi költség jelentős részének törlesztése. Sajnos a teljes tartozás összegére nem nyújt fedezetet, de igyekszünk gyűjteni, támogatókat szerezni. Mindenkinek, aki az adó 1%-áról való rendelkezéskor a Futrinka Egyesületet jelölte meg, köszönjük. A befolyt összegből nem csak a tacskók, hanem a magyar vizslák, spánielek, német dogok fajtamentése, illetve esélytelen egyéb kutyák mentése is részesült. Az egyesület munkájáról a www.futrinkautca.hu oldalon lehet részletesebben olvasni.

Gangát, a rövid szőrű tacskó szukát visszaadták. Nem teremtődött meg a tökéletes kapcsolat a befogadó és a kutya között, amit nem könnyített az a tény, hogy Ganga meglehetősen félénk, illetve nem szobatiszta. Valószínűleg ő is érezte, hogy nem tud megfelelni a hirtelen támasztott magas elvárásoknak és ezért magába fordult, gubbasztott, aludt. Visszakerülésekor egy esetleges lappangó betegség kizárása céljából újra kivizsgáltattuk (teljes vérkép, vizelet vizsgálat, ultrahang), de semmit nem találtunk, ami aggodalomra adhatna okot. Egyelőre minden eshetőség kizárása miatt és mert a vizeletében némi homokot találtak vese kímélő diétán van, speciális tápot eszik. Ha valaki hozzá tudna a nem olcsó vizsgálatok és táp költségeinek előteremtéséhez járulni, nagyon megköszönnénk. (A támogatás a Futrinka Egyesület Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számú bankszámlán keresztül tehető meg, a megjegyzés rovatban kérjük feltüntetni: "tacskó Ganga".)
Ganga visszakerülésekor nagyon meg voltunk ijedve, hogy másfél hét lakásélet után ismét a hideg kennelben találja magát, de nagyon nagy szerencsénkre egy korábbi örökbefogadónk segítségünkre sietett és átmenetileg magához vette Gangát, így jó melegben várhatja, hogy rátaláljon az igazi, s közben élvezi a kutya-macska társaságot, tanulja a pórázos sétákat és igyekszik megérteni a szobatisztaság lényegét is.

A héten ivartalanítódott Mandula és Nimfa, a két szálkás szőrű tacskó, így most már minden feltétel adott ahhoz, hogy családba költözhessenek. Sajnos nagy tolakodás nincs értük, de idővel minden kutya megtalálja az igazit. Ők sem lesznek ezalól kivételek, ebben biztos vagyok.

Az ő történetükhöz hozzátartozik, hogy ők a szó mentési értelmében nem klasszikus mentett kutyák, mivel egy tenyésztőtől származnak, ahol "feleslegessé" váltak. A fajta érdekében tett erőfeszítéseink mérlegelésével igyekszünk ilyen esetekben is segítséget nyújtani, hogy ezek a jelölt egyedek ne kerülhessenek ivartalanítás nélkül gazdához, ezáltal ne használhassák őket még véletlenül sem újabb helyes "kis szálkások" előállításához. Fontos viszont, hogy a segítségnyújtással nem gondoljuk azt, hogy a tenyésztői felelősség nem terjed ki minden létrehozott egyedre, de hisszük, hogy a fajta jellegének megőrzésén, javításán fáradozó tenyésztők és a fajta egyedein keresztül a fajta közvetlen és közvetett mentésébe is bekapcsolódó állatvédők között kialakulhat egy egészséges együttműködés, amelynek nem az a lényege, hogy a "felesleget" áttolja egy másik szereplőre, hanem az, hogy a tenyésztésre nem alkalmas, abból kivont kutyák ivartalanítva a megfelelő körülmények közé kerülhessenek.

Talmi a héten megkapta veszettség és kombinált oltását, illetve innentől chippel is rendelkezik. Tolongás érte sincs, de most már minden szükséges dolog rendelkezésére áll a költözéshez - a gazda kivételével.

Tacskó ki, tacskó be - a 41. hét is aktívan telt

Gyorsan telnek a hetek, az ember dolgozik, családozik és közben kutyázik is, hiszen: bár sokan azt hiszik, hogy főállású állatvédőként tevékenykedünk és így el is várják, hogy azonnal ugorjunk és tegyünk, hiszen ezért vagyunk, a valóság az, hogy mindannyian rendelkezünk rendes, civil, nemkutyás foglalkozással. Az állatok mentését szabadidőnk és megkeresett jövedelmünk terhére végezzük, önkéntes alapon. Az önkéntesség természetesen nem mentesít a vállalások megfelelő minőségű teljesítése alól, csak talán magyarázat arra, hogy miért nincs aranyból a kerítés és miért nem rohannak szuperul felszerelt kutyás mentőautóval egyenruhás csapatok egy-egy telefonon bejelentett, azonnal elhelyezendő kutyáért. Egyszerűen nem tehetjük, de így is igyekszünk jó logisztikával a lehető legtöbb dolgot zsúfolni egy-egy hétbe úgy, hogy a gondozásunkban lévő kutyák mindig a megfelelő ellátásában részesülhessenek. Az ő kárukra nem mentünk "csak még egy" kutyát. Mindig a kapunkon belüli ebekért felelünk elsősorban.

A nyíregyházi csapat korábban rettegős-kapkodós, mára már egyre inkább nyitni akaró, barátságos fekete-fehér tacskó keveréke, Mácsai a héten ivartalanítódott és a köldöksérvét is megoperáltattuk. Így most már semmi nem tarthatja vissza attól, hogy gazdához költözöttön. A hétvégén ő is részt vett a Récsei Center Fressnapf üzletében tartott bemutatkozó napunkon, ahol gyakorlatilag folyamatosan ölben ült - ez tőle nagyon nagy dolog, illetve hagyta, hogy gyerekek is megszeretgessék őt.

Pénteken munka után nagy rohanásban voltunk, hogy egyrészt egy, az Egyesület gondozásában lévő ír szetter kant eljuttassunk a zárás előtt az állatorvoshoz, másrészt pedig, hogy örökbeadjuk Gangát, a Nagykónyiban rendkívül rossz állapotban talált tacskó szukát. A kutya furcsa mozgását valószínűleg egy gerincprobléma okozza. Egyelőre műtéti beavatkozást nem igényel, de gazdájának kiemelten kell figyelnie rá. Ganga kicsit megszeppent először a lakásban, valószínűleg még sosem látott eddigi életében ilyet, de aztán szépen feloldódott. A hétvégi hírek szerint már egészen birtokba is vette új rezidenciáját és nagyon szeretik őt. Igyekeznek majd becsatlakozni a Gellért-hegyi tacskó sétákba is, hiszen ők is a XI. kerületben laknak.

Szombaton Gramofon és Lajtorja kirándultak a IV. kerületben, ahol egy nyugdíjas házaspár keresett magának elhunyt kutyája helyett új társat, dédelgetnivalót. Gramofonra esett a választásuk. Egyelőre itt még nagyon kell a drukk, mert bár a család többtízéves tacskós rutinnal bír, de Gramofon rendesen bemutatkozott: a szobatisztaság nyomait sem mutatja, a gyönyörűen berendezett lakásban már nekilátott néhány antik szék átalakításának, illetve megcsipkézett néhány díszpárnát. A hétvégi telefonos ellenőrzésen még bizakodóak voltak az örökbefogadók, de azért meglepődve nem lennék túlságosan, ha visszakapnánk őt. Mindenesetre jó lenne, ha neki is sikerülne, hiszen nem ő tehet róla, hogy az, aki az autóból kidobta, vagy az, aki előtte tartotta őt, nem áldozott időt arra, hogy jól nevelt kutya válhasson belőle.

A szombati napon két új tacskónk is érkezett, róluk képek és részletes beszámoló később lesz majd. Nimfa egy négy éves, fajtatiszta szálkás szőrű tacskó szuka, Mandula pedig egy négy és fél éves, fajtatiszta szálkás szőrű tacskó kan. Mindketten nagyon helyesek, kicsit elhanyagoltak és egyelőre meg vannak szeppenve. Nimfa egyik füle hematómás, ezt műtéti úton az ivartalanításával egyidejűleg kell majd rendezni. Tenyésztő gazdájuk nem tudta őket tovább tartani, így kerültek hozzánk. Oltásaikat, chipjüket, útlevelüket megkapták, ivartalanításuk után költözhetnek majd új otthonaikba.

A hétvégén a Récsei Center Fressnapf Áruházában mutatkozott be Egyesületünk. A tacskó fajtamentést Waltzera, Lajtorja és Mácsai képviselte. Mind Waltzerára, mind Lajtorjára voltak érdeklődők, meglátjuk, hogy jelentkeznek-e vagy a személyes találkozást nem követik további randevúk.

A rendezvény két napján közel 200 kg száraztáp gyűlt össze. Ez hatalmas segítség Egyesületünknek, hiszen Tárnoki kennelsorunkon átlagosan egy nap 10-15 kg táp fogy el, attól függően, hogy milyen megoszlásban, hány kutya tartózkodik a gondozásunkban.

A rendezvényező csapatot felkereste korábbi védencünk, Csörnöc-Dorka is kis társával, a Biatorbágyi Állatvédő Egyesülettől örökbefogadott Totó kutyával. Csörnöc-Dorka blogjáról egy korábbi bejegyzésben olvashatnak az érdeklődők - érdemes betekinteni okosodásának történetébe.

A héten szomorú hírt is kaptunk. Korábbi védencünk, Szender, aki a nyolcvanas éveiben járó, de rendkívül agilis Erzsike néni társa volt, elment. Sajnos a daganatai olyan áttétet képeztek, amelyek már nem tették számára lehetővé, hogy idős gazdája mellett továbbangyalkodhasson.