A Karácsony hete (az 51. hét) - The week of Christmas (Week 51.)

Karácsony előtt az emberek járják a boltokat, ide-oda futnak, a sütőben jó illatú sütemények sülnek, a fa az erkélyen várja, hogy a tartóba faragják, a díszek lekerülnek a szekrény tetejéről... Ez a karácsonyi készülődés egy átlagos családban. Ha valaki arra adja a fejét, hogy állatvédő lesz, ráadásul esetlegesen koordinálni is szeretne egy kisebb vagy nagyobb egységet, biztos lehet benne, hogy a várakozás időszaka nem ilyen idilli, ráérősen nyugalmas.

Before Christmas people are going into shops, running about while nice smelling cookies are being baked in the owen and the pure pine tree is waiting at the balcony to be carved into its holder to become the Christmas tree. Even the Christmas decoration moves away from the top of the cupboard. This is how you describe Christmas preparation in an average family. But if someone decides to become an animal rescuer, moreover tries to co-ordinate a smaller or bigger group, he/she can be sure that this season is not this idyllic or unhurridly restful.

Hogy miért mondom ezt? Tapasztalat. Mert mindig történik valami, ez a hét sem lehet kivétel. S mert ez az a hobbi, amit nem lehet félretenni, nincs olyan, hogy most nincs kedvem hozzá. Itt az ember életekért felel. Ha karácsony van, ha csak egy sima hétköznap. Az idei ünnep szerencsére viszonylag békésen telt, balesetes, azonnali esetről nem is kaptunk bejelentést.

Why do I say so? One word: experience. As there is always something going on so this week cannot just be an exception. This is a hobby that cannot be put aside, there is no "I am not in the mood"... You are responsible for living animals, it does not matter if it is Christmas or just a normal weekday. But this Christmas was quite peaceful however, there was no dog reported hit by a car or injured in any other way.

A hét legjobb híre, hogy hosszú-hosszú idő után végre gazdához költözött Tézis, a rövid szőrű tacskó kanunk. Nem volt rá érdemben egyetlen érdeklődő sem, pedig igazán jó kutya. Mostani családja sem őt szemelte ki, de elfogadták az ajánlatom, és azt hiszem, hogy egy percig sem bánták meg, hogy rám hallgattak. Lucának szeretném megköszönni, hogy Tézis egy rövid időt nála tölthetett, mint ideiglenes védenc, és hogy bonyolította a gazdához adását egészen a bevásárló lista összeállításától a tényleges kivitelezésig. Hatalmas segítség volt ez a fajtamentésnek!

The best news of the week is that after a long-long time in our care Thesis, the short-haired dachshund male moved to his final home. Noone really wanted to adopt him no matter how good dog he was actually. His final family did not call for him either but they took my offer and I guess that they did not regret it. I would like to say thanks to Luca for being Thesis' temporary mum and organised his moving away from preparing a shopping list for the new family till the transportation of the dog to his new home. This was of great help!

Pempő sem sokáig volt kennelben, mert Zsu közbenjárására ideiglenes befogadóhoz költözhetett Százhalombattára, ahol tanulgatja a szobatisztaság rejtelmeit, illetve élvezi - életében először - a lakás melegét. Az is kiderült róla, hogy nem antiszociális kutyákkal, csak nem jól fejezi ki magát, nagyon is játékos, ugrabugra, szertelen. De hát mitől is lenne másmilyen, hiszen eddig csak egy lánc végéről ismerte az életet. Vagyis ha pontos akarok lenni: az ő élete csak most kezdődött. A nagy jólét egyetlen hátulütője, hogy tüzelni kezdett, így az ivartalanításával egy picit várnunk kell.

Pempő did not have to stay long in the kennel as with the help of Zsu she could move to a temporary family in Százhalombatta where she can learn the mistery of being housebroken and enjoys the warmth of the flat. It turned out that she is not antisocial with other dogs but her communication is not proper but she likes playing with them. She knew life from the end of the chain, now things have changed a lot. Her life has just started. The only disadvantage of all the good things that happened to her that she started to heat so her castration is also postponed.

Tipli babát is átmozgattuk, Krisztáéktól egy másik ideiglenes befogadóhoz költözött. Nagyon ügyesen vette az akadályokat, remélem, hogy minden zökkenőmentesen alakul majd a továbbiakban is. Szép lassan össze kell szednie magát, hiszen annyira kis csonti, hogy gyakorlatilag nincs is súlya. De ettől még nagyon édes!

Tipli moved to a new temporary family from Kriszta's house. He was quite okay in the new situation and I do hope that everything will be just fine even after. He has to gain weight slowly as he is so bony that you cannot feel his weight. But he is still very sweet.

Tessa/Fruzsi átesett az ivartalanításon, ami ugyan szervezéstechnikailag nem sikerült úgy, ahogy ideiglenes befogadóinak ígértük, és némi vérzés miatt megjárták a Lehel úti Állatkórházat is, de azért végül minden jó, ha a vége jó. Szeretném ezúton és itt is megköszönni Dr. Hargitay András állatorvos úrnak az önzetlen és lelkiismeretes segítséget, Tessa/Fruzsi befogadóinak pedig, hogy hozták-vitték, vigyázták a kutyalányt. Innentől már tényleg csak jó dolgok történhetnek vele.

Tessa/Fruzsi was castrated but this operation was not perfect from the organisational point of view so it took more time than we promised to her temporary owners. Due to some minor bleeding they had to take her to a non stop VET hospital in Lehel Street. We would like to say thank you to András Hargitay who helped her magnanimously and of course to her temporary family who transported, supported her during the day and the night after. From now on only good things can happen to her.

Lett egy új kutyánk is. Palástot az esztergomi gyepmesteri telepről vettük gondozásunkba. Szeretném kiemelni, hogy erre valószínűleg nem kerülhetett volna sor, ha a Retriever Rescue vezetője, Fruzsi nincs ott helyben és nem intézi Palást úr szabadulását. Nekünk gyakorlatilag annyit kellett tennünk, hogy tőle átvettük az ebet. Az esti állatorvosi áttekintés során "surranó szívhangot" azonosítottak, így Palást számára szervezhetjük is a szívultrahangot Vrabély doktor úrnál, hogy megtudjuk, mire számíthatunk az ő esetében. A kis mázlista ideiglenes befogadóhoz költözhetett, ahol első lépésként azt tanulja, hogy miként kell normálisan viselkedni a macskákkal.

We also have a new dog. Palást was rescued from the dog pound of Esztergom. I must underline that this could have not happen if there wasn't Fruzsi, the head of Retriever Rescue who organised the rescue of this dog. She went to pick him up so we could only drive at her to transport him to his temporary family. There was a sleeking sound at his heart so we need to go to Mr. Vrabely for a heart ultrasound examination. This will define how we can proceed. But in between he is learning to accept cats at his temporary family.

Unatkozni nem tudunk - a 43. hét

Azt hinné az ember, hogy egy igazán intenzív hetet, mint amilyen a 42. is volt, egy kicsit nyugalmasabb időszak követ, de ez az állatvédelemben nincs így. Mégha a tacskók oldaláról néha egészen visszafogottnak is tűnik egy-egy időszak, az nem jelenti azt, hogy a háttárben ne folynának egyeztetések, illetve hogy az Egyesület egyéb kutyáival ne lennének fokozottan tennivalók. Az embernek egy idő után folyton logisztikai feladatokon jár az agya, közben a telefonja füléhez nő és alig várja, hogy végetérjen a munkanap, hogy elrohanhasson a kórházba, megírhasson néhány válasz e-mailt, visszahívhassa az állatorvost, ideiglenes befogadót vagy bárki mást. Tény, hogy sokan a golfozást, illetve a hajózást tekinti a legdrágább hobbinak, de én megcáfolom: a kutyamentés legalább annyit kivesz az emberből - mind a zsebét, mind a lelkét illetően. Ez az a terület, amely folyamatosan egész embert kívánna. Viszont ahhoz, hogy lehessen a világ végére kutyáért rohanni, dolgozni kell, mert máshonnan nem teremtődik elő a benzinre, segítségnyújtásra, telefonszámlára és minden egyébre a pénz. Azokra a dolgokra, amelyeket tagjaink, önkénteseink "bevállalnak" a saját terhükre, azokra, amelyekre a tacskó fajtamentés folyton mínuszos számlájáról nem kell költeni, amit csak úgy, szeretetből, elkötelezettségből kapunk... Hálás vagyok mindenkinek, aki idejét, pénzét, egyéb lehetőségeit felajánlva segít. És hálás leszek mindig, hiszen minden apró segítség a kutyáink lehetőségeit javítja, az élet ígéretét jelenti. KÖSZÖNÖM!

A terjengős felvezetés után jöjjenek a puszta, száraz tények. A héten három új kutyánk érkezett, öt védencünk esett át az ivartalanításon. Örökbe nem adtunk senkit. Sajnos az igény a kutyák általunk történő befogadására nagyobb, mint a kereslet a gondozásunkban lévő állatokra, így egy kicsit csapdába is kerültünk: egyre bővülünk, egyre több védencünk van, de az örökbeadás nagyon nehezen és sok-sok hirdetés eredményeként megy csupán. De aki már nálunk van, az biztonságban van. Őérte felelünk és gazdisodásáig a tőlünk telhető legjobbat igyekszünk számára megadni.

A bonyhádi gyepmesteri telepről kaptam egy bejelentést, miszerint egy balesetes, vélelmezhetőleg combcsont törött, talán szálkás szőrű tacskó számára kellene azonnal segítség, mert számára ott nincs a túlélésre esély. Ez már nem az első olyan eset, amikor csont törött kutya számára kell azonnal megoldást találni, mert sok helyen vidéken még nem épült ki olyan állatorvosi hálózat, amely kórházi körülmények között, speciális esetek megoldására is alkalmas, illetve figyelembe kell venni azt is, hogy az állatorvosi költségek az átlag gazda lehetőségeit meghaladó mértékben emelkedtek, valamint hogy egy vidéki, jószándékú emberekből toborzódott állatvédő csoport pénzügyi lehetőségei is végesek, számukra egy hatszámjegyű műtét költségeinek előteremtése megoldhatatlan. (Úgy látszik, hogy ez egy maratoni beszámoló lesz, mert folyton kalandozom és kitérek mindenre, de legalább nem lesz szigorúan száraz a 43. hét.)

Így került tehát hozzánk a bonyhádi állatvédők segítségével Parittya, az egy év körüli, kis-közepes, szálkás szőrű tacskó ősökkel is rendelkező keverék kan kutya - combcsont töréssel. Egyesületünk biztosította Parittya állatkórházi elhelyezését és a műtét is megtörtént - köszönöm Dr. Juhász Csabának, hogy ismét az Egyesület rendelkezésére állt. Parittya néhány héten belül tökéletesen használni fogja a sérült lábát, talán csak az időjárás változásaira lesz érzékenyebb. Nála tündéribb, bújósabb, barátságosabb kutya nem nagyon volt mostanában a gondozásunkban, ráadásul van egy extra szexepilje: ha örül valaminek, vigyorog (az összes foga látszik, de nem vicsorog). Oltásait, chipjét majd a varratszedéskor kapja, illetve néhány hét múlva áteshet az ivartalanításon. Majdnem tökéletesen szobatiszta, más kutyákkal jól kijön, bár pórázon szeret hangoskodni. Szerető családi otthont keresünk számára.

Egyben szeretném a kedves olvasók segítségét kérni... Parittya állatkórházi tartózkodása és műtéti költségei meghaladták a 100.000 Ft-ot. Ezt előteremteni a fajtamentés számára nagy kihívás, különösen, hogy közben fizetnünk kell a panziós kutyáink tartása utáni költségeket, illetve az oltásokat, chipeket, féreghajtást, ivartalanításokat. Aki hozzá tudna járulni Parittya orvosi költségeihez, kérem, hogy utaljon a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számú bankszámlájára, a megjegyzés rovatban tüntesse fel: PARITTYA. Nincs olyan kicsi összeg, ami ne segítene egy picivel közelebb minket céljaink eléréséhez!

A fajtamentés működése támogatóink nélkül nem volna lehetséges. Tévedés azt hinni, hogy Egyesületünk bármiféle állami támogatás fejében végzi állatvédő tevékenységét, minden, amit felépítünk saját erőnkből való. Átlagosan 15-20 kutya van a tacskó fajtamentés gondozásában, közülük szerencsére többen ideiglenes befogadóknál, de vannak, akiknek "csak" panziós elhelyezés jut, amit késedelem nélkül ki kell fizetni, illetve egy védencünk sem mentesülhet az oltások, féreghajtás, bolhairtás, egyedi azonosító chip és ivartalanítás alól. Mire egy kutya "kész", addigra kb. 30-50.000 Ft tennivalónk van vele - ha egészségesen és jó állapotban érkezik, de nem ez a tipikus. Ha nem az, akkor ennek a többszörösére is rúghat az összeg. Jó lenne olyan "tacskó támogatói csoportot" létrehozni, melynek tagjai havi fix összeggel járulnának hozzá a fajtamentéshez, ezáltal tervezhetővé válnának a rendelkezésre álló források és nem kellene egyik napról a másikra létezni - ami nagyon nehéz és iszonyatos stressz. Nem kell itt több tízezres nagyságrendekre gondolni, akár 500-1.000 Ft is segítség, s általában ekkora összeg a legtöbb ember számára gond nélkül kigazdálkodható lenne. Kérem, hogy mindenki gondolja végig, hogy tud-e, akar-e ilyen módon segíteni és ha igen, állítson be egy állandó átutalási megbízást a Futrinka Egyesület Tacskó Fajtamentő Csoportja javára. A megjegyzés rovatban mindenképpen fel kell tüntetni, hogy TACSKÓ. Köszönöm előre is a sparhelt lábúak nevében!

A szomszédok hathatós közbenjárásával jöhetett el korábbi gazdájától Vonó és Violin. Mindketten középkorúak, rettentően elhanyagoltak mind fizikai valójukban, mind pedig lelkileg. Nem ismernek semmit, minden idegen és félelmetes számukra, az emberekkel is inkább tartózkodóak, hiszen túl sok jót eddig nem tapasztalhattak.

Vonó egy rövid szőrű tacskó kan, az egyik szeme sérült, már nem menthető meg, a szemüreg műtéti "kitisztítása" lesz a cél, csak előbb kicsit össze kell szednie magát, mert nagyon sovány, kopott. Más kutyákkal egyelőre nem túl jó a viszonya, pedig kutyatársakkal élt együtt eddig, de ez leginkább csak a félelmének tudható be. Számára ideiglenes befogadót is keresünk, de természetesen ha valaki örökbe szeretné fogadni, az ő jelentkezését is várjuk.

Violin hat év körüli, rovid szőrű tacskó keverék szuka, rettentő rossz lelki állapotban. Retteg az emberektől és gyakorlatilag mindentől, nagyon nehezen nyílik meg, hiszen nem tanulta soha sem a bizalmat, nem volt oka az emberekkel közelebbi kapcsolatot kialakítani. Más kutyákkal való viszonyát egyelőre a félelem határozza meg. Fizikai állapota is bőven hagy maga után kívánnivalót: a szeme Harder-mirigy előreesés miatt műtéti beavatkozásra szorul, nagyon sovány, a fogai pedig valószínűleg rács-rágás következtében az ínyéig kopottak. Elkötelezett ideiglenes befogadót keresünk számára vagy olyan gazdát, aki szeretne "Kisherceget" játszani, mert Violinhoz még sok-sok türelem és megértés szükséges.

A heti ivartalanítások rendben lezajlottak: Sekli, Kaviár/Hagyma, Tézis, Dikki és Trufa szépen ébredtek és most a lábadozásukkal vannak elfoglalva. Tézis esetében jó hír, hogy a szemét nem kell megoperálni, persze egyben a nyitott, de szem nélküli szemüreg látványa sokakat elriaszt az örökbefogadástól. Vagy a jelentkezők száma alapján inkább azt kell gondolnom, hogy mindenkit... :/

Kaviár/Hagymát és Dikkit már "gazdi várja", tehát róluk hamarosan a jó hírek rovatban számolhatok majd be. A többiek még keresik az igazit.

Felpörögtek az események (a 37. hét)

Felcsillant a remény egy régebb óta a gondozásunkban lévő kutya számára, hogy gazdára találhat: Gausst ismerkedni vittük a belvárosba. Sajnos nem szerettek bele első látásra az amúgy nagyon szimpatikus érdeklődők, de mi legalább annyit megtudtunk, hogy Gausst egyáltalán nem zavarják az erős, szokatlan nagyvárosi zajok, mint a sziréna, duda, üvöltés, csörömpölés. Csak valakinek le kellene fárasztania, felhasználni az energiáit és tökéletes társkutya válna belőle. De mégsem kell senkinek. Azért nem adjuk fel a reményt, Gaussért is eljön az igaz. Mint ahogy minden védencünkért.

Érkeztek új gondozottak is. Ilyenkor az első lépések megszervezése is idő- és energiaigényes, nem beszélve a hirtelen felmerülő, nem kevés költségekről, amit a veszettség + kombinált oltásért, egyedi azonosító chipért, oltási könyvért, Milbemax féreghajtóért, bolha- és kullancs elleni kezelésért fizetni kell. Emellett fontos, hogy az új kutyák hirdetései minél több helyre felkerüljenek, hogy lehetőség szerint minél kevesebb időt kelljen a gondozásunkban tölteniük: tudjuk, hogy bár mi is mindent megteszünk értük, de azért mégiscsak jobb gazdánál lenniük.

Nyíregyháza mellől utazott hozzánk Tézis és Trufa, a rövid szőrű normál tacskó pár. Eddigi életükben kennelben éltek, Trufának többször is voltak kölykei, ez sajnos meglátszik az alakján: emlői a földet verik. A fuvarban mkarolina segített - ezért hálás köszönet, mi nem tudtuk volna most megoldani.

Trufa az első orvosi randevút követően ideiglenes befogadóhoz költözött. Nem kellett sokat várni arra, hogy felismerje a benti élet pozitívumait: hamar felfedezte a kanapét, az ágyat és az is kiderült, hogy szobatiszta, pedig eddig nem kellett ezen a téren bizonyítania. Szóval ha valaki egy 2-3 év körüli, rövid szőrű, vörös tacskó szukát szeretne maga mellett tudni, aki kijön más kutyákkal, emberekkel nagyon barátságos és rendkívül ragaszkodó, az kezdjen el tolakodni érte, mert ő is egy tipikus "szuper kutya".

Tézist még meg kell ismerni, illetve számára továbbra is keresünk akár ideiglenes befogadót is - macskamenteset, merthogy Tézis nem kedveli a cicákat túlzottan. Ő egy 3-4 év körüli, kedves, barátságos, vadas színű, rövid szőrű tacskó kan, oltásait, chipjét intézzük, az ivartalanítás néhány héten belül esedékes lesz, utána akár örökbe is fogadható.

A szegedi Tappancs Tanyáról vettünk át egy problémás, harapós-acsargós szálkás szőrű tacskó szukát, Zizit. A fuvarban dinaperonék nyújtotta segítséget, nekik ezúton is hálásan köszönöm. Zizi egyelőre a Futrinka Egyesület kennelsorára került, szerencsére a beilleszkedése zökkenőmentesnek tekinthető, mert alkalmazottunk, Laci már másnap békésen sétálgatott vele a kifutón. Meglátjuk, hogy mit tudunk kihozni belőle, de természetesen ő is gazdát keres. Kezdő kutyások kizárva.

A negyedik védencünk jött is, meg nem is. Budapesten a Somlói úton találták, egyeztettünk a megtalálóval, aki átmenetileg vállalta a kutya tartását, hogy beoltatjuk, majd rövid időn belül elhelyezzük a kutyát, de szerencsére előkerült az eredeti gazdája, így Pepe visszamehetett gazdagréti otthonába. Befogadójának hálás köszönet mindenért, amit ezért a kutyáért tett!

A hétvégén gazdához költöztettük Fagyöngyöt, a hosszú szőrű tacskó kant. Egy korábbi védencünk mellé költözött. Szerencsére Hercig és Fagyöngy azonnal megtalálták a közös hangot. Sajnos Fagyöngy egyelőre a szobatisztaságban nem jeleskedik, de reményeink szerint ez is rendeződni fog. Új helyén mindenesetre mindent megkap, hogy mind lelkileg, mind fizikálisan helyrejöjjön: a több körös fürdésen már túl van és pontosan tudja, hogy miként lehet ágyban aludni.

Theodora, a vízmosásban talált mamakutya is révbe ért: ideiglenes befogadójának családja vette őt gondozásába. Kívánunk neki is hosszú és boldog életet, Ritának pedig ezúton is újra megköszönjük, hogy befogadta, gondozta, felnevelte a kis családot.