A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Luxor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Luxor. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. június 9., szerda

Kerekeken gördülő 22. hét

Eszkuláp megkapta a kocsiját!

Bár időrendileg nem ez történt a héten legelőször, de én mégis ezzel kezdem. Hosszú várakozás, gyűjtögetés és reménykedés után végre eljött az a pillanat, amikor megkaptam az értesítést, hogy lehet menni Eszki mozgássérült kocsijáért. Így a kellemest a hasznossal összekötve szerveztünk egy kutyafuvart németországi partnerünkhöz, hogy az átadás-átvételre is sor kerülhessen.

Eszkuláp nagyon élvezte, hogy az egész napot velünk töltheti, a kisbusz középső első ülésén alakítottuk ki az ő kis rezidenciáját. Az utazás hosszú óráit vagy alvással vagy nézelődéssel töltötte, odafigyelve arra, hogy valakihez sikerüljön hozzáérnie, hiszen ez neki létszükséglet. A Dog Házba érkezve azt is bemutatta, hogy ő aztán nem barátkozik kan kutyákkal, sőt! Kár, hogy a megsemmisítő csapást egy német dogokból álló falkára gondolta mérni, úgyhogy jobbnak láttam, ha megfékezem őt. A kiskocsitól megijedt és amúgy is kicsit bizonytalan volt: azt hitte, hogy elhagyom, így le sem lehetett magamról vakarni. Szóval az első randevú a mozgássérült kocsival nem volt éppen sikeres és boldog, de éreztem, hogy ennél lesz a helyzet sokkal, de sokkal jobb is.

Másnap már tett egy tesztkört a betonos úton, amikor rájött, hogy arra megy, amerre csak akar és úgy, ahogy ő szeretne, teljesen felvillanyozódott. Amúgy is hajlamos a hiperaktivitásra, nem egy otthon ülő, kötögető-rejtvényt fejtő fajta, de a kocsi adta szabadság szele elég erőteljesen megérintette. Azóta itthon még tovább fejlesztette a technikát, úgyhogy most már tényleg lassúnak számítok, számítunk az ifiúrhoz képest, mert mostanra már profi módon rodeózik, igaz, hogy az elakadásokat még elég pasisan igyekszik megoldani: erőből, de tanítgatom neki a tolatást és az egyéb problémamegoldó lehetőségeket.

Szóval nálunk, ideiglenes befogadóknál nagy a boldogás, mivel Eszkuláp kivirult és újra szabad. Ez pedig nem jöhetett volna létre a sok-sok segítő nélkül, akik hozzájárultak vagy anyagilag a beszerzéshez vagy pedig támogattak, tanácsokat adtak, drukkoltak. KÖSZÖNJÜK!

Ez persze azt nem befolyásolja, hogy Eszkuláp továbbra is keresi az álomgazdit, aki kertes házban lakik, nincs kan kutyája, viszont van egy vagy kettő (de nem több) kicsi, maximum közepes ivartalanított szuka kutyája, nem zavarja, hogy Eszkuláp nem képes kontrollálni a vizelet- és székletürítését (a hólyagját mechanikusan üríteni kell, a széklete meg csak "potyog"), de bepelenkázva lehetővé teszi számára, hogy az ágyon ugráljon és odabújjon a gazdihoz, aki nem esik kétségbe attól, hogy minden este fürdetés van és hogy a lakásban csúszkálás miatt a ledörzsölt bőrfelületet krémezni kell. Ja, és nincs macskája sem vagy ha van, akkor az nagyon fitt, mert Eszki bőszen kergeti.

Lett egy új kutyánk is a héten: a hat éves rövid szőrű tacskó kan, Köles (eredeti nevén Füles, de egyrészről már volt ilyen egyesületi védencünk, másrészről ez inkább illik egy álló fülű jószágra, mint egy tacskóra, úgyhogy a módosítás indokoltságát talán nem is kell magyaráznom). Köles eredeti gazdája nyugdíjas otthonba vonult, ekkor került át némi erkélyen tartózkodás után Köles a második helyre, ahonnan viszont szinten el kellett jönnie. Köles kicsit félénk, mintha bántották volna, de szépen és gyorsan oldódik és nem bánt senkit. Más kutyákkal alapvetően jól kijön, de számomra ő az a tipikus "anya babája" típusú kutya. Legalább 4 kg túlsúlyt még le kellene küzdenie, ebben a méretben saját maga számára is veszélyes, mivel rendkívül rövid lábai vannak, a mellkasa majdnem a földet veri a zsírpárna miatt. Oltás, chipezés és ivartalanítás után szerető gazdát keres vagy ideiglenes befogadó jelentkezését is várjuk.

Hümér, a hisztis gazdához cuccolt ideiglenes befogadójától, akinek szeretném ezúton is megköszönni, hogy vigyázott a kis csibészre és hogy bevezette a lakásban élés rejtelmeibe. Az ilyen jellegű támogatás felbecsülhetetlen, a kutyáink örökbefogadási esélyeit jelentős mértékben javítja. Hümér új kutyatársával minden rendben és szerencsére hisztisünk számára sem okozott nagy törést a helyszínváltás. A gazdisodáshoz elengedhetetlen volt mokaficek fuvarban és örökbeadásban nyújtott segítsége - hála érte!

Theodora is remekül van, a hat baba már egyre nagyobb és önállóbb. Mostanra a szemük is kinyílt, úgyhogy elkezdődött a világ felfedezése. Lassan már a gazdijelöltek is fel-felbukkannak, de még kb. 4 hét, mire költözködésre kerülhet sor. A kis családról igyekszem egy külön postban beszámolni, mert Rita, az ideiglenes befogadójuk már mindegyik eb-gyerekről készített személyiségrajzot is, amit szeretnék megosztani az érdeklődőkkel.


A Futrinka Egyesület, benne természetesen a tacskó fajtamentés is meghívást kapott az Ebugatta által szervezett kutyás napra, ahol több védencünk is tiszteletét tette. A gazdira váró közül jelen volt Gobbi és Klotild, illetve kilátogatott egy korábbi védencünk, Porca hercegkisasszony is. Ugyan örökbefogadóra nem talált senki, de egy kellemes, élményekkel teli napot tölthettek el a "csajok" a nagyvárosban sok-sok kutyaszerető ember által körülvéve.

Sajnos nem tudom a heti beszámolót csupa jó hírrel zárni. Luxor kutyánk ugyanis meghalt. Nem olyan régen adta vissza az örökbefogadója, egészségügyi problémákra hivatkozva. Ideiglenes befogadóhoz került és várta az igazit. Aki már sajnos soha nem jöhet el érte, mert egy nagy kutya keresztezte az útját. Luxor nem élte túl a támadást. Teljesen értetlenül, megdöbbenten állok az eset előtt. Ilyen nem történhet, nem történik. És mégis. Sajnálom Luxor, hogy csak ennyi és csak így adatott.

2010. május 12., szerda

A 18. hét is eltelt

Mozgalmas hetet tudhatunk magunk mögött. Érkeztek kutyák, ivartalanítódtak, költöztek is: végleges és ideiglenes befogadóhoz. Viszont nagyon sokan vannak most, túl sokan: ennyi kutyára maroknyi csapatunknak már rendkívül nehéz odafigyelni, mindent jól szervezni, bonyolítani.

A körmendi gyepmesteri telepről eddig nem igazán tudott állatvédő kutyát elhozni, legalábbis országos hatáskörű szervezet biztosan nem, mivel nem volt hír a telepen lévő kutyákról. A német juhászkutya fajtamentés közbenjárására sikerült Gaussnak, a fiatal-felnőtt szálkás szőrű tacskó keverék kannak egy német juhásszal együtt eljönnie a telepről. Gauss egy agilis, emberközpontú, szukákkal barátságos (túlságosan is), de kanokkal kekec apróság. Tele van energiával, úgyhogy leendő családjának lesz mit lemozgatni.

Az Illatos útra gazdái adták le Gokartot, az egy-másfél év körüli szálkás szőrű tacskó kant: állítólagos harapás miatt. Az eddigi tapasztalatok alapján Gokart egy lelkileg megtört, az ember társaságában rettegős, földre lapuló kutya, akit valószínűleg bántottak vagy hebrencs viselkedése miatt fizikai erőszakkal próbáltak megtörni. Harapni egyáltalán nem akar, de időbe telik, amíg feloldódik és keresni kezdi az ember társaságát. Nyugodt, kutyához értő ideiglenes befogadót vagy szerető családot keresünk számára. Gokart nem egy "kész" kutya, de türelemmel és odafigyeléssel tökéletes társat "szelidíthet" magának valaki belőle.

Az Egyesület alap állatmentő csoportja vette gondozásába Zádor Kuncát a karcagi gyepmesteri telepről altatás elől. Mivel Kuncában valahol az ősök között biztosan volt egy tacskó is, mégha amúgy nem típusos tacskó keverék, így igyekszünk őt is hirdetni, hátha éppen a tacskók között válogatva bukkan rá az igazi, szerető gazdi. Kunca még egy éves sincs, túl sok pozitív megerősítésben korábbi élete nem bővelkedhetett, de nagyon aranyos, megfelelni akaró, pocakmutogató apróság, aki tökéletes lenne egy aktív, szerető családba társnak, társaságnak. Mivel vemhesen érkezett, így Kunca át is esett az ivartalanításon. Ideiglenes befogadót is keresünk számára.

Nem csak Kunca ivartalanítódott a 18. héten, hanem Luxor is, akinek ez a beavatkozás hiányzott ahhoz, hogy megkezdhesse új életét egy saját, végleges gazdinál. A bőrférgességre még kezelni kell, de ezt befogadói vállalták, illetve volt a hátán egy csomó, a szövettan eredményére még várunk. Köszönöm Krisztának és párjának, hogy Luxor náluk lehetett és hogy mindent vele kapcsolatos tennivalót intéztek, mentesítve ezzel engem a teendők alól.

Jakab, a Gombán sérülten talált tacskó kan is megvált koronaékszereitől és végre elhagyhatta a kórházat. A sebei már nem igényelnek kezelést, a szemébe még cseppenteni kell, mert gyulladt, de alapvetően minden rendben vele. Különös öröm, hogy csak pár napot kellett Tárnokon, kennelben töltenie, mert vasárnap már ideiglenes befogadóhoz költöztethettük. Bevallom: voltak félelmeim azt illetően, hogy Jakab hogyan fog viselkedni, mert a kórházban kapkodott (ugyan én ezt nem tapasztaltam nála, de valami miatt engem általában megkímélnek a tacskó védencek az ilyen jellegű bemutatkozástól) és amúgy is egy hebrencs, kiegyensúlyozatlan kutya benyomását keltette. Amint megérkeztünk már látni lehetett, hogy Jakabot megnyugtatja a lakás, felélénkült, rendezgetni kezdte a  cuccait és az addig a hasa alatt megbúvó farkincája hirtelen az égbe emelkedett. Az ideiglenes befogadó visszajelzései alapján Jakab szobatiszta, nem rombol a lakásban, szépen viselkedik és a sétákon is kiegyensúlyozott, a nagyvárosi zajoktól sem tart.

2010. május 5., szerda

Lemaradásban - a 16. hét...

Mea culpa, mea maxima culpa... Egyszerűen nem jut rá időm, hogy írjak. Persze rákenhetném Eszkire, de igazából az történt, hogy nincs otthon számítógépem... Átmeneti az állapot, hogy úgy mondjam, de jelentősen befolyásolja grafomán kicsapongásaimat. Pedig a 16. hét sem telt eseménytelenül.

Rubik gazdához költözött egy másik szálkás szőrű tacskó kan mellé, akivel már volt alkalma egy tárnoki randi során előismerkedni. A helyszínen azért nem minden volt annyira gördülékeny és zökkenőmentes, de szerencsére a visszajelzések alapján mostanra már tökéletes az összhang a két fiú között. Boldog és hosszú életet kívánok, kedves Rubik, remélem, hogy megbecsülöd magad új, szerető családodban.

Eredeti helyéről vettük át Sanyit, akitől kertépítési ambíciói miatt vonta meg családja a bizalmat. Aggódtunk, hogy megtörik majd (családból a legrosszabb kutyát átvenni, mert míg egy gyepmesteri telepről történő mentésnél mi előrelépés vagyunk és jót jelentünk, addig egy kanapékutyának a kennel minden, csak nem életminőség-javulás). Szerencsére Sanyit nem abból a lelkizős fajtából faragták, ráadásul nem is nagyon volt ideje belegondolni, hogy mi történik vele, mert még a hét csütörtökén átesett az ivartalanításon és pénteken már utazott is új családjához Szegedre. Mokaficekéknek köszönet a segítségért!

Két szálkás tacskó tehát elköltözött, de nem is mi lennénk, ha nem jött volna azonnal a helyükre másik...

Lajbit hetek óta kóborolt, de egyszerűen nem volt helyünk, ahová bezsúfolhattuk volna. Mire érte tudtunk menni, látszott rajta az utca... A kutya sovány volt és apatikus. Alig bírt lábra állni, a nyálkahártyája vértelen, a testében kullancsok serege. Vérképpel kezdtünk, de szerencsére nem babéziás. Mostanra meg már szépen össze is szedte magát. Lajbit egy 3-4 év körüli, sokat megélt, de alapvetően kedves és barátságos, extra hosszú gerincű szálkás szőrű tacskó kan. Jó lenne neki egy ideiglenes befogadót, de méginkább végleges gazdát találni, ahol megnyugodhat a kis lelke.

Luxor hónapok óta hirdetődött az egyik internetes felületen, de úgy tűnt, hogy nincs érte tolongás. Kytice (egy korábbi örökbefogadónk) és párja segítségével megoldótott a szálkás kolléga elhozatala Szabadszállásról és addig-addig halogatták a tárnoki átköltöztetését, hogy végül náluk is ragadt ideiglenesen, amiért örök hála. Különösen, hogy Luxor esetében így rájuk hárult az orvoshoz cipelés és minden egyéb szocializációs feladat is, illetve ők ismerkedhettek meg személyesen Luxor előtüremkedő bőrféreg lakójával.

A harmadik "kollégát", Pruszlikot egy, a munkánkat figyelő hölgy találta, de nem tudta magánál tartani. Mivel szuka, így hosszas vívódás után igent mondtam rá, amit kb. abban a percben bántam meg, amikor átvettem Tárnokon. Nem azért, mert nem aranyos: Pruszlik valami tündéri, kicsi, könnyűszerkezetes, valószínűleg yorkie-tacskó mix pöttömke, viszont még baba. Kb. fél éves lehet. Nekem pedig ott volt  Tárnok és a rideg kennel. Ezernyi fertőzés kockázatát futtattam át az agyamon, de hirtelen nem támadt jobb ötletem. Aztán egy korábbi ideiglenes befogadónk, Anna nyújtott segítséget - a hét végére Pruszlik már belvárosi ideiglenes eb lett.
Eszkuláp pedig építgeti karrierjét a netes világban, illetve igyekszik mindenkinek elcsavarni a fejét. Sikerült a történetének az egyik német partnerünk figyelmét is felkeltenie, így amellett, hogy segít a hirdetésében - Eszkuláp gazdát keres, de csak a tökéletes helyre mehet majd el - vásárolt neki egy hiperszuper Baywatch mentőmellényt. Így az úszás sem lesz már gond, és főleg nem lesz veszélyes Eszki számára.