A Futrinka Egyesület számára elkészült előzetesen egy reklámspot, mely az adó 1% gyűjtésben hivatott nekünk segíteni. Átmenetileg az Echo TV-n fut, de hamarosan megkapjuk az anyagot és elkezdhetjük terjeszteni mi is addig, amíg a Liza által jegyzett profi filmünk el nem készül.
Mivel a Futrinka Egyesület, így benne a tacskó fajtamentés működését is legnagyobb mértékben az adó 1%-os bevétel jelenti, így szeretnék megkérni mindenkit, hogy gondoljon ránk, amikor adója 1%-áról rendelkezik, s ajánljon minket ismerősei figyelmébe is. Számítanánk a személyes ajánlásra, bár lehetőségeinkhez mérten mindent megpróbálunk, de a rendelkezésünkre álló összegeket szívesebben fordítjuk közvetlenül a védenceinkre. Már nem is emlékszem rá, vagy inkább nem szívesen emlékszem rá vissza, amikor nem volt ez a lehetőségünk, s minden költséget adományokból, illetve a tagok által "összedobva" kellett előteremteni. De sajnos az is igaz, hogy az adó 1% jellemzően csak az addig felhalmozott állatorvosi tartozásokra elengendő, így nagyon nagy szükségünk van eseti, illetve rendszeres támogatókra is.
Az adó 1%-os rendelkező nyilatkozatot az alábbi szervezeti névre és adószámra kell kitölteni, ha részünkre rendelkeznének:
Futrinka utca Kutyavédő és Kutyás Szabadidősport Egyesület
18258473-1-43
Természetesen nem csak erről szólt a harmadik hét, vagyis erről nem egy hét szól, hanem számtalan. Viszont vissza a tényekhez, merthogy azokból is bőven jutott erre a kiemelt hétre.
A Lelenc Egyesülettől átvettük Macát, a hosszú szőrű tacskó keverék szukát, akit magasvemhesen találtak, majd ivartalaníttattak, de a kórházi kezelés után nem tudták volna családban elhelyezni. Maca számára viszont ez mindennél fontosabb volt, nálunk pedig "rendelkezésre állt" egy tökéletes átmeneti otthon: PiciBorzasék rehabilitációs bázisa. Így megérkezett Maca, az öt év körüli tacskó keverék szuka, aki kicsit félénk az új szituációkban, de hamar oldódik, szobatiszta és kedves, ideális társa lenne olyan gazdinak, aki egy nyugodt tündéri kutyát keres társaságul.
Az Illatos útról került a gondozásunkba tulajdonjog fenntartással egy rendkívül rossz állapotban lévő, ezer éves rövid szőrű tacskó kan, akit Komódnak neveztünk el. Azonnal infúziót kapott, megkezdődött a kivizsgálása vérvétellel, hasi ultrahanggal, reménykedtünk. De sajnos Komód feladta. Még azt sem mondhatom biztosan, hogy nem szenvedett, hiszen valahol biztosan élt előtte, ahonnan saját lábán megszökni 100%, hogy nem tudott. Az, aki kitette, nem csak az életének alakulását határozta meg, hanem elvette tőle a lehetőséget, hogy ismerős körülmények között mehessen el, ismerős arcok között. De hiszem, hogy tudta, hogy nem ellene küzdünk, hanem érte. Így távozott közülünk, de emlékezni fogunk rá. Nem kudarcként, hanem egy kutyára, aki elfáradt, akin nem tudtunk ugyan segíteni, de megismerhettük.
Pempő, a láncról mentett szálkás tacskó szuka átesett az ivartalanításon. Időközben sikerült olyan jól beépülnie ideiglenes befogadó családjába, hogy a varratszedés után véglegesedik is.
Gausst visszaadta a korábbi örökbefogadója családi problémák miatt, de jelentkezett egy elkötelezettnek tűnő befogadó, így Gausst odaköltöztettük. Mostanra sajnos azt is elmondhatom, hogy az "ifiúr" nem felelt meg a családi elvárásoknak, semmit sem úgy csinált, ahogy a másik kutya. Nem igazán tudjuk, hogy mit rontott el, de nem tartott sokáig ez a köztes állapot, így Gauss... De ez azt hiszem, hogy már a következő hét története lesz.
Pont gazdinézőben járt, s szerencséjére levette a gazdijelöltet a lábáról, így mostantól "gazdijelöltes", de amint a gazdi elintéz minden szükséges dolgot, költözhet is. Már alig várjuk, mert számára nagyon fontos lenne egy végleges, szerető gazdi.
Korábbi német partnerünkkel egy gordon szetter utazását intéztük, amikor elkezdtem mesélni Szuszékról, leírtam, hogy miken van túl és hogy még mi minden vár rá, s hogy mennyire nincs esélye Magyarországon gazdára lelni. Sylke pedig segített: feltette a honlapjára, s jelentkezett rá egy általunk is ismert család, akik egy korábbi veterán védencünknek voltak gazdái. Így történt, hogy Szuszék kényelmesen bekupacolta magát a kocsinkba és meg sem állt Németországig. Csodák léteznek. Hiszem.
