Szösszenetek a gazdik tollából

Kriksz-Krakszot a korábbi ideiglenes befogadója, Rita látogatta meg:

Szerdán meglátogattuk a Balcsin Krikszit.

Tegnapig ott nyaralt a családdal, saját telken. Most kapja a kombi2-t.
Csúcs volt! Először nem ismert meg, kötelességtudóan ugatott. Aztán a hangomra leesett neki, lassan odajött, megszagolt és rikoltozva ugrálásban tört ki. Annyira édes volt! 15-20 percig sikítozott és ugrált rám, aztán megnyugodott és megmutatta hogy játszik egyébként mostanában és hogy övé a kert. Jókedvű, kedves, nagyon jól érzi magát. Kiegyensúlyozottabb, mint mikor még a tesókkal balhézott. Megnyúlt az orra:)
A járókelőket sosem hagyja szó nélkül. Gumicsontot párszor visszavitte a gazdinak előző nap. Lehet hogy csak véletlen volt, még olyan pici:) Nagy labdával morogva küzd, majd kicsattan az energiától.
Egyébként Tóbiásnak hívják. A Tóbi még illik is rá kicsit:)

Falatka ma már Zsuzsi néven éli aktív és nagyon boldog életét. (A szálkás tacskó szukáim szívesen mozdulnak punk irányba. Megfigyelés.)

Falatka, akit mi már lassan 5 hónapja zsuzsinak hívunk él és virul. Ereje teljében van és általában vigyorog, néha alszik is. Zsuzsi boldog, mi is azok vagyunk vele. Igazi kis falkatag:)))).. Lehetne méltatni, hogy milyen okos, talpraesett, igazi punk és mégis mennyire kislány, de hát családtagot nehéz leírni..
Túl esett amúgy az ivartalanításon, közvetlenül az első tüzelése előtt. Nem volt könnyű és én meg is bántam már azóta, de remélem van valami megbocsátásféle az ilyen tettekért. Ehh..
Mindenesetre még egyszer kösz, hogy áthoztad zsuzsit és velünk lehet, meg minden jót a kutyamentéshez:).
 
Minden tőlünk örökbefogadót kérek, hogy néha írjanak a kis kedvencről az info@futrinkautca.hu e-mail címre. Mégha nem is válaszolok azonnal, de minden apró hírnek nagyon-nagyon örülünk!

Volt védenceink beköszönnek

Ugyan az Egyesület internetes topicján be szoktam számolni a valamikori védenceink visszajelzéseiről, de ott hamar alá süllyednek a hírek, itt meg visszakereshető minden a kutya nevére kattintva.
Szóval ránk köszönt Jázmin, akiről a családja mondott le, mert megharapta a gyermeket. Szerencsére az új családjában szépen beilleszkedett és nagyon szeretik. Eljött az idő, hogy kikerüljenek az ivartalanítási varratok.

Tegnap voltunk varratszedésen:Igaz már nem sokat kellett kiszedni mert ö már elkezdte,elvittem megmutatni az orvosnak és minden rendben volt és van. Nagyon élvezi hogy,az ővé már az egész udvar,és nem állok a háta mőgőtt.Már majdnem minden állattal megbarátkozott vagyis ők nehezen állnak kőtélnek.Egyik nap nagyon sokat futott a csirkék után ,annyira elfáradt,hogy nemtudott megmozdulni. Ma sajnos egésznap esett az eső,de neki ez sem jelentett problémát.Ki be mászkált ,de még most is ugri bugrizik. Lassan lelehet venni a ruhácskát talán nem piszkálja a sebet.

Falatka is írt nekünk az új életéből. Szerencsére a döntés, miszerint másik családnál boldogabb lenne, helyes volt. Kiss Manyi is jól járt, mert így ő gazdis kutya, akinek mindent megadnak, míg Falatka is élhet aktívan és az ő kis hiperaktív lényéhez illeszkedő környezetben.

Gondoltam bejelentkezem mi a helyzet falatkával, aki immár zsuzsi.
Egy hete van nálunk és most már hárman vagyunk egymásba szerelmesek.
Zsuzsi rettenetesen okos, az derült ki róla, hogy hobbija a tanulás, a játék meg a még több játék.
Asztalnál nem kunyerál (hiába is tenné), azért néha próbálkozik.
Ágyban nem alszik (vannak határok), a kosara a szobában, most is abban heverészik.
Naponta sok órát töltünk a margitszigeten, meg ahová csak tudjuk magunkkal visszük. Volt már jazz koncerten, előadáson, beszélgetésen, baráti borozáson, stb. Mindent remekül visel és nagyon türelmes.
Egyáltalán nem dominálgat le minket, sőt, nagyon szófogadó. A járdaszélen már magától megáll és leül, ha kaja van leül és viszonylag türelmesen megvárja, amíg lekerül a tálkája a földre és nem ugrál annyira már. Szobatiszta, 4 napja teljesen. (ez szerintem csoda) A szigeten elengedjük pórázról, mindig visszajön, ha hívjuk. Éjszakai sétánál is lecsatoljuk, ha már elfáradt és nem szalad el, abszolút jól csinálja.
A gyerekekkel óvatosan játszik, nem kapkod, velünk még kicsit brutális:).
Most éppen nagyon bánatos, mert esik az eső és semmi margitsziget.
Nagyon szeretetteli és nagyon okos kiskutya és nagyon nagy az öröm az együttélésben!
Köszönjük a lehetőséget:)!

Ha kisüt a nap, visszük trimmelni, jövő héten pécsre kirándulunk.

Nyüzsgő 13. hét

Az elmúlt héten két új kutyánk érkezett - mindketten Gyömrőről a Szomorú Szív Alapítványtól jöttek.

Gyufa egy kis termetű, rendkívül elhanyagolt szálkás szőrű tacskó kan. Soványka is nagyon, de hamar össze fogja szedni magát. A szeme gyulladt, orvosi kezelés alatt áll. Gyufa egy igazi csiszolatlan gyémánt, aki egy igazi gazdi mellett mindent megtanulhat, amit egy szálkás szőrű tacskónak tudnia szükséges. Pórázon sétál, minden kutyával jól kijön és emberekkel is rendkívül barátságos. Oltásait, chipet kapott, ivartalanítása után örökbefogadható vagy ideiglenes befogadót is keresünk számára.

Gyolcs nem annyira tacskó, de egyértelműen tacskó ősökkel is rendelkező rövid szőrű tacskó keverék szuka. Hozzáteszem, hogy 100 emberből 99 őt nyugodt szívvel letacskózná. Van még mit javítani a tacskóról, mint fajtáról kialakult képen. Gyolcs persze keveréksége teljes tudatán kívül is egy nagyon kedves, nyitni akaró kutyalány, aki a maga maximum két esztendő tapasztalatával próbál meg igazodni a náluk szokásos rendhez. Egyelőre a póráz még nehézséget okoz, de lassan tanulgatja ezt is. Mindenkivel kedves, ragaszkodó, bújós, de sok tennivaló van még vele, hogy igazi úrikutya válhasson belőle. Oltásokat, chipet kapott, a héten átesik az ivartalanításon is, utána örökbefogadható vagy ideiglenes befogadót is keres, aki megkezdené az eddig kimaradt tudnivalók pótlását.

Jázmin, a fiatalka rövid szőrű tacskó szuka átesett az ivartalanításon és az estét már új családja körében töltötte - Szigetszentmiklósra költözött. Másnap beszéltem a gazdival, aki nagyon hálás volt azért, hogy az övé lehetett ez a kis tündér. (Jázmin kapkodósan, félénken került a gondozásunkba, de ideiglenes befogadója annyira tökéletesen szocializálta a kiskutyát, hogy tényleg problémamentes volt az átadás.)

Falatka egy korábbi mentvényünk volt, akit még tavaly örökbe is adtunk, de mostanra minden próbálkozás ellenére feladni kényszerült az őt örökbefogadó hölgy, mivel Falatka túlnőtt rajta és aktivitásával, a másik - szintén mentett - kutya állandó terrorizálásával már fenntarthatatlanná tette a hármas együttélést. Falatkát így visszavettük, de nem tartózkodott túl sokáig nálunk, mivel a gazdától rögtön az új helyére, egy fiatal párhoz fuvaroztuk őt át, ahol megkezdte egyedüli kutyaként az új életét sok-sok tanulással és kirándulással.

Falatka helyére pedig egy régóta gazdára váró szépségünk, Kiss Manyi költözhetett, aki rendkívül hálás volt a lehetőségért és vele biztosan nem lesz semmi gond, hiszen álomkutya. Ettől függetlenül senkinek nem akadt meg rajta a szeme. Most már késő: elkelt!

A karácsony hete, az 52.

Karácsonyra mi mást tehetne az ember, mint hogy segít? A heti beszámolót azzal kezdeném, ami nem csak a fajtamentés, hanem az Egyesület szempontjából volt kiemelten fontos a héten, mégpedig a szokásos karácsonyi ajándékozásunkkal.

Minden évben kiválasztunk egy olyan szervezetet, amely rászoruló embertársainknak igyekszik segítséget nyújtani. Mi egész évben a kutyák körül tevékenykedünk, de közben nem felejtünk el emberek maradni, emberek lenni. Hisszük, hogy az emberek támogatása is fontos, a kutyázást nem az emberektől való elfordulás miatt végezzük, egyszerűen csak számunkra ez jelenti a kikapcsolódást, a hasznosság érzetet. De fontosnak tartjuk az összes civil szervezet munkáját. Ezt igyekszünk hangsúlyozni minden évben Karácsonykor úgy, hogy megajándékozzuk egy-egy szervezet pártfogoltjait. A kiválasztott szervezetek önmagukban is hordoznak üzenetet, információt: segítettünk már a hajléktalan óvodának, egy fogyatékos gyermekeket gondozó bentlakásos intézetnek, egy csecsemő- és gyermekotthonnak, valamint a bajban lévő anyák és gyermekeik számára átmeneti elhelyezést biztosító anyaotthonnak is. Idén a Nagycsaládosok Országos Szövetségén keresztül jutottunk el a tiszajenői és vezsenyi nagycsaládosokhoz.

Összesen 88 gyermek és felnőtt számára sikerült az általuk meghatározott kívánságlistának eleget téve ajándékot gyűjtenünk, emellett pedig több doboznyi-zsáknyi felajánlás érkezett az intézményi, közös csomagba is.

Az ajándékok átadására 2009. december 27-én került sor. Mindenkinek köszönjük, aki segítette az idei akció sikerre vitelét és reméljük, hogy jövőre is megvalósíthatjuk újra, valahol máshol a csodát. Mert adni jó.

A tacskó fajtamentés háza táján is történt ez-az, így az év vége egészen pozitív érzésekkel zárulhat.

Mandulát, a blogban eddig talán legtöbbet emlegetett szálkás szőrű tacskó kant és Falatkát, a székesfehérvári Animal-Save telepéről átvett soványka tacskó babát Karácsony előtt örökbeadtuk. Mindketten nagyon jó helyre tették be a kis hátsójukat, igazi boldog és kényeztetésben gazdag kutyaélet vár rájuk. Falatka még egy kicsit betegeskedik (köhögött, amikor elhoztuk őt Székesfehérvárról, ebből lábadozik azóta is), de reméljük, hogy hamar felépül.

A nagy hidegek elől a sok kutyát begyűjtő gyömrői Szomorú Szív Alapítvány telepéről átvettünk kettő tacskónak mondott tacskó keverék szukát.

Habra két év körüli, 7 kg súlyú, zsemle színű apróság, tele energiával és jókedvvel. Nem viselte meg a telep, mindenkivel végtelenül barátságos, ragaszkodó, nyüzsgős kiskutya. Más ebekkel fenntartás nélkül kijön. Olyan gazdát keresünk számára, aki szeretne egy kotnyeles, nyikorgó apróságot maga mellé.

Mieza egy valószínűleg tacskó-csivava keverék szuka. Rendkívül picurka, megszeppent lény. Mivel a tárnoki kennelsoron a rácsozat túl nagynak bizonyult és mert annyira kétségbeejtően aranyos, alkalmazottunk, Laci hazavitte magához ideiglenesen az ünnepekre, hogy melegben tölthesse. Lehet, hogy nem csak az ünnepekre? Ki tudja... :)

Karácsony második napján Priusz, az Illatos útról mentett tacskó keverékünk intett búcsút Magyarországnak és áttette székhelyét Németországba. Priusz története különleges, mivel a gyepmesteri telepen mutatott viselkedése miatt "idegbeteg" jelzővel illették, gyakorlatilag esélyt sem adva a kikerülésére. Nem bírtuk volna elviselni, ha a fiatal, kobzott kutyát elaltatják. Furcsa az a gondolat már önmagában is, hogy valahonnan elkoboznak állatokat a nem megfelelő tartási körülmények miatt, majd egy gyepmesteri telepen legálisan kioltják az állat életét. Abszurd. Mindenesetre Priusz már elfelejtheti a múltat és új életet kezdhet egy másik országban. Köszönet a segítségért Vilma néninek és a Pici_Borzas-ikreknek!

Az 51. hét - lassú történések

A héten igazán nem volt nagy sürgés-forgás a tacskó fajtamentés háza táján, ez talán betudható a karácsonyi készülődésnek is, illetve a hirtelen jött rossz idő sem segítette az örökbefogadási szándékot. Pedig jó lenne, ha néhány kutyánk gazdához mehetne, mert maximális a teltház és amíg nem adunk örökbe néhány kutyát, nem nagyon tudunk már elhelyezni újakat...

Persze így sem tétlenkedtünk, hiszen ideiglenes befogadóink nap nap után ellátják az átmenetileg gondjaikra bízott tacskókat és tacskó keverékeket. Nem győzök elég hálás lenni nekik, hiszen nélkülük negyed ennyi sparhelt lábú menekülhetne meg. Köszönöm.

Emellett a tárnoki bérelt kennelsoron is van a tacskó fajtamentésnek védence, aki nem önellátó, tehát ott is van tennivaló. Ha valaki bármikor kedvet érez, hogy egy kicsit kutyázzon, csatlakozzon valamelyik rutinos futrinkáshoz a tárnoki kennelsorra. Tökéletes hétvégi program.

Azért valami mégiscsak történt, hiszen - bár a létszám változatlan - volt egy icipici mozgás. Falatkát a székesfehérvár Animal-Save telepéről vettük át soványan, köhögősen.

Ganga, a sokat megélt tacskó hölgy pedig a szombati hóviharban néhány másik futrinkás kutyával együtt elhagyta az országot, hogy Németországban keresse tovább boldogulását.

Hogyan is fejezhetném be a heti beszámolót, mint úgy, hogy minden tacskós és nem tacskós blog olvasónak meghitt Karácsonyt kívánok!