Eszkuláp, a menő - most már pólón is!

Eszkuláp egyfajta ikon. Nem azért, mert az én kutyám (szegény Pikszisből és Tipegből, akik szintén az enyémek soha nem válna akkora ebceleb, mint Eszkiből), hanem mert sok minden benne van az ő kicsi lényében, ami a fajtamentést jellemzi. Ő a tacskómentés metafórája. Ha ránézek, eszembe jut, hogy mekkora felelősség ez az egész, s hogy a következőt, aki hasonló lesz, mint ő, nem fogom tudni elhelyezni, mert nálam már teltház van, de akkor mit teszek...? Eszkuláp az élő példa, hogy nincs lehetetlen, hogy amíg egy állat küzd az életéért, mi emberek nem mondhatjuk azt, hogy "az életminőségére való tekintettel" megszabadulunk tőle. Ők sem szeretnek szenvedni, mint ahogy mi sem, de nem feltétlenül élnek meg mindent szenvedésként, amit mi, emberek már annak ítélünk. Persze tudni kell, hogy hol van az a pont, amikor vége, amikor nincs tovább, nem lehet küzdeni mindennel szemben. S a legnehezebb, hogy ha el is veszítünk egy-egy védencet, fel tudjunk állni, mert még számtalan tacskó számítana a segítségünkre, akiknek nélkülünk nem lenne lehetősége arra, hogy éljen, túléljen. Úgy kell felállni, hogy tanuljunk a kudarcainkból, emlékezzünk azokra, akik már nincsenek velünk, de tudjunk örülni az új napnak és lássunk minden védencünket egyedinek és megismételhetetlennek. Ezt jelenti nekem Eszkuláp, és akárhányszor ránézek, tudom: nélküle sokkal kevesebb lennék, de nem csak én, hanem sokan. Eszkuláp hivatalosan nem él. Sokan lemondtak már róla. De ő még soha nem mondott le magáról, így itt van velünk. A lapockájától hátrafelé béna. A két mellső lábán közlekedik, fóka mozgással, a sétákat speciális kerekesszékkel oldjuk meg, amit a támogatóink, segítőink tettek lehetővé, elérhetővé számára. A vizeletét mechanikusan ürítjük, a széklete nem akaratlagos. Havonta-kéthavonta vérvétel, ultrahang, vizeletvizsgálat - ezt már mint gazdák, mi intézzük, ez már nem fajtamentéses "gond", hiszen örökbefogadtuk őt. Vagyis ő fogadott minket örökbe. Társául.

Eszkuláp egy ikon. Olyanok is ismerik, akik amúgy nem is tacskósok. A története sokakhoz eljutott, a videója nem csak Magyarországot, de több országot bejárt. Megismerik az utcán és a nevén szólítják. Nem lehet vele lefutni "játszós ruhában", mert mindig fotózzák, észreveszik.

Most pedig eljött a pillanat, hogy vele köszönhetjük meg az adományokat, amelyekből működünk. A támogatók pénzbeli hozzájárulása elengedhetetlen ahhoz, hogy menteni tudjunk. Nincs állami támogatás, az adó 1%-os bevétel sajnos - bár jelentős részét fedezi a költségeinknek - nem elég, hiszen rengeteg a mentendő kutya. Rengeteg.

Elkészült a póló. Eszkuláp van rajta, az ő életszemléletének megfelelő mottóval, melyet a Beatles-től vettünk kölcsön. Korlátozott mennyiségben elérhető, az első 100 adományozó, aki legalább 3.000 Ft-tal támogatja  a fajtamentést, részesül belőle. XL, L, M és S méretben készült, ha valaki postán szeretné megkapni, kérjük, hogy számoljon az adományához 420 Ft postaköltséget, de személyesen is átvehető Budapesten az V. kerületben vagy az esti órákban a XI. kerületben. Az átvétel módjáról a licitfutrinka@gmail.com e-mail címen lehet egyeztetni.

Az adományokat a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számú számlájára várjuk, a megjegyzés rovatban kérjük feltüntetni: ADOMÁNY TACSKÓ ESZKIS PÓLÓ.

Köszönjük, hogy ajándékozhatunk, mert az azt jelenti, hogy van miből működnünk is. Jó, hogy vagytok nekünk, körülöttünk. Köszönjük, köszönjük!

A dizájn Vitéz Petra munkája, akinek ezúton is köszönjük!

Eszkuláp egy éve él velünk - Esky has been with us for a year

Egy év hosszú idő, mégis olyan gyorsan eltelt, hogy ha nem kellene Eszkuláp oltásait ismételni, talán fel sem tűnt volna. De mivel jogkövető gazdi vagyok, így a veszettség oltás lejárati dátumának közeledte emlékeztetett arra is, hogy azt az oltást bizony akkor kapta, amikor hozzánk költözött: ideiglenesen. Egy éve már! Hihetetlen, még csak tegnap jött.

A year is quite a long time but it has passed so very quickly that if I did not have to re-vaccinate him, I would have even noticed it. But as I am an owner who obeys the law, the expiry date of his vaccination against rabies also reminded me of the fact that he had got his first vaccination right before he moved into our home. Temporarily. It was one year ago! It is unbelievable.

Egy év... Ennek a felét sem jósolták nekünk akkor, amikor úgy döntöttünk, hogy nem altatjuk el az életminőségére való tekintettel. Helyesen döntöttünk, ezt Eszkuláp minden nap megerősíti. Őszintén szólva Eszki előtt soha nem volt alkalmam olyan kutyát ismerni, aki ennyire szívós és ilyen életigenlő. Számára soha semmi nem gond, minden áthidalható, megoldható, megehető vagy végszükséglet esetén megverhető, de semmiképpen sem szomorú. Ő nem vesz tudomást arról, hogy lebénult, használja, ami megmaradt számára, s ebben a legnagyobb segítsége hihetetlen kis agya és szíve. Ha egyszer történne velem valami hasonló, szeretnék tudni egy kicsit úgy viselkedni, mint ő.

A year... Noone promised us not even its half when we decided to keep him alive. We did not put him to sleep and it was the best decision we could make. I have never had the chance to know a dog with such vitality. Nothing is a problem to him, everything can be spanned, solved, eaten or if there is no other solution it still can be beaten, but nothing is sad in his life. He does not care about his being paralysed, he uses what is left for him and his brain and heart help him in this. If I ever had to survive such a thing, I would like to be able to handle things like he does.

Eszkuláp a lapockájától lefelé nem érez. Ez azt jelenti, hogy a székletürítése nem akaratlagos, amerre jár, ott hagy el egy-egy bogyót - mi már rutinosan fertőtlenítünk, szedjük, figyelünk, hogy még véletlenül se legyen hasmenése, mert az katasztrófa. A vizeletürítése sem akaratlagos, nem meglepő módon, de szerencsénkre nem folyik folyamatosan, hanem nekünk kell mechanikusan üríteni a hólyagját, amit utál, mert megalázó, de lekopogom: egy év alatt egyszer kellett mindössze antibiotikumot szednie a baktériumok miatt, egyébként minden a legnagyobb renden és félelmeimmel ellentétben a hólyagját sem sikerült megrongálnunk, pedig nagyon-nagyon ügyetlennek érzem magam még ennyi idő után is.

Eszky cannot feel anything from his scapula down on. He cannot control defecation, whereever he goes, "balls" can be left behind. We have developed our routine in handling, disinfecting etc. We need to keep a close eye on what he eats in order to prevent diarrhoea as it is a catasrophe. Emptying urine is also not up to him but to us. We press it out mechanically several times a day. He hates it as he finds it very dehumiliating. We are lucky as Eszky only had to take antibiotics once due to bacteria collected in his bladder. We have not managed to "ruin" his bladder either - this is one of my major fears as I still consider us a bit clumsy in this field.

Az egy év alatt annyi minden történt. Voltunk kirándulni, nyaralni, aggódtunk, együtt örültünk, nagyokat sétáltunk, s egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Az a kutya, aki korábban valószínűleg nem nagyon fogadott igazán el embert barátként, minket feltétel nélkül és rajongással szeret.

So many things happened within a year. We spent our holidays together, we had good days and bad ones, too, we walked a lot and built a very close relationship. The dog who did not accept any human as a friend before loves us with his full heart.

Eszki egy bohóc. Egy makacs "falusi tacskó". Egy ördög és egy tündér egyben. Amikor hozzánk került, nem tudtam, hogy ezért nekünk hálásnak kell lennünk. Most, egy év elteltével pontosan tudom, hogy nélküle mennyivel kevesebbek lennénk.

Eszky is a clown. A stiff "countryside" doxie. A devil and an angel in one. When he arrived I did not know that I should have been grateful. Now that a whole year has passed I know it exactly. We would be much less without him.

Remélem, hogy még hosszú időn keresztül lesz lehetőségünk szeretni őt.

I hope that we can love him for a long time.

Ilyen volt az "álgazdikereső" videója, sok-sok élménnyel fűszerezve, még így is érdemes megnézni.

This was his "fake" video for attracting owner-to-bes but it is still worth being watched as there are many activities you cannot even imagine a paralysed dog can do.

http://www.youtube.com/watch?v=ITVlKd2Kn1k

De béna vagy... Leszel a miénk? (a 48. hét) - HandicapPET, would you be ours? (Week 48.)

Eszkulápnak készült egy gazdikereső videó, melyet sokan meg is néztek - mondjuk a telefonom nem csörgött utána sem őrült módon, hogy csak őt akarná bárki is.

There was a video made for Eszkuláp that has already been watched by many of you - however my phone did not ring wildly even after publishing it...

http://www.youtube.com/watch?v=ITVlKd2Kn1k&feature=player_embedded

Néztük, néztük a videót a párommal és mind a ketten tudtuk, amit én kimondani féltem, hiszen már a második kutya is pont több volt, mint amennyit terveztünk az életükbe, de a párom megtette: "de ugye őt már nem akarod odaadni senkinek"? Nem, hogyan is tehetnénk meg, hiszen ő a miénk. Ezt Eszkuláp nagyjából azóta tudja, amióta ideköltözött. Mi akkor még reménykedtünk, hogy lesz egy olyan elkötelezett ember, akinél Eszki boldog lehet.

My boy-friend and me were also watching the video and we both knew what I was afraid to say... Even the two dogs were more than we have ever planned. But my boy-friend said: "We do not want to give him away, do we?" And yes, we cannot send him away, he is ours. Eszkuláp has known it since he moved in. At that time we were hoping to find a dedicated family who makes Eszki happy.

Teltek a hónapok és az életritmusunk teljesen átalakult: megszoktuk, hogy az összes sétánk kétfordulós, először visszük a "lányokat", utána jön Eszki, hiszen neki külön tempója és igényei vannak. Megjegyzem, hogy pont ő a gyorsabb, aki miatt rohanni kell folyton, de egy ember amúgy sem tudja a három kutyát egyszerre sétáltatni, annyira sajnos nem képzett a csapat.

Months passed and our life was totally changed. We got used to do double walks as we can walk with the "girls" first and then comes Eszki as he has his own speed and needs. I must confess that he is the faster and we need to hurry all the time but anyway: one person cannot walk with three dogs at a time as our dogs are not really educated.

Bevásárláskor már rutinosan pakoljuk a kosárba a popsitörlő kendőt, pelenka kiütés elleni krémet, pelenkát, hogy Eszki hólyagürítési procedúrájához minden rendelkezésre álljon, a lakásban mindenhol van pléd, hogy fel tudjon rá kúszni és be tudja magát bugyolálni, hiszen rettentően fázós.

When we go shopping it is natural to buy baby wipes, baby cream, diapers as we need all of these for emptying Eszki's urine. We have blankets all over the flat as he needs to wrap himself into something just not to get frozen.

A macskával mára nagy barátok lettek, pedig az elején voltak egyéb irányú tervei őtacskóságának, s a két kutyalányunk is szereti, bár Tipeg néha elpüföli, ha Eszkuláp túlságosan is belejön az udvarlásba. Vele együtt egész a családunk, mégha ez óriási teher és vállalás is. Talán csak attól akartam megkímélni magunkat, hogy majd nekünk kelljen kimondani, hogy nincs tovább, amikor a hólyagja nem bírja tovább a mechanikus ürítést, vagy amikor a pangó vizelet miatt felgyűló baktériumok miatt olyan gyulladás alakul ki, amelyből nem vezet kifelé út. Eszkuláp ekkor várhatóan még nem lesz öreg, s aki ismer, tudja: nagyon nehezen hozok meg az életre vonatkozó döntéseket, s ha meg is kell tennem, egy életen át hurcolom keresztemként.

He and the cat have become friends, they do not remember the times when Eszki had different kind of plans. Both of  our bitches seem to like him, only one of them beats him up time to time when Eszki forgets about how to compliment a girl in a nice way. All of us love him even if it is a hard burden from some aspect and huge responsability. I might have wanted to prevent us from the decision that needs to be made. It will be hard that this is the end when the bladder cannot last longer due to the pressing of it all the time to empty urine, when the bacteria collected cause a seriuous inflammation... Eszkuláp will not be old at this time, I assume and all of those who know me must admit that such a decision is a very though one for me and even if I have to act God sometimes, I carry the weight of my decisions as my cross till the end of my life.

Mindenesetre Eszkuláp mostantól gazdás kutya, már nem keres új otthont, nálunk marad. Megszoktuk és ő is elfogadott minket. Rengeteget tanulunk tőle alázatról, élniakarásról, lendületről. Remélem, hogy sok ideje van még velünk, amit aktívan, élményekkel telve tölthetünk majd el.

But Eszkuláp is a dog with its own family, he is no longer looking for a new home, he stays with us. We accepted one another. We learn a lot from him about submission, lust for life, buoyancy. I hope that we will have long time together.

De persze nem csak Eszkuláp körül forgott a világ, a héten más események is történtek. Lett egy másik, ténylegesen új gazdis kutyánk is Parittya személyében, aki rögtön egy másik kutya mellé költözhetett, mivel családja a Foxterrier Fajtamentéstől örökbefogadott egy tündéri foxi keveréket. Orsiéknak köszönöm, hogy Parittyát gondozták, nevelgették, terelgették az átmeneti időszakban.

But it was not only Eszkuláp in the focus this week. Parittya was also adopted and his family took home another dog from Foxterrier Rescue Hungary. I would like to say thanks to Orsi and her family for offering Parittya such a good temporary home.

Ha itt véget is érne a beszámoló, boldog lennék. De ennyire nem unalmasak és rózsaszín csillámporral megszórtak a heteink, aki figyeli a híreinket, pontosan tudja, hogy szinte nincs olyan hét, hogy ne érkezne új kutya. Hiába mondom, hogy teltház, nincs tovább, ha egy tacskó bajban van, mindent megmozgatunk, hogy mégis találjunk valami helyet, zugot, lehetőséget. Így jöhetett hozzánk Bandi, aki valahol a gazdás és kóbor kutya közötti státuszban élte az életét. A bejelentő az utcán látta és ott is etették, de kiderült, hogy van gazdája, aki néha bezárja és jól elveri, de amúgy nem tart rá igényt. Nekünk nem lett volna hova tennünk, de hatalmas szerencsénkre Niki és párja jelentkeztek ideiglenes befogadónak, így Bandi számára megnyílt a lehetőség egy új életre. Editnek és Andrásnak pedig örök hálám a fuvarért!

If I can finish my post now, I would be happy. But our days are not this boring and pink-sparkle sprinkled... Those who read our news must know that there are only a very few weeks when we have no new dogs coming into our care. I announce that we have no more place and then comes another dachshund in need where we need to find a solution. And so we did for Bandi. He was a dog with a family but still a street dog on the other hand. He spent most of his time in the street but he had an owner who beat him and locked him into a cage. But we managed to take him into care and he could move to Niki and her boy-friend temporarily. It couldn't have been arranged so smoothly if there are no Edit and her husband, András who organised the transport.

Persze nem csak új kutyákat gyűjtünk, néha visszakerül egy-egy korábbi védencünk. Trufa mondjuk csak "nyaralni" ment, mert az örökbefogadó nem tudott megküzdeni a szeparációs szorongásával, s a lakókat is zavarta, hogy Trufa ugat. Számára így újra keressük az álomgazdit, lehetőség szerint olyat, akinek van egy kutyája, hogy Trufa soha ne érezze magát egyedül. Csak benti tartással, hiszen Trufa mostanra már igazi úrinő: szobatiszta, nem igazán pakol, csak ha van rá oka, s imád a kanapén heverészni. Jelenleg ezt Csipet-Csapatnál teheti meg, aki előtt le a kalappal, hogy azt a sok "ördögöt" menedzseli.

We not only collect new dogs but bring back some of the earlier ones sometimes. Trufa left for a week of holiday as the new family could not cope with Trufa's barking that was caused by the stress of separation. The neighbours also complained. So we have to continue to advertise her: an owner is needed who has a dog already just to keep Trufa entertained and who keeps the dogs inside the house as she is a real indoor dog: she is housebroken, behaves quite nicely in the house and loves sleeping on the sofa. She can use the sofa of Monika again - to whom I must say a BIG thank you!

Trufa valamikori társa, Tézis a korábbi panziós elhelyezésen változtatott és ideiglenes befogadóhoz költözött. Egy korábbi vizsla örökbefogadónk (nála van a csodálatos drótszőrű magyar vizsla, Táltos) és csodálatos hangú énekesnőnk (Mig-Rain) vette őt átmenetileg gondozásába. Tézis hamar beilleszkedett, a szálkás és a drótos is egymásra talált. Reméljük, hogy hamarosan révbe is ér, ha nem is Lucánál, akinek köszönet a pesztrálásért, de valahol, ahol pont egy ilyen tündérkutyára vágynak.

Thesis changed his dog pension place for a temporary family. He moved to a girl who is a great singer (Mig-Rain Band) and who adopted a wire-haired Hungarian vizsla from our organisation before called Táltos. Thesis got settled quite quickly so the two "wires" got connected. We hope to find a family of his own soon. Luca, thanks a lot.

Violin, a rövid szőrű tacskó keverék szuka átesett egy nagyobb műtéten: az ivartalanítás mellett a szemén lévő ún. Harder-mirigy előreesést kellett korrigálni, illetve a rácsrágás miatt tönkrement fogait rendbetenni. A műtétet jól viselte, most már lábadozik és egyre jobban megbarátkozik az emberekkel is. Számára türelmes, akár egyedülálló gazdi is ideális lenne, aki nem elvárásokkal érkezik, hanem szeretettel. Ideiglenes befogadók jelentkezését is várjuk.

Violin had her appointment at the VET - she was operated. She had to go through the normal neutering but her eyes also needed an operation to remove the so called Harder-gland. Her teeth were a disaster due to her having chewed the fence before so some of them were also removed. She recovered well after the surgery. She gets friendlier with humans little by little. She would need an owner with lots of patience and love who is preferably a single and has no huge expectations. Temporary families are also welcome.

Klotildot végre van miért megemlítenem a heti beszámolóban, mert már kezdtem aggódni, hogy vele nem történik semmi... Most látogatót fogadott egy anyuka és gyermeke személyében, akik egyelőre annak ellenére sem rettentek el, hogy Klotild nem kedveli a gyerekeket, sőt! Reménykedem a csodában, hiszen Klotildra annyira ráférne...

It is refreshing to having to mention our Klotild as I started to worry that she will be forgot... She was visited by a mum and her child with the intention of adopting her. Klotild does not like kids and that can be a barrier but the family is not yet scared away. We shall see...

A szombati tápgyűjtő napon 273 kg tápot kaptunk a Récsei Fressnapf Áruházának aznapi vásárlóitól, látogatóinktól. Köszönjük! Ez alkalommal egy alap tevékenységi csoporthoz tartozó kutya, Zoé mellett a tacskó fajtamentés védencei igyekeztek az egyesületi standot vonzóvá varázsolni, így ott volt Tigris és Ladár is, valamint látogatóba egy rövid időre kiugrott Kacska Manfréd is.

We collected 273 kgs of dry food at our regular "food collecting day" at Fressnapf. Thanks a lot! We had our Tigris and Ladár beside the "basic group" Zoé with us to advertise our work and keep our stand busy with visitors. Manfréd, who used to be in our care, also visited us that day.

Kiemelten szeretném megköszönni hiperaktív kismamánknak, Krisztának, hogy mindenhol ott van, helytáll és szervez, nélküle a karácsonyi ajándékozás sem lenne az, ami lesz - ezt már alig várom, de aktívan benne volt a keze a határidőnapló előkészítő munkálataiban és a dogos-tacskós vaterás árverésekhez is ő fotózza az adományként kapott termékeket, illetve tárolja, segít az átadásban. Egyszerűen szuper csaj, nem is fokozom, tényleg az. 2011 első hónapjaiban ad majd életet első gyermekének, Albertnek, akit már mi is nagyon várunk, hiszen Albert egyelőre inkognitóban jön minden rendezvényünkre. Kriszta, köszönjük!

I must say a very special thanks to our hyperactive pregnant lady, Kriszta who seems to be everywhere and organises things for us. She had a huge share in our traditional Christmas charity, she designed our give-away calendar, she stores all the items for our auction, she takes photos of them to allow me to upload their description. She is supergirl, I cannot even tell more. She will give birth to her first child, Albert in some months. We cannot wait to see him as he is already with us on our events - but hiding. Kriszta, I would be happy to know a word that expresses how we grateful we are for all your help. Thanks a lot!

Szeretném, ha a tacskósok, kutyások, olvasóink meglepnék Krisztát valamivel, nem nagy dolgokra gondolok, a lényeg: legyen rajta tacskó vagy valamilyen kutya. Szóba jöhet új, fiús babaruha, játékok, bármi. Az ajándékokat december végéig várnánk a Futrinka Egyesület központi postai címén, a dobozon a felirattal: Üdv Albert! Remélem, hogy sokan csatlakoztok, tényleg jó lenne megörvendeztetni Krisztáékat. Külföldről is lehet ám ajándékot küldeni!

I thought that it would be nice to give back some of the attention to Kriszta that she has given to us and our dogs. I believe that we all know items with dachshund or dog design that can be used around a little boy: new clothes, toys, anything. Gifts can be posted to the official address of our association with the sign on the box: Welcome Albert. I hope to convince many of you to join, it would be so good to show Kriszta that there are things done for her, too. We can accept parcels from abroad, too.

Az Egyesület címe:
The address of our Association:

Futrinka Egyesület
1115 Budapest
Fraknó u. 14B 8.27.
Hungary

Örökbefogadva - kutyás antológia

A 2XX Kiadó "Örökbefogadva - Kutyás antológia" című kötete 2010. december 22-én jön ki a nyomdából. Összesen 30 gazda, író alkotása fért bele, vannak vidám, de szívfacsaró történetek is. A kötet 1.800 Ft-os áron vásárolható meg személyesen 2010. december 22-től előzetes egyeztetést követően Budapest belvárosában vagy postázással, ebben az esetben a vételárat és a postaköltséget előre el kell utalni. Előrendelni, egyeztetni az info.2xxkft@t-online.hu e-mail címen lehet. Minden értékesített könyv után a Noé Állatotthon Minimenhely Programja kap 200 Ft-ot.

Amellett, hogy mint az örökbefogadást népszerűsítő kiadványt én is szívesen és szerettel ajánlom minden kutyakedvelő ember figyelmébe, s mint a kiadó cég egyik tagja, büszke vagyok arra, hogy sikerült megvalósítani az álmot: rétegirodalmat jelentethetünk meg, kis példányszámban, mint a tacskó fajtamentés vezetője külön büszke vagyok, mert több korábbi védencünk története szerepel majd a kötetben.

Akit érdekel, megismerheti a gazdik szemszögéből Kárpit-Max, Csörnöc-Dorka, Kacska Manfréd, Thonet néni, Ciha-Panni, Pikszis, Eszkuláp és Fahéj történetét.
A kötet címlapját pedig Ciha-Panni fotója díszíti majd, akit a váci Zöld Menedéktől vettünk annak idején gondozásunkban. Jó olvasást!

Újra az idő fogságában - a 34. hét beszámolója

Ha az ember szabadságra megy, ne csodálkozzon, ha utána minden a nyakába zúdul és kisebb gondja is nagyobb lesz az írásnál. De ez már a múlt, jelentem, talán sikerült annyira utolérnem magam, hogy néhány percet tudok a múlt rendszerezésére is fordítani.

A szabadságról persze még mindig van mit írnom, merthogy az egyik tacskós védencünk, Eszkuláp velünk töltötte a nyári szabadságát, mint ahogy amúgy is velünk tölti minden napját. Pécs környéke után az Alföld következett, ahol egy tanyát béreltünk ki barátainkkal Székkutas közelében. Sajnos Eszkulápnak továbbra is nagyon fájt a nyaka, így felkerestünk egy pécsi orvost indulás előtt, majd Orosházán is be kellett térnünk egy állatorvosi rendelőbe. Viszont a tanya két szegődött kiscicája után hatalmas lendülettel vetette volna magát a mi béna harcitacskónk.

Eszkuláp nagyon élvezte a megszokott otthontól távoli időszakot, de leginkább azt, hogy a nap 24 órájában gyakorlatilag rajtunk lóghatott. Amikor hozzánk került, egyáltalán nem kötődött az emberhez, amolyan vagabondként élte az életét. Mostanra már nem fél érzelmeket kimutatni (persze a puszival nagyon csínyján bánik) és rettentően ragaszkodó, talán túlságosan is.

Eszki imádja a vizet, úgyhogy nem telhetett úgy el a nyaralás, hogy az ő számára nem biztosítottunk fürdési lehetőséget. Úgy gondoltuk, hogy a Körös-torok ideális hely lesz erre és igazunk is volt. A ragyogó napsütésben alig néhány ember lézengett a homokos parton és a Tisza vízállása is meglepően alacsony volt. Eszki pedig csak úszott és úszott.

http://www.freevlog.hu/video/29422.html

Természetesen távollétünkben sem állt meg az élet. Faun kutyánk gazdához költözött. Reméljük, hogy a kezdeti zökkenők ellenére is minden rendben alakul majd az életében. M.Adrinak és IldiH-nak köszönet az ügyintézésért.

Az Illatos útról mentett Gokart kutyánk pedig visszakerült a gondozásunkba, hiába próbált meg mindent az örökbefogadója, sajnos nem működtek tökéletesen a dolgok. Szerencsénkre Csörnöc-Dorka Bogija talált neki ideiglenes befogadót Sopronban, így nem kellett azonnal lerohannunk érte.

A vezető szabadságon, de nem cincognak, mert nem egerek (a 33. hét)

A héten szabadságra mentem saját két kutyámmal (mindkettő ex-futrinkás) és a nálunk állomásozó Eszkuláppal. Az első helyszín Dinnyeberki volt, egy felújított parasztház Pécstől nem messze. Tökéletes időt töltöttünk ott, de magáról a helyről írni fogok részletesebb ajánlót is, mert őszintén javaslom másoknak is, hogy fedezzék fel azt a környéket és ha már arra járnak, szálljanak meg ebben a csodaházikóban.

Eszkuláp remekül érezte magát, teljesen ráragadt a szabadság-hangulat, nem is kímélte magát, ennek sajnos meg is lett az eredménye. A frizbizésben jeleskedett, nem akarta átadni senkinek a megkaparintott frizbit, fel-le robogott a kocsijával. Aztán bekapcsolódott a focizásba is és ekkor történt egy baleset: a lányaim nekifutottak Eszkinek, akin akkor ugyan nem látszott semmi, de éjszaka már fájlalta a nyakát, másnapra pedig már egész rosszul volt, csak sírdogált. Keserves volt őt így látni. Voltunk egy pécsi állategészségügyi központban, átvizsgálták és kapott fájdalomcsillapítót. Ezzel csak az a baj, hogy amíg hat, addig Eszki rossz, mint hét ördög, de amint kimegy a hatása, már csak fekszik és sírdogál. Mindenesetre ő továbbra is nyaral... De erről majd a 34. hét beszámolójában.

A nyaralós videók:
Eszki frizbizik: http://www.freevlog.hu/video/29299.html
Eszki focibalesete: http://www.freevlog.hu/video/29300.html

De nem csak Eszkuláp körül forgott azért a világ. Karma végre felépült és új gazdájához költözhetett, aki már türelmetlenül várta. Ideiglenes befogadója megfodrászolta őt a kirepülés előtt, úgyhogy így Karma rendezetten és gyógyulttan cserélhette átmeneti otthonát végleges családjára.
Új kutya a szabadságom alatt nem érkezhet elvileg, ezt a távollétemben tacskókat irányítók be is tartották, amiért hatalmas köszönet.

Gauss látogatókat fogadott, de sajnos az ő szempontjából nem sikerült túl jól a bemutatkozás, mert nagyon úgy tűnik, hogy a család Faunt választja majd, de erre vonatkozóan részletesebben majd a jövő heti beszámolóban szeretnék írni, remélem, hogy lesz rá okom.

A másik látogatást Pintyő könyvelheti el, akitől viszont Pic Úr felé mozdultak el az érdeklődők, úgyhogy az ivartalanítását követően ez a talált tacskó keverék már jó eséllyel végleges családjában lábadozhat, de addig még Orsiék - akiknek hatalmas köszönet ezért! - vendégszeretetét élvezi.
Végezetül pedig egy nagyon sürgős felhívás - egy héten belül új ideiglenes befogadót kell találnunk Zamó néninek, mert mostani befogadója külföldre költözik. Zamó tíz év körüli, nagyon aprócska tacskó keverék szuka, még ivartalanításon is át kell esnie. Szobatiszta, oltott, chipezett, más kutyákkal jól kijön, de félénk és szökésre hajlamos. Ha valaki akár csak 3-4 hétre tudná őt vállalni, már azért is nagyon hálásak lennénk. Jelentkezni az info@futrinkautca.hu e-mail címen lehet.

A 29. héten végre Eszkulápról is tudok valamit írni

Eszkuláp ugyan létezik itt mellettünk, napi szintű programot biztosítva, s történnek is vele dolgok, apróbb kalandok, de ezekről szinte soha nem írok. Nem akarom Eszkuláp naplójává varázsolni a blogot, leginkább mert neki van külön helye a fajtamentés honlapján. De a 29. héten számára is extra programot szerveztünk egyesületünk egyik ideiglenes befogadójával, aki egy problémás vizsla szukát gondoz. Hekkezni mentünk a Római-partra. Amellett, hogy a hal rettentően ízletes, finom és meleg volt, a hangulatra sem lehetett panasz. A két kutya szerencsére nem akarta megölni egymást, viszont nagy egyetértésben kunyeráltak az asztal alól. Lizinek, a vizslának persze helyzeti előnye volt: nem csak a négy lábas lét miatt, hanem a magasságából fakadóan is, de Eszkulápot sem kellett félteni. Az este végére majdnem egy egész hekket magába tömött és Evelintől kapott még virslit is. Csoda, hogy nem lett baj ebből a nagy lucullusi vacsorától. Szóval Eszki remekül van, köszöni szépen, s várja, hogy érte is jelentkezzen az álom-álomgazdi. Persze őt személy szerint az sem bántaná, ha esetleg nálunk ragadna. Már konzultált erről a két itt ragadottal, Pikszissel és Tipeggel. De azért tudja, hogy ő még nem a mi kutyánk. Az ideális családja - sajnos - nem mi vagyunk. Persze ha véletlenül kertes házba tudnánk költözködni, ezt a mondatot azonnal törölném. ;)

Pintyő, a mindössze 4 kg-os tacskó keverék szukánk átesett az ivartalanításon, rendbe tették a köldöksérvét is, illetve a felesleges, ki nem pottyant tejfogai is eltávolításra kerültek. Nagyon megviselte a műtét, de szerencsére nem a tárnoki kennelsoron kellett megkezdenie a lábadozást, mivel Egyesületünk egyik korábbi örökbefogadója, Bogi ismét a segítségünkre sietett és magához vette az apróságot. A kanapé használata már tökéletesen megy azóta Pintyőnek, viszont még meg kell tanulnia a városi élet dolgait is.

Kettő gazdisunk is lett a héten. Kölest már nagyon várta az új családja, de csak a varratszedés után tudták magukhoz fogadni. Az örökbeadásért hálás köszönet Zsininek, aki vállalta Köleske fuvarozását és mindent elmondott a gazdiknak.

Theodora babái közül KrikszKraksz csomagolta össze virtuális bőröndjét és tette át a székhelyét Rita, az ideiglenes befogadója mellől új családjába. Most már csak kettő baba várja a végleges gazdit: Kobak és Kupak. Ha mindenki elköltözik, akkor utána Theodora is áteshet az ivartalanításon és Rita családja örökbefogadhatja őt.

Sajnos kevésbé jó hír, hogy Klotild visszakerült a gondozásunkba, mert a befogadó család cane corso szukája nem fogadta őt el és így veszélyben volt a biztonsága. Klotildot nem viselte meg a váltás, ő boldogan foglalta vissza harcállásait Dóriéknál és a maga hippi-mód kiegyensúlyozott szeretet felhőiben várja az álomgazdi jelentkezését.

Az állatvédők által rendezett II. Ebtivity-t sajnos elmosta az eső, de azért az igazán bátrak és elszántak ott voltak: ha másért nem, hát a Pilis-Budai Kutyások által készített finom ebédért. (Most is összefut a számban a nyál, ha a finom, magyarosan telt ízekre gondolok.) Augusztus 8-án újra próbálkozik a csapat, ha valaki a futrinkás tábort erősítené, jelentkezzen az info@futrinkautca.hu e-mail címen. Jó bulinak ígérkezik ám, a tavalyi is szuper volt. :)

Kerekeken gördülő 22. hét

Eszkuláp megkapta a kocsiját!

Bár időrendileg nem ez történt a héten legelőször, de én mégis ezzel kezdem. Hosszú várakozás, gyűjtögetés és reménykedés után végre eljött az a pillanat, amikor megkaptam az értesítést, hogy lehet menni Eszki mozgássérült kocsijáért. Így a kellemest a hasznossal összekötve szerveztünk egy kutyafuvart németországi partnerünkhöz, hogy az átadás-átvételre is sor kerülhessen.

Eszkuláp nagyon élvezte, hogy az egész napot velünk töltheti, a kisbusz középső első ülésén alakítottuk ki az ő kis rezidenciáját. Az utazás hosszú óráit vagy alvással vagy nézelődéssel töltötte, odafigyelve arra, hogy valakihez sikerüljön hozzáérnie, hiszen ez neki létszükséglet. A Dog Házba érkezve azt is bemutatta, hogy ő aztán nem barátkozik kan kutyákkal, sőt! Kár, hogy a megsemmisítő csapást egy német dogokból álló falkára gondolta mérni, úgyhogy jobbnak láttam, ha megfékezem őt. A kiskocsitól megijedt és amúgy is kicsit bizonytalan volt: azt hitte, hogy elhagyom, így le sem lehetett magamról vakarni. Szóval az első randevú a mozgássérült kocsival nem volt éppen sikeres és boldog, de éreztem, hogy ennél lesz a helyzet sokkal, de sokkal jobb is.

Másnap már tett egy tesztkört a betonos úton, amikor rájött, hogy arra megy, amerre csak akar és úgy, ahogy ő szeretne, teljesen felvillanyozódott. Amúgy is hajlamos a hiperaktivitásra, nem egy otthon ülő, kötögető-rejtvényt fejtő fajta, de a kocsi adta szabadság szele elég erőteljesen megérintette. Azóta itthon még tovább fejlesztette a technikát, úgyhogy most már tényleg lassúnak számítok, számítunk az ifiúrhoz képest, mert mostanra már profi módon rodeózik, igaz, hogy az elakadásokat még elég pasisan igyekszik megoldani: erőből, de tanítgatom neki a tolatást és az egyéb problémamegoldó lehetőségeket.

Szóval nálunk, ideiglenes befogadóknál nagy a boldogás, mivel Eszkuláp kivirult és újra szabad. Ez pedig nem jöhetett volna létre a sok-sok segítő nélkül, akik hozzájárultak vagy anyagilag a beszerzéshez vagy pedig támogattak, tanácsokat adtak, drukkoltak. KÖSZÖNJÜK!

Ez persze azt nem befolyásolja, hogy Eszkuláp továbbra is keresi az álomgazdit, aki kertes házban lakik, nincs kan kutyája, viszont van egy vagy kettő (de nem több) kicsi, maximum közepes ivartalanított szuka kutyája, nem zavarja, hogy Eszkuláp nem képes kontrollálni a vizelet- és székletürítését (a hólyagját mechanikusan üríteni kell, a széklete meg csak "potyog"), de bepelenkázva lehetővé teszi számára, hogy az ágyon ugráljon és odabújjon a gazdihoz, aki nem esik kétségbe attól, hogy minden este fürdetés van és hogy a lakásban csúszkálás miatt a ledörzsölt bőrfelületet krémezni kell. Ja, és nincs macskája sem vagy ha van, akkor az nagyon fitt, mert Eszki bőszen kergeti.

Lett egy új kutyánk is a héten: a hat éves rövid szőrű tacskó kan, Köles (eredeti nevén Füles, de egyrészről már volt ilyen egyesületi védencünk, másrészről ez inkább illik egy álló fülű jószágra, mint egy tacskóra, úgyhogy a módosítás indokoltságát talán nem is kell magyaráznom). Köles eredeti gazdája nyugdíjas otthonba vonult, ekkor került át némi erkélyen tartózkodás után Köles a második helyre, ahonnan viszont szinten el kellett jönnie. Köles kicsit félénk, mintha bántották volna, de szépen és gyorsan oldódik és nem bánt senkit. Más kutyákkal alapvetően jól kijön, de számomra ő az a tipikus "anya babája" típusú kutya. Legalább 4 kg túlsúlyt még le kellene küzdenie, ebben a méretben saját maga számára is veszélyes, mivel rendkívül rövid lábai vannak, a mellkasa majdnem a földet veri a zsírpárna miatt. Oltás, chipezés és ivartalanítás után szerető gazdát keres vagy ideiglenes befogadó jelentkezését is várjuk.

Hümér, a hisztis gazdához cuccolt ideiglenes befogadójától, akinek szeretném ezúton is megköszönni, hogy vigyázott a kis csibészre és hogy bevezette a lakásban élés rejtelmeibe. Az ilyen jellegű támogatás felbecsülhetetlen, a kutyáink örökbefogadási esélyeit jelentős mértékben javítja. Hümér új kutyatársával minden rendben és szerencsére hisztisünk számára sem okozott nagy törést a helyszínváltás. A gazdisodáshoz elengedhetetlen volt mokaficek fuvarban és örökbeadásban nyújtott segítsége - hála érte!

Theodora is remekül van, a hat baba már egyre nagyobb és önállóbb. Mostanra a szemük is kinyílt, úgyhogy elkezdődött a világ felfedezése. Lassan már a gazdijelöltek is fel-felbukkannak, de még kb. 4 hét, mire költözködésre kerülhet sor. A kis családról igyekszem egy külön postban beszámolni, mert Rita, az ideiglenes befogadójuk már mindegyik eb-gyerekről készített személyiségrajzot is, amit szeretnék megosztani az érdeklődőkkel.

A Futrinka Egyesület, benne természetesen a tacskó fajtamentés is meghívást kapott az Ebugatta által szervezett kutyás napra, ahol több védencünk is tiszteletét tette. A gazdira váró közül jelen volt Gobbi és Klotild, illetve kilátogatott egy korábbi védencünk, Porca hercegkisasszony is. Ugyan örökbefogadóra nem talált senki, de egy kellemes, élményekkel teli napot tölthettek el a "csajok" a nagyvárosban sok-sok kutyaszerető ember által körülvéve.

Sajnos nem tudom a heti beszámolót csupa jó hírrel zárni. Luxor kutyánk ugyanis meghalt. Nem olyan régen adta vissza az örökbefogadója, egészségügyi problémákra hivatkozva. Ideiglenes befogadóhoz került és várta az igazit. Aki már sajnos soha nem jöhet el érte, mert egy nagy kutya keresztezte az útját. Luxor nem élte túl a támadást. Teljesen értetlenül, megdöbbenten állok az eset előtt. Ilyen nem történhet, nem történik. És mégis. Sajnálom Luxor, hogy csak ennyi és csak így adatott.

Örökbefogadó napon is jártunk

Egyesületünk, így a tacskó fajtamentés is részt vett a Német Juhászkutya Fajtamentő Alapítvány által szervezett örökbefogadó napon 2010. április 25-én a Happy Dog kutyaiskolában.
Ugyan különösebben nagy érdeklődés nem volt a kutyáink iránt, mármint örökbefogadni szándékozók nem tolultak a sátrunkhoz tömött sorokban, de a három, fajtamentés keretein belül kivitt kutya remekül töltötte a napját.

Gyolcs például megtanult pórázon járni. Eddig leginkább fókává vált, ha rákerült a hám és a póráz, az örökbefogadó nap lehetőséget biztosított számára, hogy megértse: az a csúnya madzag nem rögzíteni van, hanem éppen a mozgás lehetőségét hivatott megteremteni. Emellett élvezte a simogató kezeket, lepattanó jutalomfalatkákat és az egész napos bújási lehetőséget.

Gobbi néni leginkább ideiglenes befogadója ölében ült vagy őt leste vagy rá volt valami módon matricásodva. Sok idő telt már el azóta, hogy Gobbi hozzánk került és hogy IldiH átvette magához ideiglenes kutyaként. Senki nem érdeklődőtt még rá. Pedig az egyetlen hibája, hogy nem mai darab. De mindannyian azok vagyunk? Hihetetlen, hogy az idősebb kutyákra mennyire nincs itthon érdeklődés. De Gobbi számára is el fog jönni egyszer az igazi.

Eszkuláp is kilátogatott rajongói közé. Hihetetlen ez a kutya, de komolyan. A begyűjtésekor Láncfűrész névvel is illetett eb mostanra békésen tűrte az érdeklődők rohamát és kézről kézre járt. Nem is tudom, hogy hány helyen fordult meg, de azért mindig leste, hogy hová tűntem. Ez jó érzés. Jó nehézzé teszi majd egyszer a távoli jövőben az elválást. (Estére persze már ment Eszki hasa - az egész napos jutalomfalatkák és minden egyéb megtették hatásukat.)

A tacskó fajtamentés abban a szerencsés helyzetben volt, hogy nem csak a mostani védenceivel tölthette a napot, hanem néhány korábban örökbeadott jószág is felkeresett bennünket.

Villon a várpalotai gyepmesteri telepről került réges régen a gondozásunkba súlyos szemsérüléssel. Sajnos az egyik szemét el is kellett távolítani Mr. ÓriásTacskó Úrnak, de ez őt tényleg semmiben nem hátráltatja. Ha már felénk járt, gondolta: barátaival megiszik egy pofa vizet.

Racsni gazdáival érkezett, hogy segítsen a nap indulásakor társainak megfékezésében és hozzájárulását adta Era szuperfinom süteményeinek átvételéhez. Jaj, ha rágondolok arra a sok-sok finomságra, össze is fut a számban a nyál. Racsnit a paksi menhelyről vettük át anno, komoly combsérüléssel és az egyik legnagyobb mázlista, akit ismerek: betette a fenekét a tutiba. Sajnos a rendőrségi bemutató lövéses része számára lezárta a napot, bepánikolt és onnantól már nem igazán volt maradása.

Kacska Manfréd, alias Frédi is a gazdikkal és kutyatársával keresett fel minket. Őt volt talán a legfurcsább látni, mert a személyisége neki alakult a legtöbbet, leglátványosabban. Korábban elképzelhetetlen volt, hogy ennyi kutya között csendben ellegyen, emberek tömege vegye körül. Van még azért mit tanulnia, különösen a kiszámíthatatlan kapkodás tárgykörben, de határozottan és sokat fejlődött. Köszönöm a gazdiknak!

Csörnöc-Dorka meg nem csak hogy megkeresett minket társával, Totóval, hanem a bemutató főszereplőjeként öregbítette a futrinkás mentvények hírnevét. Rendkívül büszkék vagyunk rá, én különösen, de leginkább örök hálánk a gazdijának, aki kifejtette a kóc alatt rejlő igazi értéket és tudássá csiszolgatta.

Lemaradásban - a 16. hét...

Mea culpa, mea maxima culpa... Egyszerűen nem jut rá időm, hogy írjak. Persze rákenhetném Eszkire, de igazából az történt, hogy nincs otthon számítógépem... Átmeneti az állapot, hogy úgy mondjam, de jelentősen befolyásolja grafomán kicsapongásaimat. Pedig a 16. hét sem telt eseménytelenül.

Rubik gazdához költözött egy másik szálkás szőrű tacskó kan mellé, akivel már volt alkalma egy tárnoki randi során előismerkedni. A helyszínen azért nem minden volt annyira gördülékeny és zökkenőmentes, de szerencsére a visszajelzések alapján mostanra már tökéletes az összhang a két fiú között. Boldog és hosszú életet kívánok, kedves Rubik, remélem, hogy megbecsülöd magad új, szerető családodban.

Eredeti helyéről vettük át Sanyit, akitől kertépítési ambíciói miatt vonta meg családja a bizalmat. Aggódtunk, hogy megtörik majd (családból a legrosszabb kutyát átvenni, mert míg egy gyepmesteri telepről történő mentésnél mi előrelépés vagyunk és jót jelentünk, addig egy kanapékutyának a kennel minden, csak nem életminőség-javulás). Szerencsére Sanyit nem abból a lelkizős fajtából faragták, ráadásul nem is nagyon volt ideje belegondolni, hogy mi történik vele, mert még a hét csütörtökén átesett az ivartalanításon és pénteken már utazott is új családjához Szegedre. Mokaficekéknek köszönet a segítségért!

Két szálkás tacskó tehát elköltözött, de nem is mi lennénk, ha nem jött volna azonnal a helyükre másik...

Lajbit hetek óta kóborolt, de egyszerűen nem volt helyünk, ahová bezsúfolhattuk volna. Mire érte tudtunk menni, látszott rajta az utca... A kutya sovány volt és apatikus. Alig bírt lábra állni, a nyálkahártyája vértelen, a testében kullancsok serege. Vérképpel kezdtünk, de szerencsére nem babéziás. Mostanra meg már szépen össze is szedte magát. Lajbit egy 3-4 év körüli, sokat megélt, de alapvetően kedves és barátságos, extra hosszú gerincű szálkás szőrű tacskó kan. Jó lenne neki egy ideiglenes befogadót, de méginkább végleges gazdát találni, ahol megnyugodhat a kis lelke.

Luxor hónapok óta hirdetődött az egyik internetes felületen, de úgy tűnt, hogy nincs érte tolongás. Kytice (egy korábbi örökbefogadónk) és párja segítségével megoldótott a szálkás kolléga elhozatala Szabadszállásról és addig-addig halogatták a tárnoki átköltöztetését, hogy végül náluk is ragadt ideiglenesen, amiért örök hála. Különösen, hogy Luxor esetében így rájuk hárult az orvoshoz cipelés és minden egyéb szocializációs feladat is, illetve ők ismerkedhettek meg személyesen Luxor előtüremkedő bőrféreg lakójával.

A harmadik "kollégát", Pruszlikot egy, a munkánkat figyelő hölgy találta, de nem tudta magánál tartani. Mivel szuka, így hosszas vívódás után igent mondtam rá, amit kb. abban a percben bántam meg, amikor átvettem Tárnokon. Nem azért, mert nem aranyos: Pruszlik valami tündéri, kicsi, könnyűszerkezetes, valószínűleg yorkie-tacskó mix pöttömke, viszont még baba. Kb. fél éves lehet. Nekem pedig ott volt  Tárnok és a rideg kennel. Ezernyi fertőzés kockázatát futtattam át az agyamon, de hirtelen nem támadt jobb ötletem. Aztán egy korábbi ideiglenes befogadónk, Anna nyújtott segítséget - a hét végére Pruszlik már belvárosi ideiglenes eb lett.

Eszkuláp pedig építgeti karrierjét a netes világban, illetve igyekszik mindenkinek elcsavarni a fejét. Sikerült a történetének az egyik német partnerünk figyelmét is felkeltenie, így amellett, hogy segít a hirdetésében - Eszkuláp gazdát keres, de csak a tökéletes helyre mehet majd el - vásárolt neki egy hiperszuper Baywatch mentőmellényt. Így az úszás sem lesz már gond, és főleg nem lesz veszélyes Eszki számára.