A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hella. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hella. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. február 4., szombat

Ideiglenesből szomszéd - Hella (Kerekes Orsi írása)

Lassan egy éve, hogy Hella elköltözött tőlünk végleg, gazdához. Akkor jött az összeomlás, mert láttam, hogy mennyire nem akar költözni. De Ő nem is sejthette még, hogy milyen csodálatos emberek lesznek a gazdái. Ők azok a kutyaimádó emberek, akik mindent megtettek, hogy leendő kutyájuknak, a legtökéletesebb otthont és életet biztosítsák. Mielőtt kimondták a végleges igent, előtte tartottunk próba félnapot, majd próbanapot. Teszteltük a jövendőbeli cica lakótárssal, sétáltunk együtt, majd sétáltak csak Ők Hellával. A helyzet azért is volt könnyű, mert egy háztömbnyire lakunk egymástól. Bár ahogy megismertem Csillát és Istvánt, szerintem Ők bárhonnan eljöttek volna, hogy meggyőzzék Hellát.

Engem meggyőztek akkor és nem kellett sok idő, Hellát is. Az elején szinte napi kapcsolatban voltunk, mindig elmesélték, hogy éppen mit produkált a kisasszony. Nem mondom, hogy csak én izgultam, hogy minden simán menjen és beilleszkedjen a család napi ritmusába – Ők is izgultak. De annyira jól ment minden és az idő igazolta, a legjobb helyre került ez a kutya. Sokáig csak telefonon tartottuk a kapcsolatot, néha messziről láttam sétálni a családot, de tudtam, hogy még korai lenne a találkozás. De szerencsére gyorsan elmúlt ez a „Hellamentes” időszak és össze-összefutottunk. És örült, nagyon és osztotta a puszit, de közben annyira látszott, hogy boldog. 
Nagyon tartalmas életet él. Nyáron horgászni járnak a hétvégéken. Úszik és élvezi, hogy a gazdikkal van egész nap. Az autót nagyon szereti, tudja, hogy azzal mindig valami klassz helyre utaznak. Néha elmehet a gazdikkal a munkahelyükre, ahol mindenki nagyon szereti. Most már szívesen Hévezik, mert tudja, hogy a hév elviszi a nagymamához, ahol biztos jut neki is egy szelet párizsi. És szerintem, ami nagyon irigylésre méltó, hogy nagyon jó barátok a cicával. A kedvencem a reggeleik története. A cica reggelizik, de mindig hagy pár falatot a tányérban Hellának. Ezt Ők ketten alakították ki. Ebbe nem szóltak bele a gazdik. A pár falat felfalása után a cica megvárja Hellát, ad két pofont és mindenki megy a dolgára. Hella meg élvezi ennek a cicának a társaságát, ragaszkodnak egymáshoz.

Hellából nem lett egy hős. Még mindig vannak kutyák, akiktől fél és olyankor hazamenekül. Van olyan kutyus a házukban, akivel nem száll be egy liftbe. A kutya kisebb, mint Hella. Fél az erősebb zajoktól, fél a kisgyerekek lábbal hajtható műanyag motorjának zajától. Ilyenkor sarkonfordul és hazamegy, nem sétál. A kis boltban, ahová járnak vásárolni, mindig félretesznek pár falatot neki. Nagyon sokan szeretik, mert nagyon jó természetű kutyus. Gyönyörű, formás és még mindig vicsorogva mosolyog.
Ő már nem az a rácsrágó, kissé antiszociális, állítólag domináns kutya, aki volt több mint egy éve. Mert ez volt a fő ok, amiért neki a tenyésztőtől el kellett költöznie. Szerintem egy percig nem bánja. Élvezi a gazdis élet minden percét. És majdnem egy évvel a beköltözése után, már meghódította a franciaágy legfrekventáltabb helyeit is, kiszorítva a sokáig ellenkező gazdáit.
Csilla és István köszönöm, hogy Őt választottátok!

2011. április 14., csütörtök

A 11. hét majdnem kimaradt, de nem jelezte senki

A tacskó fajtamentéshez egy új kutya érkezett a héten, a bonyhádi gyepmesteri telepről került a gondozásunkba Bora, a fiatal-felnőtt szálkás szőrű tacskó szuka, aki ideiglenes befogadónál került elhelyezésre. Bora úgy határozott, hogy a hirtelen jött jólétet egy tüzeléssel koronázza meg, így az ivartalanításával egy kicsit várnunk kell. Lottinak köszönjük, hogy szeretgeti, pesztrálja őt!

Hella tacskónk gazdához költözött. Már korábban is többször járt az új otthonában, de érezte, hogy ez most valami más, a végleges. Orsiéknak örök hálánk a segítségükért, hogy kutyát faragtak ebből a kennelen kívül korábban soha nem járt szálkás tacskó lányból.
A Lelenc Egyesülettől átvett hosszú szőrű tacskó keverék szuka, Maca vidéki lány lett: Békés megyében találta meg új, végleges otthonát. Finom falatokkal várták őt is, és az őt szállító kis csapatunkat is. Macára ez rendkívül jó benyomást tett, mert mire ott hagytuk, már otthonosan mozgott a lakásban, s rendeltetésszerűen használta a kanapét. PiciBorzasék nélkül nem lehetett volna ilyen gondtalan a nálunk töltött ideje, ők biztosították számára az átmeneti otthont, köszönjük!

2011. április 11., hétfő

Mintha csak most kezdődött volna az év... (Már a 12. hétnél járunk.)

Ez volt az a hét, amikor az elméleti létszámstop ellenére több kutyánk is érkezett. Természetesen az újak ellátása nem csak elméletileg ró ránk ellátási kötelezettséget, s tanmesei fordulatoktól sem volt mentes, ahogy az ügyeiket intézni kellett: a tanulság pedig, hogy "B" terv nélkül nincs igen. De hogy miért is? Az majd kiderül a 12. hét beszámolójából.

Felvezetőül egy remek hír: a kobzás elől gondozásba vett közép korú tacskó keverék szuka, Violin gazdára talált. Az elmúlt hónapok alatt sikerült őt megfelelően rehabilitálni, s a kezdetben félelmében támadós, fogmutogatós kutyahölgyből egy visszafogott, de barátságos és ragaszkodó kutyalány lett. Köszönet Szilvinek és IldiH-nak, hogy Violin kibontakozásához segítséget nyújtottak. Megjegyzem amúgy, hogy az örökbefogadó nem Violinra, hanem Emire jelentkezett, de mivel Emi már többszörösen gazdijelöltes volt addigra, így meghallgatva a körülményeket és elvárásokat, javasoltam az ismerkedést ezzel a mellőzött kutyánkkal. S szerencsére tökéletes az összhang, Violin nagyon boldog új gazdája mellett.


Panni kutyánk ideiglenes befogadóhoz költözött, így nem kellett több napot eltölteni a kennelsoron, hanem megkezdhette családba való szocializációját, amit amolyan tacskósan, de jól vett. Panni elköltözése egyben lehetőséget teremtett arra, hogy az Illatos úton raboskodó, gazdája által leadott, fiatal-felnőtt hosszú szőrű tacskó keverék kant, Gritet gondozásba vehessük, különben nem lett volna számára sehol helyünk, s sajnos a kan kutyáknak ritkán találunk ideiglenes befogadót is. Grit egyik szemét korábban műtétileg eltávolították, de ez őt semmiben nem zavarja. Oltva, chipezve, ivartalanítását követően fogadható örökbe, akár kertes házba, bejárással is. Élénk, bújós, de neveletlen kutya. Evelinéknek köszönet a fuvarért!
Idáig tartottak a tervek, innentől pedig jött a vakrepülés. Részben akár szó szerint is vehetően, merthogy lett egy erősen látássérült kutyánk, Pickle. A 6 év körüli rövid szőrű fekete-cser standard tacskó kant a gyorsforgalmi úton találták, az autók között. Kicsi a valószínűsége, hogy magától keveredett oda, tekintve, hogy gyakorlatilag nem is lát... Pickle ideiglenes befogadóhoz költözött, de a története itt nem ért véget, mert egy vak kutyával együtt élni nagyon nehéz, különösen, hogyha az a kutya korábban valószínűleg nem nagyon járt sehol egy lakáson kívül. Erre engednek következtetni hatalmas karmai, s az, hogy egyáltalán nem találta fel magát a szabadban, viszont néhány nap alatt tökéletesen belejött, s elkezdte élvezni az életet. Pickle szeme kezelést nem igényel, a megtalálásától 14 napig az eredeti gazdáját kereste, aki viszont nem kereste őt...

A másik beesőt kitették. Mondjuk hamar kiderült, hogy mi lehetett az ok és hogy miért nem égett a telefonom, hogy az elveszett kutyánkat véljük felfedezni Alánban... Nos, kan kutyára nincs helyünk. Szukára sem jelenleg, de a kanok mindig nehezebbek, aki állatot ment, tudja ezt. Nálunk ugyan a kennelsoron egy-két esettől eltekintve egyedileg vannak a kutyák, éppen a balesetek elkerülése érdekében, de amellett, hogy a sétáltatások, egyéb logisztikai feladatok embert próbálóvá tudnak válni, ha csak nem kompatibilis kanokat tárolunk, örökbeadni is nehezebben lehet őket, vagy nekünk megy nehezebben... Nem tudom. Mindenesetre nem volt helyünk Alánnak sem, ráadásul keverék, így majdnem szemet húnytam, de annyira nem volt egyszerű, mert kitették, mi lesz vele, mégiscsak egy fiatal kutya, aki a világról mit sem tud... Így lett egy Alán azzal, hogy egyrészről a bejelentő vállalta, hogy 24 órára elhelyezi, s hogy keresünk neki ideiglenes befogadót, legalább néhány hétre. Ez sikerült is. B-terv csak homályosan, de hát egy fiatal, szobatiszta, aranyos... Aztán amikor pár nap sem telt el és jött a telefon, hogy Alán üvölt, nem maradhat, akkor olyan valószínűtlenül hihetetlennek tűnt, hogy bevállaltam őt. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha nem teszem... A fene a szívembe, amely képes a racionalitásomra rátelepedni folyton. Mindenesetre Alán elhelyeződött. Nem optimálisan, de biztonságosan. Az eredeti gazda persze sehol...
Ehhez képest az, hogy Hella átesett az ivartalanításon és helyretették a köldöksérvét is, amit szépen viselt, s a műtét után is csodálatosan viselkedett immáron végleges családjában, nem is tűnik nagy hírnek. Pedig izgalommal járt, mint minden beavatkozás. Egyszerűen még sok év kutyázás után sem tudok legyinteni, nem tudom az ivartalanítást alábecsülni, rettegek az altatástól, a műhibáktól, hogy valami történik. De nem történt, Hella mostanra már el is felejtette szerintem, hogy mit kellett kiállnia.

Szintén ivartalanítódott "szolnoki" Csoki, akiért nem jelentkezett az eredeti gazdája, viszont mindenképpen műtéti beavatkozásra volt nála szükség egy, a hólyagjában megbúvó, a későbbi elemzés alapján struvitkőként azonosított idegen test miatt, így a két operáció összekötődött. Csokinak a jövőben speciális tápot kell fogyasztania, ezzel a leendő gazdának számolnia kell. Amúgy mostanra már szobatiszta, barátságos, a városi léthez tökéletesen hozzászokott kutyává vált, hála ideiglenes befogadójának, Imolának. A tetoválási száma alapján egyértelműen meghatározható volt a kora, hat éves, tehát tacskóként nem számít idősnek. Remélem, hogy hamarosan eljön érte - is - az álomgazdi.

2011. március 22., kedd

Hella: ideiglenes vagy örök? (Kerekes Orsi írása)

Amikor beköltözik, akkor kettőnk közül én tudom, hogy a státusom ideiglenes az ő életében. És ez Hellánál sem volt másképp. És azt azért mindenki – kutyás és nemkutyás egyaránt - bevallhatja magának, hogy az első időszakok - az addig megszokott kényelem, megszokott napi ritmus – egy pillanat alatt felborul és ezt nehezen viseljük. Mert a legtöbbjük valahonnan a semmiből tűnik fel és sosem lehet tudni, hogy mit vált ki belőle egy ekkora változás.


Hella, pedig ismerős környezetből jött. Pont emiatt tudtuk, hogy a legrosszabbra kell számítanunk. A leírás csak annyi volt, hogy domináns, szökős és mindehhez öt éves! Öt évig egy kennelben, többedmagával. A legnagyobb kihívást nekik valószínűleg az ételért való küzdelem okozhatta. Talán az egyetlen inger, ami érhette eddigi életében. Egy ingerszegény környezetből érkezett, lelkileg összetört kutya. Pedig nem hagyták el, talán nem is bántották, de ahogy haladtunk előre az időben, láttam, hogy még azt is elviselte volna, mert legalább hozzászólnak.

Önző módon nekem talán a legnagyobb gondot a szobatisztaság hiánya okozta. Elszoktam már tőle, leszoktattak a saját kutyák. És bizony ez az elején tényleg teljesen spontán, minden előzmény nélkül történt. És sok napnak kellett eltelni, amíg felfedeztem nála, hogy érzi rosszat tesz. Nem volt erőszak, de komoly szidást kapott érte.

A lakás volt számára az a hely, ami az első pillanattól fogva a teljes védelmet nyújtotta, minden kényelmét az első perctől élvezte. Köztünk semmiféle „viszony” nem alakult ki az elején. Nem volt öröm, amikor hazajöttünk, nem volt hiszti az evésnél (mondjuk nagyon rossz evő volt!), nem volt ragaszkodás semmilyen szinten. Egy volt a lényeg, ne vigyük ki a lakásból. És akkor én kegyetlen és rafinált ideiglenes kitaláltam, hogy akkor a sikeres sétákat azzal jutalmazom, a szóbeli dicséret után, hogy hazamehet. Tegnap elmondhattam az örökbefogadóinak, hogy Hella 98%-ban szobatiszta.

És aztán szép lassan felértékelődtünk a lakás kényelméhez, biztonságához képest. Rájött, hogy mi jelentjük a teljes biztonságot. De hozzáteszem, hogy a két kutyánk is nagy segítség egy ilyen gyámoltalan kutya felrázásában. Csak terápiás kutyáknak nevezem őket. A séták velük kicsit biztonságosabb, a közös szimatolások mindennél többet érnek. A kanapé használatát is tőlük leste el.

És ahogy teltek a napok, hetek észrevettük, hogy kialakult a napi ritmus, illetve alkalmazkodott a mi napi ritmusunkhoz. És élvezte. Tudta, hogy reggel a tányérjában várja a szelet párizsi. És állt a tükör előtt, evett és nézett minket a tükörből és csóvált. Utána a sétáig még aludt egyet a kanapén. Hozzáteszem az éjszakáit a kutyaágyban töltötte!

A ragaszkodása olyan szintre fejlődött, hogy lépni nem lehetett tőle. Állandóan láb alatt járt. A konyhában feküdt a lábam mellett, amíg főztem. El sem tudom mondani, hogy hányszor rúgtam bele véletlenül, mert nem láttam, hogy mögöttem fekszik. Ahogy felálltam és elindultam a lakásban, rögtön a nyomomban volt. Mindenhol ott kellett lennie. Az esték nagyon idilliek voltak. Az esti séta után lefeküdt a kanapéra és elaludt, amolyan tacskósan, összetekeredve, hortyogva, szuszogva. Ölben vittük be a helyére. Ezt ő alakította így.

Játék. Sosem játszott szerintem eddigi életében. Az első pillanattól kiválasztott egy rózsaszín plüssmacit. Csak felvette és percekig jött-ment vele a lakásban. Az utolsó pillanatig az volt a szokása, hogy ha nagyon örült, akkor előszedte valahonnan és csak le-fel járkált nagy boldogan. Ilyenkor tudtuk, hogy ő most örül.
És az utolsó pár napban éreztem, hogy tényleg a magáénak tudja a lakást, hogy a ragaszkodás most már 100%. Mert tőle is megkaptuk hazaérkezésnél a tacskós kurjantást. És bizony megjött a hangja is a végére. Ha hallott valamit, akkor ő kezdeményezte a lakás és a „gazdik” megvédését.

Nem tagadom, de párszor megfordult a fejemben, hogy nekünk kéne örökbefogadni. És akkor jöttek az érvek, ellenérvek a vívódások. Az érzelmeim sokszor erősebbek a józaneszemnél. Ezt tökéletesen tudom magamról. És amikor felbukkannak az első érdeklődők, na jó Hellánál a második érdeklődők, akkor rájövök, hogy miért is csinálom ezt. És megint az önzésem, de jó látni, hogy valakik boldogok és ennek a boldogságnak én is okozója vagyok. Bevallom őszintén nagyon erősnek mutattam magamat előttük végig, mégis éreztem, hogy nehezen tudom elengedni. Hiányzott, amikor próbanapra ment hozzájuk. Csak azt vettem magamon észre, hogy folyamatosan arra gondolok, hogy mit csinálhat, mire gondolhat. És este, amikor hazajött, mindig hatalmas hancúrozást rendezett a kanapé közepén valamelyik plüss állattal a szájában. Becsaptam? Azt hitte tegnap is, hogy megint csak odamegyünk, aztán este újra itthon együtt, összebújva? Nem. Tegnap tökéletesen tudta, hogy ez valami más. Levettem a nyakörvet róla és akkor már nem mozdult mellőlem és csak nézett fel rám kérdően. Tudta, érezte, hogy végetért a mi közös életünk. Pedig nagyon bízott bennem. Most kicsit csalódott, de remélem és ha mondhatok ilyet jó szívvel emlékezik majd ránk….

…. én meg csak sírok, sírok és sírok utána

2011. február 12., szombat

Felpörgetett 5. hét - Active Week 5.

Egy beszámoló szempontjából nyugodtabb hét sem nyugodt a valóságban, hiszen számos előzetes egyeztetés, háttérszervezés van mindig folyamatban. Ha valaki bekapcsolódna ezekben a szervezésekbe, látni szeretné, hogy mi hogyan alakul, miről milyen döntés születik, csatlakozhat a belső tacskós levelező listánkhoz a tacskosos@googlegroups.com e-mail címen. Örömmel látunk bárkit, aki kicsit többet szeretne tudni, tenni.

De vissza az ötödik héthez.

Az Illatos útról mentettük Csillárt, a 3 év körüli rövid szőrű törpe tacskó keverék szukát, aki szerencséjére ideiglenes befogadóhoz költözhetett. Átmenetileg egy korábbi védencünk, Kaplony mellett igyekszik visszahízni az elveszett kilóit. Mint kiderült, őt korábban már egyszer megtalálták, majd gazdához adták, de onnan is megszökött, így került be az Illatos úti telepre. Nem csoda, ha egy kertből elindult a nagy hidegekben, hiszen kiderült, hogy teljesen szobatiszta, rettentően fázós, bújós kislány, így feltételezzük, hogy előtte szobakutya lehetett.

Igazán jó dolog, hogy a korábbi örökbefogadóink ahol tudnak, segítenek nekünk. Egy maratoni fuvart bonyolított számunkra Anikó, Fagyal gazdija. Első lépésben Tiszaújvárosba költöztette terrier-mentalisú ördögünket, Gausst. Sajnos hiába örültünk, hogy igazán neki való családot talált, mert a hétvégét már újra a gondozásunkban töltötte, ezúttal már csak a kennelsoron tudtuk őt elhelyezni.

Aztán Miskolcon intézett nekünk egy gondozásba vételt, illetve megszervezte hozzá az ivartalanítást is, mivel az érintett kutyát, egy leselejtezett tenyészkant, a tíz éves Dáriót már gazdi várta Miskolctól nem messze, így nem láttuk indokoltnak, hogy felutaztassuk őt Budapestre. Dárió tehát átesett az ivartalanításon és gazdához is költözött.

De nem állt meg itt a történet, mert másnap két új kutyát kellett átvenni. Csipesz, a két éves hosszú szőrű törpe tacskó kan nem sokáig volt gazdijelölt nélkül, mert Anikó testvéréék, amint meglátták, beleszerettek, így ő hozzájuk költözhetett, hamarosan az ivartalanításon is átesik majd.

A másik új védenc, Hella, egy öt éves, de eléggé megviselt szálkás szőrű standard szuka. A fogait tövig koptatta a rácsok rágásával, a szőre elhanyagolt, a füle egy korábbi gyulladás miatt karfiolos. A civilizált kutyalét alapszabályait most tanulja ideiglenes befogadóinál, akik meglepő módon szintén korábbi örökbefogadóink, Porca tacsink gazdái. Hella oltva, chipezve, az ivartalanítását követően gazdát keres.
Szerencsére a gazdisodások sora nem állt meg itt, ebből a szempontból hihetetlen hetet tudhatunk magunk mögött.


Gazdára talált szálkás szőrű tacskó keverék védencünk, Pont is. Reméljük, hogy gyorsan sikerül beilleszkedni az új helyen. Zsininek örök hála a fuvarért!

Szintén gazdára talált a bűbáj kedves, tökéletesen szobatiszta rövid szőrű tacskó szukánk, Trufa is. Hihetetlen, hogy ilyen sok időt kellett velünk eltöltenie, de most talán tényleg révbe ért. Talán mondanom sem kell, hogy egy korábbi örökbefogadónkál tölthette átmeneti gondozási idejét. Csipet-Csapatot illeti a segítségért köszönet!

A hét talán leghihetetlenebb híre, hogy hosszú-hosszú hónapok után, kettő kudarcba fulladt örökbefogadást követően végre úgy tűnik révbe ért mindenki kedvence, a békési gyepmesteri telepről mentett csupafül cukiság is. Pintyő veszprémi lakos lett egy elkötelezett pár oldalán. Nagy tisztelet Boginak, aki amellett, hogy befogadta őt átmenetileg, igazán csodálatos kutyát faragott az egykoron rettegő apróságból. (Ugye kitalálta mindenki, hogy Bogi szintén tőlünk fogadott örökbe egy azóta már sztárnak számító kutyát, Dorkát?)
 
Egyesületünk egy korábbi örökbefogadónk (ki gondolta volna?) közbenjárásának köszönhetően különleges lehetőséget kapott: néhányan a Maxima hasábjain mutatkozhatunk majd be. Az interjú megtörtént, s átestünk életünk - legalábbis az én életemben biztosan az első ilyen alkalom volt - első profi fotózásán. A képeken a szépséget Totó, Csörnöc-Dorka, Nanni-Boo és Pintyő fokozzák majd. Ne felejtsétek majd el megvásárolni a Maxima magazin áprilisi számát!
 
Lezárult a sztárok által dedikált határidőnaplók árverése. Szeretném megköszönni mindenkinek, aki segített a terjesztésben, vásárolt, vagy csak egyszerűen drukkolt nekünk. Összesen 175.000 Ft értékben érkezett  licit, ennek 1/4 része a tacskó fajtamentést illeti majd meg. Az átadás-átvételek folyamatban vannak.