Sikertörténet: Báró és a tenger

Az ilyenekért érdemes. Az ember erőt merít és újra mindent szebbnek lát. Báró nagyon félénk volt, amikor a gondozásunkba került. Nem azért, mert bántották, hanem mert eredeti helyén nem jutott rá annyi idő, amennyit megérdemelt volna - emiatt is döntöttek úgy, hogy inkább segítsünk neki új otthont találni.

Báró tökéletes gazdihoz költözött, aki mellett szép lassan feloldódik, s megtanul mindent, ami eddig kimaradt az életéből, s megnyílt számára a világ is, ráadásul gazdái nem felejtik őt otthon akkor sem, amikor nyaralásról van szó. Első közös útjuk Olaszországba vezetett, ahol a fiatalúr meglehetősen jól érezte magát, élvezte a tengert, a figyelmet, a jövés-menést. Mi pedig örömmel fogadtuk a beszámolót és a fotókat, hiszen épp ezek a visszajelzések erősítik bennünk a hitet, hogy van értelme annak, amit csinálunk.

Holtszezon (34. hét)

Valójában ez a hét tacskós szempontból annyira nem volt eseménydús, hogy nem is igazán érdemelne egy önálló bejegyzést, de a visszakereshetőség érdekében megírom annak az egyetlen egy kutyának a tiszteletére, aki ezen a héten döntött úgy, hogy kirepül a gondozásunkból és új életet kezd egy új otthonban.

Báró, a félénk, hosszú szőrű törpe tacskó kan volt az a szerencsés, aki új életet kezdhetett. Kezdetben nem volt minden rózsás, de nagyon gyors lépésekben haladtak gazdijával, így hamar megszokta a pórázt, a szobatisztaságot és mostanra már tökéletesen össze is csiszolódtak.

Szeretném megköszönni itt is Báró ideiglenes befogadójának, hogy elkezdte a szocializációját, hiszen így adott számára egy igazi esélyt: egy olyan kutyát mutathattunk be a befogadó-jelöltnek, aki már nem rettegett, hanem érdeklődött, s mégha félénk is volt, de a lakásban élés alapszabályait addigra már elsajátította. Aki átmenetileg beenged az életébe egy árvát, ezt adja számukra: a valós lehetőséget. Ez pedig - nem csak amolyan marketing szövegként - felbecsülhetetlen kincs, hatalmas dolog!

---------------------------

Végezetül pedig Báró gazdijának levele - szerintem mindent elmond:

Báróval a hétvégén Esztergomban jártunk, hogy megismerje hétvégi rezidenciáját is :)



A váltás pedig nagyon tetszett neki!



A vonaton ölben utazott, eleinte remegett kicsit, de hamar rájött, hogy nem éri épp semmi rossz, és aztán végigszundikálta az utat. Egyébként profi utazó, hazafelé kocsival jött, vettem neki hordozó táskát és úgy feküdt benne egész úton, mintha világ életében így utazott volna. :) Ennek nagyon örülök,mert hosszú távon biztos sokat fogunk még együtt utazni.
Esztergomban kertes házban lakunk, úgyhogy van ott fű, fa, bokor - minden, ami Pesten nincs -, és sétálni is eljártunk, amit nagyon élvezett! Megkapta régi kutyusunk hosszúra engedhető pórázát, és a Vaskapui úton felfelé, majd a mezőkön át haza teljesen más volt a mozgása, mint itt szokott lenni. Végre felszabadultan ugrándozott, dörgölőzött a fűbe, vetette bele magát a bozótba - nagyon oda kellett figyelni rá :) A kertben kicsit póráz nélkül is játszottunk - még visszafogottan, de egyre jobban megy már neki az önállóság.


Ezt egyébként egyszer-egyszer már Pesten is próbáltuk - zárt futtatóban, és legnagyobb örömömre, ha valamitől megijed, ilyenkor már nem elszalad, hanem beslisszol a lábam mögé :)
A hét második felében egyre bátrabb lett a kisebb testű kutyákkal itt Pesten, úgyhogy nagyon bíztam benne, hogy vasárnap, mikor nővéremék is hazajönnek Zoéval, nem lesz semmi gond, és hamar megtalálják majd a közös hangot. Így is lett. Eleinte persze inkább elbújt Zoé elől, de aztán már kommunikáltak - már-már játéknak mondható kergetőzést is láttunk, sőt, a nagy fáradtságban össze is bújtak! Nem tudtam lefotózni, mert csak pár pillanat volt az egész, de annyira boldogan dörgölőztek egymáshoz!!


Jól elfáradt a sok izgalomban, na meg Zoé se hagyta pihegni, úgyhogy egyből elhullt, mikor kicsit egyedül maradtunk :)
Továbbra is nagyon elégedett és boldog vagyok vele, a sétában is sokat javult - szerdán pedig találkozunk Heniékkel, úgyhogy onnantól még profibban előteremtjük neki a lehetőséget, hogy még gyorsabban fejlődjön.
Küldök pár képet - szerintem napról-napra egyre szebb az én Báróm :)

Végre gazdához is adtunk kutyát! (A 31. hét)

Az elmúlt időszakban leginkább a befelé áramló kutyákról tudtam beszámolni, ami egyébként tipikus a nyári időszakban. Talán hihetetlen, de ez minden évben így van, a nyári hónapokban lényegesen nagyobb a mentett kutyák aránya, mint az örökbeadottaké, de ezen a héten egy icipicit talán megfordult a trend, ami mérhetetlen örömmel tölt el, hiszen munka mellett bőven elég egyidőben 10-15 védenc ügyeit fejben tartani, szervezni.

Ettől függetlenül lett új kutyánk, hiszen Willnek már nem adott több időt a család. Idős gazdája otthonba került, s a kutya rájuk maradt, de ők - bár Will szobatiszta és igazából problémamentes - nem tudták megtartani. Hirdették, senki nem jelentkezett, így felmerült az altatás gondolata, hiszen egy nyolc éves ebet, legyen az akár fajtatiszta, akár keverék nem olyan könnyű gazdához juttatni. Egy tagunk talált rá a hirdetésre, s Will megmenekülhetett. Sajnos ideiglenes befogadót nem találtunk számára, így lakásból a kennelsoron találta magát. Kevés vígaszt nyújthatott számára, hogy az élete megmaradt, mert mindene, a gazdája, a kényelme, az otthona hátramaradt.

Szintén gazdától érkezett Panina, aki viselkedési problémái miatt nem maradhatott. Pórázon más kutyákat támad, illetve nem szobatiszta. Szerencsére ideiglenes befogadójánál minden kutyával tökéletesen kijön, az emberekkel való kapcsolata jó, könnyen tanítható, ebből fakadóan, ha hozzáértő gazdához sikerül őt elhelyezni, minden gond orvosolható. A szobatisztasággal befogadóinál nincs problémája, az is igaz, hogy kertes ház lévén többször ki tud menni a dolgát elintézni. Panina az érkezésekor átesett az ivartalanításon, így a rossz élményeket rögtön maga mögött is tudhatta.

Nem ő volt az egyetlen, akinek erre a hétre ivartalanítási műtétet szerveztünk. Vérvizsgálat és szívultrahang után megtörtént az ivartalanítási beavatkozás Iringónál, Bárónál és Sziporkánál is, akin egyben egy fejplasztikát is elvégezte, az őt elcsúfító, akkor még ismeretlen eredetű bőrképletek jelentős része eltávolításra került. A szövettan később igazolta azok jóindulatúságát, de azt is megtudhattuk, hogy akut gyulladásban volt a terület, így nem tettünk rosszat, hogy nem hagytuk a kicsilányon őket.

Az ivartalanítódók táborát erősítette a felemás szemű, különleges színű Csocsó is, aki ezen a héten gazdához is költözött. Békés megyébe tette át a székhelyét szerető új otthonába. Beának köszönjük, hogy ideiglenesen befogadta őt, nagyon jó helyen tölthette gazdira váró napjait is.

Potyol hosszú ideig nem kellett senkinek, pedig fiatal, agilis, kedves, gyakorlatilag tacskós szemmel problémamentes kutya. Ezen a héten rámosolygott a szerencse és mostantól Ócsán, egy tacskó hölgy mellett éli világát.

Csoki pedig majdnem gazdás lett, ehelyett nyert egy egész napos fuvarozást velünk, de nem hisszük, hogy ezt bánta volna. Úgy volt, hogy Ausztriába utazik, mindent előkészítettünk, s már az átadási helyszínre indultuk, amikor jött a telefon, hogy a gazdijelölt meggondolta magát, így Csoki nem megy sehova. Nekünk viszont már az ő átadása utánra is fix programunk volt - Csocsó és Potyol örökbeadása - így Csoki velünk tartott a jeles napon, amelyet egy útmenti vendéglőben elköltött ebéddel koronáztunk meg. Imola pedig visszakapta ideiglenes védencét, akit előtte sűrű könnyekkel elbúcsúztatott. Az élet kiszámíthatatlan.

A rövid szőrűek visszavágnak! (29. hét)

A megelőző hét a szálkás szőrűek bűvöletében telt, de nem kellett túl sokat várni arra, hogy a rövid szőrűek "visszavágjanak", hiszen a 29. hét többségében róluk szólt.

Ezen a héten öt új kutya érkezett a fajtamentés gondozásába, akiket szerencsére sikerült ideiglenes befogadóknál elhelyeznünk.

Sziporka egy fekete-cser kaninchen tacskó szuka, aki úgy született, hogy a fején, fülén, nyakán és a száján bőrvastagodásra emlékeztető, ismeretlen eredetű bőrképletek voltak, melyeket szőr nem borított, így a kis kobakja leginkább egy holdbéli tájhoz volt hasonlatos. A lehetséges okok között felmerült az ún. acanthosis nigricans, amely egy kizárólag a tacskókat érintő bőrbetegség, de az elhelyezkedés, a bőrképletek tapintása, állapota ezt kizárta. Így a biztonság kedvéért egy szövettant kérünk, hogy megtudhassuk, hogy mivel állunk szemben, de egyelőre kétségen kívülinek tűnik, hogy bár tényleg nem tetszetős, de nem is rosszindulató.

Kinga is eheti gyűjteményünk egyik tagja, ő a "legidősebb" a maga négy évével és sajnos ő a legfélénkebb is. Kinga nem fog akárkinek megnyílni, s ha valaki örökbe szeretné fogadni, számítania kell arra, hogy jópár hét eltelik, mire teljesen az "övé" lesz a kutya. Befogadói áldozatos munkával, odafigyeléssel és sok-sok szeretettel igyekeznek megerősíteni Kingát, hogy utána könnyebben barátkozzon számára idegenekkel is.

Csocsó egy fiatal-felnőtt, különleges színű, felemás szemű, nagyon jó idegrendszerű, ámbár kissé idegen szituációban félénken viselkedő csoda. Abszolút kutyakompatibilis, jól kijön mindenkivel, beleértve a gyerekeket is és a macskákat sem bántja. A szobatisztaságot is másodpercek tört része alatt sajátította el, úgyhogy egy rossz szavunk sem lehet rá.

Iringó az igazi különlegesség! A csíkos tacskókat annyira még nem ismerik az emberek, pedig egy létező szín ez is. Iringó pedig csíkos, törpe és visszafogottsága és törékenysége magával ragadja az embereket. Szerencsére ideiglenes befogadójánál gyorsan beilleszkedett, s talán nem meglepő, de amint kiderült, hogy van egy ilyen védencünk, megindult a telefonáradat. Mostanra megvan a szerencsés is, aki majd örökbefogadhatja őt.

Hogy azért ne mondhassuk, hogy mindig mi "húzzuk a rövidebbet", egy igazán szép, hosszú szőrű törpetacskó is csatlakozott hozzánk Báró személyében. Báró egyelőre meglehetősen félénk kutya, sok mindent nem ismer, így nagyon lassan alakul ki benne a bizalom, de még félelmében sem agresszív, csak hajlamos bepánikolni, így az ő számára kiemelten fontos lesz, hogy türelmes, odaadó gazdát találjunk neki.

Rattan, az idő szálkás szőrű tacskó matróna átesett az ivartalanításon, illetve a sérvműtéten, valamint a fogait is rendbe kellett tenni, mert több közülük már tövig lekopott és ez az íny folyamatos gyulladását eredményezte.

Tufa szemésznél járt, ahol sajnos nem kaptunk jó híreket. Az egyik szemét szürkehályog fedi, arra nem is fog látni soha, és sajnos a folyamat elkezdődött a másik szemében is, így arra élete végéig szemcseppet kell kapnia. A szemészkedés mellett egy Toklászt is ki kellett varázsolni Tufa lábából, így kapott egy szép kis "dunsztkötést", mert a toklász elbújt, de a talppárna egyértelműen gyulladt, érzékeny volt.

Ezen a héten megérkezett az újabb típusú adományozói ajándék is. A tacskós lábtörlő, a kis varrott tacskó mintás, galléros női póló mellett most már az Eszkuláp képével és egy vicces felirattal díszített támogatói póló is elérhető, így aki hozzájárul a fajtamentési munkához, egyelőre ezekből választhat - természetesen a készlet erejéig.