A 9. héten tovább fogyatkoztunk, alakunknál leszünk a nyárra!

Ahogy jön a jó idő, egyre melegebb lesz, az emberek szívesebben fogadnak örökbe kutyát is. Furcsa összefüggés, de létezik. Régen azt hittem, hogy azért, mert hidegben ki akar menhelyet látogatni, de nálunk néha a látogatás is elkerülhető, meleg szobában meg bármikor lehet jó gazdává válni. Aztán rájöttem, hogy ez nincs így, a hideg sokakat hibernál (persze engem is valamennyire), s az első napsütés hozza elő újra az örökbefogadási szándék apró pici csíráit.

A kedvünkért pedig most már visszavonhatatlanul tavasz lett, napsütéses, mosolygós, kellemes időjárású tavasz. Így pedig talán lesz esélyünk arra, hogy a könnyen kezelhető, egy időben maximum tíz, a gondozásunkban lévő tacskó vagy tacskó keveréket jelentő helyzetre visszarendeződjünk, s ezzel nagyobb figyelmet fordíthassunk a hirdetésekre, ismerkedésekre, s kevésbé menjen rá a kutyamentésre a magánéletünk.

Kis üröm az örömben, hogy három kutyánk úgy lett gazdás, hogy ezzel három ideiglenes befogadónkat el is veszítettünk. A jó hír, hogy mindannyian tökéletes családot nyertek maguknak, a rossz, hogy ezek a családok több átmenetileg pesztrálandó védencet nem vesznek majd magukhoz. Azt hiszem, hogy ez utóbbi nem nagy áldozat, ha arról van szó, hogy ezek a védencek innentől már biztonságban és szeretetben élhetnek.

A legkevésbé meglepő talán az a kijelentés, hogy Narnia marad Fenééknél. Szerintem ezt nagyjából rajta kívül mindenki tudta az első naptól fogva, csak arra vártunk, hogy ez kimondásra kerüljön. Más kérdés, hogy a nagy döntés verbalizálását úgy kellett kicsiklandozni Fene úrhölgyből, mindenféle látogatni kívánó gazdijelöltekkel riogatva.

Szintén egy komolyabb érdeklődőt kellett elővarázsolnom a kabátujjamból ahhoz, hogy Évi ébredjen és riadót fújjon: az ő pici, szeretett, gólyaorrú Artik kutyáját orvul gazdához akartam adni, amikor már volt gazdája, egész pontosan - Ő. Csak ezt kimondani olyan nehéz volt, olyan nagy döntés, amikor közben nem változott semmi. Artik észre sem vette. Ő a kapun való átlépéskor aláírta azt a szerződést, a többi meg történelem. Mi azért még biztossá tettük a megfelelőséget egy ivartalanítással, Artik pedig megkoszorúzta első gazdis napjait egy babézia fertőzéssel. Most mondja valaki azt, hogy unalmas ez a srác...?

Sherry eleve nem is költözött volna ideiglenes befogadóhoz, mert nem rá jelentkeztek, csak mindenki vagy már gazdához költözött vagy lefoglalódott, aki szóba jöhetett volna. Aztán mély levegővel ajánlottam őt és majdnem nem lett a válasz. Végül mégsem, kapott egy esélyt Sherry, a despota is. Remegő gyomorral vittem őt, s már azt tervezgettem, hogy visszafelé hogyan lesz minden, amikor betuszkolom a kennelbe és ő nem is érti majd, hogy miért vagyok csalódott, hiszen azt sem érti, hogy neki valami nem sikerült. Pedig sikerült. Sherry maradt ideiglenes befogadójánál, akit levett a lábáról a mi kis morc manónk. Mondhatni, megdumálta. Azóta elválaszthatatlanok és mi örülünk. Sherry is elhagyta a csapatot. Szinte hihetetlen.

Ehhez képest már nem hír csak úgy örökbefogadódni, pedig ez történt Marattal, a gyönyörűséges szálkással, aki a világ egyik végéről érkezett, s a másik végébe távozott, már amennyire Magyarország a világgal egyenlő persze. Mindenesetre Marat gazdis és már elkezdte az aknamunkát. Legalábbis a kert nekünk írt beszámolója erről tanúskodik...

A másik szerencsés költöző Szeklice volt, aki a belvárosban három gyermek társaságát élvezi mostantól. Kicsit tartottam tőle, hogy mi lesz vele, hogy veszi az akadályokat, de nagyon jól vizsgázott, s kisgazdája mellett  érzi magát a legnagyobb biztonságban, egészen össze is nőttek.

Nagyon régóta volt már a várólistán egy hét éves szálkás szőrű tacskó kan, Töpi, akit a családja megváltozott körülményeire való hivatkozással szeretett volna átadni nekünk. Mi pedig nem szerettük volna őt kennelbe rakni a lakás után, így elhúzódott az átvételi eljárás, de ezen a héten beköltözött ő is a futrinkás különítménybe, hogy aztán... De erről majd aztán mesélünk, azt hiszem...

Pirut Dunavecsén találták, de az eredeti gazdája nem jelentkezett, a megtalálói viszont tovább tartani nem tudták őt, sürgős segítséget kértek, s mi a kennelsorunkon fogadtuk a kutyát. Piru egy fiatal-felnőtt, nagyobb termetű szálkás szőrű tacskó kan, aki amolyan vidéki vagabond: kedves az emberekkel, de megvan egyedül is egészen addig, amíg nem zárják be valahova, mert akkor fejhangon visít.

Eljött az év vége (az 52. hét)

Az év utolsó hete leginkább arról szólt, hogy hogyan oldjuk meg a kutyáinkat hétköznapokon ellátó alkalmazottunk, Laci szabadsága alatta a kutyák megfelelő ellátását, hiszen ők nem mennek sehova, ők ott vannak a kennelben, valamelyikük már 2007 óta (ő ugyan nem tacskó, de azért ez hosszú idő). A minőségből nem adunk le, mindenki legalább háromszor sétál, mindenkit megszeretgetünk, foglalkozunk velük, finom és meleg vacsorát kapnak, hogy legyen miből töltekezniük, hogy ha gazdához kerülnek, már ne legyen újdonság számukra a póráz, az odafigyelés, a szeretet.

Szeretném megköszönni mindenkinek, aki a tárnoki kennelsor kutyáinak évközbeni ellátásában részt vállalt, akik most is jöttek, hogy ne szenvedjenek az ebek semmiben hiányt, ha már gazdájuk nincsen. Tudjuk, hogy az általunk bérelt kennelsoron nagyon jó körülményeket teremtünk a hozzánk kerülők számára, de azt is tudjuk, hogy a legjobb mégis családban lenne számukra is. Azért az átmeneti időt, amíg gazdára lelhetnek, megkönnyíti, ha sokat mozognak, sok emberrel találkoznak, sok inger éri őket, meleg takarón hajthatják álomra a fejüket egy szigetelt kutyaházban, ahol senki sem háborgatja őket, ahol biztonságban vannak. De minden apró segítség számít. Akár egy-két óra kutyasétáltatás is sokat jelent. Ha valaki arra járna, tegye meg, ő is jól fogja magát érezni és a kutyáink számára is hatalmas adomány az idő, a rájuk fordított idő.

Az év utolsó hetében az Angyali Szolgálat önkéntesei tiszteltek meg minket látogatásunkkal és néhány óra leforgása alatt gyakorlatilag az összes pórázképes kutya számára biztosítottak egy kis kennelen és kifutón kívüli sétát. Szeretettel várjuk őket újra, Alexnek pedig köszönjük, hogy gondoltak ránk.

A Karácsony utáni héten a tárnoki kennelsoron élő tacskóságoknak szerveztünk egy látogatást kedvenc csodatévő doktorunkhoz Szentendrére, aki sajnos a hétköznapokon nekünk túl messze van, de ő pld. Eszkuláp állandó személyi állatorvosa és ha csodára van szükség, akkor is hozzá megyünk, bármi áron. Ő dr. Czuppon Balázs, akinél elkötelezettebb, összeszedettebb állatorvost nem ismerek, ráadásul nagy előnye, hogy lehet vele beszélni is a dolgokról, érvek és ellenérvek találkozhatnak és nem úgy jelent ki valamit, hogy attól a kedves gazdi úgy érzi magát, hogy az "istenekre ránézni sem, nemhogy velük beszélni" nem szabad. Emellett soha, semmit nem tekint rutinfeladatnak, így olyan apró részletek sem kerülik el a figyelmét, amelyek mellett akár egy gazdi is elmenne... De most nem volt szükség csodára, csak ha már a két ünnep között volt pár olyan nap, amikor megoldhattuk, hogy kutyáinkkal hozzá megyünk, hát hozzá mentünk Szentendrére a Bükkös-patak partján található rendelőjébe.

Sherry most már túl régóta van nálunk és azóta a kennelben. Pedig ennél jobb kutya, mégsem meri senki megkockáztatni, hogy megossza az életét Sherryvel. Sherry 3-4 év körüli, rendkívül rövid lábú szálkás szőrű tacskó kan. Sokat nyílt és most már nagyjából mindenkivel barátságos, de alapvetően nem egyszerű kutya most sem: vannak dacos hisztijei, ilyenkor csipkedhet, illetve más kutyákkal nagyon erős fenntartással jön csak ki, így inkább egyedüli kutyának ajánljuk. Korábbi, a hólyagjában talált struvitkő képződmény miatt speciális tápot fogyaszt, ebből egy havi adag kb. 10.000 Ft, de más nassolni valót nagyon nem ehet, így ez nem jelent extra kiadást, ha az ember jobban belegondol. Tökéletesen sétál pórázon, bár hajlamos túlságosan lendületbe jönni és ilyenkor húz. A lakásban nem rombol, a helyét pontosan ismeri (sajnos nem is használja a kutyaházat, ami ezekben a nagyon hideg időkben nem jó hír), szobatiszta. Autózni szeret, bár leginkább valakinek az ölében üldögélést preferálja. Extrém labdás, mindenhol és mindenféle labdával tud játszani, bár a teniszlabdákat legyilkolja. Sherry ezen a héten megkapta a második kombinált oltását, ezért jött velünk, no meg azért, hogy addig is melegben legyen és az út által egy kicsit kiszakadhatott a kennelsor napi rutinjából. Annyira szeretnénk, ha valaki legalább ideiglenes befogadóként magához venné őt, de még inkább ha végre valaki meglátná benne a tökéletes társat.

Kuksi érthetetlen módon ragadt be, ráadásul Tárnokon, ahol fázik a kis pusziosztó krampuszunk. Öt éves szálkás szőrű tacskó kan, élete első részét egy idős hölgy kertjében töltötte, minimális foglalkozással és viszonylag kevés ingerrel. Hozzánk került, megnyílt a világ, megtanulta a pórázt, a rendet, a sok ismeretlen embert megszerette, mindenkiben a jót látja és osztja a puszikat rendületlenül. Nálunk más kutyákkal is jól kijön, de pórázon hajlamos arcoskodni kicsit, ami minimális rutinnal kezelhető. Ő az év utolsó hetében ivartalanítódott, de még most várja, hogy valaki ideiglenesen vagy végleg magához vegye. Neki is hideg a kennel és nem szeret egyedül lenni sem.

A harmadik tárnoki hősünk az 52. hétre Liber volt, az antiszociális. Szerencsémre én ezt az arcát nem láttam soha, de sokáig ki volt írva, hogy öl, embert eszik és amúgy is, óvatosan. Liber egy határozott, kutyához értő gazda mellett érezné magát biztonságban, egyedüli kutyaként, mert más kutyákkal való viszonya is instabil, mint ahogy ő maga sem a nyugalom és kiegyensúlyozottság példaképe, bár akit szeret és ismer, azzal tökéletesen viselkedik, jól motiválható és könnyen is kezelhető. Ha valaki viszont bizonytalankodik a környezetében, akkor az rá is átragad és félelmi agresszióval reagál. Gyerekek mellé éppen ezért nem adjuk őt. Rövid szőrével viszont nagyon tud fázni a kennelben, szeretne egy ideiglenes befogadót vagy egy végleges gazdát fogni magának. Mi támogatjuk ebben, igyekszünk minél több dolgot megtanítani neki, hogy mire költözik, már egész jól nevelt kutya lehessen.

SSP (40.hét)

Ezen a héten egy új kutyánk érkezett, Sherry személyében. Ő nem volt már ismeretlen számunkra, amikor ugyanis az eredeti családja meg kívánt tőle szabadulni, s egy másik szervezet új otthont keresett neki, volt néhány nap, amikor úgy volt, hogy hozzánk kerül, de aztán jelentkezett érte egy magánszemély, hogy örökbefogadja ő. Ekkor úgy tűnt, hogy elveszítettük őt szem elől, de aztán egy szép napsütéses napon felfedeztem őt az egyik kennelben abban a kutyapanzióban, ahol mi is béreljük az átmeneti elhelyezést biztosító helyeinket. Sherry acsargott és ugatott, nem tűnt úgy, mint aki emberi társaságra vágyik. Egyből felismertem, tudtam, hogy ki ő, s kapcsolatba is léptem az őt örökbefogadóval, hogy magyarázatot kapjak a dologra, különös tekintettel arra, hogy a kutyából véres vizelet folyt. Kiderült, hogy Sherry nem nagyon szociális, s átmenetileg van a panzióban kiképzésen. De a szobatisztaságának a rendszertelen lét nem segített, s hólyaggyulladása lett. Az első találkozásunkkor sikerült meggyőznöm Sherryt, hogy nem akar embert enni, s így többször tudott sétálni is. Elhitte, s most, hogy visszakerült, újból kénytelen ezt a hitet megerősíteni nap, mint nap. Sherry egy felnőtt szálkás szőrű tacskó (keverék?) kan, akinek nem volt túlságosan jó élete korábban, az őt örökbefogadónál pedig nem jött ki sem a többi kutyával, sem pedig a család férfi tagjaival, így nem tudták őt tovább vállalni. Sherry tényleg nem egyszerű eset, de azért nem maga a sátán, egyszerűen csak bizonytalan, bizalmatlan, tipikus egyke kutya, aki nagyon lassan fog tökéletesen megnyílni és rengeteg türelemre és megértésre lesz szüksége. Szobatiszta, más kutyákkal ne tartható együtt, s gyerek mellé sem adnánk őt örökbe viselkedése miatt. Imád labdázni, de nem hozza vissza, csak utána rohan, viszont így remekül lefárasztható. Sherry struvitkő kialakulására hajlamos, így speciális tápot eszik, ami kb. havi 10.000 Ft kiadást jelent, de mivel jutalomfalatot és egyebet nem kaphat, talán vállalható lesz valaki számára. Sherry számára ideiglenes befogadót is keresünk, mert jelenleg csak tárnoki kennelsorunkon tudtuk őt elhelyezni.

Sho, az égedelem rossz rövid szőrű törpe tacskó kan átesett az ivartalanításon. Úgy volt, hogy gazdához is költözik, de leendő otthonában a szuka kutya tüzelni kezdett, így a költözködés elhalasztása mellett döntöttünk. Remélem, hogy ez nem azt jelenti majd, hogy Sho újra gazdikereső státuszba kerül.

Peti, a bénult tacskó fiú pedig lehetőséget kapott arra, hogy speciális kezelésen vegyen részt a Vitahelp Egészségügyi Központ támogatásával. Egyelőre még nem látszik drámai javulás, de a műtétet követő első hónapokban mindent meg kell próbálnunk, hogy Peti esetlegesen visszanyerhesse elveszített készségeit, s ne kényszerüljön kerekesszékbe. Ha viszont nem járunk sikerrel, megkezdjük Peti kocsija költségeinek előteremtését is.