Chip-ogtunk, de szerencsénk volt (51. hét)

Mindenki azt gondolja, hogy vele soha nem történhet meg. Az ő kutyája soha, de soha, egy percre sem menne öt méternél tőle távolabb, ezért nincs szükség se bilétára, se chipre. Mindannyian hiszünk a kutyáink és a köztünk lévő örök és elválaszthatatlan kapocsban. Pedig kell az a biléta és kell a chip is.

Csúszik minden, az ember békésen sétál, megcsúszik és már csak a kórházban tér magához. Hogy a kutyáit sétáltatta közben? Hogy a kutyái hová kerültek...? Lassan próbálja összeszedni a széthullott gondolatokat, miközben a kutyák vagy kézről kézre járnak vagy egy gyepmesteri telepen ülnek és ha a gazda nem ér oda 14 napon belül, akkor akár egy ilyen eset és a szeretett kedvenc elaltatásra kerülhet. Pedig egy chip segíthetne, legalább a tulajdonos és a kutya összeköttetésbe kerülhetne és a család mehetne érte addig, amíg a gazdi a kórházban fekszik. Megtörtént eset, az a kutya nem volt olyan szerencsés: magának való, mogorva, keverék, amolyan senkinek nem kellő fajta kutya, a gazdájának a szeme fénye volt. De aztán jött egy baleset és elváltak útjaik. Kócos pedig 14 napot élt rettegésben egy ketrecben, aztán valahogy örökre távozott.

A másik helyen felújítás volt, a kutyák a kerti kisházba zárva addig, amíg a munkások a térkövet rakták. Senki nem vette észre, hogy amikor a mosdót keresték, a kisház ajtaját is kinyitották, a kutyák pedig kisétáltak a kertből. Mire kiderült a kutyák hiánya, már messze jártak. Keresték őket kétségbeesetten, számtalanszor elmondták nekem is a telefonban, hogy soha nem mentek el... Hosszas keresés és nagy jutalom felajánlása után találták meg az egyiket. A másikat elaltatták a megtalálói, mert "öreg kutyaként biztosan így akart tőle megszabadulni az eredeti gazdája", ők pedig úgy gondolták, hogy megszokni már nem fog máshol úgysem, ne szenvedjen. Freja fiatal volt, kedves és fajtatiszta, őt úgy gondolták, hogy megtartják. Aztán eljutott hozzájuk a keresés híre, de arra még nem reagáltak, csak akkor léptek kapcsolatba az elvesztővel, amikor már - a kutya értékét szerintük is meghaladó - jutalom társult a hirdetéshez.

A chip egy azonosító, egy olyan elektronikus adathordozó, amely összeköt minket a kutyánkkal. Ha elveszik és megtalálják, az állatorvosnál is leolvassák, illetve a menhelyeken, gyepmesteri telepeken is kötelező ellenőrizni, hogy a kutya rendelkezik-e egyedi azonosítóval. Ha egy kutyának van regisztrált egyedi azonosítója, akkor a kutya tulajdonjoga nem vitatható, az életével kapcsolatban döntést nem hozhat más, csak a tulajdonosa. A chip tehát védelem. Kérünk mindenkit, hogy ha még nincs a kutyájának egyedi azonosító chipje, pótolja. A legtöbb állatorvosnál beültetéssel, regisztrációval együtt 3.500 Ft-ért lehet hozzájutni, ennyit talán a biztonságosabb életért megéri kifizetni!

A Futrinka Egyesület és így benne a tacskó fajtamentés is minden védencét egyedi azonosítóval lát el, minden kutyánk chipezve fogadható örökbe. Ezen a héten kettő esetben is segített a chip...

A Karácsony előtti héten érkezett egy telefon, hogy a Habeo kutya miatt keresnek. Már éppen indítottam volna a szokásos monológot, miszerint tudom, hogy még szerepel néhány oldalon, de ő már nem aktuális, régen gazdára talált, amikor leesett: ők nem emiatt hívnak. Habeo náluk volt, megtalálták és gondos megtalálóként első útjuk az állatorvoshoz vezetett, aki leolvasta a chipet és mivel nem volt átregisztrálva az új gazdi nevére, így engem hívtak. Azonnal jeleztük a korábbi örökbefogadónak, aki alig pár perccel korábban vette észre, hogy a kutya nincs meg, valahogy kislisszolt a lakásból. Habeo a chipjének és a megtaláló felkészültségének hála, mindössze egyetlen órát töltött otthonától távol.

Leviát/Trafó szintén ezen a héten veszett el, ő a nyakörvből húzta ki magát Budapest egyik legforgalmasabb területeinek egyikén, a Dohány utcában és eltűnt a parkoló autók között. Kerestük, hirdettük, de mintha a föld nyelte volna el. A chip regisztrációja mellé is beírattuk: a kutya elveszett, keressük őt. Ez lett a szerencséje, mert bár a plakátjainkat, hirdetéseinket nem vette észre a megtaláló, amikor végül elmentek az állatorvoshoz, a leolvasott chip hozzánk vezetett ismét. Ideiglenes befogadja rohant Leviátért, így ő visszakerülhetett szerető családjába, akik a történet happy endjeként örökbe is fogadták őt.

Mondhatjuk tehát, hogy szerencsés hét volt, s bár látszólag "semmi" nem történt, mégis rengeteg minden történt mégis. Ráadásként az egyik kereskedelmi csatorna jótékonysági pókerversenyt szervezett, amelyben az egyik celeb a Futrinka Egyesület védenceinek ajánlotta fel nyereményét. Szerencsénkre ő nyert! Köszönjük!

Mindjárt vége az évnek... (50. hét)

Karácsony előtt elkészültek a profi bemutatkozó filmjeink, így az ünnepek előtt már bemutathattuk nektek az ún. imázs filmünket. Szerintünk csodálatos lett, tényleg nem is hittük, reméltük, hogy nekünk valaha ilyen profi, ilyen látványos bemutatkozó anyagunk lehet, hiszen az ebbe fektetett önkéntes munkája a rendezőlánynak, Kozma Lizának és filmes csapatának hatalmas érték, mi megfizetni soha nem tudtuk volna. Nem tudom, hogy az ilyen felajánlásért hogyan lehet úgy köszönetet mondani, hogy valóban kifejezze azt a hálát, amit érzünk. Nagy lehetőség ez a védenceink és számunkra is. Köszönjük a csapatnak!

Nagy öröm volt számunkra, hogy a támogatói határidőnaplónkat szeretitek, szívesen használjátok, s többen igényt tartottatok egy-egy példányra, így gyakorlatilag a legyártatott példányok 4/5 részét sikerült még 2011-ben kiházasítanunk, de maradt még azoknak, akik későn ébrednek, mégis szeretnének idén is vagy idén először egy igényes, kizárólag a mi számunkra tervezett és készült, teljes mértékben egyedi határidőnaplóban jegyzetelni. A honlapunkon megtalálható, hogyan lehet valaki határidőnapló tulajdonos. Ha esetleg egy különlegesebb ajándékra vágynátok, akkor licitáljatok: ugyanis idén az MKB Veszprém Kézilabda Csapata dedikálta a határidőnaplók egy részét. Még van pár, amire várjuk a liciteket, de ha valaki 5.000 Ft-ot vagy annál magasabb támogatást ajánl, automatikusan megkap egy aláírt példányt - természetese a "készlet" erejéig, úgyhogy érdemes sietni, ha valaki ilyen különlegességre vágyik!

Ezen a héten is jelen volt a Futrinka Egyesület csapata a Gozsdu-udvarban szervezett karácsonyi vásáron - mindenkit, aki végigfagyoskodta ezeket a napokat, köszönet illet! - és szerencsére nem csak az adományba kapott tárgyi felajánlásokra, de a támogatói ajándékainkra is volt érdeklődés. Az ezen az ágon befolyó adományok összesítése folyamatban van, a bevételen a Futrinka Egyesület négy tevékenységi csoportja osztozik, amint meglesz az eredmény, megosztom veletek is. Engem is érdekel, hiszen minden forint nagyon sokat jelent a fajtamentés életében!

A kézműves vásárunk is az utolsó etapba ért és itt örömmel mondhatom, hogy több, mint 100.000 Ft összbevételt hozott a sok szép, általatok felajánlott kézműves csoda. Nem győzünk elég hálásak lenni a felajánlásaitokért, s személy szerint én sokszor gyönyörködtem a tárgyakban átadáskor, postázára összekészítéskor, hiszen hihetetlen tehetségetek és szeretetetek mindegyikükben ott lapult. Jó érzés volt, hogy segítettetek minket ezzel, de az is felülmúlhatatlan érzésként kísér végig ezen az éven, hogy idén Karácsonykor több olyan ajándékot is átadtam családtagjaimnak, amelyek "megvásárlásával" jótékony célt szolgáltam, s egyben valakinek a keze munkáját, idejét, türelmét, egyediségét adhattam át. Köszönöm! A nyilvántartások vezetéséért, rendszerezésért, feltöltésért, fotózásért Adrimaccsot és Kyticét illeti még extra köszönet.

Ami még bónuszként, a kézműves váráshoz kapcsolódik: a Csipet-Csapat által készített tacskó szukákra való thermo ruhákat egy finn tacskó tenyésztő vásárolta meg saját kutyái és ismerősei kedvencei számára, s amikor megtudta, hogy jótékonysági árverésről van szó, ráadásul a tacskó fajtamentés javára, felajánlotta, hogy ők is igyekeznek nekünk ezt-azt gyűjteni Finnországban. Meglátjuk. Mindenesetre jól esett az ilyen jellegű kapcsolat megjelenése is.

Azért a tacskóink körül is történt ez-az, pedig őszintén szólva nem nagyon volt már időnk semmire a nagy rohanásban. Aztán kiderült, hogy mégis meg kell oldanunk még pár dolgot...

Leviát, akit ideiglenes befogadói Trafóra kereszteltek át erre a hétre időzítette az ivartalanítási műtétjét, merthogy lett volna rá egy nagyon ígéretes gazdijelölt, s csak ez hiányzott ahhoz, hogy elköltözhessen. Meg még egy dolog: az ideiglenes befogadói "jóváhagyás", de mivel az elmúlt időszak annyira összecsiszolta befogadóival, illetve ők is olyan mértékben ragaszkodtak már védencünkhöz, hogy hosszas mérlegelést követően Leviát örökbefogadása mellett döntöttek, így ő is gazdis kutyaként mehetett át az új esztendőbe.

A szentendrei gyepmesteri telepről a gondozásunkba került tacskó-csivava keverék szuka, Tündike átesett az ivartalanításon, illetve a farkaskarmait is leszedettük. A műtét meglepő módon pozitív irányba mozdította el kapcsolatát ideiglenes befogadóival, s bár még mindig nagyon-nagyon félős, de egyre jobban kezelhető kutya válik belőle PiciBorzas-Dóriéknak köszönhetően. Talán eljön majd érte is az álomcsalád, aki éppen egy ilyen icipici kutyára vágyik, s hatalmas türelme van ahhoz is, hogy elhitesse Tündikével, hogy innentől már minden csak tökéletes lehet az életében.

A 42. héten felpörgettük a gazdira várók számát!

Tekintettel arra, hogy ez a beszámoló már egy későbbi időpontban íródik, nem csak összefoglalom a 42. hét történéseit, hanem újra is élem azokat, s már a puszta gondolatába is belefáradok, merthogy igazán aktívak voltunk, sok új kutyánk lett, szám szerint 13. Sokkot kaptam, most megpihenek...

Tehát 13 új kutya érkezett, ebből kilenc kölyök és talán már mostanra mindannyian ismeritek is őket. Olyan nehéz leírni, hogy mennyire igyekszünk és hogy nem hagyjuk magukra elsősorban a fajtatiszta tacskókat, de rendszerint van tacskó keverékünk is. Talán ez kifelé nem is látszik, hiszen minden rendben van. De mint mostanában a legtöbb non-profit szervezetnek, így az állatvédőknek, és közöttük nekünk is minden vállalást meg kell fontolni, mert a puszta létünk is vékony jégen mozog. A források csökkennek, a támogatóink segítsége nélkül már most sem tudnánk magunkat fenntartani, az adó 1% az adományozók számának emelkedése mellett sem biztos, hogy eléri az idei szintet, amit viszont nagyjából el is vitt az állatorvosi tartozásunk... Néha olyan reménytelennek tűnik, de az mindig igaz marad, hogy igyekszünk. Mert ha csak egyetlen kutyát tudnánk megmenteni, akkor is számítana: annak az egy kutyának biztosan. Senkinek sincs két élete. Szóval akik számonkérnek minket, gondolják végig, hogy ők bírnának-e a hét minden napján kutyás ügyeket intézni, saját költségen fuvarozni az egész országban a saját autóval, amibe már lassan ember nem ülhet bele, úgy elhasználódik a mentett kutyák cipelésében, telefonokat intézni, több tucat e-mailt megválaszolni, forrásokat felkutatni és közben hírt adni, hogy mindenki tudja, hogy mi is zajlik. Ha igen, én szívesen átadom a stafétát, mert néha rettentően elfáradok, fáradtnak és kiégettnek érzem magam. Ami nem lehetek, hiszen több tucat kutya várja, hogy megoldódjon az élete. Szóval munkára fel!

Olyannyira munkára, hogy nem is a kutyákkal kezdem, hanem azzal, hogy ezen a héten volt a tárnoki takarítónapunk, ahol a kenneleket téliesítettük, minden kutyaházat megreparáltak a fiúk, a kutyaházak ajtajára a Stripdoor Kft. jóvoltából thermo ajtók kerülhettek, így most már nem szökik a meleg, a hideg éjszakákon is kényelmesen be tudják magukat kuckózni védenceink. Aki épp nem barkácsolt, az kutyát sétáltatott, így mindenki mozgásban volt. Önkénteseink, támogatóink gondoskodtak arról is, hogy legyen mit ennie a munkában megfáradt munkásoknak, volt melegétel, sütemények, rágcsálnivalók, kakaó... Szóval le tudtunk ülni, kicsit beszélgetni, ismerkedni, csapattá kovácsolódni, kedvet csinálni ahhoz, hogy valaki kijárjon a tárnoki kennelsorunkra a maga és kutyáink örömére. Mindenkinek köszönjük, aki eljött, ott volt, várunk titeket máskor is!

A héten az egyik tárnoki lakónk, mindenki kedvence, a tápgyűjtő napok sztárja Bodri ideiglenes befogadóhoz költözött. Igen, tudjuk, hogy ez még mindig nem a gazdisodás, de egyszerűen érte nem hogy tolongás nincs, de érteklődő sem akadt rá sajnos. Hiába, no, Bodri, nem tacskó, de még keveréknek is pont olyan, amire nem nagyon kapnak rá az emberek, csak akkor, ha megismerik elragadó személyiségét, labdafüggő báját. Csakhogy aki megismeri és beleszeret, már nem fogadhatja örökbe, mert van kutyája. A 22-es csapdájába került a mi Bodri kutyánk, aki pedig tökéletes társa lehetne végre valakinek. Kinek és mikor? Addig viszont családban várakozik legalább, amiért nagyon-nagyon nagy köszönet! Kérünk mindenkit, hogy terjessze Bodri gazdikereső videóját!

Tufa, a fél szemére már majdnem teljesen vak szálkás szőrű tacskónk számára is eljött az idő: gazdára talált, ideiglenes befogadóinál marad, így igazából az ő életében nem történt változás, a papírokról meg a háttérről nem igazán vett eddig sem tudomást, csak a szívére hallgatott. Tufa ex-ideigleneseinek szeretnénk megköszönni, hogy annak ellenére nem estek kétségbe, hogy nem egészen ilyen kutyát szerettek volna elsőre, rutin nélkül. De felnőttek a feladathoz és Tufa napról napra egyre jobb kutyájukká vált, s ők egyre jobb gazdái lehettek. Emellett szeretném kiemelni, mert nem túl sűrűn történik meg, Veráék az örökbefogadás után Tufa összes felmerült költségét adományként betették a tacskó fajtamentés számlájára! Köszönjük!

Lollynak sokan drukkoltatok, amikor a gerincét kellett megműteni, a ti hozzájárulásotok, támogatásotok nélkül nem is tudtuk volna felvállalni, különösen azt figyelembe véve, hogy a műtét - mint minden esetben - itt is hatalmas kockázatokat hordozott. De Lolly szépen felállt, s bár a hátsó lábai még nem tökéletesek, de új családjában minden lehetősége megvan arra, hogy amennyire csak lehet, összeszedje magát és boldog, kiegyensúlyozott élete lehessen.

Aztán ejtsünk néhány szót az új kutyákról, merthogy velük még bőven van tennivalónk, nem csak annyi, hogy jöttek, aztán mennek. Szervezzük az orvoslátogatásaikat, hirdetjük őket, gyűjtünk a költségeikre, rehabilitáljuk, fejlesztjük őket, s végül, ha minden jól alakul, szerető gazdához tudjuk őket kihelyezni. Ez a legjobb része a mentésnek, a véglegesen boldog kutyák tudata, látványa, s később a hírek, amiket róluk kapunk.

Leviátot Surányban találták, de az eredeti gazdája nem került elő. Ideiglenes befogadónál sikerült őt elhelyeznünk, ahol kiderült, hogy egy álomkutya. Az első perctől szobatiszta, barátságos, nem tolakodó, más kutyákkal közömbös, semmihez nem nyúl, ha egyedül marad és nem is őrjöng-ugat, egyszerűen alszik. Biztosan volt gyerekszobája, így nem értjük, hogy a gazdi miért nem bukkant rá, de most már új otthont keres, tovább nem tarthatjuk arra várva, hogy egyszer az elvesztőnek feltűnik, hogy hiányzik otthonról valami... A kutyája.

Mikádó és Maestro testvérek, decemberben lesznek egy évesek. Maestro a vagányabb, a magabiztosabb, ő egyedül is remekül megállja a helyét és gyorsan alkalmazkodik az új dolgokhoz, de rettentő rossz, míg Mikádó a félénkebb, önállótlanabb, nehezebben nyit mások felé, legyenek azok kutyák vagy emberek.

Ribizli is új kutya. Ő viszont szintén egy tündér: szobatiszta, barátságos, kiegyensúlyozott, kedves, a jelenléte nem zavaró, mert nagyon gyorsan alkalmazkodik minden körülményhez. Szerencsére őt is ideiglenes befogadónál tudtuk elhelyezni, ahol egyből bandatag lett és tökéletesen használja a kanapét is.

Végezetül pedig jöjjenek azok, akikről már többet írtunk: lett kilenc tacskó mix mamától származó keverék babánk, akiket öt hetes korukban az egyik segítőnk, a kis család gondozója, Orsi vett átmenetileg magához, hogy biztonságos, steril körülményeket tudjunk számukra biztosítani. Ők korábban nagyon mostoha körülmények között éltek, de most lehetőséget kaptak arra, hogy egész életüket megalapozzák, a sors beavatkozott, s mindannyian életben maradhattak, mindannyian egészségesek, elevenek és gazdát keresnek. Mindannyian gyönyörű N-betűs nevet kaptak: Nolly, Nitta, Nadin, Nina, Narna, Negro, Nubuk, Nils és Nipp. Várhatóan nem lesznek nagy termetűek, így olyanok számára is bátran ajánlhatók, akik egy kompakt, könnyen mozgatható kutyára vágynak, s tudják, mivel jár egy kölyök kutya felnevelése.