Szemtelenül jó hét, avagy nem csak a szemesnek áll a világ! (16. hét)

A beszámolók kicsit megint háttérbe szorultak, de természetesen nem felejtődtek el, hiszen fontos, hogy minden körülöttünk zajló eseményről átláthatóan tájékoztatást adjuk, illetve nekünk is jó vissza-visszanézni hónapok távlatából, hogy mivel is töltöttük az első igazán jó idővel kecsegtető hónapjait a 2011-es évnek.

Az örökbefogadó napról, illetve a kutyás teljesítménytúráról már külön bejegyzésben beszámoltunk, így ezeket nem ismételném, de a lényeg: mindkettő ehhez a beszámolóhoz tartozik, ezek határozták meg a készülődés irányát a kutyák ügyeinek vitele mellett.

A héten kettő szemproblémás kutyánk is gazdához költözött.

Grit, az Illatos útról mentett félszemű, hosszú szőrű tacskó keverék kan a Balatonfelvidékre tette át a székhelyét. Zsininek köszönöm a fuvarban nyújtott segítségét!

Pickle, az alig-alig látó is elhagyta ideiglenes befogadóját, Petrát, hogy új életet kezdjen egy csinos fekete-cser tacskó lány oldalán. Szerencsére a kezdeti nehézségeket leküzdve sikerült beilleszkednie, de a szemproblémáin túl epilepsziás rohamok is jelentkeztek nála, így most már gyógyszert is szed. Ennek ellenére Pickle végre igazán boldog lehet. Petrának hálásan köszönöm, hogy Pickle minden hisztije ellenére náluk vészelhette át a gazdára találásáig eltelt időszakot.

Szintén örökbefogadásra került Tündi, akit ideiglenes befogadói tartottak meg, így számára nem jelentett változást a papírmunka, maradt, ahol volt.

A nagy örökbeadások mellett is érkezett egy új kutyánk, akitől családja volt kénytelen megválni összeférhetetlensége miatt. Les már eleve oltva, ivartalanítva, chipezve került hozzánk, amiért hálásak vagyunk az amúgy őt is befogadó korábbi családjának. Nem nagyon volt egyéb választási lehetőségük, tényleg segíteni akartak Lesnek, de be kellett látniuk, hogy nem az ő falkájuk lesz a tökéletes számára. Szerencsére Les ideiglenes befogadóhoz kerülhetett, ahol viszonylag hamar sikerült feloldódnia és elrabolnia a háziak szívét.

Csak addig gazdás, amíg nincs költsége - a 14. hét

Termett a héten egy új kutyánk, aki balesetet szenvedett Dunaharasztiban. A sérült állat szállításában a gyömrői Szomorú Szív Alapítvány munkatársai segítettek, nekik ezúton is szeretnék köszönetet mondani. A kutyát alaposan kivizsgáltattuk, szerencsére törése nincs, de az egyik mellső lábában az izom részlegesen szakadt. Kapott fájdalomcsillapítót, illetve egy napra a rendelőben maradt megfigyelésre. A kutya hátsó lábán lévő, elhanyagolt daganat következményei már a véreredményben is megmutatkoztak, így annak eltávolítása nem lehet kérdés: amint a mellső lába meggyógyul, sort kell keríteni a beavatkozásra. S nagyjából itt kezdődött Süti körül a pezsgés, merthogy jelentkezett az eredeti gazdája (tőle tudjuk a kutya nevét), hogy szeretné visszakapni őt. Többször beszéltünk telefonon, s közben lassan-lassan kirajzolódott a megdöbbentő valóság: Süti életében nem kapott oltást, nem volt féreghajtva, s bár a gyerekek nagyon szeretik, ennyiben ki is merült eddigi élete. A daganatot a család nem kívánta megoperáltatni, de látszólag elfogadták azt az ajánlatot, hogy a tacskó fajtamentés biztosítja a műtét költségét akkor, ha hozzájárulnak, hogy a kutya egyben az ivartalanításon is átessen. Mivel oltási könyvet felmutatni nem tudtak, viszont az átadás-átvételnél az egyedi azonosító chip és a veszettség elleni védőoltás kötelező, így mindösszesen ezek költségeinek megtérítésére kértük volna a családot. Elfogadták. Aztán amikor a megbeszélésünknek megfelelően megírtam, hogy mekkora a fizetendő összeg (közel 10.000 Ft), a család többet nem jelentkezett, s elérni sem lehetett őket. Így Süti marad nálunk, szerencséjére ideiglenes befogadónál, ahol mostanra tökéletes lakáskutyává fejlődött, szobatiszta, mindenkivel nagyon kedves, gyerekek mellé is bátran ajánlható. Ugyan hét éves, de még bőven előtte az élet, így reményeink szerint nem kell sokáig várnia arra, hogy valaki beleszeressen. A lábán lévő daganat operációjára, illetve Süti ivartalanítására hamarosan sor kerül. Addig is köszönet IldiH-nak, hogy átmeneti otthont biztosítanak számára.

Sütihez képest a hét többi történése már igazán szokványosnak mondható. Panni, a hosszú lábú tacskó keverék szukánk átesett az ivartalanításon, s azt követően gazdához is költözött, akik már nagyon várták. Szilviéknek, akik amúgy magyar vizsla ideiglenes befogadók, szeretnék köszönetet mondani, hogy átmeneti otthont biztosítottak Panninak, hogy elfuvarozták az ivartalanításra, intézték az ügyeit. Hatalmas segítség volt ez nekünk! Köszönjük!

Pickle, a látássérült rövid szőrű tacskó kanunk is ivartalanítódott. Szerencsére minden jól alakult a műtét során, s bár még csak nagyon halkan merem mondani, de van egy család, aki többször meglátogatta őt: örökbefogadási szándékkal. Jaj, de jó lenne, ha sikerülne! Pickle addig is szórólapjaink, határidőnaplónk és egyéb anyagaink szerkesztési, grafikai munkáit önkéntesen végző segítőnknél, Petránál állomásozik.

Mintha csak most kezdődött volna az év... (Már a 12. hétnél járunk.)

Ez volt az a hét, amikor az elméleti létszámstop ellenére több kutyánk is érkezett. Természetesen az újak ellátása nem csak elméletileg ró ránk ellátási kötelezettséget, s tanmesei fordulatoktól sem volt mentes, ahogy az ügyeiket intézni kellett: a tanulság pedig, hogy "B" terv nélkül nincs igen. De hogy miért is? Az majd kiderül a 12. hét beszámolójából.

Felvezetőül egy remek hír: a kobzás elől gondozásba vett közép korú tacskó keverék szuka, Violin gazdára talált. Az elmúlt hónapok alatt sikerült őt megfelelően rehabilitálni, s a kezdetben félelmében támadós, fogmutogatós kutyahölgyből egy visszafogott, de barátságos és ragaszkodó kutyalány lett. Köszönet Szilvinek és IldiH-nak, hogy Violin kibontakozásához segítséget nyújtottak. Megjegyzem amúgy, hogy az örökbefogadó nem Violinra, hanem Emire jelentkezett, de mivel Emi már többszörösen gazdijelöltes volt addigra, így meghallgatva a körülményeket és elvárásokat, javasoltam az ismerkedést ezzel a mellőzött kutyánkkal. S szerencsére tökéletes az összhang, Violin nagyon boldog új gazdája mellett.

Panni kutyánk ideiglenes befogadóhoz költözött, így nem kellett több napot eltölteni a kennelsoron, hanem megkezdhette családba való szocializációját, amit amolyan tacskósan, de jól vett. Panni elköltözése egyben lehetőséget teremtett arra, hogy az Illatos úton raboskodó, gazdája által leadott, fiatal-felnőtt hosszú szőrű tacskó keverék kant, Gritet gondozásba vehessük, különben nem lett volna számára sehol helyünk, s sajnos a kan kutyáknak ritkán találunk ideiglenes befogadót is. Grit egyik szemét korábban műtétileg eltávolították, de ez őt semmiben nem zavarja. Oltva, chipezve, ivartalanítását követően fogadható örökbe, akár kertes házba, bejárással is. Élénk, bújós, de neveletlen kutya. Evelinéknek köszönet a fuvarért!

Idáig tartottak a tervek, innentől pedig jött a vakrepülés. Részben akár szó szerint is vehetően, merthogy lett egy erősen látássérült kutyánk, Pickle. A 6 év körüli rövid szőrű fekete-cser standard tacskó kant a gyorsforgalmi úton találták, az autók között. Kicsi a valószínűsége, hogy magától keveredett oda, tekintve, hogy gyakorlatilag nem is lát... Pickle ideiglenes befogadóhoz költözött, de a története itt nem ért véget, mert egy vak kutyával együtt élni nagyon nehéz, különösen, hogyha az a kutya korábban valószínűleg nem nagyon járt sehol egy lakáson kívül. Erre engednek következtetni hatalmas karmai, s az, hogy egyáltalán nem találta fel magát a szabadban, viszont néhány nap alatt tökéletesen belejött, s elkezdte élvezni az életet. Pickle szeme kezelést nem igényel, a megtalálásától 14 napig az eredeti gazdáját kereste, aki viszont nem kereste őt...

A másik beesőt kitették. Mondjuk hamar kiderült, hogy mi lehetett az ok és hogy miért nem égett a telefonom, hogy az elveszett kutyánkat véljük felfedezni Alánban... Nos, kan kutyára nincs helyünk. Szukára sem jelenleg, de a kanok mindig nehezebbek, aki állatot ment, tudja ezt. Nálunk ugyan a kennelsoron egy-két esettől eltekintve egyedileg vannak a kutyák, éppen a balesetek elkerülése érdekében, de amellett, hogy a sétáltatások, egyéb logisztikai feladatok embert próbálóvá tudnak válni, ha csak nem kompatibilis kanokat tárolunk, örökbeadni is nehezebben lehet őket, vagy nekünk megy nehezebben... Nem tudom. Mindenesetre nem volt helyünk Alánnak sem, ráadásul keverék, így majdnem szemet húnytam, de annyira nem volt egyszerű, mert kitették, mi lesz vele, mégiscsak egy fiatal kutya, aki a világról mit sem tud... Így lett egy Alán azzal, hogy egyrészről a bejelentő vállalta, hogy 24 órára elhelyezi, s hogy keresünk neki ideiglenes befogadót, legalább néhány hétre. Ez sikerült is. B-terv csak homályosan, de hát egy fiatal, szobatiszta, aranyos... Aztán amikor pár nap sem telt el és jött a telefon, hogy Alán üvölt, nem maradhat, akkor olyan valószínűtlenül hihetetlennek tűnt, hogy bevállaltam őt. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha nem teszem... A fene a szívembe, amely képes a racionalitásomra rátelepedni folyton. Mindenesetre Alán elhelyeződött. Nem optimálisan, de biztonságosan. Az eredeti gazda persze sehol...

Ehhez képest az, hogy Hella átesett az ivartalanításon és helyretették a köldöksérvét is, amit szépen viselt, s a műtét után is csodálatosan viselkedett immáron végleges családjában, nem is tűnik nagy hírnek. Pedig izgalommal járt, mint minden beavatkozás. Egyszerűen még sok év kutyázás után sem tudok legyinteni, nem tudom az ivartalanítást alábecsülni, rettegek az altatástól, a műhibáktól, hogy valami történik. De nem történt, Hella mostanra már el is felejtette szerintem, hogy mit kellett kiállnia.

Szintén ivartalanítódott "szolnoki" Csoki, akiért nem jelentkezett az eredeti gazdája, viszont mindenképpen műtéti beavatkozásra volt nála szükség egy, a hólyagjában megbúvó, a későbbi elemzés alapján struvitkőként azonosított idegen test miatt, így a két operáció összekötődött. Csokinak a jövőben speciális tápot kell fogyasztania, ezzel a leendő gazdának számolnia kell. Amúgy mostanra már szobatiszta, barátságos, a városi léthez tökéletesen hozzászokott kutyává vált, hála ideiglenes befogadójának, Imolának. A tetoválási száma alapján egyértelműen meghatározható volt a kora, hat éves, tehát tacskóként nem számít idősnek. Remélem, hogy hamarosan eljön érte - is - az álomgazdi.

Vakrandi avagy Blind Date Pickellel

"Talált, fekete-cser, 5-6 év körüli rövid szőrű tacskó kan, a ferihegyi gyorsforgalmi úton szedték össze az autók közül." Ennyi információval indult a kapcsolatunk Pickellel, aki tényleg 5-6 év körüli és tényleg tacskó. A megtalálója pár nap elhelyezést biztosított, de aztán sajnos másnap egy addicionális információval bővült a tudnivalók sora: Pickel nem szobatiszta, így nem tudják tovább sajnos tartani.

Szervezkedés, intézkedés, sikerült ideiglenes befogadót találni, fuvarfelhívás, részszállítás megszervezése, tegnap este randevú a Felicavet Állatkórház előtt. Pickel nálunk. "Lehet, hogy nem lát rendesen."

Pickel jó felépítésű, szép arcú, csillogó szőrű és tényleg tacskó. Az első pillantokban még ennek örvendezek, hiszen annyi "áltacskót" mentünk, köszönhetően a tacskókról kialakult vegyes képnek. De Pickel nem az, Pickel egy igazi.

"Nem lát rendesen" - nagyon lassan jut el a tudatomig, hogy ez mit jelent. A kutya nem közlekedik pórázon, nem is nagyon közlekedik, tekintve, hogy a karmai rettentően túlnőttek, összeakadnak a lábujjai. A hátsó lábai alulizmoltak, gyengék. Az egész kutya valahogy egy tacskó karikatúrája, ahogy elesetten toporog a járdán. A fűre teszem, ott elindul, pár perc múlva pisil, kakil. Majd kis híjján nekimegy a kukának. "Nem lát rendesen". Üzenek az ideiglenes befogadónak, aki szerintem szintén azt hiszi, hogy csak valami sérülés, ami miatt épp most nem lát rendesen, visszakérdez, hogy gyógyítható-e. Nem nagyon tudok mit üzenni. Állok egy 90%-ban látássérült kutyával az estében.

Pickle barátságos. Nem lát, de kuporog a váróban az ölemben. Nem lesz gond, bár nem tudom, hogy mi jogosít fel engem bármiféle optimizmusra. Tévesen ráadásul, mert Pickle a vizsgálóasztalon bepánikol, harap. Megvizsgálni sem hagyja magát. Vérfarkassá válik, hiába nyugtatom. Persze én sem tennék másként, ha nem látnám, mi történik velem, és hideg tárgyak érnének a fülemhez, idegenek érintenének. Azért az oltást csak adjuk be. Nagy küzdelemmel sikerül, az egyedi azonosító chipről átmenetileg lemondok, majd megkapja az ivartalanításakor, bódított állapotban, az kisebb stressz. De a karmait le kéne vágni.

Pickle hátradöntve fekszik az ölemben. Gugolunk a rendelőben a fal mellett, simogatom. Az első karomvágásnál még harap, aztán beletörődik, hogy ez van. Nagyon nem merjük levágni a karmokat, nem tudni, honnan kezdődik az élő rész, de már ez is sokat segít a mozgásában. Leér a talpa rendesen a földre.

Utazunk az estében Zsinivel. A kocsiban hátul egy másik kutya, egy szintén friss mentett áltacskó, egy textil boxban Pickle. Alíz szalad elénk, forgalmas helyen lakik, csak vészvillogóval tudunk megállni.

Pickle egy ismeretlen lakásban. Totyorog. A jutalomfalatot elfogadja. Talán nem lesz gond, súgja a fülembe az optimizmusom. Vagy talán mégis. A házból kifelé azon gondolkodom, hogy ha holnap el kell őt hoznom azonnal, hová tudom eltenni. Sehová, nem kell elhoznom.

Reggel e-mail vár: Pickle a gangon pisilt, kakilt, ami nem ideális, de tekintve, hogy a nagyváros zajai zavarják, fél lenn sétálni, ez is jobb, mint a lakás. De lesz ennél jobb is. Viszont tényleg csak az előre megbeszélt két hétre maradhat.

Pickle egyelőre az eredeti gazdáját keresi, de a 14 napos időszak után örökbefogadható. Nem árulunk zsákbamacskát, Pickle vak. Majdnem. Viszont két hét múlva legkésőbb új ideiglenes otthonban kell őt elhelyeznem. Az ideális befogadónak kertes háza van, de Pickle-t benn tartaná, s nem retten meg attól, hogy Pickle nem lát. Cserébe Pickle nem fog nyüzsögni, jól eszik és majd igyekszik a szobatisztaság dologban is.

Ha bárki tudna segíteni ideiglenes vagy végleges (na, a túlzott optimizmusról megintcsak beszélhetnénk...) elhelyezésében, jelentkezzen az info@futrinkautca.hu címen "vakrandi" megjelöléssel.

Frissítés: Pickle-t vasárnapig el kell hoznunk jelenlegi befogadójától, a megfelelő befogadó felkutatása tehát rendkívül sürgőssé vált. Köszönjük!