Eljött az év vége (az 52. hét)

Az év utolsó hete leginkább arról szólt, hogy hogyan oldjuk meg a kutyáinkat hétköznapokon ellátó alkalmazottunk, Laci szabadsága alatta a kutyák megfelelő ellátását, hiszen ők nem mennek sehova, ők ott vannak a kennelben, valamelyikük már 2007 óta (ő ugyan nem tacskó, de azért ez hosszú idő). A minőségből nem adunk le, mindenki legalább háromszor sétál, mindenkit megszeretgetünk, foglalkozunk velük, finom és meleg vacsorát kapnak, hogy legyen miből töltekezniük, hogy ha gazdához kerülnek, már ne legyen újdonság számukra a póráz, az odafigyelés, a szeretet.

Szeretném megköszönni mindenkinek, aki a tárnoki kennelsor kutyáinak évközbeni ellátásában részt vállalt, akik most is jöttek, hogy ne szenvedjenek az ebek semmiben hiányt, ha már gazdájuk nincsen. Tudjuk, hogy az általunk bérelt kennelsoron nagyon jó körülményeket teremtünk a hozzánk kerülők számára, de azt is tudjuk, hogy a legjobb mégis családban lenne számukra is. Azért az átmeneti időt, amíg gazdára lelhetnek, megkönnyíti, ha sokat mozognak, sok emberrel találkoznak, sok inger éri őket, meleg takarón hajthatják álomra a fejüket egy szigetelt kutyaházban, ahol senki sem háborgatja őket, ahol biztonságban vannak. De minden apró segítség számít. Akár egy-két óra kutyasétáltatás is sokat jelent. Ha valaki arra járna, tegye meg, ő is jól fogja magát érezni és a kutyáink számára is hatalmas adomány az idő, a rájuk fordított idő.

Az év utolsó hetében az Angyali Szolgálat önkéntesei tiszteltek meg minket látogatásunkkal és néhány óra leforgása alatt gyakorlatilag az összes pórázképes kutya számára biztosítottak egy kis kennelen és kifutón kívüli sétát. Szeretettel várjuk őket újra, Alexnek pedig köszönjük, hogy gondoltak ránk.

A Karácsony utáni héten a tárnoki kennelsoron élő tacskóságoknak szerveztünk egy látogatást kedvenc csodatévő doktorunkhoz Szentendrére, aki sajnos a hétköznapokon nekünk túl messze van, de ő pld. Eszkuláp állandó személyi állatorvosa és ha csodára van szükség, akkor is hozzá megyünk, bármi áron. Ő dr. Czuppon Balázs, akinél elkötelezettebb, összeszedettebb állatorvost nem ismerek, ráadásul nagy előnye, hogy lehet vele beszélni is a dolgokról, érvek és ellenérvek találkozhatnak és nem úgy jelent ki valamit, hogy attól a kedves gazdi úgy érzi magát, hogy az "istenekre ránézni sem, nemhogy velük beszélni" nem szabad. Emellett soha, semmit nem tekint rutinfeladatnak, így olyan apró részletek sem kerülik el a figyelmét, amelyek mellett akár egy gazdi is elmenne... De most nem volt szükség csodára, csak ha már a két ünnep között volt pár olyan nap, amikor megoldhattuk, hogy kutyáinkkal hozzá megyünk, hát hozzá mentünk Szentendrére a Bükkös-patak partján található rendelőjébe.

Sherry most már túl régóta van nálunk és azóta a kennelben. Pedig ennél jobb kutya, mégsem meri senki megkockáztatni, hogy megossza az életét Sherryvel. Sherry 3-4 év körüli, rendkívül rövid lábú szálkás szőrű tacskó kan. Sokat nyílt és most már nagyjából mindenkivel barátságos, de alapvetően nem egyszerű kutya most sem: vannak dacos hisztijei, ilyenkor csipkedhet, illetve más kutyákkal nagyon erős fenntartással jön csak ki, így inkább egyedüli kutyának ajánljuk. Korábbi, a hólyagjában talált struvitkő képződmény miatt speciális tápot fogyaszt, ebből egy havi adag kb. 10.000 Ft, de más nassolni valót nagyon nem ehet, így ez nem jelent extra kiadást, ha az ember jobban belegondol. Tökéletesen sétál pórázon, bár hajlamos túlságosan lendületbe jönni és ilyenkor húz. A lakásban nem rombol, a helyét pontosan ismeri (sajnos nem is használja a kutyaházat, ami ezekben a nagyon hideg időkben nem jó hír), szobatiszta. Autózni szeret, bár leginkább valakinek az ölében üldögélést preferálja. Extrém labdás, mindenhol és mindenféle labdával tud játszani, bár a teniszlabdákat legyilkolja. Sherry ezen a héten megkapta a második kombinált oltását, ezért jött velünk, no meg azért, hogy addig is melegben legyen és az út által egy kicsit kiszakadhatott a kennelsor napi rutinjából. Annyira szeretnénk, ha valaki legalább ideiglenes befogadóként magához venné őt, de még inkább ha végre valaki meglátná benne a tökéletes társat.

Kuksi érthetetlen módon ragadt be, ráadásul Tárnokon, ahol fázik a kis pusziosztó krampuszunk. Öt éves szálkás szőrű tacskó kan, élete első részét egy idős hölgy kertjében töltötte, minimális foglalkozással és viszonylag kevés ingerrel. Hozzánk került, megnyílt a világ, megtanulta a pórázt, a rendet, a sok ismeretlen embert megszerette, mindenkiben a jót látja és osztja a puszikat rendületlenül. Nálunk más kutyákkal is jól kijön, de pórázon hajlamos arcoskodni kicsit, ami minimális rutinnal kezelhető. Ő az év utolsó hetében ivartalanítódott, de még most várja, hogy valaki ideiglenesen vagy végleg magához vegye. Neki is hideg a kennel és nem szeret egyedül lenni sem.

A harmadik tárnoki hősünk az 52. hétre Liber volt, az antiszociális. Szerencsémre én ezt az arcát nem láttam soha, de sokáig ki volt írva, hogy öl, embert eszik és amúgy is, óvatosan. Liber egy határozott, kutyához értő gazda mellett érezné magát biztonságban, egyedüli kutyaként, mert más kutyákkal való viszonya is instabil, mint ahogy ő maga sem a nyugalom és kiegyensúlyozottság példaképe, bár akit szeret és ismer, azzal tökéletesen viselkedik, jól motiválható és könnyen is kezelhető. Ha valaki viszont bizonytalankodik a környezetében, akkor az rá is átragad és félelmi agresszióval reagál. Gyerekek mellé éppen ezért nem adjuk őt. Rövid szőrével viszont nagyon tud fázni a kennelben, szeretne egy ideiglenes befogadót vagy egy végleges gazdát fogni magának. Mi támogatjuk ebben, igyekszünk minél több dolgot megtanítani neki, hogy mire költözik, már egész jól nevelt kutya lehessen.

Harap utca 3, vagyis amikor a para a norma

Az Animal Planet csatornán szocializálódottak számára ismerős a kép: menhelyi kutya, akinek enni adnak, majd távolról egy gumi kézzel belenyúlnak az ételébe, ha nem morog, nem kap oda, akkor rendben, ha meg nem viseli el az evés közbeni zaklatást, akkor marad a csend és mindenki gondoljon, amit akar. Megsúgom: azokat a kutyákat elaltatják.

Akikről ebben a bejegyzésben írok, átmennének a gumikéz teszten, bátran belenyúlhatunk az élelmükbe, kivehetünk finomságokat a szájukból. Nem harapnak. Ha ennyi lenne csak az agresszió teszt, nem is lenne baj. De van egy másik vetület, amikor bizony előkerülhetnek a fogak, ez pedig a félelem, a pánik. A harapás is kommunikáció, jelzés. Nem mindig dominanciát vagy erőt jelez, valamikor csak azt, hogy hibáztunk, túl gyorsan akartunk haladni, rosszul álltunk, léptünk, nyúltunk és ezzel az adott kutya biztonsági zónáját alaposan felborítottuk. A vége pedig harapás, ami soha nem kellemes az elszenvedőjének sem, illetve mindig van hatósági vonzata. A harapott kutyát ugyanis megfigyelik, hogy veszettségre utaló tüneteket mutat-e.

A tacskó fajtamentésnél most kettő kutya van ilyen megfigyelés alatt, mind a ketten haraptak. Nem vagyok tőle boldog, de tudom, hogy a tacskók között nem túl nehéz még jó körülmények között élő harapósokat sem találni, a mentett kutyáink között ebből fakadóan biztosan mindig akad egy-egy problémás. S ilyenkor jön a kérdés: velük mi legyen? Mivel ebben a méretben egy rutinos gazda mellett nagy kárt emberben nem okozhatnak, így maximális körültekintéssel, de igyekszünk számukra is megtalálni a tökéletes családot. Most kettő ilyen kutyának kutatjuk-keressük azt, aki bizalmat szavazna nekik, aki befogadná őket otthonába és megtanítaná nekik a bizalmat, a félelem-nélküliséget, a szeretetet és a korlátokat. Aki feloldaná a bennük felgyűlt feszültséget, szorongást.

Liber a bajai gyepmesteri telepről érkezett, elvileg előkerült az eredeti gazdája, de éppen harapóssága miatt nem akarta őt mégsem visszafogadni, amikor megtudta, hogy biztonságban van. Az első pár napban a kutya ült a házában és bárki arra ment, akit nem ismert, fenyegetően ugatott, a közeledőkre akár ki is támadt. Akiket ismert, azokkal viszont kedves és barátságos volt a viselkedése, s napról napra egyre többen kerültek a bizalmi körébe, mostanra gyakorlatilag bárki ki tudja őt venni a kennelből. Mégis megtörtént a baj. Nem a kennelsoron, hanem a lovarda területén, séta közben. Liber pórázon volt, s mindössze annyi történt, hogy egy lovas elhaladt mellette, Liber pedig - ahogy a tacskók nagy klasszikus kézikönyvében meg van írva - bokán harapta. Valószínűleg nem akart rosszat, nem is maradt benne a lendület az eset után, de mégis megtörtént. (Eszkuláp is hajlamos hasonló módon viselkedni, így én már megtanultam, hogy az emberek mellett úgy megyünk el, hogy a kutyát a saját lábam mellé húzom és egy feszes menettempót diktálok az elhaladásig, hogy ha eszébe is jutna bármi, akkor se legyen rá módja. Kezelni én nála nem tudom, megtanultam elkerülni a bajt. De Liber más, ő még bármit megtanulhat és meg is fog.)

A másik harapósunk Zsike, az "óbabilónia pingvin tacskó". Ő viszont egy klasszikus pánik-harapós para-kutya. Zsike olyan mértékben van tele feszültséggel és félelmekkel, hogy azok oldása sok időt és rengeteg szakértő szeretetet igényel. Őt nem lehet  túlkényeztetni, mert akkor a falkájáért is aggódni kezd, neki kiszámítható, biztonságos kutyalét kell, ahol tudja a korlátait és számíthat a gazdi védelmére. Zsike nem akart harapni, ő csak megijedt és kihúzta magát a pórázból. Befogadója viszont elkapta, amitől halálra rémült. Hirtelen volt, ijesztő volt, tennie kellett valamit. Bepisilt, bekakilt és harapott. Mostanra túl van a traumán, már békésen és szorosabbra húzott nyakörvben sétál. Még mindig hajlamos megijedni dolgoktól, de ez kezelhető. Nála a kulcs a nyugalom és a lassú mozdulatok. A kutya, akinek még az állatorvosi vizsgálatokon sem volt egyetlen rossz szava sem, ez a középkorú nagymama kutyája tacskó mixecske harapott, karanténidejét tölti, természetesen ideiglenes befogadói körében. De akkor is. Ki lesz az, aki mellett majd egyszer igazán ellazulhat és önfeledten boldog lesz...?

A múlt heti harmadik harapásos eset ugyan futrinkás védenchez, de nem tacskó fajtamentő csoportoshoz kapcsolódott. Ami miatt mégis idehozom az egy nagyon fontos tanulság, ami a tacskók esetében is igaz. Amikor valaki külföldről jelentkezik kutyáért, mindig elmondjuk, hogy a külföldi örökbeadásainknál az elsődlegesen követendő szabály az, hogy az ottani partnerszervezeteink valamelyikén keresztül fogadhatóak örökbe mentvényeink, akik gond esetén a helyünkbe lépnek, képviselve a kutya érdekeit, így még véletlenül sem fordulhat elő, hogy nincs, aki azonnal segítsen, s a kutya egy gyepmesteri telepen, menhelyen landol vagy elaltatásra kerül. Mi minden kutyánkért örök-garanciát vállalunk, bármelyik bármikor visszakerülhet a gondozásunkba, ezt vállaltuk. Nem az emberekért, hogy nekik kényelmes legyen, hanem a kutyákért, hogy nekik biztonságos. Ezt a garanciát képviselik odakinn egy-egy szükséghelyzet esetén partnerszervezeteink.

Gahan egy tökéletes, kicsit ugyan autisztikus, de alapvetően kedves, nulla agresszióval megáldott, jófejű, lendületes keverék kan, akit az Illatos útról mentettünk, ahol már rajta volt azon a bizonyos listán. Sovány volt, felfekvéses és zavart, amikor hozzánk került, egy álomkutyát faragtunk belőle. Az álomkutyát hosszú-hosszú idő után kiválasztotta egy osztrák család. Viszont olyan történt, amire nem számítottunk: Gahan megharapta a családfőt. Az osztrák partnerünk azonnal trénerrel kötötte össze a családot, tőlünk is bekértek minden addicionális információt, s mi persze azt is leírtuk, hogy hozzánk bármikor visszatérhet a kutya. A család viszont nem adja fel, legalábbis egyelőre és már van javulás, Gahan lassan-lassan mindenkit elfogad és megszokik. Hisznek abban, hogy jó kutya ő, csak valami történt, amire így reagált.


Gahan gazdijainak levele:
Szombaton 2012. 01. 28-án az ACA egyesületen és Carol Byersen keresztül egy keverék kutyát befogadtunk Magyarországról.

Már az első kapcsolatfelvétel (érdeklődés egy kutyáról)  Frau Byerssel nagyon bátorító volt. Mivel a családunknak még gondolkodási időre volt szüksége, hogy melyik kutyát szeretnénk örökbe fogadni, Frau Byers folyamatosan nagyon hasznos segítségekkel látott el minket a döntéssel kapcsolatban. Mivel 3 kutya közül nem tudtunk dönteni, egyáltalán nem volt probléma, hogy ezeket a kutyákat Magyarországon megismerhessük.
Az első személyes kapcsolatfelvétel Frau Byerssel Nickelsdorf határában történt, ami a találkozópontként meg volt jelölve a közös magyarországi úthoz.
Már az első telefonos útleírás, a figyelmeztetés a magyar autópályadíjra, és a tökéletes szervezés is mély benyomást tett. 6 örökbefogadó család találkozott ott, és konvojban tettükmeg a 150 km-es utat a találkozó pontig. Jéghideg idő volt. Az első benyomás, ami a kutyákkal kapcsolatban ért minket, nagyon megerősítő volt: mindegyik nagyon ápolt volt, a szőrük kifésülve, a körmük tökéletesen levágva, és hasonló benyomások értek. A kutyák természetének leírása is teljesen korrekt volt az interneten. Nem volt megszépítve, ami tény, az tény! A magyar segítők is nagyon kompetensnek tűntek, és észrevehető volt,hogy tényleg nagyon sokat foglalkoztak a kutyákkal. Frau Byers nyugodtan és türelemmel kezelt minden bürökratikus intézkedést szépen sorban (Eu-útlevél...). Két nappal az átvétel után volt egy afférunk az örökbefogadott kutyával. felhívtam Frau Byerst, hogy el meg tudná-e kérdezni Magyarországon, hogy mi lehetett ennek az oka. Ha az ember többet tud a kutya múltjáról, többet tapasztalhat meg vele kapcsolatban. Akkor kezdődött a segítség áradat: Frau Byers rögtön felvette a kapcsolatot a magyar segítőkkel. Ők küldtek nekem rövid időn belül erre vonatkozóan  egy e-mailt a tapasztalataikról a kutyánkkal kapcsolatban. Rögtön jött az ajánlat is, hogy visszafogadják a kutyát, oldva a helyzetből adódó feszültséget. Frau Byers megadta nekünk egy nagyon tapasztalt kutyakiképző telefonszámát 8Frau Rauch Daniela) Bécsben. Ő azonnali értékes tanácsokkal látott el telefono keresztül, hogyan tudjuk kezelni ezt a problémát. Frau Byers is érdeklődött minden nap - megterhelő napi teendői mellett - hogy hogyan vagyunk a kutyával. Közben eltelt két nap. A szituáció még mindig nem teljesen fényes, de már lényegesen megnyugtatóbb. A kutya viselkedése szépen fejlődik.
Összegzés: ez egy nagyon mély benyomást keltő, nagyon csodálatos dolog, amit ezek az emberek önkéntesen tesznek, hogy az emberekkel és kutyákkal minden rendben legyen. Minden tiszteletem ezeké az embereké. Jól esett ezt megtapasztalni, és nem csalódni az emberiségben. Köszönöm!! Elisabeth H.

S az ilyen visszajelzések azok, amelyekért nem mindegy, hogyan végezzük állatvédő tevékenységünket. Amikor jön az sms Zizi, egy korábban volt extrém módon harapós (egy embert fogadott el egyszerre, többet nem, azokat támadta) tacskó lányunk gazdijától, hogy Bécsben jártak és Zizi imádta az utazást, szépen viselkedett, akkor egy icipici melegség önti el az ember szívét, hogy megnyitotta a kaput, a kutya pedig, ha lassan is, de átsétált rajta, sikeresen véve az akadályokat.

Viccesen mondhatnánk tehát, hogy Futrinka utca helyett Harap utca lettünk, de a helyzet az, hogy addig, amíg az emberi életre veszélyt nem jelent egy-egy problémás, netán harapós kutyánk, addig mindig meg fogjuk adni az esélyt arra, hogy bizonyíthasson, s mi támogatjuk abban, hogy megtanulhassa, nem ez a megfelelő módja annak, hogy üzenetet küldjön. Mi megértjük máshogy is.

Fogyó hold... (47. hét)

Ez volt az év egyik szuper hete, hiszen "csak" egy kutyánk érkezett, de többet örökbe tudtunk adni, ráadásul úgy, hogy mindannyian egy másik kutya hirdetésének köszönhették azt, hogy gazdához költözhettek. Vannak ugyanis kutyák, akiket akárhogy hirdetünk, nem lesznek kellően vonzóak ahhoz, hogy valaki őket, csakis őket akarja, míg van olyan hirdetés, amelyre több hívás is befut, de egy kutyát csak egy helyre tudunk örökbeadni. Ha pedig több jó jelölt is akad, akkor ajánlunk mást, aki szerintünk az adott család habitusának megfelelhet, ha nyitottak a lehetőségre. Ezen a héten pedig többen azok voltak. Szerencsére, mert így a Karácsonyt már több védencünk új otthonban töltheti.

Ribizli, a mi kis csodálatos fekete-cser, rövid szőrű tacskó hölgyünk gazdához költözött, ami nem igazán meglepő, mert tényleg egy nagyon jó idegrendszerű, barátságos és kedves kutyáról van szó. Csipet-Csapatnak pedig hálás köszönet azért, hogy Ribizli nála lehetett.

Ribizli jóvoltából még három kutyánk költözhetett új otthonába, három olyan kutya, akikre eddig valami miatt nem is volt érdeklődés, pedig mindannyian tökéletes, barátságos és fiatal kutyák.

Révész megelező heti látogatói nem gondolták meg magukat, s ez a hét lett az az a szerencsés, amikor ez a sokat várakozott, nagyon kedves és barátságos, bár elsőre kicsit megszeppent tacskó fiúcska megkezdhette új életét egy rutinos, csupaszív család mellett. A költözés előtt még át kellett esnie a legeslegutolsó szemműtéten, innentől az átvételekor majdnem kifolyt szeme újra teljes funkcionalitásában használható, megmenekült. Már kaptunk is Révészről híreket és szerencsére minden a legnagyobb rendben van vele, szépen beilleszkedett és nagyon-nagyon szeretik őt.

Panina, a különleges színű törpe tacskó szuka leírásában karakánabb volt, mint a valóságban, de valami miatt senki nem akart vele még csak megismerkedni sem. Ideiglenes befogadóinál kitűnően érezte magát, de azért tudtuk, hogy egyszer őt is örökbe kell majd adnunk. Az ő új családja sem rá jelentkezett, de a  leírás alapján úgy gondoltuk, hogy tökéletes otthont tudnának biztosítani Paninának és igazunk is lett. A család felkerekedett, hogy Paninát magához vegye, s azóta is csak szuperlatívuszokban említik a mi kis pöttömkénket.

Sho, a rosszcsont szintén rutinos tacskós családba tette át a székhelyét, olyannyira rutinosba, hogy sok tíz évvel ezelőtt a házaspár első tacskóit Peruból hozták magukkal minden nehézséget és extra ügyintézést vállalva. Több kutyájuk volt az évek alatt, egy dologban megegyeztek: mindig olyan kutyát választottak, akiért tenniük kellett, akinek rájuk volt szüksége. Így mertük nekik ajánlani Shot, akivel már az első találkozás is szerelem volt. Öröm volt nézni az apró, megszeppent kutyát, ahogy új gazdái ölébe kucorodva nézett ránk, szinte el sem hitte, hogy ez most már az igazi, a végleges. Sho gazdija nagyon kedves emberek, reményeim szerint 2012. elején ismét felkeressük őket. Már csak a nagyon finom teasütemény miatt is. :)

Amellett, hogy Révész, Panina és Sho gazdái abban közösek, hogy nem arra a kutyára jelentkeztek, akit végül örökbefogadtak, még egy dologban egyeznek: mindannyian fontosnak tartották, hogy hozzájáruljanak a tacskó fajtamentés működéséhez és bár ilyet soha nem kérünk, nincs kötelező előírásunk, mindhárman utaltak a számlánkra, amit szeretnék ezúton is kiemelten megköszönni, mert nagyon-nagyon sokat jelent! Köszönjük!

Ezen a héten egy új kutyánk is érkezett a bajai gyepmesteri telepről, ahol már hosszú időt töltött el. Folyamatosan láttuk a Facebookon, de nem volt kan kutya számára helyünk. Sajnos ideiglenes befogadót is szinte kizárt, hogy kan kutyának találni tudjunk, ilyenkor mindig a kennelsorra számíthatunk, más nem nagyon jöhet szóba, csak ha tényleg megismertük a kutyát. Dinaperonék mentek el érte, s hamar kiderült, hogy a leírása finoman fogalmazva is hiányos volt, így bár Editék vállalták volna, hogy náluk maradhat  ideiglesként, de egy nap után némi átszervezéssel tárnoki kennelsorunkra került, ahol alkalmazottunk, Laci ki is írta, hogy "antiszociális és harap". Szerencsére mostanra már látjuk, hogy Liber esetében inkább a bezártság, az emberi kapcsolat és a következetes szeretet hiánya okozta a gondokat, mivel mostanra egy tökéletesen együttműködő, megbízható kutya lett belőle, akit bárki bármikor nyugodtan sétáltathat, szeretgethet, s most már eltéríthető attól is, hogy mindig minden úgy legyen, ahogy ő elképzeli. Liber egy két év körüli, különleges színű (csoki-tan) rövid szőrű tacskó keverék, aki egy némi kutyás tapasztalattal rendelkező gazdát keres, de ideiglenes befogadónak is örülne, mert a kennelsoron bizony nagyon tud fázni.