Lábatlankodj másfelé! (a 7. hét krónikája)

Úgy döntöttünk, hogy kiárusítjuk az egész állományt, egyszerűen túl sokan voltak már, nehéz volt koordinálni a dolgokat, fejben tartani is a sok-sok nevet és különben is, bár sok jó tacskó kis helyen is elfér, rendkívül veszélyes őket így tartani. Mindannyian megérdemeltek már egy szerető gazdát, így elköltöztek régebbi és újabb védenceink közül is páran. Aztán persze, mint az igazi nők, miután leselejtezték a ruhatáruk felét a Vöröskereszt javára, s utána shoppingolni indulnak, mi is igyekeztünk megkezdeni a rendelkezésre álló helyek feltöltését. Jelentem: majdnem sikerült is! Szóval igazán intenzív hetet zártunk, ahol már önmagában a tacskós jövés-menés is megterhelte volna egy gyanútlan figyelő nyomkövető képességét, de mi még meg is hintettük az egészet porcukorral, összeráztuk és formákban rendezgettük, hogy most, kedves olvasó, számodra azt is tálalni tudjuk. (Nem, nem őrültem meg, csak rendkívül fáradt vagyok.)

Kiss Csanád fotóján Artik olyanná vált, mint egy egyiptomi díszkutya

Történt egyszer, hogy egy profi fotós, Kiss Csanád örökbefogadott egy szálkás szőrű tacskó lányt, Ancsát, akit ma már nem így hívnak ugyan, de mi nem felejtünk és szerencsére Csanád sem: most visszatért, egészen Tárnokig látogatott, hogy az ott élő nem tacskó védenceinkről profi fotót készítsen, így segítve az ő gazdára találásukat. Ez a lehetőség különösen az alap tevékenységi csoport tökéletesen esélytelen kutyái számára biztosított egy új, felbecsülhetetlen továbblépési lehetőséget, hiszen egy szép fotó felkelti az emberek érdeklődését a legjelentéktelenebb kutya iránt is, s ha már meg akarják ismerni őket, az fél siker. A fotózás rövid beszámolója ITT olvasható. Köszönjük!


Lassan ideje elkezdenünk gyűjtögetni is, mert az adó 1%-ból származó pénzünk gyakorlatilag elfogyott, de a tacskók továbbra is tömött sorokban áramlanak be a kapukon. Ha nem segítetek, félő, hogy ezeket a kapukat be kell zárni. Szóval kérni fogunk, bár én személy szerint nem szeretek kérni, a semmiből is megoldok bármit. Majdnem bármit. Kutyákat műtétre vinni, oltani, panzióztatni sajnos én sem tudok a semmiből, de a jó hír: segíthettek! 


Fontos lenne, hogy számíthassunk egy rendszeresen utaló, havi támogatói közösségre, így a kiadásaink egy részére biztosítva lenne a fedezet, tudnánk vele előre kalkulálni. Ehhez az kellene, hogy néhány nagyon elkötelezett tacskó kedvelő minden hónapban utaljon nekünk egy általa kiválasztott összeget - ez lehet akár 500 Ft is, hiszen sok kicsi sokra megy alapon, ha csak mindenki ennyit utalna, messzire juthatnánk! Szóval aki tudna minket minden hónapban támogatni, az állítsa be a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számlaszámát és írja a megjegyzés rovatba: ADOMÁNY TACSKÓ. 


Most viszont sajnos mindenképpen gyűjtenünk szükséges, mert lett nekünk a héten kettő olyan kutyánk is, akik felpörgették egy kicsit a tartozás-számlálót. Így ha valaki nekik utalna, egészen pontosan miattuk nekünk, akkor a fenti számlaszámon megteheti, az ADOMÁNY TACSKÓ közleményt még ki kell egészíteni az érintett kutya nevével. Itt pedig most tényleg rövid távon a lét a tét, mert közel 150.000 Ft-ot kell összeszednünk nagy hirtelen. Szóval segítsetek, legyetek szívesek! Minden forint számít, s minden forintról hírt is adunk. Köszönjük!

Az első "költséges" kutya Lilike, a rövid szőrű tacskó babalány volt, akit sokkal kevesebből, sokkal kisebb áldozat  árán rendbe lehetett volna hozni, ha időben eljut orvoshoz. Egy egészen apró babakori sérülése miatt kiugrott a válla a helyéről, amit viszont senki nem tett vissza, így a mellső lábában lévő csontok nem tudtak megfelelően fejlődni, ráadásul folyamatos fájdalmat is eredményezett az elmozdult testrész. Mostanra már csak műtéttel lehetett korrigálni és kétesélyes, hogy utoléri-e a többi lábacskát ez az elmaradott egy. A jó hír, hogy Lilike élénk és játékos, de még hosszú út vár rá, hogy egészségesnek nyilvánítódhasson, még az oltási programját sem tudta megkezdeni, hogy nem kevés álmatlan éjszakát okoz számunkra. A műtét mindenesetre jól sikerült, amelyért köszönet a Primavet Állatkórház csapatának.

A másik "drága" kutya Tarack, a szálkás szőrű tacskó kan, akiről a gazdája nem kívánt a továbbiakban gondoskodni. A kutya viszont beteg volt, folyt az orra és köhögött. Tekintettel arra, hogy oltva soha nem volt, így felmerült a szopornyica fertőzés gyanúja is, amit szerencsére az elvégeztetett teszt nem igazolt, így maradtunk a súlyos felsőlégúti fertőzésnél. Tarack gyógykezelése három hétig tartott, addigra sikerült tökéletesen kilábalnia a betegségből, tetemes állatkórházi számlát hagyva maga után. Tarackot a Felicavet Állatkórházban gondozták.

A bajai gyepmesteri telepről érkezett a gondozásunkba egy álomszép szálkás szőrű tacskó kan, Marat, aki gyakorlatilag rövid idő alatt mindenkinek elrabolta a szívét. Itt szeretném megemlíteni, hogy mennyire fontos, hogy vannak autós segítőink, akik vállalják, hogy egy-egy napjukat feláldozva az ország különböző végeibe zarándokolnak el azért, hogy egy kutya megmenekülhessen. Nélkülük nem menne. Ezt a fuvart Editéknek köszönhetjük, s így nekik köszönheti Marat is.


Ezen a héten rekord számú kutyánkat adtuk örökbe, talán még sosem volt gazdásodás szempontjából ilyen intenzív hetünk, de őszintén szólva nagyon ránk is fért, mert elég elkeserítő egyidejűleg közel húsz tacskót koordinálni egy maroknyi csapattal. 

Frigyes, a vagabond a héten átesett az ivartalanításon és utána egyből új életet is kezdett: örökbefogadó családja már nagyon várta az érkezését. Igazából szerencse is volt, hogy Frigyes gazdára lelt, mert ideiglenes befogadója, akinek mi is sokat köszönhetünk, néhány nappal később elköltözött Londonba. Így Frigyest nem kellett még átmenetileg sem máshová költöztetnünk, hanem kirepült. Szerencsénk volt és neki is!

Keltike egy korábbi örökbefogadó családunkhoz költözött a "világ végére". Szerencsére itt már nem kellett családellenőrzésre menni, mivel ez megtörtént Csipesz kutyánk örökbeadásakor, illetve Keltike félelmeit az új családja tudni fogja majd kezelni, hiszen Csipesz is hasonlóan alulszocializált, félős volt, amikor hozzájuk került. Nórának köszönjük az ideiglenes befogadást, amellyel hatalmas segítséget nyújtott. Csak emlékeztetőül: Keltike tüzelt, amikor hozzánk került, ez pedig nagyon nem könnyítette meg az elhelyezését.

Balett hosszú hónapok óta volt már nálunk, egy jó ideig azonban nem is hirdettük őt örökbefogadhatóként, mivel demodex fertőzéséből nagyon nehezen és lassan kezdett el kikászálódni, illetve félelmei sem tették őt a legkönnyebben örökbeadható kutyává. Szerencsére ahogy a lelke rendbe jött, s ezt befogadójának, Mónikának köszönheti, úgy gyorsult fel a szőrnövekedés is és eljött az a nap, amikor a csodálatos küllemű kisasszony elhagyott minket, hogy Pápa közelében néhány agár mellett élje tovább az életét.

Érthetetlen okból ugyan, de meglehetősen hosszú időt töltött a gondozásunkban, ráadásul a legnagyobb hidegek idején a kennelsoron, Kuksi. Ezen a héten viszont rá is rámosolygott a szerencse, Veszprém megyébe költözhetett. Hatalmas hóviharos hétvége jött, amikor Kuksi útra kelt Fenével és Balázzsal és a fuvarosok profizmusának köszönhető, hogy a hóhelyzet nem halasztotta gazdára találását. 

Olla, az orosházi tacskó keverék hölgy is sokáig csak várt, várt, pedig vele sem volt az égvilágon semmi gond. Kedves, szobatiszta, ragaszkodó, barátságos, nyitott és nem utolsó sorban puhaszőrű és gyönyörűségesen szép. Hirdettük, de nem jelentkezett senki, aztán ezen a héten szinte varázsütésre felgyorsultak körülötte is az események. Ayrin nagyon jó kutyát csinált belőle, sokat köszönhet neki a kisasszony és természetesen mi is. Olla pedig innentől Budaörsön él új, szerető családja körében.

A tárnoki kennelsor ellátásához ad hatalmas támogatást a Fressnapf Állati Áruházlánc azzal, hogy a Récsei Centerben lévő boltjukban a Futrinka Egyesület számára lehet a kihelyezett konténerbe adományokat elhelyezni, illetve havonta egyszer személyesen is találkozhatnak velünk az érdeklődők egy gyűjtögető nap keretében. A mostani kitelepülésünk annyiból lett még különlegesebb, hogy Béni kutyánk örökbefogadási papírját ott írta alá az új gazdi, aki egy korábbi örökbefogadónk. Tudjuk, hogy náluk jobb helyet keresve sem találhattunk volna ennek a szépségnek. Hosszú és boldog közös életet kívánunk nekik!


A kellően hosszú beszámoló végén még kettő ivartalanítási beavatkozásról kell számot adnom - a transzparencia jegyében, hiszen így visszakereshető, hogy ki és mikor esett át rajta, s nem érhet minket az a vád, hogy valakit "fű alatt" ivarosan adtunk gazdához. Nem tesszük.

Nunu, a félénk rövid szőrű törpe tacskó szuka, megelőzendő egy esetleges tüzelést, felkereste az állatorvosunkat. Az ivartalanítási műtétet szépen viselte, jól ébredt és örömmel tért vissza ideiglenes befogadóihoz.


Ajvár esetében a tervek szerint még egy-két hetet vártunk volna az ivartalanítással, legalábbis az ütemezést és a fuvarkapacitásokat figyelembe véve, de a sors közbeszólt: Ajvárt el kellett hozni az ideiglenes befogadójától, s hogy meg tudjuk oldani az ominózus napra az elhelyezését, "befizettük" őt egy ivartalanításra. Ajvár az estét már új ideiglenes befogadóinál töltötte Veszprémben, akikről talán nem árulok el nagy titkot, ha elmondom: kiderült, hogy nem annyira ideiglenességben gondolkodnak...

Eljött az év vége (az 52. hét)

Az év utolsó hete leginkább arról szólt, hogy hogyan oldjuk meg a kutyáinkat hétköznapokon ellátó alkalmazottunk, Laci szabadsága alatta a kutyák megfelelő ellátását, hiszen ők nem mennek sehova, ők ott vannak a kennelben, valamelyikük már 2007 óta (ő ugyan nem tacskó, de azért ez hosszú idő). A minőségből nem adunk le, mindenki legalább háromszor sétál, mindenkit megszeretgetünk, foglalkozunk velük, finom és meleg vacsorát kapnak, hogy legyen miből töltekezniük, hogy ha gazdához kerülnek, már ne legyen újdonság számukra a póráz, az odafigyelés, a szeretet.

Szeretném megköszönni mindenkinek, aki a tárnoki kennelsor kutyáinak évközbeni ellátásában részt vállalt, akik most is jöttek, hogy ne szenvedjenek az ebek semmiben hiányt, ha már gazdájuk nincsen. Tudjuk, hogy az általunk bérelt kennelsoron nagyon jó körülményeket teremtünk a hozzánk kerülők számára, de azt is tudjuk, hogy a legjobb mégis családban lenne számukra is. Azért az átmeneti időt, amíg gazdára lelhetnek, megkönnyíti, ha sokat mozognak, sok emberrel találkoznak, sok inger éri őket, meleg takarón hajthatják álomra a fejüket egy szigetelt kutyaházban, ahol senki sem háborgatja őket, ahol biztonságban vannak. De minden apró segítség számít. Akár egy-két óra kutyasétáltatás is sokat jelent. Ha valaki arra járna, tegye meg, ő is jól fogja magát érezni és a kutyáink számára is hatalmas adomány az idő, a rájuk fordított idő.

Az év utolsó hetében az Angyali Szolgálat önkéntesei tiszteltek meg minket látogatásunkkal és néhány óra leforgása alatt gyakorlatilag az összes pórázképes kutya számára biztosítottak egy kis kennelen és kifutón kívüli sétát. Szeretettel várjuk őket újra, Alexnek pedig köszönjük, hogy gondoltak ránk.

A Karácsony utáni héten a tárnoki kennelsoron élő tacskóságoknak szerveztünk egy látogatást kedvenc csodatévő doktorunkhoz Szentendrére, aki sajnos a hétköznapokon nekünk túl messze van, de ő pld. Eszkuláp állandó személyi állatorvosa és ha csodára van szükség, akkor is hozzá megyünk, bármi áron. Ő dr. Czuppon Balázs, akinél elkötelezettebb, összeszedettebb állatorvost nem ismerek, ráadásul nagy előnye, hogy lehet vele beszélni is a dolgokról, érvek és ellenérvek találkozhatnak és nem úgy jelent ki valamit, hogy attól a kedves gazdi úgy érzi magát, hogy az "istenekre ránézni sem, nemhogy velük beszélni" nem szabad. Emellett soha, semmit nem tekint rutinfeladatnak, így olyan apró részletek sem kerülik el a figyelmét, amelyek mellett akár egy gazdi is elmenne... De most nem volt szükség csodára, csak ha már a két ünnep között volt pár olyan nap, amikor megoldhattuk, hogy kutyáinkkal hozzá megyünk, hát hozzá mentünk Szentendrére a Bükkös-patak partján található rendelőjébe.

Sherry most már túl régóta van nálunk és azóta a kennelben. Pedig ennél jobb kutya, mégsem meri senki megkockáztatni, hogy megossza az életét Sherryvel. Sherry 3-4 év körüli, rendkívül rövid lábú szálkás szőrű tacskó kan. Sokat nyílt és most már nagyjából mindenkivel barátságos, de alapvetően nem egyszerű kutya most sem: vannak dacos hisztijei, ilyenkor csipkedhet, illetve más kutyákkal nagyon erős fenntartással jön csak ki, így inkább egyedüli kutyának ajánljuk. Korábbi, a hólyagjában talált struvitkő képződmény miatt speciális tápot fogyaszt, ebből egy havi adag kb. 10.000 Ft, de más nassolni valót nagyon nem ehet, így ez nem jelent extra kiadást, ha az ember jobban belegondol. Tökéletesen sétál pórázon, bár hajlamos túlságosan lendületbe jönni és ilyenkor húz. A lakásban nem rombol, a helyét pontosan ismeri (sajnos nem is használja a kutyaházat, ami ezekben a nagyon hideg időkben nem jó hír), szobatiszta. Autózni szeret, bár leginkább valakinek az ölében üldögélést preferálja. Extrém labdás, mindenhol és mindenféle labdával tud játszani, bár a teniszlabdákat legyilkolja. Sherry ezen a héten megkapta a második kombinált oltását, ezért jött velünk, no meg azért, hogy addig is melegben legyen és az út által egy kicsit kiszakadhatott a kennelsor napi rutinjából. Annyira szeretnénk, ha valaki legalább ideiglenes befogadóként magához venné őt, de még inkább ha végre valaki meglátná benne a tökéletes társat.

Kuksi érthetetlen módon ragadt be, ráadásul Tárnokon, ahol fázik a kis pusziosztó krampuszunk. Öt éves szálkás szőrű tacskó kan, élete első részét egy idős hölgy kertjében töltötte, minimális foglalkozással és viszonylag kevés ingerrel. Hozzánk került, megnyílt a világ, megtanulta a pórázt, a rendet, a sok ismeretlen embert megszerette, mindenkiben a jót látja és osztja a puszikat rendületlenül. Nálunk más kutyákkal is jól kijön, de pórázon hajlamos arcoskodni kicsit, ami minimális rutinnal kezelhető. Ő az év utolsó hetében ivartalanítódott, de még most várja, hogy valaki ideiglenesen vagy végleg magához vegye. Neki is hideg a kennel és nem szeret egyedül lenni sem.

A harmadik tárnoki hősünk az 52. hétre Liber volt, az antiszociális. Szerencsémre én ezt az arcát nem láttam soha, de sokáig ki volt írva, hogy öl, embert eszik és amúgy is, óvatosan. Liber egy határozott, kutyához értő gazda mellett érezné magát biztonságban, egyedüli kutyaként, mert más kutyákkal való viszonya is instabil, mint ahogy ő maga sem a nyugalom és kiegyensúlyozottság példaképe, bár akit szeret és ismer, azzal tökéletesen viselkedik, jól motiválható és könnyen is kezelhető. Ha valaki viszont bizonytalankodik a környezetében, akkor az rá is átragad és félelmi agresszióval reagál. Gyerekek mellé éppen ezért nem adjuk őt. Rövid szőrével viszont nagyon tud fázni a kennelben, szeretne egy ideiglenes befogadót vagy egy végleges gazdát fogni magának. Mi támogatjuk ebben, igyekszünk minél több dolgot megtanítani neki, hogy mire költözik, már egész jól nevelt kutya lehessen.

Új kutyák a régiek "helyére" (46. hét)

Az elmúlt hetekben nem tudtunk új védenceket fogadni, de ez nem azt jelentette, hogy üldögéltünk a babérjainkon, hanem szerveztük a várólistáról a következő szerencséseket, akik élete legalább átmenetileg megoldódik, de közben igyekeztünk szem előtt tartani azt a tényt is, hogy az egyidejűleg gondozásunkban lévő tacskók és tacskó keverékek számát optimális nagyságrenden kell tartani ahhoz, hogy ténylegesen oda tudjunk mindannyiukra figyelni, s a hirdetéseiket is megfelelő intenzitással tudjuk teríteni. (Ehhez fontos mindenkinek szem előtt tartania azt is, hogy kevesen vagyunk és mindannyian a családunk, munkánk mellett végezzük az állatmentő tevékenységünket, nem terhelhetjük túl magunkat, hiszen ha kiégünk, az a fajtamentés létét veszélyeztetheti. A kritikusainknak pedig csak annyit mondunk, hogy mi örülünk, ha más is ment kutyákat, akár tacskókat is, hiszen sajnos van bőven bajban lévő kutya, csak kíméljenek meg minket a rosszindulatú, destruktív, háttérkeveréstől, mert hihetetlen energiákat vesz el tőlünk, amit a kutyákra is fordíthatnánk. Köszönjük!)

Csücsök és Kuksi Győrből érkeztek hozzánk, mert a gazdájuk, egy idős asszony eladta a családi házat és az új helyre nem tudta, nem is nagyon akarta őket magával vinni. Csücsök és Kuksi kinti kutyák voltak, a kertben egy lekerített kennelrészen éltek, s nem nagyon ismerték a külvilág dolgait, nem sétáltak, de az állatorvosi háttér tökéletesen biztosítva volt számukra, Csücsök még ivartalanítva is van. Mind a ketten meg voltak szeppenve, amikor elhoztuk őket és sajnos még mindketten gazdára várnak.

Csücsök az idősebb, ő egy kistestű, különleges színű (csoki-tan) szálkás szőrű tacskó szuka, nyolc éves múlt. Eleinte bizalmatlan volt, de nagyon hamar megtanult mindent: mára imádja az új embereket is, gyakorlatilag mindenkit, más kutyákkal is jól kijön, nagyon kedves, ölbe kucorodós, ragaszkodó, szeretetigényes kutyahölgy. Őt, ha minden jól alakul, sikerül ideiglenes befogadóhoz költöztetnünk, de továbbra is várja a tökéletes gazdát, aki egy ilyen kis kincs számára szeretne új otthont biztosítani.

Kuksi hat-hét éves, nagyobb termetű szálkás szőrű tacskó kan, lendületes, agilis, határozott, jókedélyű és nagyon bohókás kutya, aki mindenkivel végtelenül kedves, más kutyákkal is jól kijön, bár pórázon hajlamos kekeckedni, így nem árt egy kutyához értő gazdi mellé, aki ezt kezelni tudja. Lakásban eddig még nem élt, így az elején biztosan akadhatnak szobatisztasági vagy egyéb gondok, de szeretnénk őt beengedős kutyaként örökbeadni, illetve ideiglenes befogadót is keresünk számára, mivel jelenleg tárnoki kennelsorunk lakója, s nagyon ráférne egy alapos kozmetika is, de amíg kint van a hidegben, addig ezt sajnos nem tudjuk megoldani.

Olla egy 5-6 év körüli szálkás szőrű tacskó keverék szuka, akit az orosházi állatvédők találtak kritikán aluli, elhanyagolt állapotban, összeállt, gubancos szőrben. Hihetetlen, hogy abban az állapotban ő létezni tudott... Az ottaniak megnyírták és szerencsére egy korábban nekünk már segítő, megbízható család, ayrinék ajánlottak neki ideiglenes otthont, így tisztára fürdetve már náluk várhatja az új, végleges család jelentkezését, akik egy szobatiszta, barátságos, ragaszkodó, más kutyákkal is jól kijövő, pórázképes, de vadászösztönnel rendelkező apróságot szeretnének maguk mellett tudni társként.

A babacsapatból ezen a héten egy kutyafiú gazdisodott, a pici Nils tanulgathatja a családban együttélés szabályait. Érdekes, hogy sokan a jelentkezők közül egyáltalán nem felelnek meg a babakutya (de még a felnőtt kutyatartás) alapelvárásainak sem, egy része a hiányosságoknak információs probléma, hiszen nem ismerik a fertőző betegségeket, a szükséges oltásokat, egyéb tennivalókat, a másik viszont egy általános állattartási gond: sokan úgy gondolják, hogy egy babakutya "elvan magától" a kertben, mindenféle extra odafigyelés, gondoskodás vagy törődés nélkül. Akik így jelentkeztek, nem kaptak tőlünk kutyát, bár minden esetben igyekeztünk rámutatni, hogy ez nem a helyes irány, mégis elszomorító, hogy még mindig mennyire messze vagyunk a társállat-tartási gondolattól, s hogy ezek az emberek nyugodt szívvel hazavihetnek bármelyik gyepmesteri telepről vagy vehetnek szaporítóktól babakutyát, aki vagy túléli a hidegeket, esetleges behurcolt betegségeket, féregfertőzést vagy nem.

Tüll, a hosszú szőrű kaninchen tacskó hölgyünk is új otthonra lelt: igazi, rutinos tacskós családba került, ami még önmagában nem lett volna elég, mert Tüllhöz félénksége miatt extra türelem, szobatisztaság-kerülése miatt pedig extra tolerancia igényeltetett, de a családnak ebben is volt rutinja, s szerencsére Tüll szépen be is illeszkedett.

Révész a héten gazdijelölteket fogadott, akik bár nem rá jelentkeztek, de adtak egy esélyt az általunk ajánlott kutyának, s úgy tűnik, hogy ismét sikerült a tökéletes összhangra rátalálnunk, mert a család nagyon erőteljesen abba az irányba hajlik, hogy Révész legyen az új, örökbefogadott kutyájuk nem régen elhalálozott korábbi ebük után, akire rendkívüli mértékben hasonlit ugyan Révész, de épp annyira el is tér tőle, hogy új alapokon tudjanak az új kötelékek kialakulni.

Haszonka, a hosszú szőrű tacskó szuka ezen a héten átesett az ivartalanításon. Innentől elvileg semmi nem állíthatná meg a gazdisodás útján, de persze egy gazdi azért fontos lenne hozzá...

A visszaemlékezős heti beszámoló írásban az a jó, hogy újra lehet élni eseményeket, persze nem mindig lenne ez jó, de egy ilyen dinamikus és összehangolt, pörgős hét esetében mindenképpen az. A konkrét kutyás dolgokon túl ezen a héten volt a Fressnapf gyűjtögető napunk. Talán kevéssé hangsúlyozzuk, hogy milyen sokat jelent számunkra ez a lehetőség, de itt most megteszem: a Fressnapf Récsei Centerben lévő áruházában van egy adománygyűjtő ládánk, ahová a számunkra vásárolt dolgokat tehetik be az áruház vásárlói, illetve havonta-kéthavonta szervezünk adománygyűjtő napot is, ahol személyesen találkozhatnak a látogatók velünk és egy-két védencünkkel is.

A ládába tett száraztáp és konzerv, valamint a személyes gyűjtögetőnapokon a látogatók által számunkra vásárolt élelem a tárnoki kennelsorunk lakóihoz vándorol: a száraztáp adományt magas minőségű, ún. prémium táppal kell kiegészítenünk, mert vegyesen etetünk (alacsonyabb minőségű tápot keverünk magasabb minőségűvel), de a konzervek az elmúlt évben elegendőnek bizonyultak, s bár volt egy-egy időszak, amikor lecsökkent a konzerveledelek száma, de akkor a következő gyűjtögető napot ennek a témának szenteltük és túléltük úgy az évet, hogy nem kellett a tárnoki 365 esti vacsorához átlagosan 22-25 kutya számára konzervet vásárolnunk és az alacsony minőségű táp is elegendő volt. Nem lehetünk tehát elég hálásak ezért a lehetőségért, hiszen azzal, hogy erre nem kell külön költenünk, többet fordíthatunk mentésre és nem kell aggódnunk, hogy nem lesz holnap mivel megetetni a kennelsor lakóit. Köszönjük szépen a Fressnapf Állati Áruháznak a lehetőséget, hogy ezzel is hozzájárultak a munkánkhoz!

Emellett ezen a héten volt a szuper hangulatú találkozó a Teapalota a Potalához nevű teázó helyen, ahol átvehettétek a támogatói pólókat, határidőnaplókat, magyar vizslás naptárakat és minden egyebet, de köszönjük a remek hangulatot, a visszajelzéseket, a megerősítéseket, hogy ott voltatok. Jók ezek a személyes találkozások, kell, hogy lássuk a tényleges valótokat, hogy vagytok nekünk, mellettünk. Köszönjük!

Ha még valaki szeretne az adományáért határidőnaplót kapni, hogy abba jegyezhesse fel a 2012-es év eseményeit, még nem késett el, bár szerencsére sok támogatói ajándékot kioszthattunk Karácsony előtt. A határidőnapló magas minőségű, spirálozott, A5-ös méretű, színes kezdőlapos, illetve elválasztó lapokkal kiegészített termék, egyedileg a Futrinka Egyesület részére tervezve, az önkénteseink által készített fotókkal. Támogatóink közül, aki legalább 2.000 Ft adományt utal a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számú számlájára, illetve a megjegyzés rovatban feltünteti, hogy adomány 2012, jogosulttá válik egy ilyen gyönyörű támogatói ajándékra, de ahhoz, hogy át is tudjuk adni, írnia kell a futrinka2011@gmail.com e-mail címre megjelölve a kért átadás módját.