Eszkuláp, a menő - most már pólón is!

Eszkuláp egyfajta ikon. Nem azért, mert az én kutyám (szegény Pikszisből és Tipegből, akik szintén az enyémek soha nem válna akkora ebceleb, mint Eszkiből), hanem mert sok minden benne van az ő kicsi lényében, ami a fajtamentést jellemzi. Ő a tacskómentés metafórája. Ha ránézek, eszembe jut, hogy mekkora felelősség ez az egész, s hogy a következőt, aki hasonló lesz, mint ő, nem fogom tudni elhelyezni, mert nálam már teltház van, de akkor mit teszek...? Eszkuláp az élő példa, hogy nincs lehetetlen, hogy amíg egy állat küzd az életéért, mi emberek nem mondhatjuk azt, hogy "az életminőségére való tekintettel" megszabadulunk tőle. Ők sem szeretnek szenvedni, mint ahogy mi sem, de nem feltétlenül élnek meg mindent szenvedésként, amit mi, emberek már annak ítélünk. Persze tudni kell, hogy hol van az a pont, amikor vége, amikor nincs tovább, nem lehet küzdeni mindennel szemben. S a legnehezebb, hogy ha el is veszítünk egy-egy védencet, fel tudjunk állni, mert még számtalan tacskó számítana a segítségünkre, akiknek nélkülünk nem lenne lehetősége arra, hogy éljen, túléljen. Úgy kell felállni, hogy tanuljunk a kudarcainkból, emlékezzünk azokra, akik már nincsenek velünk, de tudjunk örülni az új napnak és lássunk minden védencünket egyedinek és megismételhetetlennek. Ezt jelenti nekem Eszkuláp, és akárhányszor ránézek, tudom: nélküle sokkal kevesebb lennék, de nem csak én, hanem sokan. Eszkuláp hivatalosan nem él. Sokan lemondtak már róla. De ő még soha nem mondott le magáról, így itt van velünk. A lapockájától hátrafelé béna. A két mellső lábán közlekedik, fóka mozgással, a sétákat speciális kerekesszékkel oldjuk meg, amit a támogatóink, segítőink tettek lehetővé, elérhetővé számára. A vizeletét mechanikusan ürítjük, a széklete nem akaratlagos. Havonta-kéthavonta vérvétel, ultrahang, vizeletvizsgálat - ezt már mint gazdák, mi intézzük, ez már nem fajtamentéses "gond", hiszen örökbefogadtuk őt. Vagyis ő fogadott minket örökbe. Társául.

Eszkuláp egy ikon. Olyanok is ismerik, akik amúgy nem is tacskósok. A története sokakhoz eljutott, a videója nem csak Magyarországot, de több országot bejárt. Megismerik az utcán és a nevén szólítják. Nem lehet vele lefutni "játszós ruhában", mert mindig fotózzák, észreveszik.

Most pedig eljött a pillanat, hogy vele köszönhetjük meg az adományokat, amelyekből működünk. A támogatók pénzbeli hozzájárulása elengedhetetlen ahhoz, hogy menteni tudjunk. Nincs állami támogatás, az adó 1%-os bevétel sajnos - bár jelentős részét fedezi a költségeinknek - nem elég, hiszen rengeteg a mentendő kutya. Rengeteg.

Elkészült a póló. Eszkuláp van rajta, az ő életszemléletének megfelelő mottóval, melyet a Beatles-től vettünk kölcsön. Korlátozott mennyiségben elérhető, az első 100 adományozó, aki legalább 3.000 Ft-tal támogatja  a fajtamentést, részesül belőle. XL, L, M és S méretben készült, ha valaki postán szeretné megkapni, kérjük, hogy számoljon az adományához 420 Ft postaköltséget, de személyesen is átvehető Budapesten az V. kerületben vagy az esti órákban a XI. kerületben. Az átvétel módjáról a licitfutrinka@gmail.com e-mail címen lehet egyeztetni.

Az adományokat a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számú számlájára várjuk, a megjegyzés rovatban kérjük feltüntetni: ADOMÁNY TACSKÓ ESZKIS PÓLÓ.

Köszönjük, hogy ajándékozhatunk, mert az azt jelenti, hogy van miből működnünk is. Jó, hogy vagytok nekünk, körülöttünk. Köszönjük, köszönjük!

A dizájn Vitéz Petra munkája, akinek ezúton is köszönjük!