Híres tacskósok - tudtátok, hogy az igazán nagy karakterek tacskóval járnak?

A tacskó egy makacs, akaratos, önfejű kutya. Ezt mondják azok, akik soha nem éltek egyetlen sparheltlábúval sem, mert akik valaha is tették, sietve hozzáteszik: de hihetetlen jó a humorérzékük, rendkívül érzékenyek a gazda minden rezdülésére, cserébe hajlamosak önállóan döntéseket hozni, ha az ember nem elég következetes. De mi teszi a tacskót egy olyan fajtává, amellyel szívesen osztják meg hírességek az otthonukat? A tacskó soha nem volt divatos, mindig egy karakán vadászkutya volt és az is marad. Hiába próbálnak rontani az imázsán a "lakótelepi nénik" az elhízott, norvég mintás pulcsiban sétáló tacskóféleségeikkel, akik hajlamosak bárkit és bármikor bokán harapni, a tacskó egy igazán jó gazda mellett maga a tökéletes kutya. Sokan felismerték ezt...

Kis hazánk legismertebb tacskós híressége Keresztes Ildikó, aki nem csak ennek a fajtának, hanem az összes bajban lévő kutyának a sorsát a szívén viseli. Ő is segített pld. nekünk is az év eleji dedikált határidőnapló kampányunkban, de ott volt a Német Juhász Fajtamentés által szervezett örökbefogadó napon is, ahol az egyik védencünk is igyekezett levenni őt a lábáról.

Balássy Betty és Varga Feri egy mopsz mellett egy rövid szőrű tacskó boldog gazdái is, számos képen szerepelnek együtt kutyáikkal, illetve a Noé Állatotthontól korábban ideiglenes befogadóként is magukhoz vettek egy kutyát.

Valaha volt két szálkás szőrű tacskója Szily Nóra műsorvezetőnőnek is, így neki is biztosan maradt kötődése ehhez a csodálatos kutyához, bár a válásakor az ebek nem maradtak nála.

Nem olyan régóta Haumann Máté, a tehetséges ifjú színész is egy szálkás szőrű tacskóval osztja meg az életét, s a dolog szépsége, hogy a mi Les kutyánk az a szerencsés, aki Máté idegeit borzolhatja: leginkább azzal, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy feltárja a kerítés hibáit.

Nemzetközi porondon is számos híresség oldalán lépdelt büszkén egy-egy fajtatársunk, de a történelmileg jelentős szereplőket sem hagyták hidegen ezek az igazán különleges jószágok.

Bonaparte Napóleon rajongott értük, "törpe oroszlánoknak" titulálta őket és egyben saját magára is utalt, hiszen a Napóleon név a "nabot" és a "lion" szavakból eredeztethető. Egyik kutyáját Korzikán mindenki arról ismerte, hogy a parányi testben hatalmas egót rejteget, amely viszont azonnal előtört, ha egy másik kutya került a közelébe. Soha nem adta fel a harcot, igazi harcos tacskó volt. A kedvenc mindenek felett. Érdekesség, hogy a kutyák olyan fontos szerepet töltöttek be Napóleon életében, hogy végrendeletében kérte, a halálát követően elmúló kutyáit temessék mellé, s ezt az akaratát teljesítve szarkofágja lábánál szeretett kutyái fekszenek.

Ha egy múlt béli szexuális ikont kell említenünk, biztosan eszünkbe jut Marlon Brando is, aki Maria nevű tacskójával ápolt baráti viszont, de John Wayne is egy tacskóval osztotta meg az életét. Ha a film világából egy másik művészeti területre, jelesül a festészethez kanyarodunk, ott is találunk igazán kiemelkedő és a festészet történetében meghatározó alkotókat, akik mellett mi más is lehetett volna a kutya, ha nem egy tacskó. Talán mindannyian elő tudjuk hívni azt az egyik legismertebb "tacskós képet", amelyen Pablo Picasso látható Lump nevű kutyájával, de Andy Warhol is a tacskókra esküdött.

Végezetül egy érdekesség. Kevesen tudják, hogy az Óz, a nagy varázsló főhősének, Judy Garlandnak kutyatársa eredetileg nem egy terrier, hanem egy törpetacskó volt, akit Ottónak hívtak. Hiába alakított tökéletesen ez az apróság, a háború utáni németellenesség miatt a filmgyártó cég úgy döntött, hogy az egyértelműen német eredetű fajtát egy elfogadhatóbbra cseréli.

Ti ismertek híres tacskó tulajdonosokat? Osszátok meg velünk!

Gyors, lassú, gyors - a táncrendünk "üres"? (A 17. hét)

Eljött az idő, hogy írjak a Futrinka Egyesület tárnoki bázisáról, hátha még többen kedvet kapnak egy kis önkénteskedéshez, hiszen egyrészről egy nagyon üdítő, kellemes szabadidős program, másrészről az Önkéntesség Évében talán még nagyobb hangsúlyt kaphat a "jóért végzett" önzetlen munka.

A Futrinka Egyesületnek menhelye nincs, így a kutyáink egy része ideiglenes befogadóknál kerül elhelyezésre, amiért nem győzünk elég hálásak lenni, de vannak azok a kevésbé szerencsések, akik számára csak a kennel marad. Ehhez viszont előfeltétel a kennel(ek) léte, amit mi egy tárnoki kutyapanzión keresztül biztosítunk, ahol összesen 24 kennelt bérlünk.

A kennelsoron vegyesen élnek az Egyesület négy tevékenységi csoportjának védencei, így vannak magyar vizslák, német dogok, tacskók és az esélytelen egyebek. Gyakorlatilag folyamatosan teltházzal működünk, így még a kennelsorra is csak várólistán keresztül vezet az út.

Minden kennelben van hőszigetelt kutyaház, a kutyáink jellemzően egyedül birtokolják a számukra kijelölt lakrészt, így minimálisra csökkenthető a felügyelet nélküli időben is a balesetek száma, hiszen nincs kivel hajba kapnia gyakorlatilag senkinek. Nem célunk, hogy zsúfoltságot teremtsünk, a kutyáink naponta 3-4 alkalommal sétálnak a panzióhoz tartozó füves kifutón, ismerkednek más kutyákkal (már ha erre van lehetőség, mert habitusuk lehetővé teszi), tanulják a pórázon közlekedést, kenneltisztaságot, ismerkednek az emberekkel. A kennelsor élete - bármennyire is annak tűnhet első látásra - nem szomorú, a kutyáink a foglalkozásnak köszönhetően kinyílnak, megszokják a rendet, s kevés kivétellel könnyen és gyorsan alkalmazkodnak az új, legtöbbször az életüket jelentő kennel-léthez.

Hétköznapokon egy fizetett alkalmazottunk, Laci látja el a kutyáinkat. Nagyon nagy szerencsénk volt vele, hiszen rendszerető, józanéletű és még a kutyákhoz is ért, mindenkivel megtalálja a hangot, még a legelvetemültebbekkel is. Hétvégén igyekszünk önkéntesekkel megoldani a sétáltatást, gyógyszerek beadását, kennelek takarítását, etetést, szocializációt. Ehhez bárki csatlakozhat, kezdetben az új önkéntesek csak már rutinosnak számító segítőkkel mehetnek a kennelsorra, de minden rutinos volt egyszer kezdő.

A 17. hét végéjén megtartottuk első tavaszi nagytakarításunkat, amely minden évben esedékes, hiszen a tél Tárnokon sem múlik el nyomtalanul. Minden kennelt alaposan kitakarítottunk, a házakat átmostuk, kicseréltük a plédeket, megváltunk néhány egércsaládtól az etető részlegünkről, összeszedtük a kifutón a hó által korábban rejtett játékdarabkákat. Jó hangulatban telt a nap, bár végig zuhogott az eső, de ez sem tántorított el senkit. A nap végére a kutyáink is elfáradtak, úgyhogy összességében is pozitív volt ez az összejövetel, de hamarosan szükség lesz még egy önkéntes napra, amikor a falakat, rácsokat le lehet festeni, a kutyaházakat felújítani, illetve amelyiket már olyan mértékben átalakította a kedves lakója, azokat cserélni is kell. Mindig van mit tenni, ezt talán mindenki elhiszi.

Ha valakit érdekelne akár csak néhány órás hétvégi kutyás elfoglaltság, írjon az info@futrinkautca.hu e-mail címre a részletekért. A kennelsort 16 év alattiak nem látogathatják biztonsági okokból!

A takarítónapon kívül a tacskó fajtamentésnél egyetlen említésre méltó esemény történt, ami igazából nem ért minket váratlanul: Les ideiglenes befogadói elvéreztek, s úgy döntöttek, hogy Les már nem megy tőlük sehová, minden csibészségét igyekeznek a jövőben orvosolni, beíratkoznak kutyaiskolába, felszerelik a villanypásztort, de Les marad. Így ennek a szálkás tacskónak rohamos gyorsasággal ért révbe az élete. Mátééknak köszönjük, hogy ez így alakulhatott, Adriennek pedig az ügyintézést, segítséget!

Szemtelenül jó hét, avagy nem csak a szemesnek áll a világ! (16. hét)

A beszámolók kicsit megint háttérbe szorultak, de természetesen nem felejtődtek el, hiszen fontos, hogy minden körülöttünk zajló eseményről átláthatóan tájékoztatást adjuk, illetve nekünk is jó vissza-visszanézni hónapok távlatából, hogy mivel is töltöttük az első igazán jó idővel kecsegtető hónapjait a 2011-es évnek.

Az örökbefogadó napról, illetve a kutyás teljesítménytúráról már külön bejegyzésben beszámoltunk, így ezeket nem ismételném, de a lényeg: mindkettő ehhez a beszámolóhoz tartozik, ezek határozták meg a készülődés irányát a kutyák ügyeinek vitele mellett.

A héten kettő szemproblémás kutyánk is gazdához költözött.

Grit, az Illatos útról mentett félszemű, hosszú szőrű tacskó keverék kan a Balatonfelvidékre tette át a székhelyét. Zsininek köszönöm a fuvarban nyújtott segítségét!

Pickle, az alig-alig látó is elhagyta ideiglenes befogadóját, Petrát, hogy új életet kezdjen egy csinos fekete-cser tacskó lány oldalán. Szerencsére a kezdeti nehézségeket leküzdve sikerült beilleszkednie, de a szemproblémáin túl epilepsziás rohamok is jelentkeztek nála, így most már gyógyszert is szed. Ennek ellenére Pickle végre igazán boldog lehet. Petrának hálásan köszönöm, hogy Pickle minden hisztije ellenére náluk vészelhette át a gazdára találásáig eltelt időszakot.

Szintén örökbefogadásra került Tündi, akit ideiglenes befogadói tartottak meg, így számára nem jelentett változást a papírmunka, maradt, ahol volt.

A nagy örökbeadások mellett is érkezett egy új kutyánk, akitől családja volt kénytelen megválni összeférhetetlensége miatt. Les már eleve oltva, ivartalanítva, chipezve került hozzánk, amiért hálásak vagyunk az amúgy őt is befogadó korábbi családjának. Nem nagyon volt egyéb választási lehetőségük, tényleg segíteni akartak Lesnek, de be kellett látniuk, hogy nem az ő falkájuk lesz a tökéletes számára. Szerencsére Les ideiglenes befogadóhoz kerülhetett, ahol viszonylag hamar sikerült feloldódnia és elrabolnia a háziak szívét.