Volt védenceink beköszönnek - ezért érdemes csinálni!

Mindig jó, ha egy-egy régebbi védencünk beköszön, az ilyen e-mailek, telefonok bearanyozzák a megfáradt, stresszel teli hétköznapokat, amikor valahogy semmi sem alakul úgy, ahogy az ember eltervezi és egyre több időt kell lecsípni az amúgy is kevés családra fordítható időből. Mi is elfáradunk.

Talán panaszként hangzik, és valójában az is: egyre több a mentendő kutya, vagy legalábbis egyre többről jut el hozzánk hír, többségük pedig azonnali megoldást igényel. Mi pedig nagyon igyekszünk, de egyikünk sem főállású állatvédő, munka, család, iskola, egyéb elfoglaltságok mellett kell helytállnunk. Egyesületi autónk nincs, a fuvarokat legtöbbször munka után vagy hétvégén intézzük saját gépjárműveinkkel, legtöbbször a benzinköltséget is saját zsebből finanszírozva. A telefonjaink is mind a magánkészülékeink, a hívásokat lopva a munkahelyen, ide-oda rohanva kezeljük, mint ahogy a védenceink ellátását is adományokból finanszírozzuk. Tévhit, hogy az állatvédők ezért pénzt kapnak az államtól - nem kapunk ilyen jellegű támogatást. Legfőbb bevételünk az adó 1%, de amire megérkezik a pénz, rendszerint már milliós adósságot görgetünk magunk előtt: a minőségi állatvédelem nem olcsó mulatság.

De vissza a védencekhez, mert ez a bejegyzés arról hivatott szólni. Az utóbbi időben páran visszajeleztek és úgy gondolom, hogy ezeket érdemes megosztani az olvasókkal, hiszen ezek szólnak leginkább arról, hogy miért is csináljuk, miért nem hagyjuk abba és választunk olyan hobbit, ahol nem függenek életek a döntéseinktől.

Fagyöngy a tenyésztőjétől került hozzánk, majd egy korábbi mentett tacskónk, Hercig mellé költözött Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe.

Elég jól haladunk a bepisi fronton. Lekopogom, hogy napok óta nem kakilt be, hurrá. Ennek örülök a legjobban. Éjszaka hál' isten napok óta nincs akció, alszik mindenki mint a tej. Akkor csurran be egy kis pisi ha boldogságos. Akkor nagy örömök közepette odaszalad egy sarokhoz, vagy valamelyik szék lábához és......... De kezdi venni a lapot, ha rászólok gyorsan abbahagyja. Reggel szépen megvárja míg összeszedem magam, na az igaz, hogy a fürdőszoba ajtóra rá rá próbálkozik, de ha rászólok, gyorsan leteszi a lábát.

Szerintem egy-két hét és meglesz a szobatisztaság dolog is.
Ma voltunk kontrollon az állatorvosnál. Jó hír, hogy másfél hét alatt hízott, közel egy kilót. Most 8,2 kg. Már nem állnak ki olyan élesen a csontjai, még vagy fél kilót hízik és a súlya rendben is van. Tüdő, szív szépen muzsikál, hangulata nagyon jó.
Szóval az első akadályok szépen átugorva.
Ma megkaptuk az útlevelet, a Futrinka egyesület nevéről levettük, a csip számot áttettük az enyémre.
Herczit is megmértük, ő 9.6kg neki egy egész kilót kell leadni. Mondjuk Fagyi élelmét is folyamatosan csökkentem. Most már csak naponta kétszer kap.
A szőre is szépen javul, tudod az a rőtes szőr, lassan elkezdett hullani, a hátán egy tíz centis sávban már látszik a szép fekete szőre, előjöttek a hárleqim foltjai is. Kiderült hogy az egész mellkasa olyan, És puha, nagyon nagyon puha. Olyan a tapintása, mintha a legfinomabb vattát simogatnád.
Szerintem ha látnád mennyit változott, el sem hinnéd hogy alig két hete hogy elhoztátok hozzám.
Jaa hallottam ugatni, nagyon gyenge, kis vicces ugatása van. Már megy Herczivel vagánykodni, de a szeme mindig rajtam van, ha füttyentek már rohan is.
 
A másik beköszönő exünk Troll, akit Budapest közelében találtak kirándulók. Ő is az Északi-Középhegységben talált végleges, szerető otthont. Az ismerkedés nem sikerült ugyan túl jól, mert Troll átlógott a kerítésen a szomszédba, ahol egy ónémet juhász kan lakik, de a gazdik mindent megoldottak.
 

Gondoltam beköszönök nektek így a nyár elmúltával ősz beköszöntével.Nagyon jól érzem magam új otthonoban ahová 2010. június 21-én kerültem. Vagyis elmúlt már három hónapja. Szerető gazdáimmal megéltünk már elég sok mindent. A kerítés bontáson át a biciklire való pattanásig, a fürdésig na és nem utolsó sorban a kiruccanásig pórázzal ami a legújabb story volt most a hétvégén gazdámékkal.

A kerítés bontással igaz még az elején(júniusban ) próbálkoztam, kerestem az utam és mentem volna vissza nagyon rékáékhoz de női gazdim megható szavai (amik arról szóltak kutyafülell hallgatva , hogy maradjak velük mert imádnak és szükségük van odabújós fejemre és reggeli puszijaimra amiket kapnak tőlem ) rádöbbentettek a maradásra, amit hozzáteszek nem bántam meg, mert amit egy gazdától meg lehet kapni azt én megkapok)kutyacsont-a fogtisztítós, vitaminok, meleg pléd, párna , szeretet, simogatás, puszik, stb...) úgyhogy kerítés bontás és menekülés azóta eszembe sem jut.
A fürdés ami nem volt túl jó. De női gazdim szereti ha tiszta vagyok így neki behódolva beadtam a derekam és a kezdeti nehézségek után, (hogy márpedig engem a kinti nekem kinevezett kádba akarnak fürdetni) elkezdődött a fürdés. Komolyan mondom először nem volt jó, (mindig ezt hallani:" neked lesz jobb drágám.... stb. ")aztán mikor megkaptam a jó kis masszírt na meg jó illata is volt a kutyasamponnak így aztán folytatódhatott a fürdés. De a legjobb az volt amikor vége lett és szerető gazdim ölébe voltam kb: 30 percig törölközőbe bebugyolálva , simogatva megtisztítva. Akkor már alig akartam ismét a földre kerülni.
Van egy-két kép fürdés után majd küldöm nektek!
 A mostani őszi hétvégén az udvaron való játszás a levelek, békák figyelgetése közben (békázni nagyon szeretek gazdim nagy "örömére") hallom hogy szólnak "megyünk sétálni". Gondoltam magamban , hogy "hova"?
Látom gazdim kezében vadiúj hám nyakörv ami ugye nem rángatja a nyakamat ide-oda jobbra-balra, már-már kezdtem megijedni hogy megint visznek engem valahova mármint el inenn a szerető otthonomból. Megint új gazdi és utazás áh, nagyon elkeseredtem. De aztán, amikor megláttam azt a pórázzsinórt amivel a Rékáék hoztak nem akartam menni.
Női gazdim, csak néz rám és mondja hogy menjek mert jövünk vissza hamarosan. Akkor elgondolkoztam, mivel még nem éreztem magam egyszer sem becsapva mióta velük vagyok, hát menjünk!!!!
A hám rámrakása után kapu kinyit és máris kint voltunk az utcán. Kedves kutyabarátaim akikeknek eddig csak a hangját hallottam,már láttam hogy várnak a kapunál a kerítésen belül. Én nem sokat gondolkodván gazdim megránottam és nyomás haverkodni. Szerető gazdim, vigyázott ám rám mert én csak mentem , mentem, puszilkóztam,vidámkodtam, elengedtem a hangom egyszóval kiengedtem magamból a gőzt. Szegény gazdim a séta végére eléggé elfáradt, mintha szaunába ült volna olyan volt a bőre, de azt hiszem ő is élvezte. Úgy kb: 20 perc múlva értünk vissza otthonunkba , nekem nem kellett kétszer mondani, hogy iszok-e. Egy jó pár deci víz lement a torkomon. Miközben pedig gazdim kifújta magát én az udvaron elheveredve csak ennyit mondtam magamban "Köszönöm ezt a két szerető, gondoskodó, imádnivaló gazdát, akiket nagyon szeretek és ők is negem"!!!!

Troll beköszön

Troll egy talált kutya volt, de senki nem kereste. Eger mellé ment gazdához és most írt nekünk. Jók ezek a visszajelzések, mert megerősítenek abban, hogy fontos, jó, amit csinálunk. Szóval kedves örökbefogadó gazdik, tessék nekünk írni! (Még akkor is, ha nem válaszolok azonnal, de mentségemre legyen mondva, hogy mindig nagyon elfoglalt vagyok, viszont akkor is olvasok ám. :)

Meghallgattuk a Rékával készült interjút amit a kontaktrádióban készítettek vele. Hatalmas volt.

Nagyon szeretjük a (trollunkat) Bubust. Nagyon okos és ragaszkodó. Mindent elkövet, hogy szeressük. Imádnivaló.
Képzeljétek! Fürdeni még nem nagyon szeret, de a második alkalom jobban tetszett neki mint az első. A kis huncut, meg is sértődött Ránk. De mikor érezte,hogy így tisztább lett és frissebb ,máris jött hálálkodni. Szóval legjobb döntésünk volt ŐT örökbefogadni. Nagyon szeret kaparni, ásni és kérincsélni az asztalnál mikor eszünk. De van neki megállj, szóval eszes a drágám.
Vannak huncutságai!
Már voltunk a bűzmirigyét is kinyomatni, mert rettenetesen vakarózott és nem volt bolhás. Tele volt neki a bűzmirigye, és már be is volt gyulladva. Úgyhogy rendbe tették a drágámat. Szeretjük borzasztóan.
Gondoltam leírom mi újság velünk. Küldök majd képet megint, hogy törölközöttt fürdés után.

A 24. hét - a tacskó keverékek hete

Ha felhív valaki, hogy tacskó ügyben keres, egyrészről mindig görcsbe szorul a gyomrom, hogy akkor azonnal meg kell oldanom valami sürgős esetet vagy végighallgathatom ezredszerre a "költözünk", "jön a gyerek", "folyton szökik", "morog" vagy "kipisili a tujákat" lemezek valamelyikét. Ha tényleg s.o.s helyzetben hívnak, mint ahogy történt a 24. héten, akkor miközben a telefont tartom, már gondolatban azt szervezgetem, hogy hová, hogyan és ki és miből. A mibőlre általában nem tudok válaszolni, de három megnyugtató válasz után általában megoldottnak tekintem az ügyet - rövid távon.

A karcagi állatvédő lányok csörgettek meg egy azonnali megoldást követelő hívással, merthogy útban Budapest felé (a kocsijuk megrakodva a gyepmesteri telepről elhozott, budapesti állatvédők számára transzportált kutyákkal) egy oszlophoz kikötve találtak két tacskót, a szuka tüzel, őt már ellepték a nagyobb testű kanok, meg is van sérülve. Helyünk ugyan nem volt, illetve fotót nem láttam a kutyákról (ilyen esetben 99%-ban keverékekre számítok, mert az emberek többsége sajnos tényleg nem látja, tudja a különbséget a fajtatiszta tacskó és a rövid lábú, tacskó ősökkel is rendelkező tacskó keverék vagy ahogy mostanában fellengzősen hívom: rurál tacskó között), de ígéretet tettem az átvételükre.

Így került a gondozásunkba némi logisztikai zűrzavart követően, a karcagi lányok életmentésének köszönhetően Kárpit és Brokát, az egy év körüli rövid szőrű tacskó keverék testvérpár. Kárpit a kanocska, zsemle színű, Brokát, a szuka fekete-cser. Mindketten nagyon picurkák, alig 5 kg-osak. Kárpit hamarosan át is esik az ivartalanításon, Brokátnak sajnos ki kell várnia a tüzelés végét, csak azt követően kerülhet sor a műtétre. De mind a ketten szerető gazdát keresnek vagy ideiglenes befogadók jelentkezését is várjuk.

Ha már ideiglenes befogadás. A héten két kutyánk is áttette székhelyét egy-egy ideiglenes befogadóhoz. Ez hatalmas segítség nekünk, mivel családi környezetben sokkal több információ gyűjthető védenceinkről, ez pedig jelentősen javítja az örökbeadási esélyeiket.

Kunca Martonvásárra utaztatta át magát. Róla eddig kiderült, hogy szobatiszta, a lakásban szépen viselkedik, imád enni, tökéletesen tudja, hogy mire való az ágy és más kutyákkal jól kijön. Pórázon még nem sétál tökéletesen és idegen környezetben félénk, de lesz ez még jobb is.

Gauss Porca gazdiékhoz cipekedett, ahonnan sajnos néhány nap múlva vissza kellett hoznunk, mert a fiatalúr túl soknak bizonyult a két őshonos kutyalány számára. Gauss tehát újra Tárnokon van néhány nap családi próbaidőt követően. A lelke rendben, Gauss nem a típusú kutya, akit bármi megtörne, ő egy makacs, neveletlen, csupa energia, apportos tacskó-terrier keverék, igazi ördög. Számára aktív, türelmes és hozzáértő gazdit keresünk.

Egy gazdisodásról is beszámolhatok, Troll, az óriásunk Eger mellett talált magának új családot. Ugyan az első pár percben úgy döntött, hogy átmegy a szomszéd német juhászhoz, ezzel kb. szívrohamot is hozott rám. Öt-tíz percnyi kiabálás, illetve az új gazdik szomszédokhoz való átkéretőzését követően Troll nemes egyszerűséggel visszajött, de hagytam ott neki azonnal egy bőr kiképző pórázt, hogy a kertben a kerítés aljának tacskó szempontból is megfelelő rögzítéséig csak azzal sétáltassák. Remélem, hogy nem szökik meg és megbecsüli magát, mert jó helyre került.

Klotildnál pedig látogatók jártak, de ezt csak nagyon halványan írom, mint ahogy Zuzu is rendszeresen randizik valakivel. De hír majd csak akkor lesz belőle, ha tényleg lesz mit hírként tálalni.

23. hét - végre utolérem magam!

A 23. héten egy védencünket sikerült gazdához adnunk, és ha nem lenne fokozott az igény a  rendelkezésre álló helyekre tacskó ágról, akkor ezzel az ütemmel tökéletesen elégedett is lennék. Lajbit amúgy is szerencsétlennek tekinthető, mivel több gazdijelölttel is bírt, de valahogy amikor eljött volna a költözés ideje, a gazdijelöltek eltűntek. Most viszont nem állíthatta meg semmi, így a III. kerületbe tette át székhelyét és a visszajelzések alapján tökéletesen alkalmazkodott új gazdái életviteléhez.

Gauss, a körmendi macsó és Troll, a talált "óriás" átestek az ivartalanításon. Sokan és sokszor megkérdezik, hogy a kan kutyák esetében miért ragaszkodunk az ivartalanításhoz, erre most a két tacskó úrfiról szóló híradás keretén belül, röviden válaszolok. Általános elv, hogy Egyesületünk ivarosan kutyát nem ad örökbe, különleges esetekben térünk ettől csak el, de nem minősül különlegesnek, ha egy kutyának úgy pld. nagyobb lenne, egyéb szempontok miatt, az örökbefogadási esélye, sokkal inkább számít az életkor (kölyköket nem műttetünk meg, de a gazdák számára ezt előírjuk és ellenőrizzük is), illetve az egészségügyi állapot (idős, beteg kutyáknál vagy súlyos betegség esetén nem kockáztatjuk egyetlen védencünk életét sem feleslegesen, de az életkor önmagában általában nem befolyásoló tényező).

A kanok esetében az ivartalanítás ugyanúgy csökkentheti a daganatos megbetegedések előfordulásának esélyét, illetve gyakorlatilag megszűnik a szukák iránti intenzív, esetenként kalandozásra is csábító szexuális érdeklődés, tehát a kutya nem lesz kitéve annak, hogy a tüzelési időszakban útra kelve baleset érje, illetve még véletlenül sem marad alkalmas arra, hogy újabb, nem kívánatos almokkal örvendeztesse meg kis hazánkat, különösen, hogy védenceink többségénél sem a genetikai háttér, sem az egyéb tulajdonságok nem jogosítanák fel arra, hogy a fajta formálásába beavatkozhasson. Most talán sokan megkérdezik magukban, hogy ha törzskönyves, esetlegesen jó családból származó kutya kerül a gondozásunkba, miért ugyanez a protokoll? Ha a tenyésztő az érintett kutyát nem tudja vagy nem kívánja visszavenni, számunkra az adott állat nem tér el a többi mentvényünktől, tehát az eljárásrend változatlan. Egy tetoválás vagy MEOE chip csak a tenyésztői felelősséggel együtt eredményezheti a beavatkozás mellőzését, de erre sajnos rendkívül ritkán kerül sor és nem rajtunk múlik. Pedig egyre több az azonosított kutya.

A vízmosásból mentett tacskó ősökkel is rendelkező keverék szuka, Theodóra és hat kölyke elérték a 2 hetes életkort, így át kellett esniük az első féreghajtáson. Jól vették az akadályt, de megerősítettek minket abban, hogy szükséges a kellő óvatosság és odafigyelés, merthogy ürülnek a férgek rendesen. Ezek a szörnyetegek néhány hét múlva már igazi gurméként falták volna fel szép lassan ezeket a gyönyörűséges babácskákat. Két hét múlva esedékes az újabb féreghajtás, aztán rá két hétre jön az első oltásuk is, illetve chipet is kell kapniuk. 3-5 hét múlva kirepülnek a kis tündérek a fészekből, szigorúan benti tartással és ivartalanítási kötelezettséggel. Egyben kérünk minden támogatónkat, hogy ha teheti, járuljon hozzá a kis család költségeihez, mert a hat kölyök + mama oltásai, chipje szép összeget fog felemészteni.

A hétvégén Egyesületünk a Récsei Fressnapf Áruházában gyűjtött száraztápot. Nagyon sikeres volt a nap, mivel három fiatal segítőnk - Miriam, Hanna és Sára - minden (csáb)erejüket bevetve ösztönöztéka a Fressnapfban járókat, hogy járuljanak hozzá védenceink ellátásához. Köszönjük!

A 21. hét is titkolta "hetekig" a történéseit

Nem is nagyon volt intenzív időszak, vagyis nem annyira a tacskókról szólt az egyesületi élet, merthogy évet kellett zárni, a fajtamentés 2009. évi szakmai beszámolóját összeállítani és emellett bonyolítani a napi, munka utáni tennivalókat. De azért nem maradtunk események nélkül.

A hét szuper híre, hogy Gyolcs gazdához költözött. A gazdik felkutatásában nagy szerepe van az egyesület egyik segítőjének, mokaficeknek, nélküle ez az egymásra találás nem jött volna létre. Köszönjük szépen! Amúgy érdekes, hogy függetlenül attól, hogy Gyolcs egy igazán kedves, nyitott, fiatal és kistestű, ráadásul kompatibilis, problémamentes és szuka kutya, gyakorlatilag nem volt rá egyetlen érdeklődő sem. Nem tudom, hogy mi alapján választanak maguknak az emberek kutyát, de Gyolcs az én szememben pld. álomebnek tűnt, akiért tényleg tolakodni kell, aztán a tapasztalat rácáfolt erre.

Viszont hogy ne maradjunk "egy mínuszos" állapotban, egy szálkás szőrű kannal bővítettük a fajtamentés létszámát: Trollt, a fiatal-felnőtt tacskót Dobogókőnél találta egy fiatal pár. Kisebb keveredések árán, de végül hozzánk került, hogy megkezdhessük testi rehabilitációját. Mivel kullancsokkal bőven ellátva gyűjtötték össze, egy vérképpel indította futrinkás karrierjét. Szerencsére babéziának nyoma sincs, úgyhogy oltódhatott, chipeződhetett kedvére.

Klotild pedig a kis fejét és henger testét elköltöztette Tárnokról és Thonet néni korábbi gazdáihoz, PiciBorzasékohoz tette át a székhelyét ideiglenesen. Már az első pár nap után többet tudtunk róla, mint amit a kennelben tartás mellett lehetőségünk volt megtapasztalni. Klotild szobatiszta, kedves, lakásban nem rombol, viszont nagyon aktív, ugrálós, akár kutyasportra is alkalmas, de kirándulásra mindenképpen, kutyahölgy, aki inkább 3-4 éves, mint 5-6. Barátságossága az embereken és a kutyákon kívül nem nagyon terjed tovább, mert sem a macskákat, sem a madarakat, sem egyéb kisállatot nem tűr maga mellett. Klotild számára most már ezen többletinformáció birtokában keressük az álomgazdit.