Túlélni az adó 1%-ig - ismét az állatorvosi tartozás törlesztésére gyűjtünk!

Frissítés: az eddig beérkezett adományokból sikerült kifizetnünk Demizson, Gobbi, Süti és Tipli számláját. Kérünk mindenkit, hogy ha teheti, akár 500 Ft-tal is, de segítsen, hogy a későbbiekben is segíthessünk.

Nem szeretünk kérni, de adományokból működünk, s ebből fakadóan csak a kutya és különösen a tacskó kedvelők segítségére számíthatunk. Minden hónapban igyekszünk előteremteni a működéshez, mentéshez szükséges költségek fedezetét, de egyre nehezebben megy. A beérkező forintokat panziódíjra, egy-egy fuvar költségére, s állatorvosi költségeinkre fordítjuk. Sajnos nem sikerült mindent rendezni, s most egy elég tekintélyes összegű tartozással kell szembenéznünk az egyik állatorvosi rendelőben, akiknek köszönjük egyáltalán annak a lehetőségét, hogy tartozhatunk, s hogy ők közben is ellátják, oltják, műtik a kutyáinkat.

Malvinnak, a gerincsérült tacskó keverék szukának sokan szurkoltak, de sajnos nem tudtunk végül rajta segíteni, pedig tényleg mindent megpróbáltunk. Számomra az ő elvesztése lelkileg is nagyon nagy terhet jelentett, hiszen egy szintén mozgássérült, vizeletét és székletét nem akaratlagosan ürítő kutyával, Eszkuláppal élek együtt immár több, mint egy éve. Malvin halála tovább szigorította Eszkuláp ultrahangos vizsgálatait és laborellenőrzését, de ő már a mi kutyánk, intézünk mindent, ami az ő biztonságához szükséges. Viszont ettől nem fáj kevésbé a csodálatos szemű, barátságos Malvin elvesztése. Talán nem így kellett volna történnie. Talán jobban is vigyázhatott volna rá, akihez tartozott. Malvin műtéti költségei, speciális beavatkozásai, laborvizsgálatai, kórházi tartása tetemes összegű tartozássá álltak össze még a kedvezményes árakon is, amelyet a Felicavet Állatkórház Egyesületünk számára biztosít. Mivel halott kutyára végképp nem szeretünk tartozni, így szeretnénk, ha legalább apránként törleszthetnénk, havi ütemezéssel.



Malvinnak nem sikerült...

 Gobbi néni sincs már köztünk, az ő életének utolsó számláját, a röntgent, amely kimutatta, hogy napok óta tartó agóniáját a tüdőben és agyban lévő daganat-áttétek okozzák, s az altatását nem tudtuk még kifizetni. Pedig jó lenne elengedni őt - pénzügyileg is. Számára nem adatott meg, hogy végleges gazdás kutyaként búcsúzhasson, de ezt ő nem igazán tudta, hiszen ideiglenes befogadó családja mindent megadott számára, amire előtte nem nyílt lehetősége: ágyban aludt, kirándult és nagyon-nagyon szerették.

Lőrinc bácsit sem kell talán bemutatni, bár ő szerencsére él és virul, de ha nem avatkozunk időben közbe és magára hagyjuk, mára már nem lenne kinek rónia a tatabányai utcákat új ideiglenes befogadója oldalán. Lőrinc bácsi az ózdi gyepmesteri telepről menekült altatás elől, majd több, mint egy évet kennelben töltött "megmentve" úgy, hogy gyakorlatilag mi foglakoztunk vele hétvégente, egyébként embert sem nagyon látott. Aztán amikor észrevettük, hogy kórosan lesoványodott, közbeléptünk. Így került Lőrinc bácsi a gondozásunkba, s derült ki, hogy gátsérv akadályozza a vizelet- és székletürítésben, gyakorlatilag saját magát mérgezi, s az erőlködés amúgy is megviseli. Megoperáltattuk, átesett az ivartalanításon, szerveinek állapotát laborvizsgálatok során keresztül ellenőriztettük, s több hetet töltött kórházban is.



Csoki a speciális diéta miatt nem kell senkinek

 Csokit a fajtatiszta (és tetovált) szálkás szőrű tacskó kant Szolnokon találták és csak azért nem tudta megtartani az őt megtaláló család, mert gyilkolta a tyúkokat. Csoki nem is tudja, hogy milyen szerencséje volt, mivel nálunk kiderülhetett, hogy a hólyagjában egy tekintélyes méretű kő alakult ki. Megoperáltattuk, átesett az ivartalanításon, s egész életében speciális, a kőképződést megakadályozó tápot kell ennie, ami ha Csoki az egyedüli kutyánk lenne, nem okozna gondot, de mivel rajta kívül vagyunk még egy páran, így ezt is erőfeszítések árán tudjuk előteremteni. Csoki ideiglenes befogadónál várja, hogy valaki beleszeressen.

Minden tétel mögött egy valódi kutya van egy igaz történettel, sokszor szenvedéssel, izgalmakkal, szerencsés gazdára találással, néha szomorúsággal és búcsúzással. Minden örökbeadásra kerülő kutyánk veszettség és kombinált oltással rendelkezik, chipezett és ivartalanított, rendszeresen parazitamentesített. Az örökbefogadókhoz az egyesület valamelyik örökbeadásra jogosult tagja viszi a kutyát, szerződést kötünk, de nincs "kötelező örökbefogadási díjunk", legtöbbször - szégyen, nem szégyen - nem is ajánlanak fel számunkra semmit az örökbefogadók, de nem is ezért tesszük. Nem várhatjuk el, hogy egy-egy mentett kutya akár több százezer forintra rúgó számláját a befogadók teljes egészében megtérítsék, ezért számítanánk azok segítségére, akik egy tábla csoki, egy üdítő vagy egy mozijegy, netán egy nyári póló vagy szandál áráról lemondanának valamelyik jelenlegi vagy volt védencünk javára.

Minden forint számít, a beérkező összegből az állatorvosi tartozást csökkentjük úgy, ahogy arról a támogatók rendelkeznek. Kérjük, hogy aki tud, segítsen nekünk, hogy folytatni tudjuk a tacskó fajtamentést, hogy ne legyenek álmatlan éjszakáink amiatt, hogy mit és miből fizetünk ki. Az adományokat a Futrinka Egyesület K&H Banknál vezetett 10404089-49575251-57561000 számláján tudjuk fogadni. Kérjük, hogy ha valaki utal, a megjegyzés rovatban tüntesse fel: ADOMÁNY TACSKÓ + a támogatni kívánt kutya neve.

Köszönjük!

Gyászos 46. hét - The week of mourning

Gobbi elment. Leírni is nehéz, hiszen része volt a napi kommunikációnak, valakinek az életének is. Több, mint egy évet töltött velünk, tacskó védencként. Mostanra elfáradt öreg, meggyötört teste, és a daganatok átvették az uralmat felette. Aljas módon, sokáig jelét sem adva annak, hogy a tüdő és az agy már érintett. Nem volt már lehetőség segíteni, el kellett őt engedni. Mégis nagyon nehéz leírni, mert bár ő azt hitte, hogy van, mégsem volt gazdája, nem talált rá az igazi. Számára IldiH és családja jelentette az otthont. Gobbi, fájó szívvel búcsúzunk, s emlékezni fogunk rád mindig. A fekete, harapós kanra, akit a nyíregyházi gyepmesteri telepről vettünk át felnőtt kölykeivel. S akiről kiderült, hogy egy tündéri, de félénk, rettentően elhanyagolt, daganatos szuka. Egy tündér, egy kis csoda.

Gobbi passed the river. It is hard to write about it as she was part of our daily communication routine, or for some of us she was part of their life. She spent more than a year with us in the care of our dachshund rescue group. Her old, anguished body got tired and tumours took over domination over it. There was no sign that even the lungs and brain are affected - it was so mean from life. There was no way of helping her, we had to let her go. It is hard to write, even though she tought that she had had, that she did not really have a family of her own. Nobody wanted her enough. For her it was Ildi and her family who meant "home". We say good-bye now but we will remember you forever. You were our black, biting male who had been taken over from the local dog pound of the city of Nyíregyháza with her adult son and daughter. And then it turned out that under the shabby fur there is a sweet, old female. A little miracle.

Furcsa módon Gobbi halálával helyet teremtett egy másik esélytelennek, akiről csak aznap este szereztünk tudomást: a III. kerületben találtak egy ezer éves, rövid szőrű, rendkívül rossz állapotban lévő tacskó kant. Alig bírt lábra állni, a karmai a mancsába nőttek, rendkívül lesoványodott. Kizárt, hogy valaki véletlenül elhagyta. A kivizsgálása folyamatban van, reméljük, hogy legalább pár boldog hónap még adatik számára is. Mivel ezt a kutyát a kennelsorra, de még más panzióba sem vihettük, segítséget kértünk. Senki... És még mindig senki... De délután, könnyeit letörölve IldiH jelezte: fogadja a veteránt. Hálás köszönet neki ezért is.

It is strange to say but Gobbi with her death made place for another chanceless one who was reported on the very same day. The million year old, neglected short-haired dachshund male was found in the 3rd District of Budapest. He could hardly stand up, his claws were grown into his paws and he was extremely thin. It is just not possible that somebody could lose him by accident. His examination is being done. We hope that he can have some more happy months. As this dog was not the one to move to a kennel or even to another dog pension, we asked for help... Nobody... and still: nobody... But in the afternoon, with her tears wiped off, Ildi informed us that the old dog is welcome at her home. We are more than grateful to her.

Ha már veteránok: Fidó bácsi ideiglenes befogadóhoz költözött Hatvanba, ahol a lakás puszta látványa éveket fiatalított rajta. Reménykedünk abban, hogy a kezdeti szeparációs ugatása enyhül, mert akkor örök életére meg lenne a helye... Fidó, viselkedj szépen, nagyon-nagyon kérünk!

And if we talk about our old-timers: Fido moved to a temporary family in Hatvan. He got years younger by the mere sight of the flat. We do hope that his separation barking will be solved soon as it would mean his finding a home for the rest of his life. Fido, please, try to behave nicely.

Nanni, a szálkás szőrű törpetacskó szuka átesett az ivartalanításon és Bogi barátja örökbe is fogadta őt. Innentől már Boo néven riogatja Budapest lakóit, és ő is készül mindenféle marketinges szerepekre.

Nanni, our wire-haired miniature dachshund was neutered and Bogi's friend adopted her. She is called Boo from now on and those who live in Budapest can meet her. She is also trying to get in marketing activities.

Kerekeken gördülő 22. hét

Eszkuláp megkapta a kocsiját!

Bár időrendileg nem ez történt a héten legelőször, de én mégis ezzel kezdem. Hosszú várakozás, gyűjtögetés és reménykedés után végre eljött az a pillanat, amikor megkaptam az értesítést, hogy lehet menni Eszki mozgássérült kocsijáért. Így a kellemest a hasznossal összekötve szerveztünk egy kutyafuvart németországi partnerünkhöz, hogy az átadás-átvételre is sor kerülhessen.

Eszkuláp nagyon élvezte, hogy az egész napot velünk töltheti, a kisbusz középső első ülésén alakítottuk ki az ő kis rezidenciáját. Az utazás hosszú óráit vagy alvással vagy nézelődéssel töltötte, odafigyelve arra, hogy valakihez sikerüljön hozzáérnie, hiszen ez neki létszükséglet. A Dog Házba érkezve azt is bemutatta, hogy ő aztán nem barátkozik kan kutyákkal, sőt! Kár, hogy a megsemmisítő csapást egy német dogokból álló falkára gondolta mérni, úgyhogy jobbnak láttam, ha megfékezem őt. A kiskocsitól megijedt és amúgy is kicsit bizonytalan volt: azt hitte, hogy elhagyom, így le sem lehetett magamról vakarni. Szóval az első randevú a mozgássérült kocsival nem volt éppen sikeres és boldog, de éreztem, hogy ennél lesz a helyzet sokkal, de sokkal jobb is.

Másnap már tett egy tesztkört a betonos úton, amikor rájött, hogy arra megy, amerre csak akar és úgy, ahogy ő szeretne, teljesen felvillanyozódott. Amúgy is hajlamos a hiperaktivitásra, nem egy otthon ülő, kötögető-rejtvényt fejtő fajta, de a kocsi adta szabadság szele elég erőteljesen megérintette. Azóta itthon még tovább fejlesztette a technikát, úgyhogy most már tényleg lassúnak számítok, számítunk az ifiúrhoz képest, mert mostanra már profi módon rodeózik, igaz, hogy az elakadásokat még elég pasisan igyekszik megoldani: erőből, de tanítgatom neki a tolatást és az egyéb problémamegoldó lehetőségeket.

Szóval nálunk, ideiglenes befogadóknál nagy a boldogás, mivel Eszkuláp kivirult és újra szabad. Ez pedig nem jöhetett volna létre a sok-sok segítő nélkül, akik hozzájárultak vagy anyagilag a beszerzéshez vagy pedig támogattak, tanácsokat adtak, drukkoltak. KÖSZÖNJÜK!

Ez persze azt nem befolyásolja, hogy Eszkuláp továbbra is keresi az álomgazdit, aki kertes házban lakik, nincs kan kutyája, viszont van egy vagy kettő (de nem több) kicsi, maximum közepes ivartalanított szuka kutyája, nem zavarja, hogy Eszkuláp nem képes kontrollálni a vizelet- és székletürítését (a hólyagját mechanikusan üríteni kell, a széklete meg csak "potyog"), de bepelenkázva lehetővé teszi számára, hogy az ágyon ugráljon és odabújjon a gazdihoz, aki nem esik kétségbe attól, hogy minden este fürdetés van és hogy a lakásban csúszkálás miatt a ledörzsölt bőrfelületet krémezni kell. Ja, és nincs macskája sem vagy ha van, akkor az nagyon fitt, mert Eszki bőszen kergeti.

Lett egy új kutyánk is a héten: a hat éves rövid szőrű tacskó kan, Köles (eredeti nevén Füles, de egyrészről már volt ilyen egyesületi védencünk, másrészről ez inkább illik egy álló fülű jószágra, mint egy tacskóra, úgyhogy a módosítás indokoltságát talán nem is kell magyaráznom). Köles eredeti gazdája nyugdíjas otthonba vonult, ekkor került át némi erkélyen tartózkodás után Köles a második helyre, ahonnan viszont szinten el kellett jönnie. Köles kicsit félénk, mintha bántották volna, de szépen és gyorsan oldódik és nem bánt senkit. Más kutyákkal alapvetően jól kijön, de számomra ő az a tipikus "anya babája" típusú kutya. Legalább 4 kg túlsúlyt még le kellene küzdenie, ebben a méretben saját maga számára is veszélyes, mivel rendkívül rövid lábai vannak, a mellkasa majdnem a földet veri a zsírpárna miatt. Oltás, chipezés és ivartalanítás után szerető gazdát keres vagy ideiglenes befogadó jelentkezését is várjuk.

Hümér, a hisztis gazdához cuccolt ideiglenes befogadójától, akinek szeretném ezúton is megköszönni, hogy vigyázott a kis csibészre és hogy bevezette a lakásban élés rejtelmeibe. Az ilyen jellegű támogatás felbecsülhetetlen, a kutyáink örökbefogadási esélyeit jelentős mértékben javítja. Hümér új kutyatársával minden rendben és szerencsére hisztisünk számára sem okozott nagy törést a helyszínváltás. A gazdisodáshoz elengedhetetlen volt mokaficek fuvarban és örökbeadásban nyújtott segítsége - hála érte!

Theodora is remekül van, a hat baba már egyre nagyobb és önállóbb. Mostanra a szemük is kinyílt, úgyhogy elkezdődött a világ felfedezése. Lassan már a gazdijelöltek is fel-felbukkannak, de még kb. 4 hét, mire költözködésre kerülhet sor. A kis családról igyekszem egy külön postban beszámolni, mert Rita, az ideiglenes befogadójuk már mindegyik eb-gyerekről készített személyiségrajzot is, amit szeretnék megosztani az érdeklődőkkel.

A Futrinka Egyesület, benne természetesen a tacskó fajtamentés is meghívást kapott az Ebugatta által szervezett kutyás napra, ahol több védencünk is tiszteletét tette. A gazdira váró közül jelen volt Gobbi és Klotild, illetve kilátogatott egy korábbi védencünk, Porca hercegkisasszony is. Ugyan örökbefogadóra nem talált senki, de egy kellemes, élményekkel teli napot tölthettek el a "csajok" a nagyvárosban sok-sok kutyaszerető ember által körülvéve.

Sajnos nem tudom a heti beszámolót csupa jó hírrel zárni. Luxor kutyánk ugyanis meghalt. Nem olyan régen adta vissza az örökbefogadója, egészségügyi problémákra hivatkozva. Ideiglenes befogadóhoz került és várta az igazit. Aki már sajnos soha nem jöhet el érte, mert egy nagy kutya keresztezte az útját. Luxor nem élte túl a támadást. Teljesen értetlenül, megdöbbenten állok az eset előtt. Ilyen nem történhet, nem történik. És mégis. Sajnálom Luxor, hogy csak ennyi és csak így adatott.

Örökbefogadó napon is jártunk

Egyesületünk, így a tacskó fajtamentés is részt vett a Német Juhászkutya Fajtamentő Alapítvány által szervezett örökbefogadó napon 2010. április 25-én a Happy Dog kutyaiskolában.
Ugyan különösebben nagy érdeklődés nem volt a kutyáink iránt, mármint örökbefogadni szándékozók nem tolultak a sátrunkhoz tömött sorokban, de a három, fajtamentés keretein belül kivitt kutya remekül töltötte a napját.

Gyolcs például megtanult pórázon járni. Eddig leginkább fókává vált, ha rákerült a hám és a póráz, az örökbefogadó nap lehetőséget biztosított számára, hogy megértse: az a csúnya madzag nem rögzíteni van, hanem éppen a mozgás lehetőségét hivatott megteremteni. Emellett élvezte a simogató kezeket, lepattanó jutalomfalatkákat és az egész napos bújási lehetőséget.

Gobbi néni leginkább ideiglenes befogadója ölében ült vagy őt leste vagy rá volt valami módon matricásodva. Sok idő telt már el azóta, hogy Gobbi hozzánk került és hogy IldiH átvette magához ideiglenes kutyaként. Senki nem érdeklődőtt még rá. Pedig az egyetlen hibája, hogy nem mai darab. De mindannyian azok vagyunk? Hihetetlen, hogy az idősebb kutyákra mennyire nincs itthon érdeklődés. De Gobbi számára is el fog jönni egyszer az igazi.

Eszkuláp is kilátogatott rajongói közé. Hihetetlen ez a kutya, de komolyan. A begyűjtésekor Láncfűrész névvel is illetett eb mostanra békésen tűrte az érdeklődők rohamát és kézről kézre járt. Nem is tudom, hogy hány helyen fordult meg, de azért mindig leste, hogy hová tűntem. Ez jó érzés. Jó nehézzé teszi majd egyszer a távoli jövőben az elválást. (Estére persze már ment Eszki hasa - az egész napos jutalomfalatkák és minden egyéb megtették hatásukat.)

A tacskó fajtamentés abban a szerencsés helyzetben volt, hogy nem csak a mostani védenceivel tölthette a napot, hanem néhány korábban örökbeadott jószág is felkeresett bennünket.

Villon a várpalotai gyepmesteri telepről került réges régen a gondozásunkba súlyos szemsérüléssel. Sajnos az egyik szemét el is kellett távolítani Mr. ÓriásTacskó Úrnak, de ez őt tényleg semmiben nem hátráltatja. Ha már felénk járt, gondolta: barátaival megiszik egy pofa vizet.

Racsni gazdáival érkezett, hogy segítsen a nap indulásakor társainak megfékezésében és hozzájárulását adta Era szuperfinom süteményeinek átvételéhez. Jaj, ha rágondolok arra a sok-sok finomságra, össze is fut a számban a nyál. Racsnit a paksi menhelyről vettük át anno, komoly combsérüléssel és az egyik legnagyobb mázlista, akit ismerek: betette a fenekét a tutiba. Sajnos a rendőrségi bemutató lövéses része számára lezárta a napot, bepánikolt és onnantól már nem igazán volt maradása.

Kacska Manfréd, alias Frédi is a gazdikkal és kutyatársával keresett fel minket. Őt volt talán a legfurcsább látni, mert a személyisége neki alakult a legtöbbet, leglátványosabban. Korábban elképzelhetetlen volt, hogy ennyi kutya között csendben ellegyen, emberek tömege vegye körül. Van még azért mit tanulnia, különösen a kiszámíthatatlan kapkodás tárgykörben, de határozottan és sokat fejlődött. Köszönöm a gazdiknak!

Csörnöc-Dorka meg nem csak hogy megkeresett minket társával, Totóval, hanem a bemutató főszereplőjeként öregbítette a futrinkás mentvények hírnevét. Rendkívül büszkék vagyunk rá, én különösen, de leginkább örök hálánk a gazdijának, aki kifejtette a kóc alatt rejlő igazi értéket és tudássá csiszolgatta.

Öregem...!

A fajtamentés gondozásában több idősebb tacskó és tacskó keverék is várakozik. Sajnos az idősebb kutyák iránt szinte egyáltalán nincs érdeklődés és ha ajánljuk is őket, többnyire az a válasz, hogy "már nem szokna meg nálunk" vagy "nem akarok egy olyan kutyát, akit néhány hónap vagy év múlva el fogok veszíteni".

Az idősebb kutyák néha valóban kicsit nehezebben (de nem nehezen!) illeszkednek be, hiszen már kialakult szokásaikat kell leküzdeniük egy új helyzetnek való megfelelés érdekében, de többnyire ezt zökkenőmentesen sikerül megvalósítaniuk. Az idősebb kutyák már tudják, hogy mit veszíthetnek, ezért rendkívüli mértékben igyekeznek megfelelni és egy tacskó esetében a 8-10 év egyáltalán nem jelenti azt sem, hogy az adott eb már élete végén jár. Szerencsés ez a fajta abból a szempontból, hogy hosszú életű és még az igazán veterán ebek is tele vannak vitalitással.

Egy szerelem kezdetén gondolunk arra, hogy meddig fog tartani? Nem. Amikor egy kutyatársat választunk magunk mellé, akkor miért tervezzük egyből az elválást? Nekem volt két olyan saját kutyám is, akiket idős korukban fogadtam örökbe. Egyiket sem bántam meg, rengeteget tanultam tőlük és ugyan nagyon fájt, amikor itt hagytak, de a közösen töltött időnk tartalmas, szeretettel teli és inspiráló volt és végképp beleszerettem az idős kutyákba: látom azt, amit mások, sokan nem mernek látni.

Amíg viszont egy idős kutyát Magyarország-on szinte reménytelen örökbeadni, addig a legtöbb állatvédő szervezet szembesül azzal, hogy egy meghatározott idő után a védenceinek jelentős százaléka tartósan a gondozásában álló idősebb egyedekből áll. (Ahol nincs egyetlen idős kutya sem, kezdjünk el gyanakodni...) Nekik pedig gazdát kell találni, különben sajnos már a fiatalabb kutyák számára sem tudunk segítséget nyújtani - a lehetőségeink végesek és elsősorban azokért felelünk, akik már a kapun belül vannak.

Kérek mindenkit, akinek módjában áll: segítsen gazdát találni korosodó mentvényeink számára is. Gobbi (10+), Zuzu (8), Kiss Manyi (8), Rupert bácsi (10+) gazdára várnak.

Mire ment az elmúlt évi adó 1%? (Ez még nem a közhasznúsági beszámoló!)

A tacskó fajtamentés a felhalmozott állatorvosi tartozások miatt már-már kilátástalan helyzetbe került 2009. nyarának végére, így az őszi APEH-utalás igazi mentőövként érkezett. A fajtamentésre jutó összeg gyakorlatilag azonnal el is ment. Így is rendkívül hálásak vagyunk azért, hogy állategészségügyi partnerünk - szeretném kihangsúlyozni a nevüket, mivel nem csak emiatt, hanem magas színvonalú szakmai hozzáállásuknak és emberségüknek is sokat köszönhetünk: a XI. kerület, Rétköz utca 16. alatti Felicavet Állatkórház - türelemmel viseltetett irántunk és lehetővé tette a számlák későbbi rendezését.

Néhány, a táblázatban szereplő kutya története

A hosszú szőrű tacskók

2009-ben a korábbi évekhez képest megemelkedett a hosszú szőrű tacskó mentvények száma. Közülük három, számomra valami miatt kiemelten fontos védencünk történetét mutatom be. A három grácia nem egy időben, de egy helyről érkeztek. Valamikor szebb napokat láttak, de aztán eljárt felettük az idő és a segítségünket kérték abban, hogy új otthont találjunk számukra.

Mende-Monda, a fekete-cser szépség mindenkinek belopta magát a szívébe visszafogott kedvességével, türelmével. Sajnos kellett is a türelem, mivel hozzánk kerülését követően egymást érték az állatorvosi vizsgálatok a szemkezeléstől a műtétig, ő pedig mindent elviselt. Azon kevesek, akiket igazán közel engedett magához, tudták: Mende-Monda egy csupa szív, ragaszkodó és szeretetéhes kutyahölgy. Sajnos az idő nem múlt el nyomtalanul és a műtét során komplikációk léptek fel, ezért az átlagosnál több időt töltött kórházban. Nem nagyon volt tolongás érte, de aztán megjelent a láthatáron az álomgazdi és Monda elköltözhetett. A kezdeti összeszokási nehézségek után tökéletes harmóniában élhettek a gazdival és nem sokkal később örökbefogadtak egy másik hosszú szőrű tacskót a Futrinka Egyesület gondozásából, Herciget. Teljessé vált a család. Aztán a gazdinak kórházba kellett mennie és a kutyákra az édesanyja felügyelt. Monda az első nap után magába fordult, nem akart elmozdulni a gazdi ágyáról, sétára sem szívesen ment. Az egyik délután, amikor a gazdi édesanyja hazaért a kórházból, Monda már nem élt.

Fagyal, a vörös démon szintén félénk, visszafogott, de barátságos kutya, aki mára már boldog "birtokosa" egy aktív, kényeztető gazdának és birodalmát megosztja egy fekete német doggal is. De az ő élete sem indult ennyire rózsásan, hiszen nem sokat értett, ismert a körülötte lévő világból, s így az örökbeadási esélyeit nem csak a kora rontotta. Szerencséjére ideiglenes befogadóhoz költözhetett, ahol valamennyire sikerült feloldódnia és érte is jelentkezett egy fiatal hölgy, hogy örökbefogadná. Fagyal elköltözött, de aztán jött a hír, hogy a gazdi külföldön kapna munkát és így megválni kénytelen szeretett kutyájától. Hogy ezek után miért gondolom azt, hogy Fagyal történetének itt a helye? A gazdi nem ment külföldre, maradt. Fagyallal, Fagyal miatt. Azóta is boldogok együtt.

Fahéj története nem annyira az ő története, hiszen előzményként nagyjából ugyanazt írhatnám, mint Mondáról és Fagyalról, az ő története sokkal inkább Zoéról, a gazdájáról szól. Az őt örökbefogadó család egy kis hölgynek, Zoénak keresett társat egy kutya személyében. Fahéjt bátran ajánlottuk, de magunk sem hittük volna, hogy ennyire tökéletes lehet a harmónia kutya és ember között. Amikor az első találkozáson megérkeztek és Zoé magához ölelte Fahéjt - letagadhatatlan volt a hasonlóság. A két különleges szempár, a finom metszésű arc... A visszajelzések megerősítették az első képet. Zoé és Fahéj egysége töretlen azóta is.

A rövid szőrű tacskók

Zuzu még jelenleg is a fajtamentés gondozásában van, gazdára vár. A nyolc éves kutyát eredeti gazdája bízta ránk, mert külföldi munkavállalása miatt nem tudott megfelelő körülményeket biztosítani számára, oda pedig magával a kutyát nem vihette. Zuzut megviselte a változás, nagyon keveseket engedett magához közel, a többieknek jó esetben is csak fogait mutatta meg, ha egyáltalán előbukkant. Számára is találtunk ugyan egy gazdát, ahol jó dolga lehetett volna, de valahogy mégsem találták meg a közös hangot az új gazdával és Zuzu visszajött hozzánk, ráadásul a legnagyobb hidegek idején - egy szobakutya. Nagy szerencsénkre egy korábbi örökbefogadónk sietett segítségünkre, pontosabban Zuzu segítségére és ideiglenesen odafogadták magukhoz az öreg kutyahölgyet, akinek olyan gazdát keresünk, aki nem akar egyből a kutya személyes terébe tolakodni, hanem elfogadja, kivárja, amíg Zuzu magától nyit felé.

Ganga egy vidéki település peremén kóborolt nagyon rossz állapotban, lesoványodva, testileg és lelkileg összetörten. A madárcsontú kutyának az összes bordáját meg lehetett számolni, a fülében atkák sokasága, a szőrében bolhák tömkelege. Gangának nem volt korábban jó élete, valószínűleg minden tüzelése vemhesülésben ért véget és több balesetet is el kellett szenvednie: erre utalt hátsó lábai csálésága és görbébe tört gerince. Ganga minden érintésre, hangosabb szóra maga alá pisilt. Innen indultunk. Több állomáson át vezetett az útja: lakott Tárnokon, majd néhány napot gazdánál töltött, de mivel egyáltalán nem szobatiszta, így onnan visszakerült. Szerencséjére volt olyan ideiglenes befogadó, aki nem esett kétségbe a bepisilési problémáktól és ahol a hidegben meghúzhatta magát. Magyarországon nem akadt számára gazdi, de az egyik németországi partnerünk ideiglenesen magához vette. Sajnos külföldön sem fenékig tejfel az élet, de Ganga számára már az maga a Paradicsom, hiszen lakásban élhet, de továbbra sincs végleges gazdánál.

A szálkás szőrű tacskók

Gramofont és Lajtorját egy ismerősünk előtt tették ki egy szép kék autóból. A két másfél év körüli szálkás szőrű tacskó kanra valószínűleg már nem volt szükség és az elbocsájtásuk ezen drasztikus módját választotta a valamikori tulajdonos. Sajnálatos módon ismerősünk inkább a kutyák összegyűjtésével, mintsem a rendszám rögzítésével volt elfoglalva, így feljelentést nem tudtunk tenni, de a két kutyát biztonságosan elhelyeztük és megkezdődhetett a testi-lelki rehabilitációjuk. Gramofon volt kettőjük közül a gengszter, míg Lajtorja volt a megfontoltabb - de összességébe véve mindketten rendelkeztek mindennel, amiért a szálkás szőrű tacskókat szeretni lehet. Gazdához külön költöztek és bár tesztelték az őket befogadók idegeit szobatisztasági hiányosságaikkal és magas pakolászási hajlandóságukkal, mégis boldog, gazdás kutyáknak mondhatják magukat.

Csörnöc a testvérével együtt, Csingerrel került hozzánk a kiskunfélegyházi gyepmesteri telepről. Ami miatt őt emelném ki és teszem is ezt mindenhol, hiszen ő lett a tacskó fajtamentés blogjának reklámarca is, az nem más, mint a türelem és szakértelem előtti tiszteletadás. Csörnöc egy csoffadt, rossz szőrben lévő Maugliként érkezett. Nem tudott semmit, nem értett semmit és a férfiaktól félt. Egy ideig a kennelsoron zajlott a szocializációja, majd jelentkezett egy lány, hogy ideiglenesen magához fogadná és amíg nála van, a Népszigeti Kutyaiskolába is elvinné Csörnöcöt. A kutya lassan oldódott és fejlődött, s közben egyre szorosabb kapocs alakult a befogadó és közte, míg végül eldőlt: Csörnöc, már Dorka néven véglegesedik. Dorka azóta már szép karriert tudhat maga mögött, legutóbb egy klikkeres képzésről szóló könyvben töltötte be az illusztráció szerepét. Akik ma látják, el sem hiszik, hogy honnan és milyen állapotban indult ez, az akkor még csiszolatlan gyémánt.

Gesztenyéről "csak" azért írok, mert ő volt eddigi védenceink közül a legkisebb - egy kaninchen szálkás szuka. Gesztenye a tenyésztőjétől érkezett és addigi életét inkább kennelben, mint családi kedvencként élte. Elhozatala után nem is tudtuk volna a kennelsorra tenni, mert mindenhonnan kifért, így sürgősen ideiglenes befogadót kellett számára keresnünk. Szerencsénkre egy korábbi örökbefogadónk magához vette átmenetileg és a félénk, egérszemű apróságból egy csodálatos, stramm kiskutyát varázsolt. Gesztenyéért nagy volt a tolakodás az őt örökbefogadni szándékozók között, így esetében inkább az okozta a problémát, hogy a sok jó közül az ő szempontjából legjobbat sikerüljön kiválasztanunk. Reméljük, hogy ő is úgy érzi, hogy helyesen döntöttünk.

A tacskó keverékek

Sokan kérdezik, hogy miért vannak a tacskó fajtamentésen belül keverékek. Ha a tacskó mindenki számára azt jelentené, ami az FCI standarben rögzített, talán nem lennének keverék védenceink. Talán akkor sem, ha látatlanban nem fogadnánk be altatás elől, sérülten kutyákat, hanem követelnénk a fotót, a leírást, a helyszíni szemlét. Nem tesszük. Vannak tacskó keverékeink, hiszen az ő létrejöttükhöz is kellett valamikor egy igazi tacskó. Ha felhívnak egy vidéki gyepmesteri telepről, hogy másnap altatnának egy ilyen-olyan tacskó kutyát vagy ha segítségkérés érkezik, hogy egy tacskó fekszik sérülten az út szélén és van helyünk, fuvarkapacitásunk, befogadjuk a kutyát. Persze nem tudunk MINDEN kutyán segíteni így sem. De nem hagyunk cserben kutyát, ha már igent mondtunk rá, csak azért, mert "mégsem annyira tacskó".

Így került hozzánk Braille, a szálkás szőrű tacskó keverék kan, aki Gödöllőn, kivert szemmel feküdt napok óta egy üzlet közelében. Több helyről próbáltak neki segítséget kérni, de sehol nem tudták fogadni. Félő volt, hogy a kutya feladja a küzdelmet. Az utolsó pillanatban érkezett meg hozzánk is, mivel a sérült szem mögött már bőven felgyűlt a genny, az egész teste gyulladásban volt, nem bírta volna már sokáig. A szemét el kellett távolítani és komoly kezelésen kellett átesnie, de megküzdött az életért. Nagy boldogság volt számunkra egy nagyon kedves, idősebb házaspárhoz örökbeadni őt - már be volt készítve a kosárkája a radiátor mellé, hogy sose fázzon és a jutalomkekszek is azonnal előkerültek. Braille nem gondolta egy percig sem, hogy inkább nálunk maradna.

Kacska Manfrédot, a rövid szőrű tacskó keverék kant az Illatos úti gyepmesteri telepről mentettük. A genetikailag módosult lábfeje valószínűleg nem vonzott volna túl sok örökbefogadó jelöltet a telepen sem és így veszélyben lett volna az élete, illetve szerettük volna ivartalanítva tudni őt, hogy még véletlenül se örökíthessen semmit tovább azokból a szuper génekből, amelyek hozzásegítették őt ehhez a különleges lábhoz. Sajnos nálunk is sok időt kellett töltenie, ezalatt lassan fejlődött is, kénytelen volt: a kezdeti szájhősből az eltelt hónapok alatt zajos, beszólogatós, de már mindenkivel alapvetően kedves kutya vált. Bár hirdettük mindenfelé és Manfréd igazán nem volt idős sem (alig haladta meg az egy éves kort), nem nagyon akarta őt senki. Ugyan volt egy sikertelen örökbefogadása, de azt a pár napot említeni sem érdemes. Nagyon megörültünk, amikor egy ideiglenes befogadó pár őt választotta átmeneti védencként, hiszen így kikerülhetett a kennelből és megkezdhette a szocializáció újabb szakaszát: a családi kutya léttel járó jogok és kötelezettségek megismerését. Nem volt rög-nélküli a folyamat, de Manfréd valamit mégiscsak jól csinált, mert kacska lábacskája köré csavarta a családot és ő is örökbefogadási szerződésre cserélte az ideiglenes papírokat.

Gobbi a nyíregyházi gyepmesteri telepről utazott hozzánk két másfél év körüli kölykével. A homályos fotó alapján akár elhanyagolt, fajtatiszta szálkás szőrű tacskó is lehetett volna, ráadásul fekete-cser. A viselkedése - kapkodás, ugatás - szintén megfelelt egy bajban lévő tacskó reakciójának. Szóval a fekete harapós kan és két bűntársa megérkeztek hozzánk. Egy hétig csak a hangjukat hallottuk, látni őket igazából nem láttuk. Aztán indul az emberhez szoktatás: egyből a legnagyobb hangadóval, Gobbival (akkor még nem ez volt a neve, egész pontosan nem volt egyáltalán neve). A vérmes ugatásról hamar kiderült, hogy valójában félelmi reakció és a fekete kan a szőr kisollóval történt lefejtése után már leginkább egy szürke szukának tűnt, hatalmas emlődaganattal, amelyet az ivartalanítással egyidőben eltávolíttattunk. A szövettan alapján a daganat épben kimetszett, de rosszindulatú egység volt. Gobbi a kennelsorról ideiglenes befogadóhoz költözhetett, ahol a kezdeti félénkségén lassan sikerült átlépnie és egyre inkább társasági kutyává válik. Számára még mindig keressük a tökéletes, macska mentes családot.

A Futrinka Naptár

Az állatorvosi költségek részbeni fedezete mellett az adó 1% tacskókra eső részéből finanszírozta a tacskó fajtamentés az Egyesület központi ajándéknaptárának rá eső költségét. A naptár minden oldalán felbukkan egy-egy tacskó védenc fényképe is a támogatási lehetőségek megjelölése mellett. A naptár kereskedelmi forgalomba nem került, azok számára adtuk ajándékba, akik legalább 1.000 Ft-tal támogatták egyesületünk munkáját és jelezték, hogy igényt tartanának a kiadványra.