Fidó bácsi beköszön - Fido pops in

Fidó bácsit leadták az Illatos útra. Nem sokkal a 12. születésnapja előtt, akkor, amikor amúgy is teltház volt és egy idős kutya nem sok jóra számíthatott. Neki mégis szerencséje volt. Mostanra melegben, szeretetben tölthetni napjait Hatvanban, egy fiatal párnál, akik megküzdöttek érte: Fidó bácsi nem nagyon akart egyedül maradni és ugatott. Vitték magukkal dolgozni, kipróbáltak mindent, gyakoroltak. Talán működik és talán Fidó bácsi már élete végéig maradhat.

Fido was thrown into the dog pound of Budapest just before his 12th birthday. It was not only the timing but the fact that the dog pound had already been overcrowded so any incoming dog meant another to be put to sleep. But he was lucky. And now he can spend their days in a loving athmosphere in Hatvan together with his new "owners", a young couple. They had to fight for him as Fido did not want to stay alone and barked. But they took him to their workplaces, tried everything, practiced. And it seems to work and maybe, seriously maybe: Fido can stay for the rest of his life.

Gyászos 46. hét - The week of mourning

Gobbi elment. Leírni is nehéz, hiszen része volt a napi kommunikációnak, valakinek az életének is. Több, mint egy évet töltött velünk, tacskó védencként. Mostanra elfáradt öreg, meggyötört teste, és a daganatok átvették az uralmat felette. Aljas módon, sokáig jelét sem adva annak, hogy a tüdő és az agy már érintett. Nem volt már lehetőség segíteni, el kellett őt engedni. Mégis nagyon nehéz leírni, mert bár ő azt hitte, hogy van, mégsem volt gazdája, nem talált rá az igazi. Számára IldiH és családja jelentette az otthont. Gobbi, fájó szívvel búcsúzunk, s emlékezni fogunk rád mindig. A fekete, harapós kanra, akit a nyíregyházi gyepmesteri telepről vettünk át felnőtt kölykeivel. S akiről kiderült, hogy egy tündéri, de félénk, rettentően elhanyagolt, daganatos szuka. Egy tündér, egy kis csoda.

Gobbi passed the river. It is hard to write about it as she was part of our daily communication routine, or for some of us she was part of their life. She spent more than a year with us in the care of our dachshund rescue group. Her old, anguished body got tired and tumours took over domination over it. There was no sign that even the lungs and brain are affected - it was so mean from life. There was no way of helping her, we had to let her go. It is hard to write, even though she tought that she had had, that she did not really have a family of her own. Nobody wanted her enough. For her it was Ildi and her family who meant "home". We say good-bye now but we will remember you forever. You were our black, biting male who had been taken over from the local dog pound of the city of Nyíregyháza with her adult son and daughter. And then it turned out that under the shabby fur there is a sweet, old female. A little miracle.

Furcsa módon Gobbi halálával helyet teremtett egy másik esélytelennek, akiről csak aznap este szereztünk tudomást: a III. kerületben találtak egy ezer éves, rövid szőrű, rendkívül rossz állapotban lévő tacskó kant. Alig bírt lábra állni, a karmai a mancsába nőttek, rendkívül lesoványodott. Kizárt, hogy valaki véletlenül elhagyta. A kivizsgálása folyamatban van, reméljük, hogy legalább pár boldog hónap még adatik számára is. Mivel ezt a kutyát a kennelsorra, de még más panzióba sem vihettük, segítséget kértünk. Senki... És még mindig senki... De délután, könnyeit letörölve IldiH jelezte: fogadja a veteránt. Hálás köszönet neki ezért is.

It is strange to say but Gobbi with her death made place for another chanceless one who was reported on the very same day. The million year old, neglected short-haired dachshund male was found in the 3rd District of Budapest. He could hardly stand up, his claws were grown into his paws and he was extremely thin. It is just not possible that somebody could lose him by accident. His examination is being done. We hope that he can have some more happy months. As this dog was not the one to move to a kennel or even to another dog pension, we asked for help... Nobody... and still: nobody... But in the afternoon, with her tears wiped off, Ildi informed us that the old dog is welcome at her home. We are more than grateful to her.

Ha már veteránok: Fidó bácsi ideiglenes befogadóhoz költözött Hatvanba, ahol a lakás puszta látványa éveket fiatalított rajta. Reménykedünk abban, hogy a kezdeti szeparációs ugatása enyhül, mert akkor örök életére meg lenne a helye... Fidó, viselkedj szépen, nagyon-nagyon kérünk!

And if we talk about our old-timers: Fido moved to a temporary family in Hatvan. He got years younger by the mere sight of the flat. We do hope that his separation barking will be solved soon as it would mean his finding a home for the rest of his life. Fido, please, try to behave nicely.

Nanni, a szálkás szőrű törpetacskó szuka átesett az ivartalanításon és Bogi barátja örökbe is fogadta őt. Innentől már Boo néven riogatja Budapest lakóit, és ő is készül mindenféle marketinges szerepekre.

Nanni, our wire-haired miniature dachshund was neutered and Bogi's friend adopted her. She is called Boo from now on and those who live in Budapest can meet her. She is also trying to get in marketing activities.

Már megint magam üldözöm, vajh' utolérem-e... - a 45. hét (Week 45.)

Kivételesen nem foghatom a tacskókra, most a munka a ludas, de rettentően el vagyok maradva az írásos részekkel, adminisztrációval, hiszen a rendelkezésre álló csekélyke időt a gyakorlati dolgok megoldására fordítom inkább. Az írás, a betűk megvárnak. Pedig nem így van. A 45. hét már nem most volt és ugyan itt-ott írok a történésekről, de rajtam kívül nem sokan tudják összerakni a mozaikokat.

This time I cannot blame the dachshunds, now it was my work that had not allowed any writing, not even the administration. I try to focus on practical matters at least. Writing and letters can wait. But this is not true. 45th week has passed and even though I do inform you about minor happenings but there cannot be too many people around who can put together the bits and pieces.

Összekapom tehát magam. Bár a 45. hétre nem szívesen emlékszem vissza. Leginkább, mert elvesztettünk egy kutyát, akit valójában még meg sem nyertünk igazán. Simon bácsi az Illatos útról került a Lelenc Egyesület gondozásába. Rettegett, minden érintésre lefagyott. Nagyon lassan nyílt ki, és én azon kevesek közé tartoztam, akik ezt láthatták, tapasztalhatták. Aztán hirtelen görcsökbe rándult pici teste és a megfáradt tacskó test elment. Csak az emléke maradt utána, az is megfakul hamar. Pedig Simon bácsi fontos volt. Emékezzünk rá!

I try to pull my finger out. Week 45 was not the one I like to remember back. We lost a dog that was not even rescued in a proper way. Simon was taken into care by another association called Lelenc. He was frightened and pulled himself together by all means of touch. He opened up very slowly and I was one of those who could see and experience this. Then his little dachshund body cramped and the old dog passed away. Only the memory remains but it will fade soon. Simon was however important. We all shall remember him.

Fidó bácsi, a szintén Illatos úti tacskónk viszont jól van, a hétvégén látogatókat fogadott, akik olvasták a történetét. Meglepően sok rajongót hozott számára az az egyetlen írás, sokan követik a sorsát. Köszönöm, hogy meglátogatták, neki is fontosak az ilyen kapcsolatok, az ajándéknak pedig nagyon örült.

Our Fido, the old dachshund from Illatos út dog pound was doing fine and he had visitors dropping around who had read his story. It is suprising how many fans were gathered by that only post I wrote on him, his life is being followed by quite a few people. I am grateful for that visit, such contacts are also very important for our dogs and he was really happy with his present.

Lőrinc bácsit, az "áltacskót" szintén meglátogatták, ráadául az ideiglenes befogadás ígéretével, de neki sajnos csalódnia kellett, és továbbra is vár a hideg éjszakában, hogy valahol még befogadják élete utolsó időszakára, ahol melegben töltheti az időt sok-sok szeretetben.

Lőrinc, the "fake dachshund" had also been visited with the promise of being temporally taken into a home but he was disappointed. So he keeps on waiting in the cold night and hopes that there is a place somewhere he can spend the rest of his life, where there is warm and love around.

Pintyő gazdához költözött. Megint. És a történet is hasonló. Megint. Csak pár napot volt távol, aztán visszakerült Bogihoz, akinek hálás köszönet mindenért. Pintyő nem rossz kutya. Félénk, de játékos, ragaszkodó. Igazából második kutyának lenne tökéletes, elkötelezett, felelősségteljes gazdáknak.

Pintyő was adopted. Again. And the story is the same. Again. She was away for only a few days then she moved back to Bogi whom I am very grateful to. For all. And Pintyő is not a bad dog. She is shy but playful, insistent. She would be ideal for the position of a second dog by the side of a committed, responsible owner.

Seklit lefoglalta egy nagyon szimpatikus család. Abakanra jelentkeztek, de a kutyájuk karaktere miatt egy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb kutyára váltottak. Így a félszemű szépségünk számára is felcsillant a remény.

Sekli was reserved by a very sympathetic family. They wanted to adopt Abakan but the character of their own dog needed a more balanced dog. So our hearts can beat high with hope.

Vissza a normál kerékvágásba - a 44. hét

Ez volt az a hét, amikor több kutyánk költözött el a gondozásunkból, mint ahányan érkeztek. De az érkezési szám konkrétan - tekintve a rendelkezésre álló helyeink számát - még így is meghaladta a tervezettet. Merthogy nem terveztem érkezést.

Fidó bácsi mégis jött, mert jókor volt jó helyen vagyis rossz helyen volt, de a menekülése szempontjából a megfelelő időben, mert az Egyesület  magyar vizsla fajtamentésének németországi partnere éppen akkor járt Magyarországon, s mivel szerette volna megnézni, hogy milyen is valójában az a hely, amit "Illatos út"-ként ismernek a külföldiek, így pont belebotlottak Fidó bácsiba. Aki pedig innentől fogva jött, látott (bár ezt csak mérsékelten) és a győzelmére vonatkozóan sem szeretnék egyelőre semmit elkiabálni. De dolgozunk az ügyén.

Parittyát, a bonyhádi gyepmesteri telepről átvett, combcsont törött, tacskó ősökkel is rendelkező kanocskát ideiglenes befogadóhoz költöztettük. Porca gazdiéknál tanulgatja majd a családban és lakásban élés fortélyait. A műtéti költségeinek sajnos eddig még közel 10%-át sem sikerült összegyűjtenünk, de nem adjuk fel. Ha tudna bárki, bármekkora összeggel segíteni, megköszönnénk!

Bobina átesett az ivartalanításon és utána egyből új életet is kezdett, maga mögött hagyva a szürke, szmogos Budapestet. Egy korábbi védencünk, Chilli-Bütyök mellé költözött vidékre, ahol egy mentett mudival is megosztja a kanapét. Bobina rendkívül jól érzi magát az új környezetben, de ő is, mint ahogy mi is, hálás köszönetet küld korábbi ideiglenes befogadóinak, kyticééknek.

Hagyma/Kaviár sem futrinkás többé, mivel megkezdte új életét szerető gazdái oldalán. Sokat vártak rá, hogy összeszedje magát, kivizsgáltassuk, átessen a szükséges kezeléseken és beavatkozásokon, de végre eljött a nap, amikor már nem csak találkozni tudtak a kutyával, hanem magukhoz venni is. Fruzsiéknak köszönöm, hogy ez a kis csontvázacska náluk lábadozhatott és okosodhatott és remélem, hogy adott esetben viszonozni tudjuk azt a sok segítséget, amit Hagyma/Kaviáron keresztül tőlük kaptunk.

Boldog születésnapot, de az sem baj, ha megdöglesz...

Nehéz indulatmentesen írni, nehéz megőrizni a diplomatikusságomat annak érdekében, hogy ne egy átkozódó-szitkozódó post szülessen.

Boldog születésnapot, Fidó bácsi!

Tulajdonképpen ennek egy szép bejegyzésnek kellene lenni. 12 év egy kutya életében már kornak számít, s bár a tacskók szerencsére tendenciózusan tovább élnek, sokan örülnénk annak, ha a sajátjaink még ennyi évesen is mellettünk lehetnének. 12 év eltelt valahol, valahogy. Fidó bácsi életében is. Biztosan voltak szép és kevésbé szép élményei, de egy dolog mindenképpen megadatott neki: a gazdás élet.

Gondolom, hogy Fidó bácsi már úgy sejtette: családban töltheti el idős napjait, megkopott látását és hallását a gazda szeme és füle pótolja majd, hogy együtt, mint ahogy régen tették, élhessék át azokat a napokat, amelyek már Fidó bácsi számára jelentenek kihívást. Nem kért ő semmit, csak egy kis meleg kuckót, ételt, simogatást, aprócska figyelmet, de töredékét annak, amit fiatal, életerős időszakában. Megelégedett volna azzal is, ha csak úgy megtűrik, azt sem bánta volna, ha a feladatra vagy akármire, amire neki kellett korábban megfelelni, új kutyát hoznak a házhoz. A háta mögött 12 év bölcsességével hitt az emberekben, s különösen hitt a saját gazdáiban.

Hiba volt.

Fidó bácsi néhány nappal a 12. születésnapja előtt az Illatos úton landolt. Az Illatos úton, ami a közvélekedéssel ellentétben nem menhely, hanem a főváros gyepmesteri telepe. Ahová a belterületen befogott kutyák kerülnek két hetes hatósági megfigyelésre, s közben várják, hogy gazdájuk lélekszakadva rohanjon értük. Ők ott kennelben vannak, számukra idegen környezetben, ahol tapintható a félelem és a feszültség. A két hét után, ha a gazdi nem került elő, a kutyák értékesíthetők vagy életüket kiolthatják. Egyikük sincs biztonságban, csak ha már kinn van. Egy leadott kutya esetében a két hét sincs védőernyőként, hiszen a leadott státusz azt igazolja, hogy a gondos gazda oltási könyvvel együtt vált meg az állatától, legalizálva az Állatvédelmi Törvény el nem hagyhatóságra vonatkozó passzusait, hiszen nem elhagyta, hanem másik szervezet, jelen esetben a gyepmesteri telep, mint jogi személy gondozásába adta őt. Más kérdés, hogy ő miért teheti meg ezt a tranzakciót anélkül, hogy az egyébként nyár óta hatályban lévő, a tulajdonosváltáshoz előírt chipezési kötelezettségének eleget tenne vagy legalább megfizetné azt. Egyáltalán - soha nem fogom tudni feldolgozni - mi ez a leadás? Ilyet lehet? És utána akár már azzal a lendülettel egy másik kutyával hazasétálni?

Persze Fidó bácsit a kérdéseim nem nyugtatják meg, őt valószínűleg nem ilyen kérdések foglalkoztatják mostanában. Nem is a születésnapi partijára készül. Csak nem érti, hogy történhetett, ami történt. 12 év után leadták. Nem próbáltak meg számára segítséget kérni, esetleg a családban elhelyezni vagy csak úgy, mint korábban tették: megtartani, hanem elautóztak az Illatos útig, átadták az oltási könyvét és őt, kidobták. Mindegy is, hogy a születésnapja előtt vagy Karácsony előtt, vagy a hétvége előtt vagy csak egy sima hétköznapon. Gyakorlatilag úgy ítélték halálra, hogy az ő kezük tiszta maradt.

Hosszú hetek óta folyamatos teltház van az Illatos úton. Helyhiány esetén, hogy az újakat fogadni lehessen, altatnak. Lehet ezt titkolni, misztikus ködbe burkolni, de ettől még tény. Nem rózsaszín ugyan, de az. Az altatási listára a jogilag tiszta, tehát a hatósági megfigyelési időn túli és a leadott kutyák kerülhetnek fel, ha az ott dolgozók racionális döntéseket hoznak - és nem kétlem, hogy nekik is nehéz ez a döntés - akkor olyanoktól búcsúznak a hideg kennelek között, akik idősek, betegek vagy egyéb okok miatt problémásak. Fidó bácsi, a maga 12 évével és hályogos szemével, öreges értetlenkedésével kis eséllyel tudta volna ezt elkerülni. A gazdái pedig - efelől nincs kétségem - tudták ezt. De az már nem az ő döntésük, az már az új tulajdonos, az Illatos út döntése. Ők nyugodtan ülhetnek a vasárnapi ebédhez, hiszen Fidó elhelyezéséről - a maguk módján - gondoskodtak.

Boldog születésnapot, de az sem baj, ha megdöglesz! Náluk bizonyára így szokás egymásnak minden jót kívánni az ünnepen. Nálunk nem ez a szokás járja. Mi tiszteljük a kort, nem csak emberben, hanem kutyában is. Fidó bácsi hozzánk költözött. Szerencséje volt, mert egy nem tervezett Illatos úti látogatáson derült fény arra, hogy egyáltalán ott van. Azonnal csomagolhatott. De most is kennelbe került, mert más megoldást nem találtunk. Ő valószínűleg nem nagyon érzékeli egyelőre a különbséget kennel és kennel között, csak azt tudja, hogy nem otthon van. Mi viszont már tudjuk, hogy lesz otthona. Kell, hogy legyen, hiszen 12 évig hűségesen szolgálta az embert, öreg korára kitől mástól számíthana segítségre?

Boldog születésnapot, Fidó bácsi! Remélem, hogy ajándékként egy új családot, vagy legalább egy ideiglenes befogadót tudunk neked adni, hogy megértsd: a mi kennelünk csak átmeneti és élet, boldog élet jön utána.

Ha bárki szeretné örökbefogadni vagy legalább a hideg időszakra ideiglenes befogadója lenne, jelentkezzen az info@futrinkautca.hu e-mail címen. Oltásairól, parazitamentesítéséről, orvosi kivizsgálásáról, szükség esetén élelmezéséről mi gondoskodunk, illetve ha a kivizsgálások alapján az egészségi állapota kielégítő, akkor az ivartalanításáról is. Csak az otthona nem tudunk lenni...